Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-05 / 30. szám

HÍRLAP, 1991. február 5., kedd MEGYEI KÖRKÉP 3. Kerékpáros halála az országúton A Heves Megyei Rendőr-fő­kapitányságtól tegnap kapott tá­jékoztatás szerint az elmúlt hét végén egyetlen, de halálos közle­kedési baleset történt szűkebb hazánkban. Február 3-án, vasár­nap a délutáni órákban Hatvan és Salgótarján között dr. Boródi Ferenc budapesti lakos vezette azt a személygépkocsit, amellyel elütötte a kerékpáiját toló lőrinci Petrovszki Lajost. A szerencsét­lenül járt kerékpáros sérülései következtében még a helyszínen elvesztette életét. Ugyanekkor az anyagi kár is jelentős, mintegy 80 ezer forint. A szomorú ügy­ben lapzártakor a rendőrség még folytatta a vizsgálatot. „Bálint gazda” később jön Lőrincibe Február 14-re várták a lőrinci Magvető Könyvtárba dr. Bálint Györgyöt, a televízió népszerű műsorának ismert szereplőjét előadásra, de a vendég — mint értesültünk — külföldi útja miatt csak később tud találkozni meg­hívóival, s a közönséggel. így március 7-én, délután 5 órától kerül sor a filmvetítéssel egybe­kötött Tavaszra készülünk c. programra. Ez alkalommal könyvárusítás is lesz a helyszí­nen, s dedikál a szerző. Külföldi IBUSZ- irodavezetők Egerben Már hagyomány az IBUSZ- nál, hogy külföldi képviseletei­nek — legjelentősebb irodáinak — vezetői évente más helyen, közösen értékelik tapasztalatai­kat, s szót váltanak a tervekről. Az idén, március 17-19-ig Eger­ben, a Hotel Flóra ad otthont a megbeszélésnek, amely résztve­vői a várost és környékét is fel­használják most újabb tapaszta­latgyűjtésre. Rendőrház Donioszlón A régi helyén most új rendőr szolgálati lakás és iroda épül Do- moszlón a körzeti megbízottnak. A mintegy 3,5 millió forintos be­ruházás költségeit a megyei fő- kapitányság fedezi. A szemre is tetszetős, korszerű épület átadá­sát májusra tervezik. Nagytályán, Makiáron Ma este hat órától az önkor­mányzat falugyűlést tart a nagy- tályai klubkönyvtárban. Makiá­ron holnap 18 órától kerül sor hasonlóra a helyi Művelődési Házban. Dome-épületek Petőfibanyáról Korábbi számunkban már hírt adtunk arról, hogy a Vegy épszer Petőfibányi Üzemében a közelmúltban igyekeztek olyan termé­kek gyártására specializálódni, amelyek oel-és külföldön is ke­resettek. Ilyen termék az amerikai szabadalom alapján gyártott Domc-épület, amely alkalmas tárolásra, raktározásra, illetve ví- kendházak, áruspavilonok, tanácskozó helyiségek kialakítására is. Felvételeinken az üzem területén található mintadarab látha­tó kívülről, s belülről. (Fotó: Perl Márton) Találkozó a miskolci megyeházán Akik nyugaton voltak hadifoglyok A Volt Nyugati Hadifoglyok Észak-Magyarországi Szerveze­te Ideiglenes Intézőbizottsága (Miskolc) levelet juttatott szer­kesztőségünkbe, amelyben kéri azokat a bajtársait, akik 1945- 47-ben a nyugati szövetségesek németországi, franciaországi, belgiumi, olaszországi, esetleg tengerentúli táboraiban hadifog­lyok voltak, és Borsod-Abaúj- Zemplén, Heves vagy Nógrád megye területén laknak, hogy közös dolgaink, valamint az egyesületalapítás megbeszélése vegett 1991. február 8-ánpénte­ken 10.30 órakor a miskolci me­gyeháza dísztermében szíves­kedjenek megjelenni. A találkozón a Kárpótlási Hi­vatal elnöke és vezető munkatár­sai is vendégek lesznek. A gerinc esete a csigolyával A teremben harminchétén ülünk. A nyugdíjasok csapata a legnagyobb, de van közöttük néhány harminc-negyven év körüli is. A négyszemélyes elnöki asztal mögött ketten ülnek. A vendéget, aki egyben a napirend előadója is évtizedek óta ismerem, a fiatal levezető elnököt most látom először. Ő sem tud hová tenni, mert a kölcsönös bemutatkozás elmaradt, a meghívottak listáján pedig nem szerepel a nevem. Jelenlétem oka ugyanis a puszta kíváncsiság. Mert igen sokszor ültem már hasonló rendezvényen az elmúlt évek­ben, de az előttem és a mögöttem ülőkkel ez volt az első találkozásom. Rövid, frappáns a köszöntő. Az elnök nem cif­rázza mondókáját, s ezt kéri az előadótól és a hallgatóktól is. Aztán ahogyan szokás, és illik: át­adja a szót a vendégnek. Az előadó feláll, igyek­szik rögtön a tárgyra térni. Ha címet kellene adni előadásának, én ezt választanám: „Hogyan sze­rezzük vissza mielőbb az elvett földünket, házun­kat?” A pulpitusi szöveg határozottan tetszik a tö­megnek. Néhány mondat a tapsot is kiváltja. Pél­dául: „Apáinkat, dédapáinkat is megalázták, amikor és ahogyan kisemmiztek bennünket.” „A mi vagyonúnkból gazdagodtak meg, mi meg tönkrementünk.” „Évtizedeken át bitangolták földünket, a szőlőt, az erdőt, a legelőt.” „Úgy él­tek, mint az urak, pedig valaha gatyájuk sem volt.” „Beültek a pámás székekbe, egymásnak osztogatták a kitüntetéseket.” „Nos, ennek vége, vissza mindent...” Az előadó újra kortyol a kólá­val töltött pohárból, majd ahogyan mondotta: „Csigolyám sajnos begyulladt, ezért ha megenge­ditek, ülve folytatom.” Aztán folytatja... Hazafelé bandukolva gyorsított filmként pö­rögnek bennem ismeretségünk kisebb nagyobb epizódjai. Hány énje, hány arca van az embernek — kérdezgetem önmagámtól. Ne csodálkozza­nak a zavaromon! A szóbanforgó úr ugyanis évti­zedeken át igencsak kemény s aktív e 1 v t á r s volt. Bizony, elvtárs. A nemet, a panaszt nem tű­rő, a kételkedést, a nosztalgiát nem szerető e 1 v t á r s... Persze, azóta sok minden történt körülöttünk, s szerte e hazában. Azon sem csodálkoznék, ha kiderülne: „Úrelvtársam” diagnózisa sem az iga­zi. Előfordulhat, hogy nem a csigolyája rosszal­kodik időnként, hanem „csak” a gerince. Akkor pedig az eddigi terápián is változtatni kell. De ez már csak jó tanács. Egyébként mielőbbi gyógyulást kívánok hoz­zá! Koós József A faji megkülönböztetés könnyű szele... (Folytatás az 1. oldalról) A levél egy részlete — szó sze­rint: „Heves város cigánylakossá­ga képviseletében tiltakozásun­kat és felháborodásunkat fejez­zük ki Hevesben működő egyes vendéglátó-egységek vezetői, va­lamint a lakosság egyes rétege ál­tal velünk szemben tanúsított, jo­gainkat sértő, emberi mivoltunk­ban megalázó magatartásuk el­len. Sajnos egyes szélsőséges né­zetet valló vállalkozók úgy a szolgáltató ágazatban, mint a vendéglátó-egységekben az al­kotmányos jogainkat nem tart­ják tiszteletben. Válogatás nél­kül a cigány származású embere­ket nem szolgálják ki, faji elkülö­nítésünkre törekszenek. Kidobó legényeket állítanak az ajtókba a kívülrekesztés, provokálás vé­gett. Visszautasítunk minden ilyen irányú megnyilvánulást. Nem tűrjük el a tisztességes adó­fizető cigány származású ma­gyar állampolgárok durva em­bertelen diszkriminizálását. E fajta aljaspovokáció a magyar és a cigánylakosság között inkább fokozza, mint enyhíti a konflik­tusokat. Sérelmünket már több ízben szóvá tettük a helyi pártok­nál és hatósági vezetőknél, de ér­demi tárgyalásra ilyen fontos kérdésben sajnos eddig nem ke­rült sor. A rend és közbiztonság megőrzése érdekében ez úton kérjük a Tisztelt Polgármester urat, panaszunkat mielőbb vigye a testület elé. Felhívjuk a Tisztelt Testület tagjait, hogy határozot­tanfoglaljon állást e szélsőséges, alkotmányunkban össze nem egyezthető megnyilvánulás ellen és tárja azt a nyilvánosság elé... ” * A levél tehát egyrészt tiltako­zik „egyes rétegek” magatartása ellen, s külön is szót emel a ven­déglátóhelyeken történt diszkri­minációk miatt. Gyakorlatilag két vendéglőről van szó, a nevü­ket — a reklámot elkerülendő — nem írjuk le. (Most hogy ez pozi­tív, vagy negatív reklámnak mi­nősülne, az nézőpont kérdése...) Az egyik üzlet vezetőjét nem sikerült elérni, mert ő több hétig külföldön tartózkodik, a másik­ban viszont találkoztam a tulaj­jal. Ő az üggyel kapcsolatban a következőt nyilatkozta — az új­ság számára: — Ha bejönnek ide, és én cso­portot várok, vagy rendezvény lesz, akkor közlöm velük, hogy az asztal le van foglalva, nincs ki­szolgálás. Nem tudok mit csinál­ni, ha foglalt: akár cigány, akár magyar az illető. Nem a szárma­zás a döntő, hanem az, hogy ki hogyan viselkedik. Sajnos azon­ban sok a rendezvény, sok a lekö­tés, gyakran látni „foglalt” táblá­kat az asztalokon, sok a törzs­vendég. Volt már olyan is, hogy a cigánycsalád bejött kultúráltan, ki is szolgálták őket, de mikor rendezvény van, senkit sem tu­dunk kiszolgálni. A rendezvény miatt. Valószínűleg senki előtt nem kell hangsúlyozni, olyat kimon­dani, kiírni nem lehet, hogy: „ Ci­gányoknak tilos a bemenet”, mert akkor azt a boltot—például az önkormányzatnak is — azon­nal be kellene záratni. Úgyhogy ilyet kijelenteni nem lehet. Es ilyet nem is tesz senki. A tiltakozó levél szövegéből kiderül az is, hogy a cigányság szószólói határozott állásfogla­lást, közvetítést követnek az ön- kormányzattól annak érdeké­ben, hogy a magyar és cigány la­kosság békésen éljen egymás mellett. (Egyébként működik egy úgynevezett cigányetnikai kisebbségi bizottság is az önkor­mányzati testületen mellett.) A hevesi polgármester — dr. Hegedűs György— kérdésünkre (mit tett az önkormányzat eddig cigány-ügyben?) azt válaszolta, hogy ő maga támogatja azt a kez­deményezést, miszerint a cigá­nyok alakítsanak saját önkor­mányzatot, mert ez megkönnyí­tené a velük való kapcsolattar­tást. Ha ugyanis lenne egy olyan társaság — elismert vezetéssel —, akikkel szót lehetnek érteni, és akikre ugyanakkor hallgatnak is a cigányok, akkor könnyebb len­ne a szituáció. Ezen elképzelés szerint a cigányetnikai bizottság­ból is bekerülhetne valaki abba az önkormányzatba, s ennek az összekötőnek a segédletével tisz­tázhatnák a felmerülő konfliktu­sokat. Különben — ahogy a pol­gármester állította — most nem is annyira a vendéglőbe való be nem engedés foglalkoztatja őket, hanem az 1500 forintos póttör­lesztés miatt járnak be sokan a hivatalba kérvényekkel. Ahogy a dolgok most állnak, a jövő azért sejtet valamiféle egyenlőséget. Mert a társadalmi fejlettség egy magasabb fokán — mikor az emberek döntő részé­nek már semmiféle pénze nem lesz; se vendéglőre, se másra — mindegy lesz már, hogy ki a ci­gány és ki a magyar. Származásra való tekintet nélkül leszünk azok, akik leszünk... Addig azonban még eltelik egy kis idő, úgyhogy mégis csak meg kellene egyezni valahogy, s békében várni a jövőt. Persze, kíváncsiak vagyunk a témával kapcsolatos újabb fejle­ményekre; például az alakuló ci­gány önkormányzatra is. Megírjuk, ha tényleg történik valami. Havas András Párbeszéd a lakossággal Újtelepi tervek Kálban Úgynevezett „közmeghallga­tást” tartott a lakosság részére ja­nuár végén a káli önkormányzat. E kevésbé ismert fogalom mö­gött tulajdonképpen egy „mini falugyűlés” húzódik, miután egyszerre nem tudják megkér­dezni, illetve tájékoztatni a hely­belieket, ezért kisebb csoportok­ban ejtenek szót közös dolgaik­ról. Legutóbb az újtelepi rész la­kóival találkoztak a nagyközség vezetői és képviselői, s összeírták az ottaniak igényeit, javaslatait. A lakossági fórumon egyebek között szó esett arról, hogy az idén az Újtelep és a káli Kere- csendi út közötti területet parcel­lázni kívánják, ezáltal meggyor­sul a két falurész összeépülése. Mint bejelentették a polgármes­teri hivatal részéről: komoly tár­gyalásokat folytatnak a lakosság által kért újtelepi óvoda létesíté­séről, valamint az utcákban még hiányzó járdák megépítéséről, il­letve az ezekhez szükséges por- tánkénti hozzájárulásról. Elké­szült — hallhatták a megbeszélés résztvevői — a terület vízvezetési programja. A kivitelezést azon­nal megkezdik, mihelyt az időjá­rás engedi a téli időszak után. A munkálatok terveit az érintet­tekkel egyeztették, az elkövetke­zendő hetekben a lakossági hoz­zájárulás tisztázására kerül majd sor. Ugyancsak a helybeliek ké­résére foglalkozott az önkor­mányzat a Béke «/jelenlegi álla­potával: megállapodtak abban, hogy a tavasz folyamán megol­dást keresnek az útszakasz járha­tóvá tételére. Nagyüzem a hidegkonyhán Mérséklődő kereslettel számolnak Az Agria Volán osztrák partnere A vártnál jobb eredmények­kel zárták az elmúlt esztendőt, több gépet, alkatrészt, szerszá­mot értékesítettek abból a rak­tárból, amelyet a megyeszékhe­lyen az Agria Volán az osztrák Tissot céggel tart fenn. Tavaly ősszel Egerben, a vasútállomási bejáró közelében, új helyen, a Volán korábbi irodaépületében alakították ki a raktárai, és a hoz­zá szükséges részeket. Tulajdon­képpen minden olyan korszerű híradástechnikai eszközzel ren­delkeznek, amelynek segítségé­vel a gyors kapcsolattartást biz­tosíthatják. Mint Szabó Bélától, az Agria Volán műszaki főosztály-veze­tőjétől megtudtuk, az említett helyről kézi szerszámokat, kü­lönféle kisgépeket, így köszörű­ket, csavar ki- és behajlítót, csi­szológépet, gépi forgácsoló szer­számokat, nem kevésbé nyugat­európai gyártmányú tehergép­kocsik alkatrészeit árusítják. Ezek mellett a csehszlovák Tátra és Skoda-Liaz kocsikét is. Az emh'tett gépek, illetve alkatré­szek lényegében az osztrák Tis­sot cég tulajdonában vannak, amelyeket a vámkezelés után az Agria Volán értékesít. Az áru­kért néhány százalékos kezelési költséget, illetve árrést számol­nak. A raktárát ebből a többlet­ből tartják fenn. Egyébként rend­szeres vevőkörük alakult ki, ame­lyeknek árengedményt is adnak. A nyugati típusú gépekre, il­letve alkatrészekre igény szerint vesznek fel rendeléseket, és gyors határidővel szállítják. Amennyire jól sikerült az elmúlt évi forgalmuk, ebben az évben visszaesésre számítanak. Ennek fő oka, hogy az állami vállalatok megrendelése erőteljesen mér­séklődik, ugyanakkor a lassú pri­vatizáció miatt a tulajdonosok még nincsenek olyan helyzet­ben, hogy kérhetnének tőlük. Természetesen ebben a helyzet­ben is igyekeznek piackutatást folytatni, és a jövőre tekintve mindent elkövetnek, hogy ebben az évben talpon maradhassanak. Nagyüzem van az egri, Szé­chenyi utcai nagy hidegkonyhán — de ennek semmi köze a ke­mény téli hideghez. Hiszen — mint mondja Fulöp Béla, az Aro­ma Kereskedelmi Vállalat hi­degkonyhai üzemének vezetője — tulajdonképpen már hónapok óta három műszakos itt a terme­lés, a hétvégek pihenőit leszá­mítva, éjjel-nappal dolgoznak, hogy a megnövekedett igényeket maradéktalanul kielégíthessék. Valóságos gyár az egykori fű- szer-csemegebolt kis epülete, a tizenhat tagú csapat nemcsak a megyeszékhely, hanem más vá­rosaink, sőt Borsod üzleteinek is úgyszólván futószalagon küldi remekeit. Egerben négy helyre kell naponta szállítani, a Kondi salátabár számára pedig olykor egy-egy napon is többször. Mert ez utóbbi önmagában annyit el­ad, mint társai a városban együttvéve. Másból talán nem tűnne emlí­tésre méltóbb mennyiségnek, de bizony salátából a napi 130 ki­logramm — bizony meglehető­sen tetemes. S ha azt is tekintjük, hogy ma már negyven féle, ami csupán e gyártmányokból ké­szül, a velük való munka már ki­mondottan soknak látszik. Jólle­het, ekkor még nem is beszéltünk egyebekről — amik szintén a profilba tartoznak. — A fogyasztásban természe­tesen még mindig a francia saláta vezet — magyarázza az üzemve­zető, de szorosan ott van mögöt­te a jóval újabb, fiatalabb, a bár- névadó „Kondi” is, amelyben a tartár — egyebek mellett — me­rőben szokatlanul hordós ká­posztát „ölel”, de mint tapasztal­juk, korántsem szerencsétle­nül... Ugyancsak a szokások vál­tozását mutatja: már hetente van megrendelésünk nagyobb foga­dásra, összejövetelre, s egyre több család is kéri személyesen vagy telefonon, hogy néhány tá­lat összeállítsunk számára vala­milyen bensőségesebb esemény, névnap, házassági évforduló, el­jegyzés, s más hasonló alkalmá­ból. Sokan a helyi étkezésnél is a viszonylag még mindig olcsó hi­degkonyhai kínálatból választa­nak, mert készétel, gyorsan el­költhető s egészséges. Úgy vél­jük, hogy tevékenységünknek így még az áremelkedések kor­szakában is van jövője. Termé­keink népszerűségét megjelené­seikkel is igyekszünk megtartani és növelni. ÜjformákkalkísérXc- tezünk. Legközelebb — hadd ne áruljam el, hogy milyen lesz — e hónap közepe táján szeretnénk ismét valamilyen meglepetéssel jelentkezni. (-ni)

Next

/
Thumbnails
Contents