Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-30 / 204. szám

HÍRLAP, 1990. november 30., péntek SPORT 7. NB-s eredmények Asztalitenisz Karácsond — Gödöllő 13-3 NB IH-as férfi csapatmérkő- zés, Gödöllő. Győztek: Zurián 4, Csintalan 3, Sándor 3, Szabó 3. A , vendég karácsondiak ma­gabiztos győzelmet arattak, kü­lönösen az ifjúsági Zurián nyúj­tott kiemelkedő teljesítményt. A karácsondiak ezzel tovább erősí­tették pozíciójukat a csoport él­mezőnyében. Kosárlabda Egri TK - Baja 70-55 (38-26) NB Il-es női mérkőzés. Eger, 100 néző. V: Szabados, Gerda. ETK: Nagypál 10, Lőcsei 20, Szálkái 2, Sárosi 7, Szabó 6. Cs: Szarvasné 15, Lénárt 10, Czu- der. Edző: Kovács Gyula. A sok eladott labda ellenére megérdemelten tartotta otthon a két pontot a főiskolás gárda. Egri TK - OSC 78-75 (32-38) NB Il-es férfi mérkőzés. Eger, 100 néző. ETK: GÖNCZI 13, KADLE- CSEK 13, Béres 2, GULYÁS 15, Kiss 1. Cs: Szánki 5, Tóth, Ala- xai 6, BALOGH 23. Edző: Cseh Kálmán. A fővárosi csapat mindkét fél­időben már 12 ponttal is elhú­zott, de a hajrában a nagyobb akarással küzdő egri főiskolások felülkerekedtek, és megérdemel­ten nyertek. Tungsram II. — Egri Tanép Gépszolg. SE 86-83 (52-39) NB Il-es férfi mérkőzés. Bu­dapest, 100 néző. V: Benczúr, Galambos G. Tanép: Káló 3, NÁDAI 22, Feledy 16, Széphegyi 11, SIPEKI 19. Cs: Molnár J. 8, Ringer 4. Edző: Komenczy Lajos. A két veretlen csapat találko­zóján a lényegesen fiatalabb és magasabb játékosokból álló fő­városiak ragadták magukhoz a kezdeményezést, és az első fél­időben jelentős előnyhöz jutot­tak. A szünet után feljavult az eg­riek védekezése, bátrabban tör­tek be a palánk alá, de három­pontos próbálkozásaik ezúttal sem sikerültek. A végére a házi­gazdák minimális előnyt meg­tudtak őrizni. Ma, 17.30-kor a Körcsarnokban a Salgótarján csapatát fogadják a tanépesek. Ökölvívás H. Zalka SE - Pécs 17-9 NB Il-es csapatmérkőzés. Gyöngyös. 700 néző. Győztek: Nagy L. (Salgótar­ján), Régi, Hám, Sztakó, Hajda­ra, Hranek (mind H. Zalka SE), Vidák kiütéssel, Oláh (mindket­ten Salgótarján). Döntetlen: Horváth (H.Zalka). Parázs hangulaté összecsapá­son, egy kiütéses, és több ponto­zásos győzelemmel, meggyőző fölényt mutattak a házigazdák. Ezzel a győzelmükkel a három csapat versengésében veretlenül az első helyen végzett a H. Zalka SE az őszi idényben. A tavaszi küzdelmek február 3-án kez­dődnek, ekkor Paksra utazik a gyöngyösi csapat, majd egy hétre rá Pécsett mérkőznek. Sakk Gyöngyösi SE — Újszász 7.5-3.5 (3) OB Il-es csapatmérkőzés, Gyöngyös. Győztek: Kőszegi, Kiss J., Kiss I., Horváth D., Gacsó, Gor- da. Döntetlen: Demeter, Balogh L., Köves. A három függő játszmából még két pont megszerezhető. A bajnokság legjobb játékával vár­hatóan a 6. helyet szerzik meg a mátraaljiak. Teke Egri Zöldért Éptek — Párád 6-2 (2400:2356) NB III-as csapatmérkőzés Eger. Zöldért: Bertha 349, Molnár A. 403, Ipacs 403, Révász 422, Molnár D. 396, Molnár Gy. 427 fa. Párád: Nagyfalusi 395, Nyilas N. 382, Juhász T. 393, Nyilas K.-né 405, Gyányi 413, Nyilas K. 368 fa. Az egrieknek nem okozott kü­lönösebb gondot a parádi csapat legyőzése. Egri Vasas — Mátranovák 5-3 (2330:2260) NB III-as csapatmérkőzés Eger. Vasas: Szántosi 379, Bajzát 395, Tamasi 378, Bakos 386, Holló 395, Napi 397 fa. A mátranováki gárda nem tu­dott különösebb ellenállást kifej­teni. A Bologna ragaszkodik Détárihoz Röplabda NB I. Idei ráadás Luigi Corioni, a Bologna el­nök-tulajdonosa az Ädmira Wacker ellen lejátszott labdarú­gó UEFA Kupa-mérkőzés után ismét határozottan cáfolta, hogy szándékában állna átengedni Détárit a Napolinak vagy bár­mely más nagy egyesületnek. — Détárit három évre köti szerződés a Bolognához, minden jog a mienk vele kapcsolatban — szögezte le, s hozzátette — Détári a Bolognában marad akkor is, ha beöt maradunk az A-osztályban, és akkor is, ha kiesünk, és jövőre a B-osztályban játszunk. Ezt megmondtam neki is, mert ha végül ilyen balszerencsésre for­dul a helyzet, azért Détári épp­úgy felelős, mint a többi játékos. Corioni azt is cáfolta, hogy a magyar játékos szerződtetése körül bármi probléma adódnék. A Bologna egy vaduzi pénzinté­zet útján kötött szerződést Détá- rival három évre, és két részlet­ben fizeti ki a rögzített összeget. — Az athéni Olympiakos- szal, amely csak „bérelte” a játé­kost az Eintracht Frankfurttól, nem tárgyaltunk, és az ottani vi­ták, problémák bennünket nem érintenek — mondta Corioni. A röplabda NB I-ben már szerdán elkezdődött a második kör. A listavezető Vasas idegen­ben győzte le az ez idáig megle­pően jól szerepelt Ganz Danubi­ust. Áz egri lányok ma délután Almásfüzitőn lépnek pályára, ahol már az is meglepetésnek számítana, ha a nyeretlen ven­déglátók akár egy szettet is el­vennének az ESE-től. A piros­kékeknek ez lesz az idei utolsó találkozójuk, a bajnokság majd csak jövőre folytatódik. Mint azt korábban hírül ad­tuk, december elsejétől Kosziba István veszi kézbe a csapat irá­nyítását. A tréner már ma elkísé­ri az együttest Almásfüzitőre. A következő hetek programja a jövő héten tisztázódik le. Függ ez attól is, hogy mikor tudják biz­tosítani a csapatnak a körcsarno­kot, élnek-e a felkínált jászberé­nyi edzőtáborozási lehetőséggel és nem utolsó sorban, hogy Ka- sziba edző hogyan tervezi meg a holtszezont. A labdarúgó NB l-ben Videoton-Waltham— DVSC 3-2 (1-1) Sára néni és a kerékpárja Az elmúlt évek, hónapok sza­badidős sportrendezvényein gyakran találkozhattunk özv. Zbiskó Lászlónéval. Többször is rajthoz állt a százórás futások, úszások, pedáltekerések alkal­mával. Mindannyiszor korát meghazudtoló fürgeséggel telje­sítette a távokat, s kivívta ezzel mindnyájunk osztatlan elismeré­sét. Nem titkolta, matrónakorú kétkerekűjének köszönheti fris­sességét. Az örökké vidám Sára néni tegnap felhívta szerkesztő­ségünket, és sírással küszködve mondta el, hogy szerdán este a Kertész utcában lábakéit lelaka­tolt bicklijének. Annyira a szívé­hez nőtt, hogy már el sem tudja képzelni nélküle mindennapjait, s kérte, segítsünk. Egyetlen lehetőségünk, hogy felhívjuk a tettes figyelmét: a „fi­nánczöldszínű, szovjet gyárt­mányú női kerékpár nem az övé. Ráadásul a biciklinek már csak „Nem fogok fő nökösdit játszani” Egy felvétel a hőskorból. 1985 tavaszán a Tatabánya elleni mérkő­zésen Kiss Tibor így örült a gólnak. Vajon szakosztályvezetőként mennyi örömben lesz része? (Archív fotó: Szántó György) — Amikor az edzőséged alatt három éve kiesett az Eger az NB I-ből, vezetted a városban a po­kolba kívánt emberek toplistáját. Ezt követően volt olyan időszak, hogy messzire elkerülted a stadi­ont, bár nem egyszer nyilatkoz­tod, a szíved továbbra is ezért a klubért dobog. Ilyen előzmények után, hogyan beszélted meg ön­magaddal, hogy elvállalod-e avagy sem a szakosztályvezetői megbízást? — Fontosnak tartom leszö­gezni, hogy nem jelentkeztem, nem kilincseltem, hogy itt va­gyok, szeretnék szakosztályveze­tő lenni. Felkértek erre a feladat­ra, s ha én nemet mondok, mást kerestek volna, sőt a pályázat gondolata is felmerült. Mint ahogy az edzői munkát, így ezt a posztot sem hiúságból fogadtam el. Nem volt egyszerű igent mon­dani, főként azok után, ahogyan „kifütyültek” a kispadról, aho­gyan — egy-két embert kivéve — éreztették velem, hogy csak és kizárólag miattam estünk ki az élvonalból. Mégis elvállaltam ezt a megtisztelő megbízatást, mert úgy hiszem a múltra fátylat kell bontani, és én az a típus vagyok aki nem tud haragudni. Pedig an­nak idején engem is sokan meg­bántottak, úton útfélen szidtak, és olyat is a fejemhez vágtak, hogy öt vacsoráért vettem meg az edzőségemet. — Azt hiszem, amikor felme­rült a neved, apelláltak az ismert­ségedre, ami ugye ebben a szak­mában sem árt. — Ez minden bizonnyal így volt. — Hogy hivatalos legyek, ho­gyan szól a munkaköri leírásod? — A szakosztályon belüli munkáért én vagyok a felelős — ez a legrövidebb és legpontosabb definíció. Természetesen nem én állítom össze a kezdő tizenegyet, nem ülök a kispadon, de ha az edző kikéri a véleményemet, megbeszéljük a premizálást, se­gítek a játékosok igazolásában. Meggyőződésem, hogy húzni kell egy szintet, s aki ezt a mércét nem üti meg, azt fölöslegesen ne hozzuk ide. Drága pénzen. Ak­kor inkább az utánpótlásból pró­báljunk egy-két tehetséges fiú­nak bizalmat szavazni. — Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy ebben a mai szű­kös világban futja-e egyáltalán a szakosztálynak egy főállású ve­zetőre? — írásba is adhatom, hogy én nem csak a béremért, hanem azon felül is „termelni” fogok. Nem kell sok időnek eltelnie ah­hoz, hogy ebből a játékosoknak is jusson. — Mit tartasz a legfontosabb feladatodnak? — Elhitetni a játékosokkal, hogy cél nélkül nem lehet futbal­lozni. Igenis legyen cél az NB I. — az más lapra tartozik, hogy el­érhető-e most vagy túl nagy a fa­lat. De cél nélkül semmit sem le­het csinálni. És a másik, hogy ha mi mindent meg próbálunk elő­teremteni a játékosoknak, akkor a csapatnak kutyakötelessége a lehető legjobb színvonalon ki­szolgálni a közönséget. Fel kell rázni a csapatot a tespedtségből. A feltételek adottak a nyugodt munkavégzéshez, ez a társaság pedig többre képes. — A csapat technikai vezetője, Káló József eddig egyfajta szak­osztályvezetői feladatokat is el­látott. Éppen azért, mert soha­sem volt függetlenített státuszú irányítója a labdarúgóknak. Most milyen lesz a munkameg­osztás? — Többé-kevésbé ezután is ugyanaz a dolga lesz, mint eddig. Vele edzőként is megértettük egymást, soha egy rossz szavunk nem volt a másikra. Én nem fo­gok főnökösdit játszani, ami per­sze nem jelenti azt, hogy eleve ki­zárt: nem lesznek viták. — Horváthot éppen te tetted lapátra, amikor a csapat trénere lettél. Ismét egy hajóban ültök... — Ami volt, megtörtént. Az edző előtt megmondtam neki, hogy bennem nincs harag, remé­lem ő is tud felejteni. Már mond­tam egyszer, hogy ki játszik és ki nem, azt Bánkuti Laci és nem én döntöm el. — Talán éppen a szókimondá­sod miatt nehéz embernek tarta­nak. Mi lesz, ha egy hónap múlva összerúgod a port a fél csapattal? — Erre nem hiszem, hogy sor kerül. Vannak lépések persze, amit a cél érdekében meg kell tenni. Senki sem részesül majd pozitív és negatív értelemben megkülönböztetett bánásmód­ban. A teljesítmény lesz a mérv­adó, csak az tarthatja a markát, aki le is tesz valamit az asztalra. (budai) Edberget választották a legjobbnak A férfi világranglistát vezető Stefan Edbergetvá- lasztották az év legjobb svéd sportolójának. A Svenska Dagbladet című napilap Aranyérmét 1925 óta adományozzák annak a versenyzőnek vagy csa­patnak, amely az adott évben a legnagyobb sikert éri el. A hivatalos indoklás szerint a 24 esztendős Ed- berg azzal érdemelte ki a megtiszteltető címet, hogy az idén átvette a vezetést a világranglistán, valamint a wimbledoni nemzetközi bajnokságon másodszor is a legjobbnak bizonyult, miután az ötjátszmás fi­náléban a német Boris Beckert késztette megadás­ra. Bertil Torekull, a Svenska Dagbladet főszer­kesztője azt is nyilvánosságra hozta, hogy Edberg- nek a legnagyobb riválisai a világbajnokságot nyert férfi kézilabda-válogatott és a szintén világbajnoki aranyérmes salakmotoros Per Jonsson voltak. A hírügynökségek emlékezetnek arra, hogy Ed- berg a negyedik teniszező, akit az év legjobbjának választották: Lennart Bergelin 1950-ben, Björn Borg 1974-ben és 1978-ban, Mats Wilander pedig 1982-ben hódította el az első helyet. — Tudtam, egyike vagyok a végső győzelmre pá­lyázóknak, de nem voltam biztos benne, hogy rám esik a választás — nyilatkozta Edberg, aki az ország déli részén gyakorol ezekben a napokban. — Azért az eredményhirdetés előtt magamban mégiscsak feltettem a kérdést: ha ebben az évben nem szolgál­tam rá az elismerésre, akkor mit kellene tennem ah­hoz, hogy valaha is kiérdemeljem ezt a dijat. * * * A svédek egyik csillaga, Kent Carlsson a tavasz­szal igen fiatalon, már 22 éves korában visszavonul­ni kényszerült súlyos térdsérülése miatt. A salak­specialistaként jegyzett játékos azonban nem sza­kad el a sportágtól, a jövőben a legtehetségesebb svéd junior teniszezők edzőjeként tevékenykedik. — A szövetség ritkán kínál ilyen remek lehetősé­get egy nemrég visszavonult játékosnak — mondta Carlsson, aki rövid pályafutása alatt kilenc Grand Prix-tornát nyert, s mintegy egymillió dollárt teni­szezett össze. — így aztán egy pillanatig sem haboz­tam, rögtön igent mondtam a felkérésre. * * * A várakozásokkal ellentétben a tavalyihoz ké­pest 4.2 százalékkal megnőtt a Grand Slam-viada- lok sorába tartozó wimbledoni nemzetközi bajnok­ság haszna: 9.2 millióról 9.62 millió fontra emelke­dett. Egyesek azért tartottak csökkenéstől, mert bi­zonyos biztonsági intézkedések miatt megszüntet­ték az állóhelyeket, s ebben az évben, a verseny két hete alatt csak 347 979 néző váltott belépőt szem­ben a tavalyi 403 706-tal és a tavalyelőtti 411 270- nel. Igen ám, de időközben emelkedtek a jegyárak, s a szervezők más forrásból is pluszbevételre tettek' szert, így az érdeklődés tekintélyes csökkenése sem éreztette hatását a végelszámolásnál. * * * A német szövetség nyilvánosságra hozta évzáró ranglistáját. Ki más is állhatna az élen, mint a két vi­lágsztár, Boris Becker és Steffi Graf? őket Michael Stich és Carl-Uwe Steeb, illetve Isabel Cueto és Claudia Porwik követi. eszmei értéke van, sokra nem me­het vele. Sára néninek viszont a legfőbb sportolási és közlekedési eszköze. Ezért szerkesztőségünk szívesen segít abban, hogy a két­kerekűt visszajuttathassa.

Next

/
Thumbnails
Contents