Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-29 / 203. szám

4

HORIZONT

HÍRLAP, 1990. november 29., csütörtök

Szent Bernát jubileumára

Dobós centenárium

A szeretet iskolájában

A ciszterciek nagy egyénisége, Szent Bernát kilencszáz évvel ezelőtt született. A pápa Rómában ünnepélyesen nyitotta meg a jubileumi évet. Budán október elején ünnepi keretek között hangzottak el a megemlékezések. Dr. Kerekes Károly zirci apát, a magyar kongregáció feje főpapi misét pontifikáit.

Dr. Bánhidy Ferenc orvos, egyetemi tanár, a Ciszterci Diák- szövetség elnöke idézte fel Szent Bernát életének fontosabb adatait: „Szent Bernát a ciszterci rend alapítói közé tartozik, mert a sokféle csapás miatt már-már elnéptelenedő rendet ő mentette meg, és mintegy újraalapította azáltal, hogy harminckét társával belépett a közösségbe. 1090-től 1153-ig élt, halála után húsz esztendővel III. Sándor pápa a szentek sorába iktatta, VII. Pius pedig 1830-ban felvette őt az egyháztanítók sorába. Tizenöt kisebb műve, háromszáz beszéde és 531 levele ismert. Szent Bernát — történészek írják — világ- történelmi jelentőségű szerepet töltött be.”

Dr. Kerekes Károly apát közelebbről mutatta be ezt a lelkiséget. Többek között ezeket mondotta :

— Három hete fejeződött be Rómában egy csodálatosan gazdag tartalmú egyhetes nemzetközi Szent Bernát-szimpozion, végén egy felejthetetlen pápai kihallgatással. Ekkor köszöntük meg II. János Pál pápának augusztus 20-i körlevelét Szent Bemátról. Ennek első szavai a mi témánk lényegét is kifejezik: „Schola caritatis. ” Vagyis a szeretet iskolája. A legkiválóbb szakemberek világították meg Szent Bernát életének és műveinek egy-egy szakaszát, kimutatva, hogy ha igazán mély teológiát, igazán alapos antropológiát és főként igazán hiteles keresztény spiritualitást akar az ember ízlelgetni, forduljon Szent Bernát- hoz, a mézajkú egyházdoktorhoz, „Mária citerájához”.

— Hogyan is kezdődött? Sokszor idézik Szent Bernát szavait, melyeket a monostor kapuján való első belépésekor mondott: „Bemar — de, ad quid venisti?” Bernát, mi végre jöttél? Miért vagy? Miért élsz? Miért érdemes egyáltalán élni? S egy imádságban, virrasztással eltöltött éjszaka után lelkében hallja a választ: „Valaki elküldött, és visszavár.” Állítsd vissza magadban az Isten-képet.

Szent Bernát megírja első művét a „De gradibus humilitatis et superbiae”-t, Az alázatosság és a kevélység lépcsőiről. Az ember lelke mélységes örvény, a kevélység tizenkét szakadéklépcsője. Mind a két lépcsősort végig kell járni, meg kell szelídíteni az ott leselkedő szörnyetegeket. És elkezdi beszédeit az Énekek énekéről: „Introduxit me in cellám vinariam et ordinavit in me cari- tatem. "(Bevezetett engem a bornak házába, és elrendezte bennem a szeretetet.)

A „magasabb osztály” számára újabb „tankönyvet” ír: De di- ligendo Deo, Hogyan kell szeretni Istent mindenben és mindenkiben? A szeretetnek ezt az iskoláját nem lehet befejezni. Mindenkinek gyakorolni kell élete végéig.

Ha jelszavakban akarjuk megfogalmazni a Szent Bernát-i lelkiséget, amely sajátosan ciszterci lelkiség is, hét vonást emelnénk ki: Égre nyíló lélek, akármilyen siralomvölgyben, az asszumpci- ós lelkűiét. (A cisztercieknek minden saját templomot a mennybe fölvett Szűz Mária tiszteletére kell szentelniük.)

Zsolozsmás szív, szolgálat a zsolozsma, nem kényszermunka vagy külsődleges rendezvény. Egyszerűség. Egyszerű — mindenben. Ami a lélekben kiformálódik, az jelenik meg szóban, művészetben (építészet). Igaz emberség. A barokk lelkűiét nem ciszterci, de az ellentéte, a faragatlanság sem. Egyházhűség. „Legyen nekem a Te igéd szerint.” Családiasság. Volt tanítványaink talán ezt emlegetik legtöbbször. A sokféle testvér mind testvér. A gyökeres konverzió optimizmusa. A formák változnak, ahogyan a történelem külső változásokat realizál. A gyökér azonban ép, él és életképes. Ilyen életeszményt élni csendesen, derűsen.

S mintha csak egy jól felépített gondolatsor zárókövét akarná megtalálni, az ünnepség végszavában a filozófia egyetemi tanára, dr. Lontai Ervin Pál az alábbi történetet vezette elő:

— Amikor eljött Szent Bernát atyánk utolsó órája, több püspök és számos szerzetes vette őt körül. Utolsó szavait lesve figyelték. Bernát felemelte galambszemeit, bátorításul és örökségül az alázatosság, a türelem és a szerzetes erényét hagyva rájuk: „Három dolgot ajánlok nektek, amiket életem során legjobb képességeim szerint megfigyeltem:

1. Kisebb hitelt adtam saját véleményemnek, mint mások ítéletének.

2. Nem lobbantam haragra a másoktól kapott hántások miatt.

3. Senkit nem akartam haragra ingerelni, s ha mégis, ameny- nyire tudom, kibékültünk..’.’

Valamennyien sírtak, ő maga könnyezett, de hamarosan örök derű öntötte el arcát...”

Lapunk olvasója joggal kérdezheti, miért is kutakodnánk ilyen mélyen a középkorban, ott is egy, manapság e tájon alig ismert ember, Szent Bernát élete után? A válasz valahogyan így hangzik: Egerben a ciszterciek hosszú évtizedeken keresztül, egészen 1948-ig a Szent Bemátról, a nagy egyházdoktorról elnevezett gimnáziumban tanítottak. Generációkat neveltek itt európai és keresztény szellemben, a szeretet és a szellem iskolájában, ahol a műveltség mellé azt a többletet is kapták a diákok, amit csak a tarka ruhás papoktól, a fekete-fehér reverendában járó atyáktól kaptak, kaphattak. Nem a jubileumért, önmagáért ünnepük manapság újból a középkor nagy szónokát, a tudóst, a misztikust, az európai méretű egyéniséget, akitől császár és pápa tanult, mert csak meg akarjuk változtatni a közfelfogást a középkori emberről. Ma már szellemtörténeti tényként kezelhető a megállapítás: „mindaz a szenny, amellyel a XIX. század igyekezett a középkort, annak emberét bemocskolni, elfogultságok, félreértések, meg nem értések szövevényéből állhatott elő.” Ha majd újraolvassuk Szent Bernát írásait, elmélkedésre hívó szándékát és szenvedélyes szere- tetét az Isten és az ember iránt, belátjuk, hogy őt ma is kell — és nemcsak illik — ünnepeim. Ha meg akarjuk becsülni magunkat, az emberi méltóságot és azt a gondolatot, hogy az ember egyáltalán a szeretetre született, akkor tanulmányoznunk kell őt és példáját.

Hisszük, hogy ez a jegyzet buzdítja majd a Ciszterci Diák- szövetség Egri Osztályát és az Egri Öregdiákok Baráti Társaságát, hogy még a jubileumi év folyamán itt is, Egerben, a Szent Bemát-plébániatemplomban, még inkább a régi alma materben visszhangozni fogják „ Isten kiválasztott emberét, akinek arany szája volt és édes borával megitatta az egész földkerekséget’ — mint ahogyan az egyházdoktorról Aquinói Szent Tamás mondotta. Farkas András

HANGOKÉ. P

Fura számvetés

Az elmúlt napokban többször is szóba került Korom Mihály volt MSZMP-pártkorifeus, PB-tag, egykori igazságügy-miniszter, hajdani vizsgálótiszt neve. A legutóbbi Vasárnapi Újságban indokoltan vádolták, konkrétan körvonalazták vétkességét. No, nem a leszámolás dühétől felajzva, hanem a reális mérlegkészítés igényétől vezérelve.

Aztán — ez persze véletlen egybeesés — november 26-án, hétfőn este ő is megszólalt, méghozzá az Elsőkézből című program keretében.

Még egyszer — meggyőződésem, hogy utoljára — kapott „főszerepet.” Nevezhetnénk ezt az önvallomás lehetőségének is. Mégsem teszük, mert efféle etikai parancs távol áll egyáltalán nem szimpatikus karakterétől.

Módja lett volna jelezni, hol, mikor és miért hibázott. Ő azonban nem tette ezt.

A riporter hiába torpedózta kérdéseivel, mindvégig hajthatatlan maradt. Folyvást azt hangsúlyozta: helyesen cselekedett. Odáig is elmerészkedett, hogy majdnem reformernek titulálta önmagát. Persze hogy „nem tudott semmit” szadista-ávos beosztottainak kegyetlenkedéseiről.

Amikor emlékeznie kellett, beállt a rövidzárlat. Kiemelte: idegenkedett az ellenzékiek, másként gondolkodók üldözésétől, s nyugdíjba is kizárólag azért ment, mert a fiatalabbaknak szánta a stafétabotot.

Nem csodálkozom azon, hogy korrekt faggatója végül is keményen összegzett, s megállapította: pillanatnyi partnere nem ismeri az önkritikát, fölötte átpergett a történelem.

Azt azonban kijelentette: nyugdiját megérdemelten veszi fel attól a rezsimtől, amelyre — s ez finom kifejezés — fújtat.

Tegye, hiszen demokrácia van. Persze csak hasonszőrű barátai körében, mert a nyilvánosság nem kíváncsi rá.

Sem ma, sem holnap.

Megalázott művészek

A história — s ez cáfolhatatlan tény — sohasem kedvezett a tisztességes, a nyílt, a jobbítani akaró művészeknek: toliforgatóknak, festőknek, zenészeknek.

Ha nem kívántak hőssé, mártírrá válni, akkor el kellett tűrniük a pillanatnyi hatalom ostoba, pöf- feszkedő, bárgyú, szellemileg korcs birtokosainak szeszélyeit, önkényeskedését.

így volt ez napjainkig, s ki tudja, mit hoz a jövő.

Mindez akkor jutott eszembe, amikor november 22-én este a Betiltott filmek sorozatban megnéztem A nyúl én vagyok-at, ezt az átkos múltú NDK-s alkotást.

Elszomorító, hogy ez az 1965-ben forgatott mű csak most kerülhetett elő a szigorúan zárolt dobozból. Manfred Bieter arm vállalkozott, hogy viszonylag hű képét fest a sztálinizmus mindenütt egyforma tobzódásáról, hóhérkodó alapállásáról. Története szívhez szóló és megrázó, ugyanis azt hirdeti, hogy a politikus szélhámosok által propagált eszmék nemcsak a karrieristákat fertőzik meg, hanem a tiszták egynémelyikét is.

A 19 éves Maria beleszeret abba a görény típusú bíróba, aki kizárólag a széljárást figyeli, s ennek megfelelően tör össze sorsokat, például az ő bátyjáét is.

Vergődésével, vívódásával azonosulunk, s vele együtt vetjük meg kétlaki partnerét, akit méltán utasít el, mert bízik abban, hogy léteznek igazságtól sarkallt emberek is, akik körében valamiféle vigaszt lelhet.

Szép sóvárgása ahhoz mindenesetre elég, hogy feltöltődjenek hitakkumulátoraink, s könnyebben viseljük el a frissebb csalódásokat.

Memento is volt ez a bemutató. S. O. S. azért, hogy ne köttessék meg a teremtő elme szárnyalása, hogy azok a jelképes kagylók hamisítatlan igazgyöngyöt szenvedjenek a világra.

Okulásunkra, gyönyörűségünkre...

Pécsi István

Száz év a megértés? a türelem jegyében

A múlt század végére igen szó-' rítóvá váltak Eger iskolagondjai. Ez idő tájt az elemi iskolákból évente mintegy háromszáz gyermek került ki, akiknek jelentős része ezután semmiféle képzésben nem részesült. A városnak nem volt polgári iskolája, a ciszterciek gimnáziuma évente 80 gyermeket tudott felnevelni, ezeknek egy része azonban nem is egri volt, hisz az iskola kiterjedt vonzáskörzettel rendelkezett. Működött már ekkor is iparostanonc-iskola, ez azonban speciális igényeket elégített ki. Tovább rontotta a helyzetet, hogy az 1883. XXX. te. 17. paragrafusa úgy rendelkezett, hogy egy-egy osztályban nem lehet több, mint 60 tanuló. Ezekben az években megindult a mozgalom egy polgári és kereskedelmi, esetleg egy reáliskola felállításáért. A képviselő-testület 1890. február 23-án tartott ülésén egy háromtagú küldöttséget bízott meg az iskola felállításának ügyével.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1891/92-es tanévtől engedélyezte Egerben a négyosztályos alreáliskola felállítását azzal, hogy az a későbbiekben nyolcosztályossá fejleszt-, hető. A város képviselő-testülete úgy döntött, hogy már az 1890/ 91-es tanévben beindítja az iskolát. Az iskolaév és az iskola ünnepélyes megnyitóját a polgár- mester tartotta. A reáliskola célkitűzései között említette az iparos- és a kereskedőosztály érdekeinek képviseletét, mert ezek gyermekeit a négy első osztály elvégzése után a szükséges tudnivalókkal láttajel. A második tanévben már Kemény Ferenc volt az iskola megbízott igazgatója. 1893-ban véglegesítették ebben az állásban. Itteni működése általános elismerést váltott ki.

Már az első években felmerült az iskola főreáliskolává fejlesztésének a gondolata, 1893 tavaszán a város azonban leszavazta a fejlesztést, anyagiak híján. A pénzügyi ellátottságra jellemző egyébként, hogy az iskola éppen ebben az évben kérte a várost, hogy épületébe vezettesse be a villanyt. Az 1894/95-ös tanévben beindult az ötödik osztály. A város további támogatása jeléül megvásárolta az iskola szomszédságában lévő Csiky-féle telket, ahol fel lehet építeni a télinyári tornacsarnokot. Főként magánszemélyek adományából jött létre 1893-ban a Jókai-ösz- töndíjalap. 1894. május 17-én alapították meg az egri M. Kir. Áll. Reáliskolai Segélyező Egyesületet. Harmincöt pontos alapszabálya rögzíti, hogy az egyesület a szegény, de jó magaviseletű, szorgalmas tanulók támogatására jött létre. A segélyezés történhetett könyvekkel és iskolai felszerelésekkel, ruhákkal, orvosi segítség nyújtásával és gyógyszerekkel, csak készpénzzel nem.

Az I. világháború komoly nehézségeket hozott az intézmény életében, az épületet először hadikórházzá, később erdélyi menekültek táborává, végül pedig közélelmezési vállalattá alakították át. A tanárok és a tanulók közül többen hadba vonultak. A tanév erősen le is rövidült. A két népes első osztályt helyhiány miatt nem lehetett megosztani. Szmre- csányi érsek a Líceumban adott az iskolának tíz megfelelő helyiséget.

Az 1919/20-as tanévben vezette be Habán Mihály igazgató az iskolában a szülői értekezleteket. 1919. november 9-én volt az első ilyen esemény, ahol Habán Mihály hangsúlyozta a szülők előtt, hogy a tanári kar nevelőmunkája csak akkor lehet hatékony, ha a család, a szülők is közreműködnek benne. Az 1921-es tanévben indult meg az iskolai cserkészmozgalom, az iskolai cserkészcsapat Dobó István nevét viselte. Ä csapatot dr. Király István tanár szervezte meg, ez volt Eger első cserkészcsapata.

Az 1921-es esztendő jeles volt

az intézet történetében, akkor vette fel ugyanis Dobó István nevét. Az 1924. évi XI. te. a középiskolákat újjászervezte, s az eddigi két típus (főgimnázium, főreáliskola) helyett három típust — gimnázium, reálgimnázium, reáliskola — létesített. A Dobó továbbra is reáliskola maradt, de az itt kiadott érettségi bizonyítvány valamennyi felsőoktatási intézményre képesített. Némileg módosult a tanterv is. Ettől kezdve az intézmény neve: Egri Állami Dobó István Reáliskola volt. Ezt a helyzetet majd a középiskolákról szóló 1934. évi XI. te. változtatja meg, melynek alapján minden magyar középiskola gimnázium, és így az intézet neve 1936 júniusától: Egri Magyar Királyi A llami Dobó István Gimnázium. Ez a változás együtt járt azzal, hogy a latin nyelvet felvették a rendes tárgyak sorába. Az 1944/45-ös tanévben jelentősen csökkent a tanulók létszáma, nyilvánvalóan a háborús események következtében. A háborút követően az 1948/49-es tanév hozott létszámbeli változásokat, amikor bevezették a nyolcosztályos általános iskolát, és ezzel egyidejűleg a gimnázium négyosztályossá vált. 1946-ban nyűt meg a dolgozók gimnáziuma, amely az 1948/ 49-es tanév folyamán alakult a dolgozók gimnáziuma magánvizsgájára előkészítő tanfolyammá.

Az 1949/50-es ta en a Dobógimnáziumba olvadt a volt Cisz- ter Gimnázium, majd 1950/51- től az angolkisasszonyok korábbi leánygimnáziuma. Ekkor történt meg ugyanis mindkét iskola államosítása. 1954-ig működött ebben a formában, amikor újjáalakult a Szilágyi Érzsébet Leány- gimnázium, majd az 1957/58-as ta en megkezdte működését a Gárdonyi Géza Gimnázium. A Dobó István Gimnáziumból nőtt ki a Gép- és Műszeripari Szak- középiskola, amely az 1970/71- es tanévben vált önálló iskolává. Az 1960/61-es ta en vezették be a középiskolákban a politechnikai oktatást, melynek keretében a tanulók különféle szakmákkal ismerkedhettek meg. Általános tantervű osztályok esetében a politechnikai oktatás egy egész tanítási napot vett igénybe, ez volt az úgynevezett 5+1-es tanítási forma. Ekkor kezdődött meg a gimnáziumban az erdészeti ismeretek oktatása. Az erdészeti tagozaton évfolyamonként egy- egy osztály indult. A beiskolázás öt megye: Heves, Borsod, Nóg- rád, Pest, Szabolcs-Szatmár területéről történt. Általában igen magas volt a túljelentkezés, így az iskolának alkalma volt arra, hogy csak igen jó képességű és szorgalmas tanulókat vegyen fel ezekbe az osztályokba. Az erdészképzés 1986- ig folyt az iskolában igen nagy sikerrel és jó eredménnyel, amikor megszűnt az iskolában a szakközépiskolai képzés, mert létrejött a mátrafüredi önálló erdészeti szakközépiskola. Eközben a speciális képzés egy sajátos formájába kapcsolódott be az iskola. 1974-ben hozták létre a Len- key János Honvédkollégiumot, mely a katonai pályára való előkészítést célozza. A kollégium diákjai a város különböző középiskoláiban az iskola jellegének megfelelő képzést kapnak. A Dobóban azóta is vannak kollégista osztályok. Az intézményben a fentieken kívül több kísérlet történt a speciális tantervű osztályok indítására, így a zenei képzés és az idegen nyelvek intenzív oktatása említésre méltó. A zenei tagozat tette lehetővé, hogy az iskola énekkara immár évtizedek óta figyelemre méltó eredményeket ér el.

Mennyi küzdelem és nehézség árán lett az intézetnek tornaterme! Nos, a helyzet ma sem köny- nyebb. Sok gondot okoz az épület műszaki állapota, az iskola pedig — mint története folytán mindig — helyiséggondokkal küszködik. Némi megoldást, átmeneti könnyebbséget jelent ugyan a ’70-es évek végén a Za- lár utcában helyreállított műemlék épület, az ún. Tábornok-ház birtokbavétele.

A korábbi főreáliskola, majd a Dobó István Gimnázium mindig fontos szerepet játszott Eger művelődésében, százéves története során mindig meghatározó volt a város kulturális arculatának formálásában. Eger első állami középiskolájának már az alapításakor, illetve az azt követő években nagy jelentősége volt a nem katolikus ifjúság, elsősorban a zsidó fiatalok nevelésében, képzésében. Azok a kiváló pedagógus- egyéniségek, nagyszerű igazgatok, akik alakítói voltak az iskola légkörének, egyben garanciát is biztosítottak arra, hogy ennek az intézménynek a falai közt nem érvényesült sem vallási, sem faji diszkrimináció, sem az itt oktató pedagógusok, sem a diákság körében. Az itt érvényesült tolerancia, á mások iránti megértés, a másság elfogadása ennek az intézetnek legfőbb erényei közé tartozott hosszú története során. Ez a megértő türelem tette alkalmassá arra, hogy kiváló művészeket, tudósokat, szakembereket neveljen, akik az élet minden területén megállják a helyüket, és nemcsak ők lehetnek büszkék arra, hogy a Dobóba járhattak, hanem immár a Dobó is büszke lehet órájuk. De tisztelet érte minden pedagógusnak is, aki a 100 év alatt bármilyen rövid ideig is itt tanított, hozzájárulva az iskola tekintélyének és jó hírnevének kialakításához.

Dr. Löffler Erzsébet