Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-04 / 3. szám

HÍRLAP, 1991. január 4., péntek SPORT 7. Ki lesz az első „minden idők legjobbja?” Nálunk: Balczó a befutó A MÚOSZ Sportújságíró Szakosztálya és az Állami Bizto­sító kezdeményezésére meghir­dették azt az akciót, amelynek keretében hazánk történetében először megválasztják az évtize­dek alatt világszerte dicsőséget szerzett magyar sportnagyságok közül a legkiválóbbat. A lapunk­ban több ízben is leközölt szava­zólapot olvasóink a Hírlap szer­kesztőségébe, illetve az OTSH Sajtóosztályára küldhették be. Balczó András a lovát ugratja... A szerkeszőségünkhöz beér­kezett voksokat a napokban ösz- szesítettük, s ennek alapján a magyar öttusasport kiválósága, Balczó A ndrás végzett az élen, őt szorosan követte a háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó, Papp László, ók ketten kimagaslottak a mezőnyből, rajtuk kívül még kilencen kerültek fel a listára, de köztük már erősen megoszlottak az olvasói vélemények. Akikre még tippeltek: Kárpáti Rudolf (Archív fotó) vívó, Gerevich A ladárvívó, Dar- nyi Tamás és Egerszegi Krisztina úszók, Puskás Ferenc labdarúgó, Polgár Zsuzsa sakkozó, Kozma István birkózó, Fábián László öttusázó, Hargitai András úszó. Egyébként országosan több mint százezren adták le voksukat a sporttal rokonszenvezők. Az ünnepélyes eredményhir­detésre és díjátadásra február 1-jén, a budapesti Kongresszusi Központban kerül sor. A hozzánk befutott szavazócédulák alapján ké­szített „házi rangsorunk” is elegendő ahhoz, hogy a számok mögé pillantva egy kicsit elmorfondíroz­zunk. Az talán senkit sem ejt ámulatba, hogy a há­romszoros olimpiai- és tízszeres világbajnok Balczó és a háromszoros olimpiai bajnok, Papp Laci között bontakozott ki nagy versenyfutás. Aki látta Kósa Ferenc Küldetés című filmjét, amelyben az öttusa magyar világnagysága tett vallomást pályafutásá­ról, belső vívódásairól, az meggyőződhetett nem­csak sportolói, hanem emberi nagyságáról is. Ar­ról, hogy nem kötött egyezséget a hatalommal, nem volt hajlandó a gerincét meghajlító kompromisszu­mok árán beállni a sorba. Sőt, mindezt a közvéle­mény elé is tárta, nem téve lakatot a szájára a hetve­nes években sem, pedig akkor még többen taná­csosnak vélték így cselekedni. Erkölcsi bátorsága sportsikerein túl is óriási népszerűséget szerzett ne­ki, így az sem lenne meglepő, ha az ország minden szegletéből beérkező szavazatok összesítése után őt választanák minden idők legjobb magyar sportoló­jának. Papp Laci sem volt jóban korának politikai hatalmasságaival, akik akadályozták sportolói ki- teljesedését, azt hogy a profi világban is még fény­korában igazolhassa képességeit. Kár lenne tagad­ni, hogy ellenzéki beállítottsága nem csökkentette, hanem éppen növelte az emberek iránta érzett szimpátiáját. Elgondolkoztató viszont, hogy a magyar vívó­sport csillagai, a hétszeres olimpiai és kilencszeres világbajnok Gerevich Aladár, valamint a hatszoros olimpiai és hétszeres világbajnok, Kárpáti Rudolf kardozó mennyire lemaradt a fentebb említettek mögött. Aligha tévedünk, ha ezt azzal magyaráz­zuk, hogy a vívás népszerűsége nem ostromolja az egeket, annak ellenére sem, hogy legeredménye­sebb olimpiai sportágunk. Mindenki könnyen na­pirendre tér az általuk szerzett, és már jó előre be­kalkulált érmek fölött. Hasonló cipőben járnak a kajak-kenuzók, valamint a sportlövők is. Sokan azt állítják, hogy semmi sem ér fel a csa­pat- és labdajátékok népszerűségével. Ez igaz is, ha a mérkőzések, tornák többségének látogatottságá­ra gondolunk. Az viszont már szöget üthet a fejünk­ben, hogy olvasóink egyetlen kivétellel — Puskás Öcsi, az aranycsapat csodacsatára jelenti ezt — egyéni sportágak képviselőire adták voksukat. Eb­ben nyilván az is benne van, hogy csapataink a kü­lönböző labdajátékokban lényegesen szerényebb eredményeket értek el az olimpiákon, világverse­nyeken, mint egyéni sportolóink. Végezetül egy újabb furcsaságra hívjuk fel a fi­gyelmet. Akadtak olyanok is, akik Szöul újsütetű olimpiai bajnokára, Egerszegi Krisztinára voksol­tak. Ügy hisszük, ez sokkal inkább a bájos, mindösz- sze 16 éves úszónő egyéniségének szól, mintsem sportbeli eredményeinek, hiszen Egér még inkább a jövő ígéretének, mint a múlt vagy a jelen nagysá­gának számít. (buttinger) Tavasztól változnak a hátúszás szabályai Rajtolt a vizesek világbajnoksága A DVSC-nél Nagykaposi az edző Jeneia szaktanácsadó! A hosszabb ideje húzódó tár­gyalások és nemritkán heves vi­ták után jelentős változások tör­téntek az új esztendőben a Deb­receni VSC NB I-es labdarúgó csapatának irányításában. A ko­rábbi vezetőedző, Szabó Béla és Jankovics Sándor pályaedző bú­csút intett, s ezt követően a szak­osztályvezetés döntése értelmé­ben a régi gyakorlatnak megfele­lően alakították át a szakosztályt. Ennek lényege: egyetlen edző irányítja a csapat szakmai mun­káját. Az új szakvezető Nagyka­posi Elemér, aki a 60-as és 70-es években a Debreceni VSC kiváló labdarúgója volt, legutóbb pedig Hajdúböszörményben edzőskö- dött éveken át. Örömhírről is hírt adott Jakab Sándor, a DVSC ügyvezető elnö­ke: elmondotta, hogy Jenei Imre — aki a múlt év végén három mérkőzésen már segített a szak­osztálynál — 1991 június 30-áig elvállalta a DVSC-nél a szakta­nácsadói munkakört. Az új szakvezetői párost feb­ruár 2-án a Hírlap-kupa terem­labdarúgó-tornán Egerben is köszönthetjük. Az ausztráliai városban a mű­ugrás és a műúszás selejtezőivel megkezdődött az úszó,vízilabda, műugró és műúszó-világbajnok­ság. Az első nap legérdekesebb híre egy szabálymódosítás, amely azonban a vb eredményeit nem befolyásolhatja, mivel csak március 3-tól lép érvénybe. A nemzetközi szövetség, a FINA úgy határozott, hogy a jövőben a hátúszók nem tíz, hanem tizenöt métert haladhatnak a víz alatt a rajtnál és a fordulóknál. Ugyancsak könnyítés, hogy a hátúszásban a versenyzőknek nem kell majd a kezükkel is érin­teni a falat a fordulóknál. Szigo­rúbb büntetés, azonnali kizárás vár viszont azokra, akik a start­nál idő előtt rugaszkodnak el, ve­tik magukat a vízbe. Várható, hogy a hátúszásban a szabálymódosítások hatására ha­marosan javulnak a világcsúcsok, de Perth-ben egyelőre minden ma­rad a régiben, vagyis az „átállásra” csak a vb után érdemes készülni. Heves-kupa — kiadó helyekkel Mint arról már korábban hírt adtunk, Heves-kupa néven január végén és február elején pénzdíjas felnőtt teremlabdarúgó-tornát ren­deznek a megye déli városában. A tervek szerint hat csoportban zaj­lanak majd a küzdelmek, s a győztes 30 ezer forintot, a második he­lyezett 20, a harmadik pedig 15 ezer forintot tehet majd zsebre. Mivel még nincs minden hely betöltve, ezért a szervezők ismét felhívják a fi­gyelmet, hogy január 15-ig a 2500 forintos nevezési díj befizetése mellett még lehet jelentkezni. Az érdeklődők Kovács Zoltánt keres­sék munkaidőben a 39-11-514-es telefonszámon. Labdarúgó NB III.: 10. H. Gáspár SE Szélsőségektől mentesen A félbeszakadt Törökszent- miklós — H. Gáspár SE mérkő­zés egy kissé összekuszálta a szá­lakat. A területi versenybizott­ság másodfokú döntése értelmé­ben ugyanis a két pontot 0-0-val a házigazdák javára írta. A kato­nacsapat tehát egyben vereség­ként és döntetlenként — már ami a 0-0-at illeti — könyvelhette el a meccset. Ha mi is ikszre vesszük ezt az ominózus találkozót, ak­kor valóban igaz a címben meg­fogalmazott állítás. Eszerint ugyanis a Gáspár SE ötven szá­zalékos teljesítményt nyújtott, bár pontjait tekintve ettől eggyel a már említett ítélet miatt elma­rad. A honvéd csapatok „rákfené­je”, hogy leszerelésről leszerelés­re változik az együttes öszetétele. Arról már nem is beszélve, hogy az egyéves katonai szolgálat be­vezetésével — ami egyébként üdvözölendő — gyakorlatilag fél éves terminusokra szűkül a csa­patépítésre rendelkezésre álló idő. A Gáspártól legutóbb három meghatározó „baka” vált meg. Nagy A., Káló és Szabó Z. távo­zása érzékenyen érintette a csa­patot, s csak az utolsó pillanat­ban derült ki, hogy mégsem olyan vészes a helyzet, mivel a Diósgyőrtől ide vonult be kato­nának Farkas és Tóth L. A keret különösen Farkassal járt jól, hi­szen a középpályás már több mint száz NB Il-es mérkőzéssel a háta mögött érkezett Nagygom­bosra. Kolenicska Ózdról, Kö­kény kapus Selypről érkezett, és Simáért cserébe három játékost — Augusztint, Tóth Flóriánt és Vargát — kaptak a Hatvan-De- kotól. A „Gazsi” erénye a kontratá­madásokban rejlett. A középpá­lyán megerősödtek, azt lehet mondani, hogy szinte NB Il-es sorral vették fel a küzdelmet a ri­válisok ellen. — Az Adamovics-Farkas-Sű- rű-Tóth kvartettnek az az előnye — fejtette ki véleményét Stupek István edző —, hogy bár védeke­ző felfogásban játszik, a kapunál mégis odaérnek az akciók befe­jezéséhez. A védelmünk nagyon jól összeforrott, különösen a kö­zéphátvéd Szűcs és a beállós Au- gusztin nyújtott kiemelkedő tel­jesítményt. De nem panaszkod­hatok a szélső védőkre sem, és ugyanezt mondhatom el a két csatárról, Smelkóról és Smol- niczkirőlis. Hogy összességében elégedett voltam a csapattal, azt mutatja, hogy a kialakult tizen­egyen csak kényszerűségből vál­toztattam. — Kikre nem számíthat tavasz- szal? — Sajnos a csapat fele búcsút int nekünk. Februárban Sűrű, Szűcs, Nemoda, Adamovics, Smelkó, Smolniczki, Suhajda. Sajbán és Csóka leszerel. Ahogy az lenni szokott, biztosat még nem tudunk, hogy kivel sikerül majd pótolni őket. Ha kész játé­kosok érkeznek a csapathoz, ak­kor különösebb gond nem lehet, viszont ha olyan futballistákat kapunk, akik fizikai, technikai problémákkal küszködnek, ak­kor nehéz lesz összerázni a társa­ságot. — Honnét várnak labdarúgó­kat? — Nagyon jó kapcsolatot ala­kítottunk ki a DVTK-val, az Ózddal, a Borsodi Építők Vo­lánnal, több Nógrád megyei csa­pattal, akik szívesen küldik hoz­zánk a játékosaikat. Az viszont kissé érthetetlen számomra, hogy a megyei csapatok közül jó néhányan ódzkodnak attól a gondolattól, hogy a katonaidőre ránk bízzák a focistáikat. Pedig nálunk sincs gátja a fejlődésnek. Hogy mást ne mondjak, az itt töl­tött idő alatt például Smelkó és Szűcs előnyére változott. Vagy itt van a már említett Farkas, akit nem féltett a DVTK, ide merte adni. — Hogyan készülnek a ta­vaszra? — Az ötven százalékos telje­sítmény biztos alapot teremtett volna a folytatáshoz. Egy pont ugyan hibádzik a tizenötből, de a hajrára idegileg elfáradt egy ki­csit a csapat, s talán ezért nem nyertünk egyet sem az utolsó négy meccsünkből. Hogy ho­gyan tovább, arra most nem tu­dok egyértelmű választ adni, hi­szen minden attól függ, hogy februárban kik érkeznek a távo­zók helyére. Budai Ferenc Rácz: katonaidő az Újpestnél Elkezdte az alapozást az ESE Tegnap kora délután Bánkúti László, az Eger SE NB Il-es lab­darúgó csapatának vezetőedzője örömmel konstatálta, hogy a já­tékosok felfrissülve jelentkeztek az idei első edzésre. Az ilyenkor szokásos orvosi vizsgálat után tréningruhába bújtak a focisták, és elkezdődhetett az alapozás. Tizedikéig napi két foglalkozás­sal Egerben készül a keret, majd az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően Hajdúszoboszlón folytatódik az erőgyűjtés. A csa­pat a fürdővárosból január 23-án érkezik haza, majd február első hét végéjén részt vesz a Hírlap- Sámson-kupa teremlabdarúgó tornán. A bajnokság folytatásáig hazai környezetben dolgozik az együttes, beiktatva természete­sen mind több edzőmérkőzést. Ami a változásokat illeti. Rácz Zsoltot kölcsönadták az Újpesti Dózsának, a hátvéd katonaidejét a lila-fehéreknél tölti. Két lesze- relőt várnak az ESE-nél, Berecz Csabát és Sűrű Andrást. Utóbbi játékosról egyelőre csak azt tud­ni, hogy fegyelmi vétség miatt plusz egy hónapig tovább élvezi a honvédség vendégszeretetét. December 31-én csupán Fodor Andrásnak (ért le a szerződése, az új egy évre szóló passzust már előkészítették, az irat aláírásra vár. A klub azzal a feltétellel sze­retné megtartani a csatárt, hogy­ha külföldi, esetleg hazai NB I-es ajánlatot kap, bármikor elenge­dik. Komáromi — Farkas „cserebere” Lakatos — Bulgáriáról Nemcsak a szőnyegen, de a „tanulópadban” is lehet az ismerete­ket fejleszteni, gyarapítani. Nemrégiben Bulgáriában járt két magyar szakember, Barna Tibor és az egri Lakatos András. Az edzői továbbképzés leghasznosabb tapasztalatairól jövő hétfőn nyílt nap keretében számolnak be. A 10 órakor kezdődő ese­ményre természetesen valamennyi magyar birkózóedzőt szíve­sen elvárja a szövetség. Szokás, hogy a birkózók ko­rántsem az új évben kezdik meg az általános erőgyűjtést a soros idény feladataira. Ezúttal sem történt ez másként, a mátraházi alapozás január első napjaiban a tavaly decemberi munka folyta­tását jelenti. Szőnyi János szövetségi kapi­tány beszámolt arról, hogy a bő olimpiai keretben 18 kötött- il­letve 14 szabadfogású sportem­ber készülődik. Nincs már a je­löltek között Gáspár Tamás és Biró László. Továbbra is a súly­csoportoknál maradva! Ezekben a napokban élénk téma egy eset­leges Komáromi — Farkas „cse­rebere”. Tudott, Komáromi éve­ken keresztül a 82 kg-ban aratott hangos sikereket. Emiatt a ko­mor Farkas Péter úgy döntött, egy kategóriával feljebb rukkol. Azután Komáromi volt az, aki nem kívánta vállalni a fogyasztás gyötrelmeit, és a 90 kg-ban ver­senyzett. Erre — nem kis huza­vonát követően — Farkas izzadta le magáról a fölös kilókat, és a 82 kg-ban indult el több viadalon, így tavaly októberben is, az Osti- án megrendezett világbajnoksá­gon. Ez felettébb okos húzásnak bizonyult, mert Farkas aranyér­met szerzett a 82 kg-osok között. Most azonban talán visszaállhat a régi rend. Komáromi azzal a gondolattal foglalkozik, hogy új­ra a 82 kg-ban próbál szerencsét, Farkas pedig — ő lábsérülése mi­att pillanatnyilag igazolt hiányzó Mátraházáról — jelezte, neki a 90 kg sem okozna túl nagy gali­bát. Az előkészületekről mondta Szőnyi János: — Egyértelműen Barcelona, az 1992-es nyári olimpia lebeg már lelki szemeink előtt. A má­jusi Európa-bajnokságot meg­előzően kellemes dilemmáim is adódhatnak. Eredetileg úgy lát­tam jónak, hogy az ötkarikás esélyesek számára inkább az év második felében sorra kerülő vi­lágbajnokságot írom elő kötele­ző „penzumként”. Ám sok bir­kózó úgy véli, a kontinensbaj­nokságon is képes olyan formát elérni, hogy a végső siker remé­nyében birkózhat az Eb-n. Friss hír, amiről eddig csak „suttogtak” birkózóberkekben: az edzőtáborban tegnap jelent­kezett Sike András olimpiai baj­nok a Ferencvárostól a Vasashoz igazol át. — A szerződést még nem ír­tam alá a Vasassal, de végleges­nek vehetik távozási szándéko­mat — erősítette meg elhatározá­sát az Egerben nevelkedett Sike. — Valóban nyolc csodás eszten­dő volt, de úgy érzem, meg kell újulnom. Sajnos az FTC-ben nem a mai idők szellemének megfelelő a vezetés. Nagyobb la­kást kívánok vásárolni es ehhez kértem segítséget — pontosan 400 000 forintról van szó! — a klubtól. Nem úgy, hogy ők fizes­sék ki, pusztán segítsenek hozzá a kölcsönzés lehetőségéhez. Ezt megtagadták. Ha ennyit ér nekik egy olimpiai bajnok, akkor mit tehettem volna? Váltanom kell, mert szakmai váltást is várok a cserétől. A Ferencvárosban már nem volt megfelelő edzőpartne­rem, a Vasasban ott van Tiha- nics, vagy a 62 kg-ban egykori egri klubtársam Szúró mi. Sike: Vasas

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents