Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-15 / 217. szám

HÍRLAP, 1990. december 15., szombat SPORT 15. Félévi értesítő Hatvan­— A hetedik fordulót követő­en változás történt a Hatvan-De- ko NB Il-es labdarúgócsapatá­nak edzői posztján. Á szakosz­tályvezetés úgy döntött, hogy Csufor Sándor helyett Önt bízza meg az együttes szakmai munká­jának irányításával. Mi késztette arra, hogy az utolsó előtti helyen, mindössze egy győzelmet felmu­tató csapat kispadjára leüljön, s mivel ez idáig még erről nem ej­tett szót, milyen elképzelésekkel, milyen célokkal vállalta a felada­tot? — A megbízás engem is várat­lanul ért — kezdte mondandóját Tóth Dénes, az egyévi szünet után ismét a másodosztályban szereplő Zagyva-parti legénység edzője. — Az egyik idegenbeli mérkőzés után este, úgy fél tíz tájt feljött a lakásomra a klub el­nöke, Kidben György, és a szak­osztályelnök, Takács Pál. Akkor adták a tudtomra, hogy végképp megérett bennük a gondolat: el­kerülhetetlen az edzőcsere. Rám esett a választásuk, s szeretnék tudni, igent mondok-e. — Csak egy közbevetett kér­dés: mennyire vette fontolóra az ajánlatot? — Nehéz döntés volt. Két-há- rom éve nem edzősködtem, mi­vel a feleségem halála óta egye­dül nevelem a gyermekeimet. Volt épp elég gondom, nemhogy még pluszmunkát vegyek a nya­kamba. Aztán időközben rende­ződtek a dolgaim, majd az idén nyáron megkerestek, hogy vol- na-e kedvem helyépe tenni az utánpótlásvonalat. így vezetett vissza az utam a labdarúgópályá­ra. S ha itt tartunk, szabad legyen egy mondatot fűzni ehhez a tény­kedésemhez. Úgy érzem, nem volt hiábavaló, amit az alatt a né­hány hónap alatt csináltam. Hogy mást ne említsek, a város általános iskolás csapatainak be­indítottunk egy bajnokságot, amire négy közeli község is bene­vezett. A tehetségek felkutatásá­ra ez egy nagyon jó módszernek bizonyult. — No, akkor visszatérek az eredeti szálhoz. Komoly vívódá­Deko: Mélyrepülés, némi emelkedéssel sok után mondtam igent, azért, mert nagyon szeretném, ha Hat­vanban továbbra is NB Il-es csa­pat mérkőzéseit láthatná a kö­zönség. Viszont éreztem, hogy nem errefelé tart a szekér. S hogy lássák, nemcsak papolni akarok, hanem tenni is a célért, belevág­tam. Egy viszont biztos, a gyere­keim segítsége és a munkahe­lyem, a szakmunkásképző támo­gatása nélkül nem lett volna elég erőm ahhoz, hogy elvégezzem a feladatot. A cél egyértelmű, mint ahogy már az előbb említettem, tűzzel-vassal küzdeni azért, hogy a csapat bent marad­jon az NB Il-ben. — Nem elég, hogy a Hatvan az utolsó előtti helyen állt, de ráadá­sul akkor vette át a csapatot, ami­kor a három legnehezebb mérkő­zés következett. Ez akkor lega­lábbis egyenlő volt az öngyilkos­sággal. — Pontosan így van, s ezt te­tézte, hogy erre az időszakra esett az a kéthetes finnországi út is, amelyre az iskola küldött. De nem volt mit tenni, bár én is tisz­tában voltam vele, hogy a Diós­f yőr és a Szarvas ellen nem sok eresnivalónk van. A vereségek ellenére már ekkor kiderült, hogy Bóna Zoltán személyében nem csupán pályaedzőt kaptam, hanem olyan embert, aki egyen­rangú partner, akiben száz száza­lékig megbízhatok. — Mi volt az első ténykedése? — Leültünk a csapattal, is­mertettük szerződésüket, amit korábban kötöttek, s azt mond­tuk, hogy ezek után ehhez tart­sák magukat. Néhány játékos azt hitte, hogy viccelünk, de amikor beleszaladtak az első bünteté­sekbe, látták, hogy nem tréfá­lunk. Nem titok, hogy akivel gondunk volt, az edzés után túló­rázott, s nem csináltunk abból sem kabinetkérdést, ha a csapat sztárjáról volt szó. — Netán problémák voltak a fegyelemmel? — Nézze, erről csak annyit, hogy lazábbra volt engedve a gyeplő. Szóval, fegyelem és in­Gömöri kezébe került a karmesteri pálca, amivel tavasszal talán még jobban dirigál (Fotó: Szántó György) tenzív edzések, ezt tartottuk és tartjuk most is a két alapelvnek. A foglalkozások időtartamát hatvan-hetven percben maxi­máltuk, viszont nem tűrtünk el semmilyen lazítást. — Mi okozott még buktatót? — A játékosok egyszerűen nem tudták elviselni az NB Il-es meccsek idegi és fizikai terhelé­sét. Mondhatnám úgy is, hogy nem voltak felkészülve erre. Hogy visszatérjek a diósgyőri mérkőzésre, a csapat csak egy félidőn keresztül tudta tartani magát, az összpontosítási küszöb negyvenöt perc volt. Aztán ez fo­kozatosan lavult, a szezon végére már a fejekben is kilencven per­cig tartott a találkozó. — Az idézőjelbe téve „jött- ment” emberekből nagyon nehéz csapatot formálni. Szinte nem múlt el úgy hét, hogy ne igazolt volna áj játékost a Hatvan. Ho­K sikerült szinkronba hozni a arúgókat? — Az utolsó három-négy for­dulóra alakult ki az a csapat, amire vágytunk. Sajnos, még mindig van gyenge pontja az együttesnek, mégpedig a védelem. Ráadásul a hátvédsor kulcsfigurája, a kö­zéphátvéd Mádi sérült. Én úgy látom, annak ellenére, hogy va­lóban nyolc-kilenc helyről ér­keztek hozzánk játékosok, sike­rült a befejezésre összegyúrni a csapatot. — Igen ám, de lejárt a szerző­dése Farkasnak, Palkovicsnak, Borostyánra pedig tavasszal csak hat mérkőzésen számíthatnak. — Farkas és Palkovics helyze­tét egyelőre egy nagy kérdőjel­hez tudnám hasonlítani. Ma még nem tudjuk, hogy akarnak-e ma­radni, egyáltalán maradhatnak- e. Ha viszont meg kell válnunk tőlük, akkor gondoskodnunk kell a pótlásukról. Ezt jól tudja a szakosztályvezetés is. — Kit dicsérne, kit marasztal­na el a játékosok közül? — Önmagában már az is di­csérendő, hogy mindenki meg­próbált apait, anyait beleadni. Olyan körülmények között, hogy gyakorlatilag a fiúk megél­hetési gondokkal küszködnek. És ez szó szerint értendő. Na­gyon kevés pénzük van, hiszen alig kaptak prémiumot. Tévhit az, hogy a futballisták dőzsöl­nek. Legalábbis nálunk nem ez a gyakorlat. Manapság 7-8 ezer forintból nem lehet megélni. S hogy kivel vagyok elégedett? Krasnyánszkival, Borostyánnal mindenképpen, és örömteli, hogy Gömörinek is visszatért az életkedve. Megtaláltuk azt a posztot, ami neki való. Tehát nem éket játszik, hanem közép­pályán irányítja a többieket, ami­hez megvannak a képességei. Sajnos, a kapusaink nemhogy hoztak volna pontot, hanem még el is úszott rajtuk néhány meccs. A védelemről már beszéltem, ott nincs meg az a szerkezet, amely megfelelne az NB Il-es követel­ményeknek. A középpályán Tu- ifelt nagyon nagy tehetségnek tartom, o akár az élvonalig is vi­heti. Aux is a vége felé már a ma­ga módján segítette a csapatot, elöl pedig Farkas és Borostyán szerintem több mint jó NB Il-es csatársor. Több olyan focistánk van, aki nem a nyerő típusból ke­rült ki, akik mellett ha nincsenek húzóemberek, idő előtt feladják. S ez baj. — A nyolc mérkőzés közül bi­zonyára az utóbbi négyre emlé­kezik vissza szívesebben. Bár eb­ben is volt két vereség, és az idényt a legnagyobb igyekezet ellenére csak a tizenötödik helyen zárták. — Amikor a j átékosok már el­fogadták a mi teóriánkat, és hit­tek benne, abban a pillanatban lett eredmény. Ha tavasszal to­vábbra is mellettünk áll a csapat, és sikerül csak tíz százalékkal többet kihoznunk önmagunkból, meg­látják, nagyon jól fogunk szere­pelni. Tény, hogy nem lebecsü­lendő a hátrányunk, de ugyanak­kor egy jó rajttal már az első kör­ben elkerülhetünk a kieső pozí­cióból. Egy biztos, a hátralévő fél évben mindent el fogunk követni azért, hogy bent tartsuk a csapa­tot. Óriási jelentősége van an­nak, hogy együtt fogunk alapoz­ni, együtt készülünk a folytatás­ra. Még egyszer hangsúlyozom, nem a kincstári optimizmus be­szél belőlem, amikor azt mon­dom, hogy ez a csapat megállja a helyét az NB II-ben. — így gondolkoznak a futbal­listák is? — Remélem, igen. Elmond­tuk nekik az évadzárón, hogy csak azokra számítunk, akik haj­landók föláldozni a következő fél évet azért, hogy Hatvannak NB Il-es csapata maradjon. Ér­zésem szerint soha nem lesz ek­kora lehetőségünk, hogy bent maradjunk, mint most. Vallom ezt a helyezésünk ellenére. Ta­vaszra tökéletessé kell tennünk a kontra- és támadójátékunkat. És nem utolsósorban csak-csak mellénk pártol a szerencse is, hi­szen nem lehet, hogy a kapufá­ról, a gólvonalról nekünk mindig kifelé pattanjon a labda. Budai Ferenc Az egri labdarúgás, uszo- es vízilabdasport támogatására az Egri Dohánygyár 15 millió forint tőkével „EGER SPORTJÁÉRT ALAPÍTVÁNY”-t létesített Felhívjuk a sportbarátokat, vállalatokat, intézményeket, magánszemélyeket, hogy az alapítványhoz csatlakozzanak. A csatlakozók a felajánlott összegeket az AGRÁR- INNOVÁCIÓS BANK RT. egri területi fiókjánál megnyitott 861-31004-00 jelzőszámú betétszámlára fizethetik be. Az alapítványra fordított összeggel az adóalap csökkenthető. Az alapítványi tőke hozamának 2/3 része a labdarúgás, 1/3 része az úszó- és vízilabdasport támogatására használandó fel. Az Alapító Okirat előírja, hogy az alapítványi célokra felhasználható összeg 40 %-át az utánpótlás nevelésére kell fordítani. Az alapítvány által juttatott összegek játékosok vásárlására nem használhatók fel. Az alapítvány kedvezményezettjei az EGER SE Labdarúgó Szakosztály és az EGER SE Úszó-, Vízilabda Szakosztálya. Az érdeklődőknek információt adunk az Egri Dohánygyár igazgatási és jogi osztályán (Eger, Somogyi B. u. 4., Telefon: 36/20-453) f1990. december^] 17-től a Pétervásárai Kirendeltségen is várja ügyfeleit az ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ Címe: Pétervására, Petőfi u. 47 sz. Telefon: 11. Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat felvételre keres gép-és gyorsírót azonnali belépéssel. Bérezés megegyezés szerint, szakmai gyakorlattól függően. Jelentkezni lehet: a főkönyvelőnél Eger, Bajcsy-Zs. tömbbelső Telefon: 36/11-079. TAKARÉKSZÖVETKEZET 1990. november 20-tól az értékpapírok, 1990. január 1-jétől a lakossági betétek kamatát átlagosan 3 — 4 %-kal megemeli! Részletes tájékoztatás a kirendeltségeinknél ARANYÉKSZER ZÁLOGHITEL folyósítás Egerben — kizárólag a takarékszövetkezetünknél. (Lenin út 168.) Magánszemélyek, — magán- és társas vállalkozások, jogi személyek számlavezetését vállaljuk helyben a kirendeltségeinknél Figyelem! Takarékszövetkezetünknél privatizációs hitel igényelhető MINDEN KEDVES ÜGYFELÜNKNEK BÉKÉS, BOLDOG ÜNNEPEKET KÍVÁN A Füzesabony és Vidéke Takarékszövetkezet

Next

/
Thumbnails
Contents