Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-10 / 8. szám
HÍRLAP, 1991. január 10. FÜZESABONY ÉS KÖRNYÉKE Takarékos takarékszövetkezet — néptánc Októbertől néptáncot is tanulnak a Makiári Általános Iskola diákjai. Kéthetente egy tornaórán a népi tánc alaplépéseit sajátítják el Németh Erzsébet, a népművészet ifjú mestere segítségével, aki óraadóként dolgozik az intézményben. Ugyancsak az ő vezetésével működik a helyi művelődési otthonban két, gyermekekből álló tánccsoport, melynek tagjai januárban Makiár közönsége előtt mutatják be műsorukat. A bíróság fogadónapja A Füzesabonyi Városi Bíróság elnöke tájékoztatja a település és környékének lakosságát, hogy a januárban megalakult bíróság minden hétfőn délelőtt 8 órától délután 16 óráig tart félfogadást. A panaszosokat a következő címen várják: Füzesabony, Rákóczi út 48. földszint, 25-ös tárgyalóterem. Tagokat vár a nyugdíjasklub A Füzesabonyi Városi Művelődési Központ szeretne alkalmat teremteni arra, hogy a város úgynevezett falusi részén élő idős emberek is tartalmasán tölthessék el szabadidejüket. Minden kedden délután 4 órától várják a nyugdtjasklub leendő tagjait. Azok, akik eljönnek a keddi találkozókra, beszélgethetnek, videofilmeket nézhetnek és orvosi előadásokat is hallgathatnak. Nagyon szép község Ostoros, s aki végigsétál a hosszú főútján, az gyorsan megállapíthatja azt is, hogy szorgalmas, tehetős emberek lakják. Gomba módjára nőttek és nőnek ki az új épületek az Egri utca mindkét oldalán. Lakóházak, üzletek váltogatják egymást, akad itt hentesüzlet, presszó, virágüzlet, cipész, ABC és más szolgáltatás is. Kissé távolabb két új lakótelep is gyorsan „bontogatja szárnyait.” Ettől függetlenül eléggé csendes a község, csak a buszmegállóknál van kisebb csoportosulás. Az emberek többsége, a munkaerő 95 százaléka Egerbe jár dolgozni. Nagy az ingázás, a négy kilométer nem nagy távolság a bérleteseknek sem. — Ez az egyik gondunk — mondja Kisari Zoltán polgármester, amikor sok ügyes-bajos gondjai intézése közben az új év első napjaiban időt tud szakítani egy kis beszélgetésre. — A megyeszékhely közelsége leárnyékol bennünket. Kevés szó hangzik el rólunk, de még a hivatalos vezetés is csak félvállról vesz bennünket, amikor valamilyen tervünk megvalósításához kéijük a segítségüket. „Minek az nektek? — kérdezték, mondták, s mondják még ma is —, felültök a buszra, s Egerben mindent beszerezhettek.” Ezért aztán a falu vezetése úgy döntött, hogy főleg saját erőből, s egyéb más összefogásból, támogatásból gyorsítja meg a fejlődést. — A törekvések szemmel láthatóan eredményesek. Hogyan kezdődött az 1991 -es év Ostoroson? — Különösebb esemény nem történt az ünnepek álatt. Az em„A látszat néha csal...” „ Útba esik jövet-menet — a takarékszövetkezet”— jól ismert reklámszöveg. Illik is ez a Füzesabony és Vidéke Takarékszövetkezetre, mert a város legforgalmasabb pontján, a Rákóczi úton van a központjuk, s a „bankjuk”, amely előtt sokan járnak-kelnek. — De vajon mennyien fordultak meg bent a pénztáraknál az elmúlt évben, milyen volt egyáltalán a forgalom a nehéz esztendőben?— Ezzel a kérdéssel nyitottunk be Bocsi Imréhez, a takarékszövetkezet elnökéhez, aki azzal is dicsekedhet, hogy 1958 szeptember elsejétől dolgozik az ország egyik legrangosabbjának mondható abonyi pénzintézetben. — Korai a kérdés, mert az ösz- szesítések most készülnek, azaz most zárunk — adja a választ. — A betét és a hitel tőkésítése december 31-vel történt meg, az adatokat még fel kell dolgozni. Azt viszont nyugodt lelkiismerettel állíthatom: a múlt év nagyon nehéz esztendő volt számunkra is. Működési területünkön — 16 településen, ahol 100 ezer ember él — a lakosság betét- állománya és értékpapírja 657 millió forintot ér. Ez majdnem eléri a tervezettet, mert már 1989 végén tapasztaltuk, hogy a lakosság csínján bánik a pénzével, s ezért „lazábban” terveztünk. Az előérzetünk sajnos helyesnek bizonyult, mert a lakosság ritkábban fordult hozzánk hitelért. Az elmúlt évben csak 240 millió forint hitelt folyósítottunk, míg 1989-ben 332 milliót. A fenti ösz- szeg ettől függetlenül nagy számnak tűnik, de a „látszat néha csal”, mert 14,5 ezer betétkönyvről van szó, és az állománynövekedés kamatnövekedésből jött össze a betétfajtáktól függően. A hitelkihelyezés kevés volt, a nyereség is csökkent, a veszteségeket a saját „zsebünkből” kell pótolni, mert önálló intézmények vagyunk. Talán ötmillió forintunk lesz a „haszon”, amelynek felét elviszi az állam, de ebből a pénzből kell kb. 20 ezer szövetkezeti tagunk részjegyosztalékát is rendeznünk, akiknek pénzéből 1957- ben megalakult a takarékszövetkezet. berek itthon voltak, s mód nyűt a politizálásra. Nagy a nyugtalanság, a pesszimizmus közöttük az adók, az infláció, az elbocsátások miatt. Ezen szeretnénk javítani, megértetni az emberekkel, hogy meijenek tervezni. A 36 éves, szakállas, temperamentumos polgármestert szinte egyhangúan választották meg erre a posztra, annak ellenére (vagy éppen azért), hogy előtte tanácselnök volt. Tanúságát adta, hogy minden energiáját a község felvirágoztatására fordítja. Később elmondja, hogy első hivatalos munkája a december 27-i önkormányzati ülés döntése értelmében a helyi intézmények felmérése volt. Át kell szervezni néhányat, és létszámcsökkentésre is sor kerül. Január második felében falugyűlés elé viszik terveiket. Szó lesz a közérzetjavító programokról, így a telefonbővítési tervekről, új buszmegállók építéséről, a közvilágítás javításáról, a két új lakótelep közlekedésének megoldásáról. Bekapcsolásukkal a község lélekszá- ma elérheti a kétezer főt. Persze nem maradhat ki a gázprogram sem. A koordinálásával ugyanis Ostoros van megbízva. Az ötlet innét indult. Egerre akartak rákötődni, de ezt a tervet műszaki okok miatt elutasították. Szerinte más oka volt ennek. Ezért négy községgel összefogtak, regionális tervet dolgoztak ki. Már csak a miniszteri engedélyre várnak. Olyan fázisig szeretnének ebben az esztendőben eljutni — kétmillió befektetéssel —, hogy visszafordíthatatlanná váljon a program megvalósítása. — Azt hinné az ember, hogy az állandó kamatemelés a pénzintézeteknek hozza a hasznot, ők nyernek a „bolton”, hiszen ők diktálják a feltételeket. — Sokan vágják ezt a fejünkhöz, mert nem ismerik az igazságot. A kamatok mértékét nem mi állapítjuk meg. Ezt központilag íiják elő, amihez nekünk is igazodnunk kell. A betétkamat összegét azért emelik, hogy a forint reálértékét valahogy megőrizzék az inflációval szemben, s így ehhez kell igazítani a kölcsönök kamatát is. Nekünk ebből a folyamatból csak a sok munka jut, a rengeteg átszámítás elvégzése, dokumentálása, stb. Szerencsére gépesítésünk elsőrangú, és kitűnő szakemberek a kollégák mind a 17 kirendeltségünkben. — Mi várható ebben az esztendőben? — Nem tudom, csak azt, hogy az emberek elnyomorodása főleg falun tapintható. Keresni kell az új lehetőségeket, folytatni az eddig beváltakat. Az ez évi vállalati hitelpolitikánkba felvettük, hogy szorgalmazzuk a viszonylag hosszú lejáratú hitelek felvételét 16-60 hónap között, s ezáltal lehetőséget biztosítunk az em - bereknek a kölcsönök törlesztésére. Szűk körű vállalati és bankközi hitelezéseket is végzünk. Elvállaltuk magánszemélyek, jogi személyek bankszámlavezetését. Egerben, a lajosvárosi kirendeltségünkben az országban elsőként záloghitelt folyósítunk aranytárgyak vásárlására. Totólottó és más egyéb szerencsejáték-szelvényeket árusítunk. Füzesabonyban ilyen irodánk is van. Újsághirdetéseket veszünk fel, éppen a Hírlapnak. Itt fizetjük ki a kistermelőktől felvásárolt áruk ellenértékét és intézzük a magánszemélyek vagyon- és életbiztosítási dijainak beszedését. Szívesen elvállaljuk a polgár- mesteri hivatalok pénzügyeinek kezelését. Szigorúan takarékoskodunk fűtéssel, árammal stb. Egyszóval, megpróbálunk alkalmazkodni a mindennapi körülményekhez, az élethez... F. I. — Nem beszéltünk még a közeli tóról, hivatalosan a téesz két kilométeres víztározójáról. Ott is épülnek már „ vity illák ”. — Régi, folyamatos ügy. Érthetetlen módon az egriek nem reagáltak elképzeléseinkre. Ezért a téesz-elnökkel még a tanácsi rendszerben úgy döntöttünk, hogy a budapesti Vitukinvest Kft.-vel együttműködési szerződést kötünk, és elkészíttetjük az ostorosi szabadidőközpont tervét a tó környékére, amely szervesen beleépülne a falusi turizmus megteremtésébe községünkben. Partner ebben a MEBIB is. Négyes egységre építünk: Eger közelségére, a tóra, az évszázadok óta igazolt borkultúrára és az eddig lezárt, majd a község tulajdonába kerülő termálkút megnyitásába. Nézegetjük a terveket rejtő vastag dossziékat. Mi mindent takar az egymillió forint szellemi tőkét érő dokumentum? Többek között lesz itt szabadidőstrand, termálfürdők, sportbázis, kemping, üdülőfalu, üdülőszövetkezet a meglévő telektulajdonosok átminősítésével, s valamivel később golfpálya az idegenforgalmi igények kielégítésére. A község új vezetése elvileg egyetért azzal, hogy hozzanak létre egy olyan kft.-t, amelybe kétmillió forint befektetéssel a szellemi tőkét realizálni tudnák. Jelenleg bizottság vizsgálja a terv szellemi és anyagi hatását a községre vonatkozóan. Az Egri út mentén épülő „pavilonsor’^ is többek között ezt a gondolatot támogatja. (fazekas) A falusi turizmus jegyében Üdülőközséggé válik Ostoros A pincemester elégedett A jó bornak is kell a cégér... Ászok hordókban érlelik a bort Borfejtés a kompolti pincészetben Ha január, akkor borfejtés. Ezt ismerték, tudták már a régiek is, mint ahogyan az sem volt titok, hogy az új esztendőben az új bornak a seprőjén már nincs helye. Az idő múlásával, a tudomány fejlődésével természetesen a szokások, a módszerek is változnak, korszerű borászati eljárások, eszközök vannak, amelyek mind az üzemekben, mind az egyéni gazdáknál azt szolgálják, hogy mielőbb jól kezelt, piacképes borok kerüljenek ki a föld alól. A Gyöngyös — Domoszlói Állami Gazdaság Kompolti Pincészetében Bőgős Tamás pincevezető arról tájékoztat, hogy befejezéséhez közeledik az új borok fejtése, szűrése. Az esedékes pinceműveletek az utolját járják. — Milyen nagy a pince, és mennyi bort tárol itt a gazdaság? — Kevés ember akad a megyében, de megyén kívül is, aki ne tudná, hogy hajdan ez a pince a Károlyiak birtokának része volt. A tárolótér hétezerötszáz hektoliter bor tárolására, érlelésére alkalmas. Itt ászokhordók- ban érlelődnek a borok. Kitűnő minőségükre mi sem jellemzőbb, mint hogy a nehéz értékesítési viszonyok között is sikerült tavaly a pincészetnek a gazdaság által megszabott borokat értékesítenie. — Kell-e cégér a jó bornak? Mosolyog a pincemester, érti a furfangot, de az okos válasszal nem marad adós: — A jó propagandára, a jó cégérre mindig szükség van, ám a legsikeresebb reklám is kétes értékű, ha hamis. Nos, Kompokra nem panaszkodni, hanem vásárolni járnak vissza a vevők! Lenn, a pince mélyén, az „alagutakban” dolgozik a szivaty- tyú, nagy időket meglátott vastag tölgyfadongájú hordók fogadják magukba a Szürkebarátot, amelynek éppen most végeztek a derítésével. — Milyen volt a tavalyi termés? — Sem a mennyiség, sem a minőség tekintetében nincs ok a panaszra. Ez — amint említettem — elsősorban exportpince, így magas követelmények vannak, teljesítenünk kell a külföldi és hazai vásárlók elvárásait. A múlt évi sikert éppen a közepesnél jobb termésnek, a jól sikerült szüretnek és a megfelelő kezelésnek tudhatjuk be. Hallgatom a pincevezetőt és járom a történelmi pincevágatokat, fürkésző tekintettel keresem az öregembernél is vénebb hordókat, amelyekben érik a Hárslevelű, a Tramini, az Olaszriz- ling, a Muskáth Othonell. — És a gazdaság? — Én csupán egy dolgozója vagyok, de úgy vélem, hogy az új vezetés megtalálta velünk a közös hangot. Tényként említem, hogy a gazdaság már novemberben kifizette a nála értékesített szőlők árát. És ez — ismerve a helyzetet — nem kis eredmény. Nehéz időket élnek át manapság a szőlős- és borosgazdák, tekintet nélkül arra, hogy a feladatra hogyan, miképpen vállalkoznak. A kiút megtalálásának — több más közgazdasági tényező mellett — talán a leglényegesebb feltétele a kitűnő minőség. A magyar bor hajdani tekintélyének, rangjának a hiteles visz- szaállítása szerte a világon... Gyógyszertár a 3-as úf mellett A kápolnai gyógyszertárban egymásnak adják a betegek a kilincset. Legtöbbjüknek a körzeti orvosoktól egyenesen ide vezet az útjuk, mások — az ünnepek után — iparkodnak beszerezni a szokásos orvosságokat. Gerendái Zoltán 1972-től vezeti a gyógyszertárat, feleségével — aki asszisztensnő — és családjával a szolgálati lakásban lakik. Gyorsan megy a kiszolgálás, hamar elfogynak a betegek, így aztán néhány percnyi beszélgetésre is akad idő. Békési Barnabásné— a másik asszisztensnő — az előkészítőben szorgoskodik, oszt, szoroz, kimutatásokat, összesítéseket készít, naprakész adatokkal szolgál. Kleczkeny La'sz/ó«éa tisztaság, a rend felelőse, vele együtt áll ki a személyzet. A gyógyszertár vonzáskörzete Kápolna — Kompolt egy része —, illetve a Kápolna és Verpelét közötti községek, ahonnan naponta mintegy nyolcvanan, havonta ezerhatszázan keresik fel a patikát. A gyógyszerész úr precíz ember, pontos adatokkal is szolgál, amelyekből kiderül, hogy a gyógyszertár havi forgalma félmillió körüli, a decemberi 576 ezer forint, amelyből valamivel több mint 64 ezer volt a térítés- mentes gyógyszerek ára. Manapság közismerten országos gondok vannak egyes gyógyszerekkel, és ez alól nem kivétel a kápolnai gyógyszertár sem. — Melyek a főbb hiánycikkek? — A volt szocialista országok készítményeivel vannak elsősorban gondjaink. így akadozik az Algopirin-, a Propranolol-, a Rudotell-ellátás, hogy csak néhányat említsek, amelyek szovjet, román, illetve német származékok. — Hiányoznak-e életmentő gyógyszerek? — Vállalatunk nagy gondot fordít arra, hogy ezekben ne legyen hiányunk, így megérkezett a sürgős szállítmány a közismert Nitromintból és másokból is, nem is szólva arról, hogy a cégünk számos hiánycikknek számító orvosságot maga állít elő, de mi magunk is rendelkezünk saját készítményekkel. A kápolnai gyógyszertárba mindenekelőtt dr. Berecz József, dr. Barabás Miklós és dr. Nagy Zoltán körzeti orvosoknak kerülnek a receptjei. Vajon gyakran fordul-e elő, hogy hiába úja fel az orvos a receptet, a patikában ezek nem kaphatók, és tovább kell „házalniuk” a betegeknek? — Rendszeres és jó kapcsolatot tartunk fenn a körzeti orvosainkkal, és tájékoztatjuk őket, hogy — mondjuk — milyen a Bi- lagit-ellátás, vagy mi a helyzet a többi magyar gyártmányú gyógyszerrel, nem is szólva az injekciós készítményekről, amelyek az ismert rekonstrukciós munkák végeztével várhatóan újra elegendő mennyiségben kaphatók lesznek. — Mi a véleménye a gyógyszerhatású szerekről? — A vállalat igyekszik ellátni minket ilyen szerekkel is, amelyek mind kedveltebbek a lakosság körében. Ennek ellenére sok a hiány! Gondolok a teakeverékekre, vitaminokra, a kozmetikumokra. — Milyen teákból kellene több? — Fogyasztó, nyugtató, köhögéscsillapító és gyermek-tea- keverékekből, hogy csupán a fontosabbakat említsem. Keresik a propagált Betadine sebfertőtlenítőt, amelyből mindössze egyszer kapott a gyógyszertárunk. Újabb „hullám” érkezik, be kell fejeznünk a beszélgetést, búcsúzóul még egy kérdést: — Milyen értékű itt a legdrágább gyógyszer? — Az Úcerán tabletta ára 1908 forint. A nyombélfekély- ben szenvedők fontos gyógyszere. Amennyiben szakorvos írja fel: ingyenes. Az utcán találomra megállítok három-négy embert. Kivétel nélkül elismeréssel szólnak a gyógyszertár nélkülözhetetlen munkájáról... Szalay István
