Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-19 / 194. szám
Budapesti székhelyű, hanglemezkiadással foglalkozó vállalat felvételre keres Heves megyébe ügynököket. Teljesítménytől függő, kiemelkedő kereseti lehetőség. 20 m2-es tárolóhelyiséggel rendelkezők előnyben. Jelentkezni a Multimédia Kft.-nél lehet. Cím: 1056 Budapest, Belgrád rkp. 21. Telefon: 1179-488* ^ r—:---------------1 V ILÁG NYELVISKOLA 1 Nyelvtanfolyamok mindenkinek! Angol, német, francia, spanyol, olasz, görög nyelveken. Kedvező ár, jó tanárok, kis csoport. Eger, Zalka M. u. 35. Intenzív angol nyelvtanfolyamot indítunk kezdő és haladó szinten, 60 órában. A tanfolyam díja +tankonyv 4000 Ft. Érdeklődni: a 36/19-037 telefonszámon, 13 óra után. r Ismét ^ borvásár a Mezőgazdasági Szakközépiskolánál 1990. november 20-tól, amíg a készlet tart. Fehérbor 50 Ft/liter Vörösbor 55 Ft/liter Minőségi bor 60 Ft/liter Pálinka 300 Ft/liter Értékesítési napok: kedd, szerda, csütörtök 15 — 19 óráig. Helye: Eger, Kisvölgy u. 46. (Borozó mellett). Zöldség-gyümölcs órától a csebokszári piacon, illetve mindennap 8 — 15-ig a Kistályai úti pincénél. (Az értékesítés helye . táblával jelölve.) a J X. Antikvitás vásárol márkás kisbútort, perzsát, szobrot, festményt, hagyatékot, egyebet. Modern lakberendezés adás-vétel is. Megbízható kereskedővel kössön üzletet. Becslés. Gyöngyös, Vachott u. 8. Telefon: 37/13-380. Pr. Ringelhann György, Eger polgármestere: „Minden reggel nagyon várom és szívesen veszem kezembe ezt a lapot!” Z"-'\ KEDVEZMÉNYES VIRÁGVÁSÁRT rendezünk AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN 1990. november 22-én, 12 órától 1990. november 23-án, 8 órától. A MERCURIUSCSEKKEK BEVÁLTHATÓK! VÁROSGONDOZÁSI ÜZEM, v *3 HÍRLAP \ Kisiparosok, egyéni és társas vállalkozások, közületek, FIGYELEM! HIRDESSEN a 35.000 példányszámban megjelenő HEVES MEGYEI TELEFONKÖNYVBEN. Megjelenése 1991. év közepére várható. Hirdetésfelvétel, tájékoztatás: MAHIR Miskolc, Uitz B. u. 1 - 3. Telefon: 46/26-600. A jelentkezés határideje: 1991. január 15. ^ Miskolci Távközlési Igazgatóság ^ Német világcég Heves megyei irodája keres sok szabadidővel rendelkező, kreatív, tárgyalóképes fiatal hölgyeket, urakat marketingügynöki munkára! Kiemelt feladat, kiemelt jutalék! Jelige: „Imac Eger, Pf. 2: Kocsit veszek — Igaz, hogy kocsit veszel? — kérdezte Szabó Gyuri, hivatali szobatársam. — Igaz — válaszoltam halált megvető bátorsággal. — Nagy marhaság! Pont most?! Amikor dühöng az Öböl-válság?! — Nézd — magyaráztam -, még egy év, és ötvenéves leszek. Ha most nem kezdek el vezetni, már soha nem fogok. Megszereztem a jogosítványt. Belevágok. — Nagy marhaság. Naponta emelik majd a benzinárakat. — Mit hallok, autót vásárol? — érdeklődött kegyes leereszkedéssel a főnököm. A férfimosdóban találkoztunk. — Igen, úgy gondoltam... Nem tudtam folytatni, hangomat elnyomta a kézszárító zaja. A főnök száraz kézzel, köszönés nélkül lépett ki a helyiségből. — Mit nem csiripelnek a verebek? — állított meg lakásom előtt a lépcsőházban Városfalvi a harmadikról. — Autót vásárol? — Igen, nekivágok — motyogtam. — És milyen típust? — érdeklődött élénken Városfalvi úr, akivel korábban húsz év alatt három mondatot sem váltottam. — Még nem tudom. Talán Skodát. — Ne tegye! Keleti kocsit nem szabad! Négy-ötszörösére emelkednek jövőre az alkatrészárak. Nagybátyám telefonált. — A világért se hallgass azokra, akik nyugati kocsira próbálnak rábeszélni! Ha csak egy kicsit is csinos, máris ösz- szekaristolják az utcán. Vagy garázst is veszel? — Dehogy veszek... — hebegtem. — Hol van nekem any- nyi pénzem... A feleségem Trabant-párti, a fiam Volkswagenre voksol. A fodrászom szerint kis Polskit kell vennem, gyerekkori barátom expresszlevélben azt írta: mindent, csak kis Polskit ne! Mert igaz, hogy keveset fogyaszt, viszont az is sok egy ilyen kaszniba. És így tovább, és így tovább. Kétütemű autót venni nem szabad, mert szennyez. A négyütemű, az egykori kétütemű nem elég kiforrott. Egy másik típus nincs megfelelően összerakva. Egy negyedik farnehéz, egy ötödik csak ólommentes benzinnel megy, s az ma még nálunk luxus... Most itt tartok. Lehet, hogy veszek egy szobabiciklit... Münz András Carlos-dosszié Cl-) Hétszer lőtt — nem talált Amikor dr. Horváth Balázs belügyminiszter bejelentette az Országgyűlésben, hogy jó évtizeddel ezelőtt hazánkban járt a hírhedt és joggal rettegett terroristavezér, Carlos, azaz Iljics Ramirez Sanchez, az Országház évszázados falai között szinte hallani lehetett a döbbenetét. Azóta nincs olyan nap, hogy az elektronikus és a nyomtatott sajtóban ne taglalnák a Carlos-ügyet, ne tennék fel a kérdést, hogy kik a felelősek mindezért, gyakran emlegetnek egykori hatalmasságokat, akik tudtak Carlos Magyarországon tartózkodásáról, feltehetően azt is tudták, hogy milyen bűn- cselekményeket követett el, s hogy ezért az Interpolköröá. A lapokban különböző állítások és tagadások jelennek meg, a kép érthetően még nem tiszta. Egy kétségtelen: a Carlos-ügyben még nagyon sok a homályos pont, így többek között azt sem tudni, hogy egyáltalán él-e még, vagy valahol újabb akcióra készül. Nem tudni, hogy a hajdani magas beosztású vezetők ebben az esetben bűnsegédnek, azaz cinkosnak minősülnek, avagy ^supánolyanvezetőkne^ látták: ha Carlosékat nem bántják, csak ellenőrzés alatt tartják, akkor Magyarországon nem következik be terrorcselekmény. S persze nyilván meghatározó volt az akkori politikai helyzet, a brezsnyevi szovjet vezetés álláspontja a nemzetközi terrorizmussal kapcsolatban. Nem a mi lapunk illetékes arra, hogy ítéletet mondjon ki bárki felett, ennek eldöntése a megfelelő szintű és tájékozottságé jogi fórumok dolga lesz. Mi csupán néhány óra történetéről számolunk be az olvasónak, arról a néhány óráról, amelynek során a terroristák és a magyar állambiztonsági figyelők farkasszemet néztek egymással, lövések is eldördültek, s feltehetően csak a vakszerencsének köszönhető, hogy nem következett be tragédia. A figyelőkről eddig a lapokban legfeljebb annyit olvashatunk, hogy sokat ügyetlenkedtek, hogy tulajdonképpen nem figyelték, hanem biztosították a terroristákat. Am az igazság egészen más. Távol esik a valóságtól az a több lapban is megjelent információ, amely szerint Carlo- sék ekkor a margitszigeti Thermal Szállóban laktak, de ha netán ők vagy más terroristák megszálltak volna ott, arról a figyelők - legalábbis 1979 szeptemberében - nem tudtak. S most szálljunk be egy időgépbe, utazzunk vissza tizenegy évet, s éljük át azokat az órákat úgy, ahogyan átélték tíz egykori figyelők. És akkor még korántsem voltak biztosak abban, hogy átélik. A magyar kémelhárításnál nem akármilyen módon szereztek tudomást a terrorista Magyarországra érkezéséről. A nyugatnémet titkosszolgálat, a BND értesítette a magyar illetékeseket arról, hogy Carlos feltehetőleg órákon belül magyar földre lép, de meglehet, hogy már ott is van, tudomásuk szerint az Intercontinental Szállóban lakik majd, bár meglehet, hogy egy rózsadombi villában. Tájékozottságukra (netán az amerikaiakéra, angolokéra vagy franciákéra, ki tudja, tény, hogy a nyugatnémetek szóltak) jellemző, hogy megadták a villa pontos címét is (tehát nem dolgozott rosszul hazánkban a BND). (Folytatjuk) Vezda János
