Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-15 / 217. szám
HÍRLAP, 1990. december 15., szombat SPORT 15. Félévi értesítő Hatvan— A hetedik fordulót követően változás történt a Hatvan-De- ko NB Il-es labdarúgócsapatának edzői posztján. Á szakosztályvezetés úgy döntött, hogy Csufor Sándor helyett Önt bízza meg az együttes szakmai munkájának irányításával. Mi késztette arra, hogy az utolsó előtti helyen, mindössze egy győzelmet felmutató csapat kispadjára leüljön, s mivel ez idáig még erről nem ejtett szót, milyen elképzelésekkel, milyen célokkal vállalta a feladatot? — A megbízás engem is váratlanul ért — kezdte mondandóját Tóth Dénes, az egyévi szünet után ismét a másodosztályban szereplő Zagyva-parti legénység edzője. — Az egyik idegenbeli mérkőzés után este, úgy fél tíz tájt feljött a lakásomra a klub elnöke, Kidben György, és a szakosztályelnök, Takács Pál. Akkor adták a tudtomra, hogy végképp megérett bennük a gondolat: elkerülhetetlen az edzőcsere. Rám esett a választásuk, s szeretnék tudni, igent mondok-e. — Csak egy közbevetett kérdés: mennyire vette fontolóra az ajánlatot? — Nehéz döntés volt. Két-há- rom éve nem edzősködtem, mivel a feleségem halála óta egyedül nevelem a gyermekeimet. Volt épp elég gondom, nemhogy még pluszmunkát vegyek a nyakamba. Aztán időközben rendeződtek a dolgaim, majd az idén nyáron megkerestek, hogy vol- na-e kedvem helyépe tenni az utánpótlásvonalat. így vezetett vissza az utam a labdarúgópályára. S ha itt tartunk, szabad legyen egy mondatot fűzni ehhez a ténykedésemhez. Úgy érzem, nem volt hiábavaló, amit az alatt a néhány hónap alatt csináltam. Hogy mást ne említsek, a város általános iskolás csapatainak beindítottunk egy bajnokságot, amire négy közeli község is benevezett. A tehetségek felkutatására ez egy nagyon jó módszernek bizonyult. — No, akkor visszatérek az eredeti szálhoz. Komoly vívódáDeko: Mélyrepülés, némi emelkedéssel sok után mondtam igent, azért, mert nagyon szeretném, ha Hatvanban továbbra is NB Il-es csapat mérkőzéseit láthatná a közönség. Viszont éreztem, hogy nem errefelé tart a szekér. S hogy lássák, nemcsak papolni akarok, hanem tenni is a célért, belevágtam. Egy viszont biztos, a gyerekeim segítsége és a munkahelyem, a szakmunkásképző támogatása nélkül nem lett volna elég erőm ahhoz, hogy elvégezzem a feladatot. A cél egyértelmű, mint ahogy már az előbb említettem, tűzzel-vassal küzdeni azért, hogy a csapat bent maradjon az NB Il-ben. — Nem elég, hogy a Hatvan az utolsó előtti helyen állt, de ráadásul akkor vette át a csapatot, amikor a három legnehezebb mérkőzés következett. Ez akkor legalábbis egyenlő volt az öngyilkossággal. — Pontosan így van, s ezt tetézte, hogy erre az időszakra esett az a kéthetes finnországi út is, amelyre az iskola küldött. De nem volt mit tenni, bár én is tisztában voltam vele, hogy a Diósf yőr és a Szarvas ellen nem sok eresnivalónk van. A vereségek ellenére már ekkor kiderült, hogy Bóna Zoltán személyében nem csupán pályaedzőt kaptam, hanem olyan embert, aki egyenrangú partner, akiben száz százalékig megbízhatok. — Mi volt az első ténykedése? — Leültünk a csapattal, ismertettük szerződésüket, amit korábban kötöttek, s azt mondtuk, hogy ezek után ehhez tartsák magukat. Néhány játékos azt hitte, hogy viccelünk, de amikor beleszaladtak az első büntetésekbe, látták, hogy nem tréfálunk. Nem titok, hogy akivel gondunk volt, az edzés után túlórázott, s nem csináltunk abból sem kabinetkérdést, ha a csapat sztárjáról volt szó. — Netán problémák voltak a fegyelemmel? — Nézze, erről csak annyit, hogy lazábbra volt engedve a gyeplő. Szóval, fegyelem és inGömöri kezébe került a karmesteri pálca, amivel tavasszal talán még jobban dirigál (Fotó: Szántó György) tenzív edzések, ezt tartottuk és tartjuk most is a két alapelvnek. A foglalkozások időtartamát hatvan-hetven percben maximáltuk, viszont nem tűrtünk el semmilyen lazítást. — Mi okozott még buktatót? — A játékosok egyszerűen nem tudták elviselni az NB Il-es meccsek idegi és fizikai terhelését. Mondhatnám úgy is, hogy nem voltak felkészülve erre. Hogy visszatérjek a diósgyőri mérkőzésre, a csapat csak egy félidőn keresztül tudta tartani magát, az összpontosítási küszöb negyvenöt perc volt. Aztán ez fokozatosan lavult, a szezon végére már a fejekben is kilencven percig tartott a találkozó. — Az idézőjelbe téve „jött- ment” emberekből nagyon nehéz csapatot formálni. Szinte nem múlt el úgy hét, hogy ne igazolt volna áj játékost a Hatvan. HoK sikerült szinkronba hozni a arúgókat? — Az utolsó három-négy fordulóra alakult ki az a csapat, amire vágytunk. Sajnos, még mindig van gyenge pontja az együttesnek, mégpedig a védelem. Ráadásul a hátvédsor kulcsfigurája, a középhátvéd Mádi sérült. Én úgy látom, annak ellenére, hogy valóban nyolc-kilenc helyről érkeztek hozzánk játékosok, sikerült a befejezésre összegyúrni a csapatot. — Igen ám, de lejárt a szerződése Farkasnak, Palkovicsnak, Borostyánra pedig tavasszal csak hat mérkőzésen számíthatnak. — Farkas és Palkovics helyzetét egyelőre egy nagy kérdőjelhez tudnám hasonlítani. Ma még nem tudjuk, hogy akarnak-e maradni, egyáltalán maradhatnak- e. Ha viszont meg kell válnunk tőlük, akkor gondoskodnunk kell a pótlásukról. Ezt jól tudja a szakosztályvezetés is. — Kit dicsérne, kit marasztalna el a játékosok közül? — Önmagában már az is dicsérendő, hogy mindenki megpróbált apait, anyait beleadni. Olyan körülmények között, hogy gyakorlatilag a fiúk megélhetési gondokkal küszködnek. És ez szó szerint értendő. Nagyon kevés pénzük van, hiszen alig kaptak prémiumot. Tévhit az, hogy a futballisták dőzsölnek. Legalábbis nálunk nem ez a gyakorlat. Manapság 7-8 ezer forintból nem lehet megélni. S hogy kivel vagyok elégedett? Krasnyánszkival, Borostyánnal mindenképpen, és örömteli, hogy Gömörinek is visszatért az életkedve. Megtaláltuk azt a posztot, ami neki való. Tehát nem éket játszik, hanem középpályán irányítja a többieket, amihez megvannak a képességei. Sajnos, a kapusaink nemhogy hoztak volna pontot, hanem még el is úszott rajtuk néhány meccs. A védelemről már beszéltem, ott nincs meg az a szerkezet, amely megfelelne az NB Il-es követelményeknek. A középpályán Tu- ifelt nagyon nagy tehetségnek tartom, o akár az élvonalig is viheti. Aux is a vége felé már a maga módján segítette a csapatot, elöl pedig Farkas és Borostyán szerintem több mint jó NB Il-es csatársor. Több olyan focistánk van, aki nem a nyerő típusból került ki, akik mellett ha nincsenek húzóemberek, idő előtt feladják. S ez baj. — A nyolc mérkőzés közül bizonyára az utóbbi négyre emlékezik vissza szívesebben. Bár ebben is volt két vereség, és az idényt a legnagyobb igyekezet ellenére csak a tizenötödik helyen zárták. — Amikor a j átékosok már elfogadták a mi teóriánkat, és hittek benne, abban a pillanatban lett eredmény. Ha tavasszal továbbra is mellettünk áll a csapat, és sikerül csak tíz százalékkal többet kihoznunk önmagunkból, meglátják, nagyon jól fogunk szerepelni. Tény, hogy nem lebecsülendő a hátrányunk, de ugyanakkor egy jó rajttal már az első körben elkerülhetünk a kieső pozícióból. Egy biztos, a hátralévő fél évben mindent el fogunk követni azért, hogy bent tartsuk a csapatot. Óriási jelentősége van annak, hogy együtt fogunk alapozni, együtt készülünk a folytatásra. Még egyszer hangsúlyozom, nem a kincstári optimizmus beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy ez a csapat megállja a helyét az NB II-ben. — így gondolkoznak a futballisták is? — Remélem, igen. Elmondtuk nekik az évadzárón, hogy csak azokra számítunk, akik hajlandók föláldozni a következő fél évet azért, hogy Hatvannak NB Il-es csapata maradjon. Érzésem szerint soha nem lesz ekkora lehetőségünk, hogy bent maradjunk, mint most. Vallom ezt a helyezésünk ellenére. Tavaszra tökéletessé kell tennünk a kontra- és támadójátékunkat. És nem utolsósorban csak-csak mellénk pártol a szerencse is, hiszen nem lehet, hogy a kapufáról, a gólvonalról nekünk mindig kifelé pattanjon a labda. Budai Ferenc Az egri labdarúgás, uszo- es vízilabdasport támogatására az Egri Dohánygyár 15 millió forint tőkével „EGER SPORTJÁÉRT ALAPÍTVÁNY”-t létesített Felhívjuk a sportbarátokat, vállalatokat, intézményeket, magánszemélyeket, hogy az alapítványhoz csatlakozzanak. A csatlakozók a felajánlott összegeket az AGRÁR- INNOVÁCIÓS BANK RT. egri területi fiókjánál megnyitott 861-31004-00 jelzőszámú betétszámlára fizethetik be. Az alapítványra fordított összeggel az adóalap csökkenthető. Az alapítványi tőke hozamának 2/3 része a labdarúgás, 1/3 része az úszó- és vízilabdasport támogatására használandó fel. Az Alapító Okirat előírja, hogy az alapítványi célokra felhasználható összeg 40 %-át az utánpótlás nevelésére kell fordítani. Az alapítvány által juttatott összegek játékosok vásárlására nem használhatók fel. Az alapítvány kedvezményezettjei az EGER SE Labdarúgó Szakosztály és az EGER SE Úszó-, Vízilabda Szakosztálya. Az érdeklődőknek információt adunk az Egri Dohánygyár igazgatási és jogi osztályán (Eger, Somogyi B. u. 4., Telefon: 36/20-453) f1990. december^] 17-től a Pétervásárai Kirendeltségen is várja ügyfeleit az ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ Címe: Pétervására, Petőfi u. 47 sz. Telefon: 11. Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat felvételre keres gép-és gyorsírót azonnali belépéssel. Bérezés megegyezés szerint, szakmai gyakorlattól függően. Jelentkezni lehet: a főkönyvelőnél Eger, Bajcsy-Zs. tömbbelső Telefon: 36/11-079. TAKARÉKSZÖVETKEZET 1990. november 20-tól az értékpapírok, 1990. január 1-jétől a lakossági betétek kamatát átlagosan 3 — 4 %-kal megemeli! Részletes tájékoztatás a kirendeltségeinknél ARANYÉKSZER ZÁLOGHITEL folyósítás Egerben — kizárólag a takarékszövetkezetünknél. (Lenin út 168.) Magánszemélyek, — magán- és társas vállalkozások, jogi személyek számlavezetését vállaljuk helyben a kirendeltségeinknél Figyelem! Takarékszövetkezetünknél privatizációs hitel igényelhető MINDEN KEDVES ÜGYFELÜNKNEK BÉKÉS, BOLDOG ÜNNEPEKET KÍVÁN A Füzesabony és Vidéke Takarékszövetkezet
