Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-10 / 187. szám
HÍRLAP, 1990. Dovember 10., szombat GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Vendégségben A „kis Bacchusban” Ha Gyöngyösön valakit a Kulacs vendéglőbe invitálnak, az nem biztos, hogy tudja, hová kell mennie, ám ha ugyanezt az éttermet „kis Bacchusnak” titulálják, akkor sok esetben még az ország távolabbi vidékein élők is sejtik, miről van szó. Éppen ezért tudósítói csapatunk — megszakítva a felelősségteljes munkát — a minap kapta magát, és ott ebédelt. A felső teremben lévő kocsmában ezúttal nem időztünk, rögvest a hangulatos — és nem ételszagű! — alagsorban foglaltunk helyet egy asztalnál, és mi tagadás, felkészültünk egy alapos cikizésre. Magam például kijelentettem, hogy úgyis kérek olyat, ami nincs, de előbb körbeadtuk az étlapot. Szarvaspörkölt — ütötte meg azon nyomban szemünket az étlap egyik tétele. Ezt persze nem hittük, úgy véltük, biztos csak valami jó kis disznót forgatnak meg különféle varázsszerekben, s mivel sürgősen le akartuk leplezni a visszásságot, azt kértünk. (Én még fotós kollégámmal stílszerűen egy-egy deci bikavért is, ami nem volt, és én diadalittasan néztem körbe, majd rendeltünk abból a vörösből, amelyikből tartottak. Megittuk.) Éppen csak arra maradt idő, hogy elmerengjünk a „Jéghideg Coca-Cola az igazi” feliratú fényreklámon, s megállapítsuk, hogy itt nem beszélnek félre, tényleg van Coca-Cola, és tényleg hideg, már koppant is az asztalon a szarvas- pörköltes tányér. Vadászivadék kolléganőm, aki ijedtében csirkemájat rendelt, most tombolni kezdett, hogy meg akarja kóstolni, vajon igazi szarvasról van-e szó. Mondhatom, meglepődött. Tudniillik a szarvas igazinak bizonyult, bár hozzátette, hogy az édesanyja jobban készíti el. (Tudjuk be ezt a szerető gyermek elfogultságának, valamint a tömegétkeztetés és a szülői konyha közötti örök ellentétnek.) Érzékeny pillanat következett: kértük a számlát. Miután a pompás lakomáktól jóllakottan „hevertünk” a falócákon, méltán remélheti az olvasó a busás összeget. Különösen ha hozzátesszük, hogy mi mindenből egész adagot ettünk, holott a kis Bacchusban mindenből van kis adag is, ami természetesen olcsóbb. Ezzel szemben valamennyien egy százasnál kevesebbet fizettünk. Az, aki néha eljut étterembe, tudja, hogy ez máshol egy előétel. Így aztán vidámak lettünk, s ne csodálkozzon az olvasó, ha rovatunkban a következő héten is a kis Bac- chusból tudósítunk. Kovács Attila Jön az ABC-keksz! Saját fejlesztéssel is bővítik a termékskálát a Heves Megyei Sütő és Édesipari Vállalat hal- majugrai üzemében. A legújabb gyártmány a betűformákban készülő keksz és linzer, amelyhez úgyszólván már csak a csomagolóeszköz beszerzése és a tetszetősebb megjelenést biztosító grafika hiányzik. Rövidesen azonban megindul a termelés és a szállítás, s talán még az idén megismerkedhetünk ezekkel a finomságokkal. Tornaterem Gyöngyöshalászon Nem sok falusi iskola dicsekedhet azzal, hogy saját és — ráadásul — korszerű tornaterme van. A gyöngyöshalászi szülők és gyerekek régi óhaja vált valóra akkor, amikor az iskolabővítés utolsó fázisaként nemrégiben elkészült a 12 X 24 méteres tornacsarnok. Az építkezéshez nagy segítséget nyújtottak a helyi termelőszövetkezet villanyszerelői és többen a szülők közül is. Gólyabál Kezdettől jeles őszi eseménye az egész városnak és körzetének is a gyöngyösi főiskolások gólyabálja. A rendezők praktikusak voltak: előbb a környéken viga- doztak, majd most saját mulatságot tartanak. A mai rendezvényre ugyanis csak a meghívóval rendelkező vendégek léphetnek be. A „kiváltságosok” este hét órától cigányzenére, nosztalgiamuzsikára rophatják a táncot, vagy éppen diszkózhatnak. Óz és a Kamaszvilág Melyik gyerek ne nézné meg szívesen ismét az Óz a csodák csodája című mesét? Most ezt meg is tehetik, hiszen november 14-én, szerdán délután 16 órától a gyöngyösi helyőrségi klub színháztermében az intézmény ifjúsági színpada játssza el a produkciót. Ezen kívül — a műsor második részében — bemutatják a Kamaszvilág című játékot is. Dzsesszmelódiák Vukán György szupertriója koncertezik november 13-án, kedden két alkalommal is a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban. Az ifjúsági hang- versenybérlet-sorozat eme két előadása a fent emh'tett napon délelőtt 11, illetve délután két órakor kezdődik. Aranyozok Vámosgyörkön Milyen lehet az a falu, amiről a legtöbb ember tudatában egyetlen tény villan fel: itt megáll a pesti gyors. Vámosgyörk. A szerdai délelőttön angyali nyugalom. A régi parasztházak fehérségét még tisztábbnak tünteti fel az őszi napfény. Sehol egy ember. Azaz mégis. A templom falánál állványzat, rajta egy nő, hogy konkrétan mit csinál, az útról nem látni. Csak amikor közelebb megyünk, akkor tudatosul: az első világháborús halottak neveit aranyozza újra. Tuza József- né amúgy kőfaragó Gyöngyösön, a nehéz munkát a férje végzi, ő inkább a finomabb műveletekkel foglalkozik. Mint most, az aranyozással. Sárga alapozó festéket rak a betűkre, rájuksimítja a leheletvékony aranypapírt, végigdörzsöli ecsettel: és máris ragyognak a hősök nevei. Közben hangosan morfondírozik arról, hogy hol süt a nap, hol nem, nehéz így a munka, nem látja rendesen az árnyékokat, bezavar a fény, bent könnyebb lenne. Meg arról, hogy furcsa település ez a Vámosgyörk, az előbb bementek egy udvarra, melegvizet akartak kérni — abban jobban oldódik a festék —, de kizavarták őket. „Nem adtak vizet... már vizet sem adnak...” — dünnyög a gyöngyösi asszony. Dehát erről a márványba vésett nevek tehetnek a legkevésbé, nem is marad ki egyetlen betű sem: a holtak tábláját tisztelni kell. És ha egy házzal odébb mennek, talán kapnak majd vizet is... Ha nem ma, akkor legközelebb, az emberekből nem veszett ki a jóérzés, csak egy kicsit rosszkedvűbbek mostanában. (d.j.) A gyöngyösi piacon nincs tolongás, mondhatni pangás van így késő délelőtt. Kinn egy tucat kofa nyüzsög, meg néhány falatozó, benn a csarnokban pár tucattal több: csendélet és idill. De azért ez piac, és árubőség. Még lovat is lehet kapni, hirdeti egy kirakat — öles betűkkel. * LÓVÁSÁR. Ami Gyöngyös belvárosában ugye, nem semmiség. Kicsit furcsa, mert a kirakat mögötti helyiségben még öt vevő is alig-alig akad, nemhogy egy ló. Pláne egy eladásra váró ménes. Hamar megoldódik a rejtély: néhány huncut levakarta és elvitte a P-t meg az Ó-t a LÓ elől, ki tudja, mire lesz még jó... Ma se viszek haza lovat, sebaj, a belvárosban nagy a kínálat: vehetek műanyagból iókoponyát, háromszázötvenért. Potomság, de inkább már a megszokott saját. így hát se ló, se műkoponya, de van más, egy másik piacon, amely nemzetközi illetőségű, s ahol nincs pangás — mondhatni —, inkább a tolongás jellemző ilyentájt. Kelet-Európa vásárol itt Kelet-Európától — tőlem is kérnek gombelemet harmincért, tőlem, aki nem is árulok. Ügy látszik, tényleg sok minden le-, vagy kimerült errefelé... (kácsor) Keresztes György: „Gyöngyös szolgálata az első...” Keresztes György, Gyöngyös új polgármestere ha nem is éppen született helybeli, oly régen — 17esztendeje— él a városban, hogy már idevalósinak számít. A Mátra Szálló eddigi igazgatója valahogy maga is így érzi, vallja. Különben kereskedelmi és ven- déglátóipari diplomájával érdekes és szép pályáján régen másutt próbálgatja megszerzett tudását, gyakorlatát vagy éppenséggel azért a — szakmájában is szükséges-szerencséjét. Korábbi állomáshelyeit — a budapesti Gellért Szállót, főiskolát, a HungarHotels egri éttermét és a Club Tihany kereskedelmi igazgatói posztját sem kalandozásai hozták az életébe, mintsem inkább a kötelező „penzum ” szükségessége. Elengedhetetlen volt számára is a tapasztalatok szerzéséhez, a későbbi helytálláshoz. Gyöngyöst megszoknia, megszeretnie nem mutatkozott neki sem nehéznek. Befogadta, marasztalta a város. Hamar ismerősöket, barátokat szerzett a településen. Évekig csak a munkájának, családjának — lakótelepi otthonában a feleségével nevelt három gyermekének — élt, úgyszólván csak az utóbbi időkben kezdett politizálni. Talán szülő- szeretete és -tisztelete is indította, hogy belépjen abba a pártba, amely az édesapjával (aki azóta már vatikáni nagykövet) az élen bontott zászlót országosan. Ma is a KDNP tagja — a közelmúltig intéző bizottsági tisztségviselője —, de úgy tartja: a városi képviselő-testületben a továbbiakban maradjon csak ez a magánügye. A közjavára szeretne együttműködni valamennyi társavai, kollégájával. Mindennapi tevékenységében városának szolgálatát igyekszik elsődlegesnek tekinteni. Fiatal életének igen jelentős részét — nagyobb hányadát — töltötte az idegenforgalom területén. Akkoriban került a Mátra Szállóba, amikor hazánkban még nagyon sok baj volt a fogadási feltételekkel, mert a szakma inkább a kiutaztatást szorgalmazta. Jobb híján Gyöngyösön kezdett hát hozzá, hogy nagyobb kedvet teremtsen a vendégnek a tartózkodáshoz. Mindenekelőtt a „saját portáját” iparkodott még vonzóbbá tenni, aztán természetesen a város, a környék iránt is ébresztgette a nagyobb kíváncsiságot. Programok szervezésén törte a fejét, s igyekezett osztozni az utazási irodákkal. Ha nem is emlegeti, bizonyosan jócskán van része abban, hogy élénkült a turizmus errefelé. Olyanok vitték hírét a tájnak, akik addig alig, vagy éppen semmi közelebbit nem tudtak arról. Mindezek ellenére mindmáig korántsem elégedett a vendégjárással. Szeretné, ha a bel- és külföldit egyaránt jobban lehetne marasztalni, újabb lehetőségek, attrakciók egész sora fordítaná a Mátra — s ezen belül Gyöngyös — felé még inkább az érdeklődést. — Törekvéseimben természetesen nem lehet továbbra is ez az elsődleges — magyarázza, amint a programjáról részletesebben is beszélgetünk a régi szállodával szemközti városházán —, a településért még sok mással kell foglakoznunk. Számos egyéb, s talán fontosabb feladat is van számunkra. Annyira új vagyok még a hivatalban, hogy hirtelenjében nem is tudom, mit soroljak, mivel kezdjem. Mindenekelőtt talán azt szeretném legjobban, ha segíthetnék abban, hogy városunk polgárai visszanyerjék régi hitüket, önbizalmukat az együttgondolkodáshoz, cselekvéshez. Mert alighanem ez az alapja minden újabb közös eredményünknek, sikerünknek. Építeni kívánok minden egészséges tradícióra, képviselő társaimmal együtt igyekszem — jelentőségének megfelelően — tenni a vidékre ma is igen jellemző mezőgazdaságért, ezen belül a híres, ősi szőlő- és borkultúrahatározottabb fejlődéséért, az élelmiszergazdaság feldolgozóiparának erősítéséért. Szívemtől örülök, hogy máris biztató lépést említhetek ez utóbbi területről. Állami gazdaságunknál és a tejüzemben is megkezdődtek a tárgyalások a külföldi tőke bevonásáról, amivel biztosabbnak látszik a továbbjutás. Remélem, hogy mások is megtalálják az útját, a módját a fellendülésnek, s az önkormányzati hatáskörön belül seregnyi nyereségesebb, nem utolsósorban pedig a városgyarapításhoz jobban adózó üzem, vállalat lesz nálunk is mielőbb. Nem titkolom: kedvemre lenne — s aligha csupán nekem tetszene —, ha eljutnánk például a helyi érdekeltségűbb bankig is, amely hiteltekvékenységével elsősorban — netalán kizárólagosan — a városi fejlesztéseket könnyítené. A többi között a kereskedelmi vállakozóknak adna kölcsönöket, hogy számos mostani, igénytelenebb megjelenésű üzlet is megfelelőbbé, csinosab- bá válhasson. Van bőven tennivaló az oktatásügy, a kultúra terén is, s tudnunk kell, hogy az új kórházzal sem válhat még teljesen tökéletessé az egészségügyi ellátás a településen. Ha a hírközlés már a következő esztendőkben jobbul is, a közlekedéssel, a helyi autóbuszjáratokkal nem lehetünk elégedettek. A közbiztonságot is javítanunk kell, akár polgárőrség szervezésével. Úgy látom, a rendőrség jó partner lesz ebben, s együtt itt is elérhető a pozitív változás. Kedvvel, lelkesedéssel szól elképzeléseiről, vágyairól a képviselő társaival, testületével még éppen csak érintett, korántsem kidolgozott, kész tervekről. Érződik belőle a negyvenötéves ember ambíciója és optimizmusa. Hiszi, hogy nincs egyedül, nem marad magányos munkájában. Bízik, hogy tud majd tenni választóinak örömére, megelégedésére. 5 ki kívánhatná másképp.. ? Gyóni Gyula Alkalmaznak „gorillákat” is... A bűnözés Gyöngyösön és környékén is soha nem látott méreteket öltött. Szaporodnak a lakásbetörések, gépkocsilopások, s már-már életveszélyes — utcán, gyalog, sötétben, egyedül — közlekedni. Az elkövetett bűncselekmények száma az idén megközelíti a kétezret, és ezek 80 százaléka a vagyon ellen irányul. A rendőrség, létszámánál és felszereltségének hiányosságainál fogva, nem képes úrrá lenni a helyzeten. Az igény a biztonságra egyre erőteljesebb a Mát- raalián is. A kaotikus állapoton próbál segíteni egy vagyonvédelmi vállalkozás: a Sámson Kft.szeilemes névvel „őrangyal Irodát” hozott létre. Érről kérdeztük az üzletág vezetőjét, Kiss István rendőr századost a Baicsy-Zsilinszky körúti helyiségükben. — Leginkább őrzéssel, védelemmel, kíséréssel foglalkozunk — taglalja. — Ezen belül vállaljuk személyek, épületek, telephelyek és bármilyen értékek őrzését,’akár állandóan, akár időszakos jelleggel. Tudjuk, milyen veszély fenyegeti azokat, akik a pénzbevételeket viszik a postára, illetve azokat, akik a bankokból pénzt vesznek fel. Óriási felelőtlenség és könnyelműség, ha mindez fegyveres kíséret nélkül történik. Azt sem tudják sokan, hogy a biztosító a nem megfelelően védett szállítmány elrablása esetén egy fillér kártérítést sem fizet. — Önök alkalmaznak „gorillákat”, azaz testőröket is? — Igen. Vállalkozunk személyek védelmére, rendezvények, szórakozóhelyek rendjének biztosítására. Minderre keménykötésű, önvédelmi és támadó sportokat magas színvonalon űző „őrangyalaink”, vannak, sőt kiképzett kutyák is a lakosság rendelkezésére állnak. Szívesen szolgálunk szaktanácsadással. Például eszébe jutott-e már valakinek, hogy ahol több üzlet, telephely és garázs van kis területen, azt járőrökkel biztosíttassa? Hovatovább a nyugodt üdülés is már csak velünk képzelhető el... — Úgy hallottam, riasztó- rendszert is telepítenek a városban — a rendőrségtől függetlenül... — Profilunkhoz tartozik a riasztók tervezése, felszerelése és üzemeltetése is — feleli a százados. — E területen gátlástalan haszonszerzés folyik az országban, mert a lehető legköltségesebb megoldásokat találták ki a piacot eddig uralok. Mi az alacsony árra es a magas színvonalra törekszünk. Való igaz, hogy megvásároltunk egy minden igényt kielégítő riasztórendszert, amelyet lakásokban, üzletekben és pénzintézetekben is lehet használni. Állandó éjjel-nappali ügyelettel biztosítjuk a „betörő- elhárítást”. — Miből gondolja, hogy éppen az önök rendszerét választják majd az ügyfelek? — Egyrészt olcsók leszünk, hiszen 500 jelentkező esetén eme őrzés átalánydíja nem lesz több mint napi 10-12 forint. És van még egy el nem hanyagolható körülmény: mi nem messziről jövünk, itt élünk a Mátraalján, és ez nagyobb felelősséget követel tőlünk. Garanciával dolgozunk, és gondoskodunk a rendszeres felülvizsgálatról is. Szeretnénk terjeszkedni, tárgyalunk már az Őrangyal Iroda egri kirendeltségének megnyitásáról. A rendőrség bűnmegelőzési alap létrehozására gyűjt. Mégis kétséges, hogy a bűnözés növekvő tendenciáját meg tudja-e állítani. Őrangyal Iroda ide, Őrangyal Iroda oda, mindenkinek saját magának kell megtennie a megfelelő lépést értékeinek védelméért. Mégis motoszkál bennem a kérdés: képesek vagyunk-e még egyáltalán fizetni a vagyonvédelemért? Korcsog Béla Lóvásár
