Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-02 / 28. szám
HÍRLAP, 1991. február 2., szombat ■ ■ *"■'w mii »r» -fi\r HLTVLG1 MAGAZIN 9. Miből gazdálkodott régen Eger városa? Úgy hallom, hogy napjainkban az egri önkormányzatnak egyik legnagyobb gondja: milyen bevételekkel rendelkezik, azaz miből gazdálkodjon a megyeszékhely? Úgy hiszem, hogy méltán érdeklődésre tarthat számot, ha levéltári források alapján felidézzük a múltat, s megvizsgáljuk, hogy milyen bevételi forrásai voltak a két világháború között Eger városának, s milyen ingatlanokkal rendelkezett. Akárminő furcsának is hangzik, de a város bevételeinek elsöprő többségét, zömét a legkülönbözőbb adók és illetékek képezték! Az adók magját a földadó, a házadó, a társulati adó és a tantiem adó alkotta, melyet a "pótadó köteles eszményi házadó” egészített ki. Ezek összegéből levonásba hoztak egy bizonyos summát, ”Eger város, mint erkölcsi testület” címen. Az így kialakult összeget azonban még úgynevezett pótadóval egészítették ki! Ez az 1930-as években 50-56 százalékra is rúgott. De ne higgye senki ember fia, hogy ezzel lezárult az adóknak szinte végtelen sora. Korántsem! Ehhez járult még a bor-, hús-, szesz- és sörfogyasztási adó, valamint a szikvíz- és ásványvízadó. De az úgynevezett kereseti adókat sem hagyhatjuk ki e sorból: a 6 százalékos kereseti adót, az alkalmazottak kereseti adóját, a forgalmiadó-részesedést, továbbá az ebadót. Bevétele származott a városnak a marhalevelek illetékéből, az elkobzott hús árából, a végrehajtási díjakból, a késedelmi kamatokból, a borfogyasztási bírságokból, a hirdetési díjakból is. Ki emlékszik már az úgynevezett vigalmi adóra vagy a városi bélyegilletékre? Tudnunk kell ugyanis, hogy a városnak bizonyos illetékek lerovására színes papírra nyomott városi illetékbélyege volt, melynek ábrájául Eger címere szolgált. A városnak saját javadalmi hivatala és adóhivatala működött. Mivel a városé volt a vízmű, a csatornamű, a jéggyár, már az 1990-es évek elején létesített„ villanygyár, az uszoda, a tisztasági fürdő és a strand, ezekből is jutott valamelyes bevételhez városunk. A Városi Gépüzemek azonban az 1930-40-es években nem különlegesen számottevő jövedelemmel táplálták a város gazdálkodását. De érdemes tudnunk azt ezzel kapcsolatban, hogy az egri „villanytelep” látta el elektromossággal a városon kívül Füzesabonyt, Makiárt és Nagytá- lyát is! A város minden apró-cseprő bevételi lehetőséget megragadott! így például néhány pengőért bérbe adott a strandon egy kis kabinfülkét borbélyműhelynek, sőt, a városi vágóhídon levágott sertések kopasztása során összegyűjtött sertét is értékesítette. Dejö vedelm e származott Eger városának néhány értékes ingatlanából is, így a Széchenyi utca 12. számú házból, a patakparti boltokból, a városi illemhelyekből, a sómalomból, a színházból, a „Korona” étteremből és a vele kapcsolatos szállodából, stb. Nem szabad megfeledkeznie a mai városi önkormányzatnak a város birtokában volt — igen jelentős értéket képviselő — ingatlanokról, melyek zömére napjainkban méltán igényt tarthat, mivel azokat a birtokából méltatlanul kivették. Tekintsük át tehát ezek sorsát, felhíva ezekre a városi képviselő-testület figyelmét. A város építtette és bérlet formájában hasznosította a „Korona” szállodát és éttermet, de — s ezt kevesen tudják! — a színházatis\ Eger városáé volt a Panakoszta- ház, a „Ferenc József-épület”, azaz az úgynevezett „tábornok- ház”, Gárdonyi két háza: az egyike a mai emlékmúzeum^), a másik pedig a mai Gamesz-nek ad helyet, az Érsekkertben építtetett Kioszk, a patakparti boltok, a már említett húsárusító boltok, a ma már nem létező sómalom. A város tulajdona volt a Nemzeti Szálloda épülete is, melynek helyén ma a Kossuth Lajos utca és a Jókai utca sarkán új lakóház áll. A város tulajdonát képezte a hadkiegészítőparancsnokság épülete, melynek fundu- sán emelték a megyei pártbizottság székházát. De birtokában tartotta a katonatiszti lakot is. Csak az idős és tapasztalt egriek emlékeznek ma már arra, hogy a Széchenyi utca 12. számú házat 'is a város létesítette, hogy emeleti traktusában a polgármesternek lakást biztosítson — bár már az 1930-as és 40-es években e pompás lakást bérben hasznosították, mivel a polgármesterek megtartották korábbi lakásukat. Ennek a mai épületnek a helyén állott korábbi városházban kapott helyet a postahivatal, sazud- vari részen települt a város úgynevezett gazdasági udvara, az istállóval, kocsiszínnel, kocsislakással. De a város magáénak mondhatta az úgynevezett Csen- gős iskolát, a Tűzoltó téren a tűzoltólaktanyát, ahol ma a temetkezési vállalat székel. Igen értékes ingatlana volt Eger városának a Sas úti vágóhíd is. Ezzel kapcsolatban hadd említsem meg, hogy az utóbbi hónapokban több helységben újból beindították az elhagyott régi vágóhidakat, s az itt kitermelt hús lényegesen olcsóbbnak bizonyult a nagy kombinátokból származó árunál! A városnak a Baktai úton volt szép ”mintagyümölcsös”-e, az északi és a délkeleti városrészen egy-egy "szénáskert”-je, valamint a zsidótemető közelében állatvásár tere, sőt, a Mária utcában szeszfőzdéje is. Nem szabad ma sem megfeledkeznie önkormányzatunknak a síkfőkúti üdülőtelepről sem! A közelmúltban úgy értesültem, hogy állítólag(?) az ott álló vendéglőt is a városunk építtette. A városé volt a mai Petőfi téren a Sréter profesz- szor által fúrt I. számú artézi kút, valamint a József-fürdő forrása is, melyeket a stranddal egyetemben ma a megyei vízmű birtokol. S bár napjainkban milliós költség árán a vízmű kabinházat emel a strand mellett, de a fürdő lényegi részét alkotó melegvízű források érseki tulajdonból — adományként — Eger városra szálltak át! A napokban hallottam egy vízügyi szakférfiútól, hogy logikusnak tűnik itt egy közös vállalat, részvénytársaság létrehozása a város és a vízmű részéről. Városunk tekintélyes kiterjedésű közlegelővel, lucernással, szántófölddel is rendelkezett. Ezek kiterjedése 1500 hold körül ingadozott. Itt említem meg, hogy a városé volt a II. számú gazdasági népiskola is. A városunk magáénak mondhatott egy járványkórházat és egy szegényházat, úgynevezett menhá- zat, nemkülönben a Györgyé- nyi-óvoda épületét is. A város tartotta fenn az Idegenforgalmi Irodát és egy diákszállót is. Nem lehet jelen cikkünk keretében felvázolni a város kiadásainak széles skáláját, de okvetlenül meg kell említenem, hogy az egyházi iskolák fenntartásához is szép summával hozzájárult, például az 1930-as években közel 12 ezer pengővel! Sőt, a „kanadai” templom építését 24 ezer forinttal támogatta, ó fizette a plébánost, a kántort, és failletménnyel tartozott nekik. Tekintélyes summával hozzájárult az államrendőrség fenntartásához, s fizetett nyugdijakat és kegy díjakat is. Sőt, például az 1930-as években 16 ezer pengő körüli ösz- szeget áldozott ”karácsonyi segélyére. Nem volna teljes e röpke áttekintés, ha nem említeném meg, hogy bizony hitelek felvételére volt szükség, hogy fedezze a város kiadásait, és tekintélyes volta hitelek törlesztése! Az 1930-as és 40-es években komoly gondokkal küszködött a város, de ügyes és ésszerű gazdálkodása eredményeként ezekben az esztendőkben igen számottevő fejlődést könyvelhetett el. A nevezetes Speyer-kölcsöntds okosan használta fel, s ezt az utolsó fillérig vissza is fizette. Egert ezekben az esztendőkben országszerte példaként emlegették. * * * Félre ne értse a Kedves Olvasó, most közel sem példaként rajzoltam meg nagyvonalakban a város gazdálkodásának képét, hogy az például szolgáljon napjaink önkormányzatának; de az bizonyos, hogy hasznosítható a sorokból kitetsző vállalkozási szellem, melynek centrumában a lakosság jobb, tökéletesebb, korszerűbb kiszolgálásának biztosítása állott! S hihetően napjaink városi vezetőségének sikerül visz- szaszereznie a tőle méltatlanul elszedett ingatlanok java részét! De ez a röpke körséta városunk gazdálkodási múltjában arra is tanulságul szolgálhat, hogy minő óriási szervezőképességgel, szellemi energiával, pártok feletti összefogással és rátermettséggel kell rendelkeznie Eger önkormányzatának, képviselő-testületének ahhoz, hogy eredményt mutathasson fel! Sugár István Gyógyítás hanggal A zene jótékony hatása A Szovjetunióban nemrég kidolgozták az emberi hang segítségével történő gyógyítás módszerét. Az Alekszandr Andrej enkov vezetése alatt álló tudományos intézetben dolgozó munkatársak zenészek és zeneszerzők közreműködésével olyan zenei anyagokat állítottak össze, amelyek különféle hatást gyakorolhatnak az emberre, kezdve a pszichológiai feszültség feloldásától a munkaképesség fokozásáig — monoton környezetben —, vagy daganatos megbetegedések megelőzéséig. Ezeket a „gyógyprogramokat eredménnyel lehet alkalmazni megfázásos betegségek megelőzéséül, s különféle bőr- és bélbetegségek ellen is. Van olyan program is, amelyik jó hatással van a magzat növekedésére. A központ hasznosítja azt a régi megfigyelést is, hogy a „funkcionális zene” segítségével növelhető a szarvasmarha fejhozama. az atomsugárzástól... Veszélyt jelző csipogás Ha félünk Az „atomallergia” műszót használja az atomsugárzástól való félelem megjelölésére a Szov- jetszkajaRosszijalap, sbeszámol róla, hogy Hirosima és Nagasza- ki második világháborús tragikus elpusztítása óta japánok egész nemzedékei rettegnek a halált hozó sugárzástól. Hogy a félelemérzetet enyhítse, a japán kormányzat lehetővé tette, hogy a lakosságot könnyű használatú, zsebben elférő sugárdózismérő műszerekkel lássák el. Az elektromos kijelzőn leolvasható a tartózkodási helyen mért érték, s ha ez eléri a veszélyes fokot, a műszer csipogni kezd. Ugyanilyen műszert használ Japán számos olyan társadalmi szervezete is, amelyik az atomenergia használata ellen tiltakozók mozgalmát irányítja. Újra divat a porcelán Egyre keresettebb és drágább Németországban a messeni porcelán. A képen látható csodálatos alkotásokat a legutóbbi frankfurti porcelánvásáron tekinthették meg a látogatók. Meteorit? Netán üstökös? Kétszázötven évvel ezelőtt történt természeti katasztrófa nyomait fedezték fel a lettországi Döbele város közelében. Új ivo- vízforrások után kutattak, amikor a szakemberek geológiai próbafúrást végeztek, s rendkívül meglepő eredményre jutottak. Valami hihetetlen erő porrá zúzta az ásványokat a föld mélyében. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a föld mélyének ilyen mértékű felforgatásához 90 megatonna erejű robbanásnak kellett bekövetkeznie. Ezt pedig csak egy valamikor erre a területre hullott meteorit, vagy üstökös „követhette el”. A legmodernebb harckocsikkal rendelkezik Ki adott fegyvert Huszeinnek? Szaddám Husszein vegyi fegyverek bevetésével fenyegetett meg mindenkit, aki szembeszáll Bagdad politikájával. Az Amerikai Hangja rádióállomás egyik műsorában áttekintést adott arról, mely kormányok és magánvállalatok tették lehetővé, hogy Szaddám Húszéin ál- lig felfegyverkezhessen. Az utóbbi évtizedben Húszéin mintegy 50 milliárd dollár értékben szerzett be különböző fegyvereket, hogy felszerelje milliós hadseregét. A diktátor a legimpozánsabb eredményt a páncélos hadsereg kiépítésevei tudta felmutatni: jelenleg 5500-ra tehető páncélosával nagyobb harckocsihadsereg felett parancsnokol, mint Adolf Hitler 1939-ben, amikor megtámadta Lengyelországot. Az iraki páncélosok túlnyomó részt a Szovjetunióban készültek. Közülük mintegy 500 darab az élvonalbelinek számító T-72- es típus. Ha nagyobb harckocsi- ütközetekre kerül majd sor, valószínűleg ezek jelentik majd a legsúlyosabb veszélyt a nemzetközi haderőkre. A viszonylag kis számú páncélos ellenére Szaddám Husszein olyan nagy mennyiségű fegyvert és felszerelést halmozott fel a 80- as években, hogy az komolyan fenyegeti a térségét. Az elmúlt évtizedben a világ számos országa adott el Szaddam Huszeinnek fejlett hagyományos fegyver- rendszereket. Irak hatalmas mennyiségű tüzérségi lövegre tett szert, amelyek közül számos kiváló élvonalbeli fegyver. Nemcsak a Szovjetunió adott el Huszeinnek önjáró lövegeket, hanem például Dél-Afrika is szállított G-5-ös típusú tüzérségi ütegeket. Az iraki hadsereg ezenkívül francia gyártmányú önjáró löve- gekkel rendelkezik, és saját maga is gyártja a 210 milliméter átmérőjű löveget, amelynek a hatótávolsága 39 kilometer. A Szoyjetszkaja Baskina című lap tudósítást közöl egy Ólja nevű iskolás lányról, aki rendszeresen beszélget földöntúli civilizációk képviselőivel. Ólja feljegyzi naplójában a beszélgetések tartalmát. A helyi ufológusok szerint, akik maguk is részt vettek egy ilyen telekommunikációs szeánszon, valódi kapcsolatról van szó. Ólja felkérte a jelenlévőket, tegyenek fel kérdéseket beszélgetőpartnereinek. A kérdéseket a földönkívüliek azonnal megértették, a választ azonban csak Ólja hallotta, s fel is jegyezte. A szeánszon résztvevőkben természetesen felmerült a kérdés: „Honnan tudnak a földönkívüliek oroszul és más földi nyelveken”. A válasz: „Egyetlen földi nyelvet sem ismerünk. Ultrahangokat sugárzunk ki feléd, és a telekommunikációs kapcsolatok más résztvevői felé, amelyet az illetők biológiai mezője felfog és továbbít”. A beszélgetőpartnerek a K-3805-ös bolygó lakóinak vallották magukat (’’Olyanok vagyunk, mint ti”). Megneveztek néhány más bolygót saját kódrendszerük szerint, többek között Földünket is. Elmondták, hogy működik egy tizedik bolygó is a Naprendszerben, amelyet a Földről ezer évenként csak egyszer lehet látni. Állításuk szerint a Naprendszer egy másik bolygóján, az Uránuszon szintén emberek élnek. Úgy vélik, hogy a körülöttünk lévő világban számos, fejlett értelemmel rendelkező élőlény van. Óljával egy ufó két pilótája, Igo és Iza (egy férfi és egy nő) beszélgetett úgy, hogy a kislány látta is őket. Ólja így írja le külsejüket: körülbelül 2 méter magasak, soványak, szürke színű, farmerre emlékeztető anyagból készült ruhában vannak. Arcuk az emberi arcra hasonlít. Hajuk fehér, enyhén sárgás árnyalatú. A földönkívüliekkel beszélgető személyek igen sok energiát veszítenek, ezért az ufók pilótái úgy döntöttek, hogy megajándékozzák Ólját. Háromszor annyi energiát adtak neki, mint ameny- nyit egész életében elhasználhat. Közölték vele, hogy a beszélgetés után bioáramai megváltoznak, s ha majd megismerkedik az orvostudománnyal, képes lesz nem hagyományos módon gyógyítani az embereket. íme néhány részlet a Föld és a K-3805-ös bolygó lakói között lefolyt párbeszédből: — Milyen anyagból vagytok? Fehérjéből vagy valamilyen energiából? — Atomenergiából. — Az emberek már ősidők óta rajzoltak az ufókra emlékeztető objektumokat. Titeket ábrázolnak? — Mi állandóan látogatjuk a Földet. — Az ufókról két hipotézis van. Vagy földönkívüliek, vagy párhuzamos világok lakói. Melyik ezek közül a helyes? — Az ufók más bolygóhoz tartoznak. — Hová tűnt a Phobos-2? — Galaktikánkban van, ahol tanulmányozzuk. Ne nyugtalankodjatok, visszaadjuk. — Milyen űrhajókat láttak az amerikaiak a Holdon? — Az M-5432res bolygóét. — Hány dimenziós a tér? — Tizenkét dimenziós. Mi a negyedik dimenzióban élünk. — A földi megfigyelők ti vagytok? — Hogy is mondjuk... ők a mi kópiáink. — Milyen energiát használtok űrhajóitok mozgatására? — A mozgásban nem játszik szerepet az energia. Mi a levegő tulajdonságait használjuk fel. — Energia nélkül nincs mozgás. — Ez csak nálatok van így — a Földön. A szeánszokon a más civilizáció küldöttei többször hangsúlyozták, hogy a Földet a légkör szennyeződése miatt katasztrófa fenyegeti. Többször kérték Ólját, közölje ezt a „csillagászati szövetséggel.” Nem tudjuk — mondták a pilóták —, van-e nálatok ilyen a Földön. Nálunk van. Ilyesfajta volt tehát a párbeszéd. Vajon igaz-e az ily módon továbbított információ? A kérdés ésszerű, mivel nincsenek hiteles adataink, joggal kételkedhetünk. Földünkön egyelőre nincs egyetemes csillagászati szövetség, mint a K-3805-ös bolygón. Ugyanakkor nem ártana, ha komolyan vennénk a földi civilizáció „gázzal történő öngyilkosságának” lehetőségét. Úgy tűnik, hogy a párbeszédben résztvevő földöntúliak baráti segítséget kívántak nyújtani nekünk, kozmikus világbeli társaiknak. M. Merzabekov Párbeszéd ufonautákkal Ólja diskurál holdon I / • • 1 • I I
