Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-28 / 202. szám

HÍRLAP, 1990. november 28., szerda FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5, A horgászoké a szó A MOHOSZ 16 éve hasznosítja a Tisza-tavat Lapunk november 13-i számában közöltük a Sa­játjuknak tekintik a Tisza-tavat a poroszlóiak című cikket, amelyben a helyi téesz elnöke arról panasz­kodott, hogy jövő év elsejétől halászati szakáguk húsz dolgozóját nem engedik a Tisza-tóra halászni, azaz a MOHOSZ nem újítja meg gazdaságukkal a szerződést. Ezt a döntést elfogadhatatlannak tart­ják, mert a tó szerintük az övék. Erre válaszolt Hegedűs Gábor, a MOHOSZ Ti- sza-tavi Kirendeltség tiszafüredi megbízottja. Örü­lünk a feleletnek, mert ez a levél is több oldalról megerősíti a poroszlóiak állításait. Sajnos, arra a kérdésünkre viszont még nem érkezett válasz: mi lesz a víz alatt lévő kétezer hektárukkal, mert ha a tagok visszakérik a földjeiket, a téesz nem tudja ki­elégíteni az igényeket. Levélírónk közli, hogy a MOHOSZ 1974 óta ha­lászati hasznosítója (horgászat és halászat) a Tisza- tónak. Ennek alapján került sor szerződéskötések­re a poroszlói mgtsz-szel, a halászati hasznosítás vo­natkozásában. Az elmúlt három évben a halászok 96.965, 103.069, 117.996 (kg) halat, mit a horgá­szok 120.287,125.002 és 114.460 (kg) halat zsák­mányoltak. Változatlan halászlétszám mellett a horgászati érdeklődés évente 10-16 százalékkal nőtt, amit már nem követett a zsákmány növekedése. így a koráb­bi 17 kg/fős horgászfogás 8-9 kg/fős, igen alacsony értékre csökkent. Ennek elsődleges okai a felisza- polódás komoly mértéke, a természetes szaporulat csökkenése, a tározói vízszint halbiológiailag ked­vezőtlen változása, stb. Az elmúlt 2-3 évben horgá­szok ezrei kérték, illetve követelték — különösen a tározóparti horgászegyesületek — a halászat teljes megszüntetését. A fenti okok miatt — a horgászati lehetőségek legalábbis szinten tartása érdekében — a horgászok országos küldöttközgyűlése a komplex halgazdálkodás megteremtését foglalta határozat­ba. Természetesen a nagyobb horgászfogás biztosí­tása érdekében — így az idegenforgalmi hasznosí­tást is segítve — egyéb beavatkozásokat is tervez­nek, melynek várhatóan jó hatása lesz a Tisza-tó halállományára. A szövetség ez év tavaszán írásban jelezte, hogy az érvényben lévő és 1990. december 31-ig lejáró szerződést nem kívánja meghosszabbítani. Egyút­taljelezte, hogy az átállással kapcsolatos problémá­kat meg szükséges beszélni. Július közepén a szö­vetség főtitkára és titkára személyes megbeszélést folytatott a gazdaság vezetőivel, de sajnos ered­ménytelenül. A szövetség legutóbbi levelét október 24-én küldte a tsz-nek, melyben közölte, hogy az ez év végével lejáró szerződésüket nem hosszabbítják meg, és javasolta, hogy a helyzet adta kérdéseket beszéljék meg. Egyúttal felajánlotta valamennyi nyugdíjas, és azon aktív halászok részére, akiknek a halászat eredeti hivatásuk — 10 fő (?) — azt a lehe­tőséget, hogy a tevékenységüket tovább folytathas­sák szövetségi keretek között. Végezetül arról biztosít valamennyiünket a levél­író, hogy a horgászok nem birtokolni akarják a Ti­sza-tavat, hanem a törvényes előírások között, a tó adottságainak megfelelően, a lehető legjobb hal­gazdálkodást folytatni a helyi horgászok többezres táborának bevonásával, amit az ez évben létreho­zott demokratikus bizottság működése garantál. Előadás és véradás November 29-én, csütörtö­kön 18 órától dr. Kahler Frigyes­sel, a Heves Megyei Bíróság el­nökhelyettesével találkozhatnak a füzesabonyiak a városi műve­lődési központban. A Fidesz szervezte előadás témái: a meg­alakuló Füzesabonyi Városi Bí­róság helyzete, az igazságszol­gáltatás mai szerepe, a koncepci­ós perek. Ugyanezen nap délelőttjén 9-től 13 óráig a Vöröskereszt és a Fidesz helyi szervezete véradásra hívja a helybeli polgárokat, ugyancsak a művelődési köz­pontba. A keresztény családeszmény Már karácsonyra vásárolnak A vásárlók kétharmadát az át­utazók teszik ki — tudtuk meg Ferencz Jánosáétól, a füzesabo­nyi vasútállomás közelében ta­lálható könyv- és írószerbolt ve­zetőjétől. Nyolc éve — egy évre rá, hogy az áfész megnyitotta az üzletet — 1 millió 200 ezer forint könyvforgalmuk volt, az idén körülbelül 5 millió forint lesz, ami a kötetek drágulásából is kö­vetkezik. Ehhez járul még a hanglemezekből, kazettákból és a papír-írószerből várható körül­belül 6 milliós forgalom. Már a karácsonyfa alá keres­nek ajándékot a boltba betérők, így gazdára találnak a borsosabb árú kiadványok is. November­ben és decemberben általában annyi kötet talál gazdára, mint máskor egy fél év alatt. A gyere­keknek a Walt Disney-sorozatot viszik leginkább, meg a Kedvenc meséim című összeállítást Füzesi Éva rajzaival, de kelendő Tony Wolftól a Mesél az erdő is, akár­csak a Nagy karácsonyi mese­könyv. Felnőttek számára a sza­kácskönyveket keresik legtöb­AMi 11 (Fotó: Gál Gábor) ben, vagy a tudomány népszerű­sítését szolgáló, képekkel illuszt­rált műveket. Az ünnepek előtt, december 16-án, karácsonyi ak­ciót tartanak az üzletben: húsz százalékkal olcsóbban adnak majd egyes regényeket. Új utakon a Rima mentén Sorsfordulót élnek át a falvak. A föld az örök, nagy kérdés — mint annyiszor már a történelem folyamán — ismét napirendre került. Drámai események szem­tanúi vagyunk szerte a megyé­ben, csak nyitott szemmel és fül­lel kell járni, hallgatni a szenve­délyes vitákat, amelyek a tanyá­kon, a műhelyekben, az istállók­ban, majd a közgyűléseken foly­nak. A törvények, a rendeletek késnek. A pártok és a különböző érdekképviseletek többnyire kü­lönböző, egymástól eltérő véle­ményt alakítanak ki, miközben a parasztember — tanácsokkal ter­helten — kapkodja a fejét: merre induljak, ugyan ki csap be meg­int? Mezőszemerén egy nyugdíja­sokkal, alapító tagokkal folyta­tott beszélgetésen — ahol Nagy János elnök állt a kíváncsi kérdé­sek tüzében — hallottam olyan gazdát beszélni, aki amidőn a huszon-egynéhány holdjának erőszakos elvételéről, a tsz-be kényszerítéséről beszélt, meg­csillant a szemében a könny. Es ugyanez az ember ezzel zárta a szavait: — Nem kell a föld! A faluban írtam egy olyan far­mergazdáról, jártam a portáján, aki már jelentősnek mondható saját tehenészetéből él és tartja fenn gépeit. Arra a kérdésre, hogy szükség van-e tsz-re, cso­dálkozva tekintett rám, a fiával, a társával együtt: — Mi lenne velem a szövetke­zet nélkül? Ebben a gazdaságban, a há­rom faluban — Szemerén, Far­moson, Szihalmon — néhány hónappal ezelőtt maga a tsz-ve- zetőség üttette meg a dobot: aki­nek földre van szüksége, jelent­kezzen, kiadjuk... Alig néhány hektárra volt jelentkező! Ugyan hol vannak már azok az idők, amikor a paraszt ölni volt képes egy barázdáért, és sí­rig tartott haragot az apjával is, ha egy félölnyire odébbtette a mesgyekövet? Az erőszakos kol- hozosítás megölte a falu népében a bizalmat. A földéhség vállrán­dító közönnyé változott, miköz­ben kialakultak a nagyüzemi táblák. A termelőszövetkezetek kezdeti kínlódás, vajúdás után — óriási állami invesztációval — megerősödtek (már amelyik), és a jelképes földjáradék mellett Útkeresők (Fotó: Koncz János) földmunkás lett a hajdani kulák, a zsellérrel együtt. Ébbe örege­dett bele egy generáció, ebbe görbült bele a hát, szakadt meg a régi elszántság, és nem maradt más vigasztalónak, csupán a ház­táji és a nyugdíj. Mezőszemerén a napokban tartották a küldöttgyűlést a ta­gok, négyszázötven nyugdíjas és alig kétszáz aktív dolgozó képvi­selői. — Nem szabad szétszedni azt, amit egy fél életen át összerak­tunk! — mondta valaki, miköz­ben arra gondolt talán, hogy ha nem lesz téesz, oda a nyugdíj, a háztáji, a sok „tagi” juttatás, ked­vezmény. — Még ocsút sem tudok majd adni a csirkémnek... Mindenki érzi, tudja, hogy más pennával írunk, mint teg­nap, fordítani szükségeltetik a sorsunkon, különben egy-két év múlva nem lesz kenyér, hús, tej. A falunak sem, nemhogy a vá­rosnak... Mint a katlanban a forró víz, úgy buzog az élet. Kibontották a privatizáció zászlaját, közös megegyezéssel, sok vitával önál­lóvá válnak a jelenlegi főágaza­tok, új vállalkozások születnek, önálló felelősséggel, magunk vá­lasztotta irányítással, háttérben még a szövetkezettel, a szövetke­zés erejével és ígéreteivel, amely­ből a jövőben az önkormányza­tok is élni, fejlődni szeretnének. — Senkinek nem fogjuk meg a kezét, alternatívák állnak a kül­döttek előtt... Sűrűn akad terv, elgondolás, varrodát nyitott az önkormány­zat tsz-részvétellel és -kölcsönnel Egerfarmoson, összehozzák az állatállományt. A gazdák, a fal­vak tejkiméréseket, sajtüzlete­ket, olajsütőt, hentest, mészárost emlegetnek, jobb ellátást, ma­guk választotta irányítást. Egy hang a sok közül: — Csak a nyugdíjunk megma­radjon... Égy fiatalember az elnökhöz fordul: sírkőüzemet szeretnének ők négyen. Pénz, kölcsön kell hozzá. Szálljon be a téesz... Fél­millióval! Ez már nem a régi! Valami merőben új, de olyan, amely nem abban érti a privatizációt, hogy: „itt a „nyolc” holdat, aztán fel is út, le is út...” Valami olyasmit éreztem az emberek, az elnökük , szavából, hogy vállalkozásokat akarnak, felelősségteljes, sze­mélyre szóló kezdvezményeket, de úgy, hogy még egy ideig biz­tonságképpen megmaradjon az a közös háttér, amelynek köldök^ ■ zsinórján kibontakozhat soll va­júdással a jövő... Csodálatosan szép a három fa­lu határa, zöld vetéstáblái remé­nyekkel biztatnak, a szántások is a jó tavaszt várják. A küldöttgyű­lés előtt elhangzott a főkönyvelő beszámolója, amely tudatta, hogy a szörnyű aszály, a csapá­sok ellenére is van 15 millió, ami­ből el lehet kezdeni az új eszten­dőt. Vitákkal, érvekkel és ellenér­vekkel formálódik a Rima men­tén a holnap, amelynek tétova lé­péseinél, a döntéseknél e tudósí­tással és képpel mi magunk is bá­báskodtunk... (Sz) Töretlen a vállalkozói kedv Kerecsenden A kockázattól nem félnek, de kell valamihez igazodni Nagyon sok hatás éri napja­inkban a családokat, gyakran ne­héz meglelni a jót, és kikerülni a káros környezeti hatásokat. Az eligazodáshoz kíván segítséget nyújtani az az előadással és kon­zultációval egybekötött családi ankét, melyet december 8-án, szombaton 10 órától tartanak Füzesabonyban, a házasságkötő teremben. A családsegítő köz­pont és a katolikus egyház szer­vezésében tartandó ankéton a következő referátumok hangza­nak el: A keresztény családesz­mény bemutatása. Élőadó: Ács István segédpüspök. Személyi­ségformáló tényezők és hatások a családban — a témát Berentei- né dr. Ruttkai Judit klinikai pszi­chológus fejti ki. A magyar egészségügy új modellje címmel dr. Szegő Imre főorvos beszél majd az időskorúak gondozásá­ról. Szociális otthont terveznek Füzesabony és volt járása 17 községének polgármesterei leg­utóbbi találkozójukon megálla­podtak abban, hogy a városban szociális otthont hoznak létre a volt laktanya helyén. Amennyi­ben sikerül az önkormányzatok­nak e célra 2 millió forintot elő­teremteniük, az egészségügyi tárca — ígérete szerint — 4 milli­óval támogatja a terv valóra vál­tását. Munka- és rendszeretetükről, az új iránti fogékonyságukról mindig is híresek voltak a kere- csendi emberek. Sok az ötletük, éppen ezért nem féltek, nem fél­nek a vállalkozásoktól, a kocká­zatoktól, a sikerrel kecsegtető befektetések megvalósításától, így az sem véletlen, hogy a helyi termelőszövetkezet is ezt az utat járja több-kevesebb sikerrel, igyekszik minden alkalmat meg­ragadni az eredményes gazdál­kodásra. — Nekünk tetszik a privatizá­ció, a kockázatvállalás — mond­ja Nagy József, az Aranykalász elnöke, amikor erről a mostaná­ban igazán divatossá váló fogal­makról beszélgetünk. — A földművelő ember min­dig kockázatot vállal, amikor szánt, vet, palántázik, kapál, mert nem tudja pontosan meg­mondani, hogy az időjárás és a piac hogyan áldja, honorálja majd meg munkáját. így volt ez régen is, meg most is. Az élet dik­tálja a feltételeket. Mi már több mint ezer hektáron sikeresen el­vetettük jól megalapozott mag­ágyakban az őszi kalászosokat. Késett ugyan a csapadék, de megjött. Jót tett a vetéseknek, a másik oldalon meg nehezítette a szőlő szüretelését. Hála isten­nek, a szőlő bőven adott, s ez va­lamit igazít az aszály miatt kiesett termőgabonafélék árbevételén. — Nem kell jegyzetfüzetébe néznie, hogy néhány adattal bi­zonyítsa állításait: — Búzánk 4 tonnát adott hek­táronként. Az utóbbi 10 évben pedig mindig több volt ötnél. Az őszi árpánk viszont derekasan helytállt”, több termést hozott a számítottnál: megközelíti az öt tonnát hektáronként. A szőlőnk, mint említettem, sikeresen adta a bornak valót, de sajnos kereske­delmi partnerünk nem tud fizet­ni, pontosabban szólva, a szőlő értékének nagy része csak ké­sőbb realizálódik. Ilyen ez a me­zőgazdasági vállalkozás... — Úgy tudjuk, hogy a gazda­ság vezetése résen állt, s amikor érezte, baj lehet, jövedelempótló ötletek megvalósítását szorgal­mazta. — A fizetésképtelenség ve­szélye szövetkezetünket is arra késztette, hogy teremtsük meg a több lábon állás lehetőségét. En­nek kapcsán vezetőségünk ja­vaslatára az adott állattenyésztési telepünkön kereskedelmi centru­mot alakítottunk ki, ahol műkö­dik a Kercent Aruház, s amely­ben 45 százalékos törzstőkével a tsz is részes. Partner egy német cég is. Nem álltunk meg, mert to­vábbfejlesztjük az említett keres­kedelmi tevékenységünket. Még ebben az esztendőben szeret­nénk megkezdeni az ÖLTI Rt. motorgyártó cég által előállított termékek — kerti traktorok, ta­lajmunkáló eszközök, adapte­rek, szivattyúk, aggregátorok, ezeket meghajtó motorok, a far­mertevékenységet kiszolgáló technikai eszközök — árusítását. Egy későbbi időpontban e gépek szervizelésének feltételeit is meg akarjuk teremteni. — Univerzálisnak, sokágú­nak tűnnek az elmondottak sze­rint... — Ezt vállaltuk. Van erőnk még arra is, hogy a telepen egy gazdaboltot nyissunk. Partner­nek a Tranzit Gt.-t választottuk. Az üzletben már jövőre műtrá­gyákat, permetezőszereket, ve­tőmagvakat stb. árusítunk. A tárgyalások már folynak. Úgy gondoljuk, hogy a boltnak nem­csak a jövedelem növelése lesz a funkciója, hanem egyúttal 10-15 új munkahelyet is teremtünk. — Végül is zárszámadáskor mit mondhatnak a tagságnak? — Összességében, a nehézsé­gek ellenére, eredményes évet zártunk. Pillanatnyilag a legna­gyobb gondunk a kintlévősé­günk behajtása; 24 millió forint ez az összeg, amivel partnereink tartoznak. Jó lenne mielőbb megkapni, mert a gazdálkodás menete ezt megkívánja. Nem akarunk bankhitelt felvenni, mert az 37 százalékos hitelkama­tot számol. A mai gazdasági vi­szonyok mellett ezt a tőkét kiter­melni már mi sem tudjuk. Na­gyon várjuk az új szövetkezeti és az új földtörvény megszületését is, hogy tudjunk mihez igazod­ni... Bő választék áll a Kercentben a vásárlók rendelkezésére (Fotó: Gál Gábor)

Next

/
Thumbnails
Contents