Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-24 / 199. szám
tgyes namnyanaurdguH ju y0 cngcuuíciuiyci. H ÍRLAP, 1990. november 24., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN Sátánizmus Nyugat-Európában A magyar kriminalisztika történetében példátlan mezőko- vácsházai bűntény elkövetője feldarabolt kishúgának vérével „Sátán” feliratot rajzolt a falra. A rettenetes tett méltán váltotta ki a közvélemény irtózatát, ám egyben a világon egyre jobban teije- dő sátánkultuszra is ráterelte a figyelmet. A ’60-as évek végén és a ’70- es évek elején jöttek az első híradások Amerikából, ahol egymástól két teljesen eltérő sátánista irányzat hirdette tanait. A Kaliforniában alakult egyik szekta nem volt egy öldöklő társaság, bár a bosszúból elkövetett gyilkosságot nem ítélte el. Ők is a sátánt, a gonoszt tekintették istenüknek, és a keresztény tízparancsolat mintájára alkották saját törvényeiket. De a megbocsátás és a szeretet helyett rituális szertartásaikon, meztelen orgiáikon az élvezetekre helyezték a hangsúlyt. A Charles Marison nevével „fémjelzett” másik sátánista irányzat egyre radikálisabb eszméket hirdetett. A fanatikus Manson szellemi irányítója volt minden általuk elkövetett tömegmészárlásnak. Az ő parancsára gyilkolták meg Roman Polanski filmrendező feleségét, az állapotos Sharon Tate-et. Ez a szekta minden undokságot, szörnyűséget és kegyetlenséget felvállalt. Feketemiséiken teljesen hihetetlennek tűnő dolgok is előfordultak. Szertartásaikat általában olyan papok celebrálták, akiket eltávolítottak a keresztény egyházból. Nem véletlen, hogy a sátánizmus egyik legismertebb és legnépszerűbb rítusa a snsgya- lázás, hiszen a keresztényeknél a sír szent dolog. Csak azok számíthatnak a feltámadásra, akiket szentelt földbe temettek. A sír- gyalázások alkalmával a szekta tagjai feldúlták a sírokat, szétszórták a csontokat. A sátánisták úgy „kedveskednek” az általuk imádott gonosznak, hogy embereket „áldoznak” neki. Legújabban Angliában és az NSZK-ban tört ki a sátánkultusz, ami olykor hátborzongató rémtetteket produkál. Egy London melletti vidéki házban a sátánisták embereket gyilkoltak meg brutális módon, cseppnyi irgalom nélkül. A véres jelenetnek szemtanúja volt a 46 éves amerikai Jacquie Balodi, és miután jelentette a rendőrségnek, a szekta szabadlábon maradt tagjai bosz- szúból az ő két gyermekét is meggyilkolták. Egy évvel ezelőtt a Sunday Mirror számolt be arról, hogy egy 15 éves kamaszlányt a nagyanyja arra kényszen- tett, hogy szeretkezzék az ördögimádókkal. A gyermeklánynak nyolc alkalommal kellett abortuszt végeztetnie. A dologra természetesen egy idő múltán fény derült — a részleteket azok megdöbbentő volta miatt felesleges különösebben ismertetni —, s a rendőrség jóvoltából az öt fiatal sátánimádót és a nagymamát letartóztatták. Az is előfordult, hogy Anglia okkultista köreiben a nőket te- nyészkancaként „használták fel”. A feketemisék alatt teherbe ejtették őket, csecsemőiket pedig utóbb meggyilkolták. Egy anya szemtanúja volt annak, A horrorsztár Alice Cooper évi 30 millió márkát keres hogy gyermekét kegyetlenül lemészárolták, tudósít Diana Cora, a Childwatch nevű angol gyermekvédő liga elnöknője. A Reachout-Trust nevet viselő keresztény önsegélyező egyesület adatai szerint a feketemise alatt egy lánycsecsemőn más — normális ember számára felfoghatatlan — kegyetlenkedéseket műveltek. A kérdés angliai szakértői szerint nem kizárt, hogy az űgyne- vezett „black-metal” zenének is szerepe van abban, hogy a fiatalok a sátánizmus hódolói lesznek. Az olyan együttesek, mint a Black Sabbath (Fekete szombat), Black Widow (Fekete özvegy), Christian Death (Krisztus halála), Venom (Méreg), Exodus (Halál), Destruction (Rombolás) vagy az Iron Maiden (Vas- szuz) felszítják a hangulatot, felkorbácsolják az alantas ösztönöket. Alice Cooper, aki szívesen ünnepelteti magát az ördög fiaként, például harsányan kürtöli világgá: azért született újjá, hogy „detronizálja” a Földet. A Slayer (Agyonvágók) tagjai koponyákat fűrészelnek és vért fröcskölnek szét a színpadon. A W. A. S. P. — „hardrock” — csoport tagjai emberi agykoponyából ökörvért isznak a koncertjeiken. Alice Cooper üvöltözését géppisztolykattogás kíséri. A magasból egy életnagyságú, meztelen nőt ábrázoló bábu függ szétterpesztett combokkal. A Sex Pistols híreshírhedt dala, amely a hetvenes évek második felében a rockerek hitvallása lett (”Antikrisztus vagyok, anarchista vagyok, nem tudom, mitakarok, csak azt tudom, hogyan érjem ezt el: rombolni fogok”), ártatlan, csacska beszéd a Cooper fellépésein dübörgő agresszív felhíváshoz képest: „ Tagadjátok meg a csaló Krisztust!”, „Vár a pokoli”, „Öljetek megint! ”, „ Nézd, hogy hal meg a bébi”... És nincs egyetlen államügyész egész Angliában, aki beavatkozna, hogy megfékezze ezt a tomboló őrültet... Németországban a 14-17 éves ifjak között alakulnak egymás után boszorkányszekták. A Bild szemfüles riportere, Gerd Engel, aki ügyesen beépült egy iskolás korúak által létesített sátánhívő szektába, cikkében meghökkentő eseteket idéz, hogyan toboroznak új híveket az ördögimádók. Két 15 éves düsseldorfi fiút szellemidézéssel, alkohollal és kábítószerrel vettek rá arra, hogy „biológiai vizsgálat” céljából engedjék megcsapolni a vérüket. Hannoverben két 14 éves kamasz egy iskolatársát akarta beszervezni egy vérivásos ceremóniára. „ Egy este két férfi megragadott az utcán, betuszkoltak egy gépkocsiba, amelyben már volt egy fiatallány is, és bekötött szemmel elhurcoltak valami pincébe — meséli egy 17 éves fiú a riporternek. — Ott egy férfi, hogy bebizonyítsa nekünk a jelenlévő, ám láthatatlan sátán hatalmát, gombostűket szürkült a karjába, majd egy ösz- szetört üveg darabjait vájta a bőrébe. Szörnyülködve néztük a produkciót, de amikor menekülni próbáltunk, a szekta vezetője megfenyegetett: ha elmeséljük a látottakat, a sátán bosszút áll rajtunk. így kényszerítettek bennünket, hogy máskor is részt vegyünk a szekta feketemiséin. ” Minthogy megszaporodtak a sátánkultusz teijedésének jelei, a német rendőrség széles körű nyomozásba kezdett, hogy felderítse és felgöngyölítse Lucifer újkori híveinek bandáit. Dolgukat azonban nehezíti az, hogy a szekták tevékenységét sokkal nehezebb áttekinteni, mint pél* dául a kábítószeres maffiákét. „Az okkultista terep a legtitkosabbak közé tartozik — mondja dr. Wiesandanger német szektaspecialista. — Elsősorban azért, mert azokat, akik ki akarnak szállni, halállal fenyegetik. Ehhez jön még a sátántól való félelem. Egészen ritka az az eset, hogy egy kiugró kitárulkozna a rendőrségnek...” Zahemszky László Az amerikai elnök is szovjet órát hord? Japánban 180 dollárért árulják a szovjet órákat, a minőségük kifogástalan, és komoly keresletnek örvendenek. A hagyományos számlapú Rakéta márkát például a csökkent látóképességűek vásárolják előszeretettel. A Szovjetunió közel 30 éve értékesíti óráit a világpiacon. Most még az Egyesült Államok elnökének is egy sorozatgyártásban készülő szovjet órája van, ugyanolyan, mint amilyen a Szovjetunió elnökének. A szovjet órák legnagyobb külföldi eladója a moszkvai VREMEX cég, mely 18 óragyár termékeit értékesíti, ami a szovjet óraipar termelésének közel 70 százalékát jelenti. 1989-ben az óraexport összege 60 millió rubel volt. — Az órák világpiaca telített, ahhoz, hogy helyet találjunk rajta, komoly erőfeszítéseket kell tennünk — mondja Alekszej Rozskov, a VREMEX igazgatója. Néhány évvel ezelőtt olaszországi partnereink segítettek reklámokat elhelyezni tekintélyes folyóiratokban és katalógusokban, a világszerte ismert márkák, mint a Citizen, a Seiko és az Omega hirdetései mellett. Sikerünkben része volt annak is, hogy minden népszerűvé vált, ami szovjet. Jelenleg éppen ezért gond nélkül tudjuk értékesíteni szovjet márkájú óráinkat. A piac azonban szeszélyes, a VREMEX már a jövőre gondol. Alakítunk egy szovjet — angol közös vállalatot. A legkorszerűbb berendezéseket hozzuk be egy integrált termelés- szervezés és az ezt követő közös értékesítés érdekében. Ezenkívül hamarosan megkezdjük egy új óraszerkezet gyártását, mely univerzális, a legkülönfélébb méretekben állítható elő, ugyanakkor feleany- nyiba kerül, mint a jelenlegiek. Ez azonban már a j övő. Ä magyar vásárlók körében egyelőre nem népszerűek a szovjet órák. Hogy miért? A magyar üzletekben nem ugyanazok az órák vannak, mint a japánokban. A rubelelszámolású kereskedelem miatt a vállalatok a kereskedelmi haszon mindössze 10 százalékát kapták, míg a valutaelszámolásnál a 40 százalékát. Éppen ezért Nyugatra a legjobb termékek kerültek. Most megváltozik a kelet-európai országok közötti gazdasági együttműködés alapja, és 1991-től áttérünk a dollárelszámolásra. Az egyik lengyel céggel már aláírtunk egy szerződést erről, és hasonlóra készülünk magyar kollégáinkkal is. A VREMEX legújabb termékeivel egyébként az őszi BNV-n ismerkedhettek meg a magyar látogatók. A baj elkerülhető Összefogás a Bajhál-tó érdekében Wolfgang Grebl, az NSZK környezetvédelmi államtitkára egy Irkutszkban rendezett szimpóziumon kijelentette, hogy a Bajkál miatt érzett aggodalom oka a tó rendkívüli természeti szépségét és az egész emberiség számára fontos jelentőségét veszélyeztető szennyeződés. Ezért működik együtt két éve a tó megőrzésében a Szovjetunió és az NSZK. Az ilyen jellegű közös tevékenységnek már vannak tapasztalatai. Két évvel ezelőtt ilyen, vagy talán még rosszabb állapotban volt a Bodeni-tó. Svájc, Ausztria és az NSZK összefogásával jelentős mértékben javítottak Nyugat-Európa legnagyobb tavának állapotán. A szimpózium jegyzőkönyvében többek között leszögezik, hogy a legsürgetőbb feladat a tóba ömlő szennyvizek tisztítása, illetve a levegőszennyezés csökkentése, mivel a káros anyagok a levegőből is a vízbe juthatnak. A szovjet fél német technológia és technika segítségével két vállalat példájával kívánja bizonyítani, hogy az ipari szennyvizek és a levegőbe kerülő káros termékek megfelelő berendezésekkel teljesen ártalmatlanná tehetők. A lánya el sem akarta engedni... Ujságírónő, mint űrhajósjelölt Aíz űrhajósokat kiválasztó állami bizottság jóváhagyta a szovjet újságírók egy csoportjának űrhajóskiképzési tervét. A tudósítók között az egyetlen nő Szvetlána Omelcsenko, a Voz- dusnij Transzport (Légiközlekedés) lap munkatársa. — Hogyan sikerült bekerülnie az űrhajós jelöltek közé? — Amikor jelentkeztem a pályázatra, természetesen még csak nem is gondoltam, hogy a dolgok így alakulhatnak. Nagyon meglepett, amikor értesítést kaptam a második fordulóra. Sokáig gondolkoztam. Végül rászántam magam. Elsősorban azért, mert repülésbiztonsági kérdésekkel foglalkozom, s ilyen szempontból érdekel az út. Igen sok nálunk a repülőbaleset, különösen a repülőgépes mezőgazdasági szolgálatnál. A sérültek többsége amiatt pusztul el, mert túlságosan sokáig tart, amíg megtalálják őket. Zuhanáskor sérüléseket szenvednek, megfagynak, éhen halnak. Pedig az egész világon működik a bajbajutottak gyors felkutatását segítő „Kospas-Sapsat” rendszer. — Közismert, hogy az űrkutatási központban végzett orvosi vizsgálat nem is olyan egyszerű. Sok minden függ a jelölt hangulatától, táplálkozási szokásaitól, sőt még attól is, hogy sétált-e el- alvás előtt. Hogyan tudta megteremteni a legkedvezőbb feltételeket? — Semmiféle különleges feltétel nem volt. A vizsgálatok közötti szünetben végeztem szokásos munkám, vagy sorban álltam az üzletek előtt, hiszen otthon várt rám iskolás korú lányom. A centrifugában vagy a barokam- rában csak egy dologra gondoltam — vajon evett-e a lányom... — Mondjon néhány szót magáról... — A Csecsen-Ingus terület egyik kisvárosában születtem. Édesanyám oroszt tanított egy falusi iskolában. Édesapám a helyi katonai repülőtéren dolgozott. Miután leszerelt, újságíró lett. Halála után az újság vállalt védnökséget felettem. Továbbtanulási gondjaim éppen ezért nem voltak. Újságíró szakot végeztem a moszkvai egyetemen, majd a Vnukovói repülőtér lapjánál dolgoztam. Később sikerült elhelyezkednem az akkor alakult Légiközlekedés lapnál, ahol tudósító vagyok... — Miről szokott írni? Riporternek vagy publicistának vallja magát? — Inkább riporternek. Sorozatot írtam a szerencsétlenül járt pilóták megmentésének problémájáról. A már említett Kospas- Sapsat rendszer számunkra alig hoz valami eredményt, mivel a Szovjetunióban képtelenek megszervezni azoknak a bójáknak a gyártását, amelyek nélkül a rendszer nem lehet hatékony. Pedig filléres dologról van szó, de az ipar nem hajlandó gyártani. így hát nincs más hátra, mint részt venni az űrutazáson, hogy meghallgassák a szavamat... — Mi a legfontosabb feladata egy újságírónak a világűrben? — Rendkívül nagy szükség van minden ágazat humanizálására, különösen az űrkutatáséra. Az űrsikerek értelme az emberek szolgálata. Azoké, akik drága pénzt fizettek a sikerekért. A szakemberek is úgy vélik, hogy érdemes egy újságírónak részt vennie egy űrúton. Mi, űrhajósjelöltek egyhangúlag úgy döntöttünk, hogy az űrrepülésből származó minden jövedelmünket felajánljuk a Gyermekalap javára. — Mit fog csinálni egy újságíró a világűrben? — A pontos programot még nem határozták meg. Azt hiszem, ökológiai és orvosi problémákkal is kell foglalkoznunk.« Valószínűleg sor kerül egy hétnapos televíziós űrmaratonra, amelyben különböző országok vesznek részt. Az adás vezetője az űrhajón lévő újságíró lesz. — Mi a véleménye a repülő csészealjakról? Elképzelhetőnek tartja-e, hogy találkozik velük a világűrben? — A konkrét tényeket komolyan kell vennünk. Foglalkoztam ezzel a problémával. Archívumomban eddig még sehol nem publikált tanúvallomások vannak. A múlt év őszén az irkutszki területet szinte ellepték a repülő csészealjak. A légi diszpécsereket kiverte a hideg veríték. Több utasszállító gépet soronkívül le kellett szállítaniuk. Ahhoz azonban, hogy az ember egy repülő csészealjat lásson, nem kell a világűrbe repülnie. — Mit szólt a család, amikor megtudta, hogy űrhajósjelölt lett? — A lányom eleinte határozottan kijelentette: „Nem engedlek el!” Végül megenyhült, bár ma sem túlzottan lelkes. — Mi a kedvenc időtöltése? — Szeretem a halakat. Otthon van egy akváriumom. Kezdeményezésemre szerkesztőségünkben is tartunk néhányat. — A kedvenc étele..? — A tej. Mint minden szovjet asszony, én is sok mindenhez hozzászoktam. Tudok hús nélküli borscsot főzni, megiszom a cukor nélküli teát, és hideg időben is megvagyok bunda nélkül... (AN) Az autós korunk negatív hőse? A biciklisek meg jó fiúk... Védelmébe vette az autósokat Ignaz Kiechle német mezőgazdasági miniszter, mondván, nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy a sebességkorlátozás az autópályákon mérsékelte volna a széndioxid-kibocsátást. Kiechle sajtó- értekezletén kifejtette: igen helytelen, hogy lassan minden biciklis jó fiú, aki viszont autóban ül, az egyértelműen korunk negatív hőse. A miniszter mindazonáltalmegjegyezte, ha bebizonyosodik, hogy a lassúbb forgalom kevésbé károsítja a fákat, akkor természetesen támogatja a sebességkorlátozást. Kiechle közölte, hogy a környezetvédelmi erőfeszítések ellenére a savas esők tovább, még könyörtelenebbül pusztítják az erdőségeket. A megbetegedett fák száma az idén 16 százalékkal több, mint tavaly a volt NSZK területén, ahol pedig már 8 éve sokat tesznek a természet védelméért. Egy fát akkor nyilvánítanak betegnek, ha lombozatának egynegyedét elveszíti, természetesen természetellenesen, azaz nem ősszel.
