Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-05 / 4. szám

6.

Hírlap, 1991. január 5., szombat

Új csapat — régi módszerrel

Bár a kormány változik, a rendszer stabil marad

Mivel a kormány tagjainak száma Japánban sem növelhető a végtelenségig, ahhoz, hogy új emberek kerüljenek a bársonyszékekbe, másoknak kell onnan távozniuk. Ha pedig sok az aspiráns, a legjobb megoldás a kabinet teljes átalakítása. Ez az egyszerű politikai aritmetika érvényesült a legújabb japán kormányátalakításnál, ami szinte menetrendszerűen következett be Japánban az előző, fél évvel ezelőtti váltás után.

A japán átlagembert ilyen körülmények között legfeljebb csak az érdekli a dologban, hogy egy rendkívül szemrevaló hölgy is bekerült a kormányba. Szenzáció számba megy ez a szigetországban, ahol nőknek nem szórják a miniszteri megbízatásokat. Szántó Akiko másfel évtizede lépett a politikai porondra színésznőként. Tudható róla, hogy kedvenc hobbija a golf — egy televíziós golfshow felvétele miatt nem is tudott egy ízben részt venni a parlament környetzetvédel- mi bizottságának ülésén —, továbbá, hogy hat éves kora óta énekel, számos tévé- és mozifilm főszereplője.

A japán politikusi rotáció során persze többnyire fajsúlyos vezetők kerülnek az előtérbe, olyanok, akik — az életrajzi adatok tanúsága szerint — híres egyetemeken szereztek diplomat, befolyásos politikusok, üzletemberek támogatottjaként dolgoztak sokáig, azok baráti köréhez, esetleg rokonságához tartoznak.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a Kaifu-kormány újonnan kinevezett 18 tagja ne volna régi motoros a politikai pályán, legfeljebb nem abban a szakmában jártas, amelynek a dolgait a jövőben dirigálni fogja. A színésznő például a tudományos-technikai

Kaifu frakciója (Komoto) lemondott egy bársonyszékről az Abe-frakcio javára.

Hogy elvtelen az ilyen vásár, hogy a „kit-ki ellenében” játszmában háttérbe szorul az érdemi politika, az aligha vitatható. Az sem kérdőjelezhető meg azonban, hogy ebben a játszmában igen szeles alapokon nyugvó kompromisszumok jöhetnek Tétre. Négy hónapja folytak már a személyi egyeztetések, volt idő a mindenki számára megfelelő vezetők kiválasztására, a legkülönfélébb érdekcsoportok szempontjainak figyelembe vételére. Közben Japán is átélte, átéli az Öböl-válságot — megrázkódtatások nélkül —, megbirkózott az uruguayi kereskedelmi tárgyalási fordulóval, és hónapok óta fenntartja a gazdasági konjunktúrát.

Évtizedek óta, amióta csak a frakciókból álló Liberális Demokrata Párt vezeti az országot, a megszokott módon intézik a politikai személycseréket. Minek változtassanak hát rajta. Japán időközben a világ kévés mintaországának egyikevé vált időközben, a vezetőválasztás leírt módszere ellenére — vagy talán éppen azért. Olyan stabil rendszerben történik ugyanis az ilyen, hatékonyságában erősen megkérdőjelezhető kormányátalakítás, amelyben a rendszer működését, a minisztériumok szakembereinek munkáját cseppet sem érintik a politika személyi játszmái. Sőt, a rendszer zavartalan működése szempontjából még fontos is ez a játszma, hiszen így jöhet létre a konszenzuson alapuló kormány. És ha mint most, éppen tucatnyi embernek járt mar ki egy poszt a kabinetben, hát nincs mit tenni, le kell cserélni a kormányt. Japán még ezt a luxust is megengedheti magának.

Egy titkos dokumentum

Albion a jövőbe látott?

A brit vezérkar 1960. keltezésű leirata szerint Nagy-Britannia öbölbeli stratégiai céljai közül a legfontosabb az ottani olajtermelő körzetek biztonságának szavatolása. A bizalmas dokumentumot, amelyet az Arab-félszigeten akkor állomásozó brit erők parancsnokának küldtek, a minap hozták nyilvánosságra Londonban, miután lejárt „harminc évi titkossága”.

A brit vezérkart tehát 1960-ban is foglalkoztatta, hogy mi lesz, ha Irak elfoglalná Kuvaitot. A vezérkar és a külügyminisztérium arra a véleményre jutott, hogy politikailag elfogadhatóbb, ha hagyják, hogy Irak bekebelezze Kuvaitot, és utana verik ki az iraki csapatokat, mintha megpróbálnák feltartóztatni az iraki agressziót.

A dokumentumok szerint a brit vezérkar dandárnyi erőt (mintegy tízezer katonát) és erős légi támogatást tartott szüksé§ esnek Kuvait esetleges felsza- adításához.

Kuvait 1960-ban még brit protektorátus volt: 1961. júniusban kapott hivatalosan függetlenséget. Kasszem tábornok, az akkori iraki vezető azonnal Irak részének nyilvánította a kis olajsejkséget. Amerikai támogatással akkor 6 000 brit katonát szállítottak légi hídon Kuvaitba — és ez elegendő volt az iraki támadás elriasztására.

A brit és az amerikai vezérkar már 1960. áprilásában hozzákezdett az Irak elleni fellépés tervének kidolgozásához. Változnak az idők, de csak annyiban — vélekedtek a brit lapok a harmincéves dokumentumokat kommentálva —, hogy most az Egyesült Államok vezeti a szövetséges összefogást Irak ellen, és nem hatezer katona, hanem több mint félmillió néz farkasz- szemet az iraki erőkkel.

Feltámadt mesterek?

Svájc, mint az utánzók paradicsoma

Aki a svájci Lausanne-ban kószál, könnyen találkozhat a „fiatalabb" Dalival. No, nem a néhai spanyol szürrealista mester valamelyik rokonáról van szó; inkább a különcködő festő talán egyik utolsó különcködéséről. Mintha csak szelleme járna visz- sza Lausanne-ba.

Ám a szellem, a tökéletes hasonmás, élő személy; a 43 éves Jean-Müller von Rohrbach, aki úgy fest (majdnem a kezével is), mint Salvador Dali. El is adja saját képeit — Dali aláírásával; igaz, „csak” 20 ezer dollárba kerül a Rohrbach-Dali kép.

Von Rohrbach, az ál-Dali, magabiztosan sétálgat fekete köpenyében és „vakszolt” bajuszával az utcákon, de a hozzá hasonló imitátorok többsége szerényen meghúzódik műtermében, kerüli a nyilvánosságot. Mert sokan vannak. A gazdag Svájc egyre inkább a leplezetlenül dolgozó utánzók paradicsomává válik: az ország különböző városaiban egymást érik a „hírességek” kiállításai, a galériákban is gyakran botlik az ember „Chagall”, „Cézanne” vagy más híresség „képeibe”. A galériák tulajdonosai gyűjtik műveiket.

Senki nem titkolja: nem a híres mesterek, hanem ügyes epi- gonjaik alkotásait láthatja a nagyérdemű. Éppen ezért nem „eredeti” műveket kínálnak, hanem bevallottan „csak” Van Gogh vagy Chagall „stílusában” gyártott képeket dobnak piacra. Viszont a néhai mester kézjegyét „egy az egyben” a képre pingál- ják

Így lesz érdekes az üzlet; manapság igen furcsa lenne mondjuk egy kis lausanne-i galériában a betérőnek Dali ismert, vagy ismeretlen képeit kínálni, akár milliókért, vagy akár csak néhány ezer frankért. Ehelyett „ál- Dalit” adnak — még elfogadható áron. Bár, az igazat megvallva igencsak megkérik érte a pénzt.

Tehetik: nagy a kereslet. Egyfajta egyetértés alakult ki a képek festői, a művek eladói és vásárlói között: ez nem a művészet lejáratása, hanem a szélsőséges piaci manipulációk elleni lépés. Mert kevesen tudják megvásárolni az igazi Cézanne-okat, de becsüljük meg azt a művészt is, aki mesterségbeli képességek tekintetében kiváló, sőt, az érdemei közé tartozik, hogy a páratlan és elérhetetlen mesterművek „szellemiségét” reprodukálja saját képein. Mert egy kép talán utánozhatatlan, de a festő, az mindig utánozható. A közönség jól jár, hiszen művészetet kap a pénzéért.

Hogy ez a tetszetős érvelés kinek az agyában született meg, nem tudni — gyanítható, hogy azok találták ki, akik számára a „feltámadt mesterek” jó üzletet jelentenek.

Ismert figura a „feltámadt mesterek” között tíz 55 éves magyar származású Ilona Széli. — Az emberek a nevet veszik meg, márpedig a Széli — az nem egy név, mondja. Van saját stílusa, de ha ahhoz ragaszkodik, akkor olyan régi mesterek neve alatt „kénytelen” dolgozni, mint Holbeint, Vermeer, Turner. Elismeri, hogy a modernebbekkel, Dalival, vagy Miroval jobban járna, ám ezek stílusát nem szereti; képeik hangulatát sem, mert mint kifejti: érzelmi kapcsolatra van szükség az utánzóit, másolt művésszel... ez ad inspirációt.

A régi nagy mesterekkel azért teljesen nem lehet és nem szabad azonosulni. „Új festményeik” sarkába valahová, monogramjukon, kézjegyükön kívül, odakerül az „I.I.M.” jelzés. Ez a „Nemzetközi Képzeletbeli Múzeum” idegen nyelvű nevének rövidítése.

Ez adja a védelmet számukra a hamisítás vádja ellen....

Gazdasági bűncselekmények Oroszországban

Virágzik a spekuláció, a valutázás

Az oroszországi belügyminisztérium adatai szerint a köztársaságban 120 ezer 69 gazdasági bűncselekményre derítettek fényt 1990-ben, ami százalékban kifejezve 2,9 százalékos emelkedést, abszolút számban pedig három és félezerrel több jogellenes cselekedetet jelent az azt megelőző esztendeihez képest. A bűncselekményeknek több mint a fele lopás, spekuláció, korrupció és valutázás. Minden kilencedik felderített eset különösen nagy értékben elkövetett lopás. Itt egyéb iránt 33,2 százalékos emelkedés tapasztalható.

A munkaképes lakosság arányában — a Szovjetunió lakosságának 52,6 százaléka — Oroszországban követik el a gazdasági bűncselekmények 56,7 százalékát. Itt történik a lopások 58, a nagy értékű sikkasztások 47,6 és a deviza-bűncselekmények 64,2 százaléka. A jogellenes cselekményekből majd 6500-at visszaesők követtek el.

Már a számadatok is meglehetősen riasztóak, hiszen a spekulánsoktól mintegy hatmillió rubelre rúgó pénzt, illetve értéktárgyat foglaltak le, emellett pedig 18 és félezer kereskedelmi dolgozót vontak felelősségre árurejtegetésért, valamint tiltott árusításért.

Emelkedő lakáshitelkamatok

Bőven akad dolga az OTP-nek

Az Országos Takarékpénztár rendkívül nehéz helyzetbe kerül azáltal, hogy a Parlament a múlt év utolsó előtti napján döntött a kedvezményes lakáshitelek kamatainak emeléséről. A hitelállomány mintegy 220 milliárd forintra tehető, s több millió számlatulajdonos van, akiket a következő hetekben, hónapokban kell kiértesíteni a jogszabályváltozásokról.

Az OTP-nél a Magyar Távira- ti Iroda munkatársának elmondották: szerdán jutottak hozzá a Parlament által elfogadott törvényrészlet hatályos szövegéhez.

Ennek ismeretében láthattak hozzá az előkészületekhez: csütörtökön már megkezdték azoknak a leveleknek a megszövegezését, amelyek arra szolgálnak, hogy az ügyfelek megismerkedjenek a változásokkal, lehetőségeikkel és tennivalóikkal. Hamarosan megkezdik a levelek nyomtatását is, és várhatóan január közepétől már folyamatosan kézhez kapják a küldeményeket. A kiértesítés valószínűleg február közepére fejeződik be. A lakáskölcsönadósoknak 30 napon belül kell válaszolniuk az OTP levelére, addig kell eldönteniük, hogy melyik változatot fogadják el a Parlament által jóváhagyott két megoldás közül.

A törlesztés pontos szabályairól az OTP napokon belül a sajtó segítségével tájékoztatni fogja a lakosságot.

Ismeretes: január elsejétől emelkedtek a kedvezményes lakáshitelek kamatai. Az emelkedés azonban attól függ, hogy a

kölcsön-adós a Parlament által jóváhagyott két változat közül melyiket választja. Az első változat szerint az 1988. december 31. előtt felvett 0-tól 3,5 százalékig terjedő kamatozású kedvezményes lakáshitelek kamatai 15 százalékra emelkednek. A törlesztő részlet január 1-jétől — az idén — egységesen 1500 forinttal emelkedik. Akinél ez a többletbefizetés nem fedezi a megnövekedett kamatköltségeket, ott a különbözeiét a költségvetés kiegyenlíti. Ha az 1500 forintból még megmaradna, ezt tőketörlesztésként számolják el, vagyis a hitel visszafizetése gyorsul.

A második változat szerint a kedvezményes hiteleknél a költségvetés a tőketartozás felét elengedi, míg a másik felére pénzpiaci, vagyis jelenleg 32 százalékos kamatot állapít meg. Ám ebben az esetben is — az idén — 1500 forinttal emelkedik egységesen a havi törlesztő részlet. Ha nem elegendő a többlet a kamatok kifizetésére, a költségvetés állja a különbözetet. Amennyiben a havi 1500 forintból futja, a fennmaradó rész ’a tartozást csökkenti.

Más a helyzet a lakáscélú bankkölcsönökkel, amelyeknek kamata meghaladja a 3,5 százalékot. Ezeknél a szabályok 1992-től változnak. Itt is két változat közül lehet választani. Az első szerint a bankkölcsönök kamata 1992-ben emelkedik 15 százalékra, míg a második változat alapján pénzpiaci kamatokat vezetnek be, ám az állam elengedi a tőketartozás egyharmadát.

A csúcstalálkozót idézve

„A hidegháború végének emlékműve”

Emlékművet állítottak Máltán az 1989 decemberében lezajlott szovjet — amerikai csúcstalálkozónak. Talapzatára máltai, angol és orosz nyelven rávésték: „A hidegháború végének emlékműve”.

Az emlékmű leleplezésén jelen volt Edward Fenech Adami máltai kormányfő, az ottani szovjet nagykövet és az Egyesült Államok ideiglenes megbízottja.

A máltai miniszterelnök kijelentette ez alkalomból mondott beszédében, hogy az ország partjai mellett (egy hajó fedélzetén) lezajlott szovjet — amerikai csúcs- találkozó a békés együttműködés új korszakának nyitánya volt.

Az emlékmű Birzebugga városában áll, néhány száz méternyire attól a helytől, ahol a Gorbacsov — Bush-találkozó létrejött.

Letartóztatások Kubában

A kubai rendőrség már több mint hétszáz mozambiki diákot vett őrizetbe a december végi zavargások óta. Minderről a Noti- cias című maputói lap havannai tudósítója számolt be az afrikai ország Kubában tartózkodó egészségügyi miniszterének közlésére hivatkozva. Hivatalos adatok szerint Kubában 3 400 mozambiki diák tanul. A fiatalok december 23-án azért lázadtak fel, mert külön ruházatot követeltek, s ösztöndíjukat dollárban akarták megkapni. A zavargások során egy diák meghalt, s csak a kubai rendőröknek sikerült megakadályozni, hogy az afrikai fiatalok meg ne lincseljék több tanárukat és a maputói kormány egyik illetékesét.

Elvis élethírkeltői szerint:

A rock királya ma is közöttünk jár

Ötvenöt éves, enyhén pocakos, imádja a bolognai szendvicset és a cowboykalapokat, és feltehetően 18 hengeres gépkocsival közlekedik. Az ismertetőjegyek Elvis Presley-re, az 1990-ben hús-vér emberként (is) élő rock and roll énekeskirályra vonatkoznak, s olyanoktól származnak, akik Elvis halálát már csak azért is tagadják, mivel saját szemükkel látták őt nemrégiben.

Elvis legfőbb élethírkeltője Gail Brewer-Goir- gio, a bestseller „Elvis él?” című könyv írója. A kötetért kapkod a nagyérdemű, pedig ellenkönyvek is szép számmal megjelentek, amelyek Elvis halálának tényét erősítették. írt a rock and roll királyról fodrásza, szakácsa, barátja, s egyhangúlag azt bizonygatták, Elvis nincs az élők között. Giorgio szerint azonban egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy Presley él. Ami biztos, Giorgio nincs egyedül meggyőződésével: a CBS 1989-es felmérése szerint az amerikaiak 7 százaléka El- vist szó szerint élteti, halálát nem hiszi el. Egyikük még azt is pontosan tudni véli, hogy Presley 16 évvel temetése után, 1993-ban visszatér.

Elvis többek között Nashville-ben bukkan fel, ami kicsit talán stílustalan, mivel ez a város nem rock and roll, hanem a country zene Mekkája. Alton R., egy benzinkutas naphosszat arról mesél, hogy egy alkalommal, mikor anyjával beszélgetett telefonon, belépett bodegájába egy férfi. Alton azonnal felismerte, anyjának csak annyit mondott: itt van Elvis Presley, mire az idegen valódi Elvis-mosolyt küldött felé, ám szó nélkül távozott.

Egy másik Elvis-hívő 1987-ben találkozott a néhai sztárral, aki — ki tudja miért — bolognai szendviccsel és egy zacskó sültkrumpival ajándékozta meg. További tanúk esküsznek égre-földre, hogy látták Presley-t szakállasán és cowboyka- lapban egy Rolling Stones koncerten. Van, tiki nem látta, de telefonon beszélgetett a halott élővel, s megtudta tőle, hogy elégedetlen az emberekkel, a társadalommal; gyermekkorában durván bántak vele, ám a mai állapotokhoz képest az akkori gyengédnek tűnik — így Elvis. Egyes állítások szerint Elvis 1988 október 3-án meglátogatta lányát annak esküvőjén, ám a család azért tartja ezt is titokban, mert Presley kábítószer-fel- derítő ügynökként dolgozott az FBI-nak, s élete veszélybe kerülne.

A legmeggyőzőbb bizonyítékkal Elvis élő voltára egy minnesotai hölgy szolgál. Mikor a helyi postamestertől megkérdezte, miért nem kapható Presley-s bélyeg, a válasz ez volt: ahhoz, hogy valaki bélyegre kerülhessen, halottnak kell lennie.

Az első vegyes bank

Albániában január 1-jétől megkezdte működését az ország első vegyes bankja. Az albán központi bank és az Iliria Holding SA. svájci cég által létrehozott pénzintézet elsősorban a könnyű- és nehézipari vállalatok, az élelmiszeripar, továbbá az idegenforgalom korszerűsítését kívánja finanszírozni. Az Iliria Bank alaptőkéjéről, illetve az alapítók részesedéséről nem hoztak nyilvánosságra adatokat. Albániában a jelenleg érvényes törvények nem teszik lehetővé a külföldi tőkebefektetéseket. A Tanjug hírügynökség közlése szerint a megváltoztatásukhoz szükséges módosításokat az idén februárban megválasztandó új parlament szavazza majd meg.

ügynökség vezérigazgatója lesz, a közlekedési miniszter valamikor az építési tárca helyettes vezetője volt, a vezető párt kül- ügyekben jártas szakértője a környezetvédelmi hivatal élére került, és így tovább. Természetes, hogy a kiválasztás eme módszere ziccert ad az ellenzéki pártoknak, amelyek súlyos dolgokat vágnak a kormányfő, meg a válof

atásért leginkább felelős politi- acsináló pártvezetők fejéhez. Hogy „nincs politikai értelme a tisztújításnak’ (Komeito), vagy hogy „a kabinet posztjainak pártpolitikusok közti újraelosztása a kormányátalakítás egyedüli célja” (szocialisták), „a hatalomért folytatott frakcióharc eredménye az új kormány” (kommunisták), meg hogy „a kormány képtelen lesz megbirkózni a jelentős feladatokkal, szembenézni a politikai reformokkal, Japán nemzetközi kötelezettségeivel” (Demokratikus Szocialista Párt).

Az ellenzék tehát, mint látni, teszi a dolgát, cseppet sem megértő a japán szokások, hagyományok iránt. Pedig a japán döntés- hozatali rendszer lényegéből fakad, hogy a kormánylistát a frakciók közötti személyekről szóló alkudozások és a köztük lévő egyensúly mérlegelése útján állítják össze. Hogy kik? Apolitika nagy öregjei, Takesita Noboru vagy Sin Kanemaru, meg Abe Sintaro. A miniszterelnök szerepe másodlagos, állítólag ő csak az elébe tett listákról választhat embereket saját kormányába a „várólistákon’’ lévő jelöltek közül. Nakajama külügyminiszter például, akit saját frakciója (Abe-frakció) szeretett volna mással kicserélni, viszont Kaifu miniszterelnök ragaszkodott a személyéhez, végül állítólag úgy maradhatott csak a helyén, nogy