Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-20 / 195. szám
HÍRLAP, 1990. november 20., kedd FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. A piac törvényeit nem lehet kiiktatni... Nem savanyodik meg a füzesabonyi tej Kerecsendiek Kézdiszentkereszten Ez év nyarán kerültek baráti kapcsolatba a kerecsendiek az Erdélyben élő kézdiszentkeresz- tiekkel, ugyanis a Heves megyei község akkor fogadta az ottaniak négytagú delegációját. Nos, a vi- szontlátogatásra november 21-e és 25-e között kerül sor. A kerecsendiek küldöttségét a polgár- mester vezeti majd. Erdélyben rögzítik a további együttműködés feltételeit is. Többek között szeretnék elérni, hogy jövőre 20- 20 fiatal csereüdültetésére kerüljön sor. Faluvédő egylet Demjénben November 6-án alakult meg Demjénben az a faluvédő egylet, melynek két célja van: egyrészt önvédelmi csoport, másrészt pedig sport- és vadászklub működik majd keretei között. Mindezt az tette aktuálissá, hogy a helybeliek arra számítanak, a község visszakapja majd a határában elterülő földterületeket, amelyek jelenleg a tsz tufajdonában vannak, és akkor a vadállomány védelme és a vadszaporítás fontos feladatuk lesz majd. Az önvédelmi csoport tagjai pedig azt tervezik, hogy minden éjszaka járő- röznek a közbiztonság megóvásáért, mégpedig a körzeti rendőrségi megbízott vezetésével. Tervezik, hogy a tagok feleségei számára is létrehoznak egy klubot az egyleten belül. A diszkó látványossága A Füzesabonyi Városi Művelődési Központ november 24-i, szombat esti diszkójának két népszerű vendége is lesz: Papp Rita és Bodnár Attila, akik a Modern System együttest alkotják. A tizenévesek kedvencei hatvanperces látványos show-val szórakoztatják majd a közönséget. Olvasóink többsége biztosan emlékszik még arra, hogy e hasábokon foglalkoztunk a füzesabonyi állattartók problémájával, miszerint egyre nehezebb, s egyre több akadály gördül a megtermelt tej.eladása, értékesítése elé. Az érdekeltek akkor a megválasztandó városi önkormányzat álláspontjának megszületéséhez, de legkésőbb ez év decemberének 31. napjához kötötték a mostani állapotok fenntartását: azaz az idén az egri tejüzem még begyűjti, illetve felvásárolja a tejet, s amennyiben a helyi áfész tőlük rendel árut, még négyszázalékos nagyüzemi kedvezményt is biztosítanak. Jövőre már nem. Nos, azóta jó néhány hét eltelt, és közeledik az év vége is, ezért rákérdeztünk a két legilletékesebbre, az önkormányzatra és az áfészre: született-e valamilyen megállapodás, „kifut-e a tej Füzesabonyból”, avagy ott savanyodik meg? A helyi városi önkormányzat álláspontja rövid és tömör. Nem avatkozik közbe, mert nem avatkozhat bele két vállalat, két cég vitájába. Nekik az a legfontosabb, hogy Füzesabony ellátása — tejből, vajból, kenyérből és más alapvető élelmiszerekből — biztosítva legyen. Támogatják a szabad kereskedelmet, a piac törvényei szerint. A Füzesabony és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet véleménye ennél több, már csak azért is, mert szerintük az egriek úgy tüntetik fel a dolgokat, mintha a „fennálló helyzet egyik előidézője” a szövetkezet lenne. — Elítéljük a minden piacgazdaságtól idegen megközelítési módot — mondja az áfész elnöke, Nagy Zoltán, amikor kikérjük véleményét, s az eltelt idő történéseiről ejtünk szót. — Napjainkra a tej és a tejtermékek iránti fizetőképes lakossági kereslet visszaesése a jellemző. S ez a körzetünkben is így van. Ennek nem mi vagyunk az előidézői, nem mi tehetünk arról, hogy a lakosságnak egyre kevesebb a pénze a vásárlásra. Emellett az egri tejüzem jelentős piaci pozíciót veszített területünkön, amely körülbelül három éve tart. Ennek számtalan oka van, nem szeretném részletezni, mert nem célunk, hogy a partnereinkkel való vita rendezését egy napilap hasábjain oldjuk meg. — Mi viszont szívesen helyt adunk a véleményeknek, hogy az olvasók, így a füzesabonyiak is tisztán lássák a helyzetet. — Köszönjük a lehetőséget, de arra nem érzünk feljogosítást, hogy egy másik cég belügyeibe beavatkozzunk. A Borsod-He- ves Megyei Tejipari Vállalat vezetői majd két hete felkeresték szövetkezetünket. Az őszinte, jó hangulatú megbeszélésen kijelentettük: a piaci versenyfeltételei között szívesen látjuk beszállítóként a vállalatot, azonban kérésüknek — amely szerint a központunk tiltsa le más szállító, így a tiszafüredi Kuntej tevékenységét a területünkön — nem tudunk eleget tenni. A szövetkezet elnöke és vezetése sincs ma már olyan helyzetben, hogy a vállalkozási formában működő üzleteinket, az egyre függetlenebb üzletvezetőket hatalmi szóval utasítgassa. A mi feladatunk a lakosság biztonságos ellátása: időben, meny- nyiségben, minőségben és választékban egyaránt. A Kuntej Közös Vállalat az említett 2-3 év alatt — az egri tejüzem mellett, esetenként egymást jól kiegészítve — megbízható, korrekt partnernek bizonyult mind a boltvezetőink, mind a lakosság megelégedésére. Egyébként is, a Kuntej annál több tejet vásárol fel megyénkben, mint amennyit értékesít a területünkön. — Mi hát a megoldás? — Nem mi, hanem az eltelt évtizedek bizonyítják, hogy képtelenség kötelezően előírni a beszerzési forrásokat, kényszerpályán összekapcsolni a piacidegen megoldásokat. Ez elméletileg még támadható. Ha ilyesmit elfogadnánk, akkor a sütőipari, a húsipari vállalatok holnap joggal követelhetnék a búza, illetve a sertés felvásárlásának és a késztermékek lakossági értékesítésének, csatornáinak merev kijelölését, központilag történő korlátozását. Amennyiben az egriek a tej felvásárlását továbbra is a fenti feltételekhez kötik, szövetkezetünk — anélkül, hogy teljes egészében vállalná a termelők problémáját — szívesen partner lesz, segít megszervezni községenként a kannás tej árusítását, más felvásárló partnerek felkutatását, stb. Az emlékezetes „taxisblokád” idején így csináltuk, s a lakosság nagyon elégedett volt... Nem tétlenkedik az önkormányzat... Régi óhajok teljesülnek Mezószemerén Az elmúlt hét közepén harmadik alkalommal tartottak ülést Mezőszemere választott képviselői. Bukta Ferenc polgármester örömmel adhatott számot többek között arról, hogy az elképzeléseiknek megfelelően halad a község fejlesztésére kidolgozott programjuk megvalósítása. Egy hete adták át például a majdnem négymillió forintból épült postahivatalt, de e hét közepére — az időjárástól függően — befejezik az útfelújítást 250 méter hosszan a Partizán utcában is, s ezáltal megszűnik az évtizedek óta átkozott „sárdagasztás” ezen a területen. Bővítik az orvosi rendelőt egy szobával, valamint kisebb gyógyszertárral, amelynek hiányát nehezen viselték el a falu betegei. A felújítási munkálatokat az egészségházzal együtt folytatják, mindkét épületben hideg-meleg vizes blokkot szerelnek be. Az 1800 lakosú község megnyugvásul vette tudomásul, hogy az építők hozzáfogtak egy körzeti rendőriroda kialakításához is. Azt szeretnék elérni ezzel, hogy a falunak önálló rendőre legyen, mert az az igazság: szinte nem telik el olyan hét, hogy valami „zűr” ne fordulna elő a településen. Van, amikor az ide tévedt bőrfejűek mutatják be az esti harangszó után „feltúrázott” motorkerékpáijaikkal mutatványaikat, van, amikor az ittasok kapnak össze, és verekednek. Jó két hete történt a csecsemőgyilkosság (írtunk az esetről, az anya elvérzett), a minap pedig az egyik legénynek támadt lövöldöző kedve. Szerencsére időben sikerült minden baj nélkül lefegyverezni a fiatalt. A békésebb események közé sorolható, hogy hamarosan átadják a vezetékes vízhálózatot. Egerfar- mossal közösen állják az 50 millió forintos számlát; ebből a pénzből 23 kilométeren sikerült a víz vezetéket lefektetni. Jövőre, amikor kitavaszodik, porta- lanítják a Dózsa és a Rákóczi utat. Tervezik azt is, hogy Egerfarmos, Szihalom önkormányzataival, szövetkezeteivel összefogva tejpalackozót, tejivót és tejboltot építenek 1991-ben. Itt a három község tejtermékeit árulják majd, hogy vigyázzanak a jó minőségre, és a már jelentkező tejmizériát is megszüntessék. Tháliát e városban is várják „Ejha, csak nem színház lesz Füzesabonya ban?” — kérdezte és hirdette a plakát, amelyet a város utcáin olvashattak a járókelők. A tarkabarka betűk az Egri Színműhely előadását hirdették, amelyet a Fidesz szervezett. A társulat nagy sikerrel mutatta be a közelmúltban a művelődési központban Ba- ranyi Ferenc A lónak vélt menyasszony című vásári komédiáját, és a Veszélyeztetett gyerek című kabaréjelenetet. E két darab nagy sikert aratott a helybéli publikum előtt. — Miként értékeled a fellépéseteket egy olyan városban, amelyet — amint ez köztudott — a sikeresebb művészek rendre elkerülnek? — kérdeztem dr. Ungvári Tamást, az önálló egyesületként működő színjátszó csoport titkárát. — Mostani szereplésünk az érdeklődés mértékének felmérésére is szolgált. Sajnálatos, hogy az októberre meghirdetett előadásunk az előre be nem jelentett benzináremelés, valamint az azt követő blokád miatt elmaradt, így arra csak később kerülhetett sor. Közel kétszázan jöttek el megnézni minket, s ez egyértelműen azt jelenti, hogy igény van a színielőadásokra. Szeretnénk a közeljövőben egy egész estét betöltő darabbal — a szerzője: Sütő András —, a Vidám siratóval is meglepni a helyi publikumot. — Van-e lehetőségetek arra, hogy a kisebb településeken is bemutatkozzatok? — Az Egri Színműhely szeretne minél több olyan helyre eljutni, ahol profi társulatok nem játszanak, mert anyagi és technikai okok miatt nem tudják őket fogadni. A csoportunk mozgékonysága és alkalmazkodóképessége révén igyekszik betölteni ezt az űrt. Olyan darabokat szeretnénk eljuttatni a vidéki közönséghez, amelyek szerzőjük vagy témájuk révén ismertek, népszerűek, így széles rétegek számára lehetnek vonzóak. Szajlai Csaba Cipőipari kisszövetkezet — túl a fénykoron * 1 a i •• //• i •• rr • Ahol a könnyűipar nem könnyű ipar. — Most egyik napról a másikra élünk — mondja Grégász János, a Füzesabonyi Cipőipari Kisszövetkezet elnöke, aki kezdetben nem nagyon akar ráállni a beszélgetésre, ugyanis azt mondja, nincs mivel dicsekedniük. A szövetkezet jelenlegi formájában 1987 óta működik, előtte szélesebb volt a profiljuk, hiszen javítórészlegeket tartottak fenn Erdőtelken, Poroszlón, Sarudon, Szilvásváradon, sőt, még túrajáratokat is indítottak. Később azonban a régi szakemberek közül sokan kiöregedtek, nyugdíjba mentek, és nem is volt üzlet a javítás, mert az emberek nem vitték suszterhez az elnyűtt lábbeliket, hanem kidobták, s újat vettek. Most, hogy már nem tudnak újat venni, megint kedveznének a körülmények a javítórészlegek létrehozásának, ám ehhez újabb befektetésekre volna szükség, hiszen a régi helyiségeket felszámolták. így azonban nem éri meg a vállalkozás. A cég fénykora — az igazgató" elmondása szerint — a ’70-es években volt, ekkor jéghokihoz, műkorcsolyához való sportcipőket gyártottak, és ezeket exportálták Nyugatra: Svédországba, Svájcba, az NSZK-ba, Hollandiába stb. Ez a piac azonban nagy hirtelen megszűnt, ugyanis a román és a csehszlovák ipar kiszorította a magyarokat, hiszen olcsóbban tudta előállítani e termékeket. Jelenleg mindennapi viseletre szánt fiú, lányka és férfi zárt cipőket gyártanak velúrból és természetes barkásbőrből, s ezeket csak belföldön értékesítik. Termelői áraik — Grégász János véleménye szerint — a lehető legalacsonyabbak, aminek oka az alacsony önköltség, illetve az olcsó munkaerő. A kisszövetkezet mintegy hetven dolgozójának átlagbére mindössze 6700 forint. Bőrcipők esetében az átlagos termelői áruk 800 forint, ehhez adódik hozzá az áfa és a kereskedelem haszna. Tavalyi árbevételük 36,5 millió forint, az idei év végére 48 milliót terveznek, sebhez 70-80 ezer pár cipőt kell gyártaniuk. Ebben az évben 1 millió forint nyereségre számítanak. Legnagyobb megrendelőik a Dunántúli és a Corso Cipőkereskedelmi Vállalat, de magán- vállalkozókkal is kapcsolatban vannak. Komoly problémát okoz a Füzesabonyi Cipőipari Kisszövetkezetnek, hogy igen rosszak a rendelési határidőik: a fél év negyedévre szűkül. Az 1991-es esztendő első felének összes rendelését például március . 31-ig kell teljesíteniük, a következő három hónapban pedig már raktárra dolgoznak. így nem tudnak időben fizetni az alapanyaggyártóknak, és arra kényszerülnek, hogy hitelt vegyenek föl, ami — a késedelmi kamatok jelenlegi emelkedésével — egyre rosszabb helyzetbe hozhatja őket. — Jó közepes belföldi üzem a miénk — mondja az igazgató nem túl derűsen. — Nincs mire jubileumi közgyűlést tartanunk az idén. Dolgozóink kilencven százaléka öt évnél régebben van a szövetkezetben, és részben hűségből tartanak ki ennyi pénzért. A másik „megtartóerő” pedig az, hogy nem tudnának hol elhelyezkedni, ha itthagynák a céget. Él kell mondanom, hogy 1987 óta a nyereségünkből egyetlen fillért sem vettünk el fejlesztési alapra, hanem mindent a bérre fordítottunk. Az idei évben már volt egy 13 százalékos bérfejlesztés, így jön ki a 6700 forintos átlag. S bár a a fizetés alacsony, a szalag mellett keményen meg kell dolgozni, szinte ki vannak zsigerelve az emberek. Ha ezt nézzük, igazán nem állíthatjuk, hogy a könnyűipar nálunk „ köny- nyűipar” volna... Lakások az új betelepülőknek Egerfarmos élni akar Nepomuki Szent János szobra — ki tudja, mióta — vigyázza a falut, mutatván az utat észak és dél felé. A hegyek irányába Me- zőszemerén, Szihalmon át, a 3-as műút felé autóbusszal is könnyen eljuthat a járókelő, hanem a két puskalövésnyire lévő szomszéd — Mezőtárkány — belátható, de alig elérhető messzeségben van. Errefelé ugyanis vége a kövesútnak, sem busz, sem személykocsi nem juthat tovább, és a vendégmarasztaló őszi sárban bizony még a drótos is visz- szafordulhat. — Eddig, és ne tovább! A végeszakadt út még csak a . kisebbik baj lenne, a nagyobb az, hogy a kilátástalan „zsákutca” miatt az elmúlt negyedszázadban közel „félezerrel” csökkent a lélekszám, és az otthon maradt 850 falubelinek közel kétharmada is nyugdíjas, idős ember. — Kihaló falu vagyunk! Ezt Poczok Sándor mondja, a polgármester, aki 48 éves, három gyerek apja, és aki a közelmúltban szabadon választott hét képviselő-testületi taggal együtt makacsul elhatározta, hogy keresztülviszik a község akaratát: életre keltik Egerfarmost! Mindig kedveltem a jó irányba törekvő, elszánt, makacs embereket, akik sokakat tudva maguk mögött, vállalni képesek az elővédharcot. — Negyven ház volt üres! Roppannak a szavak, mint golyók az üvegen... Tovább szőve azokat kiderül, hogy az elöljáróság most erőlködik új „telepesek” meghonosításán. Erdélyieknek, a Hortobágy vidékéről ide kívánkozóknak adták el az üres otthonok nagy részét, többnyire fiatal családoknak. Csemetéket ültetnek az öreg erdő közé... — A két buszosunk is erdélyi fiú! Ugyan ki ne kapná fel a fejét ilyen bejelentésre, miközben a szitáló őszi esőben a faluját mutatja be a polgármester, az öregek otthonát, ahol a termelőszövetkezet hajdani alapító nőtagjai éppen csigatésztát gyúrnak a saját részükre, enyhítve ezzel is a költségvetés gondjait. — Önálló orvosi státuszt is szeretnénk! Megszavazta a falu, hogy házanként egy-egy százassal hozzájárul az orvos fizetéséhez, alátámasztva a szentenciát: segíts magadon, az Isten is úgy segít! Haza kellene hozni — előbb-utóbb — a felső tagozatot is, de az óvodának a jövő esztendei költségvetése még bizonytalan... Tízlépésenként állítja meg hol egyik, hol a másik falubeli a polgármestert, alig győzi az elnézést kérni. — A termelőszövetkezettől várjuk és kapjuk a segítséget. A napokban meghívott minket — a három polgármestert — Nagy János tsz-elnök egy baráti beszélgetésre, ahol kiteregettük egymás előtt a jövő gondjait. — Mire jutottak? — Közös nevezőre! Arra, hogy bajainkat megosztjuk egymással, és felvesszük a harcot szegénységünk hétfejű sárkányával... Nagyot cuppan a sár a talpunk alá rakott deszka alatt. A volt pedagógus szolgálati lakást varrodának alakítják éppen, most szerelik a neonarmatúrákat, s a modem varrógépek is itt sorakoznak. — Az új elöljáróság első sikeres akciója: tizenkét fős varroda ugyanannyi munkanélküli fiatalasszonynak, hatszázezer forintos kedvezményes tsz-hitellel. Korszerűsíteni és egyszerűsíteni szeretnék a falu ellátását, az alapélelmiszerekhez való jutást. Megannyi ötlet, elgondolás van még a tarsolyban. Az egerfarmosi polgármesterrel folytatott beszélgetés és a faluban eltöltött idő meggyőzött arról, hogy ha nagyon nehéz esztendőknek is nézünk elébe, de a Rima menti — hajdan halódó — falu most talpraállásra, önállóságra készül. Koronázza siker, és kísérje szerencse a vállalkozást... A szalag mellett keményen meg kell dolgozni Vevőre várakozó lábbelik (Fotó: Gál Gábor)
