Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-26 / 200. szám

HÍRLAP, 1990. november 26., hétfő EGER ÉS KÖRZETE 5. [ás szemmel, más szóval Rémes ez a város úgy este hat óra tájban! — mondhatná a külföldi, vagy az ország más tájairól idelátogató turista mostanság, ha végigmegy Eger sétálóutcáján, a Széchenyin... Igaz, ínycsik­landó fánkillatt terjeng a levegőben. Igaz, a vá­roslakók, felnőttek, gyerekek, fiatalok, színes nyüzsgése az otthonosság érzetét kelti az idegen­ben. S igaz, jó elálldogálni a főutca néhány csillo­gó kirakata előtt. Közülük is kitűnik fényes por­táljával a Stühmer édességbolt, megnézni való a Varázs cipőbolt kínálata (ha már megvenni csak kevesen tudják a portékát), megnyugtató benéz­ni a Dobos cukrászda ajtaján, s szemet gyönyör­ködtető az IRC Szalon most formálódó, stílusos „külseje”. Óh, van büszkélkedni valónk! A re­mek műemlékpatikával, a Rudnay Terem üveg­táblái mögött meghúzódó „tartalommal”, s csá­bító mindaz — különösen így ünnepek előtt —, mit a Gárdonyi Géza Könyvesbolt kirakata kínál. Mégis... Rémes ez a városközpont úgy este hat óra tájban! A pislákoló, foghíjas kivilágítás láttán az ember úgy érzi, mintha mégsem lenne Euró­pában. Ez még nem minden. Mit teszünk mi, vá­roslakók egy kis „expressz mani” (Expressz Mo­ney) reményében. A lottózó előtti sarkon töme­gek „kaparnak...” Néhányan nekifeszülnek a női divatüzlet kirakatának, másoka Csemege bejára­tánál kísértik a szerencsét. Bokáig gázolunk a csillámló sorsjegyben... Nem kéne egy kis polgári elegancia? Amikor fényesre suvickolt lábbelivel sétálnánk végig a város promenádján, s mert fényes lenne az utca így estefelé is, kalapot emelnénk, vagy fejet hajta­nánk a szembejövő ismerős előtt. S persze megkí­sértenénk a szerencsét is, mondjuk a Lottózóban. De arról majd — más szóval... Mit akar az egyesület? Lakásbérlőnek lenni... Zenetörténeti kalauz — koncerttel Fellegi Ádám Liszt-díjas zon­goraművész Beethoven összes szonátáját tűzi műsorára. A kon­certsorozat november 28-án in­dul, majd december 5,12,19,27 és 1991. január 2-án és 9-én foly­tatódik, s 16-án ér véget. A hangverseny, amelynek az Esz- terházy Károly Tanárképző Fő­iskola ének-zene tanszéke ad otthont, minden alkalommal es­te 7 órakor kezdődik, míg a mű­elemzés, illetve a közönséggel való beszélgetés fél 6-tól fél 7-ig tart. Korszerűsítik a Klapka utcát Lapunkban korábban szóvá tettük, hogy a Klapka és a Kos­suth Lajos utca közötti zöld terü­leten parkolnak a gépkocsik. Az Eger Város Polgármesteri Hiva­talának műszaki osztályától ka­pott információ szerint az itt la­kók igényeit kielégítő parkoló és a hozzá tartozó gyep felújítása a területet véglegesen rendezné. A Klapka utca korszerűsítési mun­káinak kiviteli tervét már meg­rendelték — a határidő 1991. február 15. —, ebben szerepel a már emh'tett utca környezetének megnyugtató rendezése. A mun­kákat szintén a következő esz­tendőben kezdik el. Nagycsaládos karácsony A több gyermeket nevelő csa­ládokat hivatalosan nagyra érté­kelik, mégis egyre gyakrabban tapasztaljak, hogy a legszebb, a legnemesebb érzésekre alapo­zott életformájuk gyanakvást, rossz csengésű általánosítást vált ki. Nem csoda, ha ezek a csalá­dok keresték egymást, majd pe­dig 1987-ben megalakult a Nagycsaládosok Országos Egye­sülete, amelyhez háromezer — köztük negyven egri — família tartozik. A megyeszékhelyiek — megtartva a jó kapcsolatot az or­szágos szövetséggel — nemrégen önálló egyesületként tevékeny­kednek. Szerveztek például Fü- szért-akciókat, melyek során kedvezményes áron juttatták cu­korhoz, rizshez, liszthez, mosó­szerekhez a többgyermekeseket. Szellemi kapcsolataikat is szeret­nék tovább mélyíteni, ezért úgy határoztak, hogy már az idei ka­rácsonyt is együtt töltik. Decem­ber 16-án a Megyei Művelődési Központban gazdag program váija a felnőtteket és a gyerekeket. Hozzávetőlegesen hatvanan jelentkeztek abba a közösségbe, amely az egri lakásbérlők érde­keit szeretné képviselni — tudtuk meg dr. Géresi János nyugdíjas ügyvédtől, aki felkeresett ben­nünket a szerkesztőségben. De­cember elsején, délelőtt 10 óra­kor az egri Bajcsy-Zsilinszky út 9. szám alatt a Társadalmi Egye­sületek Szövetsége (volt Népf­ront) épületében tartja tagtobor­zó alakuló ülését az Egri Lakás­bérlők Egyesülete. — Mi hívta életre ezt a közös­séget? — Jó néhányan úgy ítéljük meg — tájékoztat Géresi dr. —, hogy Eger város korábbi tanácsi vezetői hátrányosan megkülön­böztették a helybeli bérlőket az ország más vidékein élőkhöz ké­pest. Tudniillik a ma is érvény­ben lévő kormányrendeletek le­hetővé teszik a bérlakások eladá­sát. Ezt a gyakorlatot követték Egerben is, 1988 közepéig. Ek­kor, miután már a régi rendszer vezetői közül jó néhánynak sike­rült az igényét kielégíteni, ezt a gyakorlatot megszüntették, és a bérlakások eladását „leállítot­ták”. Majd, miután a lakosság panaszára az ügyészség is vizsgá­latot indított, 1989 májusában a tanácsülés hatálytalanította ezt a felfüggesztő rendeletet. — Ezek szerint ismét lehető­ség nyílt a bérlakások megvásár­lására? — Többszöri tárgyalással si­került elfogadtatni, hogy ezeknél a bérlakásoknál (a lakottság mi­att) ötven százalékos kedvez­ményben részesüljenek a vevők. — S ezt nem találják méltá­nyosnak? A Szegényeket Támogató Alap (SZETA) Egri Alapítvá­nya nevében felhívással fordu­lunk minden olyan magánsze­mélyhez, szervezethez, intéz­ményhez, társasághoz és egyesü­lethez, aki az alapítvány szelle­mével egyetértve, a lehetőségé­hez mérten anyagilag támogatni tudja azt. Az alapítvány javára történő befizetés közérdekű kötelezett­ségvállalásnak minősül, ezért az éves személyi, illetve vállalkozói adójövedelem-bevallásnál adó- csökkentő tényezőként jelentke­zik. Az alapítványt kezelő társa­dalmi kuratórium a szegények támogatására befolyt összegek — Valójában talán elfogadha­tó lenne, de az a kifogásunk, hogy nem a kormányrendelet szellemét tükrözi. Egy 1969-es — azóta többször módosított — rendelet alapján értékesítik eze­ket az ingatlanokat Egerben. Ez a rendelet nem egyértelmű, fél­remagyarázható. Megítélésünk szerint két lehetősége van az in­gatlankezelőknek a törvényes el­adásra. Vagy az úgynevezett ki­sajátítási rendelet alapján, vagy pedig a bírósági perekben alkal­mazott eljárás szerint kellene árulni a lakásokat. — Ha jól értem, ennél többet kérnek... A jelenlegi piaci árakhoz igazodnak. Csakhogy figyelem­be kellene venni, hogy azok az emberek, akik jelenleg bérlakás­ban laknak, többségükben kis­nyugdíjasok vagy sokgyerekes fiatalok. Mindenképpen tekin­tettel kellene lenni a szociális helyzetre. Értjük mi persze, hogy az önkormányzat bevételhez szeretne jutni, de ha a jelenlegi lakásbérlők nem tudnak fizetni, s eladják a hajlékot a fejük felől, akkor ők hová mennek? Valójá­ban nem az önkormányzat gaz­dagodik, hanem egy újabb prob­lémát teremt ezzel a helyzettel. Erre kívánjuk felhívni a figyel­met, továbbá méltányos bérleti díjakat szeretnénk, s ezért szer­veződik az egyesület. Számítunk azokra is, akik nem szeretnének egyelőre tagként belépni, csak érdeklődnek. Ha közösen képvi­selhetjük az érdekeinket, bízunk benne, hogy a képviselőink meg­hallgatnak minket. terhére jogosult a rászorultak egyszeri, 5000 forintig teijedő megsegítésére. Rászorultaknak azokat te­kintjük, akiknél átmenetileg vagy tartósan veszélyeztetve van az elemi létszükségletek kielégí­tése. A Szegényeket Támogató Alap Egri Alapítványát egy je­lenkori szükségállapot hívta lét­re, s mindaddig működik, míg a városban erre rászorulók élnek. Mi is addig kérjük támogató segítségüket! Az adományokat a Budapest Bank Rt. Egri Fiókja 351-10413. sz. számlájára kérjük befizetni. SZETA Egri Alapítvány kuratóriuma (j-i) Várják a támogatókat A SZETA-alapítván . kezdeményezése Ilyen szegények vagyunk?! Ügy látszik, igen... Időről időre már a Líceum aulájában is turkálhatunk az olcsó import, bálás ruhaneműk között. Megéri ez az ott dolgozóknak, tanulóknak és a városlakóknak egyaránt. De kifizetődő lehet a szintén pénzszűkével küszködő főiskolának is, különben nem engedélyezné az árusítást. Ha mindez így van, ám legyen. Csak — könyörgöm — ne a patinás műemlék előcsarno­kában! u A „múzsák testvérisége” helyett ( (Fotó: Szántó György) A körülöttünk zajló politikai csatározások közepette egyre nagyobb aggodalommal figyel­jük a most már kulturális terüle­tet is megosztó törekvéseket, in­dulatokat. Nagy veszély ez, és az ügynek egyáltalán nem használ. Túl vagyunk azokon a reménye­ken, hogy a jelenlegi kormányzat egy lassabban megtérülő terüle­tet kiemelten támogat majd: 1991-ben veszélyben van az or­szágosan a kultúrára tervezett 1,06 százalékos költségvetési tá­mogatás is! Egerben az utóbbi hónapok­ban felerősödött — és egyre in­kább kitapintható — a művészeti területeken belül a „lobbizás”. A „felerősödött” alatt értem azt is, hogy eddig is volt. Voltak szép tiszteletdijakat felvevő, megren­delésekre alkotó művészek: pró­bapénzeket és felléptidíjakat fel­vevő hivatásos és amatőr zené­szek — kevés fizető néző-hallga­tó előtt zajló rendezvényeken. Bár nyilvános demonstráción (szept. 12.) — és a sajtó nyilvá­nosságát is felhasználva — fújták a tüzet e körök tagjai (lsd. művé­szeti gimnázium terve, az Egri Szimfonikus Zenekar ügye, ami már rég túlnőtte egy intézmény lehetőségeit), most itt nincs szándékomban „kiteregetni” a tágra vagy szűkre szabott kabát mögötti rejtett ügyeket. De egyre feltűnőbb, hogy csak a képzőművész és zenei körök hallatják hangjukat. Ám ez nem azt jelenti, hogy más amatőr mű­vészeti ág nem is létezik me­gyénkben. Az országos fesztivá­lok (néptánc- és társastáncverse­nyek, gyermek- és diákszínját- szás, szavalóversenyek, stb.) eredményei azt mutatják, hogy megyénkben e területek meg­erősödtek az elmúlt években. Arról, hogy a csoportok csend­ben, anyagi támogatás nélkül végzik közösségformáló tevé­kenységüket, nem nagyon esik szó. Mert ők, a jó értelemben vett, színvonalas amatőrök, sza­badidőt és egyéb kereső tevé­kenységet feláldozó, maguk és közönségük számára kellemes estéket szerző csoportok nem követelnek a szűk időkben. Egyesületekké alakultak (lsd. Gajdos Népzenei Együttes, Egri Színműhely, stb.), maguk szer­vezik mecenatúrájukat, gazdasá­gi ügyeiket, fellépéseiket, és köz­ben dolgoznak. Az MMK hely- lyel, fűtéssel és világítással, to-' vábbképző, szakmai, közvetítő, informáló tevékenységgel támo­gatja (tudja támogatni) csoport­jait. Egyértelmű jelenség vi-, szont, hogy a csoportok szerve­ződésének igénye egyre erősebb a nehezedő körülmények között. De igen egyenlőtlenek az esélye­ik, és nemcsak vállalt műfajuk miatt. Reméljük, városi önkormány­zatunk odafigyel majd a csend­ben működő többségre is. Akik csak egy oklevelet kapnak egy- egy fesztiválon, vagy néhány száz forintos vásárlási utalványt. Akik igénylik, hogy regionális találkozókat szervezzünk, hogy nyáron alkotótáborokban vegye­nek részt, hogy vezetőik szakmai csoportvezetői tanfolyamokon vehessenek részt. S ha létrejön a remélt, nyolc osztályos művészeti gimnázium terve, városunk önkormányzatá­nak oktatási bizottsága talán nem felejti el, hogy a tantervben ott a helye — és a gyerekek szem­pontjából optimális ideje — a drámapedagógia módszerének (cselekvés-pedagógia, az önis­meret és kapcsolatteremtés fej­lesztésének pedagógiája). Hogy a Magyar Drámapedagógiai Társaság évek óta sürgeti e kivá­ló személyiségfejlesztő módszer­nek a felsőoktatási képzésbe való bevezetését. Hogy megyénkben ennek a társaságnak alapító tag­jai vannak, és az MMK évek óta szervezett pedagógusoknak drá­mapedagógiai tanfolyamokat, melyeknek hallgatói közül ke­rültek ki a legjobb gyermekszín- pad-vezető tanárok. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy ha Eger — mint idegenforgalmi centrum — fesztiválvárossá is kí­ván válni (amire minden esélye megvan), a megyeszerte műkö­dő amatőr műveszeti csoportok­ra is számítania kell. Mint ahogy évek óta a Szüreti Napok rendez­vénysorozat, a Dobó téri Utca­színházak, a Szépasszony-völgyi sajtófesztiválok nem jöhettek volna létre megyénk amatőr mű­vészeti csoportjai nélkül. Hogy ezek a csoportok színpadképe­sekké váljanak — illetve azok maradjanak — működésük mini­mális feltételeit biztosítani kell. Még akkor is, ha nem hallatják hangjukat, ha nem lobbantanak tüzet maguk körül. Ha valami­kor, most igazán szükség van a „Múzsák testvériségére . Még akkor is, ha a romantika kora már lejárt. Sokakkal együtt hiszek az ama­tőr művészeti élet erejében, és — Camus Pestisének orvosával együtt — vallom, hogy az egyéni meghasonlások és az objektíve ne­héz körülmények között is „igye­kezni kell azért orvosnak lenni . Kinek-kinek a maga területén... Snekszer Károlyné művészeti főelőadó December 22-től hívható a 14-321 -es számon Telefonos lelki elsősegély- szolgálat... Csaknem egy évi előkészület után — külföldi és országos pél­dák alapján — Egerben is meg­kezdi segítő tevékenységét a te­lefonos lelki segélyszolgálat. Tagjai karitatív szemléletű laiku­sok, akik a kiválasztás szűrőjén való átjutást, az alkalmasságot fokozó speciális gyakorlást, ta­nulást is vállalták: ezzel is bizo­nyítva, hogy személyiségük — túl az őszinte jó szándékon — teher­bíró, és eléggé nyitott arra, hogy mások terheiből is részt vállal­hassanak. A szolgálat — mint mindenütt a világon — névtelen, s a bajba jutott, lelkileg elesett, támasztalan emberekkel való se­gítő, támogató kapcsolatot, a te­lefonon keresztül megvalósítha­tó igazi emberi találkozást tűzte céljául. Sok jó és élő telefonos gyakor­lat igazolja ugyanis, hogy ha ez a „dróton” keresztüli találkozás valódi, tehát emberileg, érzelmi­leg hiteles, akkor ténylegesen se­gíthet megkapaszkodni annak, aki reménytelen helyzetben érzi magát. A szolgálat tagjai a speci­ális képzést követően — az or­szágos és külföldi mintákhoz is igazodva — folyamatosan is vál­lalták a szakmai kontrollt, a „szupervíziót”. A telefonos lelki segélyszolgá­lat kezdetben heti egy alkalom­mal — szombatról vasárnapra virradóan — indul, később pe­dig, amikor a megfelelő személyi utánpótlás biztosított, a hét több napján is működik majd. A posta jóvoltából minden hívás díjtalan. A szolgálat december 22-én este kezdi meg tevékenységét, és — te­kintettel az ünnepekre — decem­ber 25-én és 29-én is a vonal vé­gén lesz: este 19 és reggel 7 óra kö­zött hívható a 14-321-es számon...

Next

/
Thumbnails
Contents