Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-17 / 218. szám
HÍRLAP, 1990. december 17., hétfő EGER ÉS KÖRZETE 5 Telefonos lelki elsősegély-szolgálat Csaknem kétéves felkészülést követően a külföldi és az országos példák nyomán Egerben is elkezdi segítő tevékenységét a telefonos lelki segélyszolgálat. Tagjai karitatív szemléletű laikusok, akik speciális foglalkozásokon bizonyították, hogy személyiségük — túl az őszinte jó szándékon — teherbíró, és eléggé nyitott arra, hogy mások gondjaiból részt vállalhassanak. A szolgálat — mint mindenütt a világon — névtelen. A gyakorlat igazolja, hogy ha ez a dróton keresztüli találkozás valódi, tehát emberi- leg-érzelmileg hiteles, akkor ténylegesen segíthet megkapaszkodni annak, aki reménytelen helyzetben érzi magát. A szolgálat december 22-en este kezdi meg tevékenységét, és december 25-én és 29-én is hívható este 7-től reggel 7 óráig. A posta jóvoltából minden beszélgetés díjtalan. Ne felejtsék el a számot: 36/14-321. Szeretetnapi programok Műsoros ajándékcsokrot nyűjt át karácsonyra a Megyei Művelődési Központ mindazoknak, akik egész evben látogatták az intézményben meghirdetett programokat. Az Egri Szimfonikus Zenekar barokk koncertjére Gémesi Géza karmester vezetésével csütörtökön délután 6 órakor kerül sor a díszteremben. A műsorban Handel F-dúr Concerto grossója szerepel, valamint Benyó Tibor, Kovács Gábor a C-dűr kéttrombitás versenyt adja elő. Másnap, pénteken Karácsonyi ajándékkosár címmel délelőtt 9 órától kézművesvásárt rendeznek, délután 3-tól csodás, mesés, zenés játszóházba invitálják a legkisebbeket. Öt órától műsoros beszélgetést hallhatnak Pilinszky Jánosról, a Szeretet forrása címmel, majd este 6 órakor a budapesti Vagantes zenei együttes idézi fel a betlehemi gyermek születését. Az iskolaszék lehetőségeiről Ma délelőtt 10 órától A helyi társadalom, helyi önkormányzat és az iskola kapcsolata, valamint az iskolaszékek létrehozásának lehetőségeiről tart előadást dr. Halász Gábor, az Országos Közoktatási Intézet főigazgató-helyettese. A programot a Megyei Művelődési Központ rendezi, a helyszín a Heves Megyei Pedagógiai Intézet. Az oldalt összeállította: Molnár Zsolt Szüle Rita Ahol az idén sem lesz igazi az ünnep Az Olasz utca 33. számú ház kilencedik emeleti, 27. számú lakásában a plafonokról mállik a vakolat, a falakról pereg a tapéta, penészes, áporodott szag mindenütt. — Mennyire vártuk a feleségemmel és a gyerekekkel új első otthonunkat. Tizenhárom évvel ezelőtt költöztünk ide, nem számított, hogy az épület legfelső emeletére, a fontos az volt, hogy ne albérletben szűkösködjünk — panaszolta ottjártunkkor Mészáros Béla. — Mire berendezkedtünk — folytatja tovább —, kezdődtek a gondok. A konyhánk fölé szerelték a légvédelmi szirénát, s attól kezdve beázunk. Természetesen mindenki arra gyanakodott, hogy a riasztószerkezet okozza mindezt. Kiderült, hogy nem, rossz a tetőszigetelés. A csebok- szári lakásszövetkezet intézkedett is, a Hatvani Generál Coop Kisszövetkezetet kérte fel a munkák elvégzésére. Azt hittük, minden rendben lesz, örömünk azonban csak egy évig tartott. A nyolcvanas évektől folyamatosan ázunk, ázunk... A lámpaernyőt is ki kellett cserélni, mert állandóan megtelt vízzel, s féltünk, hogy valamelyikünket baleset éri. Nem élünk biztonságban, egészségesen. Beadvány beadványt követett, Mészáros Béla ügye nehezen haladt előre. — Helyzetemet nehezíti az is, hogy a lakóközösség kivált a cse- bokszári lakásszövetkezetből, és nehezen mozdul a társasházi tulajdon rendezése is. így sokan azt gondolják, nem az én problémám a legfontosabb. Pedig ez nemcsak engem érint — közvetlenül ugyan igen —, de valameny- nyi lakótársamat is. Az is bosz- szant, hogy legutóbb a szakemberek azt mondták, hogy először hozzam rendbe a helyiségeket, főleg a konyhát fessem ki, mert így nem tudják megállapítani, honnan folyik a víz. Ezt a kérést nem teljesítem, mert nevetségesnek tartom. Már nem tudom, kihez forduljak, utolsó mentsváram a sajtó volt. Végső elkeseredésemben kérem az illetékesek segítségét, hogy az elkövetkező karácsonyunk végre nyugodt és boldog legyen... Nem mondhatja senki, hogy Mészárosék türelmetlenek, de végtére most már be kellene tömni a lyukakat. Ez közös érdek, hiszen ottjártunkkor azt is megtudtuk, hogy más lakásokban is megjelentek az első cseppek... Vízfolt és penész a mennyezeten A Hírlap kezdeményezése Ne csak kívánjunk boldog karácsonyt...! Mint hírül adtuk, lapunk, a Heves Megyei Hírlap szeretne segíteni néhány családnak azért, hogy boldogabb legyen a karácsonya. Tudtuk, hogy lehetőségeink korlátozottak, de bíztunk abban, ha összefogunk, az ínséges, kilátástalan időszakban is enyhíthetünk a szegénységen. Jelmondatunk az, hogy: Ne csak kívánjunk boldog karácsonyt...! Várjuk magánszemélyek, gazdálkodóegységek, intézmények, egyesületek adományait, hogy a rászorulók számára eljuttathassuk. Egerben megkértük a Családsegítő Központot és a Lázár-lovagrend képviselőit, hogy segítsenek felkutatni azokat, akik valóban szükséget szenvednek. Felhívásunk nem járt eredménytelenül, folyamatosan érkeznek hozzánk a felajánlások, ajándékok. De továbbra is várjuk a segítségadás valamennyi formáját. Elsősorban tartós élelmiszereket, játékokat, könyveket, lemezeket remélünk, de ha valakinek más elképzelése van, azzal is felkereshet bennünket. A beérkező adományokból csomagokat állítunk össze, és eljuttatjuk a legszegényebb családok karácsonyfája alá. Ne feledjék: önöktől is függ, a szentestén hány családnak lesz boldogabb ünnepe! Jelentkezhetnek lapunk szerkesztőségében, címünk: Eger, Beloiannisz u. 3. Pf. 23. Tel.: 36/13-644. Telefax: 12-333. Ha egy város megyei jogú Egert nem érheti hátrány A közelmúltban a kormány az ötvenezernél nagyobb lélekszámú települések képviselőtestületeire bízta a döntést, kérik-e az Országy- gyűléstől a megyei jogot. Az egri városatyák éltek a lehetőséggel. Dr. Gyurkó Péter képviselőt előbb arról kérdeztük, az új rang, cím mit is jelent valójában? — Az MDF elképzelése, koncepciója hazánk korábbi törvényrendszeréből indult ki, mégpedig a szabad királyi városok példájából. A mai viszonyok között ennek lényege az, hogy Eger független a megyei közgyűléstől. Megkérdezhetik, ez miért előnyös. Nos, azért, mert fennáll a veszélye annak, hogy a demokráciában átesünk a ló másik oldalára. Korábban — helyesen vagy helytelenül — Eger jóval több pénzt kapott, mint más települések. Úgy gondolom, sok helyütt szeretnének ezért „revan- sot” venni. — Mit mond a törvény a feladatkörökről? — A pénzutalások csatornáinak szabályozása még késik, így csak hozzávetőlegesen tudom megmondani. Az elképzelések szerint a megyei feladatokat ellátó intézmények, például múzeumok, iskolák működtetéséhez szükséges „támogatásokat” közvetlenül a költségvetéstől kapnánk. Létrejöhetnek igazgatási társulások, polgárjogi szerződések is. Ha egy kisebb falu személyi feltételek híján felkér bennünket közigazgatási feladatok ellátására, azt megfelelő anyagi ellenszolgáltatásért elvégezzük. — Milyen vagyonjogi és pénzügyi kérdések merülhetnek fel? — Ha megalakul a megyei önkormányzat, tisztáznia kell például a kórház helyzetét. Elképzelhető, hogy a város tulajdona lesz, s utána azt kell tisztázni, honnan kapja az egészség- ügyi feladatok ellátásához szükséges összeget. — Véleménye szerint mikorra várható a törvények megalkotása? — Szerintem egy éven belül ezek rendeződnek. „Innen már nincs visszaút” Thália papnövendékei Számukra a teátrum a vágyak és a remények temploma, ahol alázattal, tűréssel és szorgalommal áldoznak Thália oltárán. Rajonganak Shakespeare ért, imádják Adyt, értik már Geraldyt. Építőkockájuk a szó, a mondat, a mozdulat, az arc és a rezdülés. A színt, a gazdagságot, a gondolatot önmaguk és a világ megismerésének tekintik. Stúdiósok. A napokban kameránkkal a Gárdonyi Géza Színházba, a színészmesterségtan órájukra pillantottunk be. „Pörgesd fel ezt a párbeszédet... menj egészen közel hozzá, te csatold le a kardját, hiszen hozzád jött be a katona... úgy szorítsd a kezét, mintha sohasem akarnád elengedni... ezt ismételjük meg, mert nem éreztem a sza vaidból a keserűséget... gyerekek, minden mozdulatot meg kell indokolni, meg kell tölteni gondolattal, céllal... hallhattuk az instrukciókat. A próbateremben a növendékek Gáli László igazgató-főrendező és Csendes László színművész irányításával, Barta Lajos: Szerelem című művéből és Arany János: Ágnes asszony című balladájából egy-egy jelenettel készülnek a félévi vizsgákra. — Kettős céllal hirdettük meg a színészstúdiót — mondta Gáli László. — Egyrészt a praktikusság vezetett bennünket, hiszen egy színháznak szüksége van művészi segéderő-állományra, amely szakmailag és egzisztenciálisan is a társulathoz köthető. Másrészt, nagyon sok tehetséges fiatal nem jut be a főiskolára. Ennek ellenére többségük továbbra is szeretne jelen lenni, önmagát fejleszteni. Elsősorban az egrieket és a környékbelieket vártuk, fogadtuk. Hetente tizennyolc óra szakmai képzésben részesülnek a lányok és a fiúk, többek között mester séget, éneket, táncot, mozgást, beszéd- és hang- technikát, valamint színházelméletet tanulnak. Félévenként felméijük képességeiket, s megbeszéljük, milyen irányba menjenek tovább. A második év végén kiderül, kik maradnak a szakmában, a végzettek működési engedélyt kapnak. Néhányukat már magánfőiskolára is felvették, ahol kiválóan helytállnak. Az elmélet mellett esténként a színpadon gyakorolhatják az elsajátítottakat. A „kispadra” ülhetnek, ahonnan bármikor be lehet állni. — Talán el sem hiszik — folytatta Csendes László —, a gyakorló színész is tanulhat a statisztáktól. A fiatalságom köszön vissza a foglalkozásokon. Kezdeti botladozásaimat, verejtékes útkeresésemet látom próbálkozásaikban. Olykor persze türelmetlen vagyok, hiszen a számomra önmagától értetődő, természetes, hétköznapi helyzetekben is még bizonytalanok a szavaik, a mozdulataik. De sohasem feledkezem meg arról, hogy az első lépésekhez megértő, „atyai gondoskodás szükséges, hiszen mi egy nagy családhoz tartozunk. — Innen nincs visszaút. Aki egyszer már ízelítőt kapott ebből a világból, nem fordul vissza — kapcsolódott a beszélgetésbe Bukta Zsolt másodéves stúdiós. — Reggeltől estig itt vagyunk, s ha néha- néha lélegzetvételnyi időhöz jutok, verseskönyvet veszek a kezembe. Magánéletemben sokan nem értik meg reakcióimat, a barátaim is azt mondják, megváltoztam, lélekben nem vagyok velük. Számomra a taps a siker. Tavaly a régi stúdiósokkal volt egy előadásunk, és úgy érzem, utána nem csupán jopofa gratulációkat kaptunk, és ez újabb erőt, hitet adott a folytatáshoz... Ki tesz igazságot? Szentbeszéd az 1956. december 12-i egri sortűz áldozatainak emlékére Isten irgalmába ajánljuk azokat az elhunyt testvéreket, akiket a család szeretete kapcsol a szentmisében Jézus Krisztus megváltó áldozatába, de megemlékezünk azokról • halottakról is, akik 1956-ban lettek egy semmivel nem magyarázható lövöldözés áldozatai. Emlékezünk, mert emlékeznünk kell. Egy népnek, egy városnak kötelessége emlékezni, nem szakadhat ki a múltjából. Mert az emlékezés a jövőre erőt ad, a feledés azonban gyökértelenség, talajvesztés, halál lenne. Isten színe előtt emlékezünk róluk, mert mi mindent Isten színe elé viszünk, és az örökkévalóság nagy távlataiba állítva szemlélünk. Mit kell mondanunk róluk a hit szemszögéből? Kik voltak ők? Hősök? Áldozatok? A kereszténység sok hőst ismer, aki hitéért életét adta. Őket vértanúként tiszteljük, és mindenki elé példaképül álh'tjuk. Akikről ma emlékezünk, nem a hitükért, de egy nagy, nemes, szent emberi eszméért adták az életüket. Az volt a bűnük, hogy mertek álmodozni egy szebb jövőről, és ki merték mondani ezt az álmukat. Ók is hősök. Az emberiség, a magyarság hősei. Vannak közöttük áldozatok is. Olyanok, akik éppen akkor arra tévedtek. Meg kellett halniuk, hogy valakik megmutassák az erejüket. És mi volt ezután az erőfitogtatás után? Mi volt az elhunytak hozzátartozóinak sorsa? Paul Bourget-nak, a francia írónak van egy regénye, a Lelkiismeret. Leírja benne, hogy Párizsban a nép a Szajnába akar dobni valakit, akiben a regény főhősét vélik felismerni. A tömegben ő is ott van. Hogy magáról elterelje a gyanút, ő is halált üvölt a tömeggel az ártatlan emberre. Egy minisztériumi szolga felismeri, ő azonban azzal tetézi a vétkét, hogy még inkább üvölt az ártatlan ellen, akit a tömeg végül meg is öl. Vétkét naplójában leírja, és fia, aki az Amerikába menekült és gazdag gyárosként meghalt gyilkos naplóját végrendelete mellé helyezve olvassa, elhatározza, hogyjóváteszi apja vétkét. Visszajön Európába, s hosszú nyomozás után megtalálja a családot, és látja, hogy az ártatlanul megölt ember halála a családot nyomorba taszította és szétzüllesztette. Elborzadva látja apja vétkének következményeit. Ki tudja, mi lett azoknak a családjával, akiket ez a lövöldözés megölt? Ki törődött velük? Ki karolta fel őket? Mennyi szenvedés fakadt ezeknek az ártatlanoknak a halála nyomán! Ki tesz igazságot? Nincs igazság a földön. Van amnesztiatörvény. E szerint ma már senkit nem lehet felelősségre vonni az 1956-ban tanúsított tetteiért. Az emberi bíróság előtt... De Isten előtt? Istennek is van amnesztiája. Ennek az amnesztiának azonban a bánat a kapuja. Tudják-e bánni, akik ezt tették, amit tettek? Isten igazságos, mindenkinek megfizet cselekedetei szerint. Milyen vigasztaló egy jó cselekedetekben bővelkedő ember koporsója mellett olvasni a Jelenések Könyvének szavait: „Cselekedeteik követik őket.” Valójában mi ezt a szörnyűséget nem tudjuk helyrehozni. Sem a halottakat nem tudjuk feltámasztani, sem a hátramaradottakat nem tudjuk kárpótolni azokért a szenvedésekért, amiken keresztül kellett menniük. Megint Paul Bourget-nak az előbb említett könyvét idézem. A fiú, látva a rombolást, amit apja bűne okozott, felkeresi Párizs érsekét, és tanácsát kéri, hogy hogyan hozhatná helyre apja bűnét. Az érsek rámutat az íróasztalán lévő keresztre, és azt mondja neki: Ő az, aki elveszi a világ bűneit. Ő hozza helyre, amit mi a bűneinkkel elrontottunk. Ne tegyen semmit. Csomagoljon, és menjen haza, bízza az ügyet Istenre. Isten óvjon bennünket attól, hogy mi bárkinek ártsunk, hogy a bosszútól elvakítva megtorlást kívánjunk. Ügyünket bízzuk Istenre, elhunyt testvéreinkért pedig imádkozzunk, hogy Isten, aki gazdagon kárpótolni tud mindenkit áldozatáért, fizessen meg bőkezűen elhunyt testvéreinknek. Czakó István kanonok, Eger főplébánosa
