Heves Megyei Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

HÍRLAP, 1991. február 1., péntek FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 13. népszavazás Kaiban Kilenc éve annak, hogy a káli nagyközségi tanács a kompoltiak kezdeményezésére 37,5 hektár területű földet Kálnak írt a javá­ra, hogy többek között felépít­hessék rajta az új községházát, egészségügyi centrumot stb. Te­kintettel arra, hogy a „hármas szövetség” tavaly megszűnt — Kál, Kompolt, Kápolna külön­vált —, ezért most a kompoltiak visszakövetelik ajándékukat. A kérdésben vasárnap, február 3-án reggel 6 órától este 18 óráig tartó helyi népszavazáson dönt a több mint 300 — szavazásra jo­gosult — káli és kompolti lakos. Falugyűlés Feldebron E hét elején falugyűlést hívott össze Feldebrő önkormányzata, ahol ismertették az elmúlt év költségvetési bevételét és annak felhasználását. Ezt követően Ke­lemen József polgármester a vár­ható idei gazdálkodás tervezeté­ről adott számot, elmondván azt is, hogy 19 millió forint áll majd rendelkezésükre, s ebből csupán kétmillió forint marad az intéz­mények működtetése után az egyéb célok megvalósítására. Ebből a keretből kívánják a mű­velődési ház tetőszerkezetének felújítását és az utak karbantar­tását elvégezni. Új burkolatot kap a Jókai, az Árpád, a Toldi, a Petőfi, az Ády utca, míg az Aba Sámuel utcában új utat építenek. A községházán gyógyszerszobát létesítenek, körbekerítik az isko­lát, és rendbe teszik a temetőt is. Március: választás Makiáron Többször írtunk már arról, hogy lemondott tisztségéről Makiáron a falu első szabadon választott polgármestere, s az iroda vezetését is átadta a helyi önkormányzatnak. A község ve­zetése a közelmúltban Szabó Gézának, a Zöldért helyi felvá­sárlóboltja vezetőjének szemé­lyében alpolgármestert válasz­tott, aki az új polgármester beik­tatásáig intézi a szükséges tenni­valókat. A makiári polgármester megválasztására március 10-én kerül sor. Telefonok egri számokkal Sok bosszúságra ad okot a há­rom, egymás mellett lévő község, Kápolna, Kompolt és Kál lakói­nak, hogy telefonon nehezen tudnak összeköttetésbe kerülni a világgal. Ezért szeretnék társulá­si formában javítani, korszerűsí­teni a távhívásokat. Már felvet­ték a kapcsolatot a Miskolci Pos­taigazgatósággal. Ha minden az elképzelésük szerint alakul, ak­kor 1992-95 között már egri al- hívószámokkal tudnak telefo­nálni a három községből. A be­ruházási költség megközeh'ti majd a 60 millió forintot. A kerecsendi eminens Azért merem ezt a címet adni ennek az írásnak, mert mielőtt találkoztam volna Sarang Attilá­val, az egri Gárdonyi Géza Gim­názium tanulójával, ezzel a kere­csendi fiúval, előtanulmányt folytattam. Diáktársai „jó fej­nek”, szaktanára, Hevesi László korosztálya zseniális képessé­gekkel megáldott tanulójának, dr. Nagy Andorné igazgatónő pedig a jó és a kitűnő tanulók kö­zül is kiemelkedő, eminens, te­hetséggel rendelkező fiatalem­bernek titulálta Attilát, akit bár­mely tanár szívesen elvállalna ta­nítványának. Példája is igazolja, hogy vannak még községeink­ben olyan tanítók, akik kitűnő pedagógiai érzékkel fedezik fel kis tanítványaikban a szunnyadó tehetséget, és igyekeznek segíte­ni annak mielőbbi kibontakozá­sát. Külsőleg Attila nem sokkal üt el korosztályától. Magas, vé­kony, fekete hajú, csillogó sze­mű, serdülő bajuszú srác, aki megfontoltan válaszol a kérdé­sekre. Előtte gondolkodik, mint a matematikai, fizikai vagy ké­miai feladatán az iskolatáblánál, a dolgozatírásnál, a pályázati munkák készítésénél. E három területen szinte verhetetlen az országban a kerecsendi általános iskolából kitűnő bizonyítvánnyal induló és a gimnáziumban ezt a színvonalat tartó diák. A szá­mok, a képletek, a törvények vi­lágában ugyanis nem lehet félre­beszélni, blablázni. — Hogyan lehet ilyen kemény, száraz tantárgyakat megszeret­ni? — kérdem őszinte csodálat­tal, amikor elmondja, hogy hete­dikes korától kezdett el érdek­lődni először a kémia iránt, be is járt Egerbe szakköri foglalko­zásra, és már az első megyei egyéni matematikai pályázatát is megnyerte. Egy évvel később ezt megismételte. Közben az orszá­gos Hevesi György kémiai ver­senyről is elhozta a babérkoszo­rút. Már első gimnazista volt, amikor a gimnázium és saját „di­csőségét” az országos Irinyi Já- nos-kémiaversenyen szerzett el­ső, az Arany Dániel-matemati- kaversenyen kapott dicsérettel és a Mikula Sándor országos fizi­kai versenyen elért második he­lyezésével gyarapította. — A logikájukat szeretem. A (Gál Gábor) megfejtés győzelem számomra— mondja. — Meg kedvem is van hozzájuk... Hogy nem pillanatnyi felvilla­násról van szó, hanem tartós ál­lapotról, az abból is megállapít­ható, hogy második osztályos korában is nevezte a gimnázium az országos kémiai, matematikai és számítástechnikai versenyek­re, ahol megtartotta a „dobogós” helyezéseit. Odahaza, a leckeké­szítés után a szakkönyvek kerül­nek elő az elfáradásig, amikor át­tér pihentetőül a szépirodalomra vagy az angol nyelv tanulására. A krimit nem szereti. — Mi lesz a továbbiakban? — Az idei első forduló pályá­zatát elküldtem. Még nem volt eredményhirdetés. A döntők ta­vasszal lesznek. Ha leérettségi­zek, Budapestre szeretnék men­ni. Még nem tudom, hogy a fizi­kát vagy a kémiát tanuljam-e to­vább. Ha az országos versenyen az első 10 közé kerülök, a felvé­telim biztosítva van... Attila egyébként egyszerű szülők gyermeke. Édesapja er­dész, édesanyja az MNB dolgo­zója. Egy fiútestvére van, Zsolti, aki első gimnazista, négyes az át­laga. Tanulási módszere igen egyszerű: odafigyel az órákon, kevés jegyzetet készít, mert azo­kat megtalálja a tankönyvben. Szereti a csendet, diszkóba nem jár, mert bántja a fülét az erős ze­ne. Inkább tanul, olvas, művelődik... — Ennyi az egész — teszi még hozzá. Valóban ennyi lenne az egész...? Demjéní pillanatkép Hazafelé az új házsoron... (Fotó: L-s) Regionális értekezlet Kálban Ezen a héten Kál adott helyet annak a regionális értekezletnek, amelyen a volt füzesabonyi járáshoz tartozó községek polgármesterei és jegyzői vettek részt. Megjelentek Füzesabony város vezetői, vala­mint Szihalom, Mezőszemere, Egerfarmos, Kál, Kompolt, Kápolna, Aldebrő, Feldebrő, Tófalu, Nagyút, Mezőtárkány, Dormánd, Besenyőtelek, Poroszló és Sarud képviselői. A résztvevőket Tompa Vilmos, Kál polgármes­tere köszöntötte, majd tájékoztatót adott a közsé­gét érintő aktuális gondokról, feladatokról. Felszó­lalt a résztvevő önkormányzati képviselők között dr. Pásztor József, Füzesabony polgármestere is, aki többek között elmondotta, hogy a város nem tudja átvenni a településfejlesztési és gyámügyi ha­táskört, ez marad a helyieknél. Füzesabonyban az év vége felé szociális otthont létesítenek 100-120 férőhellyel, mintegy 8 millió forintból. Épül az egészségügyi körzeti központ is, amelynek befeje­zéséhez még 20 millióra van szükség. Előzetes szá­mítások szerint a községeknek 3,5 millió forint úti­költség-megtakarítást jelent majd, mivel az érintett területek lakosságának orvosi elátását is Füzes­abony biztosítja. A sok felvetést vita követte. Abban megegyez­tek, hogy a közbiztonság erősítéséhez segítséget nyújtanak a rendőrségnek, szeretnék, ha rendőrőr­sök működhetnének a Tisza és a Tama mentén. El­képzeléseikről írásban is értesítik az illetékeseket. Azon is gondolkodnak, hogy a jövőben hogyan tudnák településeiket jó minőségű, több fajta ke­nyérrel ellátni, mert a mostani helyzet tűrhetet­len. Füzesabonyi level: Városból falura — szórakozni... Általában teljes névvel és címmel ellátott levelet igyekszünk kö­zölni újságunkban, mert így tartjuk tisztességesnek. Most azon­ban azért teszünk kivételt, mert az írás alapján gondoljuk, hogy egy fiatal hölgyről van szó, aki a füzesabonyi fiatalok nevében ragadott tollat, s tart attól, hogy az érintettek még megrónák a leírtakért. A napi gondok megoldásáért Besenyőtelken Több közeli, szinte naponta je­lentkező gond megoldásán törik a fejüket a besenyőtelki önkor­mányzat tagjai. A polgármesteri hivatalban elmondották például, hogy legfontosabbnak tartják a kenyér, a tej, az értékesítési és inf­rastrukturális problémák rendezé­sét. A lakosság napi cikkekkel való ellátása valamennyiünk érdeke. Az elmúlt időszakban megszapo­rodott a panasz a kenyérellátásra, a választékára, minőségére, árára. Tárgyaltak ebben az ügyben a sü­tőipar illetékeseivel, de megnyug­tató megoldásra nem jutottak. Most annak lehetőségeit keresik, hogy a lakosság pénztárcájának is megfelelő, jó minőségű kenyeret biztosítsanak a községnek. Hason­ló szorongató téma a tej kedvező áron történő értékesítése. A helyi­ek jobb minőségű tejjel és tejter­mékkel való ellátását a községben lévő tejátvevő helyiségben szerve­zik meg. Valamikor kialakult hagyo­mány volt Besenyőtelken, hogy a termelők a község központi he­lyén lévő piacon kínálták áruikat. Ettől a lehetőségtől fosztották meg őket, amikor a piac helyén KRESZ-parkot létesítettek. Ezt most megszüntetik, mert nem vál­totta be a reményeket, és a környe­zetbe illő üzletsort alakítanak ki bérleti díj ellenében. Már vannak jelentkezők, akik szívesen építe­nének üzleteket a területen. Ez utóbbi azért is látszik igen fontosnak, mert szükséges a tele­pülésen új munkahelyek teremté­se. Az elmúlt év végén 24 munka- nélkülit tartottak számon, és ez a létszám azóta is növekszik a falu­ban. Sürgetik a telefonvonal bőví­tését is, mert a jó üzleti élethez ez is hozzátartozik. Kalóz András polgármester tá­jékoztatása szerint felülvizsgálják az öregek napközi otthonának té­rítési igénybevételét. Szeretnék megvalósítani az igazságosabb te­herviselést, s az iskolai és az öregek napközije étkeztetését saját kony­hájuk létesítésével megoldani. Ké­sőbb ezt a konyhát a lakosság is igénybe veheti majd. „ Tisztelt Szerkesztőség!" Nagy megelégedéssel és kíván­csisággal olvastam a Hírlapban a Füzesabony várossal kapcsola­tos fejlesztési terveket. Azt hi­szem, amennyiben ezek megva­lósulnak, valóban hiányzó és problémát okozó gondokat olda­nak majd meg. Van azonban egy igazán fontos, fel-felmerülő, majd elsüllyedő gond: a fiatalok kérdése, amely már hosszú évek óta megoldatlan és nevetséges a városban. Nincs megfelelő szórakozó­központ a fiatalok számára Fü­zesabonyban. Hol kapcsolódja­nak ki kulturált körülmények között? Hová menjen szomba­tonként 11 óra után a még táncol­ni vágyó fiatal? Sajnos, erről be­szélni kell, a hétvégi programok­ról, s főleg a diszkóról. Hosszú ideig az Ámor presszóban volt ilyen, még megfelelőnek mond­ható feltételek között. Ez azon­ban megszűnt. így a diszkó a mo­zi előterébe szorult. Ezzel együtt a fiatalok is beszorultak, mert oda bizony sem a levegő, sem — egy idő múlva — az emberfia nem fért be. Ha valaki ki akart menni a levegőre, „kapudíjat” kellett fizetnie. Leülni csak a munkálatok alatt álló fűtőtestek­re lehetett. Ám ennek az időszak­nak is vége szakadt. Azóta újra az Ámorban mulathatnak a diszkó­ra vágyók. Összepréselődve és magas belépési díjjal, 100 forint kötelező fogyasztással. Azt hi­szem, sokkal színvonalasabb he­lyeken sem éri el a belé­pő ára a 100 forintot. Vannak még ugyan emberek, akik ide jár­nak, a többségük viszont nem fü­zesabonyi. Meg lehet nézni minden pénte­ken és szombaton este a Sziha- lomra induló vonatot, buszt, amelyet megtölt a „szórakozni vágyó” füzesabonyi fiatalság. Szégyen, hogy a városból a falura járunk, ahol ugyan nem jobbak a körülmények, de az árak még reálisak, és talán még megtalál­ják velünk az emberi hangnemet, és arra törekszenek, hogy jól érezzük magunkat. Ha a hangu­latjó és a társaság táncolni szeret­ne, nem lökik ki az utcára. A hétvégeken nem lehet a disz­kó után — vagy már közben sem — beülni egy nyugodt helyre Fü­zesabonyban. Egyetlen normá­lisnak mondható volna, ez a Márka presszó, amely sokszor szűknek bizonyul. A fiatalság így kiszorul az utcára, onnan pedig a hideg időben a kocsmákba, bü­fékbe, talponállókba, és persze a resti éjszaka is nyitva tartó részé­be. Elképzelhető, hogy milyen vélemény alakul ki róluk, ami­kor az idegenek látják őket bo­hóckodni. Azt hiszem, ennek a helyzet­nek senki sem örül. Ideje lenne már ebben az ügyben is tenni va­lamit. Füzesabony város fiataljai és az éjszakákat végigizguló szü­lők nevében is kérhetem az ön- kormányzatot, hogy segítse elő a hétvégi kulturált szórakozásunk lehetőségének megteremtését. ” Lidis Novai: a hazajáró falu A házhely, az orvos, a telefon — mint megtartóerő Árkuspapírok között bön­gészgetjük a múltat a polgármes­teri irodában, ahol Berecz János polgármester és dr. Fazekas Mi­hály jegyző számokkal támaszt­ják alá a szomorú valóságot. Az utóbbi negyedszázad alatt két­százzal fogyott a népesség, azt megelőzően ugyanennyivel. Most 1387 a lakosok száma, eb­ből 662 a gyerek vagy nyugdíjas öreg. Úgyszólván lenyűgöz a makacskodó, elszánt akarat, amelyet a polgármester szavai­ból érzek, mert nem kevesebbet akar a törvényes választott honatyákkal együtt, mint meg­fordítani a történelem kerekét. — 1988-tól megszűnt az el­vándorlás! — jelenti ki. Nagy szó ez egy olyan faluban, ahonnan naponta 600-an kelnek kenyérkereső útra, és a fiatalok közül sokan már véglegesen há­tat fordítottak a falujuknak. — A megyében nálunk a leg­olcsóbb a közművesített telek. Most is van még néhány eladó, négyzetméterenként 40 forintért. Egy új lakótelep arculata bon­takozik ki, és évente mintegy tíz ház épül ott, ahonnét eddig szin­te menekültek a fiatalok. Áz ed­dig elkelt 17 telek gazdái falube­liek, egriek, erdélyiek, de ami a legfontosabb: itt akarnak épít­kezni és élni Novajon. — Ez évre adtak-e ki építési engedélyt? — Tizenkettőt. Felsorolni is elég a megtartó­erőket, amelyek következtében megszűnt az elvándorlás, és a fa­lu szeme láttára alakulnak ki az új utcák, egy későbbi lakótelep körvonalai. — Saját orvosa is van már a fa­lunak... Minden ember óvja, félti a kincseit, így a legdrágábbat, az egészségét nyilván a legjobban. A megépült új orvoslakás, a jól felszerelt, az alapellátást megbíz­(Fotó: Szántó György) hatóan, színvonalasan ellátó or­vosi rendelő, a gyógyszerláda ma már úgyszólván éjjel-nappal a la­kosok rendelkezésére áll. Dr. Gál Henriett és munkatársai, a megye legújabban alakult orvosi körzetének a dolgozói bizonyíta­ni akarnak. A templomdomb magasságá­ból már távolinak tűnnek a Bükk nyúlványai, de a szelíd haj latú völgyek Ostorost elhagyva lá­gyan simulnak bele az alföldi ró­nába. Novaj két megye határán fekszik, tíz kilométerre Egertől, de nem sokkal közelebb vagy tá­volabb van Mezőkövesd, a ma­tyó főváros. A falu 1950-ig Bor­sodhoz tartozott, a polgármester és a jegyző urak remélik, hogy ezután sem lesz mostoha kistest­vére Egernek, a megyei jogú vá­rosnak. A jelek nem biztatóak! A választások időszakában Füzes­abony választási körzetéhez tar­toztak felsőbb döntések alapján. Novaj nem féltené az önállósá­gát, ha Eger megyei jogú városa, illetékes építési hatósága és egyéb közreműködő szervei a jö­vőben sem felejtenék el, hogy Novajról hajnalonta hatszáz em­bert szálh'tanak a megyeszék­helyre a sárga autóbuszok... A másik visszavonzó és megtar­tóerő a telefon. A három nyilvá­nos crossbar-fülke és a már most bekötött 80 lakástelefon — amely a közeljövőben várhatóan megkétszereződik — büszkesége lenne egy városnak is. Gondoktól és tervektől ter­helten járjuk a falut, amely ön­maga átformálásával remélhető­leg mind vonzóbbá válik azok ré­szére, akiket haza vagy ide vár­nak. Ennek az évnek a feladata — közösen Ostorossal — a szennyvízgond végleges megol­dása. A gázprogram már a jövő­be néző szándék, amely azonban jól kapcsolódik ahhoz a tervhez, amely Novajt a falusi turizmus szolgálatába kívánja állítani. Va­laki mosolyogva kérdezi:- Mi itt a nevezetesség? Az nincs! A Szent István ala­pította Egervári kispréposti bir­tok nem örökített sem várat, sem vadaskertet, még egy árva kas­télyt sem, de a bükkaljai tiszta le­vegő, a dolgos nép mindennapi munkája példaképül, sőt idegen- forgalmi látványosságként is be­mutatható a városok füstös leve­gőjéből ide látogató bel- és kül­honi embereknek. Kevesen tudják, hogy Novaj Heves vármegye legvirágosabb faluja. Százezer forint ütötte a markukat ezért a megyétől. Lé- legzet-visszafojtva hallgatom a lelkesítő szavakat, az új híreket, amelyek ha nem is ősi öröksé­gek, de annál becsesebb, nehe­zen szerzett értékek, amelyeket már a jövő reményei szőnek át. Életfilozófiájuk a teknősbéka- elmélet: bárhonnan is, de el kell indulni a tenger felé... Szalay István

Next

/
Thumbnails
Contents