Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-26 / 48. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. február 26., kedd

Az állami támogatásokról

A gazdag vagy a szegény családok kapnak többet?

Neves és névtelen egri hősök

A vitéz védők emlékét egy terem őrzi az egri várban

(Fotó: Perl Márton)

Humanitárius célokat szolgál

< A Vörös- kereszt jelentősége

A Nemzetközi Vöröskereszt 1864-ben alakult meg. Célja az egész világon a háborús sérültek és hadifoglyok megsegítése és támogatása. A háborúban hadifogságba esők iránt legyen részvét és jóindulat. A sok ezer ember nyomorúsága és szenvedése az osztrák — francia háborúban, Solferino mellett (1859. június 24.) arra ösztönözte Jean Henry Dunant, hogy felhívja a népeket az együttműködésére az 1852- ben megjelent könyvében, amelynek a címe ez volt: Megemlékezés Solferinóra. Hála Du- nantnak és barátjának, a svájci tábornoknak, Dufaumak és a többi segítőnek, amiért 1864- ben megalakították a Nemzetközi Vöröskeresztet. így jött létre a genfi egyezmény. A közös egyetértés, amelynek célja, hogy a háborús sebesültekkel és hadifoglyokkal való bánásmód legyen emberséges. Ezt az egyezményt 1906-ban már 35 állam hivatalosan is elfogadta.

Hogyan akarják jelezni a támogatást és biztonságot? A kórházak elfogadták a vörös keresztet fehér mezőben. A svájci zászló ezzel ellentétes, mert a piros mezőben van fehér kereszt.

Attól az időtől a Vöröszke- reszt szervezete sok jót tett a szenvedőknek. Jelszava latinul: Inter Arma Caritas. Ellenfelek a fegyverek között is legyenek részvéttel egymás iránt.

A másik fontos dátum a Vöröskereszt elterjedésében 1919. május 5-e. Akkor — hála az egyesült államokbeli Henry P. Davidsonnak — az emberek megalkották Párizsban az egész világ Ligát. A kezdeti időtől a mai virágzásig Dunant eszméje már sok évtizedet élt meg. Bizony, ez nagy siker.

Néhány állam nem értett egyet, és nem fogadta el a kereszt jelképét. így hát megkérdezték ezeket az államokat: mit kívánnak jelképül? Volt olyan ország, amelyik a vörös oroszlánt akarta a Nappal együtt. A Liga elfogadta a javaslatot, mert nem a szimbólum a fontos, hanem a cél. Hasonló módon több állam társaságának joga van használni a holdat kereszt helyett. A jogalap az: tiszteljünk minden nemzetet, aki a békét akarja munkával és jószívűséggel.

Amióta a bagdadi bunker úgy felrobbant, és ahogyan a képek láttatták a polgári áldozatokat, a vért, a sebeket, a? életmentés fokozatait — és a letakart halottak elszállítását —, nem tagadhatjuk, a háború beköltözött hozzánk is, a mi lakásunkba, a képernyő odakapcsolja az agyunkat, a két szemünkön át a szívünket. Továbbgondolásra késztet igénybe venni minden képességünket, s míg idegrendszerünk olykor nem tudja pontosan követni az elektronikus híradás, a tévé képsorait — úgy érezzük, kemény nyomás alá kerültünk. Még nem a bombarobbanás feszítő ereje alá. De a közelébe.

Ez a háború nemcsak technikailag új. Azzal, hogy a tévé azonnal ott van, ott lehet mindenütt, képeket, hangot, állapotot, környezetet érzékeltet. Megváltozott a háborúról eddig kialakult fogalmunk. Már a tartalma is más, jóllehet a harcban, a tömeges küzdelemben mindig is öldöklést „végeztek”, az ellenség megsemmisítését, de most az öt földrész minden zugában egyidejűleg látni lehet, mit tesznek, milyen „hatásfokkal”, milyen statisztikai adatokat valósítanak meg a gépek és az emberek. Csak statisztika van?

A pápa ül a képernyő előtt, és felszólítja a világ népeit, hogy vegyék tudomásul: véglegesen a háború nem old meg semmit. És senki nem nevezheti őt pacifistának, mert neki, hívő népének, Európának s végül is az egész világnak kegyetlen tapasztalatai támadtak arról, mit is jelent a technika mai fokán háborúskodni.

A Központi Statisztikai Hivatal megvizsgálta az állami költségvetés szociális szerepvállalásának hatását a különböző jövedelmű rétegek életszínvonalára.

Az oktatási, egészségügyi és más ingyenes vagy kedvezményes szolgáltatásokat jelentő természetbeni társadalmi jövedelmek, valamint a fogyasztói ártámogatások és a lakáshitelkamat támogatása, s egyéb — a lakással kapcsolatos — dotációk összege 1989-ben együttesen 310 milliárd forintot tett ki. E támogatások, dotációk a háztartások jövedelmeit összességében mintegy egyharmaddal egészítik ki, az egyes tételek jelentősége azonban a különböző jövedelmi szinten élő háztartásoknál jelentős eltéréseket mutat. Az egészség- ügyi, oktatási és egyéb természetbeni társadalmi jövedelmek, juttatások szociálisan viszonylag hatékonynak bizonyultak: amíg egy háztartásra jutó értékük a magas jövedelműeknéléves szinten 34 ezer Ft-ot tett ki, addig az alacsony jövedelműeknél egy- egy háztartásra 65 ezer Fi jutott. Ezzel szemben a fogyasztói ártámogatásokat és a lakással kapcsolatos támogatásokat tartalmazó dotációk általában növelték az abszolút jövedelmi különbségeket, ugyanis a szegény háztartásban élők éves jövedelmét mintegy 34 ezer Ft-nyi kiadástól mentesítették, a magas jövedelműekre — magasabb fogyasztási szintjükkel összefüggésben — ennél mintegy 10-12 ezer Ft-tal több támogatás jutott.

Magam is ülök a képernyő előtt, nézem az eseményeket. Szembesülök jelenetekkel, amelyeknek a szereplői — nem merem mondani, kijelölt és megszégyenített hősei — civilek, asszonyok, gyerekek; a katonákkal, a bombázókkal szemben tehetetlenek. Akik élnek, akik élni szeretnének, akár Bagdadban, akár Rijadban, akár Jaffában, Jeruzsálemben. Az ember, ez a mindig és minden esetben egyedüli példány, a háborúban akaratlanul is célponttá válik, akár egy tank, akár egy épület, akár egy rakétakilövő-állás. Pedig nem az a rendeltetése, hogy célponttá minősítsék, vagy szándéktalanul is azzá váljék.

Ülök a tévé előtt, és szembesülök önmagámmal, a képek pillanatnyi hatása alatt állást kell foglalnom, döntenem kell, mit tartok mindezekről, mit érzek, hová álljak, hiszen rokon- és ellenszenvem valahol, valamiért, bent az izomkötegek útvesztőiben formálódik, fogalmazódik. Az idegek pályáján össze kell hordanom valamit, amiből kiderül: képes vagyok-e még — vagy már — tapasztaltán, meggyőződéssel állítani magam előtt, magamnak arról, amit látok. Kimondani a véleményemet, az ítéletemet...

Nem tudok dönteni. A mai képeket átviszem a holnapi világomba, ott is morfondírozok rajta, holnapután is kutatok majd érvek és ellenérvek után — mert már csak ilyen az ember —, végére akarok jutni a lelkiismereti problémámnak. A hatalmi kérdéskört értem, hiszen a legújabb

Az elvégzett számítások szerint a jövedelmi egyenlőtlenséget leginkább mérséklő hatásúak a bölcsődével, óvodával, alapfokú oktatással, a szociális ellátással kapcsolatos juttatások. A lakással kapcsolatos támogatások közül a lakásvásárlás szociálpolitikai támogatása inkább az alacsonyabb jövedelműeknek jut, ugyanakkor a hiteltörlesztéseknek az állami költségvetésből folyósított dotációjából egy háztartásra számítva közel háromszorosan, egy főre számítva pedig négy-ötszörösen nagyobb összeg jut a tehetős háztartásokban, mint a legalacsonyabb j övedelmű háztartásban éíőkre.

Az ugyanolyan vagy alacsonyabb összegű támogatás mindazonáltal az alacsony jövedelműeknél gyakran jóval fontosabb szerepet tölt be. A támogatásokból való részesedés háztartási szintű szóródásának vizsgálatára is kiterjedő elemzés arról ad számot, hogy az átlagos, 32- 33 százalékos támogatási aránynyal szemben az alacsony jövedelmű háztartások körében jelentős számban vannak olyanok, amelyeknél e támogatások jövedelemhez mért aránya az átlagos kétszerese, tehát a jövedelem 50-70 százalékát is kiteszi. A nemrégiben közzétett KSH-kiadvány táblaanyaga áttekintést nyújt arról is, hogy a vizsgált 24 fele támogatás hogyan, milyen szóródással érvényesül a különböző összetételű családoknál.

háborúk története könyvben fekszik előttem, a hadvezérek és politikusok leúják, okfejtik, sajátos szemszögből sajátos ítéleteket tömörítenék szavakba. De nekem, aki a vért nem szeretem látni, nekem, akinek vannak elképzelései az emberi méltóságról és a lélek primátusáról — gondot okoz az agresszió, ahof

yan mindez történik. Mármint a áború. Mert azok a bizonyos „velemszületett jogok” az élethez — a lelkiismeretemet kifejező lélekhez — abban a pillanatban felfüggesztődnek, amikor kezdenek működni a fegyverek.

Apropos, lélek! A Földközitenger európai országai súlyos nyomásként érzékelik az iszlám, mint vallás, mint lelki egybetar- tozás erejét és hatását. Bizonyára nem véletlen, hogy az olaszok, a spanyolok feszengenék, kimennek az utcára, hangosan kiabálják ki, mit gondolnak, miért óhajtják most rs annyira a békét. És a németek? Lehet-e, szabad- -e a lélek és a lélektan törvényeit, rimátusát figyelmen kívül agyni, amikor rank dőlni látszik egy háborús folyamat? Amelynek nem látni a végét.

Persze, a zsarnokot meg kell büntetni, a mostam háborút be kell fejezni. De a képek innen- onnan-amonnan, a frontokról és a frontok mögül — visszatérnek álmaimban is. Pedig mi annyi mindent remélnénk mostanság itt, Közép-Európában! A gondolkodásra ezúttal a látvány is kényszerít!

Farkas András

Eger város ezeréves történelmének alighanem legdicsőségesebb időszaka az az öt hét, amikor őseink és hőseink 1552-ben meg tudták állítani a hatalmas török sereget. Mindössze kétezren védték Eger várát, de minden támadást vissza tudtak verni Dobó István vezetésével. Az ostrom szeptember 13-tól október 18-ig tartott, s a törökök végül kénytelenek voltak dolguk végezetlenül elvonulni. Tinódi Sebestyénnek mindjárt a következő évben írt krónikájából tudjuk, hogy Ali basa milyen nagyot csalódott, mivel lenézte az egrieket, és semmibe vette Eger várát: „Az egrieket barmoknak mondta, / Vég Egör várát rossz akol- nak mondta, / Kik miatt szé- gyönt ott vallott volna...”

Gárdonyi Géza legfőbb forrása az Egri csillagok című regényéhez éppen Tinódi krónikája volt. Gárdonyi 289 egri hősnek a nevét gyűjtötte össze magának, s rövid jegyzetet is írt a legtöbb névhez. A kétezer egri hős közül így kétszáznyolcvankilencnek maradt fenn a neve az ő hagyatékában. A többieké feledésbe ment: ők a névtelen egri hősök. Milyen jó, hogy legalább az említett 289 személynek a nevét följegyezte Tinódi és Gárdonyi!

Gárdonyinak ezeket a jegyzeteit már az ő halála után fia, dr. Gárdonyi József közölte először — az Egri csillagok 1923. évi kiadásának végén — az író végakaratára hivatkozva, a hagyatékban talált kézirat szerint. Az alábbiakban a 289 neves egri hős közül huszonhetet emelek ki ábécérendben, akikről úgy gondolom, hogy rájuk okvetlenül emlékezniük kell a ma élőknek. Amikor most az fró jegyzetei (és Tinódi krónikája) alapján megemlékezünk e huszonhét neves személyről, e huszonhét, számomra legvonzóbb vagy „legérdekesebb” egri hősről, úgy gondolom, rájuk emlékezve mind a többiekre s a „névtelenekre” is emlékezünk.

András diák, egri bíróé; meghalt ágyúgolyótól szeptember 30-án; két árvája maradt. Tinódi is följegyezte, hogy a törökök „szegén egri bírót ellövék, András deák holtig ott jól forgódék”, mármint az egri vár védelmében. Az ő nevét viseli ma a Gárdonyi Géza utcából nyíló András bíró utca.

Ardai Nagy Antal, hadnagy (Tinódi róla kiemelően szól).

Bakocsai István, tizedes; szeptember 17-én a feltűzött török zászlót az ostrom viharában letépte, miért is Dobótól külön jutalmat kapott.

Balázs diák, egri írnok; mindig fegyverben állt, éjjelenkint a faljavításokban buzgólkodott.

Bálint pap, elesett az október 23-i harcban. Tinódi is említi: „Jó Bálint papot palánkon ellövék, / Kiből szegénnek halála történék.” Róla is el lehetne nevezni egy utcát azon a környéken.

Bolyky Tamás, a borsodi ötven puskás hadnagya; a janicsárok agyonlőtték szeptember 28- án este. Róla kapta nevét a mai Bolyky Tamás utca, amely 1991. július 1-jén még meghosszabbodik a munkásmozgalmi eredetű Berzeviczy Gizella utca név megszűnése révén. (Az egri vár körzetében jogosultabbak az 1552. évi egri hősökről, mintsem a XX. századi munkásmozgalmi személyekről való elnevezések!)

Bornemissza Gergely deák, királyi hadnagy, 250 gyalogossal küldte (Egerbe) a király. Gárdonyi történelmi regényének Dobó mellett talán ő a legfőbb szereplője. 1913 óta az ő nevét viseli Egerben a Bornemissza Gergely utca.

Dobó István, a vár főkapitánya. Ő volt a várvédelem lelke. Tinódi följegyezte róla: „Vitéz Dobó mindenfelé forgódék, / Hol gyalog, hol lovon ő serénkö- dék.” Kivont kardú szoboralakja ott áll a már 1907-ben róla elnevezett Dobó István téren.

Fekete István, hatlovas tiszt; részt vett az első kicsapásban, midőn Pető, Zoltay, Bomemiszsza kiment éjjel a török elé Abo- nyig (Füzesabonyig), s mikor a törökök október 17-én eltakarodtak, egy kis csapattal utánuk rohant, és a törökök utóhadát megvagdalta; bombától és kardoktól sebesült meg.

Fügedy János lovas hadnagy. Róla nevezték el 1927-ben a mai Fügedy János utcát.

Gyöngyösi Mátyás deák, a tüzes szerszámok őre és rendezője; vitéz küzdő, ki sok sebet kapott.

Kocsis Gáspár, golyók és kövek sebesültje. (Vö.: íflargit asz- szony).

Komlósi Antal, a szeptember 29-i rohamnál egy török zászlóvivőt akkor vágott le, amikor a zászlót kitűzte; a töröknek a zászlaja a török jobb karjával együtt lehullott a vár sáncába.

Margit asszony, Kocsis Gás- pámé golyóktól és kövektől sebesült; a neve a súlyosan sebesült katonák közt van felsorolva az ostrom utáni januáriusban készült jelentésben. Az egri Dobószobor egyik mellékalakjaként mintha csak őt látnánk, mint a várvédő egri nők megszemélyesítőjét. Örök büszkesége lehet Egernek, hogy 1552-ben itt asz- szonyok is védték a várat, a várost és a hazát. Tinódi róluk is szól egri krónikájában: „Ott asz- szonynépek vitézködnek vala./ Lám sok köveket vártákra hordanak, / Nagy bátor szívvel ők hagyigálnak...” (Köveket az ostromló törökökre.)

Mecskey István, alkapitány. Ő volt a várvédelem második embere. Tinódi krónikájában mindenütt Mécs kei alakban van írva a neve; így találjuk ezt a Tinódi Sebestyén összes művei (Bp., 1881) című könyvben, amelyet Szilády Áron rendezett sajtó alá, és a Krónika legújabb kiadásának szövegközlésében (Bibliotheca Historica, Bp., 1984), de az utóbbi mű jegyzeteanyagában Mekcsey formában szerepel a név. Gárdonyi y-nal úja, s úgy hogy a k betű megelőzi a cs-t: Mekcsey. (A név eredetét kutatva megjegyzendő, hogy Mécs ke nevű falu több is volt a régi Magyarországon, de Mekcse nevűről nem tudok.) E vitéz alkapi- tányról kapta nevét Egerben a Mekcsey István utca.

Nagy István, Dobónak zászlótartója; elesett az október 12-i ostromban.

Nagy Lukács, egri gyalogtizedes; huszonnegyedmagával Vác felé portyázva kirekedt a városból (Egerből); már körülvette a török a várat, s ő Szarvaskőn búsult („Tisztességében fél, megfogyatkozik. Vagy meghal, vagy bemegyen, ő esküszik”), s keresztül is ment a rengeteg török táboron, be a körülzárolt várba; a fején súlyos sebet kapott.

Pető Gáspár, főhadnagy a királyi seregben; negyven lovas vitézzel küldték Eger védelmére; részes a szeptember 9-i első kicsapásban; a Szent Mihály-napi ostromban egyik lábára megsebesült, összeesett fájdalmában. Az ő nevét viseli a rövid Pető Gáspár utca (a Tetemvár utca szomszédságában).

Rhédey Ferenc, főlegény (az angol királyi családdal rokonságba került Rhédey grófi család elődje.)

Szirmai Pál, Tinódi vitéz jelzővel említi; nyílt ütközetben rohant ki egy kisajtón a várból október első napjaiban kevesedma- gával, s „kőfal mellett sok török levágaték”.

Tarjáni Kristóf, Dobó apród- ja; a törökök ellőtték október 16-án, mikor Dobó a Bolyky- bástyára küldte, hogy onnan hírt hozzon.

Tóth László, ez a vitéz ragadta el Ali pasa bársonyzászlóját az utolsó ostrom alatt.

Török Lászlóazzal is kitüntette magát, hogy a külső kapu tornyán lengett, de az ágyúzástól fallal együtt leomló magyar zászlóért kiugrott a várból, s visszahozta...

Vajda János, várbeli lovas hadnagy; Tinódi vitéz jelzővel említi; az ostrom után ő vitte el Bécsbe Dobó jelentését és Ali pasa bársonylobogóját, Iványi György, Somogyi András és Kőszegi Albert vitéztársával együtt.

Varga János, Bolyky Tamás csapatából való; háromszor kiugrott az ágyúgolyótól megrongált falnak egy résén csupa vitézi tréfából, és az ostromlásra gyűlő török hadat a kardjával fenyegette; Dobó egy forintot adott neki jutalmul.

Vas Miklós, Dobónak egyik megbízottja, ki a török táboron át hordott ki levelet a püspökhöz (Oláh Miklós egri püspökhöz), és tért vissza mindig élete veszélyeztetésével; egyszer meg is támadták, s a társát megölték a törökök, de ő elmenekült; háromszor ment ki és be; megsebesült arcban.

Zoltay István főhadnagy; negyven lovasával a király hadából; a szeptember 9-i ütközet egyik vitéze. (Ez az ütközet még a vár ostromát megelőző napokban volt, amikor egy egri csapat kiütött az Eger felé közeledő török seregre.) Róla kapta nevét 1913-ban a Zoltay István utca (az Egervár vasúti megálló közelében).

A fentiekben huszonhét személyt említettem az egri vár kétezer hős védője közül. E kétezer hősnek köszönhetjük, hogy Egerben nem volt százötven éves török uralom, mint az ország nagy részén. Egert csak az 1552. évi sikertelen ostrom után negyvennégy évvel, 1596-ban tudta elfoglalni a török. Itt „csak” ki- lencvenegy esztendeig tartott a török hódoltság (1687-ig).

Dr. Pásztor Emil

Fordította: id. Zakar János

A japánokat vonzza az Expo

A világkiállítás programirodája folytatja az előkészítő munkálatokat, ennek keretében tartottak a napokban nagyszabású rendezvényt Tokióban. A szigetország egyik legnagyobb pénzintézete, a Daiwa Securities több mint száz, tekintélyes japán pénzintézetből, építőipari, idegenforgalmi vállalatból, tervezőirodából álló körnek rendezett ismertetést Baráth Etele kormánybiztos és Gauder Péter, a Expo programiroda műszaki igazgatójának részvételével.

A programiroda vezetői vázolták az Expo kivitelezésével és a délbudapesti körzet városfejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket. Elmondták, hogy a terület beépítésével kapcsolatos pályázat második fordulójára a 30 pályázó közül 6 maradt állva, az o terveiket májusban fogja elbírálni a zsűri, és ekkor kezdődhetnek meg várhatóan a tárgyalások a külföldi finanszírozókkal. Mindemellett a tokiói bemutatón résztvevő japán vállalkozók csak általánosságban szerezhettek ismereteket az Expo és a városrendezési terv nyújtotta lehetőségről, holott nyilvánvaló, hogy őket döntésre csak konrét létesítménytervekkel, részletes üzleti elképzelésekkel lehet rábírni. Ilyen konkrétumokkal nem szolgáltak, nem szolgálhattak a magyar előadók. A japán üzleti köröket ennek ellenére vonzza a vállalkozás elvi lehetősége, olyannyira, hogy a japán távközlési minisztérium ismert japán elektronikai, távközlési vállalatok részvételével küldöttséget meneszt márciusban Magyarországra, hogy a világkiállítással összefüggő telekommunikációs fejlesztéseket tanulmányozzák.

Csak oda kell figyelni

A látvány kény