Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-31 / 26. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. január 31., csütörtök Háromszék Képeink a sepsiszentgyörgyi Megyei (egykori nevén Székely Nemzeti) Múzeum gyűjtemé­nyéből adnak ízelítőt létünkről és jelenvalóságunk szükségességéről. „Hegyek karéja zárja körbe szőkébb hazánk. Ez a zártság ér­ződik természetünkben, hallat­szik hanghordozásunkban. A székely faluközösségre a zártság jellemző, a székelyseg valamiko­ri szerveződési formaira is. Zárt­sággal védekezett a lezárás, kizá­rás és mindenféle zsarnoki zárás ellen. Márpedig zsarnokban, mint Kárpátokban a fenyő, nem volt hiány. Rabszíjra fűzött a ta­tár, meghurcolt a török, becsa­pott minden szövetséges, or­runk, fülünk levágatta az oszt­rák, a német a Don-kanyarba hajtott, a muszka eladta vérünk, masok meg a nyelvünk akarták kitépni, hogy ne szólhassunk, ne dalolhassunk őseink édes anya­nyelvén. Csoda, hogy nem va­dultunk el, mint a láncos kutya. S ez azért van, mert a szívünk nyílt, s azért lehetünk itt, mert az esz­ményeink nyitottak.” Az előadásokat „székely” nyel­ven tartottuk, és... nem kellett tol­mács, mint ahogy nem kellett tol­mács annak az Eger városi kül­döttségnek sem, akik múlt év de­cemberében Sepsiszentgyörgyön elsősorban kereskedelmi kapcso­latfelvételről tárgyaltak. Magyari Lajos költő íija: „Nem a fenyők, hegyek, borvizek, / nem mítosz, nem ködlő hangulat, /' nem a születés bíbor mágiája, / mi e földdel engem összead. / A szépség, a vérség mind kevés, / több kell ide: hu számvetés / itt­hon vagy, itt lehetsz magad, / kö­tések kötnek, hogy légy szabad, / léted csak itt lelheti igazát, / lé­nyegét: házat és Hazát./ A jelenlegi háromszéki me­gyei lapnak, a Háromszéknek a főszerkesztője az „Erdélyi ad­vent-koszorú Egerben” című cikkem mellé két kézdivásárhe- lyi templom és az Egri Bazilika képét illesztette igen ildomosán. Dr. Szőcs Géza Mítosz és valóság Ez a természet alkotta tündér­kert, melynek levegője tele van bájos regékkel, komor balladák­kal, édes-bús és vidám dalokkal, már a történelem előtti időkben lakott hely volt. Másfél ezer éve székely nép él ezen a földön. A hagyomány szerint világhódító Attila hunjainak ivadéka, Csaba királyfi népe. Származásának tu­data mondáiban száll apáról fiú­ra. Várairól, erdeiről, forrásairól és embereiről költött színes, ra­gyogó meséi a pogány világba nyúlnak vissza, és azok fényét a későbbi vallások sem homályosí- tották el. A hun-székely hagyományt Hóman Bálint a székelyek őstör­ténetével foglalkozó tanulmá­nyában igazolta. Kimutatta, hogy a székelység nem királyi te- lepítvényes, hanem ősfoglaló nép, s bár bejövetele idejét pon­tosan megállapítani nem lehet, bizonyosra vehető, hogy már a honfoglaláskor ezen a földön la­kott. A székelyek földközösségben ■éltek. A birtokokat és tisztsége­ket évszázadokon keresztül ne­mek és ágak szerint osztották meg. Főfoglalkozásuk a kato­náskodás volt, s az ország keleti határait védelmezték. Lipót ki­rály 1691. évi diplomája róluk, mint „legharciasabb nemzet”- ről emlékezik meg. Vitézségük­ről, bátorságukról Erdély törté­nelmének lapjai tanúskodnak. Háromszék vármegye szé- kelységének rendi tagozódása azonos volt a többi székely szék­kel. Az ősi időkben lófokre és gyalogokra osztották, akik mindnyájan szabadok és egyen- lőek voltak. Az idők folyamán, a vagyoni viszonyok változása folytán három rend alakult ki: a főnépek, a lófők és a gyalogok rendje. Az erdélyi fejedelmek alatt keletkezett a lovaspuskások és solymárok rendje. Bár a ren­dek nemességi állapota egyenlő volt, a kiváltságok élvezetében és a rendek teherviselésében kü­lönbségek álltak fenn. Okmányok hiányában nem állapítható meg pontosan, hogy mikor alakultak ki a székek. Az Árpádok korából nemigen ma­radt fenn írott okmány, Sepsi földjét Terra Sebus néven 1224- ben, a kézdi széket 1320-ban, az orbai széket 1396-ban találjuk megemlítve. Mikósvár fiúszék nevét 1404-ből ismerjük. Az 1332. évi pápai tizedjegyzék 32 háromszéki plébánia nevét őrzi. A mohácsi vész idejéből mintegy 97 plébániáról tudunk. A Habs­burgok hatalmának Erdélyre va­ló kiterjedése változásokat ho­zott a rendiségben és a széki szer­vezettségben. A székek összevo­násából Háromszéken a fenti há­rom székből születik a későbbi Háromszék vármegye. A székely határőrség megszervezése ellen­állást váltott ki a székelyek köré­ben. Elfojtásának véres emléke a mádéfalvi veszedelem címen vo­nult be a történelembe. A hatá­rőrség megszervezése viszont az­zal az előnnyel járt, hogy Szé­kelyföldön a férfilakosság közt alig akadt írni-olvasni nem tudó ember. Kézdivásárhelyen 1823- tól a határőrség katonai iskolát is tartott fenn. Nem volt a székelység hun anyanyelvű vagy fajú, de mivel a hun birodalomnak tagja volt, az ott szerzett tapasztalatok nem­csak a hadviselés módja, hanem a szervezés tekintetében is nyo­mot hagyott. A magyarság, s így a székelység sem tette magáévá azt, hogy vezető emberét isteni tiszteletben részesítse, de a leg­főbb s ősi, földöntúli lény fogal­mának létét elfogadta. Nem vagyok történész, s nem is célom e helyen történelemlec­két tartani. Csak amikor annyi és annyi ellentmondásos elméletet fogalmaztak meg eredetünket il­letően, melyek közül számosnak a lényege éppen a magyarság megkérdőjelezése, akkor en arra a kérdésre, hogy kik is a széke­lyek, Balás Gábor, a Székelyek nyomában című kötetéből sze­retnék válaszolni: „Hogy kik a székelyek, arra vi­lágosan azt felelhetjük, hogy a magyarság egyik, magyarságát megtagadni nem akaró népcso­portja, amely amióta tudunk ró­la, mindig magyarul beszélt, bár történelmileg nem volt épp min­dig a többi magyarokkal egyfor­ma sorsa, és ezért nem egy kü­lönleges sajátossága alakult ki (különleges történelmi tudat, szervezet, a jelenben is meglévő nyelvjárási és néprajzi sajátossá­gok.)” Fenti idézetet választottam mottójául a kézdivásárhelyi Népszínház tavaszi magyaror­szági, debreceni és Budapest környéki vendégszereplése al­kalmából, és vallottam egyben HANG-KÉP Igazságkeresők Akik rendszeresen hallgatják — méghozzá hosszabb ideje — a Vasárnapi U/sdg programjait, bi­zonyára felfigyeltek két asszony­ra, akiknek fiai enyhén szólva tisztázatlan körülmények között haltak meg. Jávorne és Pozsárné — igazi anyaként — nem nyugodott bele a szűkszavú honvédségi, illetve katonai ügyészségi vizsgálat megállapítasaiba. Vitatták azo­kat, s minden illetékesnek vagy érintettnek vélt szervnél rekla­máltak, szorgalmazva a homá­lyos mozzanatok egyértelmű megvilágítását. Bárhol jelentkeztek, elutasí­tották őket. Mintha az a rend­szerváltás csak az ötágú csillag, a Lenin-szobrok eltüntetésében, illetve az utcanevek megváltoz­tatásában mutatkozna meg. A magukat rafináltan, dorzsöl- ten átmentők magabiztosan dön­töttek, s nem jutott eszükbe, hogy bármennyire is szakembereknek titulálják magukat, további regná­lásuk csak tiszavirág-életű, hiszen törvényszerűen lecserélik mindany- nyiukat. mihelyt helyükre megfe­lelő embert talalnak. Ez ugyanis az új hatalom létérdeke. Ez a két megkínzott, meggyö­tört nő azonban nem adta fel. A legutóbb értesültünk arról, hogy — Kiaknázva a mégis valóra való demokráciában rejlő lehetősége­ket — megalapították a Jogsér­tettek Egyesületét. Pénzük nem volt, apparátus nem segítette őket, mégis boldogultak. Erőt adott nekik az, hogy a mindig konkrét és kézzelfogható igazság felderítéséért küzdenek, s ehhez a harchoz keresnek hasonló sor­sú szövetségeseket. Megtudhattuk: pillanatnyilag már százan vannalc, s számuk egyre gyarapszik. Jó érzés leírni — hangsúlyozták is -: nem ma­radtak egyedül. Megértő szpon­zorok anyagi támogatást ajánlot­tak fel számukra, így aztán ott folytatják majd, ahol abba kellett hagyniuk. Követelik az összeját­szás, a sumákolás, a félrevezető semmitmondás mihamarabbi felszámolását. Jelszavuk az, hogy „polgártársak, ne féljetek, féljenek a vétkesek. Kiemelték: felháborítónak tartják, hogy a határozathozatal­ra jogosultak ugyanazok, akik valaha basáskodtak. Legfeljebb köpönyeget váltottak, s negéde­sen papolnak a humánumról. Azért bontottak zászlót, hogy többé soha ne fordulhassanak elő ilyen arcpirító, indokolt dü­höt keltő esetek, hogy a szavak valódi tartalommal telítődjenek, s az oly sokszor emlegetett em­berség a hétköznapokjjyakorla- tának szerves, teremtő motorjá­vá legyen. Gratulálunk nekik. Jó néhá- nyan azt is köszönik, hogy iga­zolták: nem szabad félreállni, el­húzódni, hanem cselekedni kell azért, hogy a múlt rémisztő szel­leme visszaparancsolódjék a véglegesen lezárt palackba. Masoknak is példát mutattak, megéri, érdemes figyelmezni rájuk... Kiütéssel győzött Torgyán A Hét kínálata — s ez egyben a színvonalra is utal — az utóbbi időben nem bővelkedik jó érte­lemben vett szenzációkban. Elszomorító ez a szint, az vi­szont arrogancia, arcátlanság a felsőfokon, amit vasárnap este két riporter — Juszt László és Franko Tibor — Torgyán József országgyűlési képviselővel, a kis­gazdák parlamenti frakcióveze­tőjével művelt. E politikus nézeteit senkinek nem kell elfogadnia, ezeket bárki megkérdőjelezheti. Tisztességét, sokoldalú képzettségét, jogászi tapasztalatait, két diplomájának értékét azonban korlátoltság, er­kölcsi felelőtlenség kétségbevon­ni. Ezek a képi „zsurnaliszták” mégis ezt tették. Ráadásul úgy, hogy felkészületlenül, tájékozat­lanul álltak a porondra, orcátla- nul rohamoztak, övön aluli üté­sekkel gyötörtek a meghívott vendéget, akinek csak par perc állt rendelkezésre, hogy vála­szoljon. Pontosabban annyi sem, mert folyvást félbeszakították, illetle­nül, lelkiismeretlenül beléfojtot- ták a szót. Akkor is, ha nehezmé­nyezte, akkor is, ha nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértésre és hitelrontásra hivatkozott. Az efféle haramiaszerű meg­közelítés idegen a mától, s még inkább a jövőtől. Ezért örültem — másokkal együtt — annak, hogy ez a sarok­ba szorított intellektuel mégis ki­ütéssel győzött. Elegánsan,köny- nyedén. Hála Istennek, a tévé vezető­sége sem azonosította magát ez­zel az útszéli, ezzel a precedens­ként is értelmezhető magatartás­sal. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, már megszületett a bün­tetés. Remélhetőleg igen szigo- fú... Pécsi István Jubileumtól függetlenül Mozartot játszani kell! Wolfgang Amadeus Mozart 1791. december 5-én halt meg Bécsben. Ennek az évszámnak a kétszáz éves fordulóján világ­szerte ünnepük a zeneköltő óri­ást, hiszen önfeledten áradó ze­néjével máig nem tud betelni a világ. Ez az évforduló késztette arra az egri művésztanárt, Kalmár Gyulát, hogy egy jól válogatott műsor erejeig emlékezi esen — ahogyan a lexikon is fogalmaz — „minden idők egyik legnagyobb zeneköltőjére.” Mozart zongo­radarabjai közül a D-dúr rondó hangzott el bevezetőként, majd a D-dur szonáta következett, talán azért is, hogy felvezesse a hallga­tóságot a c-moll fantáziához, amelyet afinom líra jellemez, át­szőve itt-ott azokkal a drámai részletekkel, ahogyan azok a rá­adásként hallott d-moll fantáziá­ban is előfordulnak. A műsort az 1778-ban, Párizsban keletkezett A-dúr szonáta zárta. Amikor a jegyzetíró ismétel­ten utánanéz a zenetörténetben a históriai adatoknak, mikor, mi­lyen körülmények között, mi­lyen közvetett, közvetlen, indító es gátló hatások alatt, biztatások és személyes becsvágy, verseny­indulatok, ellenfelek, esetleg int­rikák hatására születtek az egyes művek, s csak villanásnyi össze­hasonlítás kedvéért szembesíti a XVIII. század mesterét, Mozar­tot, életrajzi adatait a XX. század zenei nagyjaival, nos, elképesztő különbségeket vesz észre. Mit je­lentett akkor a család! Ma már alig akarjuk hinni, hogy Leopold Mozart, az apa hagyan csiholta- csiszolta ki odáig a gyermeket, hogy az játékával végigsöpör­hessen Európán, afféle csoda­gyerekként. És írta a saját zené­jét. Az megint más kérdés, hogy Mozart felnőttként ezeket a laz- ba hozó sikereket nem ismételte, inkább csak áhította. És attóí megint csak szellemi izgalom ke­letkezik bennünk, hogy a tizen­kilenc éves Mozart ugyanazt a felhőtlen boldogságról játékról, harmóniáról, szépségről, lelki örömről valló zenét írja, mint harmincéves korában, vagy élete utolsó hónapjaiban. Megértjük, ha Kalmár Gyulát Bach, Beethoven és Liszt után — talán a jubileum kedvéért is — megérintette a szándék: bemu­tatni Mozart néhány, zongorára írt darabját. Ismerjük az előadó­művész lelkiismeretességét. Hosszú időn át hordozta magá­ban a megszólaltatandó műve­ket, értelmezi, magába fogadja lélek szerint is, ügyel a technikai részletekre, ötvözi a művekről keletkező érzéseit, élményeit mindazzal, ami a kottafejekből kiolvasható. Módszere, alapos­sága, az ügy iránti elfogult és mégis mértéktartó szeretete minden fellépésénél nyilvánva­ló. Az ő egyéniségéhez, lelki adottságaihoz azonban Bach, Beethoven sokkal közelebb áll, mint akár Liszt vagy Mozart. Ezt a legfőbb tartalmában mégiscsak lírát, a jó kedélyt, a testetlen szépség iránt táplált zenei vonzó­dást, odaadást nagy dinamika nélkül, inkább táncosán, tréfá­san, mindig is a belső öröm ma­gasan lebegtetésével kell és lehet megközelíteni. Itt mindig is a ze­ne által bezárt idő és harmónia fontosságáról van szó. Azért is emelnénk ki a két fantázia anya­§ át Kalmár estjéből, mert ezek­en a darabokban érvényesülhe­tett némiképp az az egyéniség, amit Kalmar Gyula eddigi egri éveiben nekünk megmutatott. Olykor felpörgetett lendületbe hozta őt temperamentuma, hogy aztán — felébredve a tempóból — visszaváltson abba a fegye­lembe, amit a mű megkövetel. Ezzel együtt Mozart-élményt kaptunk, és gii hálásak is va­gyunk a művésztanárnak, mert sanyargató hónapjainkban a ro­kokó világ derűjét, a zene örö­mét szerezte meg nekünk. Jubi­leumtól függetlenül: Mozartot játszani kelÍTErre figyelmeztet a művek összekötő szövegét el­mondó Ocskay György is. (farkas) Nyolcvanéves dr. Bánk József Ismert, jellegzetes — papi ci­vilbe — öltözött alakjával gyak­ran találkoznak a váciak. Postára visz levelet, kisebb csomagot, az ABC-áruházban vásárok Az emberek derűs arccal köszöntik a város egyik nagy öregjét: dr. Bánk József nyugalmazott ér­sek-püspök urat... A Heves megyei Adács nagy­községben született nyolcvan ev­vel ezelőtt, 1911. január 26-án. A középiskola alsó osztályait Gyöngyösön végezte. Vendégei­nek sokszor elmondja, hogy vas­utas édesapjának a lámpájával f yalogolt kora reggel az ískolá- a. Napközben tanult, délután diáktársait tanította. Az esztergomi bencés gimná­ziumban érettségizett, majd 1931-36 között a budapesti Központi Szeminárium növen­déke volt. 1936 novemberében „summa cum laude” fokozattal a hittudományok doktorává avat­ták. Budapest, Esztergom, Róma — változatosak voltak fiatalkori évei. 1969-ben VI. Pál pápa váci megyéspüspökké nevezte ki. Püspökijelmondataezvolt: „Pie severus — graviter mitis.” (Sze­lídséggel párosult határozott­ság). C)t évvel később a pápa egri érsekké nevezte ki. Emberfeletti feladatnak tartotta a hatalmas egri egyházmegye irányítását. Ezért kerte a váci püspöki szék­helyre való visszatérését. Az ér­seki címet megtarthatta. így lett Migazzi óta először ismét ersek- püspöke Vácnak. Dr. Bánk József—főként egy­házjogi és pasztorális — könyvek sorát írta munkálkodásának fél évszázada alatt. Több évtizedes gyűjtőmunka eredményeként Közreadott ötezer gondolatcsok­rot Fegyelem és kegyelem című 600 oldalas kötetében. Az elő­szóban megemlíti a gyöngyösi diákéveket. Nyolcvanadik születésnapján tisztelettel köszönti őt egyház­megyéjének hívő serege, sok száz nazai és határon túli ismerő­se. Papp Rezső Tíz a csúcson — 1990 Az elmúlt év slágerei A Kedves Olvasó egyéves, ösz- szesített slágerlistát tekinthet át a következőkben. Különböző ze­nei szaklapok így év elején visz- szatekintenek az elmúlt eszten­dőre, és összeállításokat készíte­nek, hogy milyen sikemóták vol­tak, a legnépszerűbbek 1990- ben. Ennek mintájára a Heves Megyei Hírlap is készített egy ösz- szeíoglalót. A mi sikerlistánk a Külföldi sikerek: 1. Kingstone town 2. O.K. Corral 3. U cant touch this 4. I can stand it 5. Get up before 6. Venus ’90 7. Du bee good to me 8. The power 9. Cult of snap 10. Vogue Hazai sikerek: 1. Rock and roll party I-II. 2. Néha bánt 3. Induljon a banzáj 4. Csavard fel a szőnyeget 5. Kicsi lány 6. Itt az idő — Hungária mix — 7. Dúdoló nyár 8. Trabant 9. Temesvári vasárnap 10. Majdnem Monroe Tíz a csúcson-ra épül, amelyet egész évben a levélíróink és a megyében működő lemezlova­sok állítottak össze. A sikerek mellett található pontszámok azt jelentik, egy-egy sláger mennyi szavazatot kapott egész évben. Most pedig nézzük, mely elő­adók es mely számok voltak a legnépszerűbbek szűkebb ha­zánkban, Heves megyében. UB 40 25.210 ICE MC 23.460 MC HAMMER 20.350 TWENTY 4 SEVEN 17.900 TECHNOTRONIC 16.770 SCHOKINGBLUE 12.480 BEATSINT. 12.040 SNAP 11.540 POWER BAND 11.410 MADONNA 11.300 HUNGÁRIA 16.530 DOLLY ROLL 16.030 Bonanza Banzai 13.680 HUNGÁRIA 11.920 SZANDI 10.970 FENYŐ MIKLÓS 10.930 DOLLY ROLL 10.600 EXOTIC 10.470 BIKINI 8.710 SZANDI 7.310 Sallai Ferenc lemezbemutató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents