Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-17 / 193. szám

12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1990. november 17., szombat Kapásra várva... Az orsók karbantartása A horgászbot mellett felszere­lésünk legkényesebb, legjobban ápolásra, karbantartásra szoruló része az orsó. A következőkben a peremfutó orsók karbantartá­sáról szólunk. A tárolóorsókkal egyszerűségük, a multiplikátoros orsókkal kis eltelj edésük miatt nem foglalkozunk. Sajnos, a leg­több horgász kevés gondot fordít peremfutó orsói gondozására, a hibák kellő időben történő kija­vítására. A karbantartás szüksé­gességét a használat gyakorisága szabja meg, de alkalmanként kü­lönböző káros külső hatások (homok bekerülése, vízbeesés) miatt is az orsó teljes szétszedé­sére kényszerülhetünk. Orsóin­kat évente legalább egyszer ala­posan meg kell tisztítanunk,és az alkatrészeket be kell olajoznunk, zsíroznunk, ha azt akarjuk, hogy a következő szezonban zavarok nélkül horgászhassunk. Ezt leg­helyesebb télen végezni, amikor általában kevesebb időt töltünk a vízparton. A szétszerelést, mo­sást és olajozást akkor is érdemes évente elvégezni, ha az orsó kifo­gástalanul működött. így élettar­tamát jelentősen megnövelhet­jük. Mosás előtt leghelyesebb, ha az orsót teljesen szétszereljük. Vigyázzunk, hogy az apró alkat­részek ne kallódjanak el, min­dent rakjunk sorba. Ha olyan or­sót szerelünk szét, melyet még nem ismerünk, jól figyeljük meg az alkatrészek egymáshoz való viszonyát, a vékony, jelentékte­lennek tűnő alátétek helyét. Szétszerelés után az alkatrésze­ket petróleumban vagy olajos benzinben porecsettel lemossuk. A tiszta benzin szárít, a fekete lakkozásé orsókon foltos kifehé­redést okozhat. A golyóscsapá­gyakat a mosófolyadék alatt tart­va jól átforgatjuk, megjáratjuk, hogy a legkisebb szennyeződést is eltávolítsuk. A hajtókarten­gelyhez normál csapágyzsírt, a meghajtó fogjjsk,erékpárhoz olajjal kissé felpuhított csapágy- zsírt használjunk. Ilyen zsírral kenjük a felkapókarrugót is, mi­előtt fészkébe helyezzük. Az or­só házát ne töltsük meg zsírral, mert hideg időben a kenőanyag megdermedhet, az orsó kelle- metlehül nehéz járásúvá válhat. A felkapókar csuklópántjait, a dobemelő tengelyt, a hajtókarfo- gantyű tengelyét gépolajjal ken­jük. A forgó zsinórvezető görgő tengelyét, valamint a fémszerke­zet fém- és műanyag tárcsáit mű­szerolajjal olajozzuk. A kenő­anyagokkal bánjunk takaréko­san, mert a fölösleges olaj úgyis kifolyik, kiverődik, és kezünkön, ruhánkon nehezen eltávoh'tható szennyeződést okozhat. A felka­pókar csuklópántjait mindig tö­röljük meg, mert az olaj, a zsír szinte vonzza a port, a homokot. A mosás során gyakran észre­vehetjük a kezdődő kopásokat, hibákat, ezeket célszerű azonnal kijavítani. A nagyobb kopáso­kon csak alkatrészcserével segít­hetünk. A zsinórvezető görgő az orsó legkeményebb igénybevételnek kitett alkatrésze. A zsinór által bemart rögzített görgőt 180 fok­kal elfordítva és újra rögzítve is­mét kifogástalanul használhat­juk. Ezután már csak a csere se­gíthet. Ha kereskedelemben be­szerezhető görgőről van szó, nincs gond. Ha a görgő nem kap­ható, kénytelenek vagyunk esz­tergályossal vagy műszerésszel ezüstacélból az eredeti mintájára elkészíttetni. A szakembernek hangsúlyozzuk a görgő tükörsi­ma, polírozott felületének fon­tosságát a zsinór kímélése szem­pontjából. A kész görgőt benzin­lámpa vagy gáztűzhely lángjánál pirosra hevítve, majd hideg víz­ben lehűtve üvegkemény lesz az anyag, a görgőt még rögzített ki­vitelnél is legalább egy évig hasz­nálhatjuk. Az edzés után a gör­gőt polírpapírral csiszoljuk tü­körfényesre. Gyakori a felkapókar váltásá­nak meghibásodása. Ha a hibát a torziós rúgó törése okozza, a rú- gót ki kell cserélni. Lényeges, hogy orsóinkhoz mindig legyen egy-egy tartalék felkapókarrugó, mert a cserét a vízparton is elin­tézhetjük néhány perc alatt. A fék helyes működése a hor­gászat szempontjából döntő je­lentőségű. A jó minőségű orsók fékje a beállított értéket lazulás, megszorulás nélkül tartja, még villámgyors húzásánál is. Az ol­csóbb orsókon a fék filcalátét, a fékcsillagot elfordulás ellen kör- mö vagy hasonló megoldású fémtárcsa védi. .Szereléskor az alátétre fokozottan ügyeljünk, mert elvesztése esetén a fék hasz­nálhatatlanná válik, a fék a legki­sebb húzásra is beblokkol. A filc­betétet gyakran cseréljük, ha fé­künkön megfelelő működést kí­vánunk. Legnagyobb ellensége a víz. Nagyobb eső vagy vízbe esés után megkeményedhet, eredeti vastagságának felére zsugorod­hat, elveszítve amúgy is gyenge rugalmasságát. Molnár Csaba A bizalmas jelzővel minősített szavak mai nyelvhasználatunkban A közvetlenebb, a nyersebb hangulatú szóhasználatot a bi­zalmas jelzővel minősítik szótá­raink. Ugyanakkor azt is jelzik, hogy ez a szóhasználati jelenség és gyakorlat a közvetlen hangú társalgási nyelvet jellemzi, s első­sorban az élőbeszédben, a meg­hittebb, a fesztelenebb és a nyil­vánosság elé nem való közlés­helyzetekben jut közlő, kifejező szerepekhez. Az igényesebb be­szédhelyzetekben, a hivatalos és szakmai nyelvhasználatban álta­lában kerülni szoktuk. Napjainkban azonban már az írásos közleményekben, a sajtó nyelvhasználatában is egyre gyakrabban jelentkeznek a bizal­mas minősítésű nyelvi formák, különösen akkor, amikor az ifjú­ság nyelvhasználatára hivatko­zással formálódik egy-egy cikk mondanivalója szöveggé. Nap mint nap tapasztalhatjuk azt is, hogy egyre inkább tágul e nyelvi jelenségnek használati köre. A színészek szájába is adják őket, a szépirodalmi alkotások, a lírai versek szövegrészleteiben is fel­feltűnnek. Hogy milyen beszéd­helyzetekben és szövegösszefüg­gésekben, arról beszédes példá­ink tanúskodnak. A magyar szótári szókészlet­ből a tök szavunk átvitt értelműs a magyar nyelv értelmező szótá­rában a bizalmas, a durva minő­sítésekkel ellátott alakváltozatait emeljük ki az eddig mondottak igazolására. Ifjúságunk, diákja­ink a sapkát, a kalapot tökfedő­nek titulálják, a rossz feleletre kapott elégtelen megnevezése: tök. A buta, ostoba ember: tök­fej, töksi, tökkelütött, tökfilkó. A feltűnően kis termetű ember: tökmag, tökmagzacskó, Tök­mag Jancsi, a holtrészeg: tökré­szeg. Egyre gyakrabban halljuk ezeket a szólásformákat, szólász- szerű kifejezéseket a társalgási nyelvben, s a mindennepi be­szédhelyzetekben tréfás vagy ép­pen gunyoros szándékkal for­mált szövegrészietekben: Buta, mint a tök, részeg, mint a tök. Olyan sápadt, mint a pirított tök­mag (beteges). Amolyan tö- kencs, tököncsengőfickó (kister­metű, zömök fiatalember). Hogy mai nyelvhasználatunk a nyer­sebb, a durvább alakváltozatok­ra is ráfanyalodik, ezek a példá­ink bizonykodnak róla: Fénylik (vagy: olyan fényes), minta Sala­mon tó/ce (nagyon fényes, erősen fénylik). Örül, mint majom a tö- kinek (nagyon örül valaminek). A faragatlanabb, az útszélibb, a közönségesebb nyelvhasználat számlájára írhatjuk ezeket a megnyilatkozásokat: Csak a tö­két vakarja (lopja a napot, tét­lenkedik, henyél); Tökölődik, tökösködik (bajlódik, vesződik, erőlködik). Igen gyakran halljuk nyomósí­tó jelzőként is a tök nyelvi for­mát: tökkopasz, tökjó, töksüket, tökmindegy. A tökéletes szó rö­vidüléses formájának is tekint­hető a tökmás is egyre gyakrab­ban hallható kifejezés: ’’Tökmás történik itt, mint amiről a politi­kusok beszélnek”. (Televízió: A Hét, 1990. szept. 30.). A sajtó hasábjairól is idézhe­tünk közvéleményünk témakö­rébe vágó példákat, s ezek arról is tanúskodnak, hogy a bizalmas, a durva jelzőkkel minősített nyelvi formák ma már nem csak élőszóbeli szóhasználati jelensé­gek, hanem az írásos közlemé­nyekben is szerepet kapnak: „A tökmagjankók nyomban táma­dást indítottak ellene”. (M. Hír­lap, 1990. aug. 18.). „Hát én juszt is tökkelütött kisebbség va­gyok”. (M. Hírlap Magazinja, 1990. szept. 8.). ”Tökkelütött, gyengédebben butus, ostobács- ka, oktondi” (M. Nemzet, 1990. szept. 20.). Idézzünk néhány példát vers­beli szövegösszefüggésekből is. A sort Adyval kezdjük: „Döl- tömre Tökmag Jankók lesnek”. (A muzsáj Herkules). „Akár a kavicsok, tökig járunk a metafó- rákban.” (Balázsovics: Gnóma L). "Gázoltam tökig újságavar­ban”. (Eörsi István: A döntés). Dr. Bakos József Kertész leszek A bonsai gondozása Szobai tartásra is alkalmas a pozsgafa A bonsai szenvedély rendsze­rint úgy kezdődik, mint egy há­zasság. Meglátjuk, megszeretjük, meg(el) vesszük, hazavisszük. Azután ha azt akarjuk, hogy olyan maradjon, amilyen volt, gondozni, ápolni kell. Biztos vagyok benne, hogy legtöbben szobadísznak szeret­nék használni. Mielőtt vásárlásra szánjuk el magunkat (hiszen nem olcsó játék) kérjük ki a szak- véleményt, mert nem minden növény alkalmas szobai tartásra. Angol nevén „indoor”-nak ne­vezzük azokat, amelyek egész évben lakásban tarthatók. Ezek többsége a mediterrán égövről, szubtrópusokról származnak, mint például a citrusfélék, ma­jomfa (Crassula arborescens), gardemia. A bonsai többsége szabadba való, szobafogságban nem érzi jól magát, és ha be is visszük, csak rövid időre tehetjük büntet­lenül. Ha már bonsai tulajdonosok vagyunk, ehhez alkalmazkodik életünk. Ugyanúgy, mint amikor kutya-macska, egyéb élőlény ke­rül a házunkba. Mivel minden nap foglalkoznunk kell vele, meghatározza mikor mehetünk szabadságra, hogyan alakítsuk napirendünket. Mindenekelőtt szakirodalom­ban nézzünk utána milyen tulaj­donságú növényt vásároltunk. Ismerjük meg hő, fény, víz és táp­anyagigényét, biológiáját. En­nek megfelelően kell ellátni ápo­lási, gondozási feladatainkat. Például, ha a bonsai jegenye­fenyő: fagyálló, fényigényes, de a tűző napot nem szereti, vizigé- nyes, rendszeres tápanyagellá­tást kíván, egyenes növésű. Vi­szont az európai ciprus: fagyér- zékeny, napot kedvelő, száraz­ságtűrő. Ha már szobában nem tarthatjuk, úgy helyezzük el, hogy látható legyen — a fenti környezeti igényt figyelembe vé­ve. Alkalmas erre erkély, ablak- párkány, udvar, kert. Olyan he­lyen ahol háziállatok kártételétől tartanunk kell, helyesebb polcra, állványra tenni. így jobban is lát­juk, szépsége is érvényesül. Az ápolási feladatok közül az öntözés az, amit leggyakrabban végzünk. Legjobb erre a célra az esővíz (ha nem savas), illetve a lágy víz. A legtöbb vezetékes víz túl sok klórt tartalmaz, ezért használat előtt hagyjuk 2-3 nap­ig állni. A bonsai földje legyen mindig nedves, túlöntözést, kiszáradást kerüljük. Ősszel a téli nyugalom­ra készítjük fel növényünkét, ezért kevesebb vizet adunk. Ta­vasszal is visszafogottan locsol­juk, hogy az egyébként is gyors hajtásnövekedest elkerüljük. Hosszan tartó esőzések alatt gondoskodnunk kell a felesleges víz gyors elvezetéséről, illetve ar­ról, hogy ne kapjon többet a szükségesnél. A növény fejlődéséhez külön­böző tápelemeket vesz ki a föld­ből, aminek mennyisége, össze­tétele a növény fájától, életkorá­tól és egyéb tényezőktől függ. Olyan országokban, ahol a bon­sai kultúra elterjedtebb, készen vásárolható az erre a célra alkal­mas megfelelő összetételű szer vestrágya, táprúd, tápgolyó for­májában. Hazai körülmények között használhatunk csontliszt, hal­liszt, olajpogácsa keveréket (egyenlő arányban), egy teáska­nállal 100 cm2 felületre. A biokertészek nem örülnek neki, de nehezen tudjuk elkerül­ni a műtrágyákból készült tápol- datozást. Tápoldatok eseteben tanulmányozzuk át azok várható hatását. Nitrogén a hajtás- és le­vélnövekedést, a foszfor a virág- és gyökérképzést, kálium a fáso- dást segíti. A célnak megfelelő összetételt kell elkészítenünk és a növény igényének megfelelően adagolnunk. A növényi kár- és kórokozók sajnos a bonsai fácskákat sem kí­mélik. Védekezés ellenük ha­sonló mint „igazi” nagyságú tár­saiké, csak kíméletesebb mód­szert és vegyszert válasszunk. Részesítsük előnyben a „bio” szereket. A következő héten arról lesz szó, hogyan kezdjünk hozzá, ha mi akarunk bonsai-t előállítani. V. Pénzes Judit Petőfi — idézet Petőfi Sándor „Távolból” cí­mű verséből idézünk: „Kis lak áll a nagy Duna me- n tében; Óh mi drága e lakocska né­kem!” Folytatás lásd a vízsz. 1. és függ. 20. sz. sorokban. Vízszintes: 1. A versidézet folytatásának első része (zárt betűk: N, É, S, P) 14. A nő legnemesebb feladata az életben 15. Ráspolyt használt 16. Országos magasugró bajnok­nő volt (Katalin) 17. Kutya 19. A telefon feltalálója 20. Női név 21. Hacsaturján személyneve 23. Az ablakon át a sz'obába tekint 25. A legmélyebb női énekhang 26. Erre a helyre taszít 28. Váloga­tott kézilabdázó volt (Ambrus) 29. Levéltávirat, röv. 31. ...a foga fáj, tartsa nyelvét rajta! 33. Kecs­kehang (ford.) 34. Az itt levő tár­gyak 36. Karbonilcsoportot tar­talmazó cukor 38. Magad 39. Zúgolódik, elégedetlenekedik 42. Egyszerű geometriai alakzat 44. Gally 45. Megkéri a ... (fe­leségül kéri) 47. Síkság 48. Né­mán nyesi! 50. Balettművész (Levente) 52. Te és én 53. Japán író (Nakae) 55. Valamire szert tevő 56. Gondol, feltételez 57. Rosta 59. Találó 60. Németor­szág kancellárja (Helmut) 61, A feszültség mértékegysége 63. Puskával tüzel 64. Tévesen je­gyezte — régiesen 65. ízeltlábú­ak egyszerű szemének tudomá­nyos neve 68. Napozás kelléke. Függőleges: 1. Méhlakás 2. Gőgös 3. Győ­zött 4. Folyó Pakisztánban 5. Itt- rium, kén és kálium 6. Idősebb férfi népies megszólítása 7. ...és emberek (Steinbeck regénye) 8. Férfi udvarias megszólítása 9. Sérülés 10. Ruha része 11. Kós­tol 12. Ébrednek 13. Akol egy­nemű hangzói 18. Festett kelme 20. Az idézet második része (zárt betűk: A, Z, R, Z) 21. Ajándé­kokat orsztogat 22. Francia festő (Claude) 24. Mici néni két... (filmcím) 27. Valakit a megkez­dett útjáról másfelé kényszerítő 30. Az ott levő személyek 32. Száraz növényi szár 34. Kutya 35. Levélmintázatú 37. Muzsika 40. Lefekvéshez készülődik 41. írógépet használ 43. A lantán vegyjele 46. Maga előtt hajt 49. Házastárs, szerető kedveskedő megszólítása 51. Golyót puská­ból röpülésre késztetne 52. Szor­galmas rovarok csoportja 54. Gyűrű alakú korallzátony 56. íme, tessék — francia kifejezés­sel 58. Fasorral szegélyezett sé­tány 60. Angol politikus (Adams) 62. Vízszolgáltató épít­mény (ford.) 64. Megkevert per! 66. A cérium vegyjele 67. Rossz emlékű két betű 69. Annyi mint, röv. Báthory Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents