Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-06 / 209. szám

HÍRLAP, 1990. december 6., csütörtök SPORT 7. A veszprémi „maszek” nem szórja a pénzét Kiss József, a Veszprém FC elnöke páratlan jelenségnek számit a magyar labdarúgásban: hosszú évtizedek után ő az első olyan veze­tő, aki saját pénzét kockáztatja, amikor milliókért ad vagy vesz játé­kosokat. Az agilis fiatal üzletember most újabb meglepő lépéssel keltett figyelmet: barátsággal vált meg attól az edzőtől, aki az el­múlt három és fél évben a másodosztályú együttest az élvonalba, a dobogó közelébe vezérelte. A szakítás oka, amint ismert, az, hogy Glázer Róbert az idei év elejétől kettős szerepkört vállalt, vagyis a veszprémi szakvezetői teendők ellátása mellett a válogatottnál Mé­szöly Kálmán szövetségi kapitány segítőjeként is tevékenykedett. — Mint minden döntésemért, ezért is vállalom a felelősséget — válaszolta Kiss József, a Veszp­rém FC elnöke. — Glázer Ró­bertét továbbra is az egyik leg­jobb hazai edzőnek tartom, s amennyiben a válogatott helyett Veszprémet választja, nem ke­rült volna sor a szakításra. így vi­szont azt hiszem, ez volt az utolsó lehetőség arra, hogy egy esetle­ges tavaszi konfliktust elkerül­jünk, amennyiben a csapat a baj­nokság folytatásában nem úgy szerepel, miként az elvárható. A hajrában már minden pont a do­bogós helyezésbe, a nemzetközi kupaszereplésbe kerülhet, s az idénynek nem vághattunk neki egy félig-meddig másodállású edzővel. — Nem tart attól, hogy Glá zerhez hasonló képességű szak­embert nehezen talál a hazai pia­con? — Nem. Kétségtelen, Glázer kitűnő edző, de azért nem ő az egyetlen jó képességű szakember az országban. Említhetném Te­mesvári Miklós, Both József, vagy a volt román szövetségi ka­pitány, Jenei Imre nevét is, vala­mennyien mesterei a szakmá­nak. Számunkra jövőre az euró­pai kupaszereplés a cél, s ennek a megvalósításához olyan edzőre van szükségünk, aki csak a mi csapatunkkal foglalkozik. Egyébként a fejlettebb országok labdarúgásában elképzelhetet­len, hogy valaki párhuzamosan tevékenykedjen a válogatottnál és valamelyik élvonalbeli klub­csapatnál. — Előfordulhat viszont, hogy az új szakvezetővel a Veszprém nem lesz olyan sikeres, mint Glá­zer idején volt, s a szurkolók a nyáron az elnök fejét követelik... — Kockázat nélkül sem a fut­ballban, sem az üzleti életben nem lehet sikereket elérni. És kérdem én, mi a biztosíték arra, hogy Glázer vezetésével nem ke­rülne hullámvölgybe a csapat? Akkor viszont valóban dühös lennék, ha gyávaságom miatt nem mernék változtatni. — A rendszerváltozás után több hazai egyesület is nehéz helyzetbe került. Hogyan bir­kóznak meg a gondokkal Veszp­rémben, ahol a labdarúgócsapa­tot egy „ maszek ” irányítja ? — Nos, én, mármint a „ma­szek”, nem szórom a pénzt, s meggyőződésem, hogy a futball jó befektetés, kitűnő üzlet lehet a jövőben. Jó lenne, ha akadnának követőim, akik belátják, hogy nem közgyűlésekkel, kézfele- melgetéses szavazgatással jutunk előre. Mind a külföldi, mind a hazai üzletemberek szívesen ál­doznának a sportra, de csak és kizárólag a minőségi sport­ra! Átrendezik a szöuli éremtáblázatot?- BÁCSI ÁPRILISIG... A Magyar Labdarúgó Szövetség Fegyelmi Bizottsága március 31-ig eltiltotta a bajnoki és ku­pamérkőzéseken való szerep­léstől Bácsi Sándort, az Ü. Dó­zsa csatárát, aki csapata Békés­csaba elleni, 15. fordulóbeli ta­lálkozóján súlyosan megsértette előbb a partjelzőt, majd a ven­déglátók szertárosát.-THOMPSON KÉSZÜL. Daley Thompson, a brit atlétika elnyűhetetlen bajnoka a leg­utóbbi jelentések szerint kihe­verte térdsérülését, s 32 évesen visszatérésre készül. A tízpróba klasszisa a nyolcvanas évek ele­jén szinte verhetetlen volt, s min­den elképzelhető címet elhódí­tott: 1980-ban és 1984-ben olimpiai, 1983-ban világbajnok lett. Kitűnő sorozata azonban megszakadt, s 1986 óta egyetlen világversenyen sem tudott az élre kerülni. Edzője, Frank Dick sze­rint az augusztusi tokiói világbaj­nokságon akár meglepetést is okozhat.- OSZTÁLYOZOK IDŐ­PONTJA. Június 22-én vagy 23-án (szombaton vagy vasár­nap) a labdarúgó NB I. 13. he­lyezettje az NB II. Keleti csoport­jának ezüstérmesét, míg az NB 1. 14. helyezettje az NB II. Nyugati csoportjának 2. helyezettjét fo­gadja otthonában. A visszavágó­kat június 29-én vagy 30-án ren­dezik. Ez az MLSZ-ben történt sorsolás után vált ismertté, ahol a jövő évi osztályozók időpontját, párosítását döntötték el. A folytatódó doppingbotrá­nyok nyomán könnyen előfor­dulhat, hogy hamarosan több, az 1988-as szöuli olimpián érmes vagy dobogóközeiben végzett versenyző bejelenti „igényét” a még előkelőbb helyezésre, illetve valamilyen éremre. Ennek az el­ső jele, hogy Kanadában máris akadnak, akik Dave Steen tízpró- bázó „megkoronázását” követe­lik. A tengerentúli atléta előtt a dél-koreai fővárosban ugyanis csak két keletnémet végzett, őket pedig, mint közismert, hazájuk­ban doppingolással vádolják. Christian Schenknek és Tors­ten Vossnak, a szöuli tízpróba el­ső két helyezettjének neve is sze­repel azoknak a listáján, akiket a Stem magazin a tiltott szerek használatával gyanúsított. Bár az ügyben a hivatalos vizsgálatot A Veszprémben megrende­zett serdülő ökölvívó országos bajnokságon az Egri 212-es DSE versenyzője, Dorkó Péter a ne- hézsúlyúak között az igen érté­kes második helyezést szerezte meg. Megyénket egyedül ő kép­viselte az ob-n. * Kilenc csapat részvételével az elmúlt hét végén rendezték meg Egerben a Bornemissza Gergely országos utánpótlás leány röp- labda-emléktomát. A versenyen a következő végeredmény alakult még nem zárták le, máris biztos­ra vehető, hogy többről van szó, mint alaptalan és rosszindulatú vádaskodásról az egykori NDK sportolóival szemben. Jean-Guy Ouellette, a Kana­dai Atlétikai Szövetség elnöke szerint amennyiben Schenk és Voss vétségét megállapítják, mindkét sportolót meg kellene fosztani olimpiai érmétől, így az új, inkább csak képzeletbeli do­bogó legmagasabb fokára Steen állhatna fel. Az elnök érveit ha­zai példával erősítette meg: em­lékezetes, hogy annak idején a doppingvizsgálaton megbukott vágtázótói, Ben Johnsontól el­vették az aranyérmet... Ouellette azért óvatosan fogalmazott, s hangsúlyozta, nem kívánja nyi­latkozatával befolyásolni a ké­sőbbi határozatot. ki: 1. Kazincbarcika, 2. Eger SE I., 3. Eger SE II., 4. Hatvan, 5. Salgótarján, 6. Egerszólát, 7. Tarnalelesz, 8. Pétervására, 9. Bükkszék. * A Gyöngyös-kupa serdülő fiú kézilabdatomán a GYSE veret­lenül végzett az élen, megelőzve a Szolnoki Olajbányászt, az Egri GMSZ-t és a Heves csapatát. A legtöbb gólt a gyöngyösi Ká­posztás Richárd lőtte, a legjobb kapusnak az egri Iváncsi László bizonyult. Csak röviden... (Fotó: Szabó Sándor) K A R A T É K Á K Harmincöt év Emlékszem, gyerekkoromban az általános iskola testnevelő ta­nára volt a község sportjának mindenese. A „tornatanár” ve­zette az MHSZ-lövészklubot, ő edzette a falu labdarúgóit, a szpartakiádokra ő kísérte el a csapatot, ő adott lendületet is­mét a tekesportnak, és hadd ne soroljam tovább. A maga nemé­ben nélkülözhetetlen ember volt, élesztője a falu sportjának. Ez jutott eszembe a minap, amikor Adácsra vezetett az utam. Legutóbb tavaly jártam a településen, s nem is akármilyen alkalomból. A körzetiben sze­replő futballisták az Újpesti Dó­zsával játszottak barátságos mér­kőzést, így akarták emlékezetes­sé tenni három focistájuk búcsúját. Adácson gyakorlatilag a ping­pong és a labdarúgás jelenti a sportot. S ha a focit említik, előbb vagy utóbb Nagyváradi Já­nos neve is szóba kerül. Hozzá igyekeztem. Harmincöt éve ke­rült a községbe, s azóta szakadat­lanul buzkólkodik a sport körül. Korábban, amikor a csapat két­szer is felkerült a megyeibe, ő volt lapunk tudósítója is. Az egri Gárdonyi Géza taní­tóképző elvégzése után, mint gyakorló pedagógus látott mun­kához. Majd ottragadt. — Rá két évre, hogy Adácsra kerültem — emlékezett vissza —, megismerkedtem a feleségem­mel. Úgy döntöttünk, hogy itt te­lepszünk le. A tantestületben én voltam a legfiatalabb, így az igaz­gató megkérdezte, hogy volna-e kedvem a testnevelés-tanítás­hoz. Mivel a képzőben Bakonyi Ferenc bácsi nagyon megszeret­tette velem a mozgást, örömmel vállaltam a feladatot. A kezdet nagyon nehéz volt, hogy mást ne mondjak, a szülők például nem engedték levetkőzni, pontosab­ban átöltözni a lányokat. Sze­mérmességből persze. Aztán még tornaszobánk sem volt, szükségteremben tartottuk az órákat, ha az időjárás beparan­csolt bennünket. — A község sportjába 1960- ban kapcsolódtam be. A falu párttiíkára hozzám fordult, hogy csináljak egy focicsapatot, mert a régi gárda, miután kiesett a „me­gyei egyből”, teljesen széthullott. Volt tanítványaimra, tizenhat-ti­zenhét éves gyerekekre számít­hattam csupán, de sikerült össze­toborozni egy csapatra való sihe- dert. Erőnkből arra futotta, hogy kétszer megnyertük a járásit, de a magasabb osztályt már nem bírtuk. Jelenleg is a csapatnál te­vékenykedem, mint intéző. — Öt évvel ezelőtt egészségi állapotom miatt meg kellett vál­nom a testnevelő tanárságtól, napközis lettem, nemrégiben pe­dig leszázalékoltak. Ötvennégy éves vagyok. Nem panaszko­dom, az itteniek befogadtak, egyetlenegy haragosom sincs, a munkámat több ízben is elismer­ték. Csak az bánt, hogy ennek a háromezer lelket számláló falu­nak ez idáig még nem tellett tor­nateremre, és jelenleg nincs sza­kos testnevelő az iskolában. Pe­dig ezek a gyerekek, a falu mind­kettőt megérdemelné. (budai) Csak elválunk csendben... (?) Akik figyelmesen olvassák az ökölvívó-mérkőzésekről szóló tudósításainkat, észrevehették, hogy a H. Zalka SE csapatában salgótaijáni és petőfibányai ökölvívók is helyet kaptak az ősz­szel. Eperjesi Mihály szakosz­tályvezető érdeklődésünkre el­mondta, hogy az új versenykiírás lehetővé teszi, hogy az NB II-ben három szakosztály indíthasson egy közös csapatot, vagy pedig egy megye állítson ki egy ütőké­pes gárdát. Még a bajnoki küz­delmek beindulása előtt szóban megállapodtak a fenti sportegye­sületekkel arról, hogy egymást segítve indulnak a legújabb pontvadászatban. Az első, no­vember 17-i, Paks elleni össze­csapáson még össze is jött a csa­pat, a rá következő héten azon­ban már a petőfibányai öklözök nélkül kényszerült kiállni a H. Zalka SE. Epetjesi Mihály méltatlan­kodva mesélte a történteket: — Már nem először fordul elő az, hogy a petőfibányaiak rászednek bennünket. Tavaly a Szeged el­len a sportolóik távolmaradása miatt nem is tudtunk kiállni. A Pécs elleni találkozó előtt, pénte­ken értesültünk arról, hogy más­nap nem számíthatunk rájuk. Ezzel a lépésükkel nehéz hely­zetbe hozták cspatunkat, még szerencse, hogy a többieknek he­lyén volt a szívük, és így is hozták a meccset. Mivel már nem elő­ször csalódunk a bányászöklö- zőkben, ezért szakosztályunk úgy döntött, hogy többet nem közösködünk velük, és inkább az egri 212-es számú Szakmunkás- képző DSE csapatát próbáljuk megnyerni az együttműködésre. Mi sem természetesebb, mint hogy megkérdeztük a másik felet is, feltárcsáztuk Herle Istvánt, a Petőfibányai Bányász sportköri elnökét, aki a következőképpen foglalta össze álláspontját: — Azzal kezdem, hogy valóban történt szóbeli megállapodás kö­zöttünk, amelyet a H. Zalka SE kérésére kötöttünk. Három ökölvívónk távolmaradásáról annyit tudok, hogy annak nyo­mós indokai voltak. November 17-én a Paks ellen itt Petőfibá- nyán mérkőzött a H. Zalka SE, és — minden kérkedés nélkül — nyugodtan állíthatom, hogy a mi öklözőink oroszlánrészt vállal­tak magukra a győzelemből. Olyannyira lelkesen küzdöttek, hogy Patkó Lajosnak kiütötték a fogát, Rezes László pedig olyan sérüléseket szenvedett, hogy a Pécs ellen már nem léphetett szorítóba. Balogh János meg­rántotta a lábát, így ő is harckép­telenné vált. Mindezeket az edzőtől, Rezes Lászlótól tudom, s nekem sem erkölcsi, sem jogi alapom nincs arra, hogy sérülten küldjék ringbe ökölvívókat. Amennyiben a gyöngyösiek képtelenek megérteni a kialakult helyzetet, akkor nincs más hátra, mint hogy szakítsunk, akkor vé­ge a sportbaráti együttműködés­nek. * Talán mondanom se kell, hogy egy cseppet sem örültünk az el­lentétekről szóló híradásnak, an­nak, hogy egy újabb törésvonal keletkezett megyénk egyébként is hányatott sorsú ökölvívóéleté­ben. Az is elgondolkoztató, hogy a gyöngyösieknek nem a szom­széd megye csapatával, a salgó­tarjániakkal gyűlt meg a bajuk, hanem a tőlük alig néhány kilo­méterre lévő Petőfibánya gárdá­jával. Igaz, hogy az NB II-ben már szinte csak jelképes értékű a siker, hiszen mindössze három csapat verseng a helyezésekért, de úgy véljük, hogy nem is első­sorban az itteni helytállás az el­sődleges. Sokkal lényegesebb az, hogy a megyénkben dolgozó kisz- számú szakosztály szót értsen egymással, közös utat járjanak, és ne a hadakozás, az egyenlet- lenség lehetőségeit keressék. Bí­zunk benne, hogy a két szakosz­tály józanul értékeli a történte­ket, és nem mondja ki véglege­sen, hogy: csak elválunk csend­ben... (buttinger) A fürdőváros téli olimpiára pályázik Szocsi: májusban is fehér lepel Már megszokott, hogy mielőtt az ötkarikás mozgalom vezetői döntenének egy-egy nyári vagy téli olimpia rendezői jogának odaítéléséről, helyszíni szemlén alkotnak képet a pályázó város adottságairól, felkészültségéről. A NOB jövő júniusban dönt arról, mely város ad otthont az 1998-as havas játékoknak, de egy különbizottság (amelynek tagja Schmitt Pál MOB-elnök is) már megkezdte a „vizsgálatot”. A hat jelentkező — a szovjetuni­óbeli Szocsi, az olasz Aosta, a ja­pán Nagano, a spanyolországi Jaca, a svédországi Östersund és az egyesült államokbeli Salt La­ke City — közül elsőként Szocsi- ba, a híres fekete-tengerparti üdülőhelyre látogatott el a kül­döttség. A TASZSZ hírügynök­ség beszámolója szerint a sport­vezetők nemcsak a versenyek helyszíneit, például a lesiklópá- lyákat nézték meg, hanem ellá­togattak Krasznaja Poljanába is, ahová az olimpiai falu építését tervezik. A vendégek által leggyakrab­ban feltett kérdés így hangzott: „Lesz-e elegendő hó februárban a versenyek megrendezéséhez?” A házigazdák mindenkit meg­nyugtattak, arrafelé még kora nyáron is lehet síelni, mivel a he­gyekben május-júniusig megma­rad a fehér lepel. Szocsiban a NOB-bizottság tagjai megtekintették a már mű­ködő szállodákat és gyógyüdü­lőket, amelyek több mint 80 ezer személy fogadására alkal­masak. A küldöttség örömmel állapította meg, hogy jó néhány szálloda gyógyászati részleggel, illetve olyan modern uszodával is rendelkezik, amelyek a tenger vizével „működnek”. A vendé­gek a „terepszemle” keretében ismerkedtek a tengeri kikötő felújítási munkálataival, és egy új, modem repülőtér építésével is. Adács sportjáért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents