Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-05 / 4. szám
HÍRLAP, 1991. január 5., szombat SPORT 15 A vb statisztikája A főtitkár szerint szomorú Jövő vár a labdarúgásra Megyénk atlétikája a sereghajtók között Az „álomkórra” nincs orvosság(?) Pál Ilona: — Mindenki a saját portáján tegye meg a tőle telhetőt...” (Fotó: Molnár Zsolt) Megszokott, hogy az óév búcsúztatásakor, illetve az új esztendő beköszöntekor többen próbálják megjósolni: mit hoz a jövő? Egyfajta próféta-szerepre vállalkozott Joseph Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) svájci főtitkára is, amikor a világ egyik legnépszerűbb sportágának, a labdarúgásnak „horoszkópját” készítette el. Blatter sötéten látja szeretett sportja jövőjét, mert szerinte nem kecsegtet semmi jóval, ha továbbra is jellemző marad a gólszegénység. ”Ha csökken a találatok száma, kevesebben fognak kilátoTalán még emlékeznek arra, hogy jó három évvel ezelőtt hírül adtuk, hogy bezárt az Egri Dohánygyár sportpályája, és akkor Szarvas Aladár letette a nagyes- küt, hogy mihelyt befejezik az új üzemcsarnok építését, visszaadják a területet a sportnak. S való igaz, miután elvonultak az építők, rá egy hónapra elkészült az újjávarázsolt, kiszélesített pálya. Azt már Tarnóczi Tibor főosztályvezetőtől tudtuk „Nagyjából mindenki túl van az akklimatizálódás nehézségein, a hat nap elegendőnek bizonyult az átállásra” — kezdte az úszók péntek délelőtti edzésén Kiss László, Egerszegi Krisztina és Güttler Károly mestere. — Az viszont némi gondot jelent, hogy a 12 versenyzőnk összesen két pályát és másfél órát kapott a napi tréningre az úszó világbajnokgatni a mérkőzésekre, az alacsonyabb nézőszám, a megcsappant népszerűség pedig a televíziós közvetítésekre is negatív hatással lesz. Ha a TV „kiszáll” a futball- ból, kevesebb pénz jut a sportágnak” — így fest a főtitkár szerinti bűvös kör. A szakember végkövetkeztetése lesújtó: „A fiatalok elpártolnak a labdarúgástól, más sportágat választanak maguknak, s az a végnapok kezdetét jelenti majd”. Blatter nem tartja bölcsnek a FIFA azon javaslatát, hogy a kapuk méretét meg kell növelni a több gól érdekében. Mint mondta, a módosítás nagyon meg, hogy a helyreállítás, az öltözők kicsinosítása, a teljes körű talajcsere, és nem utolsósorban a nappali fényt biztosító világítás három és fél millió forintjába került a cégnek. Midehhez Szarvas Aladár hozzátette, hogy a sportpálya továbbra is nyitott, a dohánygyár két kispályás csapata mellett más együttesek is lejátszhatják bajnoki meccseiket a Nagy János utcai grundon. Szerettek volna a szünság színhelyén, a Superdrome uszodában. Persze a Bp. Spartacus-Hargi- ta vezető edzőjének szelíd panaszát a többi nemzet szakemberei is sorra megismételhették volna, hiszen a kellő „vízfelülethiány” — a rendkívül népes vb-mezőny miatt — valamennyi résztvevőt ugyanúgy sújtja. Másfelől az is igaz, amit Széchy Tamás mondrága lenne, s legalább tíz év kellene a teljeskörű megvalósításához. A főtitkár véleményét az elmúlt év szeptemberében lejátszott, Olaszország és Hollandia közötti barátságos válogatott mérkőzés tapasztalatai is alátámasztják. Palermóban a házigazdák l:0-ra győztek, s a „tulipánosok” szinte meg sem próbálták bevenni Zenga kapuját. — Még egy 20 méter széles kapu sem lett volna elég ezen a találkozón ahhoz, hogy valaki gólt szerezzen — fejezte ki aggályait Joseph Blatter. Hogy mi lenne a megoldás? Erről nem szólt a főtitkár. időben jégpályával kedveskedni a gyerekeknek, de sajnos hiába volt minden fáradozás, az időjárás nem fogadta kegyeibe őket. Viszont számítanak arra, hogy a hónap végén és februárban igazi tél köszönt ránk, és akkor megnyithatják a koripályát. A sportpálya újbóli megnyitását tavasszal egy kispályás focitornával szeretnék emlékezetessé tenni. dott, hogy tudniillik a formába- hozásra itt, Perth-ben már nincs idő, azt otthon kellett megalapozni, a vb előtti napokban már csak a karbantartás, a formamegőrzés lehet feladat. Ennek a kívánalomnak pedig az átmozgató edzéseknek is meg kell felelniük. A mesteredző egyetlen kifogása annak szólt, hogy a Superdrome nyitott uszoda, ahová a szél is be tud fújni, márpedig az elmúlt hétre ez volt a jellemző, s bizony korántsem lehet mindegy, ki melyik pályára kerül, ha a vízfelszínt légfuvallatok is kavarják, s nemcsak az úszók karcsapásai... Miközben az első úszók fejadagjaikat teljesítették, feltűnt, hogy Klausz István dr., a válogatott orvosa különböző „varázsz- szerekkel” kenegette az éppen parton lévőket, akik közül többen is az ausztrál nyár, a nem is annyira erősen, mint inkább „alattomban” perzselő nap áldozataivá lettek. Köztük az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Damyi Tamás, akinek az orra látta kárát a napsugarak támadásának. Bár még mindig jobb az ilyesfajta leégés, ha kint a parton történik az emberrel, mint a vízben, például egy világbajnoki döntőben... A falon színes plakát lóg, amelyen a két villámember Ben Johnson és Carl Lewis csatázik. Ádáz küzdelmük jól hangsúlyozza egy látványos sportág, az atlétika markáns vonásait: az erőt, a lendületet, a gyorsaságot. Miközben Pál Ilonával, a 400 méteres síkfutás többszörös magyar bajnokával, a Heves Megyei Atlétikai Szövetség egy esztendeje megválasztott elnökével társalgunk, átvillan rajtam, hogy — képszerűen fogalmazva — a hegy lábánál állva, ködbe vesznek az ormok... Pál Ilona ugyan készséggel állt rá a beszélgetésre — a helyszín a hatvani 213-as számú szakmunkásképző és szakközépiskola testnevelőtanári szobája volt — arca mégsem árulkodott széles jókedvről. Hogy miért nem, az a továbbiakból kiderül. — Az örökség, amit az elődöktől kaptunk megakadályozta, hogy a tavaly újjáalakult megyei szövetség illúziókba ringassa magát az előrehaladás sebességét illetően — szögezi le mindjárt az elején beszélgetőtársam. — A lemaradás az évek során egyre fokozódott, és huzamosabb időn keresztül nem is indult Heves megyei csapat az országos ifjúsági csb-n. Szerény eredményeink között könyvelem el, hogy az idén már megtört a jég, és sikerült egy csapatot kiállítani. — Úgy gondolom, hogy front- áttörésről mégis korai lenne beszélni. — Rendkívül mostoha körülmények között vergődik az atlétika Heves megyében, nincs egy elfogadható konditerem, futófolyosó. Anyagi lehetőségek hiányában rövid időn belül nem is igen lehet változtatni ezen az áldatlan állapoton. Mindinkább szűkül a sportág bázisa, s támogatókat találni manapság felér azzal a feladattal, amikor egy tűt kell fellelni a szénakazalban. — Mi lehet mindennek az oka? — Az atlétika igazából csak magas szinten látványos. A szponzoroknak úgy éri meg, ha már neves, befutott versenyzőkre költik a pénzüket. Csakhogy, hoszú ám az út odáig, amíg valakiből ismert sportoló lesz. Addig is rengeteg lemondást kell vállalnia a cél érdekében, a tehetség mitsem ér, ha nem párosul hallatlan szorgalommal. A labdajátékok, a csapatsportok manapság népszerűbbek a „güris” atlétikánál, nemcsak a diákok, de a testnevelők körében is. Nem mondom, sok versennyel, szemet gyönyörködtető és kényelmes felszereléssel, persze vonzóbbá tehetnénk, de itt már kénytelen-kelletlen megint visz- szakanyarodunk a nemlétező forintokhoz. — A hatvanas évek második felében amikor még középiskolás voltam, a legtöbb*tanintézetben pezsgő atlétikai élet folyt. Egy-egy városi versenyen még a középtávokon is népes mezőnyök toporogtak a rajtnál. Ezzel szemben tavaly nyáron az egri stadionban egy emlékversenyen a lányok 800 méteres futásánál alig hárman jelentkeztek az indítónál... — Különösen fájó, és érthetetlen számomra, hogy a megyeEgy hét múlva, január 11-én a kanadai Ontario államabeli Ha- miltonban 27 hónapos szünet után ismét rajthoz áll a világcsúcsaitól és olimpiai bajnoki címétől megfosztott rövidtávfutó, Ben Johnson. A színes bőrű, jamaicai származású kanadai vágtázó fedett pályás programjában 12 verseny szerepel, köztük a február 26-ai, budapesti Trico- tex-kupa is. — Bevallom - mondta a 29 székhelyen mozdulatlanságba dermedt az atlétika, és ha valakinek mégis kedve szottyanna hozzá, csak magánzóként vagy iskolai viadalokon indulhat, mivel az Eger SE megszüntette ezt a mindössze néhány százezer forintot igénylő szakosztályt. Megítélésem szerint meggondolatlanság, sőt felelőtlenség egy ekkora városban szélnek ereszteni az atlétákat, lényegében felszámolni a sportágat. Visszatérve a közbevetésére, a megoldás tényleg az iskolákban keresendő. Csakhogy itt megint közbeszól a mindig okvetetlen- kedő „de”. Óriási a zsúfoltság, a pénz egyre kevesebb, s ennek csak a sport ihatja meg a levét. A testnevelőktől sem lehet elvárni, hogy egy többórás atlétikai versenyen csupán önzetlenségből és hivatászeretetből működjenek közre. Valamikor ez természetes volt, de a mai világban már nem megy. Az egyik kollegám nemrégiben Finnországban járt, ahol egy Hatvanhoz hasonló méretű, és lélekszámú városban öt sportcsarnokot, egy 120 méteres re- kortán futófolyosót talált, hozzácsatlakozó távolugrógödörrel. Ezt csupán az arányok érzékeltetése végett említettem meg. — Ehhez képest, örvendetes a válogatott sikeres nyári szereplése az Európa-bajnokságon, az, hogy még mindig vannak tehetségeink. — Magam is örültem a szép eredményeknek, márcsak azért is, mert a példaképekre tán soha nem volt olyan nagy szükség, mint napjainkban. Kár lenne viszont abba a hibába esni, hogy egy sportág helyzetét azonosítjuk a nemzeti csapat sikereivel, mert ez csak tévútra visz. Az atlétika jövőjét nálunk sem éves sprinter - kissé ideges vagyok, ami tulajdonképpen érthető is, hiszen alighanem példátlan az atlétika történetében, hogy valaki ilyen hosszú, kényszerű kihagyás után, a doppingtól megszabadulva próbálja bizonyítani: tisztán, sportszerű eszközökkel is lehet jó eredményeket elérni. Johnson életében új korszak kezdődött. Edzője, Loren Seag- rave egyelőre óvatosan szabad a véletlenre bízni, csak a tudatos és tervszerű kiválasztás adhat biztos alapokat. — Itt, a Damjanich szakmunkásképzőben milyen eredményekről lehet beszámolni? — Damjanich-kupa néven egy őszi-tavaszi középiskolai erőpróbát indítottunk, amjn^t már első fordulója is népszerűnek bizonyult. Van egy tizennégy fős lelkes kis csapatom, akik közül Laska Tamás és Gulyás Róbert büszkélkedhet a legjobb teljesítménnyel. Előbbi az országos ötpróba bajnokságon negyedik lett, utóbbi pedig hatszáz méteren hetedikként ért célba. — A megyék versenyében hol foglal helyet Heves megye? — Csupán Tolnát és Somo- gyot előzzük meg, a többiek mind előttünk vannak. Jelenleg manufakturális szinten főijük a tehetséggondozás, kisebb gócok — Heves, Hatvan, Gyöngyös — köré települve. — Hogyan lehet rátalálni a felfelé vezető útra? — Jótékonyan hatna, ha Eger is felébredne tetszhalálából, és mi mindannyian, akik szívügyünknek érezzük az atlétikát, a saját portánkon igyekeznénk tenni is érte. Decemberben, a legközelebbi elnökségi ülésen, személyre szabottan megbeszéljük a vállalásokat, mert mindenképpen tanácsos, ha az állóvíz megmozdul végre. Pont a jövő egészségesebb nemzedéke érdekében. Amit az újságíró hozzátehet: az atlétika megyénkben nem csupán téli álomba szenderült, hanem az álomkór tipikus tüneteit hordozza magán. Ez pedig orvoslásért kiált. nyilatkozott. Az újságírók kérdésére csak annyit volt hajlandó elárulni: az atléta jó úton halad. — Johnson a legnagyobb sprinter a világon, ami azonban nem jelenti azt, hogy Hamilton- ban világcsúcsot fog javítani. Most elsősorban arra készülünk, hogy az augusztusi, tokiói világ- bajnokságon Ben ismét csúcsformában szerepeljen, s megkezdje régi címeinek visszahódítá- sát. Dél-Afrika újra az olimpiákon? Az új esztendő első, s mindjárt igen jelentős világversenyén természetesen kiemelt téma az is, hogy az úszósport nemzetközi vezérkara miként vélekedik a Dél-Afrikai Köztársaság olimpiákra való visszafogadásáról. Mustapha Larfaoui, a Nemzetközi Úszó Szövetség (FI- NÄ) elnöke nem hagyott kétséget afelől, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ezzel kapcsolatos lépéseit a FINA hűen követi, azaz nem jár különutakon. — A NOB teljesen egyértelműen közzétette állásfoglalását, azaz a Dél-Afrikai Köztársaság abban az esetben kapja vissza helyét az olimpiai mozgalomban, amint a legérdekeltebbek, tehát az afrikai nemzeti olimpiai bizottságok teljes egyetértésre jutnak e kérdésben. Az úszó vb hivatalos, illusztris vendége az amerikai Bob Helmick is, aki a NOB végrehajtó bizottságának tagja. Ő újfent emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi olimpiai mozgalom vezérkara még az 1992- es barcelonai nyári olimpia előtt amolyan ténymegállapító delegációt küld a Dél-Afrikai Köztársaságba. — Ez a tervezett látogatásunk sorsdöntő lehet — húzta alá Perth- ben Helmick. — Természetesen igencsak kellemes lenne a helyzet, ha a dél-afrikai sportolók ismét felléphetnének a nyári sportfesztiválon jövőre, de a NOB nem siet, nem kapkod. Csak akkor mond véglegeset, ha az afrikai nemzeti olimpiai bizottságok tökéletesen azonos álláspontra helyezkedtek. A Mondiale számokban Bár az olaszországi labdarúgó-világbajnokság már a múlté, a különféle kimutatások sohasem évülnek el. A FIFA nyilvánosságra hozta a Mondiale statisztikáját, amelyből a sportág hívei számos érdekes adatot tudhatnak meg. A videófelvételek visszajátszásából és vizsgálatából kiderült, hogy a vb-döntő 52 mérkőzésén ösz- szesen 1162 lövés, illetve fejes szállt kapura (22.35 mérkőzésenként), s ezek közül 115 (9.9 százalék) ért célba. A labda 29 alkalommal landolt a kapufán. A találkozók utolsó negyedórájában sem vesztettek támadó kedvükből a csapatok, ugyanis 33 találat (28.7 százalék) a 76. és a 90. perc között esett. A leggyakoribb eredmény az 1:0 volt. Az első gól 15 alkalommal (28.85 százalék) lett egyben döntő gól. Tíz találkozó végződött 2:1, hét pedig l:l-es eredménnyel. Az is kiderül, hogy a csatároknak hosszabb idő kellett a „bemelegedésre”, mivel az első negyedórában csak nyolc gól esett. A krónikák 2052 szabálytalanságról (mérkőzésenként csaknem 40) tanúskodnak, ami azt jelenti, hogy a játékvezetők átlagban minden 2:17. percben szabadrúgást ítéltek. Minden tizenkettedik vétség után került elő a sárga lap. A játékot hosszabb időre 52-szer kellett megszakítani. A legrövidebb „tiszta játékidő” 49 perc volt, az Anglia — Írország összecsapáson, míg a leghosszabb a Szovjetunió — Románia mérkőzésen, 67 perc. Dohánygyári pálya — szuper Damyi leégett — a napon... Buttinger László „Big Ben” a középpontban
