Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-07 / 210. szám
4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT 1990. december 7., péntek A messzelátók közel négy évszázados kultúrhistóriá- ja a tudomány- és a technikatörténet legmozgalmasabb, talán leglátványosabb fejezete. Az ember az őt körülvevő kozmoszt a távcső segítségével ismerte meg. Történetében — amely a szemüvegkészítéssel kezdődött — megszállott tudósokat, előkelő műkedvelőket, gazdag mecénásokat jegyeztek fel. Mai ösz- szeállításunk a távcső történetének jeles pillanatait mutatja be olvasóinknak. Az űrteleszkóp A szemüveggel kezdődött... A matematikával, az orvostudománnyal, a földméréssel, és a csillagászattal már az ókorban is sok kitűnő személyiség foglalkozott. Terjedelmes művek maradtak fenn az eredményekről, az észlelésekről, ugyanakkor az emberi szemnek a láthatatlan világokat feltáró mikroszkóp és teleszkóp alig négyszáz esztendeje, a XVI. század végén jelent meg. Először 1962-ben merült fel határozottan az űrteleszkóp terve, amikor az amerikai NASA megbízásából tervezőintézetek tanulmányterveket készítettek. Ezek megbeszélésére 1965-ben bizottságot hívtak össze a kivitelezés lehetőségeinek megtárgyalására. Három méter tükörátmérőjű űrtávcsőre gondoltak. Később, a ’70-es években újból foglalkozni kezdtek ezzel. Harminc- nyolc kutatóintézet hatvan tudományos dolgozója nemcsak az űrtávcső, hanem a további kutatási program részleteit is kidolgozta. 1978-ban a törvényhozás zöld utat engedélyezett ennek, és a kész tervek birtokában a rendelést kiadták, egyelőre a főtükör elkészítésére. 1986 nyarán akarták az űrteleszkópot útnak indítani, de abban az évben, január 29-én a Challenger űrrepülőgép katasztrófája miatt az űrrepülőgépek indítási programja eltolódott. A teleszkóp indításához, pályára álh'tásához, üzemeltetéséhez 240 főnyi begyakorolt személyzet áll rendelkezésre, közöttük hatvan csillagász tevékenykedik. A szakértők véleménye szerint az űrteleszkópot tizenöt évig nem kell javítani, ha mégis, akkor űrrepülőgéppel odaküldött szerelők kijavíthatják. Ha viszont gyári karbantartásra szorul, akkor az egészet lehozzák, majd kijavítva visszaviszik, és pályára engedik. Az obszervatórium pincéjébe került Talán kevesen tudják, hogy az 1900-as párizsi világkiállításra F Deloncle francia csillagász speciális távcsövet tervezett, amely nem mindennapi körülmények között készült el. A hatvan méter hosszú tubus, amely leginkább valami közműalagúthoz hasonlított, huszonnégy, egyenként 140 centi átmérőjű acélhengerből állt, ezeket bilincsek és acélcsavarok fogták össze. Az egész mű hét oszlopon nyugodott. A távcső lencséjének öntése viszont nehezebben ment, mint remélték. Az üveglávát sokáig folyékony állapotban tartották, hogy a légbuborékok eltávozzanak. Minthogy felülete előbb hűlt le, mint a belseje, hajszálrepedések hálózták be. így azután újra és újra kellett önteni, pontosan szabályozott hőmérsékletű kemencében lehűteni. A tükör vastagsága 28 centi volt, az üveganyag három és egynegyed tonnát nyomott. Az iszonyú pénzbe kerülő lencse nyers korongját huszadszorra sikerült megönteni, hogy repedések nem tarkították a felületét. A kész lencsét és a tükröt külön vonat vitte éjszaka Párizsba. Azért, mert nappal a kocsi és a szállítmány esetleg nagyon átmelegedett volna. A távcsőnek a kiállítás területén északdél irányú, hosszú épületet emeltek. A folyosószerű építmény déli végén vetítőernyőt szereltek fel, amelyre a vizsgált égi objektum képét kivetítették. A homályos üvegen a Nap 56, a Hold 59 centi átmérőjű korong alakjában mutatkozott. A távcső mégsem hozta meg a remélt anyagi sikert. A látogatók száma egyre csökkent, nem voltak kíváncsiak a Holdra, még kevésbé akartak fizetni érte. így a kiállítás alatt éppenhogy a személyzetet tudták kifizetni a belépődíjakból befolyt összegből. A tükör és a lencse a párizsi obszervatórium pincéjébe került, és ma is ott van. Egyszer talán majd felfedezik, és korszerű kivitelben felhasználják. Az egykori anatómus, a nagy Vesalius, aki 1514 és 1564 között élt, csak azt írhatta és rajzolhatta le, amit szabad szemmel látott. Tulajdonképpen a sejtekről, a hajszálerekről, az agyról és a vér finom szerkezetéről nem alkothatott közvetlen fogalmat, hiszen egyiket sem látta közelről. Hogyan állapíthatta volna meg a csillagász az akkori kor faműszereivel, hogy milyen is a világ- egyetem szerkezete. Ezért korfordulót jelentettek a csillagászat tudománytörténetében Galilei távcsöves megfigyelései. Azóta a tudományban olyan óriási előrelépés történt, amit számontarta- ni is nehéz. Fejlődésében lenyűgözően érdekes állomások voltak. Például a Galilei-féle vagy hollandi messzelátó, Kepler távcsöve, Herschel óriásteleszkópja, a ballon- és űrteleszkóp, a tükörtávcső új és új kutatási lehetőséget jelent. Tulajdonképpen a szemüveggel kezdődött. Hollandia a 16- 17. század háborúiban évtizedekig tartó véres küzdelmekkel kivívta függetlenségét. Kiszabadította magát a spanyol világuralom vasmarkából, és önálló állami életet kezdhetett. Ebben az országban találták fel a mikroszkópot, és ezekkel a műszerekkel ablakot nyitottak a mikro- és makrovilág felé. A biológia és a csillagászat ugrásszerű fejlődésnek indult. Seeland tartományban a Walcheron nevű kis szigeten, Middleburg városkában élt Hans Lippershey szemüvegkészítő. Ügyes, értelmes ember volt, lencséket csiszolt, szemüvegkereteket készített, és adott el. Nagy valószínűség szerint ő volt a távcső feltalálója. 1608. október 2-án kéréssel fordult az illetékes hágai hatóságokhoz: ismerjék el a távcső feltalálójaként. Adjanak neki harminc évre szabadalmat, hogy a műszert készíthesse. Kérelmét elutasították, noha megvizsgálták a távcsősorozatot, amelyet bemutatott. A feljegyzések szerint olyan is volt közöttük, amelyeknek két tubusán át lehetett nézni. Érhető volt az akkori elutasítás, hiszen a hadsereg és a hadi- tengerészet, de a kereskedelmi hajózás szempontjából is óriási fontosságú műszer gyártását és forgalomba hozatalát nem bízhatták egyetlen műhelyre. Másrészt, és ez már inkább meglepő, a találmányt nem tartották újnak. Mégis, hogy a mestert megvigasztalják, több száz forint tiszteletdíjat utaltak ki neki. Alig két héttel szabadalmi igényének beadása után Zacharias Jansen middleburgi szemüvegkészítő is beadta szabadalmi kérelmét. Úgy tűnik, neki már nagyobb tekintélye volt, elismerték az ösz- szetett nagyító, azaz a mikroszkóp feltalálójaként. Távcsőszabadalmi kérését mégis elutasították. Ugyanazokkal az érvekkel, mint Lippershey-ét. Más források szerint már az 1500-as évek végén ismerték a távcsövet. A mikroszkóp akkoriban már kezdett terjedni, és az anatómusok, biológusok már buzgón használták. Az úgynevezett bolhanéző üveg nagy szenzációt jelentett, a vásárban is mutogatták, akárcsak a távcsövet. Az eddigiekből következik tehát, hogy a távcsövet a 16-17. század fordulóján többen is feltalálhatták. Nem lehetetlen az sem, hogy nem a már említett Lippershey, és nem is Jansen a feltaláló, hanem valaki más volt. Remélhetőleg a történészek jóvoltából ezt is hamarosan megtudhatjuk. Legvalószínűbbnek látszik tehát, hogy a különféle csiszolatú lencsék egymás elé és mögé rakásával, próbálgatással találták fel a távcsövet. Bizonyos, hogy Hollandiából a világ minden részébe eljutott a messzelátó, és óriási karrierje a 17. században kezdődött. (mentusz) A „kőkori komputer” A mai Anglia egyik tudományos különlegességének számít a Salisbury-síkságon levő Stonehenge kőköre. Lenyűgöző látvány annak, aki odalátogat, hiszen a sok tonnás kőkoloncok, kőoszlopok, fedőkövek körbe vannak rakva, meghatározott geometriai rendszerbe foglalva. Eredetéről, rendeltetéséről évszázadok óta vitatkoznak a csillagászok, az őstörténészek, a matematikusok, a költők és művészek. „Csillagvártának”, „kőkori komputernek” nevezik, amelyben az elfutó árnyékok, a réseken felcsillanó nap és csillagfények a napkeltét, napnyugtát, a tavaszi-őszi napéjegyenlőséget, a napfordulókat jelző fényjátékok a gondos tervezés és a csillagászati ismeretek tanú- bizonyságai. Eredeti, teljes felépítését, szerkezetét senki sem ismeri, és kétséges, hogy valaha is megismerhető lesz-e. Kiváló tudósok foglalkoztak titkainak megfejtésével, így például Fred Hoyle angol asztrofizikus könyvet is írt róla, amely magyarul megjelent. Hasonló „csillagvárták”, kőkörök másutt is láthatók, például az Andokban, bár kisebbek, de ugyanolyan titokzatosak, mint a dél-angliai. A dán távcsőépítő A 17. századi távcsőépítés, műszerkészítés tudó- hunyt el. A főváros egyetemén tanított, és annak sai között találjuk ü/ű/Römer világhírű csillagászt csillagvizsgálójában dolgozott. Részt vett a helyi is. Nevet manapsag inkább a fény terjedési sebesse- ° . ° . , . gének megállapításával kapcsolatban emlegetik. A politikai eletben, miután polgármesteri tisztségét is dániai Aarhurstban született, és Koppenhágában betöltött. Biztos kasszasiker GHOST — „szellemes” szerelmi sztori Patrick Swayze, a Dirty Dancing főszereplőjének új alakítása teszi emlékezetessé ezt a filmet, ő a szerelmes fiatalember, akit megölnek, de halála után is visz- szajár szellemként New Yorkba. Kísért, de sajátosan, s a médiumáról meglepő dolgok derülnek ki. Ezt a szórakoztató, „szellemes” szerelmi történetet, az Uránia mozi tűzte a műsorára. A Prizma mozi az 1990-es év egyik nagy tinisikerét mutatja be, melynek címe: Holt költők társasága, s a nézők pénteken és vasárnap találkozhatnak a hősökkel a mozivásznon. A film az ötvenes évek végén játszódik. Egy konzervatív fiúiskolába új angoltanár érkezik, aki teljesen szokatlan módszerekkel szeretné nevelni a tanítványit. Ki akaija bontakoztatni őket, hirdetvén: vedd észre a rózsák illatát is... A fiúk istenítik az újdonsült nevelöt, az irodavezetés azonban botrányt csap. Az érzelmes, nagy sikerű film főszerepét a népszerű Robin Williams játssza. Programbörze Kiállítások, tárlatok A Megyei Művelődési Központ és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület rendezésében Macskássy Izolda festőművész kiállítása Szerelem címmel az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola alulájában látható * Az MMK fotószakkörének kamaratárlata az 1990-es esztendő legsikeresebb alkotásaiból az intézmény második emeleti előterében kapott helyet * Nagy Ernő festőművész alkotásait az egri Vitkovics-házban kereshetik fel a képzőművészet rajongói. Ugyanitt tekinthetik meg a Kál- noky László költő emlékére rendezett kiállítást * Dargay Lajos rajzai a megyei könyvtár aulájában kaptak helyet * Egerben, a Gyermek- Szabadidő- központban január 25-ig láthatják azt a nemezkiállítást, amely egyben helyszíne a Magyarok őshazájában, Vándorlások a pusztán című történelmi játszóháznak is. Az idelátogató felnőttek és gyerekek nemezmesterek irányításával ismerkedhetnek meg az egyik legősibb kézműves technikával, amely Magyarországon most kezd újraéledni. Az ügyesebbek kipróbálhatják ezt a módszert, apróbb ajándékokat készíthetnek karácsonyra. Szórakoztató programok John Lennon-emléknapot rendeznek szombaton délelőtt 9 órától az egri Ifjúsági Házban. Az érdekesnek ígérkező eseményen huszonkét Beatles- filmet vetítenek le. In memóriám John Lennon címmel kiállítás nyílik a földszinti galériában. A Staféta együttes Beatles-emlékkoncertet ad, és beszélgetésre kerül sor Molnár Gáborral, a Halhatatlan Beatles című könyv szerzőjével. * Ma délután fél 3-kor a művelődési központ dísztermében zenés-verses mesejáték szórakoztatja az óvodásokat és a kisiskolásokat. A Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja című produkciót a szentesi Dráma Gimnázium hallgatói adják elő * Verpeléten ma délután 3 órától az egri Gyermek- Szabadidőközpont kihelyezett játszóházában a közelgő ünnepek szokásait elevenítik fel a gyerekek. Túra A Bükki Vörös Meteor SE természetjáró szakosztálya vasárnap nyílt túrát vezet a Bükkbe. A 16 km-es táv állomásai: Mónosbél — Hársastető — Telekessy-erdészház — Homonna-tisztás — Ho- monna — Kaszálás — Koroskő — Gubakút — Leslét — Berva. Az érdeklődőket Liba Ferencné várja 8.40-kor az egri autóbusz-állomáson. Ócsai Gábor az Ifjúsági Házban elénk. Mert megjelenésével, a gyász és a komorság alapszíneivel közli velünk mindazt, ami a táncon, a lejtésen, a mozdulatokon tűi van. És lehet. Áll még egy férfi, ugyancsak fehérre fogalmazott fejjel, a szemek sötétlő mélységével, torzzá nézett-látott kezekkel, mintha rossz látószögből fényképezte volna valaki. Az arca kérdez, s nekünk az a kötelességünk, hogy megfejtsük őt. Ő is a küllemével árulja el, hogy nem a hétköznapokból perdült ide, s csak azért nem meséli el pesszimista nézeteit, mert nem ér rá. És hogy az alapképlet mégse tűnjék ennyire borongósnak, a pályakezdő férfi mégiscsak leheljen némi optimizmust a világba, meggyújt egy-egy fényt, elbeszél egy-egy ötletet, mint példának okáért ahogyan a korlátról lelógó lábszárakkal teszi. Zárt és bezárt világ ez. Vagy a fiatal Ócsai csak a szélsőségeit jelzi ebből az alkalomból...? Unalom Az Ifjúsági Ház Kisgalériájá- ban Ócsai Gábor képei láthatók. A főiskolás alkotói világának a főszereplője a különféle külsőben megjelenő férfi, aki a mozgás ritmusával emlékeztet arra, hogy bent, az agyban, az érzelmek, a szenvedélyek, az akarati elhatározások központjában milyen parancsok is fogalmazódnak meg a cselekvésre. No, meg gondolatok! Merthogy itt, jelesül ezek a férfitestek elindulnak valahonnan, szándékuk szerint az irány is nyilvánvaló, csak a magány problematikus, ami körülveszi őket. Az egyik lovon ül, egész feje fehéren bólint ránk, elegáns úrlovas benyomását kelti bennünk, s mi mégis okkal hisz- szük, hogy ez az úr nem sétaútra indul, nem a szórakozás készteti őt és paciját az ügetésre. Vagy ott lebeg épp a tornász — izomköte- gek gyűjteménye ez a test-, erőkifejtése révén a talaj felett, amelytől elrugaszkodott, mintha egy hátraszaltó kikeresett pillanatában árulná el az arca, menynyire tartja fontosnak ő önmagát és saját tettét. Vagy méginkább kell összpontosítanunk arra a táncosra, aki a maga egyértelmű, a csontváz-halálra utaló külsejével táncot művel, kecsesen lép, A táncos (Jakab László reprodukciói) rituális mozdulatot tesz, hiszen a dekoratív mozgásnak évezredek óta érvényes szabályai vannak, — és mi azt tételezzük fel, hogy ez a figura egy középkori misztériumjátékból, netán egy halál- tánc-balladából ugrott volna
