Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-01 / 205. szám

HÍRLAP, 1990. december 1., szombat HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Mikulás-bál Petőfibányán Petőfibányán a helyi művelő­dési házban december 7-én, dél­után 5 órától Mikulást-bált ren­deznek a település fiataljainak. A talpalávalót az intézmény tánczenekara szolgáltatja, vala­mint az igényesebb zenét játszó Reflex együttes. Nyugdíjas olvasóknak Lőrinciben a helyi könyvtár­ban vidám, zenés műsorra várják a nyugdíjas olvasókat december 6-án, csütörtökön délután há­rom órára. A vendégek: Csala Zsuzsa, érdemes művész, Fehér­vári Márta, énekművész, Angyal János, humorista, Pere János, dalénekes lesznek. Zongorán kí­sér Reményi József. Régi álom a tornaterem Rózsaszentmártonban régi ál­ma a falubelieknek a helyi általá­nos iskola tornatermének kiala­kítása. A kivitelezést — anyagi okok miatt — mindig el kellett halasztani. A tavalyi árvíz szá­mos középületben kárt okozott, ezért ezek javítására is jócskán kellett áldozni a költségvetésből. Ennek ellenére a létesítményről nem mondtak le, a jövő évi ter­vek között ismét szerepel majd. Gyermekeknek Szűcsiben Szűcsiben a művelődési ház­ban Eszményi Viktória lesz a vendég december 7-én. A gyere­kek által kedvelt énekesnő az Orrom krumpli, hajam kóc című zenés összeállítással lép a szín­padra. A program délután 3 óra­kor kezdődik. A könyv útjáról Hatvanban az Ady Endre Vá­rosi Könyvtár és Ifjúsági Házban az általános iskolák 3-4-5. osztá­lyos tanulóinak Könyves könyv címmel tart előadást Rigó Béla, a Móra Könyvkiadó volt szerkesz­tője. A december 4-én, délután 3 órakor kezdődő rendezvényen a könyv születéséről, illetve az ol­vasókig való eljutásáról beszél­getnek majd a résztvevők. Az oldalt összeállította: Barta Katalin Mikes Márta Moldvay Győző Fotó: Perl Márton Múltról, jelenről, jövőről Hatvan polgármesterével A helyhatósági választások előtt, amikor a sajtóban, majd különböző plakátokon megje­lent a neve, sokan kérdezték: ki ez a Szinyei András? Nem ismer­jük. Honnan jött, mit csinált ed­dig? Egyáltalán mi köze Hatvan­hoz? Nos, a hosszú, sikeres me­netelés után, ami Nagygombo­son kezdődött, majd a városhá­zán fejeződött be, leültünk egy kávéra Hatvan polgármesteré­vel, s visszhangozva megannyi kérdést, mi is azzal kezdtük: honnan jött, mit csinál, merre tart? — Tizenegy éve élek Hatvan­ban a feleségemmel, s gyermeke­immel, akik közül az ötödik már itt született. Egyébként Miskolc­ról származom, Salgótaijánban nevelkedtem, hogy aztán a gö­döllői agráregyetemen szerezzek diplomát. Ezt követően fokoza­tosan haladtam a „szamárlét­rán”, s állattenyésztési brigádve­zetőtől kezdve eljutottam a nagy gombosi tejtermelő terület igazgatói posztjáig. 1984-ben már a Boscoop nevű termelési rendszernél hasznosítottam is­mereteimet, s nem sikertelenül, amire bizonyság, hogy megala­píthattam Hatvanban a rendszer Heves-Szolnok megyei kerületi irodáját. — Hogyan került a KDNP vonzásába az idei választások al­kalmával, mert hiszen e párt je­löltjeként jutott a polgármesteri székbe? — Sikeres szakmai múltam­ban politikával ugyan keveset foglalkoztam, ám a tavaszi or­szággyűlési képviselő-választá­sok felkeltették érdeklődésemet. Sokakkal ellentétben nem volt kifogásom a választási szisztéma ellen, hiszen mindenkinek teret engedett a közszereplésre, ami feltétlen demokratikus alap. Más kérdés, hogy megjelentek eléggé szélsőséges nézetek is a küzde­lem során. De a csokor minden esetre színes, gazdag volt. Jóle- sően fogadtam tehát a helyható­sági választások előtt az MDF és a KDNP felkérését. S azért dön­töttem az utóbbi mellett, mert ennek a mérsékelt irányvonala tűnt számomra a legszimpatiku- sabbnak, különös figyelemmel arra, hogy programjában az em­beri értékekre helyezi a fő hang­súlyt, s a családot tekinti a leg­fontosabb társadalmi építőkő­nek... — Hogyan érintette a siker, amelynek jómagam is szemtanú­ja voltam, éspedig legutóbb ak­kor, amikor a képviselő-testület Önt tartotta legméltóbbnak a polgármesteri tisztségre? — Olyan széleskörű volt irán­tam a bizalom, hogy amikor előbb képviselővé választottak, már nem tudtam megtagadni a továbblépést. Ez különben a pol­gárok természetes reakciója is le­hetett a gyakran tapasztalt szél­sőséges politikai megnyilvánulá­sokra. De azt hiszem, nem is ez most a lényeg, sokkal inkább: miként felelek majd meg a biza­lomnak... ! — Milyen állapotban vette át az egykori közigazgatást? Gon­dolok itt nemcsak az anyagi, tár­gyi feltételekre, hanem a volt ta­nácsi apparátusra is? — Annak örülök leginkább, hogy a választási hadjáratok so­rán hangoztatott különböző el­marasztaló megnyilatkozások­nak nem volt igazán valós hátte­rük, kellő valóságtartalmuk. Hogy csak egy egyszerű példát említsek. A város annyit hangoz­tatott súlyos adósságterhei meg­vannak ugyan, de a belőlük meg­valósult különböző létesítmé­nyek és lakóépületek a település polgárainak javát szolgálják. így például befejeződhetett a Szé­chenyi utcai általános iskola épí­tése, létrejött egy komoly csator­narendszer, amelynek hiányát sokszor szenvedte a lakosság, de legjelentősebb tétel az a 47 millió forint, amit rendkívül kedvező kamattal fordítottak a polgárok lakásépítkezésének támogatásá­ra. — Mit tekint munkájában a közeljövő legfontosabb feladatá­nak? Mire kíván elsősorban összpontosítani? — A képviselők éppen úgy a lakosság bizalmából kerültek tisztségükbe mint jómagam, s ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül szakemberek a közigazgatásban. Ezért most folyik a szakértő bi­zottságok felállítása, amelyek­nek a munkájára majd támasz­kodhatunk. Előttünk áll ugyan­akkor a jegyző kinevezése és az alpolgármester megválasztása is. Ám, ha így összeverbuválódik a város teljes vezetőtestülete, meg­kezdhetjük a szervezeti átalakí­tást, s olyan emberséges progra­mot dolgozhatunk ki, aminek eredményeként Hatvanból egy jókedvű, hangulatos település válik... — így legyen...! Falugyűlésre készülnek Szűcsiben Szűcsiben a helyi önkormányzat a napokban tartott ülést, ahol első­sorban a december 10-re kitűzött falugyűlés anyagát készítették elő, s tárgyalták meg. A tervek szerint a lakossági fórumon beszámolnak az elmúlt időszak eredményeiről, s fel­vázolják az elkövetkező időszak cél­jait. Ezek között szerepel a helyi ivóvízgondok felszámolása, Ecsed és Rózsaszentmárton községekkel közös regionális szemét- és hulla­déklerakóhely kialakítása. Folytat­ják ezenkívül a járdák felújítását, szeretnének új autóbusz-megálló­helyeket létesíteni. A Keleti zárótó környékének eladásából származó bevételekből, s a külső tőke bevoná­sából új munkahelyeket kívánnak teremteni, s mielőbb meg akaiják építeni az idősek klubját is. Az önkormányzat a jövőben tá­mogat minden olyan állampolgári kezdeményezést, vállalkozást, ame­lyek javítják a családok és a falukö­zösség életszínvonalát. Javasolják továbbá a falusi turizmus és vendég- fogadás kiépítését. Sok más településhez hasonlóan Szűcsiben is fokozatosan romlik a közbiztonság. Ennek megakadá­lyozására polgárőrséget szervez­nek. A polgármester ezúton is kéri a helyi férfiakat, hogy saját maguk és családjuk biztonsága érdekében vállalják ezt a feladatot. Lőrinci sem akar haragot A legutóbbi összeállításunkban Petőfibánya polgármestere, Fe­kete László beszélt a választások utáni legfontosabb helyi feladatok­ról. Természetesen szóba került akkor a települést érintő két legfon­tosabb, s egyelőre megoldatlan feladat is, a szeméttelep kialakítása és a területhatár kérdése. Ezek a korábbi anyaközséget, Lőrincit is érin­tik. Varga Antal, a lőrinci polgármester az írás megjelenése után arra kért bennünket, adjunk helyet az ő véleményének is e két témával kapcsolatban. íme: — Szeretném utoljára nyomatékosan kijelenteni, hogy a sze­méttelepnek csupán fenntartói vagyunk, a kezelő a Hatvani Város­gazdálkodási Vállalat, így a bevétel is őket illeti meg. Őszintén remé­lem, hogy az érintett községek összefogásával sikerül megnyugtató megoldást találni, ám már most fontosnak tartom jelezni, hogy Pető- fibányának is fizetni kell majd az új szeméttelep kialakításáért, hiszen ők is használni fogják azt. A másik kérdéssel, a területhatár kijelölésével kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy a Petőfibánya által kért 900 hektárnyi te­rületről a lőrinci önkormányzat nem hajlandó lemondani, mivel ezen a területen olyan földek is vannak, melyeket a volt lőrinci egyéni gaz­dálkodók visszaigényelhetnek, ha a földtörvény erre lehetőséget nyújt majd. Ennek ellenére mi felajánlottunk 200 hektárnyi területet, de azt Petőfibánya nem fogadta el. * * * Itt jegyezzük meg, hogy a nem szűnő vita, s az oldhatatlannak látszó ellentétek megszüntetése érdekében hasznos lenne, ha az ellen­érdekűfelek a közeljövőben egy asztalhoz ülve ütköztetnék vélemé­nyüket. Egy ilyen fórumról szívesen tudósítanánk mi magunk is, an­nál is inkább, mert ezzel a vitázók bennünket is hozzásegítenének a pártatlan tájékoztatáshoz. Rejtett kincsek, páratlan gyűjtemény Rejtett kincsekre bukkantunk a Hatvány Lajos Múzeum raktárjaiban. Az itt felhalmozott, gyűjtött anyagok értéke fel­becsülhetetlen, sorsuk egyelőre mégis a lassú enyészet. Kiállító­termekre, tárlókra vár a páratlan gyűjtemény. Az újonnan ala­kult önkormányzat reményeink szerint arra is figyelmet szentel majd — a rengeteg egyéb teendő mellett —, hogy ezek a kincsek egyszer a szépségre éhes nagyérdemű számára is megtekinthe­tők legyenek. Volt-e botrány Boldogon ? A közelmúltban riport jelent meg lapunkban a boldogi önkor­mányzati választások anomáliáiról. A cikkben szereplő tényeket nem mi találtuk ki, a falu lakói vázolták fel azokat ottjártunkkor. Igyekez­tünk tárgyilagosan, elfogultság nélkül írni a témáról, s épp ezert a sú­lyos vádakktú elmarasztalt polgármestert személyesen kerestük fel, hogy azokra válaszolhasson. Megítélésünk szerint ő meggyőzően ér­velt, és eloszlatta az esetleges félreértéseket. Épp ezért nem egészen értettük két boldogi levélírónk (az egyik névtelen) indulatos kiroha­nását, akik félretájékoztatással, es felelőtlenséggel vádoltak meg ben­nünket. Véleményünk szerint a mi feladatunk a pártatlan tájékoztatás. Ezt tartottuk szem előtt a Boldogtalan boldogiak című cikk megírá­sakor is. Egyébiránt javasoljuk levélíróinknak, kérdezzék meg a pol­gármestert — akinek védelmében tollat ragadtak —, hogy ő miként vélekedeik a szóban forgó írásról. Ő ugyanis nem jelezte, hogy elfer­dítettük a tényeket, s az általa elmondottakat. Olvasóink észrevételeire, építő szándékú kritikáira ezután is számítunk. Ecsédi hagyományőrzők Az Ecsédi Szövetkezetek Né­pi együttese közel 45 éves múltra tekint vissza. Ezalatt az idő alatt nemcsak hazánkban, de számos külföldi országban is sikeresen szerepeltek. Munkájuk elisme­réseként többször részesültek miniszteri kitüntetésben. A nagy múltú hagyományőrző csoport­ban megfordult tagok száma meghaladja az ezret. Az általuk 16 alkalommal megrendezett fa­lunapok keretében felléptek a hazai néptáncegyüttseken kívül, csehek, jugoszlávok és morvák is. A legutóbbi találkozóra idén ősszel került sor, ahol a környék­beli csoportokon kívül külföldi vendégek is részt vettek. Novem­ber elején a szlovákiai Bény tele­pülés együttese látta vendégül az ecsédieket. Itteni vendégszerep­lésük alkalmával a tájjellegű, s a verbunkos táncokat követően bemutatták a híres Ecsédi lako­dalmast is, amellyel rendkívüli sikert arattak. Az együttes régi álma egy he­lyi tájház kialakítása. Csaknem 15 éve gyűjtik a tárgyakat, a vise­leteket. Idén tavasszal a szpon­zorok — Hatvan és Vidéke Áfész, Hatvan és Vidéke Taka­rékszövetkezet, valamint az IBUSZ — segítségével megvásá­rolták a létesítménynek megfele­lő épületet, azonban az anyagi lehetőségek szűkülése miatt az átalakításra már nem futotta. Sajnos mára olyan helyzetbe ke­rült az országszerte híres nép­táncegyüttes is — a támogatások elmaradása miatt —, hogy kérdé­ses az is, hogyan folytatják to­vább a munkát, a felkészülést. Az együttes vezetője Péter Jó­zsef keserű hangú levélben szá­molt be a kilátástalannak tűnő jövőről. Egyhelyütt azt úja: „Mi szeretnénk megőrizni továbbra is a hagyományokat, s az ország határain túl is megismertetni, népszerűsíteni a magyar nép kul­túráját, de most úgy tűnik nem tudjuk továbbadni a múlt emlé­keit.” Nem tudunk mi sem mást ten­ni, csupán közreadni az ecsédiek aggodalmát, s kérni a környező vállalatokat, intézményeket: le­hetőségeikhez képest támogas­sák a nagymúltú együttest. Keresettebb lapunk Számítunk az Ön segítségére is! Az elmúlt hetekben rendszeresen megfordultunk Hatvanban és a város körzetében lévő kisebb-nagyobb településeken. Most ne­gyedik alkalommal jelentkezünk egész oldalas összeállítással, amelyben az e térségben élők gondjairól, s az itt történt esemé­nyekről tudósítunk. A postahivatalokban járva örömmel hallottuk, hogy élénkebb a kereslet lapunk iránt, s hogy olvasóink várják a róluk szóló híre­ket, írásokat. Szeretnénk a jövőben szorosabb kapcsolatot kiépíteni a táj­egységen élőkkel, s a jelenleginél is több információval szolgálni. Ehhez azonban az önök segítségére is szükségünk van. Kérünk te­hát mindenkit: ha ideje és lehetősége van, ragadjon tollat, s írja meg az őt foglalkoztató kérdéseket. A közeljövőben egy jól működő tu­dósítói hálózatot kívánunk kiépíteni, amelynek ön is tagja lehet. Hívjon, újon, jelentkezzen! A rövidebb terjedelmű híradá­soknak akár már a következő összeállításunkban is helyt adunk. Mi újság a takarékszövetkezetnél? A Hatvani Taka­rékszövetkezet mun­kájáról érdeklőd­tünk, s kérdéseinkre a főkönyvelője, Er­délyi Ferencné vála­szolt. — Egy évvel ez­előtt Zagyvaszántó községben adtunk át egy új kirendeltséget — mondja —, ami há­rom dolgozóval kezdte meg működé­sét. Ezzel azt kíván­tuk elérni, hogy a zagyvaszántói illetve a petőfibányai lako­soknak ne kelljen be­járniuk a lőrinci egy­séghez. Ezért tervez­te úgy az igazgatóság, hogy a régi MSZMP székházat átalakítják erre a célra. A fővá­rosban is működik egy kirendeltségünk a Krisztina-körúton, fölvéve az OTP fió­kokkal a versenyt. Kirendeltségeinket számítógépekkel lát­juk el. Jelenleg nyolc egységünk dolgozik a gépekkel, de a többi ötöt is szeretnénk fel­szerelni ilyen okos masinákkal. Ezek lé­nyegesen megköny- nyítik a munkáinkat, gyors és pontos ügyin­tézést tudunk a segít­ségükkel biztosítani. — Úgy hallottuk, hogy például az Ecsédi Néptánce­gyüttest is szponzo­rálják. Mi igaz ebből? — Jelenleg is tá­mogatjuk az együt­test, de vannak ezen­kívül más pártfogolt- jaink, így iskolaszö­vetkezeteink is. Az újhatvani szakközép- iskolát is mi segítjük. Minden évben uta­lunk ki számukra szakképzési támoga­tást... Újra tiszta a kép A legutóbbi egész oldalas összeállításunkban helyet adtunk egy hatvani olvasónk panaszának. Levélírónk a Rendszer Kft. tevé­kenységét kifogásolta. A napokban újabb levelet juttatott el hoz­zánk, melyben arról tájékoztatott, hogy a kft. visszaszerelte a tv-ket a központi antennára, így ismét tiszta kép van az 1-es, 2-es csator­nán.

Next

/
Thumbnails
Contents