Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-08 / 211. szám

HÍRLAP, 1990. december 8., szombat SPORT 15 Ausztria visszatér a KK-ba Félévi értesítő Két év múlva Magyarország rendez A múltban roppant népszerű­nek számítottak a labdarúgó Kö­zép-európai Kupa küzdelmei. Az idők során azután szép foko­zatosan veszített sportértékéből ez a torna. Egyesek azzal magya­rázták ez utóbbi tényt, hogy az UEFA Kupa egyszerűen „leszo­rította” a porondról a KK-t. Ám a KK Bizottság legutóbbi prágai ülésén érezhetőek voltak azon törekvések, hogy a Mitropa Ku­pát (ez a kupa elnevezése külföl­dön, de nyugodtan átültethető a magyar sportnyelvbe is!) újfent fontossá, rangossá tegyék. A prágai megbeszéléseken a bizottság soros alelnöki minősé­gében is dr. Terpitkó András képviselte a magyar szövetséget, ő adott összefoglalót az ottani tanácskozásokról. — Nagy örömmel fogadtuk Ausztria ismételt jelentkezését — mondta dr. Terpitkó András. — Tízéves szünet után szövetsé­gük jelezte: szeretnének újra egy csapatot indítani a KK-ban. így azután az 1991-es, olasz földön sorra kerülő eseményen öt or­szág csapatai mérkőznek. A há­zigazda jogán a Torino és a Pisa indul. Ez a rendezési alapelv a jö­vőben is gyakorlat marad. Ezen azt értem, hogy a rendező ország mindig két legénységgel vonul­hat fel, a mezőnyben tehát öt nemzet hat gárdája verseng. Az olaszok mellett osztrák, jugo­szláv, magyar és csehszlovák együttest láthat 1991. május 30. és június 3. között a két olasz vá­ros futballrajongó közönsége. — Magyar részről ki indul? — Ezt meghatározni az MLSZ joga. Ugyanígy december 31-ig meg kell kapnia a KK Bi­zottságának az osztrákok név szerinti nevezését is. A rendezési színhely az öt ország szövetsége között „körbejár”, fo­lyamatosan változik. Annyi már el­dőlt, hogy Olaszország után 1992- ben az MLSZ lesz a házigazda. Girardelli, Tómba vagy valaki más? A hétvégén két helyszínen, az ausztriai Altenmarktban (nők) és a francia Val d,Isere-ben (fér­fiak) folytatódik az alpesi sí Világ Kupa-sorozat. Idén először mindkét mezőny a legveszélye­sebb, egyben a leglátványosabb számban, a lesiklásban is össze­mérheti erejét. A férfiaknál sokesélyes presz­tízsharc folyik a tavalyi, negye­dik összetett Világ Kupa elsősége után visszavonult svájci Pirmin Zurbriggen trónjának megszer­zéséért. Kiválásával két nagy „név” előtt nyílt meg a kapu: a luxemburgi Marc Girardelliről és az olasz Alberto Tombáról van szó. Ők mindketten súlyos sérü­lést szenvedtek tavaly a szuper óriás műlesiklásban, így vélhető­en kétszer is meggondolják majd szereplésüket ebben a verseny­számban. Nem lepne meg senkit, ha az összetett viadal végső befu­tójánál a tavalyi két másik dobo­gós, a norvég Oie Christian Fu- ruseth, vagy az osztrák Günther Mader „érne célba”. Az elmúlt heti európai nyitány a francia Franck Piccard sikerét hozta a szuper G-ben, Vallóké­ban. A 26 éves „gallharcos” síelő célba vette ugyan a VK-győzel- met, de már távolabbra is tekint. Minden vágya, hogy 1992-ben saját szülőhazájában, Albertvil- le-ben nyerjen olimpiai bajnok­ságot. Piccard joggal álmodoz­hat a nagy sikerről, hiszen Cal- gary-ban, 1988-ban a szuper G olimpiai bemutatkozásánál ő ve­hette át az aranyérmet, amit a le­siklásban egy bronzzal is „meg­toldott”. (Francia alpesi síelő a legendás Jean-Claude Killy 1968. évi győzelme óta nem nyert olimpiai bajnokságot). Az első Val d,Isére-i lesiklóed- zésen a szinte ismeretlen, 25 éves norvég L asse A rnesen érte el a leg- jobb időt, újabb bizonyítékát ad­va, hogy a skandináv országok versenyzőivel már nem csak az északi számokban kell komolyan számolni. A profi versenysorozat­ban második idényét töltő Ame- sennek tavaly egy 8. helyezés volt a legjobb eredménye. Habár az edzésekből túlzottan messzemenő következtetéseket kár lenne le­vonni, mindenképpen meglepő, hogy Girardelli csak a 75., a tavaly berobbant olasz lesikló specialis­ta, Kristian Ghedina a 21. időt érte el. Sportműsor Szombat Kosárlabda: Egri TK — Tatabánya NB Il-es női mérkőzés, Eger, Leányka úti sportcsarnok, 12.30. Röplabda: Országos Ifjúsági Kupa, Eger, 12-es általános iskola, 14. Vasárnap Röplabda: Országos Ifjúsági Kupa, Eger, 12-es általános iskola, 8. és egyéb szőrmeáru . KIÁRUSÍTÁSA REKLÁMÁRON. RAJNER Szőrmedivatüzletben EGER, Széchenyi u. 32. Telefon: 12-496 (Kórházzal szemben) NYÚL­BUNDÁK r ÉrtesíterrTS kedves vásárlóimat, hogy olcsó zártszelvények érkeztek a kápolnai ÁFOR kút mögötti vastelepre. Ugyanott megrendelhetők olcsón, különböző méretű vasbetonkoszorúkba kengyelek ^ és szelemencsavarok.^ Angol és német nyelvből tanfolyamot indítunk kezdőknek és haladóknak. Holiday Nyelvstúdió Eger, ^17-627. r UVEGEZÉSI ^ munkákat rövid határidőre vállalok HATALA ÜVEGES Egyben közlöm Tisztelt Ügyfeleimmel, hogy telefonszámom megváltozott, új szám: 36/24-038. Eger SE: Hűen önmagukhoz A labdarúgók zömének — köztük Aranyosnak is — többet kell nyújtania tavasszal (Fotó: Szántó György) — A héten megtartott évadzá­ró találkozón ön határozottan ki­jelentette, hogy feltétlenül jobb szereplésre számított. Mire ala­pozta ezt a várakozást? — Véleményem szerint — fe­lelte Bánkuti László, az Eger SE NB Il-es labdarúgóinak vezető edzője — kifejezetten jól sikerült a nyári felkészülésünk. Az edző­mérkőzések során is azt a hitet táplálták belém a játékosok — a mutatott teljesítmény alapján —, hogy többre leszünk képesek, mint az előző két őszi szezonban. Annak ellenére éreztem így, hogy két meghatározó futballis­tánk, Simon és Mundi távozott az együttesből, s helyükre csak Aranyost sikerült leigazolnunk, majd később Csűr ivei bővült a keret. — Ha a bajnokság egészét nézzük, három részre tagolhat­juk a 15 mérkőzést. A rajt zökke­nők nélkül indult, majd az idény közepén érthetetlen módon egy­más után három vereség követke­zett, s végül a befejezéssel ismét elégedettek lehetünk. — így van, hiszen az első nyolc mérkőzésen kilenc pontot szereztünk, pozitív gólkülönbség mellett a hatodik helyen állt a csapat. Annak ellenére, hogy csak háromszor játszottunk ha­zai környezetben, és ötször lép­tünk pályára idegenben. Ekkor tehát úgy nézett ki, hogy sínen vagyunk. Hogy mást ne mond­jak, a harmadik fordulóban ra­gyogó játékkal a fővárosban győztük le a BVSC-t. A nyolca­dik mérkőzés után úgy gondol­tam, hogy ott lehetünk az élboly­ban. Igen ám, de arra nem számí­tottam, hogy az ezt követő há­rom fordulóban egyetlenegy pontot sem szerzünk. — Ha visszagondolok a tudó­sításokra, akkor ebből a három meccsből kettőn a vereség ellené­re dicsérték az ESE-t. — Igen, csupán a KSC ellen nem ment a játék, Csepelen és Baján érzésem szerint is jól ját­szottunk. De kikaptunk, és ezek a vereségek komolyan visszave­tették a csapatot pszichés szem­pontból is, és a tabellán is egyre lejjebb kerültünk. Aztán a hajrá­ban négy mérkőzésből hat pont lett a miénk, s így kerekedett ki az 50 százalékos teljesítmény. Az eredménnyel természetesen nemcsak én, de a szakosztály­vezetés sem elégedett, viszont ugyanezt már a muta­tott játékról nem mondhatom el. Csakhát sajnos, gólok nélkül nincs győzelem. — Milyen magyarázatot talált az egymásutáni három vereség­re? — Abszolút nem volt logikus a Kecskemét ellen hazai pályán nyújtott játékunk, tudniillik előt­te a Kazincbarcikát — az én meg­ítélésem szerint — óriási csatá­ban, igen jó mérkőzésen vertük meg, utána pedig Salgótarjánban a Síküveg ellen még jobb játékot produkáltunk, igaz akkor pontot vesztettünk. Tehát, semmi jel nem mutatott arra, hogy össze­zuhan a társaság. Hogy időleges formahanyatlásról volt szó, azt példázza, hogy a KSC-meccs után ismét belelendült a csapat — bár kikapott. A Kecskemét el­leni meccset valami olyasmihez tudnám hasonlítani, mint amikor az ember belehajt egy rövid, sö­tét alagútba. — Éppen az előzmények mi­att, hogyan kalkulálta a helye- zést? — Ötven-ötvenöt százalékos eredménnyel tavaly az első hatba lehetett kerülni. Most is nagyjá­ból így alakult, hiszen a negyedik helyezett Nyíregyházának tizen­nyolc pontja van, nekünk pedig hárommal kevesebb. Én azt sze­rettem volna, ha ősszel hasonló teljesítménnyel rukkoltunk vol­na elő, mint az elmúlt tavasszal, s akkor erre, a téli pihenőt követő­en még rátettünk volna egy la­páttal, amiből kikerekedhetett volna egy szép helyezés. — A gyengébb szereplés okait kutatva előbb-utóbb a játékosok egyéni teljesítményéhez lyuka­dunk ki. Ón is osztályozta a lab­darúgókat minden mérkőzésen. Ez a statisztika mit mutat? — Mivel a számok hosszútá­von nem hazudnak, így én ezt a listát valós tükörképnek tartom. Egytől tízig minősítem a játéko­sokat, ez alapján alakult ki a rangsor. Az első helyen Oláh, a másodikon Jávorszki áll. A kö­zéppályás 6.6, a védő 6,25 átla­got ért el. Sajnos, mindkettőjük­nek ki kellett hagyniuk három mérkőzést, s hiányukat megérez­te a csapat. A következő cso­portba, a jók közé négyen fértek be, Lengyel, Vojtekovszki, Lász­ló és Mirkóczki. Ennek az a szép­séghibája, hogy az utóbbi két fo­cista csak öt, illetve négy alka­lommal kapott lehetőséget, illet­ve Lászlót a sérülése hátráltatta. Tehát kettőjüket leszámítva, gyakorlatilag csupán négy olyan játékosunk volt, akik az ősz fo­lyamán kiemelkedőt, illetve jó játékot nyújtottak. S ez nagyon kevés. A többiek ilyen vagy olyan formában megfeleltek, és néhányan képességeikhez mérten csalódást okoztak. — Csapatjátékban, ráadásul ott, ahol tizenegy emberen múlik az eredmény luxus, hogy mérkő- zésről-mérkőzésre még a csapat fele sem nyújt elvárható teljesít­ményt. — Igen, ha legalább heten- nyolcan minden egyes mérkőzé­sen jók között szerepeltek volna, már most a dobogón állnánk. — Ki az, akiben kellemesen csalódott, s ki az, akitől többet várt. — Oláh és Jávorszki számom­ra egyfajta meglepetésemberek, Lengyel a korábbi szintet tartja, s a pozitív kategóriába tartozik a már említett Vojtekovszki, Lász­ló, Mirkóczki trió is. Ide sorol­nám még a jól megfelelt Kormost is, aki az elmúlt évhez képest so­kat fejlődött. Nekem csalódás Bodolai teljesítménye, aki csak 5,3-as átlagot ért el. Egy kapus­tól lényegesen több kell. Ara­nyos, Rácz, a Finnországból visz- szatért Fodor is adós maradt. — Az Eger SE az a csapat, amelyik nem panaszkodhat az anyagi háttérre. Azzal, hogy csak a kilencedik az együttes, körül­belül mennyi pénztől estek el a já­tékosok? — Megítélésem szerint hat­hét ponttal kevesebbet szerez­tünk, mint amennyit megérde­meltünk volna. Ez pénzben kife­jezve körülbelül 300 ezer forint, ennyit hagytunk bent a kasszá­ban. Az alapfizetések kicsik, te­hát csupán a pontok után járó prémium teheti vastaggá a borí­tékot. — Újdonságnak számít a szakosztály életében, hogy de­cembertől hivatásos szakosztály- vezető segíti többek között az ön munkáját is. Mit vár Kiss Tibor­tól? — Tevékenységének egyik fő területe -az utánpótlás-nevelés lesz. Nem is annyira a különféle korosztályos csapatok szereplé­sével, mint inkább az ott zajló munkával nem vagyok megelé­gedve. Másrészt a felnőtt csapat magasabb szintű menedzselése lesz a feladata. Remélem, dönté­si jogkörrel ruházza fel őt a szak­osztályvezetés, s a pénzügyektől a személyi ügyeken át ha gon­dunk van, közvetlenül hozzá for­dulhatunk. Ez azért is lenne szá­muma fontos, mivel gyakorlati­lag már egy éve nincs igazából ügyezető elnöke a klubnak. — Önnek ez a harmadik éve az Eger SE-nél. Mennyire tartja csapatnak az ESE-t? — A különböző változások ellenére, hiszen játékosok jöttek, játékosok mentek, nyugodt szív­vel mondhatom, hogy az Eger SE csapat. Akarják a sikert a fiúk, de istenigazából a szemléletük még nem vall profira. Pedig életvitel­ben, gondolkodásban is a fut- ballnak kell a középpontban len­nie, különben a mérkőzésen ha megfeszülnek, akkor sem jön az az eredmény, amire egyébként képesek lennének. Az évadzá­rón a szakosztály elnöke, dr. Do- mán László is felhívta a játéko­sok figyelmét arra, hogy ezen a téren többet vár tőlük. — Mennyire tartja befejezet­nek a csapatéptítést? — Ha kezdettől fogva min­denkire számíthatnék, ebbe az együttesbe nem kell új ember. Csak sajnos az a baj, hogy az ősz­szel is megtizedelte a keretet a sé­rüléshullám, Lászlót, Nagy Ga­bit, Oláht kellett nélkülöznünk, hogy csak három standard játé­kost említsek. Örvendetes a fia­talok fejlődése, remélhetőleg Mirkóczki tavasszal stabilizálja helyét a csapatban. Csőke tehet­sége is egyre jobban kibontako­zik, ő ugyan még nem kapott le­hetőséget a bizonyításra, de bí­zom abban, ha sor kerül erre, ő is élni fog vele. — Az elmúlt két tavasz során mindig megrázta magát a csapat. Most is valami hasonlóra készül­nek? — Feltétlenül. A sorsolásunk is kedvező, az első hat mérkőzés­ből négyet itthon játszunk, két idegenbeli meccsünk is olyan, hogy mindkettőt megnyerhet­jük. A villámrajt némileg feled­tetné az őszi kilencedik helyet, nem beszélve arról, hogy mi az első hat hely valamelyikét tűztük ki célul, amit meggyőződésem, hogy teljesítünk. Budai Ferenc Bizony olykor-olykor nemcsak a játékosok lába fájt, hanem a vereségiek) is

Next

/
Thumbnails
Contents