Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-27 / 49. szám
HÍRLAP, 1991. február 27., szerda HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Ez egy embertelen lépés Petőfibányán is elbocsátások Petőfibányán, a Mátraaljai Szénbányák Bányagépészeti Üzemében hetek óta no a feszültség. Hivatalosan ugyan még nem jelentették be, de sajnos itt is biztosra vehető, hogy közel 150 dolgozónak mondanak búcsút a napokban. Csipe Imre üzemigazgató tárgyilagosan adja tudtunkra a tényeket: — Már 1989 júliusában kiderült, hogy hosszú távon nem tudunk elegendő munkát biztosítani az embereknek. Ekkor vontuk össze az itteni két üzemet, s váltunk meg először kollégáktól. A lehetőségekhez képest igyekeztünk olyan megoldást keresni, ami kevésbé sújtja az embereket. így sokan korengedményes nyugdíjazásban részesültek, az üzemi fegyelem megszilárdításával pedig azt kívántuk elérni, hogy csak a legmegbízhatóbban dolgozókat tartsuk meg. Sajnos, most ismét egy nagyméretű létszámleépítésre kerül sor, hiszen az 500 emberből százötvennek mennie kell. Tény, hogy termékeinkkel egyelőre nem tudunk helytállni a piacon, nem vagyunk igazán versenyképesek. Az emberek kiábrándultak és kétségbeesettek. Ez érthető, hiszen Petőfibánya valaha központi helyet foglalt el a vállalat életében, s az itt dolgozók és letelepülők azt remélték, hogy biztos megélhetést ad a bánya. Nem fogalmazhatok máskent, ez egy embertelen lépés, de elkerülhetetlen. A központtól azt az ígéretet kaptuk, hogy megpróbálnák máshol felkínálni munkalehetőséget, de természetesen ennek feltételei vannak. Megfelelő egészségi állapot és szakmai tudás nélkül manapság nemigen alkalmaznak sehol sem embereket. — Hogyan „ köszönnek el" az utcára kerülőktől? — Megpróbálunk lehetőleg fájdalommentes intézkedésekkel enyhíteni a helyzetükön. Az érdekegyeztető bizottsággal való tárgyalás után közöljük az érintettekkel a döntést, azt követően pedig a törvény szellemében hozzuk nyilvánosságra az elbocsátottak jogait és lehetőségeit. Az már most bizonyos, hogy az alkalmazotti területen dolgozókat, a bejárókat, s az alacsony képzettségű nőket érinti leginkább a leépítés. Boldogi tervek A lakosság összefogásában bíznak Boldogon a lakosság által demokratikusan megválasztott ön- kormányzat valamennyi tagját egy cél vezérli, hogy a település fejlődése, a lakosság boldogulása érdekében mindent megtegyen. Fő feladatunk, hogy az utóbbi 10-15 évben elért jelentős eredményeinket megtartsuk, és a jelenlegi nehéz helyzet ellenére is biztosítsuk a község további fejlődését. Senki sem akarja a falu kulturális életét fékezni, visszafejleszteni. Épp az ellenkezőjét szeretnénk elemi: azt, hogy a közművelődési intézmények hatékonyabban működjenek. Ezért az önkormányzat az idei költségvetésében a művelődési ház és a könyvtár feladataira 2 millió 14 ezer forint kiadást fogadott el. A közelmúltban megtartott falugyűlésen — amelyen közel 350 állampolgár vett részt — a polgár- mester beszámolt az önkormányzati testület eddigi tevékenységéről és az idei feladatokról. A tervek között szerepel egy szennyvíztisztító telep és egy hozzá kapcsolódó 3000 méteres csatorna megépítése. A lakosság jelentős része szeretne bekapcsolódni a gázprogramba, s közös szándék a faluban az utak felújítása és új járdák építése is. Mindezt el tudjuk érni, na a lakosság összefog, bízik az önkormányzatban, és támogatja annak munkáját. Bálint Sándor önkormányzati tag Hatvan patinás épületei... A Városi Bíróság A település főterén, a Kossuth téren áll az 1924-ben épült városi bírósági epület. Az 1796. évi „urb. conscriptióban” említett, és 1862- ben mar rossz állapotban lévő régi városhaza helyére építették járásbírósági épületként. (A járásbíróság — a hozzá tartozó fogdával együtt — 1924 előtt az egykori Grassalkovich-posztómanufaktúra épületében működött.) A Járásbíróság építkezési tervét 1923-ban, Géczy Imre járásbíró idején, Orbán Ferenc, a budapesti Állami Felső Építőipari iskola tanára készítette. A hatvani Ring Építési Rt.-t bízták meg a terv kivitelezésével. (A Ring Építési Rt. 26 munkással dolgozott. 1924júliusá- ban — a bírósági epület építésének évében — a cég építőmunkásai tíz napig sztrájkoltak, béremelést követelve. Eredményesen. Az rt. következő nagy építkezése 1927 őszén indult, a Hunyadi téren építették fel az emeletes tűzoltólaktanyát, melyet szeptember 8-án avattak. Orbán Ferenc tervezte a debreceni, a hajdúszoboszlói, a hajdúböszörményi és a békéscsabai bírósági épületeket is. Orbán 1874-ben született Déván. A budapesti Műegyetemen szerezte diplomáját. A pályáját Czigler Győző mellett kezdte 1897-ben, majd egy külföldi tanulmányút után a bécsi főudvarmesteri hivatal mérnöke lett — 1899-ben. Az ő tervei szerint épült a schönbrunni második pálmaház, az ő műve a szolnoki Fa- és Fémipari Szakiskola, a volt „Hangya” budapesti tárháza és albertfalvai gyártelepe is. (Magyar Életrajzi Lexikon II. kötet.) A bíróság épülete 1944. november 25-én orosz csapatok kezelésébe került. (Ezen a napon a szovjet katonaság néhány hónapra Hatvan valamennyi középületét lefoglalta a személyzete elhelyezésére.) A hatvani Járásbíróság, a Főszolgabírói Hivatal, a Pénzügyőr Szakasz stb. — mint közigazgatási központi szervek — jelentős szerepet játszottak 1945júniusában Hatvan nagyközség várossá alakulásában. A Járásbíróság az említett rövid kényszerszünet után 1969. október 1-jéig zavartalanul működött az épületben. Ekkor — az országban először — Hatvanban, a járási szervezete megszüntetését célzó kísérletként — átalakult Városi Bírósággá. Megszűnt az épületben lévő Hatvani Járási Telekkönyvi Hivatal is. Az épületet a közelmúltban tatarozták, tetszetős látványa kedvezően befolyásolja a település városképét. Demény-Dittel Lajos Nézőpont Rászorultak támogatása Zagyvaszántón a közelmúltban alakult meg az önkormányzat népjóléti bizottsága. Az első ülésen egyebek mellett a lakosság körében elszegényedett réteg támogatásának lehetőségeiről tárgyaltak. Mivel a szociális alap összege egyre kevesebb, a rászorulók száma pedig egyre nő, úgy határoztak, hogy az esetenkénti pénzjuttatás helyett az olcsó étkeztetéssel próbálnak enyhíteni az érintettek helyzetén. Bálint gazda Lőrinciben A lőrinci könyvtár újabb vendége — Bálint György—március 7-én, délután 17 órától filmvetítéssel egybekötött előadást tart az érdeklődőknek Tavaszra készülünk címmel. A program után Bálint gazda a helyszínen dedikálja könyveit. A Betli-duó Hatvanban A hatvani művelődési központban március 2-án, szombaton a Betli-duó ad koncertet. Az előadás este hat órakor kezdődik. Ősbemutató Hatvanban az Ady Endre Könyvtár és Közösségi Ház, a Ratkó József Közművelődési Egyesület, valamint a TIT városi egyesületének szervezésében március 4-én este 6 órakor ősbemutatót tartanak Czigány Zoltán és Vécsi (Nagy) Zoltán Nagycsütörtök című 60 perces tv-filmjéből. A film az erdélyi Helikon Irodalmi Társaság történetét mutatja be dokumentumok, irodalmi művek és helyszíni felvételek segítségével. A könyvtárban megrendezésre kerülő program vendégei a film szerzői lesznek. Pillanatok az apci Qualität Konnyűfémöntödéből (Fotó: Gál Gábor) A carítas szellemében Aligha kell bemutatni olvasóinknak a Máltai Szeretetszolgálat tevékenységét. Az elmúlt évek viharos, sokszor drámai eseményeinek krónikájához a szervezet áldozatkész munkája is szorosan hozzátartozik. Nem véletlen, hogy az országban sorra alakulnak az újabb csoportok, igazolva, hogy az emberség, a segíteni akarás nem veszett ki belőlünk. Hatvanban tavaly novemberben egy néhány tagból álló kis csoport határozott úgy, hogy bekapcsolódik a szervezet munkájába. Pálos Frigyes prépost úr hívására, kérésére orvosok, pedagógusok fogtak össze, s láttak hozzá a szervezéshez. Az önkormányzat az első pillanattól kezdve támogatta az ügyet, s a szűkös anyagi körülmények ellenére felajánlotta a városháza klubhelyisége mellett lévő kis szobát, hogy ott ideiglenesen fogadhassák a felajánlásokat, az adományokat. A megalakulás óta eltelt néhány hónap alatt is jó néhány környékbeli üzem, vállalat, szövetkezet juttatott el segély formájában jelentős tételeket a máltaiaknak. A budapesti központtól pedig nagy mennyiségű ruhanemű és különböző élelmiszercsomagok érkeztek. Természetesen az eredményes munkához szükség volt a rászorulók körének feltérképezéséhez is. Ebben a város szociálpolitikai szervezetei, valamint az egyház segített. Ma már bizonyos, hogy a megnövekedett feladatokat, az egyre több helyről érkező segélyek csoportosítását, elosztását képtelen ellátni a hatvani szervezetet alapító 4-5 ember. Ezért a Köles József főorvos által irányított lelkes „csapat” arra kéri a hatvani állampolgárokat, hogy lehetőségeikhez képest segítsenek a koordinálómunkában. Aki úgy érzi, hogy önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül, a caritas szellemében tud és akar tevékenykedni, azt ma este szeretettel várják a szervezők az Ady Endre Könyvtár és Közösségi Házban hat órakor tartandó összejövetelre. Itt alaposabban megismerkedhetnek a szervezet eddigi munkájával, további céljaival, terveivel. A beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy szeretnék mielőbb megoldani a rendszeres tej- és kenyérsegélyezést, s hogy tervezik egy házi betegápolói hálózat kiépítését is. Örvendetes, hogy Kerekha- raszton egy helyi üzletvezető együttműködésével már sikerült megoldani, hogy 10-15 rászoruló rendszeresen hozzájuthat tej- és kenyérszükségletéhez. A máltaiak bíznak abban, hogy a környező településeken is akadnak követői a jó példának. A magunk módján szeretnénk mi is támogatni a nemes ügyet, így a közeljövőben egy állandó rovattal jelentkezünk, amelyben rendszeresen tájékoztatnánk olvasóinkat a máltaiak tevékenységéről. Hatvanban is várják a szeretet önkénteseit A szenvedélyes lóversenyjátékos annyira szeretné előre tudni a verseny eredményeit, hogy eladja lelkét az ördögnek, ha elolvashatja a következő napi újsáf ot. Nem sok öröme telik azon- an benne, mert az újságban az is benne van, hogy őt az éjszaka folyamán megölik. Ez volt az alapötlete egy régebbi filmvígjátéknak. Ehhez hasonló eset történt Dósa Jánossal, csak nem a mesében, hanem a valóságban. A különös letartóztatásra a következőképpen emlékszik vissza: „Annak idején a fiatal hatvani értelmiségiek közül nagyon sokan a Nemzeti Parasztpártba léptek be. Olyan erős volt a parasztpárt ifjúsági szervezete, hogy az észrevehetően akadályozta a MADISZ kibontakozását, megerősödését. Ez volt a valódi oka a mi letartóztatásunknak. Köztünk volt Baksa Laci, Ocsovai Sándor, a Nánási fiúk. Én a MÁV-nál dolgoztam, mint vasutastiszt. 1946. május harmadikán egy gyors-tehervo- natot kísértem a Ferencvárosi pályaudvarig, amely élelmiszert szállított. Miután leadtam a jelentést az igazgatóságon, sétálni indultam a városban. Útközben megvásároltam a Világosság című újságot, mert a rikkancsok azt kiabálták: „Újabb nagyarányú letartóztatások a gyilkos ösz- szeesküvők ügyében. Páter Kiss Szaléz ma éjszaka részletes beismerő vallomást tett.” Hanem, amikor a tudósítás végéhez értem, legnagyobb megdöbbenésemre a következőket olvastam: „...éppen tegnap vettek őrizetbe nyolc középiskolai tanulót, akik Hatvanban kézigránátokkal, fegyverekkel és lőszerrel felfegyverkezve el akarták kezdeni a terrorcselekmények sorozatát. A vidéki főkapitányság politikai osztálya letartóztatta Fekete Endre (helyesen Fehér Endre), Nánási Oszkár, Bata István (helyesen Baksa László), Per Olasz (helyesen Csongovai Peer Olaf), Dósa János, Szendrei Géza, Maidán Lajos (helyesen Majdán Antal) és Ocsovai Sándor diákokat, akik páter Kiss Szaléz tanításainak megfelelően folytatni akarták a demokratikus rendőrség elleni merényleteket Meg akarták gyilkolni a hatvani vezető politikusokat, fel akarták robbantani a hatvani orosz katonai parancsnokságot, és mindenben úgy akartak tevékenykedni, ahogy gyöngyösi elvbarátaik gyilkosságok sorozatával, rablások és fosztogatások tömegével példát adtak a gyáva, alattomos, hazaáruló fasiszta brigantiknak az újabb országvesztes előkészítésére.” Hazaérkezésem után Ángyán Jenő állomásfőnóknek jelentettem, hogy a vonat rendben elvégezte a feladatát, majd azt is tudattam vele, hogy engem minden bizonnyal le fognak tartóztatni. Megmondtam a szüleimnek is, hogy mi várható. Nagyon megdöbbentek. Édesanyám sokáig sírt, de aztán csak ebédhez ültünk nehezen. Alig végeztünk az ebéddel, becsöngetett Dobróka János, az államvédelmi hatóság hadnagya. A revolverét a hasamnak szögezte. Felszólított, hogy ne tanúsítsak ellenállást, mert a törvény nevében letartóztat. Meg is akart bilincselni, de sikerült meggyőznöm, hogy ez teljesen felesleges, mert szokni sem akarok, fegyverem sincsen. Mehetünk nyugodtan egymás mellett, mint két ismerős. így is történt. Bevonultunk a rendőrségre, ahol nyomban bevittek egy cellába. Itt nem is hallgattak ki, csak fogva tartottak, miközben sorban szállították be a többieket: Nánási Oszkárt (jelenleg külföldön él), Dálnoki Istvánt, ifj. Bóka Nagy Józsefet. Nem sokkal később felvittek bennünket Budapestre, de a mi csoportunkat nem az Ándrássy út 60-ba, mint Berényi Illésüket, hanem a katonapolitikai osztályra. Ez nagyon félelmetes hírű intézmény volt. A fogolytársaim magas rangú katonatisztek voltak, többnyire tábornokok, ezredesek. Itt volt például egy Magyarosi nevű altábornagy, a honvéd légierők parancsnoka, vagy egy ezredes, akit a háború alatt „a Don oroszlánjának” neveztek az újságokban. Ebben a nagy bajban nekem az volt a szerencsém, hogy egészen kis pont voltam, éppen ezért engem rendszerint utolsónak vittek kihallgatásra, amelyek mindig éjszaka voltak. Akkoriban még megengedték, hogy várakozás közben a folyosón beszélgessünk egymással. Elmondtam nekik, hogy teljesen ártatlan vagyok. Ok elmondták, hogyan zajlik le a kihallgatás, miket kérdeznek, s elláttak tanácsokkal: vállald el, akármivel vádolnak, mert különben agyonvernek. Bóka Nagy József Tildy Zoltán testőrségéhez tartozott, Berényi Illés Antall Józseffel, Dál- noki Pista Lukács Pelbárt atyával volt kapcsolatban. Kikeresték ezeket a szálakat, összekapcsolták, és egy nagyszabású ösz- szeesküvést akartak leleplezni. Én a társaktól megtudtam, hogyan áll az ügy, és annak megfelelően vallottam. így aztán sikerült elkerülnöm a kínvallatást. Összesen egy gumibotütést kaptam. Másoknak nem volt ilyen szerencséje. Láttam például egyszer Kiss Szalézt a kihallgatás után. Annyira összeverték, hogy nem tudott a lábára állni. Az őrök vitték el a kihallgatóteremből, mint mikor a gyerekek „gólya viszi a fiát” játszanak.” Dósa Jánosnak egyébként is szerencséje volt: nem verték agyon, nem adták át a szovjet katonai ügyészségnek, nem hurcolták el szovjet fogságba, nem állították magyar bíróság elé sem, „csak” internálták. De hogy milyen élete volt az internálás idején, hogyan szabadult, hogyan alakult élete a szabadulás után, az már külön történet. Németi Gábor „Vállald a vádat, különben agyonvernek” Dósa János különös letartóztatása
