Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-11 / 9. szám
4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. január 11., péntek Évtizedekig tartó kényszerű hallgatás után végre nemrég teret neveztek el róla Budapesten. A műszaki egyetem közelében, ott, ahol hosszú időn át dolgozott és alkotott, ahol világhírre tett szert. Csonka Jánosról van szó, akinek nevéhez fűződik az első magyar autó — egy postai csomagszállító-kocsi megtervezése és kivitelezése az 1900-as évek elejéről. Minden alkatrészét a műegyetem gépműhelyének felszerelésével készítette. Az autó tervei teljes kiforrottságot és önálló szerkezeti megoldásokat mutattak. Nevéhez fűződik a világviszonylatban is jelentős találmány, a porlasztó létrehozása és alkalmazása. Nagysága ellenére is rengeteg ellensége volt, gyakran támadták féltékenységből, karrierféltésből. így visszavonultan fejezte be életét közel 90 éves korában. Elhivatottsága, szakmai szeretete példa lehet a mai vállalkozóknak is. A megpróbáltatások sem tántorították el Maradandó értéket alkotott Csonka Vince az utolsó céhmester volt Szegeden. Malmot, olajütő prést, orvosi műszert, tűz- oltószivattyűt és zárakat is készített. Afféle univerzális ember hírében járt. Felesége, Dobd Ilona, Tápén gazdálkodó tanyasi családból származott. Kettőjük házasságából a szabadságharc leverése után három évvel, hetedik gyerekként született a később világhírű Csonka János. Szegedi szülőházát 1965 óta emléktábla jelzi, a hálás utókor jóvoltából. Amikor elindult a „Doxa-kocsi” A korabeli feljegyzések szerint alig hároméves lehetett, amikor az első gőzmozdonyt hajóval szállították a Dunán ésTitelen át fel a Tiszán Szegedre. Nővérével, Rozáliával látták ezt, és talán az említett gyermekkori élmény vonzotta a technika berkeibe. Az Alföld-Fiume Vasút műhelyei mellett, gyalogúton járt iskolába, így volt alkalma megbámulni az ottani munkát. Apja műhelyében is gyakran megfordult, hamar elsajátította a mesterfogásokat, a tűzi hegesztés és a rézzel való forrasztás művészetét. A gimnáziumban jelesen tanult. Édesapja szívesen áldozott volna érte, azonban Csonka János a negyedik osztály után búcsút mondott az iskolának, mert a műhely vonzotta. Tizenkilenc éves korában, a már említett Alföld-Fiume Vasút szegedi főműhelyébe került. Később Pesten, a Magyar Államvasutak Gépgyárában, a MÁVAG elődjénél dolgozott, ahol külföldi szerszámgépeket és idegen országokat j árt szakembereket ismerhetett meg. Látta, hogy hol tart Nyugaton a gépek fejlődése. Világossá vált előtte, hogy ha még többet akar, többet kell utaznia. Erre jól fel is készült. Németül és franciául tanult, könyveket vásárolt, olvasott, képezte magát. Első állomásként 1874-ben Bécsben dolgozott, majd a svájci Zürichben. Egy évvel később pedig már Párizsban találjuk, ahol látta, hogy a francia munkás milyen szorgalmas és takarékos. Csonka régóta melengette a gondolatot, hogy Magyarországon meghonosítja a varrógépgyártást. Elbeszélése szerint akkor gondolt rá először, amikor látta, hogy édesanyja, a család, az inasok és a segédek ruháinak javításával milyen sokat vesződik. Párizsból Angliába ment. Kíváncsi volt a londoni, a manchesteri, a birminghami üzemekre, műhelyekre és üzletekre. Mialatt Csonka János a Nyugat országútjait járta, itthon a budai várban lévő József Ipartanodát műegyetemmé szervezték át. A gép- iparműtani tanszék vezetője Pilch Ágostonprofesszor lett, aki tanszéke melle tanműhelyt szervezett. Pályázatot írt ki a vezetői állásra. Csonka hazai levélből értesült a történtekről. Pályázatát azonnal postára adta, de az csak a határidő lejárta után érkezett meg. Ennek ellenére harmincegy, nála sokkal idősebb pályázók közül őt választották, miután a világlátott, több nyelven beszélő fiatalembertől sokat reméltek. Ekkor huszonöt éves volt. Állását 1877. február 11-én foglalta el. Negyvennyolc és fél esztendeig hű maradt a műegyetemhez. Varrógépgyártó elképzeléseit félretette, almaiból csak annyi valósult meg, hogy mint tanácsadó szakértőt felkérték az Adria Varrógépgyár megalapításához. Komoly feladatot jelentett neki az egyetemi tanműhely felszerelésének korszerűsítése. Első dolga volt az emberi hajtóerő száműzése, azaz a munkagépek mechanizálása. Az oktatómunka színvonalának emelésével Csonka János a Műegyetem Tanácsának azt javasolta, hogy a mémökjelöltek a műhelymunkájuk során ne olyan iskoladarabokat készítsenek, amelyek semmire sem használhatók, hanem olyan alkatrészeken dolgozzanak, amik hasznosak, nagyobb pontosságot igényelnek, és a fiatalokat is jobban érdeklik. Elgondolásait szerződés követte, amely igen hasznosnak bizonyult. A műhely most már termelőüzemként is működött. Szorgalmasan látogatta a külföldi kiállításokat, tanulóit pedig budapesti gyárakba vitte üzemlátogatásra, sőt 1900-ban a gépészmérnök hallgatók népes csoportjával tekintette meg a párizsi kiállítást. A külföldről hozott újításai közül érdemes megemlíteni az első autogénhegesztő-berendezést. Szakértői tevékenységét is gyakran igénybe vették. így a Rock, a Ganz, a Weis Manfredmérnökei, művezetői szívesen látogattak a műegyetemi tanműhelybe, mert ott mindig volt tanulnivaló. Modellező tevékenysége is közismert volt. Az általa készített gépmodellek a műegyetem folyosóin üvegszekrényekben álltak. Ezek pedagógiai szempontból rendkívül hasznosak voltak. Sajnos, nagyon sok volt az irigye, es azt sem látták szívesen, hogy laboratóriumi anyag- vizsgálogépeket készített. Az ás- kálodások miatt 1912-ben a műegyetem és Csonka közötti szerződésfelbomlott, és a műhelyben megszűnt a gyártás. Az alkotó azonban továbbra is az egyetemen maradt, egészen 73 éves koráig, amikor visszavonulva, otthon egy pincében újabb kis műhelyt rendezett be. Tervezés közben, a rajztábla mellett lett rosz- szul, és beszállították a klinikára, ahol 1939. október 27-én, 87 éves korában hunyt el. A tervezett motort halála után elkészítették. Szemtanúk szerint az olyan csendesen járt, mint az óra. Később ezt — sajnos — nem itthon, hanem Törökországban rendszeresítették. (mentusz) 1900-ban Csonka János a posta megbízásából három levélgyűjtő triciklit készített. Ezzel bebizonyította, amit korábban a Kereskedelmi Minisztérium kétségbe vont, hogy képes motoros járművet készíteni. Négy évvel később a posta nemzetközi pályázatot írt ki nyolc csomagszállító gépkocsira. Csonka is beadta tervrajzait. Elképzelései annyira megtetszettek az illetékeseknek, hogy mind a nyolc kocsira megrendelést kapott. így készült el az első magyar gépkocsi, a műegyetem Múzeum körúti épületének alagsori műhelyében, a Gólyavár nevű épülettel szemben. Onnan indult el 1905. május 1-jén az első autó. Csonka természetesen nagy figyelemmel kísérte az automobil fejlődését. Évről évre újabb kocsikat tervezett, és valamennyi megrendelője elégedett volt ezekkel a járművekkel. Személy szerint a nagyfeszültségű gyújtás híve volt, amit egyébként még jeles magyar professzorok — így Bláthy Ottó Titusz, a transzformátor feltalálója is — túlságosan merésznek tartottak. Mintegy félszáz autó készült Csonka műhelyében, főleg a postának. Az ottani sofőrök ezeket Doxa-kocsiknak nevezték el a megbízhatóságáról híres Doxa óráról. 1909-ben a nemzetközi Prinz Heinrich Fahrt elnevezésű megbízhatósági túraversenyre két Csonka-kocsit neveztek be, és azok a közel száz neves autómárka között igen jó helyezést értek el. 1912-ben, a Nemzetközi Kiskocsi Versenyen egy négy- hengeres Csonka-autó futott legjobban. Később egy kanadai autógyár meg is vette az említett kocsi gyártási jogát, de a kapcsolat az első világháború következtében megszűnt. Csonka a li- cenc-jogot eladta a győri Magyar Vagon- és Gépgyár Rt.-nek, a Rock István Gépgyár Rt. -nek és a Magyar Általános Gépgyárnak, s ezzel a magyar autóipar úttörőjévé vált. A porlasztó születése Bánki és Csonka világszerte is jelentős közös találmánya volt a karburátor, azaz a porlasztó. Ez alapelvében és működésében a feltalálása óta eltelt évtizedek alatt sem változott. Előtte — és főként utána — sokféle egyéb módszeren alapuló szerkezettel kísérleteztek, de ezt egyik sem múlta felül. Az ötlet Budapesten, a Múzeum körúton villant fel Csonka képzeletében, amikor Bánkival a Múzeum Kávéház felé ballagtak. Csonka a múzeumkert sarkán megpillantott egy virágárus lányt, aki parfümszóróra emlékeztető fúvókájával szétpor- lasztott, köddé oszlatott vizet fújt a virágokra. A koronatanú Bánki Donát volt, akivel Csonka ötletét a keletkezés pillanatában közölte. Ennek kifejlesztése — a szívóhatáson alapuló porlasztó — már azon az éjszakán megszületett Bánki rajztábláján. A két jóbarát ezzel a találmánnyal minden hasonlót megelőzött világviszonylatban is. 1893. február 11-én Csonka és Bánki szabadalmat kértek a porlasztóra, és ezt rövidesen meg is kapták. Prog- • rambörze Kiállítások, tárlatok A tavalyi év legsikeresebb alkotásait állította ki a Megyei Művelődési Központ fotószakköre az intézmény második emeleti előterében. X Nemeztakarókat és nemezsátrakat láthatnak az érdeklődők az egri Gyermek- Szabadidőközpontban. Ugyanitt egészen február végéig megnézhetik a Harlekin Bábszínház változatos figuráit — egy tárlat keretében. Szórakoztató, ismeretterjesztő rendezvények „Technológia és környezet — USA” címmel Száraz Péter tart előadást ma délután 5 órától Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban, a „Mátravi- dék” természetvédelmi klub rendezvénysorozatában. X Szombat délután három órakor az MMK társastánciskolájába lehet beiratkozni, kezdőknek és haladóknak egyaránt. A standard és latin-amerikai táncokon kívül alapvető illemszabályokkal is megismerkedhetnek a résztvevők. Gyerekeknek ajánljuk Az egri Vitkovics-ház szombatonként 10-től 13 óráig újabb programokkal váija a gyerekeket: kézműves és borműves szakkört indítanak. X A Barbie- klub — az egri Ifjúsági Házban — ma délután 3-kor kezdődik. Túra A Bükki Vörös Meteor SE. természetjáró szakosztálya január 13-án, vasárnap bükki túrára várja az érdeklődőket Szilvásvárad — Szalajka- völgy megállóhely — Orbánház — Bérei út — Gerennavár — Tótfalu-völgy — Szalajka-völgy útvonalon. Ä jelentkezőket Nemes Gyula túravezető várja vasárnap reggel negyed 8-ig az Egervár vasúti megállóhelyen. A gyanúsított Kathleen Riley fiatal ügyvédnő karácsony tájékán úgy dönt, végre pihenni fog. Ekkor azonban újra védőnek osztják be egy eléggé kacifántos ügyhöz. Á többszörös gyilkosság gyanúsítottja egy vietnami veterán. Ösz- szeáll a bíróság, s ilyenkor az esküdtek sem érintkezhetnek a gyanúsított ügyvédjével. Az egyik esküdt, Eddie azonban nem tartja be ezt a tiltást; nyomoz és szimatol — segítve az ügyvédnő munkáját. Az ügy azonban egyre kibogozhatatla- nabbnak tűnik, és a két „nyomozó” is életveszélybe kerül. A csinos és bátor ügyvédnőt Cher, a férfi főszerepet pedig Dennis Quaid, az amerikai film új sztárja alakítja. A filmet pénteken du. 3 és 5, illetve este 7 órakor a Prizmamozi mutatja be. Sárkány és papucs Guinevra királyné szomorúan panaszkodik szolgálólányának férjére, Arthur királyra. Elhatározzák, a jó öreg Merlin varázslóhoz fordulnak. Bár a történet az Arthur-mondakört idézi fel, magyar rajzfilmről van szó, melynek írója Dargay Attila, zenéjét pedig Mikó István szerezte. A rajzfilmmel szombat délelőtt fél 11 órakor a Prizma-matiné nézői ismerkedhetnek meg. Ford Ferlaine kalandjai Ford Ferlaine magánynyomozó, aki a zenés műfajok világára specializálta magát. Most egy fiatal nő után kutat, aki talán segíthet egy heavy-metal énekes titokzatos halálának kiderítésében. Hősünk a korrupció, a csalások, a zsarolás és a gyilkosság sokszínű labirintusába keveredik. Nagyszerű énekesek is megjelennek a filmben. Vince Neil, Sheila, Tone Loc és természetesen Andrew Dice Clay, Ford Ferlaine alakítója. Az Uránia nézői este 7 és 9 órakor tekinthetik meg a filmet. A fiatal tehetségek sorában most Zsamóczky Krisztina jelentkezik: fiatal lányokat rajzol le, érett asszonyokat ültet le, hogy kivallassa arcukat, de Dá- vid-mintázatú férfit is megörökít, amint egészalakos ábráján be akaija mutatni a fiatalság széjpséf ét, az izmok harmonikus játé- át, és mindazt, amit egy kíváncsi szempár felfedezhet és megörökítésre méltónak tart egy neki tetsző figurán. Nem kerüli el a figyelmét az építészet sem, az meg különösen rámutat az elmélyült tanulóévekre, hogy a klasz- szikus görög férfifejet hogyan hozza közelebb hozzánk. Két női akt is elnyúlik a rajzlapon, felülről vizsgálva-szemlélve a fiatal test vonalait, mintha a rajzos kedvű tehetség azt kutatná, miért is választotta az arcáról ismeretlennek maradó lány ezt a nyugalmi állapotot. Mert végül is minden pózunkban, minden gesztusunkban megbúvik az egyéniség. Zsamóczky Krisztina komoly küzdelmet folytat magával és magában azért, hogy az elébe leülő személy arca, jelleme, érzelemvilága megelevenedjék. A ceruza ugyan könnyen siklik, ha elcsúszik is valamerre, valahova a hegye, lehet törölni, javítani, igazítani, átalakítani. Á külső szemlélő csak az eredményt látja, azt a vonalrendszert, amiből végül is kialakul egy arc, egy fél test, netán egy egesz, harmonikus mozgásában megállított fiatalember, aki azt a szívességet tette a rajzolónak, hogy engedte kivallatni magát. Látszólag a vonalak harmóniájáért dolgozik a rajzoló, voltaképpen azonban azért, hogy megörökítse az egyéniséget, aki hagyta magát kiismerni. Sok gond, szakmai töprengés és emberi bizonytalanság érleli végül is a legegyszerűbb alkotást is azzá, ami. Ez teszi rokonszenvessé ezt a jelentkezést. No meg az, hogy játékos kedve, ötletei montázsokat is szülnek. Nagy kontrasztokat is megfogalmaz, a fekete öltözékű öregasszonynak a hóna alá égő vöröskeresztet dug, karácsonyfaszerűséget gyárt fotókivágásokkal fűszerezve, a tűhegyes f ally tetejére pufók arcú angyalát ültet. És így tovább. Mintha ez a montázsrend közelebb vinne — színei miatt is — a tehetséges lány megismeréséhez. Tanulmányrajzok (Jakab László reprodukciói) Az IH Kísérleti Gálé* riw m M ajaban
