Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-29 / 24. szám
Pf. 23. HÍRLAP, 1991. január 29., kedd Üzen a szerkesztő „Hadifogoly” jeligére Idézünk a leveléből: „Ukrajnában 1945-47-ben hadifogságban írott néhány versemet küldöm a szerkesztőség asztalára. Mind sokáig a ruhásszekrény legalján lapult, a tisztára mosott ingek alatt, több mint negyven évig hallgatásra ítélve. Most felszabadultak. Szeretnének megszólalni. Az eredeti szöveget közvetlenül hazaszállításunk előtt a latrinába dobtam. Valami azt sugallta, így kell cselekednem. Á transzport összeállításánál mindenkit megmotoztak, egy fogolytársamnál jegyzetet találtak. Rögtön kiemelték a sorból. Velünk nem jött haza. Iszonyú érzés lehetett számára. Nagyon nehezen viseltem a hadifogságot. Szűkszavú, befelé forduló emberke voltam, rettentően kínzott a honvágy. Éjjelenként nem tudtam aludni, még a poloskák is ellenem voltak, szívták a véremet. Elővettem a kis ceruzámat, és a munkahelyemen szerzett papírdarabkákra írtam a rímeket. Leveléből két dolog nyilvánvaló: 1. kívülről megtanulta, amit leírt (sokan így csinálták!), 2. nemcsak ritmikai gondok nincsenek írásaiban, de feltűnően fejlett rímkészséggel, a forma és a tartalom ügyes kezelésével fogalmaz. Kéziratait nem dobjuk papírkosárba, de azért néhány versének tömörítését, átigazítá- sát, megfésülését szeretnénk önnel együtt megejteni, mielőtt azokból egyet-kettőt az olvasók elé tennénk. Azt már csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a helyzetdaíok hamisítatlan tartalmakat örökítenek meg, s akik ezeket a terheket nem cipelték, azoknak legalább utólag nem árt „értesülni”, hogyan folytatódott sok ember számára a háború. „Édes nagymama” jeligére Egy nyílt levél fogalmazványával együtt jelentkezett szerkesztőségünkben egy fiatalasz- szony, második gyermekével, egy fürge szemű kislánnyal. Száraz hangon ismertette élete nagy gondját, azt az érzéketlenséget, ahogyan a szülőanyja kezelte- nevelte őt, s ahogyan most is bánik vele, családjával, szinte tudomást sem akar venni létezéséről, létezésükről. A fogalmazványból idézünk: „Míg élek, Nagymamámat tekintem Édesanyámnak, aki az idén lesz nyolcvanegy éves. Gyermekkoromat nála töltöttem, ő ápolt, vigyázott rám, tanított, nevelt. Tőle jót tanultam, láttam, ő, szegényke, anyám miatt nyolcvanévesen, új településen kezdett új életet... Kilencévesen elváltak szüleim. Édesanyámmal nem tartom azóta sem a kapcsolatot, ami döntőrészt anyám befolyásolása miatt történt. Nevelőapám lett, akit édesapámnak tekintek, rendes hozzám a mai napig is. Anyámhoz nem is mertem közeledni. Egyik anyák napiára sok-sok tulipánt vettem neki gyűjtött pénzemen, verset mondtam, mire megjegyezte: minek költöd erre a pénzt? Az, hogy szeretni akartam, eszébe sem jutott...” És hosszú sorokban dől a panasz, a vád, gyöngybetűkkel írva. A szerkesztőségben megjelenő fiatalasszony kislányával együtt ápolt külsejű, higgadt, s azt maf yarázza az élő szó erejével is, ogy szeretetre vágyott, hogy meg most is veretne megváltoztatni az ő irányában érzéketlenné váló asszonyt, akit szülőanyjának nevez, nem édesanyjának. S nemcsak a sok szidás, verés miatt, hanem a ridegsége miatt. Mert hogyan is veszi ki magát az, hogy miközben a saját lányát nem képes elviselni, hogy a szerétéiről ne is beszéljünk, még pár évvel ezelőtt azzal az ötlettelfog- lalkozott, hogy másoktól szármázó gyerekeket akart nevelni. Sokáig töprengtünk, foglalkozzunk-e ezzel az esettel. Igen, mondtuk, mert példaerejű, és főleg azért, mert élesen rávilágít a társadalom érzelemszegény lelkivilágára, arra, hová vezet, hová juttat a kétségbeejtően megalapozatlan házasságok sora, a sok válás, a válás következtében előálló fél család, csonka család egészségtelen állapota. Mint egy jelzőrakétát, úgy lőjük fel ezt a levelet, amiből a tapintatosan fogalmazott részeket tettük idézőjelbe. Ezek a mondatok is elgondolkodtatnak. Adjak? Ne adjak? De mit? Azt, ami nekem nem kerül semmibe, sok embertársamnak — sajnos —sokszor akár az életébe is. A vér! Természetesen amíg tudok, adni fogok. S hogy mégis miért merült fel bennem így ez a kérdés, azt a következők indokolják. 1989. októberben lettem ötvenszeres véradó. Ekkor még munkahelyem is volt, ahol is a helyi Vöröskereszt szervezettől par nappal előbb megkaptam a negyvenedik térítésmentes véradásért erkölcsi elismerésként a Kiváló Véradó kitüntetést és az ahhoz adott anyagi elismerést. (Recski Ércbánya Vállalat). Közben eltelt pár nap, s a vérre még mindig szükség volt, s így természetesen gyarapodott az én véradásom szama is. 1990 májusában munkanélküli lettem, éppen egy fél évig. A havonta időszerű véradásokra ekkor is eljártam, vártam a múlt év végi vöröskeresztes világnapot. Kaptam is ez alkalomra egy lapot, amelyben megköszönik nekem áldozatkészségemet. Az 50. és a mára már 75-re szaporodott véradásért adott szokásos erkölcsi elismerésről (oklevél, jelvény) ki tudja, miért, de lemaradtam. Igaz, munkanélküli-segélyből éltünk, de amikor véradásra hívtak, mindig megjelentem. Az idén, január 10-én, reggel fél 8 órakor jelentkeztem az immár 80. véradásomra. Az állomáson szolgálatot teljesítők följegyezték kifogásaimat. Mindezt megelőzően a Hírlapban olvastam egy cikket arról, hogy a Markhót Ferenc Megyei Kórház jelképes összegről (200 forintról) kiállított betétszámlakönyvet nyitott a postahivatalnál azoknak az Égerben lakó vagy dolgozó sokszoros véradóknak a nevére, akik harminc vagy ennél több alkalommal segítettek embertársaikon. Na, ettől kicsit fölment a vérnyomásom! Jelképes összeg, jelképés oklevelek, de azért az erkölcsi elismerést még az a sokszoros véradó is jó néven vesz — is megérdemli —, aki nem Egerben lakik vagy dolgozik. Egyébként találkozunk legközelebb február 12-én, az újabb véradÓnap°n- Ducsai Péter Recsk Már nagyon régen nem jelentkeztem kis kritikai megjegyzéseimmel, pedig nem tűntem el a láthatárról, és éppen olyan figyelmesen követem írásaikat, mint annak idején a Népújságéit. Ám elhatároztam, hogy nem reagálok minden bakira, tévedésre, hanem összegyűjtöm őket, és az év végén egy „csokorban” átnyújtom. Mindjárt a május 19-i — egyébként igen érdekes és olvasmányos — Alaszkával egy szélességi fokon c. cikkel kezdeném. A cikk azt állítja, hogy Hamburg Alaszkával egyazon szélességi fokon van, ami nagy földrajzi tévedés, hiszen bármilyen általános iskolai atlaszból- látható, hogy Alaszka legdélibb pontja a 60. szélességi fok körül van, ami Európára áttéve körülbelül Oslo, illetőleg Stockholm magasságának felel meg, míg a legészakibb pontja pedig jóval a sarkkörön túl, tehát még Izland- nál is lényegesen északabbra fekszik. Hamburg ugyanakkor az 53. északi szélességi fokon helyezkedik el, ami még Alaszka legdélibb pontjához viszonyítva is 700 kilométer különbséget jelent. Ez ugyebár nem csekélység. Az augusztus 20. körüli napokban jelent meg Eredeti helyére került a székesfehérvári Aranybulla-emlékmű című írásuk. Abban az olvasható, hogy 1972-ben volt a város alapításának ezredik évfordulója. Ez nyilvánvaló tévedés, mert 972-ben Székesfehérvár még nem létezett, ellenben a történészek és a katolikus egyház megállapodása szerint 1972-ben ünnepeltük Szent István születésének ezredik évfordulóját. (Pontosan nem tudjuk, hogy mikor született, de néhány év eltéréssel 970 körül.) Október 11-i számukban Négy tanár német anyanyelvű című cikkükben az áll, hogy ...”az angol mellett a nemrég létesült amerikai tanszék... megkezdte munkáját”. Hálás lennék, ha tájékoztatnának, milyen nyelven is oktat az amerikai tanszék, mert ilyenről egyik egyetemünkön sem tudok, és mi a különbség az angol és az amerikai nyelv, illetve tanszék között. November 11-én A Habs- burg-sárga kastélyokról című hasukban a kismartoni kastély kapcsán Eszterházy grófról tesznek említést. Akadékoskodásnak tűnik, de éppen ennél az igen fontos és közismert történelmi arisztokrata család nevét régiesen Esterházynak újuk. (A pápai Esterházyak grófok, de nincsenek közeli rokonságban a fertő- di, illetve kismartoni hercegi családdal.) Végül a november 16-i számukban jelent meg.Mikor keletkezett a Balaton? című cikkük. A tó keletkezésének ideje már régen nem vitatott, és a közölt 800.000 éves adat ilyenformán igen nagy túlzás. A geológusok és geográfusok által általánosan elfogadott keletkezési idő 20-22 ezer év, tehát geológiai mércével mérve egészen új képződmény. Dr. Bocsa Iván Kompolt Venni vagy nem venni? Ez itt már nem kérdés. Az tiszta sor, hogy nálam és még pár millió embernél „savanyú a szőlő”. Ezúttal autóügyben. Odáig érthető, hogy áttértünk, és az új árakat nyugati szintre hozták. Most, úri eleganciával, ne nyissunk vitát a minőségről. Ám, tisztelettel kérdezem, a használt autók áránál miért nem érvényesülnek a piac törvényei? Vagy lefelé csak Hegyeshalmon túl mennek az árak? Ugye, lassacskán már csak derűs kacagással tölti el a népeket az, hogy egy havi nyolc-tíz ezret kereső boldogtalan 18, usque 20 évi teljes fizetésének szorgalmas gyűjtögetésével akár „azonnal” vehet is egy javakorabeli, nyugati tömegjárgányt. Az persze, hogy sikeresen megszabadítottuk Európát törött, avítt járműveiktől, biztos jó nekünk. A szemnek tetszetős, mert C-s, U-s Trabantjaink, „Zsigáink” mellett dekoratívak a hasonló korú, ám kissé pofásabb FIAT-ok, Fordok. Különösen a szép, új rendszámmal, aminek a kiötlője, remélem, pályázatot nyert a formatervezés jegyében... Itt nálunk (is!) sok ember él olyan munkából, aminek végzéséhez gépkocsihasználat szükségeltetik. A keleti modellek pár év alatt kiesnek alóluk. Eddig még úgy-ahogy volt lehetőség az autó cseréjére, például szakemberkocsi címen vehetett részletre. Apropó, felteszem, nyugati mintára rövidesen lehet majd részletre kocsit venni, 1-2 havi fizetésnek megfelelő előleg letételével, pusztán személyi igazolványra? Vagy ez a piaci törvénynek nevezett „lúd” mindig csak az államnak kövér? Visszatérve, ha az autóval dolgozó személy nem kiválasztott, azaz cége, vállalata nem biztosít számára autót — ilyenek a vállalatok már és még—, akkor a mezei dolgozó, nevezhetjük tömören „kuglinak”, saját lepusztult autójának cseréjét fontolgatja. Világos, újat nem tud venni. Az elérhető árú használt pedig semmivel sem jobb a saját ócskától. A „munkáskocsinak” ugyanis „csak” egy kritériuma van, mindig üzemképesnek kell lennie, és ez a 8-10 éves nyugatinál sem garantált. Ezért vált meg tőle régi gazdája is. Autó tehát tovább sincs; az ügynök, a felvásárló, az üzletkötő, az anyagbeszerző, a körzeti orvos, a kereskedő, az állat-egészségügyi „kuglikat” is mind kiütöttük! Kérdés csupán az, hogy a pénzügyi szakértők által oly előszeretettel emlegetett horribilis lakossági deviza- és forintbetétek tulajdonosai vannak-e annyian, hogy mindnyájunk helyére beálljanak? Mert ha igen, akkor nem szóltam semmit...! Greskovits Zsuzsa (Fotó: Szántó György) Lehet találgatni, Kedves Olvasó! Vajon mi éktelenkedik Kékestetőn, az ország legmagasabb pontját jelző kő szomszédságában. Szerszá- mossufni, ideiglenes illemhely, fáskamra, esővédő hely? Biztosak vagyunk benne, hogy a már felsoroltakra tippeltek, s eszükbe sem jutott, hogy ez a tákolmány „büfé”, ahol forralt borral melegíthetik fel magukat a turisták. Az ország tetején, a csúcson ez is egyfajta csúcs: az ízléstelenségé... Francia matematikus találmánya A hanoi torony A fc c A Hazai Tükör legutóbbi televíziós műsora kapcsán jutott eszembe, hogy nem ártana a klasszikus matematikai játékokat ismernünk az „általános műveltségünk” érdekében, és megvédeni azokat a szerzőik tiszteletére. Lukács Emőné és Tarján Rezsőné Játékos matematika című könyvéből idézve ismertetem a „hanoi torony” játékot, amit a 19. század vége felé Lucas francia matematikus talált ki. Ő egyébként valósággal ontotta a tudományos logikai játékokra vonatkozó ötleteit és matematikai megoldásait. Az ábrán látható felszereléssel játszható a következő: rakjuk át az A rúdon levő korongokat a C-re. A harmadik, a B rudat segédeszközként használjuk, de egyszerre csak egy korongot lehet áthelyezni, és a nagyobbra mindig csak kisebbet szabad tenni. A versenyt az nyeri, aki a lehető legkevesebb lépésből tudja mindezt végrehajtani. A feladat megoldása kombinatorikus gondolkodást igényel. • Az említett tévéműsorban Kristály Gyula ózdi lakos, akinek politikai ügyeit mutatta be a Hazai Tükör, mint saját találmányát mutatta be az elkészített játékot, hangsúlyozva, hogy ezt már bejegyezték a találmányi hivatalban. A véleményem a következő: ilyen játékot csak olyan ember tud „kitalálni”, és főként a többféle feltételhez kötött problémáját a játékká megfogalmazni, aki ebben a kombinatorikus gondolkodás világában él, és így szemléli a környezetét, matematikailag pedig kellőképpen művelt. Kristály Gyula elkészítette a leúás alapján az eszközt, a feladatot is el tudja mondani, de a játék — sajnos — a francia Lucas- tól származik.Balogh Viktória Eger Nyílt levél helyett... „ Tisztelt Vásárló! Nagy felelősséggel jár egy új üzlet nyitása és további üzemeltetése, a beígért színvonalas kiszolgálás és a vásárlók igényeinek maximális kielégítése! Ehhez váijuk T. Vásárló segítségét!” — ezeket a sorokat. Novák Úr által folyó hó 22-én a Hírlapban megjelent nyílt levélben hivatkozott szórólapokból idéztük. A szórólapon kérdésekre vártuk és váijuk folyamatosan a törzsvásárlók észrevételeit, panaszait. Az üzlet közel kéthavi nyitvatartása alatt sajnálattal kell nyugtáznunk, hogy Novák Úr nekünk, mint tulajdonosoknak, akik az üzletben nem tartózkodunk rendszeresen, az általunk kért segítséget — saját vásárlói érdekével ellentétben — megtagadta. Megtehette volna ezt a kérdőív kitöltésével, a vásárlók könyvébe történő bejegyzéssel, vagy a savanyú tej visszahozásával! , Novák Űr ehelyett, nyűt levélben folyamodott először. Úgy tűnik, ma is inkább érzi magát bolti ellenőrnek, „hatósági közegnek”, mint vásárlónak! Tamási Frigyes és dr. Komlós Marianna a Tamási és Komlós Kft. ügyvezetői Fényképes ingatlanhirdetés — számítógépes nyilvántartással Új szolgáltatással állunk ügyfeleink rendelkezésére. A Hírlap és az Otthon Plusz Számítógépes Ingatlanközvetítő Iroda együttműködése révén a következő módon kívánunk az ingatlant hirdetők segítségére lenni: komplett szolgáltatás várja hirdetőinket. 1. Aki a Heves Megyei Hírlapban hirdeti az ingatlan hírét (ház, iroda, üzlethelyiség, telek), az a megjelenés után 6 hónapig díjtalanul szerepel az Otthon Plusz ingatlanközvetítő iroda számítógépes nyilvántartásában. A hirdetésfelvétel után egy részletes, az ingatlanról szóló adatlap kitöltésével az iroda fél évig biztosítja az ingatlan információinak áramlását. 2. Az ingatlant egy élet munkája fémjelzi. Az adás-vétel éppen ezért nagy felelősséggel jár. Ezt figyelembe véve megkezdtük a fényképes ingatlanhirdetések közlését, amelyeket szintén az Otthon Plusz ingatlanközvetítő irodával karöltve közvetítünk. A megrendeléseket az Otthon Plusz-iroda veszi fel, s a fényképet az egyeztetés időpontjában a cég munkatársa végzi. Együttműködésünk eredményeképpen az így elkészült hirdetéseket a Hírlap hetenként közzéteszi. S, hogy valóban tökéletes-e űj közös szolgáltatásunk, annak eldöntését Önre bízzuk. Bódé az ország tetején Hírlap-bakik „csokorban”
