Heves Megyei Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-01 / 205. szám

—1 12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1990. december 1., szombat Kapásra várva... A pisztráng számára a legal­kalmasabb élettér az oxigéndús, hideg, tiszta víz. Sajnos, hazánk­ban napjainkban ilyen víz alig ta­lálható. Mégis azt kell, hogy mondjuk, földrajzi adottságaink lehetővé teszik, hogy a pisztráng­tenyésztés a jövőben nagyobb szerepet kapjon. Magashegyeink ugyan nincsnek, de hegységeink és dombvidékünk azért akad. Ebből következően patakjaink száma több ezerre tehető. Meg­lehetősen sok tavunk, illetve tá­rozónk van. Ezek részben mes­terséges, völgyzárógátas táro­zók, részben felhagyott kavics­bánya tavak, amelyeket a feltörő víz elöntött vagy saját tápláló forrásuk van. Érdekes megemlí­teni, hogy a tiszta (és pisztrángtól hemzsegő) patakokban, folyók­ban bővelkedő Angliában az ilyen tározókat sem hagyják ki­használatlanul. Ha kell, költsé­ges szellőztető berendezéseket üzemeltetnek az oxigénszint biz­tosítása érdekében, de akkor is pisztránggal halasítják azokat. Aki pisztrángra akar horgász­ni, a lazacfélék családjába tarto­zó két, hazánkban is meghono­sodott fajtával találkozik. A se­bes pisztráng teste megnyúlt, rendkívül áramvonalas, oldalról enyhén lapított. A legnagyobb testmagasság ötször van meg a testhosszúságban. Szája nagy, a felső állkapocs a szem hátsó sze­gélyének vonaláig, vagy azon túl ér. A szájban — a nyelven is — hátrahajló, erős ragadozó fogak vannak. Az úszók közepesen fej­lettek a farokúszó csak enyhén bemetszett. A pikkelyek aprók, erősen ülnek a hal bőrében. A szivárványos pisztrángtestalkata jól tükrözi a vándorló életmódot, hasonló a sebes pisztrángéhoz. Eltérést jelent, hogy a szivárvá- nyos pisztráng teste oldalról lapí- tottabb, tehát kevésbé hengeres, a feje a testhez viszonyítva ki­sebb. A szájban található fogak gyengébbek, mint a sebes piszt­rángnál. Úszói közül különösen a hát- és a farokúszó fejlett. Háta sötétszürke, oldala csillogó ké­kesszürke, hasa fehér. Testének közepén egy szivárványosan iri- záló sáv húzódik, amely különö­sen az ívási időszakban válik rikí­tóvá. Mind a két pisztrángfajtára vonatkozik, hogy színezetével élőhelyéhez nagyon jól alkal­mazkodik. Elsősorban ennek tu­lajdonítható, hogy számos szín- változatát új halfajként írták le. A pisztrángok növekedése a változatos életkörülmények mi­att vizenként igen eltérő lehet. Nagy általánosságban úgy jelle­mezhető, hogy a szivárványos pisztrángok az első évben 100 g, a másodikban 350 g, a harma­dikban 1000 g körüli testtöme- gűek. Nálunk leggyakrabban 5-6 kg-os maximális tömeget érnek el, de az amerikai irodalom ennél jóval nagyobb példányokról is beszámol. A hazai csúcsot Kutas István tartja, aki a Viszlóból fog­ta 1989-ben 6140 g-os pisztráng­ját. A pisztrángos patakok kiter­melésének leggazdaságosabb módja a horgászat. Erre alkal­massá teszi, hogy kiváló sport­hal, világviszonylatban a lazac mellett a horgászat legbecsesebb tárgya. Óvatos, nehezen megkö­zelíthető — különösen a sebes pisztráng. A horgon jól védeke­zik. Fogásának leginkább sport­szerű módja a legyező horgászat, külföldön a pisztrángos vizekben általában tilos is más módszer al­kalmazása. Hazánkban a legjelentősebb pisztrángos vizek a Viszló patak és az Atkái holtág. A múlt évben a viszlóiak pisztrángjaikat több­ségükben műléggyel, illetve rák­utánzattal fogták, Atkán az élő kishal, és a pufi volt a kedvelt menü, de gyakran a villantó is eredményes. A pisztráng húsa szálkában szegény, kissé zsíros, rendkívül Ízletes. A hús színe fehértől sö­tétrózsaszínig változik, a táplá­lék összetételétől függően. Az élénkebb rózsaszín hús főleg ge­rincteleneket fogyasztó példá­nyokra jellemző. A hús színe egyébként a mesterséges piszt­rángtenyésztő gazdaságokban is tükrözi bizonyos mértékben a felhasznált takarmány összetéte­lét. A húsminőség mellett feltétle­nül meg kell említeni, hogy test­alkata következtében a hasznos hús mennyisége igen kedvezően alakul, a vágási, feldolgozási veszteségek sokkal alacsonyab­bak, mint a pontyféléknél. * Említést érdemel még, hogy a pisztrángot biológiai tulajdonsá­gai jóvoltából előszeretettel használják laboratóriumi vizsgá­latok során, különböző toxikus anyagok tesztelésére, vízminősí­tésre. Molnár Csaba Mit vállalhatnak és mit teljesíthetnek a személyes névmások? Mind az egyén, mind a közös­ség szempontjából meghatározó szerepet vállal személyiségünk is a közvetlen emberi érintkezést szolgáló nyelvhasználati formák megválasztásában. Annál is in­kább, mert élőszóbeli és írásos megnyilatkozásainkban szemé­lyiségünk is biztosíték arra, hogy hiteles, elfogadható legyen mon­danivalónk. A személyiségvesz­tés időszakában azt is megta- asztalhattuk, hogy zavar kelet- ezett emberi viszonylataink­ban, és a személyes meggyőző­dést is kikapcsolták a tudatosan elszemélytelemtett közlésfor­mák gyakori felhasználásával. S ugyanakkor megbomlott szemé­lyes névmásaink ésszerűen ösz- szefonódott egyensúlya is. Ezért örülhetünk annak a mai nyelvhasználati jelenségnek és gyakorlatnak, hogy személyes névmásaink az én-tői az ő-ig nyelvhasználatunk értelmi, ér­zelmi és hangulati elemeinek ha­tástényezői között meghatározó szerepet vállalnak. Az sem vélet­len, hogy mai költőink vershely­zeteiben is kulcsszerephez jut­nak, és változatos át- és ráhallá- sokkal dúsítják fel egy-egy költe­mény gondolati és érzelmi hátte­rét. S egyúttal a három nyelvtani személy, az én, a te, azo,a mi, a ti, az ők jelentéstartalmának és használati értékének egyértel­műbb minősítéséhez is hozzájá­rulnak. Egymáshoz való viszo­nyuk is világosabbá válik: füg­getlen az én, függő a te és az ő. Az „én” a beszélő személye a „te”, akihez beszélünk, az „ő”, akiről vagy amiről beszélnek. A megfelelő beszédhelyzetben dőlhet el az udvariasság es a tisz­teletadás emberi viszonylatait is tekintetbe vevő állásfoglalásunk az „én”, a „te” vagy az „ő” ki­emelésére. Ebben is segítsé­günkre sietnek költőink a szemé­lyes névmásokhoz kapcsolódó költői motívumok, metaforák és jelképek sajátos szerepéről valló versmondataikban: „Én én va­gyok magamnak /s néked én te vagyok, 7 S te én vagy magad­nak, /Két külön hatalom, S ket­ten mi vagyunk, /De csak ha vál­lalom” (Radnóti: Kis nyelvtan). Bizonyos beszédhelyzetekben és szövegösszefüggésekben a személyes névmásokat a monda­nivalóhoz társuló állásfoglalása­ink kiemelésére, nyomatékosítá­sára használjuk fel, s a „névmási háromszög”: én, te, ő a legválto­zatosabb emberi viszonylatok érzékeltetésére alkalmas eszköz. Erről bizonykodnak mai költő­ink is. íme, a példasor: „Az én (én) és Ő (ő) között a te (Az én árnyam, az Ő kísérlete /Nem hagyta volna el az őaz ént/De te miért ékelődtél közénk?” /Fe- rencz Győző: Névmási három­szög/. „Én TE ő / Megannyi apró bolygó, mely kering/önma- ga körül saját törvényei szerint/ Te meg Ő... nem én vagyok/S félek tőletek: nem vagyok én, /S ezért aztán valahogy /Nagyon szeretném azt mondani, hogy /Mi!” (Szőcs Kálmán: Névmá­sok). Személyes névmásaink helyes használatának előfeltétele: meg­felelő egyensúlyt teremtsünk az én, a te és az őalkalmi és átvitt ér­telmű jelentésámyalatai között. Az egyén és a közösség viszony­latában személyes meggyőződé­sünk, ítélkezésünk, cselekede­tünk nyomatékosítására a ki­emelt én kapjon szerepet, s az el- személytelenítés szülte részem­ről szó ne vegye át az én szerep­körét. A részemről nem helyes­lem helyett mondjuk ásítjuk: Én nem helyeslem! A megszólítás­ként felhasznált te a bizalmas és tegező viszonyra utalhat. Sajnos, újabban az indulatos, az elutasító beszédhelyzetekben átcsap a le­kicsinylés, sőt a ráförmedés, a rá- ripakodás kifejező eszközébe. A harmadik személyű Ő használa­tával kapcsolatban téves az a nyelvhasználati gyakorlat, hogy csak a személyekre vonatkoztat­ják. Ezt tanúsítja például Petőfi versének e szövegrészlete: „Ő a víz fenekét, én a délibábot hosz- szasan szemlélvén”) Petőfi: A gólya.) Dr. Bakos József Kertész leszek Bonsai-iskola V Ilyenek a bonsai tálak alapformái. Oldal­hosszúsága ne legyen nagyobb a fa két harmadánál A növények alakítása, formá­lása nem új dolog a kertészet tör­ténetében. Régmúlt korok kert­jeiben — különösen a reneszánsz idején nagyon kedvelték a kü­lönböző módon megnyírt alak­fákat. A bonsai alakító tevékenysége nem ilyen mesterséges, hanem nevel, mint egy jó iskola, a termé­szet példáját követve. Nehéz egyetlen szóval kifejezni a neve­lés eredményét, de ha mégis meg­tenném, azt mondanám, minia­türizál. A miniatürizálás feltételei kö­zé tartozik, hogy megfelelő mé­retű, speciális bonsai tálat hasz­náljunk. A tál funkcionális és esztétikai szerepet tölt be. Nem­csak tartja, neveli a fácskát, ha­nem ezzel szerves egységet alkot. Nem nagy, viszonylag kevés föld helyezhető el benne. Ezáltal a gyökérképződést csökkenteni tudjuk, a tápanyagfelvétel olyan mértékű lesz, ami a fejlődés üte­mének megfelel. Többnyire ége­tett cserépből készül, az alja la­pos, hogy a rajta található vízel­vezető lyukakon -mérettől füg­gően egy vagy több lehet) a víz könnyen és gyorsan eltávozhas­son. A pangó víz, túlöntözés na­gyon káros a növényre. Alakja többféle — kerek, ovális, szögle­tes — magassága 1-10 cm között lehet. Belül ne legyen mázas, csak kívül. Színe alkalmazkod­jon a növényhez. A barna, illett­ve az úgynevezett „földszínek” majdnem minden esetben meg­felelnek. A japán, kínai kerami­kusok a bonsaitál készítését mű­vészi fokra emelték. Muzeális darabjai gyűjtők kedvencei úgy, mint például nálunk a bélapát- falvai tányérok, cserépedények. Beültetés előtt a tál aljára a jobb vízelvezetés érdekében dur­vább sódert, kavicsot, kőtörme­léket terítünk. Erre jön a bonsai- föld. A növény egyedi igényei­nek megfelelő földkeverék ösz- szeállítása lenne a legtökélete­sebb. Legtöbbször megelég­szünk az u.n. standard keverék­kel (egy rész lombföld, egy rész agyag, egy rész homok) és csak a későbbi átültetéseknél módosí­tunk rajta tapasztalataink függ­vényében. A „spéci” bonsaine- velők legtöbbször szakmai titok­ként kezelik földjük összetételét, amit ritkán árulnak el. Ebből is látszik, hogy milyen óriási a je­lentősége. Bonsai-iskolában, vagyis a bonsaitálba 2-3 éves korukban kerülnek fácskáink, akkor már fejlettségi állapotuk, gyökérze­tük nagysága alkalmassá teszi őket a nevelési hatások befoga­dására, elviselésére és az ennek megfelelő alakulásra. Tálba ültetés előtt a gyökerek egyharmadát visszavágjuk, majd a tálban, illetve a tál alján elterí­tett földrétegen szétlapítva egyenletesen elhelyezzük. Fo­lyamatosan töltjük fel, egyenle­tesen nyomkodva, a tál szélén ütögetve, hogy a föld egyenlete­sen tömörödjön, és minden üre­get kitöltsön. A tál pereme alatt hagyjunk 0,5-1 cm helyet a víz befogadására. Öntözzük meg alaposan, vigyük szélvédett, ár­nyékos helyre, hogy a gyökér­képződés megindulásáig minél kevesebbet párologhasson. Pár hét múlva már végleges helyére kerülhet. A miniatürizálás további teen­dői közé tartozik az ágak, gallyak rendszeres metszése, rügyek, hajtások kicsipkedése. Mielőtt ezt a munkát elkezdenénk, ki kell alakítanunk elképzelésün­ket, hogy mit akarunk elérni, mi­lyen stílust akarunk követni. A metszést mint „normális” eset­ben is, tavasszal végzik. Azokat a rügyeket, hajtásokat, amelyekre nincs szükség, vagy nem megfe­lelő irányban nőnek, eltávolít­ják. Erre speciális szerszámokat használhatunk. A nevelőmunka fenti részletei már nem fémek bele e cikk kere­tei közé, de úgy érzem, ezek még megérnek egy „misét.” V. Pénzes Judit Csiky Gergely egyik mondása A rejtvényáb­ra fő soraiban Csiky Gergely egyik mondása olvasható. Meg- fejtendők a vízsz. 5. és a függ. 1. sz. so­rok. Vízszintes: 1. Amelyik helyen. 5. A mondás első ré­sze (zárt betűk: F. G, E). 13. A könnyűzene képviselője (Miklós). 14. Vi­zet elcsepegtető. 15. Ritka férfi­név. 17. Képzel, feltételez. 18. Albérlő. 19. Edzőtábor hely­színe. 21. Teije- delmes. 22. Ady költői álneve volt. 23. A kalci­um vegyjele. 24. A kézjegyével ellátta. 26. Lágy fém (ford.). 27. Gyümölcs szárí­tása. 29. Japán pénzegység. 30. Értékes pálma­fajta. 31. Lapos felületű. 33. Kö­rülbelül, röv. 34. Postafiók. 36. Női név. 37. Mosás előtt ruhát vízben tart. 38, A személyére — régiesen. 40. A másik szobába lopja. 42. Klasszikus kötőszó. 43. Cikkek ki­vágása újságból. 45. Igen — oroszul. 46. Város Libériában. 47. Nagy szovjet város. 48. Balkezes. 50. Lo­bog, himbálózik. 51. Nekünk — oroszul. 53. Bűn elkövetése. 55. Dolgozni — németül. 58. Körülvet­te — régiesen. 59. Kismértékben. Függőleges: 1. Az idézet folytatása (zárt be­tűk: A, P, U). 2. Mindig előbbre ju­tó. 3. Becézett Olivia. 4. Elemekből összeállítható játék. 5. Amelyik sze­mély. 6. Kamcsatka-félszigeti város. 7. Bútordarab. 8. Szovjet repülő- géptípus. 9. Menyasszony. 10. Lo­garitmus, röv. 11. Francia politikus (Alain). 12. Keresztül izzottak. 16. Járművel való gyakorlati közleke­dés. 20. Hajat a tarkón egészen fel- nyírat. 21. Mutatószó. 23. Vetőma­got tisztít. 25. Álmosság hatására önkéntelenül szájat tátna. 27. An­nak a tulajdonosa. 28. Lakó egy­nemű hangzói. 32. Rakpart néme­tül. 35. Gombot ruhára erősít. 37. Kerti munkát végez. 39. ...ringat (elaltat). 41. Fesztelenül társalog. 42. Figyelmen kívül hagyja. 44. Véd. 46. Beteget ápol. 49. Valósá­gos adat, körülmény. 50. Bulgária énze. 52. Frigy páratlan hangzói. 4. Visszalök! 56. Egressy Gábor monogramja. 57. Állóvíz. Báthory Attila

Next

/
Thumbnails
Contents