Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-10 / 212. szám

HÍRLAP, 1990. december 10., hétfő GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE Pumpolni ma is szükséges... Ki teremt kultúrát •• •• •• rv Gyöngyösön? Néhány hete szinte egyidőben két gyöngyösi kezdeményezés­ről is hírt kaptunk. Az egyiket a város közművelődésében eddig is tevékenykedő szakemberek, a másikat két önkormányzati tag, Szamosvári György és Béres Ti­bor neve fémjelezte. Az elsőben egy védegylet létrehozásáról volt szó, a másodikban egy felhívást tettek közzé: várják azoknak az ötleteit, akik másképp képzelik a „kultúracsinálást” Gyöngyösön. Az alábbiakban a védegylet egyik kezdeményezőjével, Bárá­nyt Istvánnéval, a Mátra Műve­lődési Központ igazgatójával be­szélgettünk arról, milyen vissz­hangra talált az ötletük, s egyál­talán: hogyan gondolják a kultú­ra újrarendeződését az egylet tagjai. — Gyöngyösi Kulturális Véd­egylet néven alapítottuk a társa­ságunkat, de nem biztos, hogy ez lesz a végső megnevezésünk. Bár nem is ez a legfontosabb, inkább a tartalom. Mi lényegében a saját szakmai tapasztalatunkat aján­lottuk fel az új önkormányzatnak a kultúra megyannyi területén, az oktatástól elkezdve a népmű­velésen át a művészetekig. Ké­szítenénk egy konkrét tervet ar­ról, hogyan képzeljük el Gyön­gyös kulturális arculatát az elkö­vetkező öt évben. — Hallani olyan hangokat, hogy egyes intézmények — bele­értve azt is, amelyiknek ön az igazgatója — ezzel az egylettel kí­vánják bizonyítani saját létjogo­sultságukat... — Az igaz, hogy közművelő­dési intézmények, illetve azok munkatársai is tagjai az egylet­nek. De azt nem hiszem, hogy bi­zonyítanunk szükséges, főként azt nem, hogy egy művelődési házra igény van-e a városban, vagy sem. — Viszont az egylet hiába tesz le szebbnél szebb terveket a kul­túra megóvására, ha ugyanany- nyi, vagy még kevesebb pénzzel rendelkezik az önkormányzat ezek megvalósítására. — így van, ezért is született meg az az ötletünk, hogy Kultu­rális Alapítványt hívunk életre, és másfajta pillérre helyeznénk a támogatási rendszert. Eddig ugyanis az a gyakorlat műkö­dött, hogy elindultunk a vállala­tokhoz, és pénzt pumpoltunk tő­lük úgymond a kultúrára. Sze­rencsésebbnek tűnik, ha ezután ugyanúgy elindulunk pumpolni, de célirányosan. Megmondjuk, hogy konkrétan erre és erre a tá­borra, kiállításra, koncertre kér­jük a pénzt. Ez a fajta szponzorá­lási rendszer szimpatikusabb a vállalatok számára. — Jelentkezett-e már valaki — az egylet tagjain kívül — ötle­tekkel? — A tanács művelődési osztá­lyára érkezett egy levél, a „kultu­rális bizottmány” részére. Igazá­ból nem lehetett eldönteni, ne­künk szól-e, avagy a Szamosvá- ri-Béres féle kezdeményezésre jött. De mivel ez nem valamiféle versenyzés, hogy ki kap több le­velet az állampolgároktól, ezért talán nem is a címzett a lényeg. Hanem az, hogy Balázs Benjá­minná, a levél szerzője nagyon jó ötletekkel rukkolt ki. Egyebek között azzal, hogy művésztele­pet kéne csinálni a városban, il­letve művészeket „idecsalogat­ni”: éljenek itt, gazdagítsák Gyöngyöst az ittlétükkel. Aztán írt a szabadtéri színpadról, ami a Mátra Művelődési Központnak is nagy gondja: képtelenek va­gyunk egyedül fenntartani. Ba- lázsné emlékeztetett arra, hogy régen a színpad helyén egy nyolc méter átmérőjű szökőkút műkö­dött, de azt is megjegyezte: nem lenne szerencsés ennek a vissza­állítása. Az akkori — talán ötve­nes — évek szemléletét tükrözi, annak az ízlésvilágnak felel meg... (Szándékunk szerint megszó­laltatjuk a másik kezdeményezés elindítóit, azaz Szamosvári Györgyöt és Béres Tibort: vajon hogyan látják ők a kultúra jövő­jét — Gyöngyösön.) Doros Judit 13-án: bizottságok is A tervezettnél hosszabbra si­keredett, a késő éjszakába nyúlt Gyöngyös város képviselő-tes­tületének elmúlt heti ülése, így nem jutott már idő az önkor­mányzati bizottságok megalaku­lására. Erre — a tervek szerint — december 13-án kerül sor. Németországi turné előtt A Vidróczki Néptáncegyüttes szerepléseiben — mint ismeretes — a külföldi turnék is hagyomá­nyosak. Jövőre Németországba szól a meghívásuk, Hamburg mellett — az ország legnagyobb folklórfesztiválján — lép majd közönség elé a gárda július vé­gén, augusztus elején. Kardhercegnő „Bizony, a problémákat nehéz kiállni, különösen, ha a csavaros észjárást követelő ÉSZ próbáját a szilárd lelkületet igénylő BÁ­TORSÁG próbája, majd a NAGY VÍVÁS követi.” íme, Bé­kés József: Kardhercegnő című darabjának beharangozó szöve­ge a gyöngyösi Mátra Művelődé­si Központ programfüzetéből. A Népszínház vendégjátékát szer­dán — azaz december 12-én — délelőtt 10 és délután fél 3-kor láthatják a gyerekek az intéz­ményben. Látogatás a Waldorf-óvodában A Gyöngyösi Képzőművésze­ti Műhely óvónőket, tanítókat, tanárokat invitál a solymári Wal- dorf-óvodába. A hazánkban egyre elterjedtebbé váló mód­szer remélhetőleg még több kö­vetőre talál az ilyen módszertani kirándulások után. Az első talál­kozó holnap lesz, a csoport dél­után egy órakor indul a gyöngyö­si Mátra Művelődési Központ elől. Érdeklődni és jelentkezni Delast Elenánál lehet a Gyön­gyösi Műhelyben, vagy a 12- 282-es telefonszámon. Vendégségben \ Kedves kocsmában A Kedves kocsmát a piactéren találja a szomjas utazó, aki száraz torok­kal és elfagyott végtagokkal bolyong Gyöngyös városában. Belép, aztán megkönnyebbülten fogyaszt, s kis idő múlva maga is szívesen becézi a cím­ben szereplő módon a talponállót... (S teheti, hiszen a „kocsma” mellett a „Kedves Vendéglő” felirat díszeleg a ház oldalán. Bár meglehet, az utóbbi mást jelöl, a jelző mindkettőnek dukál...) A kocsmában — milyen is lenne? — kocsmai a hangulat, füst és zsivaj, de ennek ellenére mindenki jól érzi magát. Kivéve talán azt a polcon ottfe­lejtett, jó kétkilós pontyot, amelyik hiába tátong, mert amit ő rendelne, olyat itt nem tartanak. Méghogy víz. Brrr... (kácsor) Kérdésünk a gyöngyösi közúti igazgatóságon: Mérnök úr! Jöhet a tél ? A hómarók készen állnak Tél tábornok lassan megrázza köpenyét. Ilyenkor november vége felé már akár havazásra is lehet számítani. A ködös, párás, csapadékos időjárás óvatosság­ra, fokozott figyelemre, lassabb vezetésre inti az autósokat. A téli üzem nagyobb figyelmet, erőfe­szítést jelent a közutasok számá­ra is. Vajon meglepné-e őket egy nagyobb síkosság vagy hóesés? Van-e elegendő hómaró, -eke, sózógépjármű? Ezekre a kérdé­sekre kerestünk választ a Miskol­ci Közúti Igazgatóság Gyöngyösi Üzemmérnökségén, amely a Mátra, Gyöngyös és Hatvan csaknem 400 km hosszúságú út­hálózatának a gazdája. Kérdése­inkre Szabó Lajos, a gyöngyösi üzemmérnökség vezetője vála­szolt. — Mérnök úr! Lehetséges-e egyáltalán a síkosság ellen haté­konyan védekezni? — A síkosság elleni védeke­zésnél kellő módszert alkalma­zunk — feleli Szabó Lajos. — Az egyik az őrjáratos védekezés. Az ebbe a rendszerbe beosztott utaknál 24 órás folyamatos ügyeletet tartanak a só- és salak­szóró gépjárműveink. Terüle­tünkön 7 őrjáratos útszakasz van. Idetartoznak — az autóutat beleértve — az első- és másod­rendű főutak, a Mátra útjai, to­vábbá a Selyp — Gyöngyöspata — Gyöngyös — Gagarin Hőerő­mű közötti utak. Ezen közuta­kon sóval és sós salakkal védeke­zünk, kivéve a galyatetői elága­zótól Mátrakeresztesig, illetve a „szenteki” bekötőutakon, ahol csak salakkal. Az összes többi úton a rayonos (területi) védeke­zést alkalmazzuk, amely nem tel­jes hosszban történő salakszórást jelent, csak a kritikus emelke­dőknél, vasúti átjáróknál, veszé­lyes kanyarokban van salakszó­rás. A síkosság elleni védekezés­hez 9 darab, speciális szóró- adapterrel felszerelt gépjármű áll rendelkezésünkre. — A visontai és az abasári el­ágazó között télen igen gyakran korcsolyapályává válik az úttest, lefagy a 3-as számú főút ezen szakasza. Útellenőreiknek ilye­nekre fokozott figyelmet kell for­dítaniuk. Létezik-e normaidő a sózásra, a hóeltakarításra? — Igen, a védekezéshez nor­matívák vannak meghatározva. Az őrjáratos utaknál — az első­rendű főúton — a síkosság észle­lésétől számítva 2 órán belül el kell kezdenünk a sózást, és az el­hárítást 6 órán belül be kell fejez­ni. Meg kell jegyeznem, annyi gép, technika nem áll rendelke­zésünkre, hogy mi minden kilo­méterkőnél ott legyünk, de min­dent megteszünk. A hóeltávolításnak is vannak normatívái — folytatta Szabó Lajos. — Elsőrendű főúton 5 cm vastagságú hónál meg kell kez­deni a hóeltávoh'tást, s a havazás megszűnése után — 15-20 centis leesett hónál — 6 órán belül be kell fejezni az eltakarítást. A hó­akadályok megszüntetésére van 2 darab Mercedes hómarónk, egy kétszámyú, és 11 darab egy­szárnyú hóekénk. Ezek bevetés­re készen állnak. A téli ügyeletet két helyről irányítjuk — a nap 24 órájában. Az üzemmérnökség központi ügyelete Gyöngyösön, a Karácsondi út 1. szám alatt ta­lálható (telefonszám: 12-222). A Mátrában az alügyeleti he­lyünk Mátraházán van (telefon­szám: 74-047). — Úgy hírlik, a közelgő tél igen kemény lesz, nagy havat és hideget jósolnak. A téli közleke­désre vonatkozóan melyek a ja­vaslatai? S még valami! Melyek a legveszélyesebb útszakaszok Gyöngyös és környékén? — Ä téli közlekedéshez egyértelműen megfelelő mintá­zatú gumiköpenyt kell használni. Lehetőleg legyen a csomagtartó­ban egy lapat és egy fél zsák só. Még egy jótanács: gyakorlatlan vezető ne vezessen teíen, ha nem fontos. Inkább gyakoroljanak egy kis téli vezetést forgalom­mentes helyeken... A legveszé­lyesebb útszakasz Gyöngyös és környékén az M3-as autóút „nagyrédei emelkedője” és a 3. számú főút szurdokparti szaka­sza. Idetartozik a már említett abasári és visontai elágazó kö­zötti kapaszkodósávos szakasz, amely igen balesetveszélyes. Az említett szakaszokon téíen sok szomorúság keletkezik, főleg emberi mulasztásból, a téli veze­tés gyakorlatlanságából. A Mát­rában télen alig van baleset, ugyanis itt jobban félnek a veze­tők, s nem taposnak nagyobbat a gázpedálra... KorcsogBéla Világbanki támogatással Új sínfelújí üzem Egymilliárd forintosnál nagyobb beruházás Gyöngyösön, a MÁV Kitérőgyártó Üzemében két hegesztősoron készülnek a 120 és 126 méteres sínek. Ha van is csarnok a munkához, a feladatok jelentős részét a szabadban kell elvégezni, s olykor — amikor cudarabb az időjárás — bizony meglehe­tősen embertelenek a körülmények. Nem véletlen, hogy a fedetlen területen inkább csak a régiek, az idősebbek dolgoznak, a fiatalok messzire elkerülik a mostoha helyet. Már az állapotok puszta javítása megkövetelné az üzemrész felváltását egy minden tekintetben kedvezőbb feltételeket biztosító munkahellyel, de az államvasutak vezérigazgatósága gazdasági meg­fontolásból is fontosnak ítélte a cserét. A szűkösebb időkben kevesebb pénz jut új sínekre, jó, ha a szük­séges pótlást sikerül ezekből elvégezni. A szoron­gató helyzetben a sínfelújítás került előtérbe, a meg­lévő, megkopott vágányszakaszokat iparkodnak kijavítani. A rongálódást eltüntető új futófelülettel ismét rendeltetésük szerint használhatók az acél- utak. Természetesen ezután már csupán a mérsé­keltebb sebességű, kisebb tengelynyomású pályá­kon, a kevésbé jelentős vonalakon. A megoldással a Világbank is szimpatizál. Mi több: a már évekkel ezelőtt felvetődött gondolat megvalósítását, a mind határozottabb gyöngyösi szándékot, törekvéseket a nemzetközi pénzügyi szervezet nagy összegű hitellel támogatja. Mint Kelemen Árpádtól, a vállalat igazgatój ától a közelmúltban megtudtuk: már megvan az engedé­lyük az egymilliárd forint értéket is meghaladó be­ruházáshoz, amiben 6.5 millió dolláros a világbanki kölcsön. A programhoz rövidesen saját team alakul a cégnél, amely a legjobb tudásával, igyekezetével azon lesz, hogy a tervek a jövő tavaszi kezdést köve­tően mielőbb valóra is váljanak. A befektetés nagyságára (s egyben hazai pén­zünk értéktelenedésére) jellemző, hogy az egy híján negyven esztendős munkahely, a hajdani Váltó- és Kitérőgyár — Gyöngyös első új, „szocialista nagy­üzeme” — annak idején 12 millió forintba került. A MÁ VTI műszaki dokumentációi alapján in- 'dul a kivitelezés a város szélén, a jelenlegi hegesztő­telep szomszédságában. Számottevő földmunkára, útkészítésre, épületemelésre, új darupálya és kom­munális létesítmények kialakítására kerül sor. A megbízásokra versenykiírás van máris folyamat­ban, s feltétlenül a legelőnyösebb ajánlatokra köt­nek majd ez esetben is szerződést. Zömében azon­ban a MÁ V elsősorban a maga csapataira számít. Két ütemben szeretnék a beruházást elvégezni, s az a cél, hogy évi 180 kilométer hosszúságú felújított sínt — 90 kilométeres pályához szükséges acélpárt — küldhessenek Gyöngyösről a vasutaknak. Négy esztendő múlva próbálnak eddig jutni, de — nem titkolják — inkább 36 hónap alatt. S ha a változások közelebbről mindössze csak 30 körüli embert érintenek is kedvezőbben, legfeljebb 10 új dolgozónak teremtenek korszerű munkahelyet, feltétlenül az egész vállalat látja hasznát. Hiszen a felújított sínből juthat külföldre is, mert megfelel az európai szabványnak. Ami annál is inkább örven­detes lenne, mivel a MÁ V Kitérőgyártó Üzemnek 1969 óta az idei évig nem volt exportja. Csupán 1990-ben adódott mód arra, hogy — az ózdiakkal közösen — négyezer, úgynevezett geolemezt küld­jenek Törökországba. S mostanában mutatkozik több cikkre is holland érdeklődés. A közös gyártás azonban — az osztrákok, németek, franciák koráb­bijelentkezését is tekintve — még mindig bizonyta­lan. Biztosabbnak látszik — legalábbis egyelőre —, ha a gyöngyösiek saját elhatározásaiknál marad­nak. Ezekben ugyanis az idén sem csalatkoztak. A korábbi, soványabb idők után várhatóan ismét jó évet zárnak, mégpedig december 22-ig. S gazdálko­dásuk eredményéből jövőre az emlegetett nagybe­ruházás mellett több kisebb, de korántsem jelenték­telen fejlesztésre is futja. Jelenleg nem fenyeget sen­kit a munkanélküliség réme. A tervezett új sínfelújítóról még annyit, hogy ter­mészetesen ez is beillik számítgatásuk mindennapi gyakorlatába. Évente közel 150 millió forintos megtakarításhoz vezet a beruházás, s így 5-6 esz­tendőn belül meg is térülhet. Gyóni Gyula Egy hőerőműben félelmetes „blokkok” vannak, gi- gantomán oszlopok, szóval egy hőerőműben valahogy minden túl nagy. Fotóriporter kollégánk, Gál Gábor ezúttal a meg­búvó részletet örökítette meg, azt, amit elsőre talán észre se venni a visontai Gagarinban, de amely valami miatt mégis érdekes lehet. Még azok számára is, akik a lézerle- mezjátsző helyett inkább a madarak énekét hallgatják, és a számítógépek előtt nem esnek hasra, és utálják a vi­deót meg a toronyházakat, de mit nem adnának egy kis tóparti nyugalomért... Visontai „dizájn”

Next

/
Thumbnails
Contents