Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-01 / 205. szám
HÍRLAP, 1990. december 1., szombat 1111 HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Koponyából hamutartó „Fekete nyomolvasók” „Látszólag normális emberek emberi koponyából lámpát, hamutartót gyártanak” — kezdi a„fekete nyomolvasókrói” beszámoló cikkét a Rabocsaja Tribuna című lap. Azokat becézik így a Szovjetunióban, akik az egykori harcok színhelyén az elhanyagolt tömegsírokban és a néptelen vidékeken elpusztult temetetlen holtak csontvázai között turkásznak. Ezek a hullarablók például a Kaluga melletti Halál- völgyben„dolgoznak”, ahol a 2. sz. rohamhadsereg katonái haltak meg tömegesen, de Szmolenszk, Murmanszk és Leningrad környékén is kifejtik egyáltalán nem áldásos tevékenységüket. Egyrészt fegyvereket és lőszert keresnek, nagy gyakorlatuk van a rozsdás ócska- vasak„újjávarázsolásában”, s a felújított pisztolyok, géppisztolyok iránt ugyanolyan nagy az alvilági kereslet, mint a gránátokból, aknákból ügyesen kigyűjtött robbanóanyag iránt. De nem hagyják a csontok mellett az érdemrendeket, gyűrűket, nyakláncokat, megfeketedett aranyfogakat sem. A nagy honvédő háborúban elesettek temetését nem mindig regisztrálták, a törvény nem bünteti azokat, akik a nem hivatalos temetőkben vagy az egykori megszállók által ásott tömegsírokban kutakodnak. Ezek rendszerint nem ott találhatók, ahol az országszerte egyforma szabványemlékművek állnak, mivel az ötvenes, majd a hetvenes években sok helyütt egyszerűen„áthelyezték” a második világháborús hősök sírjait. A neveket űj márványlapra vésték, és ezt a területi, járási központokban felállított emlékművekre erősítették, majd a távoli sírok emlékköveit elszállították. A csontok exhumálásával, újrateremtésével nem bajlódtak. Jog szerint tehát a hullarablók nem is büntethetők. Csak akkor, ha üzérkedni kezdenek az értékekkel, vagy megtartják a rendbe hozott fegyvereket. A képhez tartozik, hogy a Szovjetunióban„vörös nyomolvasók” is működnek. Ezek olyan diákok, akik tanáraik vezetésével igyekeznek felkutatni és gondozni az elhanyagolt-elfelejtett sírokat, elföldelni a temetetlen maradványokat. Egyik csoportjuk, a murmanszki terület Kola nevű községének iskolásai összetűzésbe is kerültek két ifjú hullarablóval. A gyerekeket második világháborús német gépfegyverrel fenyegette a két„fekete nyomolvasó”, s amikor ijesztésképpen a levegőbe lőtték a tár összes töltényét, a diákoknak sikerült őket lefegyverezniük. A két hullarabló azonban kereket oldott, futtukban egy gránátot dobtak üldözőik lába elé. (zyló) AIDS-áldozatok Elfogták a moszkvai Hasfelmetszőt? A moszkvai rendőrségnek valószínűleg sikerült elfognia a főváros lakóit régóta rettegésben tartó, szexuális bűncselekményeket elkövető férfit, akit az újságírók moszkvai Hasfelmetsző- nek neveztek el. Július 13-a és augusztus 19-e között nyolc alkalommal követtek el erőszakos szexuális bűncselekményt a szovjet fővárosban. Az áldozatok közül négyet meggyilkoltak. A. Bugajev, a moszkvai rendőr-főkapitányság helyettes vezetője elmondta, hogy az elkövetés módja és a gyilkosság eszköze arra engedett következtetni, hogy az elkövető szadista hajlamú, szexuálisan aberrált személy. Legutolsó áldozata csak azért menekült meg, mert váratlanul a helyszínre érkezett barátja, s így a gyilkos elmenekült. A kapott személyleírás alapján, forró nyomon elindulva a rendőrség letartóztatta a gyanúsítottat, akit eddig már hat alkalommal büntettek erőszakos cselekményekért, s akiről joggal feltételezhető, hogy ő a moszkvai Hasfelmet- sző. Óriás „havasi ember”? A Csendes-óceáni határőrség egyik egységénél éjszakai járőrözés során felfigyeltek egy két méter magas, két lábon járó, havasi emberre hasonlító lényre. A szeme állítólag világított a sötétben. A helyszínre siető operatív csoport fél méteres lábnyomokat fedezett fel, amelyek emberi nyomokra hasonlítottak. A határőrkutya szagot fogott, amelyet azonban elveszített az ellenőrző vonalnál. Rövid idő múlva a titokzatos vendéget a határőrkörzetnél látták újra, amikor egy létrán igyekezett a háztetőre. Amint észrevette üldözőit, elmenekült az erdőbe. Lettország fővárosában, Rigában öngyilkos lett egy AIDS-ví- russal fertőzött házaspár. Végzetes döntésükről búcsúlevelet hagytak. Lettországban ez a két első áldozata (ha közvetve is) a XX. század rettenetes betegségének. Az orvosok szerint az öngyilkosság nemcsak a két szerencsétlen ember lelkiállapotával magyarázható, hanem azzal is, hogy hiányzik az országban a betegséggel kapcsolatos megfelelő tájékoztatás. ma már csak üzletasszony. Üzletének természetével kapcsolatban nincsenek erkölcsi aggályai: — Van, aki kitűnő kakukkos órát gyárt, én nagyon jó szexfilmeket csinálok. Semmi különbség... — nyilatkozott az egyik londoni lap tudósítójának. Az erénycsősz brit ellenvetésekre pedig ezt a találó választ adta: — Ja, itt Németországban a szex szórakozás. Angliában az erőszak a szórakozás. A német tv megvette a Professionals című angol sorozatot. De 16 rész nem kerülhetett levetítésre a túl sok erőszak miatt. Mégis önök a szexet tiltják, ami olyan alapvető emberi szükséglet, mint az étel vagy az ital. Erkölcsi normáik kissé eltérnek a miénktől... Teresa nem jött zavarba az angol riporter agresszív kérdésétől sem, ami azt firtatta, mi az oka annak, hogy egy ideje mégsem szerepel már a Kamerák előtt. — A barátom nem szereti, ha másokkal is szeretkezem. Amikor fülig szerelmes vagyok, nem vágyom szexuális élményekre másokkal. De ön az eddigi kapcsolataimra céloz. Igen, életemben mintegy ötven férfi volt, és talán harmincöt a filmjeimben. Nem is olyan sok, ugye? — csípett egy kicsit az angol vaskala- posságba. — De mondom, most azért nem csinálok filmeket, mert Gerd nem szereti. Nem akarom sem elárulni, sem megcsalni. Igen, kissé régimódi a gondolkodásom... (zahemszky) „Kissé régimódi a gondolkodásom...” Foxy Lady Ahogy közeledik a Nyugat- Európat valóban egységes egesz- szé formáló 1992-es csodadátum, az angolok egyre több aggodalommal fedezik fel a kontinensen lakók rossz szokásait. Legújabban kampányt indítottak a Teresa Orowski tulajdonában lévő VTO Pistures termékeinek betiltásáért. Ugyanis 1992- ban a határok eltörlésével a VTO Pictures termékei angliai értékesítésének semmi sem állhat útjában. De miért ez az aggodalom? Videóval rendelkező olvasóink közül bizonyára sokan rájöttek már: igen, Teresa a Foxy Lady erotikus filmek főszereplője, producere, forgalmazója. A most 39 éves hölgy 1979- ben érkezett Lengyelországból az NSZK-ba, miután elvált férjétől. Odahaza állatorvosi képesítéssel húsvizsgálattal foglalkozott. Először Bochumban telepedett le, és felszolgálónőként dolgozott. Barátja elküldött egy amatőrfelvételt Hans Mosernak, aki erotikus magazinok kiadásával foglalkozott. A képen Teresa egy vizes trikóba rejtette el formás kebleit. De amit elrejtett, az megejtette a kiadót: Hans találkát kért tőle, majd hamarosan összeházasodtak. Teresa először csak félje magazinjaiban szerepelt egyre többször immár trikó nélkül. Bár egy erősen vallásos katolikus család gyermeke („Húszéves koromban vesztettem el ártatlanságomat”), mégsem volt ellenére, hogy meztelen testét idegenek nézegessék. Az üzlet jól bevált: a Foxy Lady és a Sweet Little Sixteen magazinokat úgy elkapkodták, mint a meleg cipót; az 50 ezer füzetet az utolsó szálig megvették 12-18 márkás áron. Mégis Teresa szinte fanatikusan egyre többet és többet akart. Százezer márkás költséggel legyártották első videó- filmjét: Teresa minden helyzetben. — Nagyon élveztem a filmezést — emlékszik vissza Teresa —, egyáltalán nem zavart a szeretkezésben, hogy a kamerák is A lengyel származású nyugatnémet szexkirálynő jelen voltak. A Foxy Lady új utat tört a szexfilmek világában, bemutatva egy tapasztalt, kezdeményező nőt. Teresa érdeme pedig, hogy soha nem kellett mímelnie az élvezést a kamerák előtt: filmjeiben a kielégülés teljesen hiteles. Nyolc év alatt kilenc filmet csinált Foxy Lady szerepében. E filmek nagyon sikeresek a kontinensen, és rendkívül keresettek a pultok alatt Angliában is. Filmjei révén 1982-ben alapított kiadója (ahol Hans volt az ötletember, felesége pedig az üzletasszony és pornósztár) hamarosan virágzásnak indult, és évi húszmillió márkás forgalmat csináltak. Az ügybuzgó, jól üzletelő párocska hamarosan megengedhette magának a hatalmas családi házat, a drága ruhákat, a márkás órákat és autókat, világkörüli utakat. Olyan jól ment a bolt, hogy a cég hamarosan egy Hannover külvárosában lévő 11 ezer négyzetméteres művészeti centrumba költözött, amelyben stúdió, irodák, másolóüzemek voltak. Mégis az üzleti sikerek csúcsán kettévált az „érzéki vágyak” kettőse! Teresa szerelmes lett egy másik férfiba. Férjétől 1989 őszén elvált, s most barátjával él együtt Hannover külvárosában egy 5 hálószobás szerény (!) házacskában. Barátja, Gerd szexvideókat forgalmaz. Okulva tönkrement házasságából, barátja kívánságának megfelelően Teresa Szovjet—amerikai összefogás a „láthatatlan halál” ellen A szovjet honvédelmi minisztérium csapajevszki vegyi fegyver megsemmisítési kiképző és gyakorló központja. Vegyifegyver-lövedékek megsemmisítését végző gépsor. Miközben Genfben még dolgoznak a vegyi fegyverek általános és teljes betiltását kimondó megegyezés szövegének előkészítésén, a Szovjetunió és az Egyesült Államok már megállapodott, hogy beszünteti a vegyi fegyverek gyártását, és vegyi fegyverkészleteit 80-90 százalékkal 5-5 ezer tonnányi készletre csökkenti. Az új politikai gondolkodásmód lehetővé tette azt, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt. A mérgező anyagok megsemmisítését mindenki örömmel fogadja, ám azok, akik a vegyi fegyvereket megsemmisítő vállalatok közelében élnek, érthetően nyugtalanok. Hosszú évek alatt az az elképzelés alakult ki a vegyi fegyverről, hogy az a levegővel együtt mozgó halálos, mérgező anyagot jelent. A lakosok véleménye szerint nehéz egy ilyen anyaggal a baleset kizárásával dolgozni. A szovjet és amerikai szakemberek közösen dolgozzák ki a vegyi fegyver megsemmisítésének teljes biztonságos és környezetkímélő módszerét. A szovjet és amerikai tudósok és katonák, akik még a közelmúltban is lehetséges ellenségnek tekintették egymást, és gondosan őrizték termelési titkaikat, mosta nyíltság és együttműködés légkörében közösen tevékenykednek. Mindkét országnak vannak olyan tapasztalatai, hogyan kell megsemmisíteni az elöregedett vagy balesetveszélyes vegyifegy- ver-lövedékeket. A Szovjetunióban kidolgozták az idegbénító mérgező anyagok megsemmisítésének technológiáját, és a Volga menti Csapajevszktől 12 kilométerre e célból külön gyárat építettek. A város lakóinak tiltakozása miatt azonban az 50 millió rubel költséggel felépült gyár nem eredeti rendeltetésének megfelelően működik majd. Olyan kiképző és gyakorló központ lesz, ahol a szakemberek elsajátítják a mérgező harci anyagok megsemmisítésének technológiáját. A szovjet technológia kétszakaszos. Minden egyes vegyi lövedéket külön semmisítenek meg, mivel így a megsemmisítés folyamatát bármely előre nem látható körülmény miatt azonnal leállíthatják. Az első szakaszban a vegyi fegyvert alkalmatlanná teszik katonai célú felhasználásra. Az így keletkező anyag harmadfokú veszélyes méreg. Összehasonlításul: a Litol gépkocsi kenőanyag második osztályú méreg. Ez biztosítja, hogy a keletkezett terméket biztonságban szállíthassák a Szovjetunió bármely részére, hogy alkalmas helyen elégethessék. E technológia lehetővé teszi, hogy a vegyifegyver- megsemmisítő objektumokat az ország különböző részein helyezzék el, így jelentős mérték(AN) ben csökkentsék a környezetszennyezési veszélyt. A csapajevszki kiképzőközpontot nemrég amerikai szakemberek látogatták meg. R. R Mikulak doktort, az amerikai küldöttség vezetője szerint a vegyifegyver-lövedékek megsemmisítésével kapcsolatos tapasztalatcsere hasznos volt. — Műszaki kérdések egész sorát vitattuk meg és megtekintettünk minden technológiai csomópontot. El kell mondanom, hogy imponálóan nyílt légkörben dolgozhattunk.” Valerij Boriszenko Michele Placido: „Nem tudok többé Cattani felügyelő lenni!” Michele Placido, a magyar tv- ben is sikerrel sugárzott Polip című sorozat Cattani felügyelője a Szovjetunióban forgatott. A közelmúltban a moszkvai Fórum filmszínházban a szovjet és a külföldi újságírók számára rendezett sajtókonferencián a következő interjút adta a Komszo- molszkaja Pravda tudósítójának: — Michele, mi ez a detektív- történet? Ön Moszkvában? — Ebben nincs semmi különös. Jelenleg a szovjet hadsereg katonája vagyok. Egy kis időre dezertáltam Dusanbéból, ahol az Afgán törés című film forgatása folyik. — Melyik zubbony áll önnek jobban, az olasz rendőré vagy a szovjet tiszté? — Bandura őrnagy és Cattani felügyelő között nincs sok különbség. Mindketten mai emberek. Bandura még annyira sem hős, mint Cattani. Ő az anti- Rambo néző, aki látja a háborút. Látja, hogyan halnak meg saját katonái, látja a Szovjetuniót, amely a szakadék felé sodródik. — Tudjuk, hogy az utóbbi időben odahaza elsősorban rendezéssel foglalkozik. Milyen okok késztették erre? — Kell, hogy valami fontosat csináljak a magam számára. Nem maradhatok örökre Cattani felügyelő. ...Lehet, hogy ez az oka a felügyelő halálának? Újra a régi városnevek Az utóbbi időben egyre több város kapja vissza a Szovjetunióban történemi nevét. A közelmúltig az ideológiai szempontok alapján átkeresztelt települések, megyék, kerületek és területek, kolhozok és vállalatok, de még a metróállomások elnevezése között is Lenin, Marx, Engels és követőik neve szerepelt a leggyakrabban. Különösen nagy előszeretettel használták Lenin nevét. Ezzel a névvel még az elmaradott kolhozokat, a nem éppen élenjáró vállalatokat is „megtisztelték”. Előfordult, hogy egy megnevezésben többször is szerepelt a forradalom vezére. így például a leningrádi metró teljes neve: A Lenin nevét viselő, Lenin-renddel kitüntetett leningrádi metró... A 20-as, 30-as években évszázados, sőt, Közép- Ázsiában néhány évezredes múltú városokat sem kíméltek meg az átkereszteléstől. Még Moszkvát is fenyegette a névváltoztatás veszélye. A történelmi nevek visszaállítása Hruscsov idejében kezdődött az 50-es, 60-as években, amikor a közvélemény nyomására kezdtek eltűnni a térképről a Sztálin és híveinek nevét viselő városnevek. A közép-ázsiai Sztalinabad például Dusanbe lett, Molotov város az Uralban pedig visszakapta a Perm nevet. Ezek a követelések az utóbbi időben valóságos mozgalommá váltak. Moszkva volt Zsdanov- kerületében egy tömegmegmozduláson a felszólalók azt fejtegették, hogy Andrej Zsdanov az értelmiség szabadságtörekvésének elfojtója volt a sztálini időkben, és ennek ellenére még mindig az ő nevét viseli a kerület. Zsdanov nevéhez fűződik több haladó újság és Anna Ahmatova költőnő verseinek betiltása, vagy a zeneszerző Sosztakovics és Prokof- jev üldözése. Akkor született az a javaslat, hogy a kerület kapja vissza régi nevét, s legyen ismét Ta- gankai kerület. (Ma már ismét így nevezik.) Hasonló a Kaliny in-és Vorosilov-kerület története is. A róluk elnevezett városok is sorra visszakapták nevüket. A távol-keleti Vorosilov Usszurijszk lett. Kali- nyin az OSZSZSZK területén nemrég kapta vissza a Tver nevet.
