Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-31 / 228. szám
HÍRLAP, 1990. december 30., vasárnap SPORT 15 Eger szülöttei: Pécsik Dénes, Lázár Rita, Pohl Anett és Rafael Irén az úszó- és vízilabda-világbajnokságon Üj csapattal, új babérokért Ausztráliában A megyeszékhely úszó- és vízilabdasportja már rég túljutott zenitjén, sokak véleménye szerint a mélypontra került. Az elkeseredésjogos, de azért az is ta- adhatatlan, hogy a hajdanvolt icsőség morzsáiból azért maradt meg mára is. Ha valaki kételkedne ebben a megállapításban, annak úgy hiszem, elég elősorolni azok nevét, akik szegről- végről városunkat és megyeriket is képviselik a sportág nagy ünnepén, az ausztráliai Perthben januárban megrendezendő úszó- és vízilabda-világbajnokságon. Lázár Rita hosszutávúszó Euró- pa-bajnokunk a Swan folyó vizén teszi próbára szívósságát a 25 kilométeres távon. Hiába nyert két éve kontinensbajnokságot, a rendkívül erősnek ígérkező mezőnyben és az akklimati- zációs nehézségek miatt már az első tíz közé jutás is bravúrnak számítana. Pohl Anett a 100 és 200 méter mellen próbál szerencsét, akárcsak a gyöngyösi származású Csépe Gabriella. Ok ugyan már mindketten a BVSC versenyzői, ám a fővárosba már érett sportolóként kerültek. Az Egerben nevelkedett és úszónak induló Rafael Irén külhonban idegenlégioskodik, Németországban vízilabdázik. Tekintettel nagy tapasztalatára és gólerősségére, a női vízilabda-válogatott edzői, dr. Tóth Gyula és Pócsik Dénes rá is számítanak a vb-n. A kiutazás előtt megkerestük Pócsik Dénest, és arról beszélgettünk, hogy mi történt az utóbbi esztendőben a válogatott háza táján, és hogy milyen esélyekkel látogatnak el az ötödik kontinensre. — Eey éve vettétek át a stafétabotot dr. Konrád Jánostól, aki minden kétséget kizáróan egy sikercsapatot hagyott rátok. Ezt igazolja az Európa-bajnoki ezüstérem és a világbajnoki ötödik helyezés. Aztán a csapat kemény magja külföldre távozott. Ilyen körülmények között nem volt-e nyomasztó ez az örökség? — Szentesi kollégámmal tisztában voltunk azzal, hogy egy jóformán teljesen új csapatot kell formálni. Ismert és nagyon jól bevált játékosok mentek el külföldre játszani. Elég, ha Rafael Irén, Kertész Aliz, Eke Andrea, Várkonyi Gabriella, Schillingné Ernst Ágnes, Kókai Ildikó és Bajusz Andrea nevét említem. Figyelembe kellett venni, hogy erre az első generációra csak részben számíthatunk, a jövőt új játékosokra kell alapozni. Ez persze nem jelenti azt, hogy az idegenlégiósokat kizárjuk a szereplés lehetőségéből. Kikötöttük, hogy az edzőtáborozásokon és a nemzetközi mérkőzéseken kötelező számukra a részvétel ahhoz, hogy bekerüljenek a válogatottba. Ennek a feltételnek többen eleget tudtak tenni, köztük Rafael Irén is, aki Egerben kezdte pályafutását. — Érzésed szerint hogyan sikerült a felkészülés? — Sajnos, rányomta bélyegét a pénztelenség. Csak kevésszer nyílt lehetősegünk nemzetközi erőpróbákra, edzőtáborozásokra, és szinte az utolsó pillanatig bizonytalan volt a vb-szereplé- sünk, éppen a magas költségek miatt. Többek között ennek számlájára is írható a hullámzó teljesítmény. Áprilisban Paler- móban egy nyolcas tornán Kanada és az USA mögött a harmadik helyet szereztük meg. A nyár elején az olaszok edzőtáboroztak Egerben, s jól segítették felkészülésünket. Az ősz folyamán két ízben isjátszottunk az USA- val, egy győzelem és egy vereség került a statisztikánkba. Ellenük egyelőre még kedvezőtlen a mérlegünk, amolyan mumusnak számítanak. Ezután egyhetes kölni edzőtáborozás következett, amelyen játszottunk a német válogatottal, s kikaptunk tőlük. Nehány nap múlva Budapesten viszont sikerült látványosan visz- szavágni. Nem tartozik ugyan szorosan ide, de érdekességként megemlíthető, hogy erre az időszakra esik a japánok megjelenése a nemzetközi porondon. Európai turnéjuk során a B-váloga- tottunkkal is találkoztak, és legyőzték őket. — Az új csapat építése során rábukkantatok-e újabb tehetségre? — Első dolgaink közé tartozott, hogy megalakítsuk az utánpótláskeretet, ahol külön edző foglalkozik a jövő ígéreteivel, és a csapat indult az ifjúsági Buda- pest-bajnokságon, a fiuk mezőnyében. A bővebb keretbe három egri is bekerült, Tóth Linda, Koncz Krisztina és Denk Zsuzsa. Az újoncok közül a mindössze 16 éves Stieber Mercedes, az OSC sportolója rendelkezik a legjobb adottságokkal, és biztos tagja a kezdő hetesnek. Mellette meg Takács Ildikó, Nagy Katalin és Denk Zsuzsa egészíti ki a sort. Ezek a fiatalok biztosítékot jelentenek arra, hogy a nemzedékváltás nem jár maid együtt töréssel, sikerül nagyobb megrázkódtatások nélkül átvészelni az átmenetet. — Legjobb tudomásom szerint első ízben ülsz egy női csapat kispadján. A nők köztudomásúan szeszélyesek, néha kiegyensúlyozatlanok. Mennyire sikerült az átállás erre a hullámhosszra? — Tény és való, hogy nagyobb odafigyelést kivannak, mint a férfiak, más bánásmódot igényelnek. Noha a válogatott az első női csapatom, mégsem vágtam neki teljesen rutintalanul a feladatnak. Hollandiai edzőskö- désem alatt közel kerültem a női pólóhoz, hiszen a tulipánok földjén már 1924-ben megrendezték az első bajnokságot. Itt óriási kultusza van a vízilabdának a gyengébb nem körében, és alkalmam volt arra, hogy megismerjem a holland póló szervezeti felépítését, edzésmódszereiket. Személyes tapasztalatot is szerezhettem Guayaquilben az 1982-ben megrendezett első női vb-n. — Milyen esélyei vannak a csapatnak az ausztráliai vb-n? — Esélyeinket rontja, hogy csak 29-én utazhatunk, és január 4-én már kezdődik a mérkőzéssorozat. Számításaink szerint legalább 10-12 nap kellett volna az átálláshoz. Meg szerencse, hogy könnyű ellenfellel, Brazíliával kezdünk, a rá következő napon viszont már sorsdöntő mécsesünk lesz a házigazdákkal. Az ötödik-hatodik helyet mindenféleképpen szeretnénk megszerezni, de a körülményeket figyelembe véve, ez már bravúrnak számítana. Ahhoz már jó adag szerencse is kellene, hogy az első négy közé jussunk, hiszen a házigazdákkal és az USA-val kell a selejtezők során erőnket összemérni. Az úszás és vízilabdázás kedvelői nem csupán a női válogatott szereplései kísérik majd figyelemmel, hanem minden bizonnyal izgatottan várják a híreket a Heves megyei „különítmény” szerepléséről is. ___________Buttinger László___ K i mit mondott 1990-ben ? Az év legfontosabb sporteseményeit összefoglaló krónikához hasonlóan beszédes áz az összeállítás is, amely 1990 legfrappánsabb, legtöbbet mondó nyilatkozatait gyűjtötte egybe. íme, egy kis ízelítő a hírességek és sportrajongók véleményeiből, gondolataiból, amelyek megtöltötték a sportújságok hasábjait! „Nincs mentségem, veszítettem. De ez a kudarc csak átmeneti, hamarosan újra én leszek a bajnok. A visszavágón bizonyítani fogom, hogy minden idők egyik legnagyobb bokszolója én vagyok”. (Mike Tyson, volt nehézsúlyú ökölvívó világbajnok a James Douglas elleni K.O-vereség után.) „Nagyon örülök, hogy kikaptak az amerikaiak. Úgyis mindenben ők a legjobbak, legyen az kosárlabda, ökölvívás vagy atlétika. Végre akad egy olyan sportág, amelyben csak a „futottak még” kategóriába tartoznak”. ( Andrea Rossi itáliai szurkoló, miután a Mondialén Olaszország labdarúgó-válogatottja l:0-ra verte az Egyesült Államokat.) „El fogom mondani nagyobbik lányomnak, Dal- mitának, hogy a futballban is létezik maffia. Teljesen jogtalan volt az a tizenegyes, amely az NSZK- nak aranyérmet, Argentínának pedig méltánytalan büntetést jelentett”. ( Diego Maradona, az argentin labdarúgó-válogatott csapatkapitánya, egy nappal a vesztes vb-döntő mérkőzés után.) „Természetesen nem szabad lebecsülni a Feröer- szigetek válogatottját, de azért mindennek van határa”. (A dán labdarúgó, válogatott játékos, Michael Laudrup véleménye arra a jóslatra, hogy a kis szigetország együttese meglepi Dániát az Eb-selejtezőn. A mérkőzést azután a dánok 4:l-re megnyerték.) „Helyes vagy helytelen, de Ben Johnson ára minden eddiginél magasabbra szökött. Az már a sport iróniája, hogy ha Johnsont eltiltása ideje alatt megnyertem volna egy bemutatóra, a nézők verekedtek volna a belépőkért”. ( Thomas Jordan, a portlandi fedett pályás atlétikai verseny szervezője.) „Tavaly az utolsó pillanatban győztem, így nem élvezhettem annak örömét, hogy a sárga trikót hordhatom. Idén viszont igen, ráadásul majdnem elsírtam magam, amikor megláttam a finist jelentő Champs Elysée-t”. (Az amerikai Greg Lemond, miután harmadszor diadalmaskodott a Tour de France kerékpáros körversenyen.) „Azt szokták rám mondani, hogy lassú és alacsonyvagyok. Most pedig már túl öreg is”. (Minden idők egyik legjobb jégkorongozója, a kanadai Wayne Gretzky.) „Isteni dolog egy győzelem után a dobogó tetején állni és nézni, amint felkúszik nemzetem zászlaja az eredményhirdetésnél. Örülök, hogy nyertem, de ugyanakkor szomorú is vagyok, hogy ez volt a búcsú az NDK színeiben. Mostantól új himnuszhoz kell hozzászoknom. Az egyesülés nekem egy kicsit túl gyorsan jött”. (Jens-Peter Herolde spliti atlétikai Eb-n 1500 m-en aratott győzelme után.) „Ez hihetetlen, minden álmom valóra vált. Akármit is érek el a jövőben, örökké amerikai bajnok maradok”. (Az amerikai Pete Sampras, aki minden idők legfiatalabb amerikai férfi teniszbajnoka lett.) „Apám még a halálos ágyán is azt fogja hajtogatni: Andre, a szervádon kell javítani. És ha így lesz, boldog emberként távozhat a világból, mert ez azt jelentené, hogy még mindig a tenisz áll a középpontban”. (Az amerikai teniszező, Andre Agassi.) „Elbúcsúzom a világtól, mert Kamerun kiesett a labdarúgó-világbajnokságról”. (Idézet Banu Begum búcsúleveléből. A 30 éves bangladesi asszony öngyilkos lett Kamerun kiesése feletti bánatában.) Jenei visszatér ? A Debreceni VSC élvonalbeli labdarúgói ezekben a napokban pihenőjüket töltik, s egyelőre fogalmuk sincs arról, hogy kinek az irányításával vágnak neki az új évnek. A hajdúságiak nem remekeltek az őszi idényben: a 15 mérkőzés közül csak kettőt nyertek meg, s négy alkalommal zárták a 90 percet döntetlennel, összesen nyolc pontot gyűjtöttek, s ezzel az utolsó előtti, a 15. helyet foglalják el a bajnoki tabellán. A múlt héten a klub elnöksége is elfogadhatatlannak ítélte meg ezt a gyenge teljesítményt, s az edzők es a játékosok között megbomlott összhang miatt reményt sem lát a jelentős előrelépésre. A testület ugyanakkor felhatalmazta dr. Jakab Sándor ügyvezető elnököt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket. Néhány nappal később, egy helyi teremtornát követően Szabó Béla vezető edző — megelőzendő, hogy „megköszönjék* munkáját — a játékosok előtt bejelentette lemondását. — Lehetséges vezető edzőként felvetődött Nagykaposi Imre, Szentmihályi Antal és Jenei Imre neve. Róluk mi hír? — Még nem született semmiféle megállapodás, bár Jenei Imre, a világszerte ismert nagyváradi szakember azt ígérte, hogy vasárnapig végleges választ ad. Az sem titok, hogy Jenei, aki az őszi idény hajrájában tanácsaival már segítette a csapat felkészülését, nem vezető edzőként venné át a szakmai munka irányítását, hanem olyasfajta technikai igazgató lenne, mint a francia Olympi- que Marseille-nél a német Franz Beckenbauer. A román válogatottól elköszönt szakember nem tagadja: ismertebb csapatra vágyik, mint a DVSC. Ennek ellenére úgy tűnik, június 30-ig nincs kilátása semmilyen „nagy fogásra”. Addig pedig — a baráti kapcsolatok révén — szívesen segítene nekünk. — Azt lehet már tudni, hogy kit szeretnének megnyerni az edzői feladatok ellátására? — Munkatársaimmal úgy beszéltük meg, hogy ez ügyben az óév utolsó napjaiban már nem lépünk, csak számba vesszük a lehetséges jelölteket. Sok függ attól is, Jenei Imre hogyan dönt, mert amennyiben igent mond a felkérésre, akkor az ő véleménye is meghatározó. A túlélés éve Amikor elérkezünk az esztendő utolsó napjához, szinte minden ember számvetést csinál, visszapergeti emlékezetében a mögötte hagyott háromszázhatvanöt nap történéseit, kellemes és olykor kellemetlen perceit. S amikor már csak néhány óra választja el az új évtől, azon morfondírozik, hogy vajon mit tartogat számára az előtte álló tizenkét hónap. Csak rosszabb ne legyen, mondogatjuk évek óta. így van ezzel a kétkezi munkás, az értelmiségi, ez a semmiségnek tűnő kívánság hagyja el a legtöbbünk ajkát, ha a jövőről esik szó. Ebben reménykednek a sportolók, a hivatásosan és a pusztán lelkesedésből sportot csináló vezetők, szakemberek is. Csak rosszabb ne legyen, sóhajtottunk fel mi is, amikor lajstromot készítettünk 1990. megyei sportéletéről. Hol vannak már azok az idők, amikor a két kezünk is kevés volt ahhoz, hogy sorba vegyük a kiválóságokat, a nemzetközi hírnévnek örvendőket. Az egyéni sportágakban fehér hollónak számít a kiugró teljesítmény, és a csapatsportokban sem halmozzák együtteseink — nemhogy világraszóló, de még hazai mércével mérve is — a jeles eredményeket. Hogy mégis minek örülhettünk az év során? Jó érzéssel töltött el bennünket, hogy a kolacskovszkysok férfi asztalitenisz-csapata feljutott az első osztályba, hogy ugyancsak ennek a klubnak a sakkozói ismét az élvonalban pallérozhatják tudományukat. A tradíciókkal rendelkező egri birkózásnak Szalai Gábor serdülő világbajnoki bronzéremmel gazdagította a medálgyűjteményét. S ha már a birkózóknál tartunk, itt kell megemlítenünk, hogy az újjáalakult Egri Vasas talpon tudott maradni, sőt a fejlődés jeleit is tapasztalhattuk a finomszerel- vénygyári egyesületnél. Őrültünk annak, hogy két, kevésbé közönségvonzó sportágban, a vívásban és a teniszben a megyeszékhely együttesei továbbra is az élvonalban szerepelnek. Megtapsoltuk az egri röplabdásokat is, akik másodízben szereztek bajnoki bronzérmet. A siroki kézilabdás lányok NB I. B-s debütálása remekül sikeredett, s ez némi gyógyírt jelentett arra, hogy korábban felszámolták az ESE első osztályt megjárt csapatát. A hatvani labdarúgók egyévi szünet után jutottak fel ismét az NB II-be, s bár pozíciójuk nem irigylésre méltó, szurkolóik kitartanak mellettük, ami jelzi, hogy szeretik a focit a Zagyva-parti városban. A sportok királynőjének, az atlétikának egyre kevesebben hódolnak. Üde folt a sportág térképén Gyöngyös, ahonnét hétről hétre kaptuk a híreket, hogy hol Fehér Enikő hosszútávfutó, hol a veterán atléták arattak babérokat. Tudjuk, a felsorolás korántsem teljes. Hiszeaszólhatnánk még a a gyöngyösi kézisekről, a petőfibányai asztaliteniszezőkről, a Bányász öklözőiről, a recski futballistákról. Mert ők is kitettek magukért. Csak rosszabb ne legyen! Mondjuk ezt akkor, amikor világosan látjuk, a megye versenysportja zárta már fényesebben is az esztendőt. Hogy mégis megelégszünk ennyivel, az azért van, mert tudjuk, hogy embert próbáló év küszöbén lépünk át holnap éjfélkor. Könnyen meglehet, hogy valamikor a túlélés éveként emlegetjük majd 1991-et. Azért, mert habzsol az infláció, azért, mert közügyekben a sport az utolsó helyek egyikén kullog, azért, mert kidolgozatlan a sportfinanszírozás rendszere, azért, mert a milliomos mecénások nem szaladgálnak az országban, azért mert... Új évtized, a század utolsó évtizede köszönt ránk holnap éjfélkor. Egy népszokás szerint a spanyolok, miután szilveszter éjfélkor a harangok tizenkettőt kongattak, elfogyasztanak tizenkét szőlőszemet, ezzel kívánva maguknak az új esztendőre szerencsét, boldogságot és gazdagságot. Mi is ezt kívánjuk megyénk valamennyi sportolójának, mindenkinek, aki szívügyének tekinti a mozgást, a testkultúrát. Remélhetőleg az évtizedben a gyötrelemből, a kínlódásból jut majd kevesebb, s mihamarább a gazdaság és vele párhuzamosan a sport izmosodásának, fejlődésének lehetünk szemtanúi. Higgyünk a túlélésben! B. F Popóbajnokság Fotóriporterünk, Szántó György közismert arról, hogy minden jelentős sporteseményen jelen van, megörökíti a legizgalmasabb, legérdekesebb eseményeket, pillanatokat. Nem kellett akkor sem noszogatni, amikor megérkezett a meghívó az első magyar popőhajnokságra. Bár kissé szokatlan volt számára, hogy ezúttal hátulról kellett megközelítenie a témát, de láthatják, azért így sem vallott szégyent. A látványon annyira felbuzdult, hogy javasolta, a februári Hírlap-kupán mi is rendezzük meg a Miss Popó Egerversenyt. Rögvest fel is ajánlotta, hogy szívesen vállal tisztséget a zsűriben. Bevalljuk, az ötlet tetszik, de azért még gondolkodunk az ajánlaton.
