Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-04 / 3. szám
HÍRLAP, 1991. január 4., péntek EGER ÉS KÖRZETE 5. Más szemmel, más szóval Árva pingpongasztal a parkoló közepén. Igen, két éve csak úgy, a padka peremére borítva árválkodik a lefestetlen, most már korhadó pingpongasztal. A Kertész út és a Napsugár utca által közbezárt udvarban. Az átadáskor úgy mondták, a „százhárom lakás”. A valamikori (még tanácsi) jóakarat ott parkot, játszóteret kívánt. A csúszda, a hinta rendben is volna, a parkosítás már hagy maga után kívánnivalót, de arról majd nyáron. Hanem a pingpongasztal! Szinte hihetetlen, de nem bántja a szemét senkinek. Még azoknak az autótulajdonosoknak sem, akik pedig „oda állnak be”. Rendre és szépen kikerülik. Ami a közé, annak nincs gazdája — ötlik eszünkbe a közhelyszerű szentencia, ami azért ez esetben is bizony, igaz. Két markos legény (családapa, diák, gyermek) kellene csupán, aki mondjuk egy meterrel arrébb billenti azt a két árválkodó asztallapot. Két éve nem akad ilyen. Talán majd az idén? Most már van Nap is a Napsugár utcában. A Nap ABC-ről van szó, amely — szinte hihetetlen — világos, korszerű, tágas. Minden „adottsága” megvan ahhoz, hogy a környék legkedveltebb bevásárlócentruma legyen. Ellentétben a Hadnagy utcai, évek óta túlterhelt Szuperettel, van hely a gondolák között. Nem kell tülekedni, szo- rongani, van elég elárusító, van elegendő áru, és minden optimális lenne, ha... Ha az átadás előtt jutott volna idő és figyelem az ABC közvetlen környékének rendezésére. Ha, december ide vagy oda, nem kéne térdig latyakban járniuk a vásárlóknak. S mintha még az eladótér sem lenne kialakult. A ferdén elhelyezett gondolákkal mintha leplezni igyekeznének a tágasságot, s valami az „illatokkal” sincs rendben. No, de az újévi fogadkozások idejét éljük. Reméljük, 1991-ben minden, minden megváltozik. Csak jobb lehet...! Pc Természetgyógyászok találkozója Meglátjuk, mi lesz, ha a természetgyógyászok összejönnek. Egy biztos, ez nem árt az egészségünknek. Január 19-én délelőtt kilenc órától a Neumann János Számítástechnikai Gimnázium és Szakközépiskola (Rákóczi út 48.) lesz a helyszíne az I. természetgyógyászati napnak Egerben. A rendezvény célja — az ingyenes, egészségünk érdekében nyújtott szolgaitatásokon kívül —, hogy egymással is megismerkedjenek a természetgyógyászok, kicseréljék tapasztalataikat. A szervezők, a Természetgyógyászok Heves Megyei Egyesülete, várják az asztrológusod, grafológusok jelentkezesét is az egyesület fogadónapján, tehát minden csütörtökön a Bajcsy-Zsilinszky u. 9. szám alatt. Nézzük meg a bábokat! Az Egri Gyermek-szabadidőközpont idei első kiállítása kicsiknek és nagyoknak nem mindennapi élményt ígér. A Harlekin Bábszínház bábjait ezúttal nem a paraván mögött, hanem a aaraván előtt láthatják az érdek- ődők. A kiállítás január 3-tól február 28-ig lesz nyitva, a Bartók Béla tér 6. szám alatt. Beszélgetések az agykontrollról Jósé Silva népszerű könyve, az Agykontrollzgyre több hívet szerez magának hazánkban is. Ehhez nyújt segítséget az Egri Ifjúsági Ház rendezvénysorozata, amelyet januárban kezdenek el. A Beszélgetések az agykontrollról első találkozójára január 9-én, szerdán kerül sor. Ezt követően január 16-án, 23-án és 30-án váija egy kis diskurzusra a módszer iránt érdeklődőket Budai Bíró László. „Tudtam, mire vállalkozom...” Tanár úr közéletben ( Tudósítónktól) Tősgyökeres egri. Mint lokál- patriótát — tisztelt és becsült kereskedő édesapja követőjeként — mindenki ismeri. S tanárként is, hiszen tíz évig matematikusként tanított az Alpári Gyula Közgazdasági Technikumban, mígnem jött egy vargabetű: a megyei statisztikai igazgatóságon a számítóközpont vezetője lett. Ennek immár húsz esztendeje, ám a katedrát egy pillanatig sem hagyta el. Ma is oktatja a Neumann János Gimnázium és Szakközépiskola diákjait. S egyszer csak jött a híre: vállalta az önkormányzati képviselői jelöltséget... — Az SZDSZ helyi szervezete keresett meg — mondja —, s úgy éreztem, van még bennem annyi energia, tettvágy, hogy munkálkodjak a közéletben, a város érdekében. Mindent megfontoltam, tudtam hát, hogy mire vállalkozom. — S mindjárt a mélyvízbe került: a terv- és költségvetési bizottság vezetőjévé választották... — Ez komoly feladatot jelent számomra. Bőven lesz mit helyrehozni, tenni: olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek komoly kihatással járnak a város életére. Az egyik sürgető lépés: biztosítani Eger fenntartásának finanszírozását úgy, hogy a fejlesztésre is képesek legyünk. Gondolok itt a város tisztaságára, rendjére, fegyelmére. Célul tűztük ki, hogy a város olyan polgárok otthona legyen, akik jókedvvel, egymást megbecsülve és szeretve élik mindennapjaikat, mert így köny- nyebben vághatunk neki a következő esztendők nehézségeinek. A matematikus-tanár-statisz- tikus Láng András már korábbi éveiben bizonyított: búja az emberek bizalmát. Sok jó tanítvány került ki a keze alól az iskolákban, illetve szakember a statisztikai igazgatóságon. Mindenütt helytállt, s talán ezúttal sem vállalt erőn felül... — Valóban, magam is úgy gondolom, hogy nehéz lesz eny- nyi feladatnak megfelelni. Minden terület egész embert kíván, s mindenütt sokat várnak az embertől, de hogy a városon segíteni tudjunk, nagy áldozatokat kell hoznunk. Dönteni kell, hibákat helyrehozni, keményen összefogni, hogy végül is eredményre jussunk. — Képviselő úr! Tizenhárom évi ismeretség és közös munka után azt tartom önről, hogy „amibe eddig belevágott, végig is vitte”. Jó érzés lesz azt is hallani majd az egriektől, hogy: „Láng úr, ez igazi emberi munka, derék képviselői tevékenység volt.” — Köszönöm, és remélem, segítenek is ebben... id. Zakar János A szemétügyek „szemét ügyek” A szegény gazdagok országa Mindannyiunk érdeke, hogy az újrahasznosítható, feldolgozható hulladékok ne vesszenek kárba. Minden újra feldolgozott nyersanyag kétszeresen értékes számunkra, hiszen egyrészt nyersanyagvásárlásra kevesebb valutát kell az országnak kiadni, másrészt az újratermelésbe vitt hulladékok nem szennyezik az egyébként is siralmas állapotban lévő környezetünket. A fejlett országokban a keletkezett hulladékok nagy hányadát — a miénknek sokszorosát — dolgozzák fel újra, az egész iparágat kiépítve, sok-sok munkahelyet teremtve. Nem közömbös hát számunkra, hogy nálunk hogyan alakul a hulladékhasznosítás ügye. A helyzet siralmas, és egyre romlik. A feldolgozó vállalatok egyre kevesebb fajta — és egyre kisebb mennyiségű — hulladékot tudnak (vagy akarnak) feldolgozni. Emiatt tíz- és százezer tonna szennyező — nem ritkán veszélyes — hulladék kerül a szemétdombokra, patakpartokra, erdőszélekre. Hihetetlen, de Magyarországon jelenleg nincs gumihulladék-, üveghulladék- és akkumulátorfelvásárlás! A feldolgozóművek egyre kevesebb fémet, papírt, vashulladékot igényelnek. Ez így együtt valószínűleg világrekord, csak saj-. nos, negatív értelemben. Az okok? Az üvegcserép esetében például az a probléma, hogy Magyarországon egyetlen olyan technológia sincs, amely alkalmas a lakosságnál keletkező vegyes üveghulladék feldolgozására, válogatására, de a gumihulladékot sem használja fel senki, hiszen semmiféle érdekeltsége nem fűződik hozzá. Az akkumulátornál más a helyzet. Itt a problémát a nagytétényi MetallocheEgy - még nem archív — felvétel 1990- ből... (Fotó: Perl Márton) mia-gyár környezetvédelmi okok miatti bezárása okozta. Az intézkedés első pillantásra érthetőnek tűnik, hiszen súlyos környezetszennyezés került nyilvánosságra. Akkor azonban, ha azt is tudjuk, hogy ez volt az ország egyetlen akkumulátorgyűjtő helye, már korántsem ilyen érthető, sőt, az új környezetvédelmi miniszter egyik legszerencsétlenebb intézkedésének nevezhetjük. Hulladék akkumulátor ezután is lesz, a honpolgár kénytelen a mérgező savas ólomiszapot tartalmazó veszélyes hulladékot a szemétbe vagy az árokpartra dobni. A többi árucikknél sem rózsás a helyzet. Egyrészt a feldolgozóművek jó része fizetésképtelen, másrészt nagyon alacsony áron veszik át a hulladékot. A lakosságot joggal irritálja, hogy a fel- vásárlási árak nagyon alacsonyak, ennyiért szinte nem is érdemes a hulladékot az átvevőhelyre elvinni. Az átvevők azonban a magas szállítási költségek és alacsony feldolgozói árak miatt egyszerűen nem tudják drágábban átvenni a hulladékot, hiszen akkor csődbe mennének. Az átvevők jelenleg egyébként is szerepzavarban vannak. Szolgáltató vagy nyereségérdekeit vállalat-e például a MÉH? Hiszen ha nyereségérdekeit, akkor le kell állnia a veszteségesen gyűjthető hulladékok átvételével. De mi lesz a sorsa az ilyen árucikkeknek? Vagy mindent gyűjtsenek össze? Akkor viszont ki finanszírozza a veszteséget? Ez ügyben gyors állami döntésre lenne szükség. Dönteni kellene a hazai feldolgozóknak és a külkereskedelemnek a hulladékbegyűjtésben és -kereskedelemben való érdekeltségének megteremtéséről is. Sajnos, a kormányzatnak vagy semmilyen koncepciója nincs a hulladékszakma rendbetételére, vagy ügyesen titkolja azt. Álláspontját leginkább a régi vicc világítja meg: „elfogyott a dezodorunk, ezért úgy döntöttünk, hogy mától kezdve nem izzadunk.” Ez viccnek jó, de az állami politika szintjére emelve már korántsem vicces. Ma a hulladékbegyűjtés és -feldolgozás az ipar mostoha- gyermeke. Pedig a politikacsinálóknak nálunk is rá kell jönnie, hogy ezt a kérdést nem lehet félvállról kezelni. Ha Európához akarunk tartozni, nem engedhetjük meg magunknak e területen sem a mai, balkáni állapotokat. Tízmilliárdok sorsa és a környezetünk a tét. Míg erre rá nem jönnek az illetékesek, maradunk, akik voltunk: a szegény gazdagok országa... Tarjányi Gyula A Tábornok-ház hallgat... Tél van, és új esztendő. A város utcáin, terein csönd van. Még csak találgatjuk, hogy ez a csend vihar előtti csend-e, vagy éppen a megnyugvás, az erőgyűjtés csöndje. Még tart az iskolai szünet. így hát Eger egyik nevezetes, szép épülete, a Tábornok-ház körül is csend honol. Ki emlékszik már arra, hogy egy vagy két évvel ezelőtt a városi közakarat, vagy legalábbis néhány jobbat akaró honpolgár képzőművészeti iskolát, afféle városi rajzműhelyt álmodott e falak közé? Altassuk el egyelőre az efféle álmokat. Csak legalább a nyugalmunk, békénk, jót akarásunk megmaradjon! Ezzel kívánunk minden kedves városlakónak, s valamennyi olvasónknak boldog új esztendőt! Nem én nem köszönök — Nem én nem köszönök az ismerősöknek, hanem a másik — mondja a képen szereplők egy ike. — Aki nem köszön, az éppen a másik — szabadkozik a képen szereplők másika. Két ismert arc Egerből: a Herczeg fivérek. így, első látásra, mint két tojás, akár ikertestvérek is lehetnének! De nem. S hogy összetévesztik őket, az szükségképpen nem véletlen. A külső hasonlóság mellett érdeklődési körük, sőt szakmájuk, hivatásuk is rokon. Az idősebbik, azaz Herczeg István képzőművész, festő, grafikus, s mielőtt szabadfoglalkozású lett volna, jó néhány esztendőt eltöltött az egri tanárképző főiskola rajz tanszékén. Herczeg I.ászló, a fiatalabbik, pedig reklámgrafikus, s nemcsak vele, hanem munkáival is gyakran összeakadnak az egriek. Egyébként ő a szőkébb és a magasabb. Bár ez a felvételről — melyet fotóriporterünk, Perl Márton egy művészeti eseményen rögzített — éppenséggel nem derül ki. így' hát marad a bizonytalanság, melyik melyikük. S ha az ismerősök azt tapasztalják, hogy a velük szembejövő Herczeg nem köszönt, ny ugodjanak bele: akkor az a másik volt... (7* ‘-) A Herczeg fivérek: István és László A meghívó január 12-re szól A kulturális élet bálja? Nem is olyan régen — az ön- kormányzati választások előtt — kulturális demonstrációt tartottak Egerben. A város művészei, népművelői, a kultúrát hivatásszerűen „űző” szakemberek a Bazilika lépcsőjén találkoztak, mintegy figyelemfelkeltésül: ha már nincs pénz a kultúrára, legalább a város jóakaratában bízhassanak. Most pedig bálra invitálják a kultúra napszámosait. — Tényleg bál lesz január 12- én? — kérdeztük Katona István- nét, az MMK igazgatóhelyettesét, aki a rendezvény egyik létrehozója. — Pedagógusokat, népművelőket, színészeket és újságírókat, könyvtárosokat és muzeológusokat, képzőművészeket és levéltárosokat hívtunk (bocsássanak meg azok, akiket kihagytam). Január 12-én az egykori Katolikus Legényegylet, a mai művelődési központ dísztermében este 7 órakor váijuk őket. — Netán szeretnék összebékí- teni az ellenlábasokat? Hiszen kimondva-kimondatlanul egyik-másik kulturális intézmény szembenáll egymással. — Még ezt is vállaljuk. Ez az invitálás arra is jó, hogy rendezzük sorainkat. Most hiába várnánk, hogy szakmailag valaki vagy valakik összehívjanak bennünket, így hát mi megtettük magunk. A kultúra válságban van, de ezen a helyzeten nekünk kell változtatni, s a bál alkalom lesz arra is, hogy ezt megvitassuk. Az új önkormányzat polgármestere az ünnepélyes megnyitót máris szívesen vállalta. — Van valami más oka is a hagyományteremtésnek? — Az értelmiség körében úgy is mondhatnánk, hogy elfakultak a társas érintkezés formái. Felrúgtuk a régit, s nem találtuk ki az újat. Ha pedig a korosztályokat tekintjük, azok, akik kinőttek a „diszkó-korból”, már nem tudnak hol kulturáltan szórakozni. A diákok körében pedig újra tért hódítanak a nyitótáncos nosztalgiabálok. — Apropó! Ezek szerint lesz nyitótánc is? — Az exkluzív díszterem alkalmas is erre. Ezzel szeretnénk nyitni a báli szezont. — Tehát bíznak a folytatásban? — Tényleg szeretnénk visszahozni a régi vigalmakat, megtanítani a mai közönséget a „tévén túli” kikapcsolódásra. Mint ahogy annak idején volt pöttyösbál (ahol csak pöttyös ruhában lehetett megjelenni) vagy ba- tyusbál, és így tovább... — Nem gondolja, hogy ennek az az akadálya, hogy üres a batyunk? — Lesz persze „báli belépő,” de ez figyelembe veszi a kultúrában dolgozók anyagi lehetőségeit... — Végezetül árulja el, hány vendégre számítanak? — Még január 6-ig lehet jelentkezni, hiszen ez újévköszöntő bál lesz. S legalább száz vendégre számítunk...! (jámbor)
