Heves Megyei Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-19 / 16. szám

4. SZEMTŐL SZEMBE szombat A két megyéért jó értelemben is leltet lobbizni Beszélgetés dr. Gyulai Gábor köztársasági megbízottal Mind tartalmi, mind formai szempontból jelentősen átalakul hazánk közigazgatása. A megye- rendszer helyébe a megyei ön- kormányzatok lépnek, s egy új intézménnyel is meg kell ismer­kednünk: a köztársasági megbí­zott hivatalával. Ez voltaképpen a kormányzat és az önkormány­zatok közötti híd szerepét tölti be, törvényességi felügyeletet lát el. Heves és Borsod-Abaúj- Zemplén megyékben a köztársa­sági megbízott dr. Gyulai Gábor. A címzetes államtitkár nyíregy­házi megyei bíró volt, 39 éves. Többször is megfordult már me­gyénkben: most készíti elő a he­lyettesi hivatal megalakulását, amely Egerben működik majd. Egy ilyen alkalommal kérdeztük a Heves Megyei Hírlap nevében. — Államtitkár úr! Elég kü­lönleges helyzetbe került most, hiszen egy másik tájegységről ke­rült a köztársasági megbízotti székbe. Mennyire ismeri ezt a két megyét? — Tizenkét éve Nyíregyházán lakom, egyébként Borsod me­gyében, Abodon születtem, a ré­gi edelényi járásban. A gyermek­eveimet szülőfalumban töltöt­tem, majd Miskolcon a Földes Ferenc Gimnáziumban érettsé­giztem. Szegeden fejeztem be jogtudományi tanulmányaimat 1974-ben. Ezután Borsodban helyezkedtem el, a sátoraljaújhe­lyi járási hivatalnál, s egészen 1978-ig abban a megyében is dolgoztam. Valójában huszon­hét évig éltem ott, s ma is igen sok családi szállal kötődöm oda, ahogy Heves megyéhez is. Sok évvel ezelőtt Egerben, a megyei kórházban dolgozott a nagybá­tyám, Gyulai György, akinek a felesége ma is a város lakója, s gyermekeik is itt élnek. — Nagyon nehéz időszakban kapta új és fontos beosztását. Rá­adásul olyan két megye tartozik önhöz, amely eléggé eltérő mind adottságaiban, mind nagyságá­ban. Hogyan látja ezt a régiót, te­kinthető-e ez egyáltalán annak? — Amikor az Országgyűlés határozatot hozott a régiókról, és meghatározta a nyolc régió elhe­lyezkedését, valamint a központ­jukat, a székhelyvárosaikat, ab­ban a pillanatban egy új érdek je­lent meg. Úgy vélem azonban, hogy ennek tartalma még nem bontakozhatott ki, hiszen az egész közigazgatási rendszerben ez egy újszerű forma. Ezután te­remtjük meg ennek belső lényegét. — Újfajta érdekről beszél. Jól tudjuk, hogy az előző rendszer­ben a helyi érdekek milyen mó­don érvényesültek. Különféle el­lenőrizhetetlen személyi kapcso­latokon, lobbikon múltak a be­ruházások, szinte megmagya­rázhatatlan módon fejlődött vagy stagnált egy-egy tájegység. Ebben lesz-e változás, milyen módon érvényesülnek az ön által említett érdekek? — Igen, úgy tűnik, hogy a ré­gió megjelenésével a két megyé­nek az egymásra utaltsága nyil­vánvalóbbá válik. Én azt terve­zem, hogy mindkét megye or­szággyűlési képviselőivel kap­csolatot tartok, rendszeres napi összeköttetést alakítok ki. Azt is szeretném, hogy ezek a honatyák egymásra találjanak. Akár — jó értelemben véve — lobbizzanak is, ha a két megye együttes érde­két kell megjeleníteni, netán tán a Parlamentben. — Szorosan hozzátartozik az előbbi kérdéshez, hogy milyen kapcsolatban lesz az ön által ve­zetett hivatal a megyei, illetve a települési önkormányzatokkal? — A köztársasági megbízott hivatala törvényességi szem­pontból ellenőrzi valamennyi te­lepülési önkormányzat működé­sét. Ugyanakkor törvényességi szempontból felügyelete alá tar­tozik a két megyei önkormány­zat is. — Tehát ez azt jelentheti, hogy adott esetben — ha visszásságot tapasztal — akár eljárást is indít­hat a helyi önkormányzat ellen? — Nem, erről nincs szó. A törvényességi ellenőrzés nem je­lent közvetlen beavatkozást a te­lepülési, illetve a megyei önkor­mányzatok működésébe. A tör­vény meghatározza azt az esz­közrendszert, amivel a köztársa­sági megbízott rendelkezik. En­nek lényege, hogy amennyiben a köztársasági megbízott, illetve annak hivatala törvénysértést észlel, abban az esetben felhívja erre az önkormányzat figyelmet, és megszabott határidőt tűz ki annak megszüntetésére. Abban az esetben, amennyiben az ön­Dr. Gyulai Gábor: A „híd” szere­pét töltjük be... (Fotó: Gál Gábor) kormányzat nem a felhívásban megfogalmazottak szerint cse­lekszik, akkor rendelkezésünkre áll a bírói út, keresettel támad­hatjuk meg az általunk törvény- sértőnek tartott önkormányzati határozatot. — Mindkét megyében két szervezet alakult ki. A megyei önkormányzat is megalakítja a maga hivatalát, illetve Miskol­con is megszerveződik a köztár­sasági megbízotti, illetve Eger­ben a helyettesi iroda. Milyen vi­szonyban lesznek ezek egymás­sal? — A köztársasági megbízott hivatala nem az önkormányzato­ké mellett dolgozik, hanem lé­nyegében az önkormányzatok és a kormány között áll. Mint emlí­tettem, egyfajta híd szerepét tölti be. Ez abból adódik, hogy funk­ciója a törvényességi ellenőrzés. — Miért van szükség híd sze­repre, amikor a települések köz­vetlenül is kapcsolatba léphetnek a minisztériumokkal, vagy ép­pen a kormánnyal? — Ez azért szükséges, mert nem lehet az önkormányzatok­nak apró-cseprő szakmai prob­lémákkal a kormányzati szerve­ket ostromolniuk. A minisztériu­moknak alapvetően nem az a küldetése, hogy az ilyen igények­nek megfeleljenek. Ha az önkor­mányzatok várják a szakmai tá­mogatást, a köztársasági megbí­zott hivatalában erre megfelelő szakemberek állnak rendelke­zésre. Elsődlegesen tehát a mi segítségünket igényelhetik. — Arról már beszéltünk, hogy újfajta — regionális — érdekek jelennek meg. De a települések­nek megvannak a sajátos szem­pontjaik, amelyek nem egyszer ellentétbe kerülhetnek egymás­sal. Számolt-e ezzel, s mit lehet tenni, hogy igazságosak legye­nek a döntések? — Egészen biztosnak látom, hogy szembekerülünk ilyen problémákkal. Az eltérő érde­kek nyilvánvalóan megjelennek. Ezek eddig is léteztek. A köztár­sasági megbízottnak egyik fő fel­adata lesz, hogy ezek között szinkront teremtsen. A törvény ezt úgy határozza meg, hogy hangolja össze a régió területen működő államigazgatási szervek tevékenységét. Ez magába fog­lalja azt a koordinációt is, ami az egyes települési, illetve megyei önkormányzatok működésevei kapcsolatos. — Eddig elsősorban törvé­nyességi kérdésekről szólt. De az érdekek más szinten is megfogal­mazódnak. Az önkormányza­tokhoz sok gazdasági egység kapcsolódik, s jelenleg — a priva­tizáció mai szintjén — a legtöbb vállalat állami tulajdon. Hogyan találkozhat ezekkel a problé­mákkal? — A terület- és településfej­lesztéssel, valamint a beruházá­sok szervezésével kapcsolatos­hatáskörök a jövőben is az ön- kormányzatokat illetik meg. A főszerep ebben a helyi és a me­g rei önkormányzatoknak jut. ájuk hárul tehát az a feladat, hogy egymással kapcsolatot te­remtve próbáljanak meg társulá­sos alapon előrelépni. Természe­tesen a köztársasági megbízott betölthet ebben a folyamatban egyfajta közreműködő szerepet. Azonban csalódnia kell annak, aki azt vátja, hogy ő lesz az egész régiónak a le^íőbb gazdasági menedzsere, mert nem ez a fő funkciója. — Azon helyzete mégis kitün­tetett. Egy nagyobb térség gondjai­val kell számot vetnie. Ebben a be­osztásban hogyan látja a hagyo­mányos megyeszerkezet jövőjét? — Az, hogy a magyar jog- és közigazgatási rendszerben meg­jelent az új intézmény, azt is je­lenti, hogy a régi „vármegye- rendszeU megszűnt, illetve nem a régi formában folytatódik. A megyei közgyűlések semmikép­pen sem tekinthetők a régi me­gyei tanácsok jogutódjának. — Köszönjük az interjút! Gábor László A huszonnegyedik óra után? A nyugdíjasok türelme is véges Indulatos elmélkedés egy felajánlás kapcsán Látszólag nyugodtan várako­zik a szerkesztőség folyosóján. Valójában azonban egyre na­gyobb a feszültség Horváth Sán­dorban. Utólag nagyon is érthe­tő, hiszen hetek óta azért kényte­len hivatalból hivatalba járni, hogy — végre elfogadják felaján­lott segítségét. A dolog koránt­sem megy olyan simán, gördülé­kenyen, mint azt elképzelte. — Én vagyok, uram az, akiről tavaly december 20-án írtak — emlékeztet a kérdéses tudósítás lobogtatásával. — Háromszor 24 órai szolgálatot ajánlottam fel a saját gépkocsimmal Eger rendjé­nek biztosítására, életünk nyu­galmáért. Szükség szerint éjsza­ka is. Vállaltam emellett, hogy két esztendőn át havi 500 forint­tal járulok hozzá a gazdasági baj­ból való kilábaláshoz. S nemcsak én, hanem további tizennégy egri nyugdíjas társam is. Ők nem akar­jak, hogy nyilvánosságra kerüljön a nevük, én viszont nem félek! — Mindez igen tisztességes cselekedet, dehát... — Tudom én jól — vág közbe. — Erről már szó volt a lapjuk­ban. Nem ezért jöttem, uram. — Akkor bizonyára azt szeret­né elmondani, hogy többen csat­lakoztak az önök kezdeményezé­séhez. Horváth Sándor egyszerre megemeli a hangját. — Az lehet, hogy volt, aki csatlakozott, de úgy látszik, az egészre nincs is szükség! — Hogyhogy?! — A felajánlásunkra tulaj­donképpen eddig semmilyen vá­laszt nem kaptunk! Hiába vol­tam a kapitányságon, hiába jár­tam a Polgármesteri Hivatalban. Nem tudjak, miként is viszonyul­janak az egészhez. Nincs még jogszabály, mondogatják. Pedig arról van szó, hogy egyre rosz- szabb a közbiztonság, s úgy álta­lában az ország helyzete, és mi nem szeretnénk, ha a fölösleges, érthetetlen késlekedéssel a ka­tasztrófa szélére sodródnánk. Az utolsó órában vagyunk, uram, hogy még tehessünk valamit! S mi nem akarjuk elmulasztani ezt a lehetőséget! Be kívánjuk bizo­nyítani, hogy mi nyugdíjasok is képesek vagyunk az ország hasz­nára lenni. Konkrét javaslataink vannak a sorozatos áremelések elkerülhetőségére. Azt tapasz­taljuk azonban, hogy erre nem tartanak igényt. A valamikori egri kereskedő persze, nem hagyja annyiban a dolgot. Elmeséli hamarjában, hogy fordultak ők „magasabb szinthez”, így a taxisblokád el­rendezésében feledhetetlen ér­demeket szerzett Palotás János országgyűlési képviselőhöz is. — Megértő embert kerestünk — magyarázza az öt oldalas leve­let mutatva —, akinek mi, egri nyugdrjasok elmondhatjuk a vé­leményünket. Abban a hiszem- ben, hogy tapasztalatainkkal se­gíteni tudunk! Pontokba szedtük gondolatainkat. Arról, hogy nem vitatjuk a rendszerépítés eredményeit, de a gazdasági át­építés programja bűnösen elké­sett; arról, hogy egy csapatba kellene gyűjtenr a legjobb hazai gazdasági szakembereket, s sem­mi mással ne törődjenek, csak dolgozzák ki az első érthető, vi­lágos, reális programot. Mégpe­dig gyorsan, mert a gyorsaság bi­zonyítja a fontosságot; arról, hogy a költségvetési törvény nyil­vános tárgyalása alkalmat adott a pénzügyi diktatúra huncutsá­gainak, felületességeinek és fe­lelőtlenségeinek leleplezésére; arról, hogy túlbürokratizálódás megy végbe, gondoljunk csak ar­ra, hány államtitkári és államtit­kár-helyettesi munkakört kreál­tak az elmúlt hónapokban; arról, hogy félrevezető szemlélet tartja az inflációt elkerülhetetlen és befolyásolhatatlan sorscsapás­nak, ez a furcsa közgazdasági táj­fun ott pusztít szabadon, ahol azt eltűrik; arról, hogy az árpolitika nem lehet olyan mellékes, amit odadobhatunk a nemlétező pi­acnak és az azon sikeresen nye­részkedőknek; arról, hogy majd ha lesz piac, akkor érvényesüljön annak törvénye, de addig ne ját­szanak felelőtlen elemek az árakkal, mert a köznyugalom­mal, a közrenddel, a jövőnkkel játszanak! A levelet dr. Korom- pai Jánossal együtt írtuk alá. — Milyen válasz érkezett? — Palotás János arról biztosí­tott bennünket, hogy az említett főbb kérdésekben teljes a nézet- azonosság közöttünk. Hozzátet­te még, idézem: „Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy nem egyszerűen arról van szó, miszerint nincs program, hiszen a vezetésem alatt lévő Vállalko­zók Országos Szövetsége — mind két éve, mind egy éve — komplex gazdaságpolitikai prog­ramot dolgozott ki, amelyet el­juttatott a felelős döntéshozó szervekhez is. A probléma tehát az, hogy program ugyan volna, de elsősorban a kormány és bizo­nyos fokig a Parlament képtelen dönteni, képtelen elhatározni magát egyik vagy másik koncep­ció mellett.” Leírta azt is, hogy az egészséges vállalkozásokra épü­lő gazdaságban látja a válságból kivezető utat. — Mit tehetünk ezek után önökért? — Azért jöttem, hogy segítse­nek a nagy nyilvánosság számára tudatosítani: bennünk, nyugdí­jasokban is megvan a támogató szándék, s ne késlekedjenek el­fogadni, hasznosítani azt. Hall­gassa meg a kormány az embere­ket, köztük a nyugdíjasokat is! A kérésnek készséggel te­szünk eleget. S tudván, hogy Horváth Sándor nem akar egy cikknél megragadni, folytatja, amit eltervezett, ígérhetjük: nyo­mon követjük a várható történé­seket. Sz. Z. Heves megyéből indult az év menedzsere találja meg magát ebben a hazában” Az új esztendő jól kezdődött dr. Tóth Tibornak, a Mezőgaz­dasági, Üzemszervezési, Infor­matikai és Számítástechnikai Részvénytársaság vezérigazga­tójának. Január 3-án a Magyar Televízió székházába invitálták, ahol Palotás Jánossal, a Vállal­kozók Országos Szövetségének elnökével együtt átvehették Az év menedzsere — 1990 címet. Heves megyében jól ismerik, hi­szen ma is szoros szálakkal kötő­dik szűkebb hazánkhoz. Egykor itt kezdte pályafutását a kere- csendi Aranykalász Termelőszö­vetkezet főagronómusaként, ahonnan azután a fővárosba ke­rült. — Bevallom, életem egyik legnagyob meglepetése volt, hogy megkaptam ezt a nem min­dennapi, díszes plakettet — mondja mosolyogva a vezérigaz­gató. — Úgy érzem, nem csupán nekem szól, hanem az ágazat, az élelmiszer-termelés elismerését is jelzi. Nem kevésbé a MÜSZI kollektívája — amelyet vezetek — által kifejtett munka méltatá­sát. Az elmúlt években sokat próbálkoztunk, és az erőfeszíté­seket sokszor nem kis eredmény is kísérte. Nem akarok dicseked­ni, de az utóbbi évtized alatt a korábbi vállalatunk, amelyből később részvénytársaság lett, a 60 milliós árbevételét másfél milliárdra növelte, a nyereségét pedig tavaly 30 százalékkal fo­kozta. Nagy erőfeszítés van emö- gött. Szeretném elmondani, hogy 1990-ben rendkívül nehéz feltételek közepette is három fej­lesztést valósítottunk meg. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi üzemmér­nöki intézetével, valamint a Pan­non Mezőgazdasági Egyetem Mosonmagyaróvári Karával kö­zösen először fejlesztettük ki Magyarországon a Gazdaszám­vetést. Ennek az a lényege, hogy a vállalkozókat segíti, miután le­hetővé teszi, hogy naprakészen vezethessék a kiadást és bevételt, nem kevésbé az adózást. Véle­ményem szerint e nélkül ma már nem tudnak eredményesen dol­gozni a vállalkozók. — A másik fejlesztés az úgy­nevezett Mezőhír-rendszer be­vezetése volt, amelyet Heves megyében a kerecsendi Arany­kalász Termelőszövetkezetben is alkalmaznak. Tulajdonképpen korszerű számítógépes informá­ciós lánc ez, amely lehetőséget nyújt nap mint nap ahhoz, hogy az érdeklődők megtudják, mi­lyen cégeknél milyen cikkek el­adók, hol kapni éppen hiányzó pótalkatrészt a gépekhez, vagy milyen árakat alakítottak ki a pi­acokon. Ez a módszer rendkívül gyors, viszonylag olcsó, emellett időtakarékos. — A harmadik volt az úgyne­vezett integrált információs rendszer kialakítása és alkalma­zása a nagyüzemekben. Ez tulaj­donképpen az egész termelési folyamatot átölelő ismereteket nyújt a számítástechnika segítsé­gével. Szintén 1990-hez tarto­zott, hogy mint részvénytársaság, megjelentünk a hazai tőzsdén. Es bevallom, az idén már arra tö­rekszünk, hogy részvényeinkkel bejegyzettek legyünk a pénzpia­con. Ez nem kis dolog, miután magas követelményeknek kell megfelelnünk, de úgy érzem, ké­pesek leszünk rá. Dr. Tóth Tibor, amellett, hogy részvénytársaság-vezető, tehát gyakorlati szakember, a közgaz­daságtudomány kandidátusa is. Címzetes egyetemi tanár Gödöl­lőn, és számos tudományos pub­likáció szerzője. Mégis elsődle­gesen mint menedzsert tartják számon. — Nem csupán azért, hogy pénzt keressek — jegyzi meg tré­fásan —, hanem, hogy szakmai­lag értelmes, hasznos elfoglaltsá­got sikerült találnom munkatár­saimnak. Ugyanakkor ehhez megtaláltam a megfelelő feltétel- rendszert is. Úgy érzem, nem kis dolog volt ez. A legfőbb hitvallá­som, hogy a cégnél dolgozók szakértelme, tisztessége garanci­át és erőt ad a mindennapos tevé­kenységemhez. Értük tenni, a cég jövőjéért munkálkodni na­gyon is érdemes. — Tulajdonképpen nincsenek napi anyagi gondjaim. Akkor va­gyok elégedett, ha látom, hogy más is boldogul. Büszke is va­gyok arra, hogy a MÜSZI-ben dolgozók átlagkeresete többszö­röse az országos átlagnak. Val­lom, hogy az értelmes, hasznos munkát meg kell fizetni, és eb­ben alapvető az egymáshoz való viszony, a bánásmód, a törődés jóban, rosszban egyaránt. A vezérigazgató negyedszáza­da szolgálja a hazai élelmiszer- gazdaságot, de ma is szívesen gondol a pályakezdés kerecsendi éveire: — Az ottani embereket, bará­tokat ma is tisztelem, sokat kap­tam tőlük indíttatásként. Aztán az életemnek olyan fontos állo­jnásai is Heves megyéhez köt­nek, mint az első szerelem, a há­zasság, a lányom születése, aki egyébként ma már egyetemista. Szívesen megfordulok most is Hevesben, bár kevés az időm, de egy-két nap igazi kikapcsolódást nyújt a Bükk-fennsík a maga ro­mantikájával, Szilvásvárad vagy Felsőtárkány. —■ Persze, erre egyre kevesebb jut, hiszen a napi munka, a kül­földi partnerekkel való kapcso­lattartás szinte teljes egészében leköt. Most például intenzíven tanulom az angol nyelvet, és ha­marosan vizsgára is készülök. A perfekt nyelvtudás nélkül ugyan­is egy vezető, egy menedzser el­képzelhetetlen. Én pedig ennek is szeretnék megfelelni. Ha csu­pán azt mondom, hogy ma a MÜSZI-nek nyolc országból vannak részvényesei, akkor azonnal bárki megérti, hogy mi­lyen kincset jelent folyamatosan angol nyelven beszélni. — Mi kellhet ennél több? Bé­kesség; megértés és munka azért, amit gyermekkorom óta dédel­getek: hogy mindenki találja meg magát ebben a hazában. Mentusz Károly J ÉKSZERJAVÍTÁS az egri Centrum Áruház első emeletén, rövid határidővé L Törtarany-, űjékszer- készítésck. Nyitva: hétköznap 9—13 óráig, ^ 14-16.30 óráig. ^ J, Gyakorlattal rendelkező adminisztrátort keresek napi 4 órás munkaidőben. Német nyelvtudás kívánatos. Sajátgépkocsi- használatot térítek. Érdeklődni: a 36/13-619, 10-680-as telefonokon 8—14 óra között. ^

Next

/
Thumbnails
Contents