Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-23 / 198. szám

HÍRLAP, 1990. november 23., péntek MEGYEI KÖRKÉP 3. Találkozás Feldebrőn Elek István országgyűlési képviselő november 23-án, pén­teken a feldebrői polgármesteri hivatalban fogadóórát tart. A vá­lasztók ügyes-bajos gondjaikkal délután 15-től 17 óráig fordul­hatnak a képviselőhöz. Véradó ünnepség A társadalom megbecsülése jeléül november 21-ét a véradók napjává nyilvánították hazánk­ban. Ebből az alkalomból az elő­ző évhez hasonlóan a Zagyva­parti városban is ünnepséget ren­dez a Vöröskereszt városi veze­tősége és a vérellátó állomás. November 27-én délután a vá­rosháza nagytermében köszön­tik a véradómozgalom szervezőit és aktivistáit, majd fogadást is adnak számukra. Útépítés Mezószemerén A mezőszeremei községi ve­zetés intézkedése alapján 250 méteren a Partizán utcában fel- űjítják az utat. Az alapozáson már túl vannak. A korszerűsítés­sel a falu lakóinak kívánságát tel­jesítette az önkormányzat. A ter­vek szerint legközelebb a Kos­suth Lajos utca portalanítására kerül sor. Jubiláló iskola Fennállásának 25. évforduló­ját ünnepli az Egri 10-es Számú Általános Iskola. A tanárok és kisdiákok több napos program- sorozattal teszik nevezetessé ezt az alkalmat. A nyitóünnepséget már tegnap délután megtartot­ták, s elkezdődött a „választás”. Ma ügyességi versenyek, zenei vetélkedők, színházi előadások lesznek, és megválasztják a diák­igazgatót. Szombaton délelőtt 9-től iskolatörténeti kiállítás nyí­lik, majd 10 órától az egri Ke­mény Ferenc Körcsarnokban a város közönsége előtt is bemu­tatkozik az iskola. Ünnepi műsor lesz, s mivel az intézményben sporttagozatosok is vannak, ter­mészetesen sportvetélkedők, látványos bemutatók. Hatvani műzeumbarátok November 27-én 17 órai kez­dettel tartják a Hatvány Lajos Múzeum barátai soron követke­ző összejövetelüket az intéz­mény klubtermében. Az egybe­gyűltek tájékoztatást kapnak az időszerű kérdésekről, majd Né­meti Gábor tárlatvezetésével A hatvani tüntetés megtorlása 1950-ben című kiállítást tekintik meg. MHSZ-épületből fodrászat Gondol a lakosokra az eger- baktai önkormányzat. Eddig a helybeli lányok-asszonyok Eger­be jártak, ha új frizurára volt szükségük. Ezentúl más lesz a helyzet. A volt MHSZ épületé­ben egy helybeli vállalkozónak lehetőséget és támogatást adtak, hogy fodrászüzletet nyithasson. A szolgáltatások bővítésével a lakosság közérzetét szeretnék ja­vítani. A vállalkozókért A TIT Heves Megyei Egyesü­lete vállalkozók részére mene­dzserképző tanfolyamot indít. A januárban kezdődő kurzusra már most elfogadnak jelentkezé­seket. (Cím: Eger, Klapka u. 9. Telefon: 13-395.). A TIT Gyön­gyös Városi Szervezete is követi a példát, a gyöngyösi vállalkozók a Kossuth u. 1. szám alatt érdek­lődhetnek. Űttaían út Már megírtuk, hogy a gyöngyösi Rózsa utcában hosz- szú idő óta elképzelhetetlen a közlekedés, ugyanis gáz­vezetéket fektetni felnyitották, s mivel ódon vízvezeté­ket is találtak — amire nem számítottak —, a vártnál jó­val tovább járhatatlan az út. Most meg is mutatjuk: így néz ki. (Fotó: Szántó György) Kulturális vetélkedő Erdélyért Mint ismeretes, az október végi taxis blokád miatt kellett elhalasztani az Is­merjük meg Erdélyt! műveltségi vetélkedő elődöntőjét. S bár a csapatok egy része már akkor is készen állt a versengésre, a szervezők mégis úgy döntöttek, hogy egy későbbi időpontban meg az elődöntőt és a döntőt is. December elsején 10 órától Egerben, a Megyei Művelődési Központban tartják meg a Heves Megyei Művelődési Köz­pont, a Hírlap és a Dobó István Vármú­zeum közös rendez­vényét, melynek védnökségét az Er­délyi Szövetség látja el. A résztvevő kö­zépiskolás csapatok: Berde Mózsa, Tus­nád, Egri Góbék, Fellegvár, Muszuj, Wesselényi, Kós Ká­roly, Mikes Kele­men, Ábel /., Ábel II., Hétszilvafások, Irodalmi Kávéház, Kolozsvár, Napoca, Zsudevibikri, Beth­len Kata. A zsűri el­nöki tisztét Beke György író vagy Kö­teles Pál, az Erdélyi magyarság című fo­lyóirat főszerkesztője tölti be, továbbá a bí­rálók között lesznek a rendező szervek szakemberei: Schwalm Edit mú- zeológus, dr. Murvay Sámuel, az Erdélyi Szövetség megyei szervezetének elnö­ke, Ágyagási Dezső történész (a polgár- mesteri hivatal főelő­adója) és Jámbor Il­dikó, lapunk munka­társa. A verseny döntő­jén a fődíj az Exp­ressz Ifjúsági és Uta­zási Iroda által fel­ajánlott erdélyi kör­utazás. Emellett ér­tékes tárgy- és könyvjutalmakat osztanak majd ki. A szarvaskői különválásról Mint korábban már hírül ad­tuk: Szarvaskő lakosságának egy része petícióvalfordult az eg­ri városi ónkormányzathoz, s be­jelentette, hogy önállóan kíván­ják irányítani a település életét. A testület — miután tudomásul vet­te a kérelmet — úgy döntött, hogy egy bizottság vizsgálja meg a kü­lönválás lehetőségeit és feltétele­it. Az önkormányzati bizottság — dr. Gyurkó Péter képviselő irányításával — munkához lá­tott, s az első megbeszélések után megállapította: körvonalazódik a megoldás az önállósulásért in­dított lakossági kezdeményezés­ben. A szerdán megtartott ta­nácskozáson a bizottság tagjai, valamint az aláírásokat gyűjtő helyi aktivisták közös vélemény­re jutottak abban, hogy az „el­szakadás” számos bizonytalan- sági tényezőt rejt magában, s a jö vő év elejéig törvényesen aligha valósítható meg. A felek továbbá abban állapodtak meg, hogy a mostani hét végén ismét megkér­dezik a beadvány aláíróit az idő­közben törvényben szabályzóit új lehetőségről, a településrészi önkormányzat létrehozásáról és kérelmezéséről. Ez azt jelentené, hogy az egri városi önkormány­zaton belül maradva, annak döntésére, részben önálló önkor­mányzati testületet választhatna Szarvaskő lakossága. Ez a testü­let aztán — meghatározott kör­ben — maga látná el a városi kép­viselő-testület által átadott fel­adatokat, vezetője pedig tagja lenne az egri önkormányzatnak. Az üzletfelek először meglepődnek Huszonévesen igazgatói székben A privatizáció, a vállalkozá­sok korát éljük, és ez egyre több olyan fiatalnak ad biztos megél­hetést, aki mer kockáztatni, és természetesen valamennyi alap­tőkével is rendelkezik. Ma már bárki lehet ügyvezető egy kft. vagy betéti társaság élén, csupán „csak” pénz, szaktudás és vállal­kozószellem kell hozzá. Az azonban még mindig nem termé­szetes Magyarországon, hogy valaki 24 esztendősen ügyvezető igazgató legyen. Pedig létezik ilyen Heves megyében, méghoz­zá Gyöngyösön, a ColorTours Idegenforgalmi és Szállítmányo­zó Kft. élen, Kobzi Tamás sze­mélyében. Az már a beszélgetésünk ele­jén kiderült: nem szereti az igaz­gató elnevezést, ő csöppet sem régi vágású, nem tarja magát masnak, mint egy fiatal ügyveze­tőnek. — Kérem, árulja el, hogy ke­rülhet ma Magyarországon vala­ki ilyen fiatalon ilyen pozícióba? — Szerencsésnek tartom ma­gam, mert adódott egy olyan le­hetőségem, amelyet nem lehetett nem megragadni — feleli. — Tudniillik a Szolnoki Kereske­delmi és Vendéglátóipari Főis­kolán a diplomamunkámat a Mátra Volán kereskedelmi és idegenforgalmi tevékenységéről írtam. Tanulmányi szerződés kö­tött a vállalathoz, így már érthető a témaválasztás. 1989-ben ide is kerültem dolgozni. Rögtön az elején kemény feladatot kaptam, mert az utazási és fuvarvallalói iroda tevékenységét kellett átül­tetni egy egészen új vállalkozási formába, gazdasági számítások­kal indokolva. — Előnye, vagy inkább hátrá­nya származik abból, hogy ifjan lett főnök? Tárgyalópartnerei egyenrangúként fogadják-e ? — Az első pillanatban talán meglepődnek, amikor meglát­nak, ae úgy gondolom, sikerül eloszlatnom az életkorom okoz­ta kételyeiket. A dolgozók bizal­mára is igyekszem rászolgálni, elvégre a saját pénzüket bízták rám. A vállalkozás törzstőkéjé­nek a felét ugyanis a munkavál­lalók adták össze, a Mátra Volán pedig apportként 11 bérautóval és az iroda berendezéseivel lé­pett a vállalkozásba, amiért 50 százalékban részesül a haszon­ból. — Hogyan vázolná üzletpoli­tikájuk lényegét? — Tudjuk, hogy mi vagyunk az utasokért, és mindent meg kell tennünk, hogy legközelebb is el­jöjjenek velünk. A pillanatnyi előnyökért nem rúgjuk fel a tar­tós kapcsolatainkat. Az 50 dollá­ros valutakeret korlátoz, behatá­rol sok mindent, és a minőségi turizmusra sajnos, továbbra is kevés az igény. Terveink között szerepel, hogy segítjük — prog­ramok szervezésevei, utaztatá­sokkal — a szakszervezeti üdülé­seket, a téli szezonban kedvez­ményes sítúrákat szervezünk a Tátrába. S talán kedvező fogad­tatásra talál legújabb tevékeny­ségünk: az, hogy görög és olasz appartmanokat forintért kíná­lunk majd. Korcsog Béla Környezetünk a XXI. században A fenti címmel hirdetett pályázatot a gyöngyösi Török Ignác Gyermek-Szabadidőközpont. A je­lentkezőknek arról kellett írni: milyennek képzelik el a Földet túl a 2000. éven. Műfajilag kötetlenül — novellában, regényrészletben, versben, sci-fiben, jelentésben, balladában — alkothattak. Az eredmé­nyeket az egészségnevelési héten, néhány napja hir­dették ki. Nem rangsoroltak első, második, vagy harmadik helyezést: kiválasztották a hét legjobb al­kotást. Ezek a következő pályázók nevéhez fűződ­nek: Dobróka Péter (Detk), Forgács Zita (Kará- csond), Szőke József (Gyöngyösoroszi), Tábi An­namária (Gyöngyöspata), Matalik Ignác (Gyön­gyöspata), Ender Kornélia (Gyöngyös, 4. Számú Általános Iskola), Juhász Edit (Karácsond). A pályamunkákból rövid részleteket közlünk legközelebbi — Gyöngyös és körzetéről szóló — ol­dalunkon: november 29-én, csütörtökön. Gazdakörökbe várják a magántermelőket Új érdekvédelmi szervezet, a Magyar Gazdakör létrehozásának hírét kaptuk Füzesabonyból. Mint Gulyás László magángazdálko­dótól megtudtuk, egy holland példa adta az ötletet a szervezéshez. Egy holland kormánysegély részeként kapott lehetőséget szakmai ta­nulmányútra húsz-húsz magyar kertész és állattenyésztő, hogy meg­ismerkedjen a vendéglátó ország agrártermelésével. A résztvevők ennek kapcsán arra a következtetésre jutottak: a magyar gazdatársa­dalomnak szervezetté kell válnia, hogy megteremthessék a termelés és a piac összhangját, egyeztessék érdekeiket, s a mindenkori agrárveze­téssel egyenrangúpertnerként tárgyalhassanak ügyeikben. Mindezek szellemében fontosnak tartják, hogy ne „felülről szervezett szövetsé­gek és hitelüket vesztett emberek képviseljék az érdekeiket, hanem maguk a gazdák tömörüljenek szövetségbe, s a valóban gazdálkodó, a napi gondokat a saját bőrükön érző emberek maguk közül válasz­szák meg képviselőiket, vezetőiket”. Lényeges még, hogy a gazdakö­ri szervezet minden párttól függetlenül működjék majd. A gazdák — mint megtudtuk — hét személyből álló választmányt bíztak meg, hogy környékükön kéijék ki az érintettek véleményét, s kezdjék el a szervezést. Ezután kívánják összehívni a jelentkezőket egy országos értekezletre, hogy ott sor kerülhessen a vezetőség meg­választására. Szűkebb hazánkban az alábbi címen érhetik el az érdek­lődők a szervezőket: Füzesabony, Madách u 5. 39/41-223. Szombaton délelőtt: Magyar Tájak­nyitány Immár kilencedik alkalommal rendezi meg a Hatvani Galéria a Magyar Tájak című országos fes­tészeti biennálét, amelyen ezút­tal is csaknem száz művész szere­pel alkotásaival. Az ünnepélyes megnyitó szombaton délelőtt fél 12 órakor lesz az emeleti kiállító­teremben, s ezen Szinyei András polgármester mond köszöntő beszédet. A kísérő műsorban Makarész Rita és Bőze Réka, a Bajza gimnázium diákjai szere­pelnek, majd sor kerül az arany-, ezüst-, bronz diplomák és a dijak átadására, amelyet részben hat­vani intézmények, részben a me­gyei vezetés és a Magyar Köztár­saság Művészeti Alapja ajánlott fel. Kettős gyémántlagzi Örömteli családi esemény színhelye lesz vasárnap idős De­ák József és felesége, Berényi Erzsébet Horváth Mihály úti családi otthona. Gyermekeik, unokáik, dédunokájuk társasá­gában gyémántlakodalmukat ülik, délben pedig a belvárosi templomban eskümegerősítő ju­bileumi áldásban részesülnek. A matuzsálemi korú „vőlegény” egyébként élete dolgos évtizede­iben vezető postai főellenőrként dolgozott, majd mint a hírlap­osztály vezetője ment nyugdíjba. Mellesleg azt is elmondhatjuk róla, hogy példás cselekvőkész­sége megbecsüléseként a posta­főigazgatóság érdemérmével tüntették ki, amire Miskolc ható­sugarában kevés példa volt még. A mama viszont mindmáig a csa­ládi otthon melegének az őre, háztartásbeliként nevelte fel Pis­ta fiát, aki az Avas Bútorgyár igazgatójaként ment nyugdíjba, az ifjabb, József pedig a Mátravi- déki Cukorgyárak műszaki igaz­gatóhelyetteseként dolgozik Hatvanban. Fiuk közgazdász, menyük pedagógus, így jó ke­zekben vannak az unokák, s az egy szem dédunoka. Mit kívá­nunk a gyémántlakodalmasok­nak? Persze további jó erőt, egészséget, s hogy a hatvani pos­tahivatali hírlaposok is olyan szintre jussanak munkájuk so­rán, ami őket szintén méltóvá te­szi a helyi újságolvasók megbe­csülésére, netán a posta-főigaz­gatóság kitüntetésére is...! Egyébként, ahogyan Pálos Fri­gyes prépost úrtól értesültünk, egy hete hasonló gyémántmeny- nyegzős áldásban részesült Ku- lics János és Sisa Anna, Deákék vasárnapi • gyémántlakodalmát megelőzően pedig Nagy Istvánt és Kövesdi Juliannát illeti arany- mennyegzős áldás. (m.gy.) Forró-e a talaj az Egri Vasöntödében? (Folytatás az 1. oldalról) Persze, nyilvánvaló, hogy a jég­hegy csúcsán történt változás ön­magában még kevés az előbbre- lépéshez. A kollektíva összefo­gása, a szemlélet átalakulása szükségeltetik. Két területen kell sürgősen lépnünk. A bennünket elhagyó szakembereinket vissza kell csábítanunk, kerül, amibe kerül. Csak így képzelhető el a minőségi ugrás. A gazdaságtalan termékek gyártását a szerződé­sek teljesítése után be kell fejez­nünk. Ne azért dolgozzunk, hogy elfáradjunk! Ha mindezek sem hozzák meg a várt eredménye­ket, drasztikus lépésre szánjuk el magunkat: csökkentjük a létszá­mot. Meggyőződésem, hogy vál­lalatunk úgy is megállná a helyét, képes lenne a mostanihoz hason­ló teljesítményekre. De nem sza­bad elfeledkeznünk arról, ha az egyik kéz elvesz, a másiknak ad­nia kell. Érdekeltté kell tenni anyagilag az embereket, mert csak így követelhetünk nagyobb fegyelmet. Bár dőreség lenne az elmúlt néhány nap tapasztalatai­ból messzemenő következteté­seket levonnunk, észrevehető a hozzáállás javulása. Mérhető a mennyiségi növekedés. A szép­séghiba az, hogy a selejtek száma nem csökkent. Ennek mértéke viszont nemcsak a kétkezieken múlik, hiszen valakiknek meg kell tanítani őket az ésszerűbb, hasznosabb munkára. A gép­park fejlesztése időszerű lenne, de saját erőből erre egyelőre nem vagyunk képesek. Folynak tár­gyalások vegyes vállalat alapítá­sáról, de megegyezés még nem született. — Van-e elég megrendelésük, hiszen ezek nélkül — a tervek bármilyen szépek, kecsegtetőek lehetnek — meglehetősen ingo­ványos talajon járnak... — Az esztendő hátralevő ré­szében jócskán lesz dolgunk. Csak győzzük a tennivalókat. Reméljük, jövőre nem mara­dunk le a piaci versenyfutásban. — Aligha árulunk el titkot, ha azt mondjuk, az embereket leg­inkább az foglalkoztatja, fizetés-- kor milyen vastag a boríték. — A termelékenység lényeges javulása bizonyságul szolgálna arra, hogy a csapatban van még erő, léteznek tartalékok. A leg- ütóbbi gyűlésen megígértem, ha ezt tapasztalom, semmi akadá­lya annak, hogy december utolsó munkanapján előleget vegyenek fel a melegüzemi pótlékból. Kérdés persze, hogy milyen a hangulat az üzemben. Az átlag- kereset ugyanis nem haladja meg a 6-7 ezer forintot, s ebből ma már meglehetősen vékony ke­nyérre telik. Gál János munkás tagja volt az előző küldöttgyűlés­nek, de ezúttal nem választották meg. — A többség tisztában volt azzal, hogy előbb vagy utóbb vál­toztatások szükségesek. Ezért nem ért váratlanul bennünket a személycsere. Hubai János ga­ranciát jelent arra, hogy a sor­sunk jobbra forduljon. — Ehhez viszont alaposan meg kell fogniuk a munka végét... — Az igazság az, hogy nagyon keveset keresünk. Szóval pénz kellene! Természetesen nem gondoljuk, hogy néhány nap alatt megváltható a világ, lehet, hogy hónapok, sőt évek szüksé­gesek ehhez. De nekivágunk! Az elhangzottak azt jelzik, hogy a felröppent hírek nem áll­ják meg a helyüket. A vállalat sorsa pedig a közösség kezében van. S talán eljön az az idő, ami­kor nemcsak azért dolgoznak, hogy elfáradjanak... Molnár Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents