Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

HÍRLAP, 1991. január 2., szerda

SPORT

7.

Újévi körkérdés

Sikerekről, kudarcokról, reményekről

Tehát a kérdések:

— Az elmúlt évből mire emlékszik vissza szívesen?

— Mi az, amit ha tehetné, legjobb lenne elfelejteni?

— Miben reménykedik, mit vár az új évtől?

Aliné Mező Mária, a Gyöngyösi SE ügyvezető elnöke:

— Nekem a legszebb ajándék 1990-ben Fehér Enikő országos bajnoki címe volt a szegedi maratoni futóversenyen. Ez egyben azt is jelentette, hogy az év első erőpróbáján Enikő megszerezte az első osztályú minősítést is. Örültem annak, hogy labdarúgó-utánpótlás csapatunk, a serdülő II. nem vallott szégyent a nyáron, amikor az NSZK-ban reszt vettek egy tornán. Sőt, hazahozták a kupát. Teniszezőink visszakerültek az OB I. alsó ágába, sakkozóink pedig megerősítették helyüket a másodosztályban. Körülbelül ezeket a sikereket említeném, ha az elmúlt esztendő kerül szóba.

— Amire ötven év múlva sem emlékszem szívesen, az a sportegyesület működési feltételeinek biztosítása, a pénz előteremtése volt. Egyik napról a másikra éltünk, s bizony, a pénzszerzés már nemegyszer a kéregetéshez hasonlított.

— Abban bízom, hogy 1991- ben is a GYSE reprezentálja majd a város versenysportját, és mind a kilenc szakosztályunk életben marad, amire a folyamatos tárgyalásokat tekintve úgy hiszem, minden esély megvan. Remélem, egy év múlva is arról számolhatok be, hogy élünk és létezünk.

— Kovalkovits István, az Eger SE OB I-es kardcsapatának erőssége, az Eger Szálló áruforgalmi osztályvezetője:

— Nagy öröm volt számomra, hogy az ev végén — immár nef

yedik alkalommal — kiharcolta ardcsapatunk az első osztályban maradást. Kellemes színfoltot jelentett számomra a dobós napok felejthetetlen rendezvénysorozata. Összejöttek a vívás régi nagy egyéniségei, 30-40 fős mezőnyt alkottak, és remek hangulatú csörtéket vívtak egymással. Leckét adtak az utánuk jövőknek, nem csupán vívótudásból, hanem a sportág szerete- téből is.

— Furcsa módon a bentmara- dásunkhoz kapcsolódik a kellemetlen élményem is. Tudni kell, hogy a csb előtt — munkahelyi elfoglaltságom miatt — csupán egy hónappal kezdhettem el a komolyabb edzéseket. A csapatbajnoki küzdelmek során mindjárt az első csörtében megrándult a sisaktól a nyakam, és végig így kellett vívnom. Hogy teljes legyen az „élvezetem”, később még egy részleges izomhúzódást is elszenvedtem. Az utolsó, a DVTK elleni csatában már nem is léphettem pástra.

— Azt várom az új esztendőtől, hogy az Eger SE — és azon belül is a vivószakosztály — anyagi helyzete konszolidálódjon. Reményt keltőnek tartom az Egri Dohánygyár által meghirdetett 15 milliós alapítványt.

Ezenkívül még azt szeretném, ha minél több vendég érkezne városunkba és szállodánkba, az ideinél nagyobb lenne az idegenforgalom es a bevétel is.

Szölgyémv Ferenc, az Eger SE ügyvezető elnöke:

— A legfontosabb sikert nem sporteredményhez kapcsolom. Tudniillik, minden nehézség ellenére az egyesület működőképes maradt. S akik tudják, menynyi problémával kellett szembenézni az elmúlt évben, ez nem kis dolog. Ami a csapatokat illeti, igen értékesnek tartom, hogy a női teniszezők az első osztályban maradtak, ugyancsak az OB I-ben vívhat a férfi kardcsapat, és mindenképpen a sikerek közé sorolandó a röplabdás lányok legutóbbi bajnokságban elért bronzérme.

— Egyértelmű kudarc véleményem szerint nem volt a klubon belül. Amit viszont nem értek, hogy még mindig nem történt érdemi lépés uszodaügyben, holott ezt a gondot már évek óta görgetjük magunk előtt.

— Á sportban is az új idők szellemében kell dolgoznunk. Értve ez alatt az irányítást, a gazdasági potenciál megteremtését és a gondolkodást. Bízom abban, hogy az ESE képes alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, és személy szerint én sokat várok a dohánygyár alapítványától. Természetesen abban is reménykedem, hogy a csapatok eredményessége nem csökken a jövőben, sót még több sikernek tapsolhatunk az új esztendőben.

Virág Csaba, az Egri Vasas serdülő országos bajnoka és világbajnoki negyedik helyezett birkózója, a Gép- és Műszeripari Szakközépiskola 3. osztályosa:

— Ragyogó élményem volt tavaly a Szombathelyen megrendezett serdülő- világbajnokság, amely életem első, igazán nagyszabású világversenye volt. Igazán örültem annak, hogy egy ilyen rangos viadalon a dobogó közelébe kerülhettem, ám egy kissé bosszantott az elszalasztott lehetőség. Egy kis szerencsével ugyanis érmét is nyerhettem volna. A kedvem természetesen nem ment el a birkózástól, sőt még szorgalmasabban tréningezek, mint Korábban, ezért bízom a sikeres folytatásban. Hál istennek a sport mellett a tanulásban is eredményes vagyok, az elmúlt tanévet 4,5-es átlaggal zártam.

— Amit szívesen elrejtenék az emlékezet lomtárában: egy igen makacs kézsérülés gyötört heteken keresztül, s ezert jó néhány versenyt le kellett mondanom.

— Az idén már az iljúsági korcsoportba lépek, és fő célom, hogy kijussak a világbajnokságra. A helytállás valószínűleg nehezebb lesz, mint a serdülőknél, mégis hasonló eredményeket várok magamtól.

Ancsán András, az Eger SE OB I-es vízilabdacsapatának gólzsákja:

— Az volt számomra a legörömtelibb esemény, hogy augusztus 21-én megszületett Gergely fiam. Mély nyomokat hagyott bennem az izraeli edzőtáFésűs Erzsébet: — Szeretnénk bekerülni a legjobb négy közé

(Fotó: Szántó György)

Kláben György: — Bízom abban, hogy a labdarúgók bent maradnak az NB II-ben

óhajthatok még, az nem lehet más, mint hogy jusson több pénz apólóra, hiszen az akarat, az eddig sem hiányzott a fiúkból. Az új fedett uszoda felépítése még nem hiszem, hogyjövőre megvalósítható lenne. Bárcsak elkezdenék...

Szerdahelyi Gábor, a Gyöngyösi SE NB III-as labdarúgó- csapatának játékosa:

— Mint közismert, új edzővel vágtunk neki a szezonnak, és lekopogom, jó irányba indult el velünk a szekér. Stabil helyem van a csapatban, és életemben először „házon belül” elnyertem a gólkirályi címet is. Remekül feleztük be az őszi idényt, hiszen a két utolsó mérkőzésünkön mindkétszer győztünk.

— A nyáron kemény edzésekkel készültünk a bajnokságra. Szerencsétlenségemre nem sokkal a rajt előtt egy edzőmeccsen bokaszalag-szakadást szenvedtem, s emiatt az első három bajnokin csak a lelátóról figyelhettem a többieket.

— Új év, új remények. Még jobb teljesítményt várok a csaattól, ami egyben azt is jelenti, ogy nemcsak én, de a többiek sem elégedettek a hatodik hely- lyel, szeretnénk feljebb kapaszkodni a tabellán. Én feltettem az életemet a labdarúgásra, szeretnék magasabb osztályban játszani. A legjobb az lenne, ha a csapattal harcolnánk ki az NB Il-t, de nem titkolom, hogy én mindenképpen el akarok jutni az élvonalig.

Bánkúd László, az Eger SE NB Il-es labdarúgócsapatának vezetőedzője:

— A tavaszi szereplésünkre emlékszem vissza szívesen, hiszen a kezdés után egymás után ötször győztünk, s ezzel felkerültünk az élbolyba. Az ősz folyamán kevesebb jutott az örömből, de azért néhány meccs, főként idegenben, kellemes emlékként raktározódott el bennem.

— A Kecskeméti SC elleni mérkőzésünket felejteném el, ha tehetném. Nem elég, hogy kikaptunk, de a csapat érthetetlen módón nagyon rosszul játszott.

— Hasonló tavaszi folytatást várok a fiúktól, mint amilyen a legutóbbi két bajnokságban a második körben volt. Ami nemcsak a labdarúgókat és nemcsak a sportolókat érinti, azt kívánom, hogy mindnyájunk élet- színvonala legalább olyan legyen, mint az idén.

Várszegi István, az egri Ko- lacskovszky SE (utódja a SEM- KSE) NB I-es asztalitenisz-csapatának játékosa:

— Nem túl jól sikerült számomra a tavalyi esztendő, nem tudok olyat megemlíteni, ami eget verő esemény lett volna az életemben. Valamicske örömet jelentett a csapat feljutása az első osztályba.

— Ézt az évet úgy teljes egészében szeretném elfelejteni. Nagy csalódást jelentett számomra, hogy mint edzőt lapátra tettek, ráadásul amúgy magyarosan, szemtől szembe semmit sem mondtak meg. Becsületből még végigjátszok egy fél évet, de feltett szándékom, hogy utána fiókba teszem a pingpongütőt. A csapatnak nem hiszem, hogy kiesési gondjai lennének, valószínűleg sikerül elérni a bennmaradást.

— Minden vágyam az, hogy tizenegy éves lányomból jó pingpongozó legyen. Reális esélye van arra, hogy az idén már korosztálya legjobbjai között tartsák számon.

Fésűs Erzsébet, az Eger SE NB I-es röplabdacsapatának játékosa:

— Sokáig emlékezetes marad számomra a versenyfutásunk az Álba Volánnal. Hiszen a rájátszásban a két csapat között dőlt el a harmadik helyezés. A végszóra egészen az ötödik mérkőzésig kellett várni, amikor is sikerült legyőznünk a fehérváriakat, s ezzel megszereztük a bronzérmet.

— A válogatottal elég sok kudarc ért bennünket tavaly, hogy csak a svájci vagy a szombathelyi tornát említsem. Legszívesebben kitörölném az emlékezetemből a bajnokság első szakaszát is, azt a sok vereséget, amit kénytelenek voltunk elviselni.

— Nagyon fontosnak érzem, hogy sikeresen vegyük a válogatottal az Európa-bajnoki selejtezőt, hogy ott legyünk a sportág olaszországi döntőjében. Csak így csillanhat fel a remény, hogy az emberek ismét odafigyeljenek a röplabdára. Feltétlenül bízom abban, hogy az ESE-vel megismételjük a korábbi évek szereplését, vagyis bekerülünk a legjobb négy közé.

Pdtócs Tamás, a Gyöngyösi SE NB III-as labdarúgócsapatának csatára:

— Áprilisban született Bettina nevű kislányom, s ugye, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy ez mennyire boldoggá tett. Ami a sportot illeti, a májusi porcműtétem után felgyógyultam, és ha csak az utolso három mérkőzésen is, de a csapat rendelkezésére állhattam, ráadásul még gólt is lőttem.

— Szerencsére elmondhatom, hogy a magánéletem rendezett, harmonikus családi életet élek. Ami bánt, az az, hogy tapasztalatom szerint már egyre kevesebb a lelkes, a sportot magáért a sportért szerető ember a pályák környékén, és mind kevesebb a támogató is. Pedig azt tudomásul kell venni, hogy a „sportcsiná- lás” nem csupán pénzkérdés, ehhez tenni akaró emberek is kellenek.

— Gólokban gazdag, eredményes évet kívánok csapatomnak és magamnak is. A sportért élőknek boldog új esztendőt, a sportból élőknek pedig azt, hogy vegyék észre magukat, tegyék le a lantot, és adjak át a stafétát azoknak, akiknek őszintén szívügyük a sport.

Kláben Györgv, a Hatvan- Deko ügyvezető elnöke:

— A szegénységhez képest valamennyi sportágunk sikereket könyvelt el 1990-ben. A labdarúgók bajnokságot nyertek, s ezzel ismét kivívták a jogot az NB Il-es szereplésre. A röplabdázók közel álltak ahhoz, hogy NB I-esek legyenek, kitettek magukért az atléták is. Úgy érzem: a vállalkozásaink is beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, és bevételeikkel segítették az egyesületet.

— Az állami támogatás elmaradása a létünket veszélyeztette. A kieső másfél-kétmillió forint miatt sajnos, nem tudtuk magas szinten menedzselni a szakosztályokat. Szerencsére a városi tanács a segítségünkre sietett, és a gyors segély megmentett bennünket.

— Szeretném, ha a város a jövőben is a magáénak tartaná a klubot, s erejéhez mérten támogatná. Újabb erőfeszítéseket teszünk a vállalkozásaink kiszélesítésére. Remélem, hogy azok a szakosztályok, ahol kevesebb pénz áll rendelkezésre, nem ad- ák fel, hiszen az újrakezdés a eggyötrelmesebb. Bár kicsi a remény, de bízom abban, hogy a labdarúgók bent maradnak az NB II-ben.

Bánkuti edző szeretne minél kevesebbszer lógó orral távozni a meccsek végén

borozásunk is, ahol alkalmam nyílt arra, hogy megismerjem egy távoli ország sportéletét, hogy saját szememmel lássam az egzotikus bibliai tájakat. A sportban meghatározó élménynek bizonyult a bajnokcsapat, az FTC két vállra fektetése.

— Azért csalódások is szép számmal értek. Sokkal jobb szereplést vártam a csapattól, arra számítottam, hogy előrébb végzünk a tabellán, lm végül csak a 9. hely sikerült. Játékom és formám alapján nem tűnt reménytelennek, hogy bekerüljek a válogatottba. Útóbb bebizonyosodott, hogy túl rózsaszínben láttam helyzetemet, mégsem sikerült bejutnom a nemzeti csapatba. Fél füllel hallottam, hogy talán a „túlkorosságom” az oka, hiszen már betöltöttem a huszonnyolc évet.

— Jelenleg másfél éve levele- zős hallgatója vagyok a miskolci egyetem jogi karának. Elsődleges célom: tanulmányaim sikeres folytatása. További kívánságom, hogy Gergely fiam egészséges maradjon es töretlenül fejlődjön. Amit az egri vízilabdasportnak és ezen keresztül magamnak is

Úgy gondoltuk, hogy újévi első számunkban egy kicsit még visz- szatekintünk a leköszönt esztendőre. Hogyan vélekednek a sportvezetők, a sportolók 1990-ről, milyen momentumok, események ragadtak meg az emlékezetükben, kötődjön ez sikerhez, vagy épp kudarchoz. Végül arra is kíváncsiak voltunk, hogy miként tekintenek 1991 elé.

Hárommillió dolláron osztozkodtak

Kaszparové a gyémánttrófea

Lyonban még az óévben, vagyis hétfőn késő este befejeződött a két szovjet nemzetközi nagymester, Garri Kaszparov és Anatolij Karpov között a férfi sakkvilágbajnoki döntő. Az óesztenao utolsó napján a páros mérkőzés 24. partiját vívták, s ez az összecsapás 289 perces játék után döntetlenül végződött. így az október 8. óta — az első 12 találkozót New Yorkban játszották — tartó maratoni párharcot a címvédő Garri Kaszparov (27) nyerte 12,5:11,5 arányban, miután a régi-új világbajnok négy győzelmet, 17 döntetlent és három vereséget könyvelhetett el.

A sakkvilág királya sikeréért a hárommillió dolláros pénzdíjból 1,7 milliót tehet zsebre, s a szerdai koronázási ünnepségen átvehet egy gyémántokkal kirakott, aranyból es bronzból készült trófeát is, amelynek értékét egymillió dollárra becsülik.

A világranglistát jelenleg 2800 ponttal vezető Garri Kaszparov 1985-ben szerezte meg első ízben a világbajnoki címet, s azóta háromszor (1986-ban, 1987-ben és 1990-ben) őrizte meg trónját. Legközelebb ismét három év múlva, vagyis 1993- ban esedékes a világbajnoki döntő.

— Nem vagyok elégedett a záróparti eredményével — nyilatkozta Kaszparov. — Teljesen nyerő állásban ajánlottam döntetlent, de csak azért, mert i nem akartam tovább játs2 Ami pedig az összmérleget j‘ szerintem az egypontos kük ség nem fejezi ki hűen a kettő közti pillanatnyi tudáskülönb' get, a Lyonban mutatott forma alapján egy 13:ll-es végeredmény reálisabb lett volna.

Szilveszteri futóverseny :

Kettős mexikói győzelemmé! zárult a Sao Paulo-i hagyományos szilveszteri utcai futóverseny, amelyet 1924-től minden évben december utolsó napján bonyolítanak le. Két esélyes, a férfiaknál Arturo Barrios (27), a nőknél pedig Maria del Carmen Diaz (22) teljesítette a leggyorsabban a 12,64 kilométeres távot.

Barrios, a 10.000 méteres síkfutás világcsúcstartója, aki a féltávtól biztosan vezetett, s csaknem egyperces előnnyel érkezett a célba, 35:58 perccel a viadal történetének eddigi legjobb eredményét könyvelhette el. A mexikói futó, aki a barcelonai olimpiáról is győztesként szeretne hazatérni, ezzel alaposan túlszárnyalta az elmúlt négy évben nyertes, ám ezúttal távolmaradó ecuadori Rolando Vera két éve felállított 36:24 perces rekordját. Ezzel szemben Diaz csak az utolsó 600 méteren hajrázta le a brazil Furtadót, s minimális, egy másodperces előnnyel végzett az élen, ám így is megvédte tavalyi elsőségét.

A versenyt, amelyen harminc ország képviseletében tízezernél többen álltak rajthoz, az elmúlt évhez hasonlóan nem az éjszakai órákban, hanem délután rendezték meg.

Totónyeremények

Az 52. heti nyertes tipposz- lop:

X, 1,X, 1,X,X, 1,1,X, 1,1,X,

2, 1.

A nyeremények:

13 plusz egy találatos szelvény 19 darab, nyereményük egyenként 307.895 forint, 13 találatos szelvény 22 darab, nyereményük egyenként 179.082 forint, 12 találatos szelvény 992 darab, nyereményük egyenként 4934 forint, 11 találatos szelvény 10.922 darab, nyereményük egyenként 448 forint, 10 találatos szelvény 71.928 darab, nyereményük egyenként 102 forint.