Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-28 / 202. szám

HÍRLAP, 1990. november 28., szerda SPORT 7. (Fotó: Szántó György) Teke A vereséggel is győzelem Nemrégiben újszerű kezde­ményezés keretében összemér­ték erejüket Heves és Szabolcs- Szatmár-Bereg megye tekézői. Az első találkozón Egerben 158 fás hazai győzelem született. A visszavágót a napokban bonyolí­tották le Nyíregyházán, ahol az egységesebb játékot nyújtó alföl­diek 80 fa különbséggel bizo­nyultak jobbnak. Az utolsó párig nyílt összecsapáson a vendégek közül Bóta és Kádár rukkolt elő átlagon felüli teljesítménnyel. Az előbbi 448, az utóbbi 437 fát gurított. A többiek Vincze(410), Jéger (405), Molnár D. (379), Molnár Gy. (368) is dicséretet érdemelnek. Ezen a napon szer­vezték a Szabolcs-kupát is, ame­lyen Eger város néven szerepelt a TóthL., TóthB., Simon, Bajzáth összeállítású együttes is. Ugyan­csak kitettek magukért, hiszen 1556 fával mindenkit maguk mögé utasítottak. Maradona: „Nem voltam se isten, se megváltó” Bár a dél-olasz város labdarúgó-rajongói még az utolsó pillanatig bíz­nak abban, hogy Diego Maradona meggondolja magát, s hajlandó visz- szatérni társai közé, az argentin szupersztár las­san az utolsó hidakat is felégeti maga mögött. Vasárnap az olasz RAI televíziónak adott nyi­latkozatában a koráb­ban „isteninek” titulált csatár kijelentette: Cor- rado Ferlaino, az SSC Napoli elnöke súlyos hi­bát követett el, amikor másfél évvel ezelőtt nem fogadta el a francia Olympique Marseille ugyancsak milliárdos vezetőjének, Bemard Tapie-nak az ajánlatát. — Igyekeztem meg­győzni Ferlainót arról, hogy mindketten jól já­runk, ha megkötik az üzletet — mondta Mara­dona. — Régóta foglal­kozom a távozás gondo­latával, s azt hiszem, Bemard Tapie 15 millió dolláros ajánlatát óriási hiba volt visszautasítani. Természetesen a tv- riporterek is feltették a kérdést: miért nem érzi magát jól Maradona ab­ban a városban, ahol kü­lönleges „kultusz” ala­kult ki személye körül. — Talán éppen ez in­dokolja, hogy változtat­ni akarok eddigi életvi­telemen. Szeretném hangsúlyozni, nem a futballból lett elegem, hanem abból, ami a játé­kot körülveszi. Alig vá­rom a vasárnapot, a mérkőzéseket, azt vi­szont egyszerűen nem bírom elviselni, hogy hétfőn, kedden és szer­dán, sőt, a hét többi nap­ján is állandóan csak a futballról kérdezzenek. Soha nem voltam se is­ten, se megváltó... Bár­mily furcsán hangzik, unom az örökös Mara- dona-imádatot... Diego Maradona hat bajnoki idényt játszott végig az SSC Napoli csa­patával, s együttesét két bajnoki elsőséghez, egy UEFA és egy olasz ku­pagyőzelemhez segítet­te. — Az SSC Napoli nagy korszaka lezárult, s ezt Ferlaino úrnak is tu­domásul kellene venni. Az elnök azonban úgy tesz, mintha nem is ész­lelné a szomorú ténye­ket. Remélem, más kör­nyezetben képes leszek a megújulásra, de itt, Nápolyban erre már nincs remény. A Minnesota állambeli St. Pa­ul városába megérkezett az a két szovjet és két amerikai fiatalem­ber, akik kerékpáron több mint 20 ezer kilométert tettek meg. A „vegyes csapat” teljesítményével bekerült a furcsa rekordok köny­vébe, a Guinness Bookba. (AFP) Barátságos mérkőzésen ta­lálkozott a volt kelet- illetve nyugatnémet bajnok, a Dyna­mo Dresden és a Bayern Mün­chen labdarúgócsapata. A 12 ezer néző előtt lejátszott rang­adót nem kis meglepetésre 1:0 (0:0) arányban a drezdaiak nyerték. (dpa) Lemondott tisztéről Claude Bez, a francia Girondins Bordea­ux labdarúgócsapatának elnöke. Az 50 esztendős klubvezető ellen pénzügyi visszaélés miatt ható­sági eljárás indult. (A FP) Berti Vogts, a német labdarú­gó-válogatott szövetségi kapitá­nya öt, volt NDK-beli játékost hívott meg keretébe. A világbaj­noki címvédő december 19-én Stuttgartban Svájc ellen játszik barátságos mérkőzést. (AFP) A korábbi években nagy si­kert aratott a Mohai Manna el­nevezésű előbb budapesti, majd országos teremlabdarúgó-tor­na, amelyen évenként többszáz csapat vett részt. Nos, a hagyo­mányt a régi és áj szervezők foly­tatják, az idén azonban a leg­főbb változás, hogy a találkozót Kurír Kupa elnevezéssel rende­zik meg. A kispályás futball ked­velői, amint az a Fórum Szálló­ban tartott sajtótájékoztatón el­hangzott, december 7-éig pos­tán vagy személyesen jelentkez­hetnek a területi központokban, a zalaegerszegi, a túrkevei, a pestszentlőrinci, valamint a hódmezővásárhelyi sportcsar­nokban. Az országos tornát 1990 decembertől 1991 február­ig rendezik meg az említett sportcsarnokokban. A torna pénzdíjas. Sakk Boros sikere A közelmúltban húsz résztvevővel hétfordulós svájci rendszerű sakkversenyt rendeztek Füzesabonyban. A dr. Godál Gyuláé miéké­re rendezett viadalra sajnálatos módon a gyöngyösiek nem mehettek el, mivel a taxisblokád miatt elmaradt OB II-es fordulójukat játszot­ták azon a napon. Ennek ellenére színvonalas vetélkedést hozott a torna, amelyen az egri Kolacskovszky sportolója, dr. Boros végzett az élen. Mögötte Gál (Füzesabony) és Balázs (Esztergom) volt a sor­rend. Magyarok, figyelem! Német győzelem az olimpiai bajnok Kisebb „késéssel” 1991. január 3. és 13. között rendezik meg az idei úszó, műugró, műúszó és vízilabda világbajnokságot az ausztráliai Perth- ben. A 6. vb-n a ma­gyar pólósok egyik ellenfele — a 4. cso­portban — az Euró- pa-bajnoki címvédő német együttes lesz, amely az elmúlt hé­ten Rómában egy ha­tos nemzetközi tor­nán a harmadik he­lyen végzett. Meglepetés, hogy a tavalyi kontinens­bajnok vereséget szenvedett az Eb­ellen bronzérmes olasz, to­vábbá a hatodik he­lyezett spanyol csa­pattól. Ugyanakkor Uwe Brinkmann le­génysége fölényesen győzött az olimpiai, világbajnok, Világ Kupa-győztes, a bonni Eb-döntőben a hazaiak által hosz- szabbítás után 10:9- re legyőzött és a do­bogó második fokára „szorított” Jugoszlá­via ellen. Utóbbi együttesben pedig olyan kiválóságok játszottak, mint a ka­pus Alekszandar Sostar, továbbá Igor Milanovics, Dubrav­ko Simenc, Miszlav Bezmalinovics, Peri- ca Bukics, Marko Vi- csevics, Goran Rad- jenovics és Renco Po- szinkovics— akik va­lamennyien ott vol­tak Szöulban, a „plá- vik” aranyérmes gár­dájában. Az Európa-baj- nok csapatból Ingo Borgmann kapus, valamint Jörg Dresel, Thomas Huber, Carsten Kusch, Ra­iner Osselmann, Frank Otto, Rene Re- imann és Dirk Schüt­ze játszott a római tornán is. Vasárnap 13 órakor Eger — Hatvan NB II -es labdarúgó-mérkőzés Rettegett Iván A bíró két percet hosszabbí­tott, majd belefújt a sípjába. Leg­nagyobb meglepetésre a diós­győri futballistáknak nem az volt az első dolguk, hogy odamenje­nek a szurkolótáborukhoz, és megköszönjék a szakadatlan buzdítást, hanem nekirontottak a játékvezetőnek. Négyen-öten körbevették a megrettent diri­genst, s csak a gesztikulálásokból lehetett következtetni arra, hogy nem kellemes karácsonyi ünne­peket kívántak Szabónak. A hangadó éppen az a Varga Iván volt, aki nem is olyan rég még Egerben kergette a labdát és — hogy felvitte az Isten a dolgát — most az ellenlábas DVTK csa­patkapitányaként lépett a városi stadion elázott gyepszőnyegére. Varga szemmel láthatóan nem bírta elviselni a vereséget. Ma­gánszáma azzal kezdődött, hogy a második félidő vége felé colos­tokként csuklóit össze a tizenha­toson belül, holott kisujjal sem értek hozzá. Aztán nem sokkal később egy kapu előtti kavaro­dásnál, mint egy kamikáze bele- szállt az egriek kapusába. Majd jött a már említett sípszó utáni reklamálás, amelyben szintén ő vitte a prímet. Az ESE csapatka­pitánya, Lengyel is odasietett a bíróhoz, feltehetően azért, hogy ahogyan az illik, kezet fogjon ve­le, és hogy lecsitítsa a vendégek magukról megfeledkezett focis­táit. A tülekedésből jómagam és a sajtópáholyban ülők is azt látták, hogy Varga hirtelen a gyomrá­hoz kapott, és elterült a földön. Erre aztán megindult az adok- kapok. Szálltak a pofonok, a rú­gások. A bíró — már bent az öl­tözőben — megpróbálta rekonst­ruálni a történteket, és a partjel­zőkkel együtt arra az elhatáro­zásra jutott, hogy Lengyelt és a diósgyőri Dancsot piroslappal súlytja. Hogy Danes megütötte a ha­zaiak gyúróját, az vitathatatlan. Hogy Lengyel gyomron vágta Vargát, ez is valószínű. Csak­hogy sokan esküsznek rá, hogy Varga, aki mindvégig szította a tüzet, először „diszkréten” bo­kán rúgta Lengyelt. A meccs egyébként elsőrangú volt. Kár, hogy a befejezés bot­rányba fulladt. És az is nagy kár, hogy pont az a labdarúgó provo­kálta ki a csetepatét, akinek eb­ben a feszült légkörben a villám­hárító szerepkört kellett volna magára vállalnia. így aztán nincs is mit csodál­kozni azon, hogy Iván kivívta magának a nem éppen dicsősé­ges rettegett jelzőt. (budai) * * * Az MLSZ Fegyelmi Bizottsága tegnapi ülésén az Eger SE lab­darúgóját, Lengyel Lajost három bajnoki mérkőzéstől eltiltotta. A szakosztályvezetés fontolgatja, hogy megfellebbezi az ítéletet. Tele lett a halászi háló A megyei labdarúgó-bajnok­ság 17. fordulójában a legna­gyobb várakozás kétségkívül a Sírok — Gyöngyöshalász össze­csapást előzte meg. Mivel a halá­sziak őszi elsősége már korábban eldőlt, így a siroki 90 perc tétje — a presztízsen túlmenően — az volt, hogy a tavasszal tovább folytatódik-e a két csapat pár­harca a bajnoki címért, vagy a je­lenlegi listavezető komoly lépés­előnyre tesz szert. Sáros, nehéz talajú pályán mérkőztek az ellenfelek, s az eső végig olyan álhatatosan és vi­gasztalanul szitált, mintha ki- apadhatatlanok lennének az égi ciszternák. Csak kevesen állták körül a pályát, a szurkolók közül csak kevesen választották az ázást-fázást, az otthon melege helyett. Bánhatják, akik nem mozdultak ki ezen a szombat délután a kuckójukból, mert re­mek focicsemegét szalasztottak el, az eső dacára igazán szóra­koztató játék bontakozott ki. A biztos hazai győzelemmel végződött találkozóra a két csa­pat edzője és a góllövők emlé­keztek vissza. Csáki Béla, a Sírok mestere: — Nagyon készültünk erre a meccsre, mert nem akartunk ko­moly ponthátrányba kerülni. Márpedig, ha szombaton a Gyöngyöshalász nyer, akkor öt ponttal megléptek volna. A fiúk átérezték a mérkőzés fontossá­gát, és újra bebizonyították, hogy tudnak egymásért hajtani. Az erőnlétük kifogástalannak bizonyult, és úgy érzem, jobban akarták győzelmüket ellenfelük­nél. Egyébként, ezzel a sikerrel egy remek sorozatra tettük fel a koronát, hiszen kilenc meccsből hétszer nyertünk, kettő pedig döntetlennel végződött. Dr. Ördög István, az egyik ha­lászi edző: — Amikor a bajnok­ság előtt tervezgettünk, a siroki meccsre nem kalkuláltunk be pontot. Ez nem jelenti azt, hogy szombaton nem akartunk nyer­ni, de a lélektani ráhangolás va­lahogy nem sikerült. A védelem gyenge napot fogott ki, ugyanak­kor ellenfelünk fegyelmezetten játszott, és helyzeteit jól használ­ta ki. Gratulálok nekik! Erdélyi Flórián, aki vezetés­hez juttatta a Sirokot: — Az egyenlítés után egy kicsit meg­ijedtem, de szerencsére még a szünet előtt újra előnyhöz jutot­tunk, ami sokat jelentett a végső siker szempontjából. Doktorcsik Tibor, a második siroki gól szerzője: — Bár nekem kifejezetten fekszik a csúszós pá­lya, most nem játszottam igazán jól. A gólom előtt Erdélyi Flóri meg is dorgált, ami úgy látszik jót tett nekem. Utassy József, a harmadik si­roki gól „tulajdonosa”: — Régi igazság, hogy hazai pályán csak veszíteni lehet. Mivel jól használ­tuk ki a helyzeteket, szerencsére erre nem került sor. Asztalos Miklós, aki a halászi­ak egyenlítő gólját rúgta: — A helyzetek alapján döntetlen is le­hetett volna, de hát a foci nem pontozásos sportág. A siroki ka­pus, Horváth András szenzáció­san védett, nagy része van a házi­gazdák sikerében. Tavasszal tehát minden kez­dődhet elölről... (buttinger) Sárdagasztás Selypen A megyei labdarúgó-bajnok­ság őszi idénye nem szűkölkö­dött meglepetésekben. Ezek kö­zé tartozott például a kompolti- ak huszáros szereplése, vagy a selypiek harmatos gyenge telje­sítménye. Éppen ezért ígérkezett izgalmas, presztlzscsatának ket­tejük találkozója, hiszen az előb­bi csapatnak azt kellett bizonyí­tania, hogy most tényleg ő a jobb, az utóbbinak pedig azt: a tabellán elfoglalt helyük nem va­lós képességeiket mutatja. Nos, az előzetes várakozások­nak megfelelően fordulatokban bővelkedő kilencven percet lát­hatott a selypi közönség. Ugyan zuhogó eső kísérete mellett küz­döttek az ellenfelek, mégis akad­tak olyan jelenetek, amelyek tapsra ragadtatták a közönséget! Az első félidő derekáig inkább a cukorgyáriak rohamoztak, s bár helyzetek sokaságát teremtették, a kapuba nem találtak be. Már- már alábbhagyott a hév, a lelke­sedés, amikor szabadrúgáshoz juttak a vendéglátók. A labda megpattant a sorfalról, s a szem­füles Kurucz közelről a hálóba talált. A játékrész hátralévő ré­szében a vendégek mindent el­követtek, hogy egyenlítsenek, de próbálkozásaikat nem kísérte á szerencse. Szünet után ott folyta; tódott minden, ahol a játékosok a pihenő előtt abbahagyták. Fel­váltva forogtak veszélyben a ka­puk, a kompolti Farkas egy ízbej) már csak a hazaiak kapusával állt szemben, de Nagy szinte hihetet­len bravúrral, lábbal hárított. Úgy tűnt, az eredmény már nem is változik, amikor egy beadás után Hepp eldöntötte a mérkő­zés sorsát. A selypieknél a gól­szerzők mellett Pásztor, Szaba- lics, Smid és Lánczos nyújtottak még átlagon felüli produkciót. , (molnár) I ! A cáfolat öröme... A Bélapátfalvi Építők NB Ili­as labdarúgó-csapatát joggal le­hetne „totógyilkosnak” nevezni, ha felkerülne a tippszelvényre, hiszen őszi eredményeire a teljes kiszámíthatatlanság a jellemző. Az eddig lejátszott tizennégy mérkőzésen rendre megcáfolta a papírformát, amire jellemző pél­dául, hogy hat idegenbeli talál­kozóján (egy elmaradt a H. Gás­pár SE-vel szemben még hátra van) annyi pontot szerzett, mint a nyolc hazain! Pályaválasztó­ként rendre hullajtottá a ponto­kat, méghozzá a riválisokkal szemben. Vezető gólok után so­rozatosan „lógó” orral kellett a játékosoknak saját közönségük előtt lejönni a pályáról, amire egyetlen kivétel, mondhatni kel­lemes meglepetés, az őszi bajnok Bag csapatától szerzett pont. Idegenben úgy nyertek Török- szentmiklóson, hogy előtte-ott­hon ' niegíízégyerrftő VtífésiSgét szenvedtek az addig nyeretlen szolnokiaktól. Az ellentmondá­sokra további jellemző, a gólsze­génységben szenvedő gyöngyö­siek négyet „gurítottak” Bél­apátfalván, aztán az Építők utol­só előtti helyről megteszi ugyan­ezt a meglepetést a dobogós he­lyen álló Rákóczifalván. A csapat mellett évtizedek óta hűséges technikai vezető Barta Gábor így jellemezte a cement­gyáriak Volán elleni mérkőzését: — Nem akartunk hinni a sze­münknek. Valósággal „leléptük” a hazaiakat. A második félidő je­lentős hányadában az történt a pályán, amit mi akartunk. A rá- , kóczifalviak nem tudtak bele-; avatkozni a szándékainkba. A négy gólon túl, amiből Lehnert hárommal vette ki a részét, még’ kapufákat lőttünk, és gólhelyze­teket is kihagytunk. Amikor szokásos hétvégi írá-g sunkban a Rákóczifalva-Bél- apátfalva mérkőzés esélyeiről- szóltunk, csak a tisztes helytál­lásban bíztunk az Építők szem­pontjából, noha éppen a fentiek miatt még hozzátettük: szívesen tévednénk. Örülünk a cáfolatnak, azért is pillantottunk vissza a szép győ­zelemre. Ez a mi dolgunk. A csa­pat egészének pedig az a felada­ta, hogy „emberelje” meg magát otthon is. Önmaguk cáfolata is lehet az ellentmondásos szerep­lés... (fesztbaum) A forduló válogatottja Az NB III. Mátra-csoport leg­utóbbi fordulójának megyénkbeli labdarúgókból összeállított legjobb csapata: Tóth (Bélapátfalva) — Szőke (Apc), Zay (Bélapátfalva), Borsányi (GYSE), Vajda (GYSE) — Augusztin (H.Gáspár SE), Far­kas (H.Gáspár SE), Szakolczai (Apc), Kiss (Apc) — Horváth (Bél­apátfalva), Lehnert (Bélapátfalva). A megyei labdarúgó-bajnokság 17. fordulójának válogatottja: Hor­váth A. (Sírok) — Fülep (Novaj), Bezzeg (Atkár), Szabalics (Selyp), dr. Jacsmanik (Sírok) — Polgár (Füzesabony), Lánczos (Selyp), Sí­ké (Tarnalelesz), Asztalos (Gyön­gyöshalász), Nagy P. (Füzesabony), Erdélyi F. (Sírok).

Next

/
Thumbnails
Contents