Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-16 / 40. szám

12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1991. február 16, szombat Természetgyógyászat _________________ „ A méreg nélküli kertészkedés” Kertész leszek „ Zöld ujjakkal99 A vegyeskultúrás vetés egyik változata... A kavicságyásra helyezett növény esztétikus, a túlfolyó vizet felfog­ja, ugyanakkor a nedves kavics a páratartalmat növeli A természetgyógyászat határ- területe a biokertművelés. Egy tanácskozáson hangzott el ez a megdöbbentő adat: „A kisker­tekben mintegy 40 fajta növény­védő szert használnak a kertész- kedők. Az „össznépi” vegysze­rezés következtében hektáron­ként átlagosan több mint 7 kg vegyszert permeteznek, szórnak ki a kistermelők, 2 kg-mal töb­bet, mint a nagyüzemekben”. S erre mindnyájan ráfizetünk. A műtrágyázás növeli a növé­nyek betegségre való hajlamát, a talajvizek elnitrátosodnak (ha­zánkban több mint 1000 telepü­lésre lajttal viszik az ivóvizet!), szíkesíti a talajt, rontja az élelem minőségét, tárolhatóságát. A növényvédő szerek nem­csak a kórokozókat és kártevő­ket pusztítják el, hanem a hasz­nos élőlényeket is, s így felborul a természeti egyensúly; a vegysze­res termékek fogyasztása esetén a mérgező anyagok összegződ­hetnek (agy-, tüdő-, vastagbél-, májdaganatokat, fejlődési rend­ellenességeket okozhatnak), a növényekben is anyagcsere-za­varokat idéznek elő, stb. A biogazdálkodás a szeh'd nö­vényvédelem és tápanyag-után­pótlás komplex alkalmazását je- lenti. : A biogazda elsősorban a talaj- I életet segíti. Azt tartja, hogy a ta- I lajforgatás tönkreteszi a talajré- : tegződést, s a talajéletben zavart kelt, és így az egyes baktérium- ! fajták számukra idegen (káros) életfeltételei közé jutnak. A | megtömődött talajt nem felásni, | hanem szellőztetni kell ásóvillá­val, agyarkapával. A kapálás he- I lyett a jótékony hatású talajtaka- i rást (felületi komposztálás) és az agyarkaparásos talaj lazítást al­kalmazza. A biogazda a tápanyag-után­pótlást saját érlelésű komposzt- tal (tápanyaga kétszerese az is- tállotrágyáénak)x növényi és ál­lati trágyaíevekkel, természetes kőzetáhyafok földbejütfátásával1 oldja meg. A növények tudatos összevá- logatásával vegyes vetéses (ülte­tés) kultúrát alkalmaz, felhasz­nálva a növények egymás növe­kedését segítő (gátló) és gomba- baktérium-gátló anyagokat ter­melő tulajdonságát. A növény­sorok évenkénti eltolódásával helyes vetésforgó alakul ki. A biokertész a kórokozók és kártevők ellen fizikai-mechani­kai védekezéssel (fertőzött leve­lek, ágak megsemmisítése, seb­kezelés, illat-, fény-, szín-, talaj­csapdák, hemyófogóövek, -gyű­rűk), agrotechnikai védekezéssel (talajművelés fenti módon, opti­mális vetési, ültetési idő, táp­anyag-utánpótlás leírt módja, vegyes ültetés, gyümölcsritkítás, hajtásválogatás, stb.), biológiai védekezéssel, természetes „segí­tőtársakkal” (riasztó, védő, jpusztító növényi levelek) küzd. Például levéltetvek ellen — há­rom nép egymás után — kenő­szappannal (10 liter vízhez 10- 20 dkg kenőszappan) permetez. A biokertészkedés tehát több munkával, néha kudarccal is jár, de napjainkban, amikor szinte mindenütt mérgezett a talaj, a le­vegő, s a magasból savas eső hul­lik, nem lehet más út. Nem divat, se nem hobbi kérdése tehát, ho­gyan és mivel termelnek egészsé­ges zöldséget, gyümölcsöt a jövő kertjeiben. Sorozatunkban — amint az eddig is látható volt —, rövid át­tekintést adunk a természetes élet- és gyógymódokról. Ha csak egy pillanatra is megállásra, el- gondolkoztatásra késztetjük Önöket, már nem hiába dolgo­zunk. S hadd ajánljuk a figyelmükbe Georges Ohsava gondolatait: „A természet maga gyógyít. Nem ismerjük a természet törvé­nyeit^ és ebiből ered minden bol­dogtalanság, betegség, bűn... Szeress mindent' a világon, a zsenge füvet, az állatokat, a ho­mokszemet, a vízcseppet. Ha ezt eléred — boldog leszel...” Fiirész János Ismerőseim gyakran fordul­nak hozzám a következő kérés­sel: ugyan, nézd meg már, légy szíves, mi baja lehet a növényem­nek? Azután sorolják a tünete­ket: hullajtja a levelét, nem hoz virágot, elvékonyodott a hajtása, stb. A bajok forrása az esetek többségében az, hogy nem meg­felelőek a környezeti viszonyok, vagy a növényápolás hibás. A szobanövények ápolását még ma is valamilyen titokzatos­ság lengi körül. Sokan azt állít­ják, hogy még a virágboltban csi­nálnak vele valamit — például körülszurkálják a gyökerét —, így aztán akármilyen szép és egészséges az üzletben, előbb- utóbb elpusztul. Ezzel kénysze­rítik a fogyasztót az újabb és újabb vásárlásra. Különleges ké­pességű embereknek tartják azo­kat, akik lakásban is szépen fej­lődő növényeket tudnak produ­kálni. Úgy hívják őket, hogy „zöld ujjú” — ez a kifejezés ná­lunk még kevéssé ismert, de Ausztriában, Németországban népszerű a Mensch mit „grünem Daumen” jelző, azon emberek jellemzésére, akik szinte ösztö­neikben hordják a növényápolás tudományát. Valóban „zöld ujjúnak” kell lenni ahhoz, hogy szép növé­nyünk legyen? Szó- sincs erről! De fontos ismernünk a gyako­ribb növényápolási teendőket, az ezekhez szükséges anyagokat, eszközöket. A legtöbb ember szívesen dí­szíti lakását növénnyel. így van ez már évszázadok óta. A XVII. században kezdődött ennek a di­vatja, természetesen csak a tehe­tősebb családoknál, de ma már általánossá, mindenki számára elérhetővé vált. A cserepes szobanövények nagy része nem a mi éghajlatunk növénye, hanem trópusi, szub­trópusi területekről származnak, igen eltérő biológiai igényűek. Elvileg bármilyen innen szárma­zó növénynek szépen kellene otthonainkban díszleni, ahol ha­sonló mikroklímára lelhetnek. A hőmérséklet ritkán süllyed 10 Celsius alá, de ennek napi válto­zása ellentétes a természetes ál­lapottal. Nappal, mikor nem va­gyunk otthon, kikapcsoljuk a fű­tést, es este kapcsoljuk be, ami­kor egyébként hűvösebbnek kel­lene lenni. A hőmérséklet felso­rolt hiányosságaira még nem rea­gál látványos, káros változások­kal a növény, viszonylag jól al­kalmazkodik ezekhez. Nagyobb gondot jelent az, hogy a levegő száraz, és az ablaktól 1 méter tá­volságban már a fény is kevés. A mi klímaterületünk növényei is sokat szenvednek a páraszegény levegőben, a fény nélküli körül­mények között (az árnyékkedve­lők kivételével). A legtöbb szobanövényt üvegházakban, termesztőberen­dezésekben nevelték elő, ahol a klíma, a páratartalom, a víz és a tápanyag-utánpótlás a növény igénye szerint biztosított. Az üvegház és a lakás mikroklímája között óriási a különbség, és az sem mellékes, hogy megváltozik a növény „gazdája”. A növény mindig jelzi, hogy valami „baja” van. Mik a párahiány jelei? A hervadást, lankadást mindenki ismeri. További tipikus tünet le­het a levelvégek (csúcs) kiszára­dása, a bimbók lehullása, mielőtt kinyílnának. A levegőben lévő vízgőz, azaz pára mennyisége a hőmérséklet függvénye. Meleg levegő több párát képes felvenni, mint a hi­deg, de több is kell, mivel ilyen körülmények között a növény is fokozottabban párologtat. A le­vegő nedvességét relatív páratar­talomként mérik, ha ezt ismerni kívánjuk, szereljünk fel egyet a szobában. A növények páratar­talom igénye fajonként változó, legtöbbnek 60-63 százalék elég. A páratartalom növelésére vásárolhatunk erre alkalmas be­rendezéseket, de jó szolgálatot tesz a fűtőtestre helyezett vizes edény is. A csoportosan elhelye­zett növények azért nőnek szeb­ben, mivel körülöttük nedvesebb a levegő. Levegőbe, növényre vi­zet permetezve — erre alkalmas eszköz mezőgazdasági, műanyag boltokban kaphatók — hatásos erdményt érhetünk el. A sorozat következő cikkei­ben a növényápolás többi teen­dőire térek ki. V. Pénzes Judit Mindennapi nyelvünk Közéletünk nemkívánatos jelenségei mai szóláshasználatunk görbetükrében Mai egyéni és közéleti nyelv- használatunk jellemző jelensége és gyakorlata, hogy mondataink­ba egyre gyakrabban építünk be­le állandó szókapcsolatokat, szó­lásformákat és közmondásokat. Ezek a szólásformák egyrészt mint a közgondolkodás és közer­kölcs időszerű problémáit ver­senypontosságú tőmondatokban érzékeltetik, másrészt társadal­mi, gazdasági és művelődési vi­szonyaink köznapi valóságáról lényegre törően vallanak. Mon­dataink formáját ésjelentését sa­játos módon alakítják át élet- szemléletünket, kritikai maga­tartásunkat, a valóságról vallott nézeteinket is feltáró, szinte „napra kész” igazságtartalmá­nak közvetítésére alkalmas nyel­vi alakulatokká, közlési egység­gé­Hogy milyen változatos be­szédhelyzetek megteremtését te­szik lehetővé, s mennyire érzék­letes kömyezetfestő erővel, al­kalomszerűen tréfás, gunyoros áthallásokkal erősítik fel a mon­datsorozatba beépült szólások hatástényezőit, arról, a sajtó ha­sábjairól kiemelt példáink tanús­kodnak. A mindennapi közélet és poli­tikai eseménysorozat nagyon is aktuális eseményeit, történéseit gunyoros kritikai szándékkal ál­lítja az érdeklődés előterébe a sajtónyelvi példák sorozata. Az áremelések mindennapjait meg­élő olvasók ironikus felhangok­kal terhelt szólásváltozat mon­danivalóját is érzékelhették: amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra. (Népszabadság, 1991. jan. 5.). Az olvasók véleményét kérő újságcikk ezzel a címmel je­lent meg: Néma gyereknek lapja sem érti a szavát. (Népszabad­ság, 1991. jan. 3.). Mindkét idé­zett példánk arról is bizonyko­dik, hogy két jól ismert szólás mondanivalóját mentette át köz­napi valóságunk történéseinek ábrázolására: Amit ma megte­hetsz, ne halaszd holnapra. Né­ma gyereknek anyja se érti a sza­vát. Időszerű közéleti és politikai mondanivaló közvetítésére fel­használt mondatok sorába szer­vültek bele ezek a szólásváltoza­tok. A riporteri kérdés így hang­zott: „Miért indult el a polgár- mesteri választáson? A választ ez a szólásforma teszi hitelessé: ’’Belöktek, mint a sánta embert a táncba.”(Magyar Nemzet, 1991. jan. 17.) Köznapi életünk történései, sajnos, egyre több nemkívánatos jelenségre figyelmeztetnek ben­nünket. Ebből a jelenségsorból mutatunk be néhányat. Minden­napi szóláshasználatunk görbe- tükrének vetületeiből emeljük ki a ma legjellemzőbbeket: „Sok helyen megfordultam, s elmond­hatom, ugyancsak megjártam Tolnát-Baranyát. Azt mégsem hittem, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi tülekedőnek, fejbólintójá- nosnak lesz módja fölkapasz­kodnia a magyar demokrácia most még elég csenevész ubor­kafájára . (Népszabadság, 1990. dec. 23.). A régi, jól ismert szólás alkalmas arra, hogy gu­nyoros felhangokkal erősítse fel azt a valóban nemkívánatos köz­életi jelenséget, hogy egyesek gátlás nélkül a becsületes és tisz­tességes utakról letérve gazda­godjanak meg, és jussanak meg nem szolgált gazdasági és politi­kai előnyökhöz. Gyakran halljuk és olvassuk e szólasszerűen megformált kife­jezéseket is: többen jól boldogul­nak még manapság is a kéz kezet mos alapon és a sógor-koma, urambátyám segítségével létre­jövő összefonódások révén, s mindezt „magyar módra” meg­spékelve, közéletünk különböző színterein "piacképes ügyeske­dés” megnyilvánulásnak tekintik csupán. (Pesti Hírlap, 1991. jan. 12.). Az ügyeskedés, az élelmes­ség sokszor jár együtt a csavaros észjárással. Arról azonban nem szabad megfeledkeznünk, hogy "a csavaros ész nem teheti ki a lo­gika szűrét” (Magyar Hírlap, 1990. jan. 4.). Az sem véletlen, hogy újab­ban gyakran olvashatjuk ezt a szólásformát is: A szomszéd rétje mindig zöldebb. Hogy milyen beszédhelyzetekben es szöveg- összefüggésekben vállal szere­pet, arrolaz ugyancsak nemkívá­natos jelenséggel, az irigységgel, az irigykedéssel kapcsolatos saj­tóközlemény tanúskodik. "A más rétje...”dm külön is felhívó jellegű. A cím utáni három pont feloldását célzó szövegrészlet így folytatódik: „Nem másról van szó, mint arról a jelenségről, amelyet leginkább a más rétje mindig zöldebb bölcsesség foglal össze. Ne a más rétjét szemlél- gessük!” (Bervai Figyelő, 1991. 1. sz.). Okos tanács, csak tartsuk is meg! Dr. Bakos József A házias menyasszony Ellesett párbeszéd: — Hallom, a menyasszonyod nagyon házias! — Igen. A múltkor is... Folytatását lásd a vízsz. 2. és függ. 1. sz. sorokban. Vízszintes: 2. A válasz folytatásának első része (zárt betűk: SZ, T, T). 14. Valakit átkarolva tartanak. 15. Iskolai oktatás tervezete. 16. Ge­neral Motors, röv. 17. Igen — an­golul. 19. A szarvas nősténye. 20. Kicsinyítő képző. 21. Edény­féleség. 23. Te egyedül. 25. Ret­teg. 26. Koros. 27. Híres Pest megyei kertészet. 28. Labda — németül. 29. Jugoszláv város. 30. Helyiséget lakattal biztosít. 31. Pl. a Tisza. 32. Fluor és urán. 33. A hegy leve. 34. Édesburgo­nya. 36. Egerek és... (Steinbeck). 39. Széria. 41. Keresztülbukik rajta. 43. Méhlakás. 44. Rádium. 45. Háborítatlan, sűrű őserdő. 47. Tartozást kiegyenlít. 49. Gyümölcsíz. 50. Az ókori egyip­tomiak főistene volt. 51. Hegy­ség Belső-Ázsiában. 52. A mély­ben. 53. Szótoldalék. 54. Szege­di sportkör korábbi neve. 56. A közepén ilyen! 57. Rátonyi Ró­bert monogramja. 58. Román folyócska. 59. Űj-Zélandon élt futómadár. 61. Fél csók! 62. Ze­nei kifejezés, jelentése: hangre- megtetés. 65. Válogatott labda­rúgó volt (Sándor). Függőleges: 1. A vízsz. 2. sz. sor folytatása (zárt betűk: R, L, A, G, T). 2. Polcos, üveges szekrény. 3. Kiss ...Kate. 4. Ehhez hasonló. 5. Gyomai nyomdászcsalád. 6. Ős — távirati írásmóddal. 7. Római katolikus, röv. 8. Klasszikus kö­tőszó. 9. A csiriz teszi. 10. Ritka női név. 11. Némán látom! 12. Máthé Erzsi. 13. Balkon. 18. Szögletes mértani test. 22. Ku­kucskál. 23. Külföldi gépkocsi­márka. 24. Kiváló színész (De­zső). 25. Kőműves munkát vé­gez. 27. Gyakori családnév. 28. Válogatott ökölvívó volt (And­rás). 30. Külföldi filmsztár (Sop­hia). 31. Az izmai emyedni kez­denek. 33. Kemény építőanyag. 35. Borvidék központja. 37. Te­tőfedő anyag. 38. Győr-Sopron megyei település. 40. Értékes időmérő szerkezet. 42. Két szén­hidrogén-csoportból álló vegyü- let. 46. Abba a távolabbi irány­ba. 48. A gyorsulás egysége a CGS-rendszerben. 49. Megkü­lönböztetésre szolgáló rajzolat, ábra 51. Annál lentebbi helyre. 54. Szörpjéről ismert helység Pest megyében. 55. Fakorona. 58. Fohász. 59. Magyar Optikai Művek, röv. 60. Turku svéd ne­ve. 63. Európa Kupa. 64. Ford. állóvíz. 65. Részben mozog! 66. Omszk folyója. A megfejtéseket február 21-ig küldjék be lapunk címére! A nyertesek névsorát szombati szá­munkban közöljük. A borítékra írják rá: „Keresztrejtvény” Báthory Attila

Next

/
Thumbnails
Contents