Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-02 / 28. szám

HÍRLAP, 1991. február 2., szombat SPORT 15 Sportműsor Szombat Asztalitenisz: SEM-KSE-PEAC Zöldért, NB I- es férfi mérkőzés, Eger, Ruttkay Vilmos Játék­csarnok 14. Egri Áfész VM-Szeged NB Il-es női mérkőzés, Eger,Ruttkay Vilmos Játékcsarnok 10. Lakszövadat-Olefin, NB Il-es női mérkőzés, Eger, Ruttkay Vilmos Játékcsamok 10. Gyorskorcsolya: Nyílt verseny, Sástó, 10. Kosárlabda: Egri TK-MALEV, NB Il-es férfi mérkőzés, Eger, Leányka úti csarnok 11. Teke: Agria Bútorgyár-Nyíregyházi Taurus, NB II- es csapatmérkőzés, Eger, népkerti pálya 10. Egri Zöldért-Sajóbábony, NB III-as mérkőzés, Eger, népkerti pálya,13. Labdarúgás .Heves-kupa teremtorna, Heves, 3-as sz. isk. 8-20. Vasárnap Mi az igazság ?... ...magunk sem tudtuk eldönteni, amikor kinyi­tottuk a Népszava tegnapi számát, és elolvastuk Buzgó József írását. En­nek lényege: a női vízilab­da-válogatott aláírta azt a levelet, amelyben közöl­ték a szövetség vezetőivel: a továbbiakban nem haj­landók együtt dolgozni a csapat egyik edzőjével Pócsik Dénessel. A szak­vezető csütörtökön hívta fel szerkesztőségünket az­zal, hogy feláll a váloga­tott kispadjáról. Érdeklődésünkre, hogy a sikeres vb-szerep- lés után mi indokolja lé­pését az egri vízilabdázók körüli bokros, megszapo­rodott tennivalókra hivat­kozott. Az elképzelhető, hogy Pócsik még nem tudott a levélről, amikor feltárcsázta szerkesztőségünket. Az viszont már aligha hihető, hogy a közte és a válogatott játékosok között meglévő feszültségről se lett volna tudomása. Egyelőre tehát olvasóinkat fosztotta meg a teljes igazság megismerésétől, de bízunk benne, hogy nem véglegesen. Teke: Egercsehi SE-DMVSC, NB Il-es mérkő­zés, Egercsehi, 10. Labdarúgás: Heves-kupa teremtorna, Heves, 3-as sz. isk. 12-18. Házi feladat győzelem Eger SE — Kaposvár 3-0 (9, 10, 8) NB I-es női röplabdamérkőzés, Kaposvár. A hatvani labdarúgóknál A hitet is edzeni heti Jól szerepeltek Szőke Miklós tanítványai Jól kezdődött az 1991 es esz­tendő a GYSE birkózóinak. Pásztón volt az első versenyük, amelyen 3 sportoló indult a gyöngyösi színekben az északi területbajnokságon. Győri Gá­bor 30 kg-ban, Húgai Csaba 55 kg-ban és Hajnal András + 66 kilogrammos súlycsoportban lé­pett szőnyegre. Meglepetéserejű volt az eredményességük — tud­tuk meg Szőke Miklós vezetőed­zőtől —, mert mind a három GYSE-s birkózó aranyéremmel térhetett haza és simán továbbju­tottak az országos viadalra. Di­ósgyőrben volt a második igazán nagy szőnyegcsatájuk. A mátra- alji színeket ezen már 6 verseny­ző képviselte. A 73 kg-os súly­csoportban Budai Szilárd az első helyen végzett. Burda Gábor 60 kg-ban, igen kemény mezőny­ben, minimális különbséggel ke­rült a dobogó második fokára, míg Zilai Zoltán, Czakó András, Vízkeleti Róbert tarsolyába bronzérem került. „Sikeresnek, mondhatni ra­gyogónak értékelhető az évindí­tás — örömmel hangsúlyozza a tréner -,bár ilyen lenne az egész évünk?'- teszi hozzá, majd foly­tatja az 1991. évi elképzelések­kel: — Az idén megközelítően szeretnénk elérni azt az ered­ményt, amit tavaly. Az elnökség elvárásait, a szakosztály célkitű­zéseit túlszárnyaltuk 1990-ben. A gárda együtt van, egy-két bir­kózónk lemorzsolódott, de jöt­tek helyettük fiatalok. Szóval egyelőre biztosított az utánpót­lás. Akit kiemelnék a ’’nagyok” közül: Bódi József, őt szorgalma szempontjából példaként lehet­ne állítani a birkózók elé, mert minden edzés előtt 30-35 kört lefut bemelegítésként a focipálya körül. A ’’kicsiknél” tehetséges­nek ígérkezik és szóba jöhet az utánpótlás szempontjából Győri Gábor, Sánta Attila, Budai Szi­lárd, Zilai Attila, Czakó And­rás... Egyelőre nem tudok rosz­szat mondani, mert úgy néz ki, hogy biztosítottak a versenyezte­tés feltételei. Megmaradunk eb­ben az évben is... A gyöngyösi birkózómérleg­hez még az is hozzátartozik, hogy az 58 kg-os súlycsoportú Gubis Zoltán aranyjelvényes minősí­tést szerzett. Baranyi Tamás sze­mélyében felnőtt, I. osztályú ver­senyzője is van a GYSE-nek, aki a 48 kg-os súlycsoportban két al­kalommal nyert magyar bajnok­ságot. A serdülő, junior és fel­nőtt sportolókkal a ’’mester”: Szőke Miklós, amíg az ’’úttörő­szakosztállyal” Tassy András foglalkozik. A szakosztály sike­reihez — így a szép gyöngyösi birkózóeredményekhez — nagy­ban hozzájárul G. Tóth Miklós edzői munkája. Akit még ki kell emelni: Gáspár András, azősze- mélyében nemcsak szakosztály elnökre, de szponzorra is találtak Gyöngyösön. (korcsog) Belépődíj: felnőtt 60 Ft, diák, katona, nyugdíjas 30 Ft (Pénztámyitás ma 10, vasárnap 8 órakor.) MA 11 óra: DVTK - SBTC (öregfiűk-mérkőzés) 11.45: Heves M. Vál.— Eger SE (serdülőmérkőzés) 13 óra: Heves M. Vál.- BVSC 13.50: Gyöngyösi SE — Eger SE 14.45: Eger SE - DVTK (öregfiűk-mérkőzés) 15.30: BVSC - Váci Izzó 16.20: DVSC — Gyöngyösi SE 17.15: Vác — Heves M. Vál. 18.05: SBTC - Eger SE (öregfiűk-mérkőzés) 18.45: Eger SE - DVSC Megjegyzés: döntetlennél 7-es rúgások következnek, emiatt az időpontokban csúszás lehet. HOLNAP 9 óra: A-csop. 2. — B-csop. 2. (a harmadik helyért) 10.10: E. Lendület — Szolnok (női mérkőzés) A szünetben: BMX- és gördesz­ka-bemutató! 11.15: A-csop. 1. — B-csop. 1. (a torna döntője) A szünetben: tombolasorsolás! (A Marcipán cukrászda meglepetésével.) EGERPRINT :EMENY FERENC SPORTCSARNOK Hírlap-kupa ’91 teremlabdarúgó-torna Pénzdíj: 100000 Ft A-csoport B-csoport VÁCI IZZÓ DVSC BVSC EGER SE HEVESM. GYÖNGYÖS A torna főszponzora: a Sámson Kft. MINDENKI ELŐTT EGY LÁBNYOMNYI ELŐNY! 3*SQh\ EGERPRINT—KUPA Pénzdíj: 30000 Ft Öregfitík-gála DVTK (Veréb, Salamon, Oláh, Görgei, Tatár...) Eger SE (Szabó L., Zsidai, Csepregi, Bart a, Kiss T...) SBTC (Szalay, Répás, Básti, Jeck, Kökény...) — Az a baj, hogy a kudarcok alaposan megtépáztak a hitünket, már-már magunk se hisszük el, hogy nyerhetünk. Érzésem szerint a középpályán nem tudtuk eléggé segíteni a csatárokat és a védel­münket is meg kell erősítenünk. Mit mondjak? A hangulat most bi­zakodó, reménykedünk egy jobb tavaszban. A csapat kapitánya, Gömöri Ottó ezen az edzésen nem tartott a többiekkel. A lábát fájlalja. — Hogy hányszor kezdtem újra? Minden műtét után neki kellett veselkednem, vagyis leg­alább háromszor kezdtem újra. Szerencsére öt éve nincs komo­lyabb sérülésem, a mostani is re­mélhetőleg hamar megjavul. — Két éve hasonló szituáció­ban volt a csapat és személy sze­rint te is. Ez mennyire tör le téged? — Egyre nehezebben viselem el ezeket a hullámzásokat. Trei- bemél elhittük, hogy több van bennünk, gólkirály lettem a har­madosztályban. Ha akkor nem Rudi bácsi az edző, abbahagyom a focit. Aztán az NB II-ben szinte az utolsó pillanatig volt sanszuk, de végül is be kellett látnunk, hogy alkalmatlanok vagyunk az NB Il-re. Most a legnagyobb gond az, hogy hitevesztett a tár­saság. Nem bízunk abban, hogy győzhetünk, pedig hit nélkül ret­tenetesen nenéz dolgunk lesz. — Hogy ízlik a középpályás szerepkör? — Nézd, én befejező csatár vagyok. De ha azon múlik a csa­pat NB Il-es jövője, én akár a ka­puba is beállók. A labdarúgó-szakosztály el­nöke, Takács Pál minden követ megmozgat azért, hogy ne járjá­nak úgy, mint két éve. — Munkánk kiindulópontja az, hogy Hatvannak másodosz­tályú csapatra van szüksége. Nem felejtjük el a helyezésünket, a realitás talaján állunk, de az utolsó pillanatig megteszünk mindent a bentmaradásért. Saj­nos sokasodnak a problémák. Aux után Sima is bejelentette, hogy abbahagyja a labdarúgást. Folyamtosan tárgyalunk NB I-es klubokkal — mint például a Va­sassal és az MTK VM-mel — és román valamint ukrán játékosok is szóbajöttek erősítés gyanánt. — A pénzügyi helyzet? — Pillanatnyilag megfelelő. Sok függ a jövőben attól, hogy miként alakul a Deko és a cukor­§ yár sorsa. Reménykedünk ab- an, hogy a cukorgyár még na­gyobb összeggel ’’beszáll” a fociba. — A szurkolók a csapat mel­lett vannak? — Ősszel végig kitartottak mel­lettünk. S ez nagyon jó érzés. Tavasz- szal szeretnénk a lehetőségekhez ké­pest maximálisan kiszolgálni a néző­ket. Élvezetes, jó meccsekkel. Mert ha bukni kényszerülünk is, felemelt fővel akamuk kiesni, nem pedig ki­vert kutyaként. Budai Ferenc Eredetileg az alapozást Hajdúszoboszlón tartotta volna a csapat. Takarékosságból lemondott erről a szakosztályvezetés „Bumbikám pörögjél már fel! Szép volt Szecska, ügyesen csi­náltad! Béka, add mar gyorsab­ban a labdát! Na, végre Augusz­tus, erre gondoltam. Öregképű, gyerünk, mert még megfázol!” Dehogy fázik, hisz amióta el­kezdődött az edzés egy pillanatra sem állnak meg a Hatvani Deko játékosai. így aztán a noszogatás csak olyan edzői pótcselekvés. Igaz, Tóth Dénes teljesen beleéli magát a szerepbe, szinte egyfoly­tában ’’nyomja” a szöveget. De nem ám suttogva. Harsány hang­jától a környék összes varja fel­rebben a fákról. Ami első pillantásra feltűnik, szinte nincs olyan gyakorlat, amit ne labdával végeznének a játékosok. Pedig ezek az alapo­zás, az erőgyűjtés hetei. — A Mezey-féle módszerrel próbálkozom — ad magyaráza­tot a szakvezető — kíváncsi le­szek a hatására. Annyi biztos, nagyobb kedvvel végzik a srácok a gyakorlatokat, ha ott van a kö­zelükben a labda. Az első na­pokban csak szolid, rávezető foglalkozásokat tartottunk segí­tőmmel, Bóna Zoltánnal. Nem akartunk egyből a lovak közé csapni, hogy netán többen is le­sérüljenek már a kezdéskor. Most viszont már teljes gőzzel zajlik a felkészülés, naponta két­szer bújnak melegítőbe a fiúk. Két új játékossal is gyarapo­dott a keret, pontosabban szólva, a hatvaniak remélik, az átigazo­lási szabályzat módot ad majd arra, hogy a Nagygomboson ka­tonáskodó Farkas János és Tóth László náluk szerepelhet tavasz- szal. — Szeretnénk megtalálni a számításunkat a Dekonál — ve­szi át a szót Farkas. — Mindket­ten a pályánk elején járunk, sze­retnénk a jövőben a futballból megélni. Én már 101 NB Il-es mérkőzést játszottam a DVTK- ban, Laci huszonkettőt. Mégis csak jobb lenne a másodosztály­ban eltölteni a hátralévő katona­időt, mint az NB Ill-ban. Ha jól játszunk, talán felfigyelnek ránk. Engem egyébként az Eger edző­je, Bánkuti László fedezett fel, nála debütáltam tizenhét évesen az NB II-ben. Ahányszor csak találkoztam Tóth Dénessel mindig dicsérő jelzőkkel illette Borostyánt, aki­nek magatartása, hozzáállása példaértékű. — Tavasszal hat mérkőzésen állok a Hatvan rendelkezésére, azután irány ismét Finnország — Az őszi sze­zon végére ki­alakult egy egységes gár­da, de a távo­zások miatt Tóth Dénes edzőnek is­mét új csapa­tot kell for­málnia mondja a harmincnégy éves lab­darúgó. — De szerintem nem én vagyok az érdekes, hanem a csa­pat. Kérdezz arról! — Mégis, miért a Dekót vá­lasztottad? — Palkovics ajánlotta, hogy jöjjek ide. Aztán meg közel lak­nak a szüleim — miskolciak —, és Pest is csak egy ugrás. Palkovics azt mondta, hogy lelkes, ügyes társaság az itteni, ami végtére is igaz, csakhát... Nagyon bízom abban, hogy az első hat meccsen kikecmergünk a kátyúból. Krasnyánszky Zoltán a Bp. Volánból került Hatvanba. Ha a két csapat teljesítményét tesszük egymás mellé, akkor itt se, ott se volt nyakig tejfel az élet. — A Dekónál annyival volt jobb, hogy legalább hétről-hétre játszhattam. Százszor többet tu­dunk, mint amit a tabella mutat. Ha csak három-négy ponttal többet szereztünk volna, már nem fájna a fejünk. Ennek elle­nére azt mondom, hogy nincs veszve minden, csak kapjuk el a rajtnál a fonalat. Anyagilag se jó ha kiesünk és ebből az ember hi­úsági kérdést is csinál. — Ha letelik a fél év, mihez kezdesz? — Erről még nem gondolkod­tam. Az NB I. már távoli dolog, annyit, hogy ott megfeleljek, nem tudok magamból kihozni. Huszonkilenc éves vagyok, s ha nem is az élvonalban, de egy osz­tállyal lejjeb még szeretnék né­hány esztendeig focizni. Tuifel Péter egy évet írt alá Hat­vanban. Korábban a Győri MÁV- DAC-ban játszott, a katonaság után igazolt a Zagyva parti együtteshez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents