Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-10 / 212. szám
4. HORIZONT 1990. december 10., hétfő Tükör által homályosan Hanna Barbara W.-ről, saját szavaival Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. (Szent Pál levelei: A korinthusiaknak) ..megerezni egymást, s egyszerre mozdulni... Ahogyan a művész látja A természet gyermekei Vízimolnámé Ahogyan a művész látja Nem szoktam tükör előtt próbálni. Az érzések a lényegesek és a közönség. Majd általuk viszontlátom műveimet. Amit én csinálok, nem igazán tánc. Inkább érzések a test nyelvén elbeszélve. Amszterdamban tanultam ezt a mozgást, egy színházi iskolában. Ilyen iskola a világon kevés van. Amerikából is idejárnak tanulni, mert ott nem hoztak ilyen iskolát még létre. Új táncot és release technikát tanultunk. Improvizációt, lazítási-elengedési gyakorlatokat végeztünk, kompozíciós feladatokat oldottunk meg. Négyéves volt a képzés, egyéves bevezető és egyéves befejező résszel. Nem táncot tanultunk, hanem elképzeléseket és technikákat. Az iskola diákjai azóta a világon szétszóródtak mindenfelé, de az elképzeléseket elvitték magukkal. Erről köny- nyen felismerhetők, mert az érzés, a gondolat az hasonló, a koreográfia az más is lehet. Egyik tanáromtól Aikidot is tanultam. Ez annyira érdekelt, hogy a tanárom tanárát megkerestem New Yorkban, és egy évig én is tanultam tőle. Magyarországra meghívás alapján érkeztem. Látták Hollandiában egy táncomat, és meghívtak egy koreográfiára Székes- fehérvárra a Kölcsön Színházhoz. Emellett Budapesten indult egy új iskola októberben, a Kreatív Mozgás Stúdiós Angelusz Iván és Kármán Ferenc vezetésével, ahol tudatos testtechnikát és individuális táncot tanítok. A tanításban arra törekszem, hogy tanítványaim már a kezdetektől vállalják a fellépést, és lassan feloldódva megtalálják a kapcsolatot egymással, a térrel és a tánccal. Fel kell oldódni, mert a táncnál a belső kapcsolat éppúgy lényeges, mint a külső. Béniről kifelé haladva érezni kell a tér lüktetését minden tagunkban. Nem a forma, hanem az érzés a lényegesebb. Most november 12-16. között Egerben tarthattam egy tanfolyamot. Nagyon megszerettem a résztvevőket. A szervezési nehézségek miatt kissé haragudtam, mert mindent ígértek, és végül a résztvevőknek (akik főleg angol szakos főiskolai hallgatók voltak) kellett tolmácsolniuk. Persze, nem lehet a magyarokra haragudni. Mindig kedvesek, „pénz az nem számít", de a szervezésük... — hát az érdekes. Mikor jöjjek? Amikor ráér! Mégis, mikor? Akármikor. — Hányán lesznek? Lesznek! Egerben az egy hét kevés volt ahhoz, hogy a hat év alatt tanultakat megismertessem velük, de nagyon jól megéreztük egymást ez alatt az idő alatt. Végeztünk tükrözési gyakorlatokat, olyan ez, mintha tükör előtt állnánk, de nem „majomkodni” kell, hanem megérezni egymást, és egyszerre mozdulni. Ugyanezt a megérzést gyakoroltuk a tárgyakkal, a talajjal. Fekve ellazítást végeztünk, és vártuk, hogy a talaj vonzza testünket. Lazítással és tudat által irányítva történt minden, erő nélkül. Végeztünk egy kis kontakt táncolási gyakorlatot, és a táncon kívül részt vettem a főiskolásnapokon, bemutatókon, filmvetítéseken, diszkón. Nagyon érdekes és kellemes volt. Szeretnék még egyszer visszajönni, talán akkor műsorral is. Többféle műsorom van. Nagyon változatosak. A vad táncolástól a teljes mozdulatlanságig. Egyik legkedvesebb koreográfiámat egy gerincsorvadásban szenvedő nő megdöbbentő szerelmi versére készítettem. A műsorom egész ideje alatt egy trapézon feküdtem a magasban mozdulatlanul, csak a fejem, hosszú hajam, valamint kezeimből és lábaimból pár centiméter látszott ki. És az egész vers alatt mozdulatlanul feküdtem. Nagyon fárasztó volt, de az érzés csodálatos, azt éreztem, amit a költőnő érezhetett, egy beteg testet és egy száguldozó, felejthetetlen érzést. Ma is erre emlékszem vissza leggyakrabban. Jó az emberekkel, a közönséggel találkozni. Tőletek tanultam, hallottam erről József Attila kedves versét: „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat!” Gerják István Fridél 'Lajos grafikusművész munkái lassacskán körbejárják az országot; mintegy félszáz kiállításán számolt be eddig, mit tart ő megörökítendőnek mindabból, ami a magyar vidéken, a falvakban, a vizek mentén, az erdő alján élő emberek sorsából kiolvasható. Most éppen Pécsett rendeztek tárlatot legújabb munkáiból. Az anyag ismeretében tartottuk fontosnak, hogy az alkotó pályájának erről a szakaszáról lejegyezzük észrevételeinket. Tesszük ezt annál is inkább, mert az elmúlt években nem egyszer hírt adtunk szakmai sikereiről. Azt eddig is tudtuk, hogy Fridél Lajos élményanyaga az a Mezőkövesd környéki falusi élet, vagy majdnem falusi valóság, ahonnan a közeli hegyek is látszanak, az alföldi erek, vizek, tavak, patakok, folyócskák meg folyók könnyen elérhetőek. Itt olyan emberek élnek, akikben a szorgalom, a munka az ősi kapcsolatokat késztetik, engedik tovább élni. S ha a modem, mai városban van minden: rohanás, tévé, lézertechnika, gyár, acél, számítógép, pillanatnyi érdekektől fűtött adok-veszek, akár a politikában is, meg van meghunyász- kodás is a meg nem rendelt mindennapi gondok miatt, itt, ebben a földszagú állapotban, ebben a „mindenki mindenkinek ismerős” kapcsolati rendben minden meghittebb, szemérmesebb, csendesebb, méltóságteljesebb, mint máshol. Lehet, hogy másnak ez a csendesség, ez a meghittség, ez a lassúbb ritmusúmozgású élet talán az unalom csődje. Mert mit is mondhat egymásnak bármi újat ez a néhány ember, asszony és férfi, lány és fiú azonkívül, hogy reggel a jószágot meg kell etetni, este megint csak gond van velük, az órát az állatokhoz kell igazítani, meg mindahhoz, ami nem enged beleszólást, még a tévének se, meg a rádiónak se, mert ez a ritmus nem bontható fel, nem alakítható át mássá, másfélévé. Itt a természet diktál, és ők a természet gyermekei. Veszem is sorra a lapokat. Itt van elsőként a Templomkerti élmények, előtérben a messzire néző kutya, teljes fülelésének hangsúlyozására bal első lábát felemeli, két szeme összpontosít, mert távol, képen kívül történik valami. Tőle balra vastag törzsű fa seprűszerű ágaival, a templomkertben kis ház, nyilván a ravatalozó vagy sekrestye, jobbra innen fényes ablakaival a parányi templom, mögötte hegy vagy domb, mindenütt lombtalan faágakkal, de az egész ábrát olyan hullámzással telítve, mintha ez a megmerevített mozgás az időből is kilépett volna. S közben fehér foltok, hogy a levegőt és az eget is beleszámíthassuk az élménybe. A Pásztorfiúról szóló rajzon meg mintha csak azért ült volna le a gyerek a vastag törzsű fa mellé, hogy figyelő állatainak mondana valami szépet, hiszen a magányos ember társat keres, ott, ahol eléri azt. Az Udvarlás hátterébe is ott magasodik a falusi szentegyház törpe kis tornyával, mintha azt üzenné, a nő és férfi kapcsolatát nemcsak a test múló szenvedélye irányítja, magasabb helyen is számadással tartozunk mindenről. A Vízimolnárné családja — három nemzedék — az öregasz- szony, a fiatal házaspár és az unoka a vízimalom kerekei mellett pihenőt tart, az álló fiatalasz- szony még meg is támasztja jobb könyökét a terelőpálcával, nyilván a mezőről jött. A négy személy négy felé néz, mert mindenki magának és magáénak akaija látni a világot. Ezek a tusrajzok egy elmélkedő művész „naplójegyzetei”. Azért íródnak, mert a belső kötelesség sürgeti a grafikust arra, hogy az ő elszaladt fiatalságát, és benne mindazt, ami akkor és ott volt látható és megélhető, ahol ő szaladgálta végig az akkor még végtelennek tűnő távolságokat megörökítse. Vallomások ezek a tusrajzok, a bennünk élő haza le- jegyzetelése. Mert a hazát nem nagyban, inkább az apróbb, de meghitt részletekben kell és lehet igazán megélni — ha van hozzá készségünk. Farkas András Horoszkóp december lO-től december 16-ig KOS (Hl.21.-rv.20.) Szerelem: Nehezen fogad el néhány dolgot, emiatt nézeteltérésre számíthat. Saját elképzelését nem tudja megvalósítani, mert partnere épp az ellenkezőjét szeretné. Hivatás: Most kezdődik az év végi hajrá: munkahelyi kötelezettségei egyre szaporodnak, s közben már a bevásárláson, ajándékszerzésen jár az esze. Ráadásul a várt pénz is elmarad. BIKA (IV. 21.-V. 20.) Szerelem: Kellemes hétvége ígérkezik a partnerével, csakhogy addig még van öt szürke hétköznap, amit ne- . hezen visel el. Hivatás: Váratlan utazás szeli ketté a hetét. Az is lehetséges, hogy vidéki ügyfelek érkeznek, akik átszervezik előre eltervezett programját. A kapkodás veszélyes - különösen a közlekedésben. IKREK (V. 21.-VI. 21.) Szerelem: Az Ön körül kerekedett szóbeszéd eljutott a partneréig, és most gyanakvó, bizalmatlan. Ha alaptalanok a pletykák, próbálja megnyugtatni, ha valóban megtörténtek a dolgok, akkor is rendeznie kell élettársával a kapcsolatát. Hivatás: Kicsit szétszórt a héten, néhány elmaradt ügyben kell most döntenie, illetve anyagi helyzetét kell gyorsan megoldania. RÁK (VI. 22.-VII. 22.) Szerelem: Házasságra készül? Ha lehet, még ne mondjon igent. Várjon néhány hónapot, amikor a csillagok kedvezőbben befolyásolják a jövőjét. Hivatás: Inkább végrehajtó, mint munkáltató szerepet vállal, de ezúttal nemcsak mások életéről kell döntenie, hanem a saját pénzét is kénytelen kockáztatni. OROSZLÁN (VII. 23.-VIII. 23.) Szerelem: A rokonság kicsit összekuszálja magánéletének szálait, de néhány nap elég ahhoz, hogy tisztázódjon minden félreértés. Hivatás: Valaki az ismerősei közül az Ön befolyására számít, de a végén visszaél jóhiszeműségével, és kellemetlen helyzetbe kerül miatta. SZŰZ (VIII. 24.-IX. 23.) Szerelem: A bókoknak nem éppen mestere, így akarata ellenére megbántja kedvesét. Hivatás: A hivatalos órákból nem akar egyetlen percet sem ellopni, mert lelkiismeretes, és munka is akad elég. Az ünnepi bevásárlásra viszont este már nincs ereje. Ügyeljen jobban egészségére! MÉRLEG (IX. 24.-X. 23.) Szerelem: Magánügyeibe általában nem enged beleszólást, most azonban barátja tanácsát kéri, mert már önmagával sem tud zöldágra vergődni. Hivatás: Ahogy közeledik az év vége, úgy fogy a munkakedve. Legszívesebben már most megkezdené az ünneplést. Pedig az még odébb van: rengeteg tennivaló zsúfolódik még erre a hétre is. Valaki visszaél a bizalmával! SKORPIÓ (X. 24.-XI. 22.) Szerelem: Alaposan összekuszált mindent, de még nem veszélyes a helyzet, kedvese ragaszkodik a kapcsolatukhoz, s hajlandó megbocsátani. De a bocsánatkérést nem úsz- sza meg! Hivatás: Rengeteg a tennivalója, és olyan fába vágja a fejszét, amivel egyedül aligha boldogul. Pereskedésnek nem kedveznek a csillagok. NYILAS (XI. 23.-XII. 22.) Szerelem: Lassan helyreáll a családi béke, ebben elsősorban a közelgő ünnepek, s főleg a barátok diplomatikus közbelépése játszott jótékony szerepet. Hivatás: Egyszerre sok mindenbe belekap, és semmit nem fejez be. Az üzleti életben most háttérbe szorul. Csak alaposan megfontolt esetben írjon alá szerződést, mert pénze bánja a kapkodást. BAK (XII. 23.-I. 20.) Szerelem: Veszedelmes játékba kezdett, csak akkor érdemes folytatnia, ha később nem bánja a csalódást. Hivatás: 0\yan megfontolt embert, mint Ön, ritkán érhet kellemetlen meglepetés, mindent előre képes kiszámítani, de ura marad a helyzetnek. VÍZÖNTŐ (I. 21.-II.. 20.) Szerelem: Kicsit elhanyagolja szeretteit, minden más fontosabb most, mint ők. Még az ajándékvásárlásra sem jutott túl sok ideje. Talán az idén azt sem tudja pontosan, kit mivel akar meglepni. Hivatás: Óriási lelkesedéssel veti bele magát a munkába, egy kicsit a társai érdekeit is keresztezi ezekben a napokban. HALAK (II. 21.-ffl. 20.) Szerelem: Depresszióba esett, úgy érzi, mellőzik, kedvese elfordult Öntől, senki nem érti meg, pedig... Pedig? Nos, ezen kellene elgondolkodnia, hogy mi az, amit rosszul tett. Mert nem lehet az, hogy a világ egyszerre vált rosszá. Hivatás: A legjobb, ha most csöndben végzi a dolgát, s nem kelt feltűnést. Herczeg Kata (Átvéve a Tvr-Hét-ből) S(z)ellő a pincében A háború kutyája pedig malacrózsaszín, és lehajtott fejjel öklendezik. A teste görcsbe rán- dul, fogazata szabályos hófehér fegyver, a szájából vér csorog. Nem félelmetes, és nem borzasztó. A kutya létszomorúsága inkább rezignált szánalmat ébreszt. A két tenyérnyi képet Minna Soraluoma festette. A zöld kutya mellett desszertesdoboz, rajta csendéletvázlat. A díszdoboz meghagyott piros rózsái és a szkematikus csendéleti tárgyak eklaktikusan keverednek, a szándékoltan dilettáns festői megoldásban. A Nyte (Most) finn képzőművészcsoport Poriból érkezett Egerbe, bemutató kiállításukat a Kispréposti palota pincéjében rendezték meg. Látható egy három lábon járó nyúl kerékpárláncból, a címe „Úton a célba”. A szólás nyelvi abszurditása kap vizuális plasztikai kifejezést a négylábú állat arányrendszerét követő szoborban. A pincefalon van még egy alacsonyan szálló szegecselt bádogfelhő és szétszedhető gyermekjátékelemeket idéző repülőgép is. Az ötletes pop-artos plasztikák Veijo Setala alkotásai. Esko Railo a gyermekrajzok ákom-bákomszerű megoldásait váltogatja a metaforikus történeti utalásokkal. Giacometti kígyózó plasztikáiról lefejti a meg- kötözöttség szálait, a grafika képi horizontján apró tárgyak vonulnak fel. Vajon van-e Ariadne-fonala a lélek szorongató látomásainak? Rolf Lehtinen légies installációjában, a függesztett préselt virágok gyönyörű sziulettje, lefelé lóg a kerek zsebtükör fölött. A fej reállított természet éppen esz- köztelenségével és egyszerűségével válik meditácios objektummá. A nézőpont változtatásával feltárul a sík és a tér ellentmondása, a látszat és valóság relativitása. Saija Hairo elveti a világ illuzionista ábrázolásának lehetőségét. Képei töredékformák, melyek kvázi a teljesség széthullt darabjaivá lesznek. A geometrikusán ívelt hegyes formák és a hozzájuk kapcsolt felfújt vászonpárnák egy színnel megfestve, a plasztikai tér és a képi tér egyesítésére adnak lehetőséget. „Haiku” című sorozatában a japán buddhista irodalmi műfaj gyémánt-tömörsége analóg a kepek formai egyszerűségével, stiláris kiüresítesével. A kép az, ami azonos önmagával. Sinikka Santikko montázsain az önmagát kereső, arcát vesztett XX. századi ember szorongásai jelennek meg a „Ki vagyok én?” című sorozatában. Pa- ivi Mikkonen a fotókon, Marja- Leena Kukkasmaki akvarelle- ken, Sállá Syvanne mini pasztel- leken keresi az emberi lelek rejtélyeit. Kuisu Koivistoa nyúl szerelmese. A Beuys-i állatmotívum a lelki metamorfózis átélt variációivá lesznek képein. (Or- feusz-nyúl, Léda-nyúl, stb.) A transzavantgarde expresszivitása helyett itt a bensőséges méretek líraisággal telítődnek, a szubjektív élmeny szelíd szürreális áttételeken érvényesül. Henry Meri- maa tárgykollázsait nemes egyszerűség, mértéktartó anyag- használat, és tiszta formaalkotás jellemzi. A különböző minőségű anyagok: fa, tapéta, fűrészlap, fénykép-applikációk komponált összhatásban jelennek meg. Eija Hannus képén az ember és halmotívum simul egymást követő formákba. Van itt még hullámzás, vízdémon, sellő, férfiprofil, és női láb, ami felidézi a tenger misztériumát, az élet princípiumának hordozóját. Képeit átlengi az örök hullámzás metafizikus csendje. A fiatal képzőművészcsoport ment a helyi hagyományokból, és programszerűen vállalja a kortárs képzőművészet irányzatait, jelenségeit. A kiállítás műfajilag és technikailag változatosan, a jó rendezés pedig levegősen töltötte meg a Kispréposti palota tágas pincéjét. Dévényi János
