Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-19 / 194. szám

HÍRLAP, 1990. hétfő EGER ÉS KÖRZETE 5. [ás szemmel, más szóval Ha más haszna nem lenne az egy-két napos bé­csi, grazi, olaszországi és egyéb „bevásárlóturiz­musnak”, csak az, hogy hazai vállalkozóink új üz­leti szemléletet sajátítanak el odakinn, máris megérte. Ez pedig akkor jutott eszünkbe, amikor a Csebokszári-lakótelep elején, a Rákóczi úton jártunk. A felüljáró tövében elnyúló lakóház ga­rázssora az elmúlt esztendőben csodálatos átvál­tozáson ment keresztül. Ételbár, cipő- és divatüz­let, magánposta, zöldséges és vegyeskereskedés: üde változatosság a lakótelep monumentális tömbjei között. S lám, a boltok tiszták, az áruk gondosan elrendezettek, a kiszolgálás korrekt, még kedves is. Nyoma sincs a mindent egybemo­só kollektivizmus kereskedői gőgjének. Dicséret hát a szükségből kovácsolt ötletekért. Nagy kár a parkolói zsúfoltságért, ráadásul az őszi sár és latyak még inkább a kulturált vásárlás ellenében hat. Ha már a magánvállalkozók „be­szálltak a szolgáltatásba”, nem ártana, ha a hely­béli honatyák, s a polgármesteri hivatal illetéke­sei egy kicsit azon törnék a fejüket: hogyan lehet­ne a környéket (zöldnövényzettel, utcai bútorok­kal, redőnyökkel?) színesebbé tenni. Nagy az útvonal forgalma, ami üzleti szem­pontból talán külön előny, de az ott lakókat ez kevéssé vigasztalja. Az északi lakótelepen még egyébként is sokat kell tenni az otthonosságért, erre tehát még visszatérünk. Járványos gyermek- betegségek idején — Drága Polgármester Úr! Ha beteg lesz, őt is meg tudja gyógyí­tani, ugye...? Készülnek a régi dobósok Az alma mater centenáriumi ünnepségsorozata A Magyar Virtuózok Kamara- zenekar ad koncertet Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban, no­vember 20-án, este 7 órakor. A Nemzeti Filharmónia második bérleti hangversenyén Vivaldi: A négy évszak és Csajkovszkij: Firenzei emlékek című zenemű­vét adják elő. A művészeti veze­tő Szenthelyi Miklós, és Berkes Kálmán vezényel. A műsorveze­tő ezúttal is Pándy Marianne. Segítség jogi ügyekben A Szociális Szolgáltató Köz­pont családsegítő csoportja se­gítséget nyújt a bajban azoknak, akiknek a munkaviszonnyal, a, tartási és járadéki szerződések­kel, a különféle hatósági eljárá­sokkal vagy épp a lakásbérlettel kapcsolatosan vannak problé­máik. Felvilágosítást adnak az igénybe vehető kölcsönökről és szociális támogatásokról is. A jo­gi tanácsadást hétfőn, kedden és pénteken 8-tól 12 óráig, szerdán 16-tól 18, csütörtökön pedig 15- től 18 óráig vehetik igénybe az egriek a Lenin út 19. szám alatt. A Szociális Szolgáltató Központ hívható telefonon is a 10-621-es és a 11-689-es számon. Születésnapi diákbuli Az Egri 10-es Számú Általá­nos Iskolában negyedszázados születésnapot ünnepelnek. Mint köztudott, ebben az oktatási in­tézményben sporttagozat is van, tehát a programok között a sportrendezvények vannak előnyben. De lesz más is. No­vember 22-én és 23-án teaház, táncház, tanár-diák sportvetél­kedő, karate- és divatbemutató, foci, kézi- és kosárlabda, játékos sportversenyek. Az iskola a nagy alkalomból ünnepi újsággal is kedveskedik diákjainak és a vá­rosnak. Átalakul a KÓTA A közelmúltban tanácskozott a KÓTA (Kórusok Országos Ta­nácsa) Heves Megyei Szerveze­tének vezetősége. Ez a szervezet is átalakul. A november 9-i érte­kezleten a résztvevők úgy dön­töttek, a továbbiakban mint He­ves Megyei Muzsikusok Társa­sága fognak dolgozni. Szepesi Györgyné tanszékvezető főisko­lai tanár lemondott az elnöki tisztről, s ideiglenes vezetőséget választottak. A közgyűlés össze­hívásáig Korrepta Katalin, az eg­ri 1 -es iskola tanára látja el a tit­kári teendőket. A patinás gimnázium fennál­lásának 100. évfordulóját ün­nepli a hónap végén. Az 1890- ben alapított középiskola ren­dezvényeire már javában készül­nek az egykori és a mai „dobo­sok”. Az ünnepségsorozat meg­nyitására november 30-án, dél­előtt 10 órakor kerül sor az iskola új tornatermében, ahol — várha­tóan — Beke Kata államtitkár és dr. Lajos Tamás, a Budapesti Műszaki Egyetem rektorhelyet­tese mond köszöntőt. Ezt köve­tően adja át az új iskolazászlót az adományozó Egri Dohánygyár nevében dr. Domán László igaz­gató, majd sor kerül az intéz­mény Széchenyi utcai homlokza­tán elhelyezendő emléktábla avatására és koszorúzására. Itt dr. Ringelhann György polgár- mester emlékezik az évszázados iskolai hagyományokra. Még ezen a napon megnyitják az isko­latörténeti kiállítást, majd baráti találkozóra invitálják az egykori növendékeket. A délutáni prog­ramban — 14 órától — játékos versenyt rendeznek a mostani osztályok tanulói, majd az alma mater történetéből versengenek a diákok, akik később találkoz­hatnak az elmúlt évtizedekben végzett elődeikkel. Kopjafaavatással kezdődik a jubileumi ünnepség második napja: a Lenkey János Honvéd­kollégium ajándékát dr. Angyal Ferenc igazgató adja át december 1 -jén, délelőtt 10 órakor. Ezt kö­vetően a régi és a mai dobósok részvételével rendezik meg a tor­nateremben azt a sportprogra­mot, amelyben vívó-, kosárlab­da-, labdarúgó-, cselgáncs- és karatebemutatók szórakoztatják a jelenlévőket. Délután 3 órai kezdettel kerül sor a Gárdonyi Géza Színházban a centenáriumi gálára, amelyben fellép többek között Marczis Demeter, Kes­keny Mária, Delley József, Lugo­si Melinda, Bárdos Margit, Vass Gábor, Tóth Enikő, Pánczél Éva, Várhelyi Dénes és Berecz Beáta. Ünnepi hangversenyt ad az Egri Szimfonikus Zenekar, a Dobó István Gimnázium Le­ánykórusa, az Agria Vegyeskar. Vezényel: dr. Ocskay György. Este dobós diszkóvá íja a fiatalo­kat az Ifjúsági Házban. A centenárium alkalmából megjelentették a rendezők a Do­bó évkönyvét, amelyet — vala­mint a hangversenyre szóló belé­pőjegyeket — már igényelhetik az iskolában, illetve a színház jegyirodájában. Csak néhány konténer kellene Évek óta nem telt el úgy ősz, hogy az egri Szovjethadsereg utcában lakók ne ragadtak volna tollat a környezetükben felgyülemlett „sze­mét” miatt. A gesztenyefák lehullott leveleiről van szó, amelyek a házsorok előtt húzódó esővíz-elvezető árkokat eltömítik. Hiába igyekeztek eddig tisztán tartani az utat, a természet száraz „adományaival” nehezen birkóztak. A merészebbje többször eléget­te a gazt, amely máglyaként lobogva, füstölve szennyezte a levegőt. Telefonon és írásban nemegyszer felhívták az illetékesek figyelmét a problémára, de intézkedés nem született. Az elmúlt napokban örömmel tapasztalhatták — s erről többen is telefonon értesítették szerkesztőségünket —, hogy a városgondozási üzem dolgozói az utca mindkét oldalán megtisztították az árkot a fa­levelektől. Szeretnék továbbá, ha az üzem néhány konténert helyez­ne ide, s akkor a lakók ebbe gyűjtenék a gazt, így az árkot is folyama­tosan tisztán tudnák tartani. A természet- gyógyász teái... Greetings from Eger Képeslap-birodalom a Céhmesterek utcájában (Fotó: Perl Márton) Egy igazi gyűjtő is megirigyel­hetné azt a képeslap-kollekciót, amely az érdeldődőket fogadja a Céhmesterek utcájának egyik kis boltjában. A helybeliek már is­merhetik a 4N Kft. képesboltját, ahol — a dísz-csomagolópapí- rok, apróbb gyermekjátékok mellett — százával találhatók a különféle üdvözlőlapok: csak a városról 30 féle változat közül válogathatnak a vásárlók. S az ide látogató hazai és külföldi tu­risták is, akik a jövő évi kirándu­lószezonra már ennél is több szí­nes lapot küldhetnek Egerből, hiszen a kft. úgy tervezi, hogy bővítik a helyi nevezetességeket, szépségeket bemutató „post- cardok” választékát. Mint Haj­dú György ügyvezető elmond­ta, felvették a kapcsolatot Kon­koly Iván fotóművésszel, aki mintegy 40 új egri felvételt ké­szített. Ezekből várhatóan 10- 15 fajta képeslap készül majd a közeljövőben, bemutatva a vá­ros újabb és újabb arculatait. De gondoltak azokra is, akik mostanában kívánják megör­vendeztetni szeretteiket egy- egy lappal: névnapra, karácso­nyi, szilveszteri ünnepekre is csaknem 150 féle változatát kí­nálják a jó kívánságok írásos hordozóinak... Kívülről egy kopott, öreg ház, a forgalmas főutca elején. Az aj­tón apró réztábla, rajta a név: Lukács Endréné. Alatta a „fog­lalkozása”: természetgyógyász. Amint belépek, szűk kis folyosó tárul elém, bentebb még egy ajtó. Sokan várakoznak előtte, riadt tekintetek, szomorú arcok, em­berek, akik már nem tudtak hin­ni a segítségben, ám most a cso­dát remélik... Ahol a „természetdoktor” a betegeket fogadja, egyszerű a berendezés, az emberre egy szo­bor bámul, a szigorú arc: Forst Károlyé. Bejön egy lány, nagyon súlyos betegsége van, tudom meg néhány másodperc múlva. Lukács Endréné megpróbál se­gíteni rajta tanácsaival. Remény csillan meg a „páciens” tekinte­tében, amikor távozik. Sokan jönnek még utána, valamennyi­ük arcán bizakodás tükröződik elmenőben. Lukács Endréné — mint mondja — nem az iskolapadban tanulta a természetgyógyászatot, hanem mesterétől, Forst Károly- tól. A gyógyító asszony 24 évig dolgozott mellette, mint asszisz­tensnő. A „mester” 1984-ben távozott az élők sorából, s addig majdnem minden tudását átadta segítőjének, aki az értékes növé­nyeket az ország minden terüle­téről összegyűjti. Nincs könnyű dolga, mert az orvosok közül so­kan kétségbe vonják hozzáérté­sét... s. m. Irodalomóra — másképpen Az osztályban táncot jár a Tűzmadár Sztravinszkij Tűzmadár című művét a padokra borulva hallgatják a gyerekek. A feladat: rajzolják le, játsszák el, milyen hatást gyakorolt rájuk a zene. Aztán Prométheusz alakja, története elevenedik meg, a mai tizenévesek elképzelése, szóhasználata szerint. Irodalomóra, ahol nem jár dorgálás azért, ha a tanulók az asztalra állnak, a szőnyegre feksze­nek, ha körbetáncolják, -ugrálják a termet, ha zajt csapnak, kiabálnak. A lazaság, a „fegyelmezetlen­ség” szigorú szabályok között zajlik. Ha kell, a ta­nárnő szavára azonnal visszaáll a hagyományos óra alatti rend és fegyelem. Szeptembertől az egri 3-as iskola 5. b osztályában drámatagozat indult dr. Lo- boczkyné Hársasi Ibolya vezetésével. — A színház szerelmese vagyok, és mint annyi ti­nédzser lánynak, a középiskolában nekem is voltak színészi ambícióim. Aztán rájöttem, hogy a peda­góguspálya az igazán nekem való, itt is kiélhetem színpadi vágyaimat. Tizenkét éve vezetek színjátszó kört, Ózd után négy éve Egerben is — az iskolában megvannak hozzá a feltételek — élhetek hobbim­nak. A megyeszékhelyen néhány esztendővel ez­előtt továbbképzésre is nyílt lehetőségem a Megyei Művelődési Központban. Debreczeni Tibor osztá­lyában drámapedagógiát tanultam, majd Kristóf Péter dramaturgtanfolyamán C-kategóriás rende­zői képesítést szereztem. Angliában 1920 óta ok­tatnak ezzel a módszerrel, és nemcsak az irodalom-, a történelem- és a nyelvi órákon használják sikerrel, hanem pszichoterápiás kezeléseknél a szorongá­sok, a feszültségek feloldására. A metódus lényege: cselekedtesse a gyerekeket, fejlessze fantáziájukat, kreativitásukat, mozgásukat, beszédmodorukat, tehát formálja személyiségüket. Úgy aktivizál, hogy a cselekvő embert helyezi a középpontba. Felbont­ja a porosz utas iskolarendszer merevségét, kötetle­nebb, demokratikusabb az óravezetés, ahol a gye­rekek önmagukat adják. A tematikát már korábban — a mostani nyolcadikosok irodalmi anyagába — becsempésztem, a hagyományos elemek mellett az új ötletek is helyet kaptak az óráimon. Minden pró­zai alkotást drámaként kezelünk, s a gyerekek saját kis életükre viszik át a történeteket, megpróbálják beleélni magukat a szereplők lelkivilágába. Mind­ezt azért emh'tem, mert meg vagyok győződve arról, ha nem így, ezzel a módszerrel foglalkoztam volna diákjaimmal harmadikos koruk óta, ma sokkal ér- zelemszegényebbek lennénk. — Visszatérve a drámatagozatos ötödikesekre, milyen szempontok alapján válogatták ki a gyere­keket? — A módszer nem követel kimondottan tehetsé­ges tanulókat, és a tehetség sem azon múlik, hogy valaki jó tanuló-e. Nem felvételi útján válogattunk a lányok és a fiúk között. Egy kis létszámú, közepes képességű osztályt kerestünk és találtunk. Míg má­sok sokat panaszkodnak rájuk, nekem nincsenek fegyelmezesi problémáim. Két hónap tapasztalata mondatja velem, hogy a gyerekek most kezdik iga­zán megismerni, tisztelni egymást, nem tesznek rosz- szalló megjegyzést, nem mosolyogják meg a mási­kat, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szeretném. — Hogyan fogadta a tantestület az ötletét? — Eleinte húzódoztak tőle, mondván, mi szük­ség van erre, hiszen az egyik kolléganő Zsolnai­módszerrel tarnt a felső tagozatban, es ez hasonló a drámapedagógiához. Az igazgató úrnak hosszan leírtam elképzeléseimet, örömömre zöld utat adott nekem, mert ő is úgy gondolja, a két módszer jól megfér együtt, sőt erősíti egymást. Talán nem ma­rad csak álom, hogy e ragyogó pedagógiai eljárás­hoz csatlakozik majd az enek-, a testnevelő, a rajz­tanár, és mindazok, akiknek feladata van ebben a közös, emberformáló teámban. Bár a legtöbb drá­mapedagógusnak nem célja, hogy közönség elé vi­gye diákjait, én mégis szeretném megmutatni őket. Terveim között szerepel egy bibliai játék és egy táncházi paródia színrevitele, amelyre meghívást kapnak a szülők is, hadd lássák gyermekeik fejlődé­sét. Remélem, hogy tanítványaim között vannak és lesznek olyanok is, akikkel később újra találkozunk a pódiumon vagy a színpadon... Szüle Rita Dr. Loboczkyné Hársasi Ibolya A mese születése a zene nyomán (Fotó: Molnár Zsolt)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents