Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-08 / 185. szám
HORIZONT HÍRLAP, 1990. november 8., csütörtök 4. Adatfelvétel e hónapban Segített-e a családoknak a népesedés- politika? Valóra váltak-e tervek, menynyit segített a népesedés-, illetve a szociálpolitika? — többek között ezekre a kérdésekre keres választ a Központi Statisztikai Hivatal és a Népjóléti Minisztérium ebben a hónapban lezajló közös családtervezési és termékenységi adatfelvétele. A kérdezőbiztosok azt a mintegy 4500 — 1974-ben egybekelt — házaspárt keresik fel, akiket egyszer —• 16 évvel ezelőtt, még házasságkötésüket megelőzően — már megkérdeztek családtervezési elképzeléseikről, tervezett házasságkötésük körülményeiről, lakáshoz jutási reményeikről. Ez a generáció ismeri ugyanis leghitelesebben az úgynevezett népesedéspolitikai intézkedések hatékonyságát, az ehhez tartozók tudnak a leghitelesebben válaszolni az ezzel kapcsolatos kérdésekre. A statisztikusok elsősorban arra kíváncsiak, hogy valóban akkora volt e család gyarapodása, mint amekkorára tervezték. A vizsgálat emellett kiterjed a családi munkamegosztásra, a gyermeknevelés és a munkavállalás kapcsolatára, a házasság stabilitására, a válásra és az esetleges újraházasodásra is. A kérdőíves adatfelvételt az országos védőnői hálózat végzi. A helyi, körzeti védőnők otthonukban keresik fel a családokat, és személyesen kérdezik meg az anyákat, feleségeket. Az adatfelvételben a közreműködés önkéntes, így a kérdőív egészére, vagy annak bármely kérdésére a választ meg is lehet tagadni. A vizsgálat eredményeit a KSH kizárólag statisztikai célokra használja fel. A tények és a vélemények feltárásával elsősorban a gyermekvállalás- és nevelés körülményeinek további javítását kívánják elősegíteni. A szénégetés tudománya: Grill Hole Kohle — Mi az a Hlavenka? Kormányozzák a szelet... Heves megye határától Hollóstetőig kesernyés füst úszik a levegőben, fojtogatja a torkot az itt is, ott is pöfékelő boksák füstízu lehelete. A szénégető dinasztiák — Répáshutáról, Bükkzsércről, Cserépfaluból, Felsőtárkányból — régi ismerőseim, földijeim. A Stullerok, a Horvátok, a Po/gű'rfamíliák nevét hét falu határában úgyszólván mindenki tudja. — Mióta csinálja? Polgár Géza szeme meg sem rebben, megszokta már regen a füstöt lehelő kemencéinek sóhajtását, de jót mosolyog a városi ember fuldokló köhögésén. — Tizenkét esztendős koromtól! Negyven esztendőre saccolom az időt, amióta a család feje mésszel és szénnel bánik, volt hát lehetősége megismerni a szénégető kemencék titkait. Odébb húzódunk, várunk néhány másodpercig, amíg a szél elcsapja az orrfacsaró, kesernyés füstöt, kitisztul körülöttünk a világ, aztán a futballpályányi térségben számolgatni kezdem a boksákat. Ez itt az első boksa. Most készül, százhúsz mázsás, a mellette lévő, amely teljes tüdővel pipálja a füstöt, hasonló nagyságú, a harmadik testvérük már kiégett, szedik szét a fiúk, ahogyan az apja nevezi őket: az ördögfiókák. Ez a szenégetés körfor- ása, amely időben január elsején kezdődik, és tart zilveszter napjáig. — Kitől tanulta a mesterségét? Tűnődik egy ideig, csillapítja a láncát tépő kutyát — talán bóklászó szarvasokat ugat a sűrűben —, majd kisvártatva válaszol. — ősi foglalkozás ez inkább, mint mesterség, hiszen apáról fiúra száll a tudománya, és — ha hiszi, hanem — az én őseim száz esztendővel ezelőtt is itta Bükkben égették a meszet, a szenet. Később kiderült, hogy az erdőgazdaság „szakmunkásokként” vitte, küldte a szénégetőket ide- oda üzemekbe, tudakolván, hogy lehet-e, és ha lehet miként, nagyüzemi módon előállítani jó minőségű faszenet. Kiderült, hogy lehet, de ilyen magas kalóriájú faszenet, amilyen a szénégető boksákból kikerül, sehol, semmilyen módszerrel nem tudnak előállítani. , Sűrű lyukakon pipál a boksa, tarkómon érzem az imént még szembe fújó szelet, messzire csapja a füstöt. — Fordul az „ ájer ”. Ha nem venném észre a szél- fordulást, és nem fúrnék új szelelőket a túloldalon, akkor a szél lángra lobbantaná az egész kemencét. Kormányozni kell ezt is, mint a hajót a tengeren... Dolga végeztével elmeséli az épülő új kemence minden titkát, építési fortélyát. Kilenc méteres körbe fér bele egy boksa, a közepén még szinte talpon állnak a hasábok, ahonnan kürtő vezet a kör széléig, innen egy hosszú rúd — a végén olajos kóccal — előrenyúlik a földön. Ez a Hlavenka! Amikor nagy Í 'onddal elkészül a boksa, ezt gyújtják meg, ez a áng fut be a kör közepébe, és kezd égni, izzani a temérdek fa. — Izzik csupán, és nem ég, ugyanis az ölfákat tízcentis föld borítja. Két ember négy napig rakja be egy ekkora boksába az ölfákat — bükköt, gyertyánt —, amelyek két teljes hétig izzanak benn a tüzes pokolban... Hozzá nem értő ember kíváncsi csodálkozással hallgatja a mesteri fogásokat, amelyből kiderül az is, hogy egy teljes hét a hűlés ideje, amikor aztán elbontják a boksát, és kiszedik a világszerte keresett faszenet. Öt kilós műanyagzsákok sorakoznak az erdő szélén, rajtuk a felírás: Grill Hole Kohle. A széndarabok 2-10 centisek lehetnek, a nagyobbakat kíméletlenül visszadobják. A megrendelő egyébként a helyszínen ellenőrzi a munkát... — Mondják, hogy a szénégetők gazdag emberek... Mosolyt várok, de komoly a válasz. — De mit adunk cserébe? Az életünket, a vasárnapjainkat, az ünnepeinket, és azt, hogy kalibákban töltjük időnk nagy részét, már amit pihenéssel tölthetünk. Fordul a szél újra! Dolgoznak a legények, új sze- lelőnyílásokat nyitnak az ellenkező oldalon, mert szél ellen ők sem boldogulnak... Szalay István HANG-KÉP Sóvárgás a jóért A békés forradalom velejárója — legalábbis ezt tapasztaljuk — a meglehetősen hosszúra nyúló átmeneti szakasz. Az a megtagadott múltból a mindnyájunk által kívánt álmokba ívelő periódus, amely elkeserítő, nehezen elviselhető ellentmondásoktól terhes, s ráadásul ideálisnak tűnő startlehetőséget kínál a mindenféle erkölcsi tartást nélkülöző ezerarcúaknak, az önmagukat csakazértis átmenteni óhajtók harsány hadának. Ebben a senyvedelmes légkörben a tisztességesebbek méltán keseregve keresik a megnyugvást jelentő fix pontot, s joggal aggódnak honunk holnapjaiért. Ilyesféle érzések hathatták át Végh-Alpár Sándort, amikor megírta, s november negyedikén, vasárnap, nem sokkal dél után felolvasta jegyzetét a Kossuth adón. Vitatni lehetne, hogy megta- lálta-e a helyes arányokat, hogy nem formálódott-e terjedelmesebbé a bevezető blokk. Aligha kérdőjelezhető meg viszont a nemes, a segítő szándék, s a mondandó tálalásának igényessége. Töprengését és intelmeit az őszinte szomorkásság sugallta. Szembesült — akárcsak annyian mások — a káosszal, a semmibe- hullt etikai értékrenddel, a viszszataszító tülekedéssel, a vérbeli demokratizmus ábécéjét sem ismerő harsánysággal, vagdalko- zással, durvasággal. S ekkor jutott eszébe az a falusi pedagógus, aki évtizedekkel ezelőtt a néptanítóságra esküdött, s állta is szavát. Nem csábította hírnév, érvényesülés, karrier, anyagi biztonság, bőség, kizárólag a megfogadott szolgálatra koncentrált, s megmaradt igaznak, becsületesnek, jónak. Jutalma az a belső rend, az a harmónia, amely nem adatik meg a mind többért mind lelkiis- meretlenebbül ácsingózóknak. ő nem tétova, nem kiábrándult, nem tanácstalan. Ráadásul felfedezője révén példaerejűvé magasztosult. A jövősóvárgó százezrek számára. A szerző ártatlan! Az orgonaillatú egri hóstyák- hoz kötődő Bródy Sándor tehetségét testálta fiára, Hunyadi Sándorra, aki továbbfejlesztette, gazdagította ezt a hagyatékot. Erről vallnak mesterien szerkesztett darabjai, elbeszélései. Az utóbbiak közül nem a legsikerültebbet vitte képernyőre Bán Róbert, aki rendezte a zenés tv-színház legfrissebb programját, a hétfőn este bemutatott Kártyaaffér hölgykörökben című produkciót. A szerző mégis ártatlan, mert a vállalkozás egyértelmű kudarcáért csak a konokul aktualizáló „ karmester ” hibáztatható. A novella az egykori úri középosztály nagy igyekezettel leplezett romlottságát, kétszínűségét, elvtelenségét ostorozza. Méghozzá az igazságtevés csakazértis indulatával. A vétkesek ezért nyerik el büntetésüket, s emiatt diadalmaskodnak a fondorlataik hálójában vergődő tiszták is. A sztori elbírja ezt a kissé didaktikus hangoltságot. Azt viszont már nem, hogy szétszabdalják, s lagymatag, de túltengő zenei betétekkel devalválják a szöveget, zsibbasszák a cselekmény lendületes áramlását. Ebből szinte törvényszerűen következik az, hogy a kitűnő színészek téblábolnak. Annak ellenére, hogy jeleskedni akartak. A bajokat csak hatványozza a díszletek és a kellékek slampos anakronizmusa. A cél: jelezni, ez a történet akár ma is játszódhatna. Bántó közhely. Végtére is: kóklerek mindig voltak és lesznek. Tegyük hozzá, középszerű filmecskék is... Pécsi István Teleki Pál Egyesület alakult Hogy a kép ne legyen egyoldalú... Egyesület alakult Gödöllőn, Teleki Pál a magyar társadalom- történet, a tudomány, a közélet és a politika kiemelkedő alakja emlékének ápolására. Az alapítók — zömében tanárok, jogászok — azt akarják, hogy a róla kialakult, gyakran egyoldalú kép kiigazítása révén Teleki Pál megkapja méltó helyét történelmi nagyjaink sorában. Teleki Pál élete, tevékenysége több szálon is Gödöllőhöz kötődött, és végső nyughelyét a városhoz tartozó Mária-besnyői temetőben talált. Az egyesület tagjai összegyűjtik Teleki Pál szellemi és tárgyi hagyatékát, kutatják a Teleki-családnak a magyar történelemben betöltött szerepét, rendezik Teleki Pál kiadatlan írásait. „Virágvagy te, hazám iff ósága A címben foglalt kérdés felmerül, amikor a fiatalkori bűnözésről hallunk, vagy a fiatalság blazírt közönyösségéről. Veres Péternem volt vallásos ember, mégis fájdalmasan állapította meg egy felejthetetlen felszisszenésében: a mai fiatalság vallása az élvezetvallás. Igaza van hát Petőfinek, amikor felteszi a kérdést. E pillanatban hangzott el a Rádióban, hogy egy húszéves fiatalember és egy tizenötéves kamasz ölt és rabolt... Virág vagy te, hazám ifjúsága? Csakis egy megoldás lehetséges: felismerni a valódi értékeket, elfogadni, befogadni és megvalósítani! Ilyen értékfelismerő és -megvalósító volt az első magyar királyfi, Szent Imre herceg. Az értékek skáláján az erkölcsi értékeket szemléljük legelőször. Biztos, hogy Szent István még nem tudott írni. Nem ő írta meg és öntötte formába az Intelmeket, amelyek bekerültek a Corpus Juris Hungaricibe, sőt annak élén állnak, utat és irányt mutatva, mint egy sarkcsillag. Kiművelt emberfő volt az, akinek leikéből tartalma fakadt, ugyanilyen értékes ember volt, akinek szólt, és akitől el lehetett várni vállalását és valósítását. „ Uralkodj mindnyájuk felett bé- kességesen, alázatosan, szelíden, haragnak, kevélységnek és gyű- lölségnek nélküle, mindiglen elmédben tartván, hogy mind az embereknek egy állapotjuk vagyon, és hogy semmi fel nem emel, hanemha az alázatosság, és hogy semmi meg nem aláz, hanemha a kevélység és gyűlölség. Habékességes lész, akkor királynak mondatol, és király fiának, és szeretve lész mind a vitézektől.. Ha bírni akarod a királyságnak tisztességét, szeresd az igaz ítéletet. Ha bírni akarod a te lelkedet, légy türelmes... Mert a békességtűrő királyok uralkodnak, a türelmetlenek pedig kegyetlenednek. .. ” Magas erkölcsi eszmény az, amit Szent István fia elé állít. Sajnos, már nem volt alkalma, hogy mint király gyakorolja és megvalósítsa a korona ragyogása alatt az eszményt. Mindez nem kisebbíti Imre nagyságát. Atyja feltételezte róla, hogy mindezt meg fogja valósítani. Egy szóval úgy fejezhetjük ki az eszményt: okos, megfontolt önuralom, tárgyilagos ítélőképesség, mértékletes magatartás. Ezek az eszmények nyilván Szent István eszményei is voltak, és a 24 évesen meghalt Imre már elég érett volt ahhoz, hogy megvalósítsa a higgadt, gondolkodó önmérsékletet. Amit akár krisztusi általános szeretetnek is mondhatunk, kiemelve egy eldugott mondatot: mind az embereknek egy állapotjuk vagyon. Mindezt a XI. században (nem várva 1789-re)! 1015-től már nemcsak az első magyar szentcsalád nevelte, hanem az akkor Magyarországra érkezett Gellért. A király azonnal felismerte benne azt a nagy szellemet, akire bízhatja fiát, nemzetének jövőjét, munkájának örök sikerét. Szent Gellért elmondhatta magáról: nincs könyv, amelyet ne olvastam volna. Hét évig állott Imre az ő vezetése alatt. A hét év nyilván a sep- tem artes liberales (hét szabad művészet) elsajátításának volt az ideje. Imre már írt, olvasott és beszélt latinul (bizonyára németül is, anyja hatására). A hét szabad művészet tárgyai voltak: grammatika, dialektika, retorika, muzsika, aritmetika, geometria, asztrológia. Azt mondja a legenda, hogy Imre „a grammatikai mesterségnek minden tudományával betelt.” Egy velencei krónika szerint „tudós és szent” volt. Több testvére volt, közöttük bátyja is. Lehet, hogy papi pályára készült mestere vezetésével. Bátyja halála azonban siettette a trónörökösödés kérdését. Innen magyarázható nagyfokú műveltsége, amely csak hasznára lett volna az országnak. Az Intelmek olyan nagyvonalú jellemalakítást és politikai bölcsességet tételez fel, melynek nagy egyéniség tulajdonosai lehetnek. Az alapok tehát álltak, a szellemi és erkölcsi pillérek szilárdan gyökereztek a hazai földben. Reá azonban más korona várt, nem atyjáé. Mindenesetre az egyéniség kialakításának nagyszerű eszköze volt az a műveltség, amely korához képest a legnagyobb volt, és a katonailag, politikailag és földrajzilag meghatározott országot boldog jövő felé lendíthette volna. Erkölcsi nagysága hitében gyökerezett. Nem nézte a vallást a politikai propaganda eszközének, történelmi szituációnak, a beilleszkedés feltételének, hanem őszinte lelkesedéssel tette magáévá. A kor a bencés rend virágzásának kora volt, amely rend megtérítette Európát, szent királyokat nevelt, és megőrizte a betűket. Hol volnának akár a görög-római klasszikusok, ha szorgalmas bencések nem másolják a kódexeket pislogó mécsesek és gyertyák fénye mellett önmagukat megvakító szorgalommal és művészi ízléssel. A kor lelki életének formája a zsolozsma volt, zsoltári ima és olvasás, amelyet a szerzetesek hajnalok hajnalán végeztek. (Nappal dolgoztak a mezőn.) Akit egy bencés nevelt, bizonyára az ő gyakorlatait vette át. Fennmaradt az emlékezete annak, hogy atyja a deszkafalon át látta fiát, amint gyertyafény mellett végezte a hajnali zsolozsmát. Rendelkezett tehát az életszentség két alapveteő tulajdonságával: az ima szeretetével és az erények gyakorlásával. Az erény nem zárta ki életéből az erélyt sem. A történetírók valószínűsítik azt, hogy II. Komádnak Magyarország elleni hadjárata idején Imre, mint trónörökös vezette a magyar hadakat. Vezette, és sikeresen visszaszerezte az országból elvett részt. Részt vett atyja megbízásából a békekötésen, amire a hildeshei- mi évkönyvek engednek következtetni. Imrének gyermekei nem maradtak, királyi évei nem voltak, rövid 24 évét egy vadászszerencsétlenség zárta le, amelyben életét vesztette. Pedig akkor már az egészségében gyengülő István királlyá akarta koronáztatni, számítván bizonytalan egészségének váratlan leromlására. Erre régebben készült a királyi család. Megmaradt az a miseruhának készült palást (koronázó palást), amely apostolok, szentek és próféták között megörökítette a királyt, a királynét és Szent Imrét. A miseruha bizonyos fokú későbbi átalakítása és megrövidítése megkímélte Imre herceg képét. Fiatal, életerős, határozott tekintetű férfit látunk. Alakja így maradt meg. Korán eltávozott, de eszménye, lelkülete többet használt a magyarnak, mint ha országolt volna. Megmenekült a trónkövetelői harcoktól. Örök eszményképe maradt a magyar ifjúságnak, és harsányan kiáltja korunknak: kövessetek — nem a harcban, nem királyi bandériumokban, hanem a lelki harcban! A műveltségben, fegyelemben, a valódi értékek keresésében, felismerésében és vállalásában. Nem kaptam időt uralkodásra, de eszményeim uralkodnak, és gerincet biztosítanak a magyar ifjúságnak! Utánam, magyar fiatalok! Igaza volt Petőfinek: „Egész nagy csillagok voltak őseitek.” Dr. Miklós Béla Ördögfiókák
