Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-19 / 42. szám

HÍRLAP, 1991. február 19., kedd SPORT 7. Levél a JT elnökének Botrányos bíráskodás Az ESE vizsgálatot kér A harmadik hely dőlt el az el­múlt héten a B VSC-Eger SE NB I-es női röplabda-mérkőzésen. Mint köztudott 1-1-es állás után a vasutas együttes 3-1-re meg­nyerte a találkozót, s szinte száz­százalék, hogy egy fordulóval a „rendes” bajnokság zárása előtt, a fővárosi csapat kezdi a ráját­szást a harmadik helyről. Ennek a pozíciónak azért van jelentősége, mert az a csapat, amelyik innét folytatja, elkerüli a Vasast, pontosabban szólva csak a döntőben találkozhat vele. Lapunk munkatársai közül sajnos senki sem látta ezt a mécs­esét, így csak a szemtanúk el­mondásaira hivatkozhatunk. A szakosztály-vezetőségből többen ott voltak a BVSC elleni összecsapáson, és közel 50 szur­koló is elkísérte a csapatot. Főként a sorsdöntő harmadik játszmában botrányosan bírás­kodott Zsillé Antal, aki sorozat­ban vétett durva hibákat, és kizá­rólag az Eger SE kárára tévedett, ítéleteivel döntően befolyásolta 'a mérkőzés alakulását. Szinte Magyar Röplabda Szövetség Játékvezetői Testület Elnökének Budapest, Tisztelt Elnök Úr! egyöntetű vélemény volt, hogy hasonlóan indiszponált, elfogult játékvezetésre nem, vagy nagyon rég volt példa. Zsillé játékvezető enyhén szólva téves ítéletei már az ellenfél szemét is csípték. Ko­sziba István az egriek edzője, aki egyébként béketűrő ember hűé­ben áll, többször sem bírt úrrá lenni az idegein, olyannyira szembetűnő volt a bíró részre­hajló ténykedése. Úgy tűnik, az ügynek folytatá­sa lesz, mivel tegnap levelet kap­tunk a szakosztálytól. íme ennek tartalma: Az 1991. február 15-én megrendezett BVSC — Eger SE NB I-es női bajnokli röplabda-mérkőzés­sel kapcsolatban az alábbiakban előadott tényállás alapján kérjük a tisztelt Elnök urat, hogy hatáskörében rendeljen el vizsgálatot a fenti mérkőzés vezetőbírójának (Zsillé Antal) közreműködésével kapcsolatban. Mint köztudott, a mérkőzést a BVSC csapata nyerte 3-1 arányban, a játszmákon belüli szoros eredményekkel. Megítélésünk szerint a vezetőbúró terhűnkre történő sorozatos tévedései döntően be­folyásolták az eredmény alakulását. Jellemző a ve­zetőbíró ténykedésére, hogy sorozatos észrevétele­inket (mérkőzés előtt, mérkőzés alatt többször is) a meccslabdák légnyomását illetően — mint az kéré­sünkre a jegyzőkönyvben is rögzítésre került — nem vette figyelembe, feszmérőt nem alkalmazott, hol­ott a versenykiírás ezt egyértelműen rögzíti. A mérkőzés harmadik játszmájában 6-0-ás és 9-5-ös vezetésünknél többször felülbírálta a má­sodjátékvezetőt és a vonalbírókat, illetve azok jel­zéseit következetesen figyelmen kívül hagyta. A mérkőzésnek ebben a szakaszában — vélemé­nyünk, s az ott helyet foglaló semleges szakemberek szerint is — több tévedéssel sújtotta csapatunkat, s ezáltal a mérkőzés eredményének további alakulá­sát kárunkra befolyásolta. Ismert Ön előtt a mai magyar gazdaság helyzete, s annak sporttámogató bázisa. Ennélfogva megen­gedhetetlen a jövőben ilyen inkriminált játékveze­tés akkor, amikor egy bajnoki idény játékvezetői dí­jai és költségei százezres nagyságrendet tesznek ki egy vidéki csapat esetében. Félreértés ne essék, hibázni lehet, de sorozatos és tendenciózus tévedések, formánkívüli játékvezetői teljesítmények — ebben a kiélezett bajnoki küzde­lemben — nem szabad, hogy befolyásolják a végső helyezéseket. Feltételezzük, hogy az összecsapás fontosságára tekintettel a mérkőzésen játékvezetői ellenőr is mű­ködött, ezért kéijük Elnök urat, hogy az ellenőri je­lentés tartalmáról, a vizsgálat eredményével együtt szakosztályunkat tájékoztatni szíveskedjék. Tisztelt Elnök Úr! Összegezve levelünk tartalmát, figyelmébe ajánljuk azt a tényt, hogy szakosztályunk fennállása óta soha nem tett még észrevételt a játékvezetők ténykedésével kapcsolatosan. Tekintve, hogy a szakosztályok további létét az eredményesség dön­tően befolyásolja, a bajnokság igazságos és sport­szerű befejezése érdekében tegyen meg mindent a hasonló esetek jövőbeni előfordulásának megaka­dályozása érdekében. Tájékoztatjuk, hogy levelünk egy-egy másolati példányát megküldtük a Magyar Röplabda Szövet­ség elnökének és főtitkárának is. Eger, 1991. február 18. Dr.Sike József Dr.Seress Gábor Eger SE elnökségi tag röplabda-szakosztály vezetője Rácz László „A Fradié az elsőbbség” Maradona: „Silenzio stampa” „Silenzio stampa” — olaszul annyit tesz: „sajtócsend”. Körül­írva pedig így adható vissza — egy közismert személy egyszerű­en nem áll szóba újságírókkal. Ezt a szokást az olasz futballélet- ben Diego Maradona, az SSC Napoli légiósa vezette be évekkel ezelőtt. Szó mi szó, sokszor élt ezzel a különös fegyverrel az ar­gentin ász. Vasárnap hiába kér­tek tőle nyilatkozatot olasz újság­írók, a dél-amerikai ász a Pisá­ban lejátszott, l:l-es döntetlen­nel végződött bajnoki összecsa­pás után lezuhanyozott, öltözött, bepattant tűzpiros Ferrari típusú kocsijába, és elhajtott a stadion­ból. így azután arról sem lehetett őt kérdezni,'Vajon igaz-e, hogy a nápolyi hatóság bevonta-e az út­levelét1 Tudott, Maradonát azzal vádolják, hogy részese volt egy olyan alvilági hálózatnak (a „ca- morra” nevű szervezet a maffia nápolyi megfelelője), amely vi­rágzó hálózatot épített ki, kábí­tószerekkel és prostitúcióval fog­lalatoskodott. Híre teijedt, hogy az első, három órányira rúgó ki­hallgatás után Maradonát tiszte­lettel megkérték, az ügy végleges tisztázásáig adja le az útlevelét, azaz — ha lehet — ne nagyon tá­vozzon Itáliából. Mindezt a rendőrség sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta, és nem is akarta. A nápo­lyi államügyész szintén nem nyi­latkozott az útlevél-bevonásról. A labdarúgó Rácz Lászlót, vagy ahogy sokan ismerik: Va- szilij Rácot, nem kell különöseb­ben bemutatni a labdarúgás ra­jongóinak. A Dinamo Kijev és a szovjet válogatott erőssége az európai futballpiacon előkelő helyen jegyzett játékos, klubcsa­patával bajnoki címeket és kupa- győzelmeket szerzett, tagja volt a KEK-győztes együttesnek, a „szbomajában” pedig 48 alka­lommal szerepelt, két világ- és egy Európa-bajnokságon ját­szott, EB-ezüstéremmel is büsz­kélkedhet. Nos, Rácz László vasárnap óta a Ferencváros vendégeként Bu­dapesten tartózkodik, s hétfőn megkezdte a tárgyalásokat a meghívó klub labdarúgó szak­osztályának vezetőivel. A meg­beszélések közti szünetben a vi­lághírű játékos, aki két éve né­hány hónapot a spanyol Espa- nolnál is vendégeskedett, szíve­sen vállalkozott, hogy nyilatkoz­zon az MTI munkatársának. — Hogyan került Budapestre? — Nem titkolom, már évek óta külföldön szeretném folytatni pályafutásom. Megkerestek tö­rök, jugoszláv, osztrák, spanyol és német csapatok, de valami mi­att soha nem jött össze olyan szerződés, amilyet elképzeltem magamnak. Aztán tavaly várat­lan fordulat következett, a roko­nok tanácsára elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi lenne, ha nem Nyugatra mennék, hanem Magyarországra. Elvégre én mindig legalább fele részben ma­gyarnak vallottam magam. Nem tagadom, egy — mivel a felesé­gem ismét állapotos — kicsit fé­lünk a csernobili atomrobbanás következményeitől, a nem túl sok jóval kecsegtető jövőtől, s ezért a családdal közösen úgy határoztunk, hogy végleg átköl­tözünk Magyarországra. Itt sze­retnék még egy ideig játszani, megalapozni a j övömet.-Miért éppen a Ferencvárossal kezdte mega tárgyalásokat? — A zöld-fehér csapat vezetői már többször jelezték átigazolási szándékukat, most aztán repülő­jegyet küldtek, vendégül látnak, így övék az elsőbbség. — Mi a pesti „menetrendje”? — Hétfőn megkezdtük a tár­gyalásokat Magyar Zoltánnal, a Ferencváros labdarúgó szakosz­tályának ügyvezető igazgatójá­val. Elmondtam, milyen igénye­im, kéréseim vannak, most a klub vezetőin a sor, hogy nyilat­kozzanak. Azzal nem árulok el titkot, hogy lakást kértem, s olyan összeget, persze nem ru­belben, amely a magyar érték­rendnek és játéktudásomnak egyformán megfelel. Szeretnék Budapesten letelepedni, s ehhez kérem az egyesület segítségét is. Mivel jelenleg lábadozom víru­sos influenzámból, nem terve­zem, hogy edzésen vagy előké­születi mérkőzésen részt vegyek, de ahogy hallom, a ferencvárosi vezetők a próbát nem is igénylik, ismerik képességeimet. A jéghegy neve: infláció Akit a benzin szaga megcsapott... Ezen a felvételen még nem azt mutatja Gyulavári Zoltán, hogy ho­vá álljanak a kocsival, itt még az egri pólósokat dirigálja, főmunka­időben... (Fotó: Szántó György) Már az épphogycsak bimbózó piacgazdaság is kérlelhetetlen, törvényszerűségei alól senki sem vonhatja ki magát. Legalábbis büntetlenül nem. Az oktalan ér­zelmi csapongásokért, a csak- azértis nekibuzdulásokért, da­coskodásokért előbb vagy utóbb keményen fizetni kell, még az is lehet, hogy a család egzisztenciá­jával. Az ésszerűség és nem a lel­kizés korát éljük, és aki ezt nem hajlandó belátni, az könnyen rá­fizethet. Ilyen és ehhez hasonló­im komor gondolatok „csatan­goltak „a fejemben, miközben a Csebokszári-lakótelep Áfor benzinkútja felé tartottam, és Gyulavári Zoltánt kerestem. Az egri vízilabdacsapat edzőjét né­hány napja már egyszerűbb űj munkahelyén vagy a lakásán el­érni, mint az uszodában. A jégpáncélba dermedt kutak a fagyhalál tipikus jeleit mutat­ták. Benzinre éhes autók csak olykor-olykor gördültek eléjük, s csak ilyenkor bújtak elő a szür- keoverallos, üzemanyagot „csa­poló” emberek. A műszakváltás ideje, nyolc óra már elmúlt, még­sem jártam szerencsével. A kol­légáitól megtudtam, hogy az uszoda népszerű Zotyója ezen az estén csak később érkezik, mert a kisfia síelés közben eltörte a lá­bát. Nem kellett sokáig vámom, hamarosan megjött, ő is szürke munkaruhában, előírásosan öl­tözve. — MonddZotyó, hogy viseled a benzinszagot? — rohantam le, nem minden gonoszság nélkül. — Semmi különös. Kicsit ugyan émelyítő egyelőre, de hoz­zá fogok szokni. — mondja nem kis eltökéltséggel. — Egy hete már annak, hogy nyolcra jössz, és hajnal hatkor távozol. Milyen ta­pasztalataid vannak eddig? — Fázósan, dideregve telik az idő, ebben hasonlít a téli nyitott uszodához. Még az éjszakai munka is furcsa számomra, és a szakmából is van mit tanulnom. — Az uszodai kötetlenség után nem idegen neked ez az „üzemszerűség”? — A sport csak a kívülálló szá­mára, és annak is az első pillan­tásra játékos, felszabadult fogla­latosság. A szüntelen teljesít­ménykényszer nyomasztóan hat, és állandó idegfeszültséggel jár. Ehhez járult még a létbizonyta­lanság az, hogy az utóbbi időben már a fizetésünk is olyan volt, mint annak a bizonyos kutyának a vacsorája. Ezzel szemben itt nyugodtan teszem a dolgom, s ha így van, a pénztárcám se lesz üres. Autózni mindig fognak az emberek, hacsak feje tetejére nem áll a világ. — Még ma is tartja magát a közhiedelem, hogy a sportban dolgozók viszonylag könnyen és sokat keresnek... — Ha ez így lenne, akkor nem néznének egyre többen bizto­sabb kenyér után. Inog a talaj a sportolók és edzők lába alatt, s ha ez az állapot még sokáig tart, akkor hamarosan csak múlt idő­ben beszélhetünk az élsportról, legalábbis a megyeszékhelyen. Az Eger SE-nél például a jobb vízilabdázók kapnak bruttó 12- 13 ezret, de van akinek 6-7 ezer a fizetése, de ennyi is csak akkor, ha a szakosztály „összehozza” a költségvetést. Bárki sejtheti, hogy ebből lassan már megélni sem lehet, nemhogy jogosnak nevezett igényeket kielégíteni. Sajnos, egyre inkább úgy fest, hogy azokat akik segíthetnének, hidegen hagyja a sport és a tradí­ciók jövője. —Az önkormányzat a napok­ban 350 ezer forint előleget fo­lyósított a szakosztálynak a leg­sürgősebb kiadások fedezésére. Ez sem elég ahhoz, hogy a gon­doskodás látszatát keltse? — Dehogynem, ahhoz tökéle­tesen elegendő, de egyébként még a tűzoltáshoz is kevés. Feb­ruár elején indult az utánpótlás­bajnokság, amelyben öt csapat­tal vagyunk érdekeltek, és ápri­lisban a felnőttek is kezdenek. Vasúti kedvezmény már a spor­tolóknak sem jár, a kiadások a ta­valyihoz képest csaknem meg­duplázódtak. Legkevesebb 5-6 millió forintra lenne szüksége a szakosztálynak, de akkor a fel­szerelés- vásárlás már luxusnak számít. Bizony ez így van, egy el­hanyagolt épület renoválása több pénzt emészt fel, mint a fo­lyamatos karbantartás. — Beláthatod, egy edző távo­zása soha nem tragédia, de mi lesz, ha a sportolók is leadják a szerelést? — Ha a helyzet nem változik, elképzelhető, hogy csak egy-két profi játékos lesz a csapatban, a többiek nem a pólóból élnek majd. A fiúk a saját jól felfogott érdekükben már most új pénz­források után néznek. Nagy Pis­ta a Kacsában felszolgáló, Tóth Karesz pedig nyaranta a Bala­tonnál dolgozik. Én megértem őket, nekik is családjuk van, amit el kell tartani. Az vesse rájuk az első követ, aki adott esetben nem így cselekedne. Itt már régen nem a sportág szeretetéről, az odaadásról van szó, a jéghegy neve, amely meglékelte a hajót: infláció. A hónap elején minden­kihez becsenget a lakbéres és a gázszámlás... — Milyen érzés az ismerősök, haverok kocsiját tankolni? Nem néznek rád furcsán? — Mindig akadnak, akik po­énkodnak, viccelődnek, de rossz tréfát még senki sem űzött ve­lem. Annyi minden változik az emberek körül manapság, hogy az ilyesmin már meg sem hök- kennek. Egyszerű ez, mindenki ott boldogul, ahol tud. — S, mi lesz a pólóval? Végleg hátat fordítottál neki? — Eszem ágában sincs, csak nem ebből élek. Amikor éjsza­kás vagyok, akkor mindkét edzé­sen segítek Pócsik Dénesnek, máskor vagy délelőtt vagy dél­után. — Nem inkább aludnod kelle­ne az éjszakai műszak után? — Megoldható így is, mert párban dolgozunk, és nem kell egész éjszaka talpon lennem. No, és nem teljesen szívszerelemből teszem, ha szükség van rám, va­lamilyen összegben meg kell ál­lapodnunk. Már napok óta egy látomás kí­sért. A szekér elé fogott lovak eszeveszetten vágtatnak, a kocsis már rég közéjük vetette a gyep­lőt. Senki sem tudja, hogy med­dig és hová száguldanak... Buttinger László Labdarúgó tehetségkutató Az utóbbi évek hagyományához híven az idén is megrendezi az MLSZ, a Képes Sport, a Magyar Diáksport Szövetség, a Nemzeti Sport és a Magyar Rádió a labdarúgó tehetségkutató-akciót. Erre mindazon fiúk jelentkezhetnek akik 1977 augusztus 1. és 1978 július 31. között születtek, és nem NB I-es illetve NB Il-es klub igazolt já­tékosai. A jelentkezési lapokat — amelyeket az általános iskolák testnevelő ta­náraitól lehet beszerezni — március 31-ig kell eljuttatni a Heves Megyei Labdarúgó Szövetséghez. Cím: 3300. Eger Kosssuth L. u. 9. Ma 14 órakor Eger SE - Volán SC Ma délután két órakor az Eger SE NB Il-es labdarúgó csapata előké­születi mérkőzést játszik az első osztályú Volán SC-vel. A találko­zót a stadion salakos pályáján ren­dezik. * Az Eger SE labdarúgó szakosz­tálya megkezdte a pártolótagsági igazolványok árusítását, amellyel a csapat valamennyi mérkőzésé­nek megtekintésére feljogosít. A bérleteket — 800 illetve 400 forin­tért — a következő helyeken lehet megvásárolni: ESE-iroda, ESE- totozó (Csákós Üzletház), a Kaza­mata melletti ajándékbolt, a „Ka­nadában” lévő orvosi rendelővel szemközti ajándékbolt. Sástói bajnokok Az idén kedvezett az időjárás a téli sportok szerelmeseinek, így nem volt akadálya annak sem, hogy a Sástó jegén gyorskorcso­lyaversenyt rendezzenek. A különböző korcsoportok­ban a következők végeztek az' élen: László Rita (3-as isk.), Bar­na Balázs, László Nóra (3-as isk.), Tóth Géza (6-os isk.), Fa­ragó Felicia (Berze Gimn.), Chlumetzky Gábor (Berze Gimn.), Nánudvari Lajosné (kisvállalkozó), Barta Sándor. A korcsolyázást követően ke­rékpáros ügyességi bemutatót és versenyt tartott a jégen a gyön­gyösi Kerekes SC. Ebben Chlu­metzky Gábor bizonyult a leg­jobbnak, megelőzve a Pecze test­véreket. A program befejezéseként a Sportlétesítmények Gondnok­ságának dolgozója Nádudvari Lajos a nézők szeme láttára megmártózott a tó jegén vájt lék­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents