Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-22 / 45. szám
---»:.....................—------------------------HÍRLAP, 1991. február 22., péntek T UDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT 115 esztendeje, 1876. február 15-én egy különleges találmányt jelentett be Amerikában a Bostoni Szabadalmi Hivatalba Alexander Graham Bell. Süketnéma intézeti pedagógus volt, majd egyetemi tanár lett a telefon feltalálója. A véletlen sietett segítségére, hiszen hosszú éveken keresztül próbálkozott, míg szorgalmas kísérletező kedvét szerencse kísérte. Szabadalma nyomán a telefon elindulhatott diadalútjára. A véletlen szülte szabadalom A távírÓMjíiásbóS — telefon lett Nevezetes város a skóciai Edinburgh. Ott született 1847. március 3-án Alexander Graham Bell, apja süketnéma-tanár volt, aki egész fiatalon Skóciából vándorolt ki fiával Amerikába. Az ifjú Bell Bostonban szintén süketnémákat oktatott, az apjától tanult szájleolvasási módszerrel. Tanítása során sokat foglalkozott a hang mechanikájával és fizikájával. Kísérletei során jutott el tulajdonképpen a telefon feltalálásáig. Találmányának lényege tulajdonképpen egy patkó alakú mágnes volt, amelynek sarkára kis acéllemezt erősített, és ez a másik sarok előtt szabadon mozoghatott. A szomszéd szobából az ott elhelyezett hasonló mágnesről vezetett árammal akart rezgéseket előidézni az acéllapon. 1875 nyarán, pontosan június 2-án Bell a fekvő mágnest figyelve, meglepő kattanást hallott. Mintha egy acéllemezen koppant volna valami. Besietett a másik szobába, ahol munkatársa és asszisztense, Watton kezelte a készüléket, és véletlen mozdulattal kattanást idézett elő az acéllemezkén. A hangrezgést átvette az elektromos rezgés, és a villanydrót elvitte a hangot a szomszéd szobába. A távíróújításból telefon lett. Bell és Watson másnap már hatvan méter távolságból váltott hangokat egymással, és miután Bell már évek óta foglalkozott az elektromos hangátvitel problémájával, a fejlesztés gyorsan haladt. 1876 elején már négy kilométer távolságra jutott el a hang. A véletlen is segítségére sietett. Február 14-én véletlenül meglökte a dolgozószobája asztalán álló üveget, kiömlött belőle a víz, és Bell ijedtében kárt tett az adókészülékben. Rémületében asz- szisztensét, Watsont hívta, megfeledkezve arról, hogy nincs a közelében. A helyzetet a korabeli írók így örökítették meg az elbeszélések szerint: — Watson, gyorsan jöjjön ide, szükségem van magára! — kiáltott Bell. Watson néhány perc múlva zilálva és lelkesen lépett be a dolgozószobába. Kiderült, hogy hallotta főnöke szavait, pedig az épület másik végében tartózkodott. Ugyanis ott volt a vevőkészülék, amely az addigi némaságból hirtelen és váratlanul Bell hangján szólalt meg. Még aznap éjjel naplójába a következőket írta: „Megszólalt a készülékem, mint gyakran a felfedezéseknél, a végső megoldást a véletlen adta meg. Mr. Watson lenyomta a csengő gombját, az ellenpólusok összeolvadtak, és az elektromágnes magához rántotta a csengő nyelvét. Amikor Watson a nyelvet el akarta szabadítani, a mágnesben rezgés keletkezett. A véletlen folytán az elektromos áram megszakítás nélkül haladt a mágnesen és a dróton át. A rugók mozgása megváltoztatta az áram intenzitását, és ez a szomszéd szobában a jelzőkészülék csengőrugójában rezgési jelenségeket idézett elő. Megvan a végleges megoldás elve...” Egy nappal később, február 15-én reggel Bell elindult a Bostoni Szabadalmi Hivatalba, hogy benyújtsa találmányát. A készülék ugyan még nem „szólt", de az elv biztos volt, amelyet így írt le: „A hang vékony vaslemezt rezzented meg, miáltal egy közel lévő mágnes segítségével a vezető drótban áram keletkezik, melyben erősíti vagy gyengíti, hogy ez a sarka mellett lévő másik vékony vaslemezben ugyanolyan rezgéseket idéz elő, mint amilyen a hangoktól megrezegtetett lemez rezgései voltak...” Ugyanezen a napon nyújtotta be Salem városában Elisha Gray szabadalmát, a „Hang elektromos úton történő továbbítására.” A szabadalmi szervezetben megállapították, hogy a két találmány elve azonos, de miután Bell néhány órával előbb nyújtotta be szabadalmát, így 1876. március 7-én a fiatal tanár kapta meg ehhez a jogot. A szabadalom tehát már megvolt, de a telefon még nem szólt. Végre három nappal később, 1876. március 10-én elhangzott a két szoba között a világ első telefonbeszélgetése. Bell a telefonnak csak a fizikai alapjait találta fel. Továbbfejlesztésében nagy szerepet játszott Edison, aki a telepáram alkalmazásával fokozta a hangerőt, és szénmikrofonjával már torzításmentes beszéd közvetítésére is alkalmassá tette. A telefon azonban ebben az időben nem volt több, mint beszédes távíró, a két pont közötti beszéd továbbítására alkalmas készülék. Általánosan használhatóvá a magyar Puskás Tivadar találmánya tette. 1877-ben ő vetette fel Edisonnak a telefonközpont ötletét, amely ma már elválaszthatatlan a telefon fogalmától. Alexander Graham Bell 1922. augusztus 1-jén halt meg Új- Skóciában, Baddeck városában. Ám találmánya óriási előnyt jelentett és jelent ma is az emberiségnek. (mentusz) „Uramisten, ez beszél!” 1876-ban ünnepelte az Egyesült Államok népe függetlenségi nyilatkozatának századik évfordulóját. Ezt az alkalmat használta fel az amerikai technika, hogy seregszemlét tartson az új találmányokból. Erre Bell késő jelentkezett, hiszen telefonja még alig készült el. így a kiállítási teremben sem volt hely számára. Csupán egy sarkot biztosítottak neki. A kiállítás során a látogatóknak csupán töredéke jutott el oda, és azok közül is csupán néhány állt meg Bell készüléke előtt. A messzeszó/ó, a telefon nem keltett feltűnést. A feltaláló egyetlen reménye az volt, hogy a szakértő bizottság, amelynek feladata a kiállítás összes találmányait felülvizsgálni, értékeli majd felfedezését. Ezáltal a hang elektromos továbbításának lehetősége ismertté válik. A szakértő bizottság azonban a kiállítás zárónapján sem tudott meglátogatni minden feltalálót. Legtöbbjük még pillantásra sem méltatta Bell találmányát. Amaz akkori leírások szerint valami mégis történt. Egy magas, elegáns férfi megkérdezte Bell feleségétől, aki ott tartózkodott a terem sarkában férjével: — Mondja, hölgyem, mi ez? — Tessék a kagylót a füléhez szorítani — hangzott a válasz. A férfi mindezt megtette, miközben Bell felemelte a kagylót, és beleszólt a készülékbe. — Uramisten, ez beszél! — kiáltotta a férfi, és hangja betöltötte az egész kis helyiséget. A bizottság tagjai visszafordultak a kiállításra, majd ketten is odasiettek Bell pultja elé. Néhány perc múlva Sir Henry villamossági szakértő kimondta, hogy ez a találmány a kiállítás szenzációja. A híres tudós, Lord Willam Thomson odalépett Belihez, átkarolta, és gratulált. Ezzel a telefon elindult diadalútjára... Amikor Magyarországon először használták Gazda 1stván tudománytörténész Kuriózumok a magyar művelődés történetéből címmel nemrég megjelent könyvében érdekes feljegyzés olvasható. A Gazdasági Lapokban 1878-ban cikk jelent meg magyar nyelven, ilyen címmel: Telephon ügyében. Valószmifleg senki sem figyelt fel e kis írásra, szerzőinek neve a gazdasági szakemberek előtt amúgy sem volt ismert. A cikket ugyanis egy 21 éves gépészmérnökből lett csillagász, Gothard Jenő írta. Azért is érdekes ez az évszám, mert a cikkből kitűnik, hogy az amerikai Bell 1876. február 14-én nyújtotta be szabadalmi kérelmét a telefonra, és az oltalmat március 7-én kapta meg. Angliában szeptember 7-én vált ismertté a telefon elve, az Egyesült Államokban október 9-én volt az első nagyobb távú beszélgetés. Az első telefonközpont 1877 májusára készült el Bostonban, az első angol telefonközpontot 1879 januárjában adták át, a párizsit június 26-án, a budapestit pedig 1881. május elsején. 1878-ban a Szombathely melletti Herényben élt fiatalember, Gothard Jenő úgy gondolta, hogy a nagyobb gazdaságokban érdemes telefont használni. Be is bizonyította. Öccsével, Gothard Sándorral együtt megépített egy két kilométer hosszúságú vonalat, amelyben a szombathelyi premontrei gimnázium tanára, Kunc Adolf is segített nekik. Amikor a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésére került sor Szombathelyen, a működő telefont már be is tudták kapcsolni az érdeklődőknek. Nem kisebb szakember, mint Jedlik Ányos kalauzolta az ámuló vendégeket arra a bemutatóra, amelyet 1880. augusztus 26-án tartottak, és főszereplője a telefon volt. Négy évvel később Gothardék telefonhálózatukat az általuk készített kronográffal továbbfejlesztették. Ez a műszer távolsági beszélgetéseket tett lehetővé. Herény és Csorna, valamint Herény és Ógyalla között sikerült is a telefonvonalat kiépíteni. Az utóbbi helyen Gothard Jenő mestere, Konkoly- Thege Miklós dolgozott, és az összeköttetés a két csillagda között jött létre. A telefon Amerikából indult világhódító útjára, ezután Párizs, London és Zürich következett. Negyedikként pedig Szombathely! Mozipremierek A kubai fővárosban, 1958-ban, a forradalom idején játszódik a Havanna című színes amerikai filmnek a cselekménye, amelynek főszereplője Robert Redford. Ide érkezik egy szerencsejátékos, hogy lejátssza élete legnagyobb kártyapartiját, s hogy hatalmas fogadást tegyen — egy nőre... Romantikus és drámai töltetű a film, amelynek rendezője Sydney Pollack. A kalandos történetet az Uránia nézői tekinthetik meg. A 21. századról szól a Kedves ellenségem című amerikai produkció, amely a legfrissebb sci-fi a vásznon. A Föld és a Dracon bolygó lakóinak háborúja áll a középpontban. Egy heves égi csata után a hátramaradottak barátságtalan bolygóra kerülnek, s rádöbbennek: csak akkor élik túl a szenvedéseket, ha gyűlöletüket legyőzik, s egymást próbálják megérteni, tisztelni... A fantasztikus filmet az Uránia mutatja be. Programbörze Kiállítások, tárlatok Az I. Magyar Látványtár kiállításán, az egri ' űtkovics-házban négy festő — Ganczaugh Miklós, Hortobágyi Endre, Román György, Swierkiewicz Róbert— képei fogadják az ide betérőket. * A Megyei Művelődési Központ fotószakköre az 1990-es év legsikeresebb alkotásait tárja a látogatók elé az intézmény második emeletén. * Ugyanitt kereshetik fel a Választásoktól napjainkig című fotótárlatot is. * A Harlekin Bábszínház legkedveltebb mesealakjait, figuráit láthatják kicsik és nagyok az egri Gyermek-Szabadidőközpontban. * V. Delast Elena festőművész rajzait a gyöngyösi Richter-gyógyszer- tárban tekinthetik meeg. * A Mátra Szálló éttermében a Gyöngyösi Műhely két tagjának, Tóth Máriának és Klincsek Zsuzsannának az alkotásai kaptak helyet. * Ugyancsak a Mátra „fővárosában”, á művelődési központban a Jászberényi Tanítóképző Főiskola és a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola rajzversenyének legsikeresebb darabjait mutatják be. Szórakoztató programok A Mátravidéki Természetvédelmi Klub következő témája ma délután hat órától az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája címet viseli. * Egerben a Gyermek-Szabadidőközpontban szombaton délután 2 órakor Lutra- és Barbie-klubba várják a kisdiákokat. Matricacsereberére és -vásárlásra is van lehetőség. Ugyancsak itt, délelőtt 9-től a Jeles napok, megtartó ünnepek sorozatban a farsangtól húsvé- tig tartó szokásokat elevenítik fel a résztvevők. * Az MMK Hyperon sci-fi klubjában műveltségi vetélkedőt rendeznek szombaton délután 4 órától. Tizenévesek tárlata Az Egri Ifjúsági Ház Kis- galériájában a tehetséges főiskolai hallgatók után a középiskolások, a Gárdonyi Géza Gimnázium legjobb rajzosai mutatkoznak be munkáikkal. Felvételünkön Bujdosó Andrea végzős diák alkotása látható. * (Jakab László reprodukciója) Politika — címlapokban Az egri Helyőrségi Művelődési Otthon klubtermében kerültek paravánra a tekintélyes hetilapnak, a Heti Világgazdaságnak, betűnevén a HVG-nek a címoldalai az 1990-es évből. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy a képzőművészeti kiállításokhoz, tehát a festőkhöz, szobrászokhoz idomított közönség és környezet hogyan fogad olyan összeállítást, amely nem műalkotásokat sorakoztat fel a nézőközönség előtt, hanem „csak” összegyűjti a sokak által forgatott HVG „cifferblattjait”, azaz az első oldalait, ahol rendszerint egyetlen szóból álló szlogen, esetleg kiegészítő ábra, karikatúra, grafikai eligazító hirdeti az arra a hétre megálmodott vagy pontosan megfogalmazott fő témát. Ami természetesen egybevág mindig a lap újságírógárdájának érdeklődésével, legtöbbször keményen kimondott ítéletével is. Azt már évek óta megszoktuk, hogy a szaklap nem rejti véka alá rosszallásait, prognózisokat is kivetít erre vagy arra, ilyen vagy olyan kérdésben, nemegyszer attól sem riadva visz- sza, hogy kongassa — ha humorosan is, reménykedve is — azt a bizonyos vészharangot. Amelyet nem a hatalom ellenére, hanem azért kongat, hogy bajba jutott önmagunkon segítsünk már valahogyan. Ha néha mégis olyan érzés fog el bennünket, mintha minden erőlködésünk csak any- nyit érne, mint annak a bizonyos fuldoklónak a végső mozdulata, hogy a saját hajánál fogva szeretné kihúzatni magát a végveszélyből, azért minden leírt szó, ötlet, elképzelés, logikai sor vagy számadat mögött ott pislákol az a bizonyos remény, amely nélkül elképzelhetetlen az élet, a földi létnek ez a mindennapi vesszőfutása. Amit néha kész csodának kell felfognunk, hiszen bő évtizede mondogatjuk egymásnak, és nem is egymás között, hogy tisztára a ráfizetésből élünk meg. Bár nehezen tudtuk körüljárni a zsúfolt helyiségben a paravánokat, nem vesztettük el jókedvünket a parányi gyűjtemény láttán, nem hagyott el a humorérzékünk sem. Úgy gondoljuk, ez a célzatosan köznapi tárlat, ez a politikára is, gazdaságra is bandzsító szellemes anyag ráébreszti látogatóit arra, hogy a nyitott és megválaszolt, netán megválaszolatlan kérdésektől nem szabad és nem is illik irtóznunk, mert csak akkor és csak úgy juthatunk nyíltabb lélekkel közelebb minden politikai kérdéshez, a mi személyes aggodalmaink, bizonytalanságaink, ránk nehezülő gondjaink ábécéjéhez és megoldásához is, ha ráébredünk: minden országos gond nagy zsákjában ott van a miénk is. Nemcsak a T. Háznak, a kifáradó szakembereknek kell gyötrődniük a szófacsarokba és olykor gúnyos grafikákba csomagolt problémák megoldásával, hanem magunknak is bele kell helyezkednünk a „harci helyzetbe”, és több oldalról mérlegelve kell sakkoznunk zsebünk, napi életünk politikai és gazdasági „herkentyűi” fölött. Amíg bújuk ideggel és lábizmokkal a futást az áremelés mellett és ellen. Hótaposó túrák A Bükki Vörös Meteor SE természetjáró szakosztálya vasárnapra hótaposó bükki túrát hirdetett. A 16 kilométeres táv állomásai: Bányahegy autóbusz-megálló — Nagymező, síház — Feketesár — Olaszkapu — Geren- navár — Bérei út — Szilvásvárad. Az érdeklődők Nemes Gyulánál jelentkezzenek 6.50-kor az egri autóbusz-állomáson. A Gyöngyösi SE természetjárói is vasárnap kirándulnak, de ők a Mátrába veszik útjukat. Hársy István és Hugyecz Gábor kalauzolja majd a résztvevőket, akik a következő helyeket érintik majd a 14 kilométeres szakaszon: Kékestető — Négyeshatár — Hollókő — Pálosveres- mart — Mátrafüred. Találkozó 7.45-kor a gyöngyösi autóbuszpályaudvaron.
