Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-15 / 217. szám

12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1990. december 15., szombat Kapásra várva... Horgászat télen Kertész leszek Adventi koszorú A meteorológia és a népi idő­jóslás kemény telet ígér. Vannak, akik a téli sportok közzé sorolják a horgászatot is. Dacolnak hó­val, faggyal és a zord évszakban is hódolnak szenvedélyüknek. Az állóvizek kedvelői léki horgá­szatot folytatnak, a folyóvizek szerelmesei pedig járják a még jégmentes vizeket. Az országos horgászrend alapján — életbiztonsági okok­ból — folyóvizeken tilos a lék­horgászat, tehát területe kizáró­lag az állóvíz. Jégen járni veszé­lyes, ezért nagyon fontos az óva­tosság. Nem tanácsos jégre lépni, ha vastagsága 7-10 centiméter alatt van. Több horgász ne tar­tózkodjon egymáshoz közel, mert túlterhelhetik súlyukkal a jeget. Egyedül viszont sohase menjünk lékhorgászatra, mert ha netán beszakadunk, nincs, aki segítsen. Biztonsági okokból fel­tétlenül vigyünk magunkkal leg­alább 15-20 méter hosszúságú erős kötelet, mely szükség esetén meg bír tartani egy embert, és le­gyen velünk egy hosszabb, 2 mé­ter körüli vastag deszka, amelybe beszakadás esetén meg lehet ka­paszkodni. A lékelés hagyományos — de nem a legkorszrűbb és igen zajos — eszköze: a kisbalta. Ennek modernizált változata a speciális lékfúró. Ha baltával vágjuk a je­get, előbb jelöljük be a lék kb. 40x40 centiméteres alapterüle­tét. Lehetőleg minél csendeseb­ben dolgozzunk, hogy ne riasz- szuk el a közelből a halakat. Amikor már majdnem készen vagyunk, szakítsuk be a kivágott jégdarabot és emeljük ki. A hor­gászás befejeztével azután te­gyük vissza az eredeti helyére, és jelöljük meg nádcsomóval. így tudjuk felhívni a később arra já­rók figyelmét a veszélyes helyre. Lékelés közben — a jégvakság elkerülése érdekében — tanácsos napszemüveget használni. Vé­dőitalként egy termosz forró tea jöhet számításba, meghűlés ellen pedig réteges öltözködéssel vé­dekezhetünk. Lékről elsősorban csukára és süllőre horgászhatunk eredményesen. A gyakorlatban az úszós módszer vízközti válto­zata vált általánossá vizeinken. Az úszós lékhorgaszatnoz rö­vid, erős bot a legalkalmasabb. Az orsó lehet bármilyen, köze­pes vagy annál nagyobb kapaci­tású. Újabban terjedőben van lékhorgászatnál a multiplikáto- ros orsó használata, amely lehe­tővé teszi bármilyen nagy testsú­lyú hal gyors kivontatását. Fá- rasztásról lékhorgászat esetén nem lehet szó, ugyanis a legerő­sebb zsinórt is hamar elvágná a lék borotvaéles jégpereme. A zsinór legyen legalább 0,35 mm- es, de akár a 0,50 mm-es haszná­lata is indokolt. A végszerelék álljon egy na­gyobb teherbírású úszóból, en­nek megfelelő ólmozásból, fém­szálas csukaelőkéből és hármas­horogból. Csalétekként eleven kishalat, vörösszámyú keszeget, bodor­kát, kárászt, tehát nagyobb vita- litású fajokat használjunk, és a hátuszonyuk mögött tűzzük azo­kat horogra. Nagyon fontos, hogy a kishalakat már előre „szoktassuk” a hidegebb vízhez. A csalihalkannába fokozatosan adagoljunk kevés, lékből mert hideg vizet, mindaddig, amíg a kannában lévő víz hőmérséklete azonos lesz a horgászvíz hőmér­sékletével. Ha ezt elmulasztjuk, az átmenet nélkül jéghideg vízbe vetett csalihal azonnal elpusztul, tehát hasznavehetetlenné válik. A téli kapás nagyon lusta és té­továzó, ezért a szokásosnál to­vább kell nyelni. Ha az akasztás sikerrel járt, általában lomha, „tessék-lássék” védekezést ta­pasztalunk csak, süllőnél, csuká­nál egyaránt, hiszen a hideg víz­ben lelassul halaink bioritmusa, tehát erejük nem a nyári. A meg­akasztott halat, amennyire csak lehetséges, rövid úton a lék szá­jához húzzuk, majd egyszerűen Kicsusztatjuk a jegre. A mentő- szák használata — a lék szűk át­mérője miatt — lehetetlen, de itt szükségtelen is. Nálunk nagyon kevesen isme­rik és még kevesebben alkalmaz­zák a mórmiskázástés ajég alatti pilkerezés módszerét. Egyelőre eszközellátottsága sem biztosí­tott a magyar horgászok számá­ra, ezért csak érdekességként emh'tem ezeket. Az északi országok horgászai speciális, rövid, alig félméteres botot, és a bottal egybeépített or­sót használnak a mórmiskázás- hoz és a pilkerezéshez is. A mór- miska egy jellegzetes téli törpe- rákfajta (oroszul mormis — in­nen az elnevezés) úszását, moz­gását hivatott utánozni. Ez az ál­latka valamennyi télen is táplál­kozó halfaj fő eledele, érthető hát, hogy nagy érdeklődést mu­tatnak az utánzatok iránt is. Ez a műcsali egyébként egy 3-4 mm átmérőjű, apró „formatervezett” ólmocska, beöntött horoggal. A horogra feltűzhetünk gilisztada­rabot vagy parányi halhúst, és mártogathatunk vele. A pilker speciális léki villantó, ólomcsep- pel terhelve, amellyel szintén mártogatni lehet. Hazánkban viszonylag keve­sen vannak a téli horgászat kedvelői. Pedig a téli horgá­szatnak is megvan a maga szép­sége, romantikája. A behava­zott táj zordságában is fensé­ges. Az egészséges, friss levegő pedig valósággal hívogatja az embert a négy fal közül a ter­mészetbe. A téli horgászat azonban kellő edzettséget és sajátságos horgászismereteket kíván. Molnár Csaba December 2., 9., 16., 23. Az idei év négy adventi vasárnapja. Az ünnep kezdetét harangszó jelzi, készülünk a karácsonyra. Az adventus — latin szó — „eljö- vendőt” jelent. Adventnek neve­zik a keresztény világban a kará­csony előtti négy hetet, Jézus születésére való készülődést, vá­rakozást. A szenteste ünnepi hangulatát a már előtte megkez­dődött lelki felkészülés teszi tel­jessé. Az ajándékvásárlás, sütés­főzés mellett az utóbbi években hazánkban is terjednek, illetve felelevenednek advent hagyo­mányai. Egyre több gondot for­dítunk környezetünk, lakásunk karácsonyi hangulatú díszítésé­re. A lakásdíszek közül legismer­tebb, leggyakoribb az adventi koszorú. Hagyománya nagyon régi, de köznapi használata fia­tal. Eredetére többféle magyará­zat született. A néprajzkutatók szerint a Keleti-tenger partvidé­kének szigetlakói készítettek először adventkor koszorút, fűz­favesszőből fonták, és örökzöld­del díszítették. Ezt a szokást ele­venítették fel a múlt században. Más forrás szerint a múlt század hetvenes éveiben egy pomera- niai evangélista gyülekezeténél ezzel próbálta megvilágítani az adventi vasárnapok értelmét. Zöld koszorút font, négy gyer­tyával. Az első adventi vasárna­pon egy gyertyát gyújtott, a má­sodikon kettőt, majd hármat, és az utolsó vasárnap égett mind a négy. A hívők szívében is mindig világosabb lett. Az adventi koszorú szokása gyorsan teijedt. Addig, míg az első világháború után még Ausztriá­ban sem hallottak róla, ma már ál­talánosan elteijedt. Hazánkban az utóbbi években vált ismertté és népszerűvé, egyre több családban ünneplik gyertyagyújtással advent vasárnapját. Az adventi koszorú fő tartozé­kai: fenyő vagy más örökzöld ad­ja az alpot. Nem véletlenül, hi­szen a fenyőnek önmagában is jelentése van. Az örökzöld az élet visszatérését, az újjászületést szimbolizálja. A koszorú kör alakja nyugalmat, tökéletességet áraszt. A gyertya a fény, az igaz­ság, a szeretet, az öröm jelképe. A múlt században még 24 gyer­tyát helyeztek el a koszzorún, minden adventi napra jutott egy. Ez később négyre csökkent. Az első, a második, a negyedik lila, a bűnbánat, a megtérés kifejezésé­re, mert ez a lelki folyamat szen­vedéssel is jár. A harmadik gyer­tya rózsaszín vagy piros, mert ez az öröm színe: örüljetek, mert az Úr hamarosan eljön. A virágkötészet az egyházi ha­gyományra építkezve készíti a mai otthon szebbnél szebb ünne­pi díszeit. Ezeket készen is meg­vásárolhatjuk, de ha magunk ké­szítjük, az alkotás öröme mellé az eljövendő ünnep varázsát is átélhetjük. A koszorú alapja hasonló, mint más esetben. Legtöbbször fenyő, amit tűzőhabra (oázisra), hungarocell alapra dolgozunk rá. Készülhet moha, szalma, vesz- sző koszorúalapra is. A gyertyák, kiegészítők színe sem követi mindig a hagyományos lila-ró­zsaszín összeállítást. Nagyon szép a piros-arany, barna-arany, fehér-arany színhatás is. Díszíté­sül használhatunk tobozt, diót, makkot, szalmavirágot, mákgu­bót és még sokféle szárazvirágot, növényt. A komponensek megválasz­tásánál gondolnunk kell arra, hogy hosszú ideig kell díszítenie, ezért csak tartós dolgok jöhetnek Adventi koszorút gyökérből, taplógombából is lehet készíte­ni szóba. Az örökzöldek közül is részesítsük előnyben a jegenye-, duglasz-, fekete-, erdei fenyőt, a borókát, ami jobban tartja lomb­ját. A hagyományos adventi ko­szorú a mennyezetről lógott le. Ma már tesszük asztalra, komód­ra, falra. Külseje, megjelenése változott, de jelentése ugyanaz, „adventus” — eljövendő, min­denkinek valami szép, valami jó. V. Pénzes Judit József Attila írta Mindennapi nyelvünk A „gőzfejű emberek...?!” A címül idézett minősítő jel­zős szerkezetet ebből a szövegösz- szefüggésből emeltük ki: „Igye­keznek lecsendesíteni saját "gőz­fejű” embereiket” (Heves Me­gyei Hírlap, 1990. szept. 20.). Ezek az emberek ugyanis begő­zölve, gőzös fejjel, s leginkább it­tasan törnek, zúznak, garázdál­kodnak, erőszakoskodnak, huli­gánkodnak. Szaporodik azoknak a száma is, akik, ha begőzölnek, elmegy velük a hangya, s felfele kúszik agyukban a gőz: feldühödnek, indulatoskodnak, mérgelődnek, felbőszülnek, lila lesz a fejük a dühtől. Közéletünk több, nem­kívánatos jelensége tanúskodik arról, hogy egyre több polgártár­sunknak fejébe száll a hatalom gőze. De borgőzös fejjel, zava­ros, ködös gondolkodással sok kárt okozhatunk a társadalom­nak. A felsorakoztatott, s rosszalló jelentésámyalattal, s eh'télő használati értékkel nyelvi szere­pet vállaló szóalakok és szólász- szerű nyelvi formák nem is oly régen még a bizalmas beszédstí­lusnak, az argóízű nyelvi fordu­latoknak jellemző elemei voltak, s inkább csak a bizalmas társal­gási élőbeszédben jelentkeztek, de ma már egyre gyakrabban ol­vashatjuk a sajtóban megjelent közlemények szövegeiben is. Er­ről bizonykodnak ezek a szöveg- részletek: „Az újdonsült tőzsde­elnök gőzösfejű reformernek számított”. (M. Nemzet, 1900. jún. 23.) — „Akkor gőzöltem be, amikor az egyik néző trágár sza­vakkal elküldött, szóval oda” (Heves m. Hírlap, 1990. okt. 18.) — „A túlnyomó többségnek gőze sem volt erről a szociálde­mokrata eszmekörről”. (M. Hír­lap, 1990. szept. 21.). A rosszalló jelentéstartalom és az eh'télő használati érték a hu­moros és gunyoros áthallások ré­vén veszít erejéből, a következő rokon értelmű szólásszerű nyelvi formákban: Halvány gőze sincs róla, lila gőze sincs a dologról, azaz: sejtelme sincs róla, homá­lyos ismerete sincs az ügyről. Egyéni és közéleti nyelvhaszná­latunkban a kár a gőzért (nem ér­demes fáradni érte, semmi értel­mét nem látjuk az erőfeszítés­nek) szólásformát is gyakran hallhatjuk és olvashatjuk. A gő­zös melléknév, minősítő jelző­ként való felhasználása révén eb­be a rokon értelmű kifejezéssor­ban illeszthető bele: zavaros, kö­dös, homályos, határozatlan a tisztázatlan, bizonytalan, kétsé­ges, stb. Hogy milyen beszéd­helyzetben és milyen szándékkal vállalhat kulcsszerepet, arról ez a szövegrészlet bizonykodik: „Ez nem egyéb gőzös elképzelésnél, s Gőz József olyas valamiről me­részel véleményt mondani, ami­ről gőze sincs” (M.Nemzet, 1990. márc. 31.). A sajátos és szokatlanul humoros háttér is felerősíti a mondanivaló kritikai élét. Tímár György a Rádió Nyelvi Bizottságáról Gőz József tollából megjelent cikkre vála­szolt. Merész képzetkapcsolási lehetőség adva van számunkra s szinte szójátékszerű szövegbeli változatok bemutatásában: Gőz Józsefnek ne lenne gőze gőzös elképzelésekkel kapcsolatos vé­leményének megalkotására? Mai szó- és nyelvhasználatunk arról is tanúskodik, hogy a rosz- szalló, az elítélő kritikai értéke­ket érzékeltető jelentésárnyala­tokhoz a dicsérhető magatartás- formák érzékelésére alkalmas je­lentésváltozatokat megnevező nyelvi formák is szerephez jut­nak: Nagy gőzze/(nagy lendület­tel, jó kedvvel, odaadással végzi munkáját). — Gőzben van (na­gyon elmerül a vállalt feladatok becsületes elvégzésében). A bemutatott szólásszerű nyelvi formák nyelvhasználati értékének minősítését tekintve, mérlegelnünk kell: egyrészt a szó- és szóláshasználat változa­tosabbá tevő lehetőségeket lás­sunk bennük, másrészt több jó és kifejező rokon értelmű nyelvi forma háttérbe szorítására is al­kalmat adhatnak. Rajtunk áll, melyik lehetőségnek és milyen mértékben adjunk szabad utat nyelvhasználatunkban. Dr. Bakos József A rejtvényábra fő soraiban Jó­zsef Attila egyik verséből idé­zünk. Megfejtendők a vízsz. 7., valamint a függ. 17. és 19. sz. so­rok. Vízszintes: 1. Nyári idénymunka. 7. Az idézet második része (zárt betűk: H, I, L, Y). 14. Vasipari szak­munkás 15. A partról gyakran a vízbe veti magát. 16. Bódulatba esik. 18. ...numerando (előre fi­zetendő). 19. Őröl. 21. Én, ma­gam — latinul. 23. Papagájfajta. 25. Szájvíz márka. 26. Szüntele­nül, megszakítás nélkül. 28. Amely időpontig. 29. Luxem­burg és Norvégia gk-jele. 30. Buijánzik, szaporodik. 33. Any- nyi mint, röv. 34. Gyomnövény. 35. Utánajárással hozzájutnak. 36. Erre a helyre. 37. Indíték. 39. ... és kötés (filmcím) 21. ..-móg (dörmög). 42. Szó a Halotti be­szédből. 43. ...édes (émelyítően kedves). 44. Remény. 46. A Va­sas labdarúgója volt. 48. Vízzel megtisztít. 49. Az egyik szín. 51. Vonatkozik rám. 53. Angol film címe. 54. Megőrzésre valakinek átad. 55. Valamiért valamit ad. 57. Mars a szobába! 58. Szülői Munkaközösség, röv. 59. He­lyez. 61. Épületmaradvány. 62. Tigris része! 63. Antal Ottó. .64. A kapuig mennek a vendéggel. 67. Kicsinyítő képző. Függőleges: 1. Arab fiúnév. 2. Rádium. 3. Szándékozó. 4. Lelt. 5. Ese-. ményt résztvevőként végigszen­ved. 6. Nap — latinul. 7. Ókori római aranypénz. 8. Nagy szov­jet folyó. 9. A germánium és a foszfor vegyjele. 10. Folyó Ja­pánban. 11. Hosszú lábú vadász­kutyák. 12. Krém — angolul. 13. Visszaás! 17. Az idézet harma­dik, befejező része (zárt betűk: Ú, S). 19. Az idézet első része (zárt betűk: Z, K, O, P). 20. Ajándékoznak. 21. Növényt rit­kítanak. 22. Az egész államra ki­terjedő. 24. Alarm. 26. Bearzot személyneve. 27. Nemcsak az. 31. Kiejtett mássalhangzó. 32. Igevégződés. 38. Csokoládéval bevont sütemény. 40. Rizses ürühús. 42. A jó modor szabá­lyainak összessége. 45. Körösi Csorna Sándor fő kutatási terü­lete volt. 47. Cukorkát fogyaszt. 50. Becézett női név. 52. Kiadott pénzösszeget visszafizet. 54. "Vil­lamos kocsiszín. 56. Albérlő. 57. Fűszerféleség. 60. Apró terme­tű. 61. Széles agancsú szarvasfaj­ta. 64. Kálium és nitrogén. 65. Súlyarány, röv. 66. Feszítőesz­köz (ford.) Bátory Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents