Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-05 / 208. szám
HÍRLAP, 1990. december 5., szerda GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Harmadszor is „arany” a Vidróczkinak! A gárdát menedzselő alapítvány és a Mátra Művelődési Központ rendezésében az elmúlt hét végén tartották Gyöngyösön a Vidróczki Néptáncegyüttes minősítőjét. Zsúfolt nézőtér, s a színpadon is nagy izgalom várta az eseményt, hiszen nem kevesebbről, mint arról volt szó, hogy a gárda megkap- ja-e harmadszor is az Arany elismerést. Már a műsorlap elárulta, hogy a szereplők és vezetőik a tétnek megfelelően készültek. Új és nehéz számok egész sorát vitték programjukba. Azután pedig, hogy a közönség elé léptek, közel három órán át érzékletesebben is megmutatták, hogy a feladatukat mennyire komolyan vették. Ki-kitörő és dübörgő taps viszonozta a produkciókat a széksorokból, ahol Tímár Sándor, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője is helyet foglalt. Foltin Jolán a zsűri nevében a legnagyobb megelégedéssel nyilatkozott az előadottakról. A gyöngyösiek — mint mondta — ez alkalommal is remekeltek. Az együttes nemcsak a folklórban, hanem az arra épült táncokban is kiválóan bizonyította jártasságát. Táncosai a hosszú műsort is végig bírták erővel, a szereplés a majd három óra ellenére sem tűnt elnyújtottnak. Jó érzés volt észrevenni, hogy a korosabbak mellett egy szintén tehetséges fiatal csapat is kinőtte magát, s különösen a férfikar országosan is tovább öregbítheti a gyöngyösiek jó hírnevét. Előremutató, amit produkáltak, azt igazolja, hogy csak azok a csoportok tudnak a jövőben fennmaradni, akik ilyenféle táncszínházát hoznak létre. A zsűri legfőképpen a Németh I. -Zsuráfszki Z.: Tündérvarázslás, illetve Dresch M.-Zsuráfszki Z.: Dózsa Gyyörgy lakomáján című művek magasz- szintű tolmácsolását értékelte nagyra, és a táncosok mellett természetesen a zenekar munkájáról is roppant pozitívan nyilatkozott. S külön is méltatta a közreműködő vendégművészek teljesítményét. Mindent összevetve: korántsem véletlen, hogy a Vidróczki Néptáncegyüttes harmadszor is megvédte kiérdemelt címét, újra rászolgált az Arany I. minősítésre. S ebben nem kis érdeme van azoknak is, akik inkább a háttérben maradtak megint: Zsuráfszki Zoltán művészeti vezetőnek, Ombódi István tánc- karvezetőnek, Sturmanné Kovács Magdolnának, a zenekar vezető prímásának, nem utolsósorban pedig Zeltner Imrének, az együttes vezetőjének, (gy.) Képviselő-testületi ülés Gyöngyös képviselő-testülete holnap, csütörtökön délután tartja legközelebbi ülését. Ez alkalommal a városi önkormányzat ideiglenes szervezeti és működési szabályzatáról esik szó, megalakítják a képviselő-testület bizottságait, s — több más melletti — a Gyöngyösi Hírek c. helyi lapról tárgyalnak. Építkező tarjániak Évente 20-30 építési engedélyt kémek a gyöngyöstaijáni- ak. Tavaly a községben 40 telket parcelláztak, s közülük már csak néhány eladatlan. Sikeres próbaüzem Sikeres a Gyöngyösi Ingatlan- kezelő Vállalat új festőműhelyének próbája. A kísérleti munkák kedvező tapasztalatai alapján már olyan nagyobb üzemek is jelentkeztek megrendeléseikkel, mint a Mikroelektronikai Vállalat és a petőfibányai VEGYÉP- SZER. Kiállítás Faludi Ilona festőművész kiállítását nyitották meg a hét elején a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemben. A bemutatott alkotásokat december 8-ig látogathatják az érdeklődők. Mindet»’ napi kenyerünkhöz Nemcsak a városnak, hanem messzi környékének is őrzi a ke- nyérnekva- lot a gyöngyösi gabo- naforgalmi vállalat silója. A monumentális betonépítmény egyben a település jellegzetes lé- tesítmén; is, megl tározója a helység arculatának. ive haÚj út Visontán Tavasszal kezdett nagy munka érkezett a végéhez Visontán tegnap. A keddi műszaki átadas kapcsán Ambusz József né polgármestertől megtudtuk, hogy több mint 40 millió forintba került a. bekötőút felújítása, korszerűsítése, amely a község két széle között érinti a települést, s a falun történőjobb, biztonságosabb áthaladást, a kényelmesebb helyi közlekedést teszi lehetővé. A 2,5 kilométeres pályaszakasz a korábbinál szélesebb lett, mellette rendbetették az árkokat, szükség szerint burkolták a mederrészt, átereszeket, kapubejárókat építettek, s több helyütt az eddig hiányzó járdát is pótolták. A költségekből tízmillió forintnál többet vállalt a község, a bánya 2,5, s az erőmű3 millióval seßitette a munkákat, míg a többi pénzt a közúti igazgatóság biztosította. Nemcsak a kiadások, hanem a munkákkal járó kellemetlenségek, bosszúságok is rendkívüliek voltak. A kivitelezés során a legjobb esetben is csak a szakaszos közlekedésre volt mód, az autóbuszok Abasáron keresztül közelíthették meg a községet. A sok gond — szerencsére már a múlté. Ha a környékbeli nagyüzemek szállítójárművei is méltányolják a helyzet javulását, pilótáik ezután jobban vigyáznak az új út állapotára, amelynek — remélhetőleg — sokáig örülhetnek majd Visontán. Alibi Vendégségben Az erőmű büféjében Mini market, magánmozi, egészségjavítás Nagyréde már eddig is sok tekintetben formálódott lakóinak kedvére, s a települést — mint Tóth László polgármestertől hallottuk — hasonló törekvésekkel kívánják fejleszteni a továbbiakban. Á községben változatlanul cél az ellátás reális fejlesztése. Kulturális téren a helyi mozi bizonyos átalakítása került máris napirendre. Tekintve, hogy a megyei szakvállalat évek óta veszteséggel üzemeltette az intézményt, magán- vállalkozók jelentkeztek a községházán az átvételre. Szívesen folytatnák a munkát — mondták —, ha a hivatal is támogatná kérésüket, az egriek bérbeadnák a berendezést, s szolgáltatásaikkal segítenék az új kezdeményezést. Tervezik a faluban, hogy az egészségügyi helyzetet új körzeti orvosi rendelő létrehozásával is javítják. A mintegy 3.5 ezer lakos számára ugyanis igen kevés az egy doktor, aki általánosságban foglalkozik jelenleg a betegekkel. Mivel két munkahelyes létesítmény kialakítása csak drágább ingatlan megvásárlásával történhetne, meglévő szolgálati lakásból tartják elképzelhetőnek az újabb, a már meglévőhöz hasonló „orvosház” megteremtését, így a nyár óta működő magánfogászatot is figyelembe véve, már tökéletesen kielégíthetnék a gyógyászati igényeket. A mostaninál jobb ivóvíz biztosítása is az egészséget szolgálná. A jelenleginek sajnos, igen nagy a vas- és mangántartalma, így tisztításra szorul. A nagyrédeiek megnyugtatására egyrészt már megbízást adtak egy új, mélyfúrású kút elkészítésére, s az elképzelések szerint ennek a hálózatra történő kapcsolásával is javítanak az állapotokon. Másrészt — valami olcsóbb megoldással — a szükséges tisztítóművel próbálják mielőbb munkába állítani. A szennyvízelvezetés — különösen a település laposabb részein — is megoldásra vár. Ha sikerülne, önmagában is a község egyharmadá- ban jelentene örömet. A gyöngyösi rendszerre történő csatlakozás lenne a legcélszerűbb, amit a város sem ellenez. Ám ahhoz, hogy a tervekből valóság legyen, társulás is kellene. A következő hetekben a polgár- mesteri hivatal felméri a konkrétabb igényeket, párbeszédet folytat az ügyről a lakossággal, s ha támogatást is kap törekvéseihez az új ön- kormányzat, talán már 1992-re valóra válhatnak az álmok. Az úgynevezett napi cikkekkel való ellátást a Sámson Kft. — a Gyöngyszöv Áfésztől néhány hete átvett — ABC-je javította szinte már városi színvonalúra. A mini market megjelenésében, kínálatában egyaránt elüt a régebbi árudától, választékosabb, gazdagabb a készlete, mint elődjének. Jól kiegészíti a szomszédos új kis pavilonsort, magva a község fiatal bevásárló-szolgáltató központjának. ‘gyAmerika — Gyöngyösön A Mátraalján is dívik a sorsjátékőrület. A városnak alig van olyan pontja, ahol nem próbálna szerencsét a nép. Itt van Amerika, ez aztán a szuper játék, s a szuper pénz. No persze, leginkább annak, aki kitalálta az Express Money-t. Amint hallottam, néhány kétezer forintos nyeremény Gyöngyösön is előfordult már, de inkább a „kisebb szerencse” a jellemző. Kapar a Mátraalján is mindenki. A Gyöngyszöv sarkán, a „lengyelpiac” mellett, a piacon, a főtéren, a Kékes étterem mellett, a postán... A Gyöngyszöv áruházban véletlenül fültanúja voltam két idősebb néni beszélgetésének. — Mit vakarnak ezek az utcán? — kérdezte az egyik. — Hát, nem tudja? — így a másik. — Azt az amerikai izét... Bezzeg Bécsben próbálnák ezt a szemetet csinálni. Van benne valami... Nem? (korcsog) Gyöngyösről indult, országos vezető lett Szorgalommal, a rokkant is szakértelemmel többet érhet Az idén ünnepli a siket és nagyothalló emberek érdekvédelmi szervezete, a Hallássérültek Országos Szövetsége (HOSZ) 40 éves fennállását. Ebből az alkalomból kerestük meg Budapesten a gyöngyösi származású Jafcsák Pál elektrotechnikust, aki maga is halláskárosodott. Fiatalon lett a szövetség tagja. Közéleti érdeklődése és aktivitása folytán később már a központi elnökségben tevékenykedett, majd 14 éven át volt az országos szövetség elnöke is. — Milyen szálak fűzik önt még ma is Gyöngyöshöz? — Kevés kitérővel Gyöngyösön éltem születésemtől egészen a gimnáziumi érettségiig. Három és fél éves koromig az ép hallású kisgyermekek közé tartoztam. Akkor agyhártyagyulladást kaptam. Egy hozzákapcsolódó középfülgyulladás nagyothallóvá tett. Ennek ellenére óvodába is jártam egy segítőkész óvónő jóvoltából. Hat és kilenc éves korom között a siketek budapesti intézetében három év alatt elvégeztem négy osztályt. Egy influenzajárvány azonban elvitte a maradék hallásomat is... Édesapám — akiben egy pedagógus veszett el — ekkor hazavitt Gyöngyösre, s ott halló gyerekek közé íratott be. Soha nem felejtem el, hogy az egyszerű körülmények között élt szabó szüleimnek és a megértő gyöngyösi pedagógusoknak köszönhetően az átlagosnál valamivel többet tudok a világról. — A legjobb gyöngyösi barátom napilapos újságíró. Vele a gimnáziumban párhuzamos osztályba jártunk, s később Budapesten is sokat találkoztunk. Még ma is küldünk egymásnak üdvözlőlapokat... Egerrel is sokáig volt kapcsolatom, mégpedig a sportolás révén. Síeltem, tornáztam, úsztam. Vincze Sándor, az egri siketiskola egykori igazgatója jóvoltából télen is járhattam úszni a megyeszékhelyre, miután lehetővé tette számomra, hogy az intézetében megszálljak. — Ön — a siket emberekre sajnos nem jellemző módon — igen gazdag szókinccsel és nagyon választékosán tud beszélni. Hogyan sikerült ezt elérnie? — Szókincsem viszonylagos gazdagságát az olvasási mániámnak köszönhetem. Az egyik házbéli szomszédnak volt egy lá- dányi Verne-sorozata. Körülbelül két év alatt elolvastam száz kötetet. Utána is sokat forgattam a könyveket. A városi könyvtárból kölcsönöztem, amire kedvet kaptam. Az olvasottság hatott a beszédemre is... Minden képezhető siket kisgyereknek meg kell tanulnia a hangos beszédet, hisz élete jó részét legtöbbjük úgyis hallók között tölti. A tartalmas kapcsolattartáshoz pedig szükségük van a hangos beszédre és a jó szájról olvasási készségre. — A szövetség országos elnökeként hogyan segítette ön sorstársait, a hallássérült embereket? — A szövetségben felkaroltuk a hallássérültek általános iskoláinak sport- és kulturális mozgalmát. Sikerült bevezetni a kiskorúak hallásszűrését. Európai viszonylatban is mintaszerű a jeltolmácsképzésünk. A távolsági utazásoknál is, és a városi közlekedésben kedvezményt kapnak a hallásfogyatékosok. Létrehoztuk a legjobb hagyományokat tükröző, évente megrendezett kulturális versenyek rendszerét. — Mi az, ami fájó pont, amin szeretné, ha utóda segíteni tudna? — A telekommunikációból való kirekesztettségünket kell elsőként említenem. A Sorstársak adása a mi nagy nyereségünk lehetne, ha önálló, rólunk, nekünk szóló műsor lenne. És más is hi- 0 ányzik. Elektrotechnikus létemre tudom, hogy milyen rehabilitációs segédeszközök kellenének nekünk, de csak hébe-hóba lehetett eddig ilyeneket a szövetségben beszerezni. A legtöbbjét mi, magunk készítjük, de az sajnos tökéletlen. — Megkérdezhetem, hogy mire gondol most, a HOSZ 40 éves jubileumán? — Aggódom, mert a hallássérülteket is fenyegeti napjainkban a munkanélküliség réme, ugyanúgy, mint más rokkantakat. Ezt csak úgy kerülhetik el, ha szorgalmukkal, szakértelmükkel igyekeznek nélkülözhetetlenné tenni magukat. A kormánytól, az új önkormányzatoktól azt kérném, hogy valamennyi hallássérült kedvezményesen, szükségleteinek megfelelően kaphassa meg a juttatásokat, a segédeszközöket; segítsék kulturálódásu- kat, például a szabadidő értelmes eltöltését azzal is, hogy feliratozzák a tévé műsorait, stb. A fiatal hallássérülteknek pedig azt tanácsolom, hogy igyekezzenek minél jobban elsajátítani az élethez szükséges ismereteket, dolgozzanak becsületesen, s akkor talán az átmeneti nehézségek után jobban boldogulnak. I. F. (Fotó: Gál Gábor) A képen látható építmény a visontai Gagarin Hőerőmű egyik büféje. Az ott dolgozók vehetik igénybe, de mivel érdemes figyelmünkre, így a vele kapcsolatos tapasztalatainkat közkinccsé tesszük. A büfé valamikor munkásokat szállított, s esetleg az otthonról hozott elemózsiát fogyasztották, laposüvegüket húzogatták az utasok. Ma már „álló eszköz”, nemigen mozdul semerre, és nem szalonnáznak, hanem hot-dog-oznak a vendégei. így tehát a világhoz való felzárkózásunk sajátos „emlékműve”. Az amerikai konyha kedvelőinek ajánljuk. (kova) Jó ha van. Leginkább akkor, ha feleségünk vértócsában hever az ágyon, hátában a konyhakéssel. Jó, ha van alibink. Gyöngyösön is van. Egyelőre még Szabadság mozinak nívják, de aki bérbe vette, Nagy Zoltán, egri vállalkozó már kerte a névváltozást: ALIBI-mozinak szeretné elkeresztelni. S hogy emellett mi változik még az evek óta deficites filmszínháznál? — Amikor májusban, a hirdetés alapján megpályáztam, sokan mondtak, hogy belebukok. Csakhogy én szeretem a kockázatot, úgyhogy belevágtam. — Viszont csak vagányságból nem lehet eltartani egy kulturális intézményt... — A fcockáztatási képesség nem jelent feltétlenül fejetlenséget, es nem jelenti az ötletek hiányát sem. Nekem vannak ötleteim, amit a néhány hónap elteltével már meg is valósítottam. Egyrészt ez nem csak egy mozi, hanem az is. Klubjelleguvé szeretnénk átalakítani, és kibővíti ük a szolgáltatásokat is. Hétfőn, kedden filmeket vetítenénk, de lehetőleg meghatározott tematika szerint. így legközelebb Berg- man-sorozat indul, utána viszont lesznek olyan hónapok, amikor végig akciófilmeket játszunk, aztán humoros filmeket, utána esetleg fantasztikusakat. Megint máskor a főszereplőre építünk, tehát négy héten keresztül egy adott színész alkotásaiból mutatunk be néhányat. — És mit jelent az, hogy nem csak mozi...: — Hétfőn, kedden vetítünk. A nagytermet átalakítottuk, nem széksorok vannak, hanem asztalok, és körülöttük székek, lehet odabent kólát inni, szendvicset enni, kint az előtérben van büfé, ki lehet menni előadás közben. Sőt: akár fekve is nézheted a filmet, ha leterítesz magadnak egy pokrócot, bár remélhetőleg nem terjed el nagyon ez a szokás. De előfordulhat. Minél kevésbé kivág uk korlátozni a közönséget. És azért sem „csak mozi”, mert szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton — amikor nem vetítünk — bármi mást lehet csinálni. Szombatonként már működik a diszkó, Baranyi István vezeti, akit az ország egyik legjobb lemezlovasának tartok. De bárki előtt nyitottak vagyunk, ha valaki bekopog az ötletével, és az nálunk megvalósítható: ám legyen. Tánctanfolyam, vagy rock and roll bemutató, vagy aerobik, de nem kívánjuk beszűkíteni senkinek a fantáziáját...Az a lényeg, hogy a fiatalok megszeressek a házat, bejárjanak olyankor is, ha nincs előadás, és érdemes legyen bejönniük: kapjanak valami újat, eredetit. ______________________(d.j.)
