Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-07 / 184. szám

Az árbevétel még a szolgáltatások költségeit sem fedezte Privatizációs elképzelések A sokszínű tiszai •• i ••'f //j / • / . uduIo táj ért Ezekben a hetekben is sokfelé dolgozik és sokirányú munkát végez a Hanyi — Sajfoki Vízgaz­dálkodási és Talajvédelmi Társu- lat kollektívája. Hevesen például a város területén mintegy kilo­méter hosszúságban szennyvíz­hálózat-bővítést végeznek. Az idén kezdték, és jövőre négy ki­lométer hosszúságban fejezik be. Ugyancsak a településen, a Rá­kóczi Termelőszövetkezet köz­pontjának szomszédságában, a leendő új autóbusz-pályaudvar alapozásában vesznek részt. Amint Ózsvári László igazga­tótól megtudtuk, nemrég adták át Mezőtárkányban a helyi Aranykalász Termelőszövetke­zetben a 300 vagonos, úgyneve­zett padozatos takarmánytáro­lót. Jelenleg is nagy munkájuk Abádszalók — Kunhegyes komplett szennyvíztisztító rend­szerének és hálózatának kialakí­tása. Ezzel szorosan összefügg az ivóvízrendszer létesítése és az útépítés is, amelyek együttesen az ottani tiszai üdülőtáj fejleszté­sét szolgálják. Hasonló munkát végeznek Kiskörén, az üdülőte­rületen. Ebbe a munkacsoportba tartozik a Pest megyei Albertir- sán folytatott szennyvízhálózat építése, amely — terveik szerint — jövőre készül el. Nem kevésbé jelentős az a te­vékenységük, amelyet Kará- csondon, Tarnaörsön, Tarnamé- rán, Kiskörén, Mezőszemerén, Vámosgyörkön, Viszneken foly­tatnak a termelőszövetkezetek részére. Meliorációt végeznek a termőföld védelmében: altalaj­csövezést, vízrendezést, talajja­vítást, tereprendezést. Ebben az évben öntözőtelepet létesítettek Viszneken, s hasonlót adnak át jövőre Tiszanánán is. A víztár­sulat tevékenységi köréhez tar­tozik az idén is a több mint 240 kilométer hosszú Hanyi — Sajfo­ki Csatorna folyamatos fejleszté­se és karbantartása. A felsorolt munkáik révén év végéig erőfe­szítéseik nyomán árbevételük el­éri a 140 millió forintot, amely 20 millióval több lesz a tavalyi­nál. Ennek megfelelően nyere­séggel is zárnak. Már most a jövőre gondolnak. Az új feltételekhez való igazodá­sukat bizonyítja, hogy január 1-jétől áttérnek a számítógépes belső információs rendszerre. Ez áttekinthetőbbé teszi a víztársu­lat gazdálkodását, a tervezést, nem kevésbé a piaci jelleg erősí­tését, a belső érdekeltség fejlesz­tését. Emellett a privatizációra is törekszenek, amelyre most ala­kítják ki elképzeléseiket. Aszály és pénzszűke nehezíti munkájukat Október végéig 200 ezer hek­táron végeztek műtrágyaszórást és kémiai növényvédelmet a he­vesi központú Repülőgépes Nö­vényvédelmi Közös Vállalat — az Agroplan — dolgozói. Három helikopterrel és két merev szár­nyú repülőgéppel végezték mindezt, amely a vártnál keve­sebb teljesítményt jelentett, hi­szen a korábbi években 280 ezer hektáron folytatták ezt a fontos munkát. Az idei rendkívüli aszály, valamint az erőteljesen pénzszűkében lévő termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok helyzete mindezt erőteljesen be­folyásolta. — Jelenleg nem is dolgozunk — mondja Kiss István igazgató —, miközben körlevelet juttat­tunk el Heves, Jász-Nagykun- Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemp- lén és Pest megye nyolcvan gaz­daságához, közvetlen partnere­inkhez. Kezdeményeztük, hogy a nehéz anyagi helyzetre való te­kintettel 50 százalékkal olcsób­ban vállaljuk a következő hetek­ben a légi műtrágyaszórást. Ér­deklődő már volt és van is, de ed­dig konkrét megrendelés még nem érkezett hozzánk. — Mivel függ ez össze? — Azzal, hogy a pénzügyi gondok miatt az üzemek az őszi vetés előtt jóval kevesebb műtrá­gyát vásároltak, mint amennyire szükségük lett volna. Mindez nem jó jel a jövő évi kenyerünk megalapozásához. — Mire számítanak? — Mint az ágazatban dolgo­zók, mi is mielőbb várjuk, hogy az Országgyűlés megalkossa az új föld- és a sző vetkezeti törvényt! Ezek az alapdokumentumok ugyanis befolyásolják a közös gazdaságok és — rajtuk keresztül — az Agroplan munkáját is. Vár­ható, hogy tíz nap múlva a Repü­lőgépes Növényvédő Szolgálat konkrét ajánlatot tesz a jövő évi árakról. Ezután közös vállala­tunk igazgatósága is kialakítja erre vonatkozó álláspontját. En­nek alapján pedig valamennyi partnergazdaságunkat szemé­lyesen felkeressük a jövő évre szóló együttműködésünk érde­kében. — A mostani — bizonytalan — körülmények között milyen évzárásra számítanak? — Miután 1990-ben a már említett okok miatt csökkent az árbevételünk, ellensúlyozására lehetőségeink alapján is tettünk intézkedéseket. Szigorúbb költ­séggazdálkodást folytattunk tal- ponmaradásunk érdekében! Úgy tűnik, szerény nyereséggel zárjuk az esztendőt! Egyébként szervezeti korszerűsítésre is tö­rekszünk annak érdekében, hogy hosszabb távon az új gazda­sági követelményeknek megfe­lelhessünk. (mentusz) Magyar — lengyel barátsági nap A hevesi Magyar — Lengyel Baráti Társaság december első felében baráti napot szervez He­vesen, a városi művelődési köz­pontban. A programra ide váiják a budapesti lengyel nagykövet­ség egyik munkatársát, aki tájé­koztatót ad hazája aktuális társa­dalmi kérdéseiről, illetve beszá­mol a magyar — lengyel kulturá­lis kapcsolatok fejlődésének le­hetőségeiről is. Ugyancsak a ba­ráti nap keretében a megyénk­ben élő, lengyel származású Tro­jan Marian Jozef akvarelljeiből nyílik kiállítás, amelynek színhe­lye szintén a művelődési köz­pont. A tárlatot két hétig láthat­ják az érdeklődők, s aki vásárolni akar a művekből, az megteheti. Terjed a riasztórendszer Heves városában folyik a ri­asztórendszer teijesztése. A tele­pülés úgynevezett vásártéri ABC-je is rendelkezik ilyen be­rendezéssel, a „vonal” másik vé­gét a rendőrkapitányságra sze­relték be, hogy ott jelezze az ille­téktelenek — például betörők — látogatását. A tervekben a háló­zat bővítése is szerepel, így lega­lább még öt helyen telepítenek ilyen szerkezetet. Ha ez a lánc ki­épül, egy bemutatóra is sor kerül, amelyen az érdeklődők műkö­dés közben láthatják majd, mit tud ez a védelmi rendszer. Nyilvános testületi ülés Pénteken — november 9-én — nyilvános ülést tart Heves önkor­mányzati testületé. A napirendi pontok között szerepel a képvi­selő-testület tájékoztatója a pol­gármesteri hivatal átvételéről, s a megyei önkormányzat (közgyű­lés) helyi küldötteinek megvá­lasztása is. Mindezek mellett megválasztják a pénzügyi ellen­őrző bizottságot, majd létrehoz­zák a cigány etnikai kisebbségi, valamint a jogi, igazgatási és szervezési bizottságot. Ez utób­binak első feladata lesz, hogy ki­dolgozza a szervezeti és műkö­dési szabályzatot. Az ülés helye: a városháza. Víz „fakadt" Tarna­szentmiklóson Tarnaszentmiklóson, az alig több mint ezer lakosú alföldi kis­községben nem kis örömmel fo­gadták, hogy nemrég elkészült a falu vízműve. Ezzel a Heves tér­ségében lévő települések között utolsóként ők is vezetékes ivóvíz­hez jutottak. Feszítő gond volt ez évek óta, míg végül is sikerült megoldást találniuk. 1988. július 11-én alakult meg a helyi víztár­sulat, és nem sokkal később, szeptemberben meg is kezdte a kivitelezést a Hanyi — Sajfoki Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat. Fehémé Kovács Éva, mint vb- titkár, aktív szervezője volt en­nek. — Összefogtunk, az egész falu megmozdult — mondta. — A volt megyei tanácstól tizennégy, a vízügyi alaptól 7 milliós támo­gatást kaptunk. A korábbi köz­ségi tanács pedig 5,2 millió fo­rinttal járult hozzá. így a közel 50 milliós beruházás költségeinek több mint felét sikerült előterem­tenünk. A többit pedig a lakos­ság pénzéből biztosítottuk. A társulatban résztvevőknek egyébként az összeget 15 év alatt kell törleszteniük. — Úgy tudjuk, hogy a vízmü­vet határidő előtt átadták... — Valóban, a szerződés sze­rint október 15-re kellett volna, de valamennyiünk nagy örömére hamarabb készen lett. Ezért ez­úton is elismerés azoknak, akik ebben részt vettek. — így tehát minden utcába el­jut ma már az ivóvíz? — Kétségtelen, ez 18 utcát érint Tarnaszentmiklóson, amely összesen 15 kilométer hosszú vezetékrendszert jelent, és 49 közkifolyót. Ezzel mód nyílt arra, hogy a házakba is bevezes­sék az ivóvizet. Ezt már ötven la­kásban meg is tették, és a követ­kező hetekben a többiek is sorra kerülnek. Keresik a kapcsolatot Havas András Mentusz Károly Két munkatársunk kapta azt a megtisztelő feladatot, hogy He­ves város és vonzáskörzetének napjairól, történéseiről tudósítsa me­gyénk lakosságát. Egyik legfontosabb feladatuknak tartják, hogy fel­vegyék a kapcsolatot a térség önkormányzataival, gazdálkodóegysé­geivel, kulturális intézményeivel, és egyáltalán: az ott élő és dolgozó emberekkel. Mivel azonnal nem juthatnak el a körzet összes pontjára, arra kérjük Önöket, hogy információikkal és — esetenként akár — írásaikkal is segítsék elő munkájukat. Kollégáinkat a hét nagy részé­ben az egri szerkesztőségben érhetik el, s természetesen ők is számíta­nak állandó tudósítók jelentkezésére. „Bronzharang Heves mezővárosból. A harangot a földbe ásták, hogy a török elől megmentsék. Igen kevés ilyen gótikus harang maradt az ország­ban, amelyen az öntőmester neve olvasható. A körbefutó felirat: ISTA CAMP AN A EST FAC­TA’PER MAGISTREMPAULUMAD HONO­REM SANCTI MARTINI COMFESSORIS DE HEVES ANNO DOMINI MCCCCLXV. Ezt a harangot Pál mester készítette a Szent Márton tiszteletére szentelt hevesi egyház számára, az Ür 1465-ik esztendejében." „Léket kapott” a hevesi dinnyetermelés? Az ismertető az egri Dobó Ist­ván Vármúzeumban volt látható — mint magyarázó szöveg — a harang mellett: 1967-től 1990 őszéig. Idén októberben azon­ban „hazakerült” a középkori munka, s most a hevesi római ka­tolikus templomban láthatják azt az érdeklődők. A harang második „születése” 1966 októberében történt. Ek­kor csatornát ástak az emberek a templom tőszomszédságában két-három méter mélységben, s így bukkantak rá a teljesen ép, bár ütő nélküli, öt mázsa súlyú, 90 centiméter magasságú, 82 centiméter szájátmérőjű harang­ra, melyen a fent már idézett fel­irat volt olvasható. A ritka törté­nelmi emlék hamarosan az egri vármúzeumba került, ahol 1967-ben restaurálták, majd pe­dig kiállították. A hevesiek viszont (és ezt nem is titkolták soha) fájlalták, hogy a híres mű nem lakhelyükön látha­tó, s többször is kinyilvánították óhajukat, miszerint vissza szeret­nék kapni azt. Mígnem aztán a helyi városszépítő egyesület az idei nyáron határozott kéréssel fordult a Heves Megyei Múzeu­mok Igazgatóságához: adnák vissza Hevesnek a gótikus bronz­harangot. A kérést teljesítették, és meg­(Fotó: Perl Márton) csökkent. Sajnos, ez „enyhített” a gondokon. A Rákóczi Termelőszövetke­zet mint közvetítő vett részt, és nem kevés erőfeszítéseket tett a háztájiban termelt görögdinnye értékesítésére. így a termés zö­mét sikerült exportálniuk a ko­rábbi Német Szövetségi Köztár­saságba. A termelők csomagol­ták, és a kamionok vitték az árut. Ezenkívül közvetlen a hazai pi­acra is eladtak a dinnyéből, mi­után a kiskereskedők megvásá­rolták. Összességében 2500 ton­na ízletes gyümölcs termett eb­ben az évben Hevesen, és 6 ezer forintos árat kaptak érte tonnán­ként a termelők. Mindez a ko­rábbi évekhez képest árbevételi kiesést jelentett. Erre utal az is, hogy például a közös gazdaság­nak a termeléshez nyújtott szol­gáltatások költségei sem térültek meg. így egyelőre tartoznak a szövetkezetnek. a szakvélemény egyértelműen leszögezi, hogy az csak muzeális célokat szolgálhat, és eredeti funkciójában nem használható. Ugyanis a harangozás óhatatla­nul is repedésekhez, végül pedig a tönkremenetelhez vezetne. A későbbi tervek közé tarto­zik, hogy a helytörténeti múze­um felújítása után — ez körülbe­lül két-három esztendőt igényel — ott állítanák ki a hazatért he­vesi harangot. (havas) Amint lapunkban korábban beszámoltunk róla, az idei nyáron nem kis erőfeszítéseket kellett tenniük a hevesi görögdinnye-terme­lőknek, hogy a korábbi években oly jó hírű terméküket értékesítsék. Miután a volt szo­cialista országokkal az államközi megálla­podások összeomlottak, így ezekbe egyetlen dinnyét sem exportáltak. Ebben az évben csupán Len­gyelországba vittek belőle, és ezért dollárt kaptak! Miután rendkívül száraz, aszályos volt a nyár, így a tervezett termésnek csupán a fele érett be. A dinnyét egyébként nem a nagyüzemben, hanem vállalkozásként a háztáji gazdaságokban termelték, mint­egy 250 hektáron. Míg tavaly — csaknem az ideivel azonos terü­Az ízéből, za­matéból — úgy tűnik — mit sem veszí­tett a hevesi görögdinnye létén — hektáranként 20 tonnát szedtek, a mostani nyáron ez a rendkívüli aszály miatt a felére (Fotó: Gál Gábor) született a megállapodás, amely­nek lényege: az igazgatóság nyil­vános kiállítás céljára kölcsön­adja a az állam tulajdonát képező — és az egri vármúzeum régésze­ti gyűjteményében nyilvántartott — harangot a város képviselőjé­nek, egyelőre tízéves időtartam­ra. Ám ez a szerződés a határidő lejárta után megújítható. Hozzátartozik a történethez az is, hogy szó volt róla: az egy­ház harangozásra vissza szeretné szerezni a középkori emléket, de Újabb termelőre nem számítanak... — Lesz-e jövője Hevesen a nagy múltú görögdinnyének? — kérdeztük Kiss József szövetkezeti elnöktől. — Nos, 1991-ben családi művelésben és a háztájiban 250-300 hektáron folytatnak majd termelést, tíjabb igényekre nem számítunk. Ez a területi nagyság — a lehetőségeket figye­lembe véve — reális. — Mire törekszenek? — Világosan látjuk, hogy több korai érésű dinnyére lesz szükség, tehát ezekkel kell foglalkoznunk, ám ehhez elenged­hetetlenek a jobb minőségű palánták, a fokozottan gondos nö­vényápolás és az öntözés is. Ezeket szövetkezetünk szolgálta­tásként továbbra is biztosítja majd. Csak a jó minőségű árunak lesz piaca 1991-ben. Ez lesz a járható út. Ezért pedig mindent el kell követnünk, és felhasználjuk az önálló külkereskedelmi jogáltalnyújtott lehetőségeketis, amelyet ebben az évben meg­kapott szövetkezetünk. Sorsfordulói: 1465,1966,1990... Hazatért harang HÍRLAP, 1990. november 7«, szerda HEVES ÉS KÖRZETE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents