Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-16 / 40. szám

HÍRLAP, 1991. február 16., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN Egyre-másra nyílnak boltocskák Szászország mint szexállam? „Hugo Kaestner csomagkül­dő szolgálat — alapítva 1899- ben — utánvéttel és teljes diszk­récióval”. A fenti hirdetés nem­csak a szászországi, hanem or­szágos újságok olvasóinak is jó ismerőse volt a (néhai) NDK- ban. A patinás magánvállalat kí­nálata — hajápolási cikkek, intim testápolók, gumi óvszerek — nagy keresletnek örvendett a Balti-tenger és az érchegység kö­zött. Évente 30 000 megrendelés érkezett a drezdai Louisenstras- séba, ám a valutaunió és különö­sen a német egyesülés óta egyre gondterheltebb a tulajdonos, Hannelore Pemer arca. Ami teljesen érthető. A forga­lom az elmúlt hat hónapban a korábbinak alig egyharmadára esett vissza. No, nem mintha csökkent volna a németek, s fő­leg a szászok igénye a pásztoró­rák diszkrét segédeszközei iránt. Éppen ennek ellenkezője igaz — no, meg az üzleti szellem feltá­madása, amely a súlyos gondok­kal küzdő szászországi gazdaság szinte egyetlen, föllendüléssel dicsekvő ágazatává tette a szexi­part. Nem múlik el nap, hogy az 5 milliós tartomány valamelyik vá­rosában vagy községében ne nyitná meg kapuit egy új szex- shop. A kizárólag nyugatnémet szállítókra támaszkodó egykori éttermekből, tej csarnokokból és zöldségüzletekből átalakított boltokban 150 féle különböző rekvizitum kapható, vibrátortól pornókazettáig, óvszertől felfúj­ható „játszópajtás”-ig. Löbtau községben, ahol tavaly ilyenkor még a Veb Dresdner Kohlehan- del kínálta brikettjét a helybeli­eknek, ma „erotik Kaufhaus West” csábítja a közönséget. Az élelmés új bérlő „szex-show hő­energia mint a jövő környezetkí­mélő energiaforrása” címszóval reklámozza videóval kombinált melegedőkabinját... Virágzanak a Honecker alatt tiltott sztriptízműsorok és eroti­kus bemutatók. Az ily módon megnőtt igények kielégítését szolgálja a Chemnitzben (régi nevén Karl-Marx-Stadtban), az Elisenstrassén megnyílt első ke­letnémet nyilvánosház. Itt hete- ro- és homoszexuális vendégek egyaránt megkaphatják azt a szolgáltatást, amelyet statisztika szerint a nyugatnémet tartomá­nyokban naponta 1 millió férfi vesz igénybe. Lipcsében és a tartományi fő­városban, Drezdában egyelőre még az utcákon (a Gerberstras- sén, illetve a főpályaudvar kör­nyékén) autókban űzik az ipart az éjjeli pillangók. Idő kérdése az első vöröslámpás házak megnyi­tása a Pleisse és az Elba partján. Szakértők szerint Szászország a nemi élvezetek terén hamaro­san elérheti a fejlett nyugat-eu­rópai színvonalat. Ez pedig név­módosításra adhat alkalmat a drezdai kormány illetékeseinek: a tartomány hivatalos elnevezé­sét (Saxhsischer freistaat; szász szabadállam) az ugyanúgy hang­zó „Sexischer freistaat-ra (szexi szabadállam” változtathatják... Végzetes vakáció Az öröm földje halált hoz... Évente százötvenezer férfi ér­kezik Thaiföldre, hogy igénybe vegye a mintegy húszezer ottani prostituált szolgáltatásait. A fa- héjszíhű szépségek olcsók, fiata­lok — nem ritkán alig idősebbek tizenhárom évesnél. A pattayai örömkombinátok a heti hetven óriásgép (a „szexbombázók”) utasainak azonban nemcsak él­vezetekkel szolgálnak, minthogy éppen ezen a környéken a legb- rutálisabb az amúgy is erős thai drogmaffia. Az utóbbi tizennégy hónapban csak a német turisták közül negyvenegy hagyta ott a fogát — vagy megmérgezték, vagy kábítószer-túladagolásban hunyt el, avagy megfojtották. Egy meglehetősen életvidám német villanyszerelő elrepült Thaiföldre, hogy a délkelet­ázsiai országban kicsikarja az élettől, amit csak tud. Pattayá- ban, a Napfény Hotelben szállt meg — ugyanitt akadtak rá a ki­lincsre felakasztva. A hivatalos vizsgálat szerint öngyilkos lett, felesége azonban utóbb kizárta ezt. Nem járt különbül az a ham­burgi vendéglős sem, aki — mi­után huszonhárom évig állta a sarat a söntéspult mögött — ki­vett húszezer márkát a bankból, és nekiindult, hogy az ázsiai szépségek segítségével kikap­csolódjon kissé. Vendégeitől ha­tározottan gavalléros módon vett búcsút: ingyen mérte nekik a sört, mielőtt útra kelt volna. Két nap múlva Pattayában volt. Egész éjjel egy bárban mulatott, és a jelenlévő hölgykoszorú tag­jaival kötött ismeretségeket. Egy Pattayában élő vendéglős kollé­gája elbeszélése szerint nem rej­tette véka alá, hogy teli van pénz­zel, ám a feltűnéshez az is elég volt, hogy csuklóján Rolex ara­nyórát viselt. Mi történt, mi nem, a lány, akit egy későbbi időpont­ra felrendelt a szállodai szobájá­ba, már csak a holttestére buk­kant. A német vendég hullája tágra nyűt szemmel lógott egy zöld nylonzsinegen, amit az ab­lakkeretre hurkoltak. A rendőr­ség nyomban készen állt a ma­gyarázattal: öngyilkosság. A sze­rencsétlen ember húga nem haj­landó elhinni ezt, hiszen a bátyja közismerten imádott élni, s még akkor sem került padlóra, ha esetenként rosszul mentek a dol­gai. Emellett nemcsak a Rolexe, hanem az összes pénze is eltűnt. A szálloda igazgatóján, amikor az újságíró érdeklődött nála, a félelem egyértelmű jelei mutat­koztak. Ajkára szorította muta­tóujját, így jelezve, hogy böl- csebb dolog hallgatni. Az egyik pincémő pedig, mikor feltették neki a kérdést, hogy tudniillik mi is az igazság, páni rettegésbe esett. De nem mindenki követ el öngyilkosságot, aki Pattayában válik meg az ámyékvilágtól: az 1989-ben elhunyt negyvenegy német közül sokkal „szívroham” végzett. Ez a mennyiség már a thaiföldi rendőrségnek is sok: egyik tábornoka szerint az ok a prostitúcióban és a kábítószer­ben keresendő. Azóta megalakí­tottak egy különleges csoportot, amely csak a német turisták elha­lálozásának körülményeit kutat­ja. A leggyanúsabb esetek egyike volt, amikor egy Ben Bart nevű németet holtan találtak pattayai apartmanjában. Mindössze egy alsónadrágot viselt, arcát vér bo­rította. Mivel pedig az egyik szekrényben találtak egy kisdo­boz heroint, rögtön elkészült a diagnózis: szívelégtelenség. Ezt azonban már a helyi sajtó sem hitte el — az újságok arról cik­keztek, hogy a pattayai bűnban­dák kábítószeres ügyeknek akar­nak feltüntetni közönséges rab­lógyilkosságokat. Az orvossza­kértők is igencsak kételkednek a Pattayában talált bizonyítékok jelentőségét illetően. Egyikük szerint a literszámra vedelt alko­hol, a Captagon nevű ajzószer és a geijedelem együttvéve kivé­gezhetik áldozatukat. Érdekes a bangkoki törvényszéki orvossza­kértők megállapítása: a legtöbb német turista holttestében drog­maradványokat találtak, holott egyébként senki nem tudott ar­ról, hogy kábítószert fogyasztot­tak volna. Külön figyelmet érdemel a Pattaya-szerte mindenfelé árusí­tott Captagon. Ez a szer tablet­tánként három márka ötvennek megfelelő bahtért kapható, és aki akarja, a gyógyszertárban re­cept nélkül is megvásárolhatja. Nemcsak a jövevények fogyaszt­ják, hanem a lányok is, akiknek — érthető módon — nehezükre esik, bárki igényeit kielégítsék. Ami pedig a turistákat illeti, ők sem mindig önként veszik be a Captagont. Többnyire úgy, hogy az az örömlány dobja suty- tyomban a sörükbe, akit egy perccel azelőtt még nem is ismer­tek. Az alkoholtól és drogtól le­gyűrt férfit aztán felkeresik a szo­bájában a lány cinkostársai, és kifosztják. Ha pedig még van ereje ellenállni — végeznek vele. Semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy a thai rendőrök eddig meglehetősen langyosan kezel­ték ezeket az ügyeket. Pattayá­ban ugyanis a helyi drogbárók az urak, s ők gyakran megengedhe­tik maguknak, hogy félreállítsa­nak bárkit, akinek a személye szúrja a szemüket. Megtehetik: ötezer bahtért — vagyis alig két­száz dollárért — könnyen talál­nak vállalkozót. (A Neue Revue nyomán: Z.L.) Bangkoki bárhölgyek IMT Af IfefcfÉ (fej Jfc4if Svájci népszokás Szép téli vasárnapokon Englandin Graubünden lakói népviseletben, szánkóval és zenekísérettel lá­togatják végig ismerőseiket faluról falura. (Fotó: SVZ/SNTO) Jól jön a német építőiparnak is Lakás kell a katonának Mint Herman Becker profesz- szor, a német építőipari szövet­ség elnöke közölte a Novosztyi bonni tudósítójával, Németor­szág szuverenitásának elismeré­sét jelenti az a tény, hogy kivon­ják a szovjet csapatokat az öt, volt keletnémet tartományból. Ám sok szovjet katonának és tisztnek nincs otthona saját hazá­jában, ezért Németország és a Szovjetunió kormánya a követ­kezőkben állapodott meg: — Az NSZK a következő négy év alatt 7,8 milliárd márkát biz­tosít a szovjet lakásépítési prog­ram finanszírozására. Ezt az ősz- szeget a Szovjetunió európai ré­szén történő beruházásokra for­dítja. — Az 1990-1992-es években az említett program keretében a német fél négy házgyárat épít, egyenként százezer négyzetmé­ter kapacitással. Mint Becker professzor el­mondotta, céljuk, hogy rövid idő alatt és optimális költségekkel felépítsenek több mint 30 ezer lakást, amelyhez a 70-es, 80-as évek építőipari lázának német- országi tapasztalatai garanciát jelentenek. Ez a lakásépítési program egyébként jól jön a német építői­parnak, mivel a keleti országrész gyárai most nehéz helyzetben vannak. Ezek az új megrendelések azt jelentik, hogy a volt kelet-német építőipari munkások és panel­gyári szakemberek hosszútávon munkát nyerhetnek a Szovjetu­nióban. A szovjetek is igent mondtak A kelet-európai, szovjet repü­lőgépeket üzemeltető légitársa­ságok közül egyedül a Malév vál­lalkozik arra, hogy TU-154-es gépét Pratt and Whitney-hajtó- művel szereljék fel. Az amerikai hajtóműgyár képviselői végiglá­togatták az említett légitársasá­gokat, de egyedül a Malév vezé­rigazgatója látott fantáziát a do­logban. A szeptemberi Fambo- rough-i repülőszalonon hallott az amerikai elképzelésről, ame­lyet további budapesti, illetve egyesült államokbeli tárgyalás követett. A Malév hajtómű-sza­kértője szerint a szovjet fél is készséget mutatott arra, hogy hozzájárul a TU-154-es áthajtó- művezéséhez. A Pratt and Whit­ney térítésmentesen biztosítja a hajtóműveket, így aztán rövide­sen megkezdődik a kijelölt Ma- lév-gép ennek megfelelő átalakí­tása. Ha a kísérlet sikerrel zárul, akkor még az idei, júniusi párizsi repülőszalonon bemutatkozik az amerikai hajtóművel repülő Tu- poljev. Sokak szerint ez lesz a TU-154-es reneszánsza. Az United Technologius Cor­poration budapesti sajtótájékoz­tatóján az amerikai óriásvállalat képviselői már hosszú távú együttműködésről beszéltek, mikor bejelentették, hogy a Ma­lév vállalkozik az áthajtóműve- zésre, és mintegy érdekességként említették, hogy Weis Manfréd- del ugyancsak hasonló együtt­működésről tárgyaltak a háború előtti években. Ézúttal azonban reméljük, hogy nem lesz hasonló zavaró momentum. A megvaló­síthatósági tanulmány értelmé­ben egy Tupoljev áthajtóműve- zése szerepel a kísérleti program­ban, és valamennyi cég a saját kockázatára vesz részt benne. A Pratt and Whitney által biz­tosított JT8D-219-es típusú haj­tóművek Tupoljevre való felsze­relését az ugyancsak amerikai Walsan Co. vállalta, amely a Bo- eing-727-es áthajtóművezésével vívta ki a szakma elismerését. El­nökük, Robert E. Wagenfeld so­kat vár ettől a kísérlettől, és sike­res megvalósítás esetén a vegyes vállalati formát tekinti az együtt­működés további folytatásának. A térítésmentesen biztosított há­rom említett típusú hajtómű ára — a gondolával együtt — közel 9 millió dolár. A kísérlethez szük­séges alkatrészeket a Walsan Co. biztosítja. A Malév a közeljövő­ben kijelölésre kerülő TU-154- es gépet, valamint a munkaerőt biztosítja a kísérlethez. A bere­pülés is Magyarországon lesz, várhatóan május végén. Az áthajtóművezésnek külön­ben hármas célja van, a rendkí­vül nagy propagandahatás mel­lett. Elsősorban a kisebb fo­gyasztás, valamint a zajkorláto­zási követelmények teljesítése, és az öregedő NK8-as szovjet hajtóművek mielőbbi kiváltása. Azt természetesen minden részt­vevő tudja, hogy ez a speciális és különleges áthajtóművezés a Tu­poljev Tervező Iroda bevonása' nélkül nem megvalósítható. Ép­pen ezért decemberben Buda­pesten tárgyalt valamennyi érde­kelt, és a szovjet tervezőirodát Alekszandr Sz. Sengard, a TU- 154-es főkonstruktőre képvisel­te. Ezen a tanácskozáson a szov­jet gyártó kifejezte részvételi készségét.. A Malév hajtómű-szakértője úgy fogalmazott, hogy a Malév szakemberei nem vakon bíznak a vállalkozás sikerében, de min­denképpen szeretnék, ha ez az egyedülálló kísérlet sikerrel zá­rulna. Mert ez hosszú távon piaci sikert is hozhat. A Malév sza­kembere azt is hangsúlyozta, hogy a legnagyobb „terhet” a Walsan Co. vállalta magára, mi­vel az ő munkatársai készítik a terveket, a programot és az in­vesztícióban is jelentős szerepet játszik. (A Légiközlekedés c. lapból) TU-154-es — amerikai hajtóművel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents