Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-09 / 7. szám
HÍRLAP, 1991. január 9., szerda HATVAN ÉS KÖRZETE 5. — Hatvanban is A Máltai Szeretetszolgálat küldöttsége a közelmúltban fölkereste a Zagyva-parti város illetékeseit: támogassák a szervezet ottani működésének lehetőségét. A volt munkásőrség tulajdonában lévő közel százötven négyzetméter alapterületű helyiség volna erre alkalmas, ám tulajdonjoga még rendezetlen. Végül is a város önkormányzata elvileg egyetértett a Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezete elhelyezési igénye támogatásával. Abban is megállapodtak, hogy erre a célra a városháza kezelésében lévő munkásőrraktárat átengedik. A közelmúltban megtartott ülésükön a testület döntött arról, hogy az épület az önkormányzat kezelésébe kerül. Éjjel-nappali élelmiszerüzlet A hatvani önkormányzat még decemberi ülésén megbízta a vállalkozáspolitikai bizottságot: döntsön arról, hogy a városháza udvarán építési engedélyt adjon ki ideiglenes jelleggel egy helybeli magánvállalkozónak. Az illető ugyanis egy éjjel-nappali élelmiszerüzletet kíván építeni, ezzel is segítve a város színvonalasabb kereskedelmi elllátását. Alpolgármester Lőrinciben Sok más településhez hasonlóan Lőrinciben is szükségesnek tartották az alpolgármester megválasztását. A legutóbbi testületi ülésen egyebek mellett e tisztség betöltése mellett is határoztak. A pályázók közül Szőllősi Győző képviselőt, helyi lakost bízták meg a feladat ellátásával. Továbbra is kék jelzés nélkül A hatvani népjóléti bizottság a nemrégiben megtartott ülésén arra az elhatározásra jutott, hogy célszerű lenne a kórházi ügyeletes gépkocsikat a megkülönböztető kék jelzéssel ellátni. Az ilyen kocsikat azonban csak a pályaalkalmassági vizsga harmadik fokozatával rendelkező személy vezetheti. Ez a kórháznál kilenc dolgozót érintene, akik egészségi állapotukra tekintettel nem valószínű, hogy a szükséges engedélyhez juthatnának. S mivel a kórház nem tudja őket nélkülözni, ezért inkább a megkülönböztető jelzésről mond le. Viharos boldogi év után És mégis van remény A közéletben viharos esztendőt tudhatnak maguk mögött a boldogiak. Korábban beszámoltunk az önkormányzati választás után kialakult felemás helyzetről, a falu megosztottságáról, s később a helyi téesz önállósodási törekvéseiről. Az eseménytelennek aligha mondható év után, az új esztendő első napjaiban a falu plébánosát, Bányai Lászlót kerestük meg azzal a kéréssel, hogy fogalmazza meg az általa legfontosabbnak tartott gondolatokat, amelyek a falu közösségéről, s közösségének szólnak. — Azzal kezdeném, hogy az itt élő emberek rendkívül szorgalmasak és rengeteget dolgoznak. Ennek köszönhető a jólét is, amit a faluban járva bárki tapasztalhat. Ez a dolgos természet biztosíték arra, hogy a boldogi ember megküzd az idei év várható gazdasági nehézségeivel is. Ehhez végre a lehetőség is megadatik mindenki számára, hiszen az a tény, hogy a falu népe a kezébe vehette a település irányítását, hogy megnövekedett az emberek szabadsága s önállósága, is ezt az állítást erősíti. Hiszek abban, hogy a közéletben bekövetkezett változások az egyes ember képességeinek kibontakozását is elősegítik. A boldogiak esetében ez hatványozottan igaz, hiszen az itteniek eddig is, a korábbi korlátok ellenére is, az önálló gazdálkodásban hittek igazán. — Az idei esztendő a fentiek ellenére azonban — objektív okok miatt — jóval súlyosabbnak ígérkezik az előzőeknél is. Miként lehet ön szerint úrrá lenni a nehézségeken? — A mindennapi életben sok függ attól, milyen az emberek közérzete, hite, bizalma. Ez nemcsak anyagi kérdés, hanem felfogás, ha úgy tetszik, világnézet kérdése is. Boldog katolikus ••• falu, s sokán hisznek azokban az értékekben, amit az egyház tanításai is magukban foglalnak. A megértés, a türelem, egymás elfogadása, a mások véleményének tiszteletben tartása mind ilyen érték. Ezek a hétköznapokban is gazdagítják az embert, és átsegítenek a gondokon. — Az elmúlt év csatározásai sokszor inkább ennek ellenkezőjét bizonyították. — A két dolgot nem lehet ösz- szemosni. Olyan időszakot éltünk át, amelyben az indulatok a köz érdekében természetes módon elszabadultak, ugyanakkor hamar kicsapódtak. Ebben a vitában mindenkit a jobbítás szándéka vezérelt. A hit, a belső meggyőződés azonban nem csorbult ezáltal az emberekben. Meggyőződéssel vallom, van remény a bizakodásra, még akkor is, ha nehéz év előtt állunk. (b. k.) Kiállítás az ’50-es évekről Március 31-ig tekinthető meg a Hatvány Lajos Múzeumban az 1950. június 19-i hatvani tüntetés megtorlásáról szóló kiállítás. (Rendezője: Németi Gabor, a hatvani múzeum megbízott igazgatója.) A maga nemében páratlan kiállítás az országban elsőként mutatja be sok ezer ártatlan család törvénysértés árán történt, évekig tartó, embertelen meghurcolá- sát. A dokumentumokból kiderül, hogy a hatvani tüntetés megtorlásakor sajátos módon munkások egy csoportját internálták, ráadásul az elhurcolt családok tagjait szétválasztották, és külön tartották őket az internálás ideje alatt. (Ezzel szemben a más vidékről internált családokat nem munkáscsoportként vitték a táborokba, és együtt maradhattak.) A kiállítótermeket végigjárva feltűnik, hogy sikerült néhány tárgyi emléket is megőrizni, annak ellenére, hogy az intemálótábo- rokból igen kevés maradhatott meg. (Például az Aradi István által készített doboz, pipa, fésű, a Balázs János által készített hörcsögfogó, Vásárhelyi Ildikó étkezőtálja és naptálja, stb.) Az első teremben fotón látható a tüntetés színhelye, az újhatvani katolikus templom környéke. Megismerhetjük azon ferences szerzetesek névsorát, akiket a tüntetők meg akartak védeni. Korabeli újság, a Közlekedés című szakszervezeti lap számol be — a kor stílusának megfelelően — a történtekről. Eredeti dokumentumok és másolatok tanúskodnak a hamis vádakat tartalmazó, és a hatvani vasutasokat sújtó fegyelmi eljárásokról. (Az internált vasutasok közül 14 a Szociáldemokrata Párt tagja volt, amit szintén bűnnek róttak fel.) Fotók mutatják be a barakkot Kónyán, az emlékművet Hortobágyon. A hortobágyi tábort térképen is ábrázolják. Láthatók itt az ÁVH internálást elrendelő véghatározatai. A hozzátartozókhoz írt szomorú, elkeseredett, néha mégis bizakodó hangú levelek tanúskodnak az internáltak lelkiállapotáról. A leg- megragadóbb ilyen írásos emlék „Illés János- né üzenete az utókornak.” (Mihályházán kelt, 1952. szeptember 10-én.) A Borzas-tanyára internált hatvaniak közül 11-ről, a Konya-tanyára internáltak közül pedig hatról láthatunk itt fényképet. (Az elhurcolt gyerekek Kónyán tanultak az elemi iskolában, rendőrségi ellenőrzés alatt.) Érdekes látnivaló a barátcsuhát és vasutas-egyenruhát viselő bábu. A következő teremben is láthatunk hasonló bábukat, az egyiket korabeli vasutasruhába, a másikat a táborok ÁVH-s őrszemélyzetének egyenruhájába öltöztették. (Rabruhás nincs, mert az egész országban nem lehetett eredeti, intemálótá- borbeli rabruhát előkeríteni.) A második teremben látható a budapesti Andrássy út 60. sz. alatti kínzófülkét ábrázoló fotó is. Itt vallatták az ÁVH-sok azt a 13 hatvani rabot, akiket a bírósági ítélet előtt ide hurcoltak. (Hat embert ítéltek 5-12 évi börtönbüntetésre.) Egy megható rablevél itt is olvasható, Ludvig Károly írta Hatvanba a családjának, a kistarcsai internálótáborból. (A levél a családját már nem találta otthon.) Kínvallatások folytak Újhatvanban is, a Katolikus Körben (ma Kossuth mozi), 30 itt megkínzott hatvani nevét említi a kiállítás. Hatvaniak által írt leveleket olvashatunk az inotai, sztálinvárosi, isaszegi és rácalmási táborokból is. Az idő múlását és a politikai változásokat jelzik az 1953 őszén kelt szabadulólevelek. 1956 után megindult a szabadultak küzdelme a rehabilitációért. (A kérelmeket még 1963- ban is elutasította a Fővárosi Ügyészség.) A recski kényszermunkatábort, ahol harminc- három hatvani szenvedett, egy 1954-ben készült fotó mutatja be. Ugyancsak fotó ábrázolja a recski tábor 13 ÁVH-s őrét 1951-ből. Rabok költötte ragadványneveken szerepeltetik az ÁVH-sokat. De készültek fotók a tábor hatvani lakóiról is. A recski tábor drótkerítésének maradványát Aradi István volt fogoly hozta el Recsk- ről, a kiállítás részére. Az építkezéseken, állami gazdaságokban dolgoztatott 25 hatvani internáltról is több fénykép látható. A terem legkiemelkedőbb látványossága az a terepasztal, melyet Kistére- nyei Ervin készített a recski táborról. A művész e makettet az 1988. június 22-i helyszíni szemle, a már említett fotó, és az internáltak visszaemlékezései alapján alkotta. Az igazságtalanul meghurcoltak százaira, ezreire nemcsak ez a kiállítás emlékeztet; ma már a templom falán elhelyezett emléktábla is figyelmeztet a szenvedéseikre, és hirdeti a megbocsátást. Hatvan városa példát mutat az országnak: egyelőre csak itt szavazta meg és fizette ki a jogosan igényelt kártérítést az internált családoknak. Demény-Dittel Lajos Kalauz a fantasztikumba Hatvanban az Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Házban tudományos-fantasztikus klubot szerveznek a 7. és 8. osztályos általános iskolai, valamint a középiskolás korosztálynak. A klub vendége a tervek szerint Szentmihályi Szabó Péter és Nemere István író, Vassné Tana Judit, a Heves Megyei Hírlap UFO-szakértője és Egely György, a lapunkból ugyancsak jól ismert fizikus lesz. Várhatóan levetítik Czencz József A parafenomén című filmjét, a későbbiekben pedig könyvankéton beszélgetnének Vassy Zoltán fizikussal A parapszichológia tudományos irányzata című könyvéről. Az érdeklődő klubtagok megismerkedhetnek ezenkívül dr. Tihanyi László csillagász-filozófussal, aki a többdimenziós világegyetem létezésének lehetőségeiről tart előadást. A szervezők egy kerekasztal-beszélgetésre hívnák meg dr. Tóth Géza biológust, dr. Juhász Árpád geológust, valamint dr. Horváth András és dr. Almár Iván csillagászokat, akik a különféle kozmológiai elképzelésekről fejtenék ki véleményüket. A rendkívül érdekesnek ígérkező programsorozat lebonyolítása elsősorban a jelentkezők számán múlik. Kérik tehát mindazokat, akik szeretnének a fantasztikum világával alaposabban megismerkedni, jelentkezzenek személyesen a közösségi ház épületében lévő TIT-irodán naponta délelőtt 9 — 16.30-ig, vagy telefonon a 38/ 12059-es telefonszámon, január 25-ig. Részvény- társaság vagy kft? A hatvani önkormányzat városfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága legutóbb megtartott ülésén napirendre került a városgazdálkodási vállalat tevékenysége is. Juhász Ferenc, a cég igazgatója ismertette a vállalat átszervezésével kapcsolatos elképzeléseit is. Javaslata szerint a cég állami pénzeszközökből, ön- kormányzati, valamint lakossági pénzbevételekből gazdálkodó önálló szervezet lenne, melynek legfőbb tevékenységi köre továbbra is a házkezelési feladatok ellátására, s az egyéb kommunális tevékenységekre terjedne ki. Véleménye szerint részvény- társaság vagy kft. formájában működnének tovább, s ily módon komplex lakásgazdálkodási programot dolgozhatnának ki. Az igazgató arra is kitért, hogy jelenleg a köztisztasági tevékenység Hatvanon kívül hét Zagyva menti településre terjed ki, s hogy ezen szolgáltatást a későbbiekben vállalkozásba lehetne adni. Elképzelése szerint ugyanez vonatkozna a zöldterületek gondozására is, természetesen úgy, hogy ebből a lakosság is kivenné a részét. A temetők fenntartását a mai formától eltérően, szintén a vagyonkezelőség megbízásából, 4-5 tagot számláló kisvállalkozási formában lehetne működtetni. Az ülésen a beszámolót követően kritikai észrevétel is elhangzott a vállalat tevékenységével kapcsolatban, az egyik képviselő ugyanis úgy fogalmazott, hogy a lakosság elvárja, hogy az áremelés után színvonalasabb szolgáltatást kapjon. A legközelebbi bizottsági ülésen a városfejlesztési tervekről, elképzelésekről lesz szó. „öt percre” vitték, örökre nyoma veszett A Berényi lllésék halála Berényi Illés éppen borotválkozott, az édesanyja a reggelit készítette, amikor 1946. május elsején a két rendőr megjelent a Horváth Mihály utcai lakásukon. Közölték, hogy azonnal be kell kísérniük a városi rendőrkapitányságra kihallgatásra. Semmi bűnt nem követett el, ezért nyugodtan vette tudomásul a közlést. Csak a nagy sietség volt baljóslatú. A szülők hiába kérték a rendőröket, hogy legalább azt váiják meg, amíg a borotválkozást befejezi és megreggelizik. Azt mondták, hogy csak egy ötperces kihallgatásról van szó, majd befejezi a borotválkozást és megreggelizik, ha visszajön. El is mentek, de a fiút hiába várták, nem jött haza öt perc múlva, egész nap, sőt soha többé... De ki is volt ez a fiatalember? Egy hatvani kisbirtokos 1923-ban született gyermeke, aki olyan jól tanult, hogy a szülei nemcsak a gimnáziumba íratták be, hanem érettségi után a budapesti közgazdasági egyetemre is. Ott is sikeresen birkózott meg a feladatokkal, 1946-ban már az utolsó évet végezte, amikor bekövetkezett a tragédia. Azóta a szülők sokat gondolkoztak, mi lehetett az oka, hogy ez a mindenki iránt tisztelettel viselkedő, mindenki által megbecsült fiú magára vonta a helybeli hatalmasok haragját, sőt nemcsak a helybeliekét, hanem a szovjet politikai rendőrségét is. Legfőképpen F. S.-re gyanakodtak, aki a szomszédukban lakott, akit ennek következtében Berényiék nagyon is jól ismertek. Tudták róla, hogy a nyilas időkben állandóan zöld ingben járt, 1945-ben pedig már a kommunista párt tagjai közé iratkozott. Egyre magasabb tisztséget töltött be. Ő lett a városi első titkár, majd a Földművelés- ügyi Minisztériumban lett rangos tisztviselő, ahol nem tudni miért, öngyilkos lett. Nem lehetetlen, hogy azért, mert kiderítették fasiszta múltját. Talán ezt akarhatta megakadályozni a tanúk elhallgattatásával. Ezért vitette el a Berényi fiút. De lehetett más ok is: az idősebb Berényi Illés tekintélyes tagja volt Hatvan társadalmának és a kisgazdapárt helyi szervezetének. A fia a párt ifjúsági szervezetében tevékenykedett. A Rákosi-féle kommunista pártvezetők semmilyen eszköztől sem riadtak vissza, hogy csapást méljenek az 1945-ös választáson győzelmet aratott kisgazdapárt országos és helyi vezetőire. Ebben segítséget kaptak a szovjet katonai szervektől, sőt talán ösztönzést is. Ez időben zajlott Kis Szaléz atya és a gyöngyösi diákok elleni vizsgálat, akiket fegyveres összeesküvéssel és szovjet katonák elleni merényletekkel vádoltak. Ennek az ügynek a szálait próbálták Hatvanban is megtalálni, ezért vettek őrizetbe egy sor hatvani diákot, köztük ifj. Berényi Illést, akit többedmagával még aznap Hatvanból Budapestre szállítottak. Az apa másnap a lánya társaságában felutazott a fővárosba, hogy megtudjon valamit a fiuk sorsáról, és megpróbáljon tenni valamit érdekükben. Megfordultak az Andrássy út 60-ban és más kapitányságokon, de sehol sem kaptak felvilágosítást. Végül a szerencse segített: egy rendőrségi épületből kikanyarodó teherautón megpillantották a fiút. Hatalmas kötés fehéredett a fején. A gépkocsivezetőben volt annyi emberség, hogy lépésben hajtott, amikor észrevette az integető hozzátartozókat. A fiatalasszony utánaszaladt a kocsinak, de csak annyit hallott a fiútól, hogy visszakiáltott neki: — Bözsi néném! Nincs semmi bűnöm! Többet nem látták. Még egyszer felutaztak Budapestre a keresésére, vittek neki csomagot, benne élelmiszert és fehérneműt. Valamelyik rendőrkapitányságon megszánták őket. A csomagot átvették a fogoly számára, de találkozást nem engedélyeztek. 1949. július 18-án levelet írtak a Külügyminisztériumba, amelyben a fiú sorsáról kértek felvilágosítást. A szomorú hírt tartalmazó levelet azonban egy Kölley Andorné nevű sorstárstól kapták október 18-án. Ennek az asszonynak a fia, egy orvostanhallgató juttatott levelet haza, amelyben megírta, hogy ifj. Berényi Illés a Karél-Finn Szovjet Köztársaságban mellhártyagyulladás és általános legyengü- lés következtében meghalt 1947. október 20-án. Megjött a válasz a magyar Külügyminisztériumtól is, amelyben azt írták csak, hogy gyermekük 1947. október 29-én meghalt a Szovjetunióban. Hatvanból hasonló sorsra jutott Fehér Endre, Huszár József és Lukács Pelbárt szerzetes. Kérjük olvasóinkat, hogy ha tudnak róluk valamit, írják meg a Hírlap szerkesztőségébe vagy a Hatvány Lajos Múzeumba (Hatvan, Kossuth tér 2.). Postafiók: 51. Németi Gábor Újra téma a kastély A hányatott sorsú Grassalko- vich-kastéllyal kapcsolatban újabb fejlemények láttak napvilágot. Tény, hogy az épület hasznosításával kapcsolatban több külföldi érdeklődő jelentkezett a közelmúltban. A város polgármestere felkérte a városfejlesztési bizottság tagjait, hogy alakítsanak ki egy közös elképzelést a kastély sorsára vonatkozóan, hogy mielőbb lépéseket tehessenek az épület megmentése és’fel- újítása érdekében. Szőrmebundák Apcról A Budapesti Minőségi Szűcs Bőr Ruházati Ipari Szövetkezet Apci Szőrmeüzemében az elmúlt év végén megfeszített tempóban dolgoztak, hogy eleget tegyenek a megrendeléseknek. Az év első munkanapjain így sokan jól megérdemelt szabadságukat töltötték. Ennek ellenére a munka folyamatos, sorra készülnek a szebbnél szebb pézsma-, panofix- és mosómedvebundák.
