Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-17 / 193. szám
HÍRLAP, 1990. november 17., szombat HATVAN ÉS KÖRZETE Ki lesz Petőfibánya szépe? November 25-én este 7 órakor Katalin-napi bált rendeznek a petőfibányai művelődési házban. A mulatságon divatbemutatót is tartanak, amelyen a környékbeli kisiparosok kollekcióit nézheti meg többek között a közönség. Ez alkalommal kerül sor a szépségversenyre is: a bálon résztvevő hölgyek közül választja meg a zsűri a Katalin-napi szépségkirálynőt. Apci aranylakodalom Kéréssel fordult hozzánk egy apci olvasónk, amelynek örömmel teszünk eleget. Szülei ugyanis ma ünnepük 50. házassági évfordulójukat. Almási Pál és neje Gazsó Rozália egy fél évszázaddal ezelőtt esküdtek egymásnak örök hűséget. Ma két gyermekük, négy unokájuk és két dédunokájuk körében emlékeznek meg a jeles dátumról. Nyugatosok Hatvanban Az Ady Endre Könyvtár és Közösségi Házban is megtekinthetik az irodalombarátok a Nyugat című előadás-sorozatot. A legközelebbi programra november 19-én, hétfőn este 6 órakor kerül sor, amikor is egy rövid irodalomtörténeti bevezető után Somlyó Zoltán, Szép Ernő, Gel- lért Oszkár, Füst Milán és Kassák Lajos műveiből hallhat válogatást a közönség. Az est közreműködői a volt Egri Megyei Színpad tagjai lesznek. MSZMP-székházból — csecsemotanácsadó Horton ebben az évben négy millió forintot fordítottak járda- és útépítésre.Az idei, fejlesztési célokra szánt összegből arra is jutott, hogy a volt MSZMP-szék- házat átalakítsák, más célokra. így kapott helyet az épületben az anya- és csecsemővédelmi tanácsadó intézmény, amelyre már nagy szüksége volt a községnek. A korszerű berendezésekre fél millió forintot költöttek, így most ideális körülmények között működik a tanácsadó. A főtér patinás épülete: A belvárosi plébániaház A város főterén, a Kossuth téren áll az 1757-ben épült, műemlék jellegű, római katolikus plébániaház. Hatvan akkori földesura, Grassalkovich Antal eredetileg földszintes barokk épületnek építtette, de még a XVIII. században emeletessé alakították át. A külsőleg egyszerű épület „...főhomlokzata öttengelyes, a bejárati homlokzata hattengelyes”. A FI eves megye műemlékei című mű szerint a nyeregtetős épület oldalhomlokzata két-két tengelyes volt, de az egyik oldal- homlokzatát háromtengelyesre alakították át, a másikon pedig megszüntették a nyílásokat. Az épületet pilasztertagolások és szalagdíszek, kőkeret ablakok tehették díszesebbé. A plébániaház és a kántoriak építése Maszár Endre prépostplébános ideje (1739-1777) alatt történt. (Maszár anyagilag is hozzájárult a plébánia fellendítéséhez, halálakor pedig 600 forintot hagyott a parókiára. A plébániára 1794-től ugyancsak sokat áldozott — a saját vagyonából — Stettner Bernát prépost-plébános. Stettner — aki jog- és vallástudós: Heves, Nógrád és Csong- rád vármegyék táblabírája is volt — kezdte el írni a plébánia História Domusát, az 1803. évi pestis idején pedig segítséget és vigasztalást nytíjtott a lakosságnak. A plébániaházat több alkalommal tatarozták: 1847. októberében Horváth Mihály festtette újra az épület falait, ablakait, ajtóit, sőt: az emeleten lévő nagyobb helyiséget „a magyar történelem nevezetesebb eseményeit” ábrázoló falfestményekkel is feldíszít- tette. (Ezeket a Bach-korszak- ban levakarták. Dr. Pálos Frigyes prépost közlése szerint a közelmúltban a falakat alaposan „megkutatták” egy festőművész közreműködésével, de nem sikerült a falfestmények nyomára akadni.) Az 1888-ban „a csaknem összedőlni akaró épület” tatarozásáról — „mely a parókiát újra századokra lakhatóvá tette” — a Hatvan és Vidéke című lap tudósít: 1905. májusában is renoválták a plébániaházat, majd hamarosan bevezették az áramütés bekapcsolták a telefont is. Ekkor Odray Coelestin, a prépost — aki műszaki téren nagy hírnévre tett szert — 10 év alatt elkészített egy villamos órát, mely nemcsak a prépostlak, hanem egész Hatvan büszkesége volt. Ez hang- és bábjátékkal jelezte az időt, volt rajta csillagtér- kép, öröknaptár, ébresztőszerkezet, két fonográf, egy aneroid barométer, egy nedvességmérő, egy orvosi célt szolgáló „villanyerőgép,” egy telefon és egy „kémszerkezet”, mely lefotózta és lövéssel elriasztotta a tolvajt. (Ez a csodakészülék sincs már meg.) A plébániaház jelenlegi, igen szép állapota a mostani prépostplébánost dicséri. Sajnos, a kán- tortamtói lak áldozatul esett az 1970-es építkezéseknek. A helyén áll a mai OTP. (A kántoriakban töltött egy éjszakát Petőfi Sándor 1845-ben, itt szerzett élménye ihlette a „Holdvilágos éj” című költemény megírására.) Az egykori kántoriak épülete és Pe- tőfi-vonatkozása megérdemelne a várostól egy emléktáblát. Demény-Dittel Lajos Szemet gyönyörködtető...? Nem éppen szemet gyönyörködtető látványra bukkantunk az Ecséd felé vezető úton. A község határában hosszú métereken át húzódik a szeméthalmaz. Mint megtudtuk, ez pusztán ideiglenes lerakóhely, ám akkor is elrettentő. Arról már nem is beszélve: mekkora kárt tesz a környezetben! Szegény, szegény táj! Vajon mikor kapod vissza épséged?! Sütő András- vetélkedő a Bajzában A hatvani Bajza József Gimnázium neve már-már fogalomnak számít a megyei középiskolák között. Az intézmény diákjai ugyanis évek óta kiválóan szerepelnek a legrangosabb megyei és országos versenyeken. Köszönhető ez természetesen a pedagógusok áldozatkész felkészítő munkájának is. Most újabb nagy vállalkozásba kezdtek a bajzások. A város irodalmi hagyományainak megteremtését is célul tűzték, amikor meghirdették a Sütő András-vetélkedőt, amelyre a megye öt középiskolája nevezett háromtagú csapatokkal. A megyei döntőre november 23-24-én kerül sor, ahol a határainkon túli magyar irodalom ismeretéről adnak számot a résztvevők. A programsorozat első napján, 23-án este a városi könyvtárban Tompa László előadóművész idéz részleteket Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér című művéből, majd Budai Ilona népdalestjét tekinthetik meg a jelenlevők- A verseny 24- én, szombaton délelőtt kezdődik, majd a legeredményesebbeknek értékes ajándékokat nyújtanak át. A vetélkedőről és a végeredményről mi is beszámolunk majd olvasóinknak. 99 Tétova” toliszerelők A Fővárosi Mű- anyagipari Vállalat horti tollszerelő üzemegységében jó ideje bizonytalanul ülnek le dolgozni a cég alkalmazottai. Az ok itt is — sok munkahelyhez hasonlóan — a korábbi szocialista piacok beszűkülése. Az 1980 óta működő egység az idén került először olyan helyzetbe, hogy az itt készített termékeket egyre nehezebben tudják értékesíteni. Eddig biztos vevő volt a Szovjetunió és főként Csehszlovákia, az év elejétől azonban csökkentek a megrendelések. Pedig az itt dolgozó 16 ember — főként helybéli lányok, asz- szonyok — naponta 1000-2000 részegység összeszerelésére képesek. Tóth Zoltán üzemvezetőtől megtudtuk, hogy rendkívül bizonytalan helyzetben vannak: nem tudják, mire számíthatnak január elsejétől. Mindenesetre bíznak abban, hogy a budapesti központ piackutatása eredményes lesz, s nem szűnik meg a munkahely. Bűnmegelőző egyesület alakult A polgármesterek támogatják a lőrinci rendőrőrs ügyét is Az országban többfelé megindult kezdeményezés nyomán néhány napja megalakult Hatvanban is a város közbiztonságát, a lakosság személyi és vagyonvédelmét szolgáló bűnmegelőzők egyesülete. A Park Szálló különtermében tartott értekezleten részt vett dr. Jusztin Ferenc rendőrkapitány is, aki köszönettel nyugtázta a vállalkozásban résztvevők szándékát, s körvonalazta: miben segítheti az egyesület a hivatásos bűnüldöző szervek munkáját. Az önkéntesek pusztán jelenlétükkel, a kritikus helyeken végzett megfigyelő szolgálatukkal hozzájárulhatnak a közbiztonság javulásához, szükség esetén igénybe véve persze a városi rendőrkapitányság hivatásos állományának beavatkozását, segítségét. Kiket találunk a pillanatnyilag csaknem harminc főnyi bűnmegelőző egyesületben? Miként az alakuláskor tapasztalhattuk, jelentős számban vannak köztük a vagyonvédelemben érdekelt vállakozók, üzletvezetők, akik leginkább „veszélyeztetettek”. Ám egyre többen vállalják az ilyesféle önkéntes szolgálatot azok a városbéli polgárok is, akik embertársaik személyi, vagyoni biztonságának erősítése végett lépnek be az egyesületbe. A kapitányság ennek kapcsán felhívja Hatvan lakosainak figyelmét, hogy akik e tömörülés soraiba kívánnak még lépni, minden héten csütörtökön 17 és 18 között jelentkezhetnek a Kossuth téri volt pártszékház külön helyiségében, ahol az egyesületiiroda van. Lőrinci nagyközség, valamint Apc, Zagyvaszántó, Rózsaszentmárton, Petőfibánya közbiztonságának erősítéséről is kedvező hírrel szolgált a városi rendőrkapitány. Mint hallottuk, az öt település polgármesterei most lezajlott közös értekezletükön — amelyen a városi és megyei kapitányság szintén képviseltette magát — az önkormányzatok első emberei támogatták az önálló rendőrőrs élet- rekeltését, s a tervezett mintegy harminc főnyi állomány elhelyezésére visszaadják az egykor ugyanilyen célt szolgált épületet. Elősegítik továbbá, anyagi lehetőségükhöz mérten, az átalakításhoz szükséges pénz előteremtését, így most már csak az lenne fontos, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság biztosítsa Lőrinciben és környékére a rendőrőrs személyi állományát. Az ügy végső, pozitív rendezése — Jusztin Ferenc őrnagy szerint — jövő év februárjára remélhető. Az oldalt írta és összeállította: Barta Katalin, Mikes Márta, Moldvay Győző Fotó: Gál Gábor Véget ér a háború(cska)? Ovasóink bizonyára emlékeznek a közelmúltban megjelent Háború(cska) Hatvanban című írásra, amelyben a városgazdálkodási vállalat igazgatója Juhasz Ferences dr. Kasza .Sam/orvitájának adtunk helyet. Akkori ígéretünkhöz híven a folytatásról is tájékoztatjuk olvasóinkat. Juhász Ferenc levelet küldött szerkesztőségünkbe, s ebben válaszol az őt és a vállalatot ért vádakra: — A lakbér emelkedése nem a VGV elhatározásának kérdése, azt kormányhatározatok írják elő. A bevétel mértékét, s a felhasználást minden évben a városi tanács végrehajtó bizottsága „címjegyzékben” határozta meg. A lakbérkivetés Hatvanban 13 millió forint. A lakbér — a költségek állandó emelkedése miatt — csupán az üzemeltetési és karbantartási munkákra nyújt szűkös fedezetet. A lakbértartozás folyamatosan növekszik. A város területén megközelíti a 2 millió forintot. A felújítási munkák fedezetét céltámogatásból finanszírozzuk, idén 8 millió forint összegben. Ez a jelenlegi árakon 2-3 épülettömb, esetleg 8-10 lakás teljes felújítására elegendő. Ilyen feltételek mellett nem lehet a városban lévő 1240 bérlakást megfelelő színvonalon fenntartani. — A városi szeméttelepet a városi tanács jelölte ki, és rendeletben határozta meg annak működtetését. A városból kikerülő hulladékot tömörített deponálással tároljuk. A veszélyes hulladékkal kapcsolatos vádaskodást szakemberek mérési eredményeivel megcáfoltuk, amelyről a lakosságot a Népújságban is tájékoztattuk. Az etemitgyártásból származó hulladékokat a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási, valamint a Szociális és Egészségügyi Minisztérium szakbizottsága ez év május 14-en ismételten „nem veszélyes hulladéknak^minősítette. — A bűncselekménynek bélyegzett petőfibá- nyai szeméttelep közel 15 éve létezik — az illetékes tanács elrendelese alapján —, vállalatunk ott 1983- tól végez lerakást. Anyagi fedezet hiányában kiépítésre nem került sor, bár arra a Lőrinci Nagyközségi Tanács több alkalommal tett erőfeszítést. A közeli napokban került megvitatásra a rekultivációs tanulmányterv, melynek megvalósítása 12 millió forintba kerülne. Emellett a térségben új szeméttelepet kell létesíteni. A VGV anyagi eszközökkel nem rendelkezik a rekultiváció elvégzéséhez. — A vállalat semminemű presztízsberuházást nem hajtott végre, csak a munkavégzés normális feltételeit szeretné kialakítani, hogy az évekkel ezelőtt szétszórt telephelyek helyett egységes üzemi és normális szociális feltételeket biztosítson. A fejlesztésekre 1983-tól 13 millió forint központi támogatás mellett saját pénzeszközt és közel 4 millió forint társadalmi munkát használt fel. — A „ragyogó” irodaházat rezsiköltségen, nagyobbrészt a vezetők — beleértve az igazgató több mint 60 szabadnapját is — szakmunkájával hoztuk létre, bontott anyagok és a legolcsóbb megoldások alkalmazásával. — A telephely parkjának és kerítésének semmi köze a város köztisztaságához és parkjaihoz, mivel a városban végzett munkáért tételes, szigorúan ellenőrzött számlák alapján jár a fizetség. — A város területen annyit dolgozunk, ameny- nyire megrendelést és anyagi fedezetet kapunk. Szívesen végeznénk többet és jobb színvonalon, de az évi 4,5 millió forint többre nem nyújt fedezetet. — Kötelezően sohasem, ingyen pedig 3 év óta nem kértük a vállalat dolgozóinak munkaidőn túli munkáját. Ami pedig a vallalat igazgatójának san- daságát illeti, hazugság. Az elmúlt 7 évben a legtöbb „kommunista műszakkal” dicsekedhettem, gmk-nak pedig sohasem voltam tagja. Ily« zet 1986 óta nem működik a vállalatnál. en szerveAki ma lámpást vesz kezébe... Október elsejétől új igazgatója van a petőfibányai művelődési háznak. Táj ti Zoltán fiatal, agilis ember, teli tervekkel, elképzelésekkel. Igaz, amikor leülünk beszélgetni, szavaiból világosan kitűnik az is: nem sző álmokat, nagyon is fölméri a reális lehetőségeket, adottságokat. — Hogy kerültem végtére is erre a posztra? Nos, maga a terület nem volt idegen számomra, éveken át a mátraaljai szénbányák vállalat szociálpolitikiai osztályán dolgoztam, ahol a kulturális élettel, sporttal is foglalkoztam. Nagy örömmel kezdtem itt, bár az is igaz, aki ma művelődési ház igazgatói tisztet vállal, nincs könnyű helyzetben. — Tulajdonképpen az intézményma is a szénbányák vállalat kezelésében van. Mennyiben töltheti be eredeti funkcióját, mint bányász művelődési otthon? — A költségvetés 99 százalékát ma is ők biztosítják. Ám egy ekkora intézmény fenntartása bizony sokba kerül. Kezdve a rezsitől a dolgozók bérén át a rendezvények kifizetéséig. A kérdés azonban a fejünk felett lebeg: meddig tudnak minket finanszírozni. lesz-e jövőre annyi pénz. hogy mindenre jusson... Ma még évi négymillióból gazdálkodhatunk, de hogy mi lesz holnap...? — Nem túlzottan derűlátó, de hisz megértjük, ismerjük a kulturális intézmények jelenlegi helyzetét. Sehol sem túl r(>zsás... — Valóban, az önfenntartás lenne az ideális. E téren is vállalkozni kell, nincs mese. Hogy mást ne mondjak, sokat segít a szerződéses büfé üzemeltetése. Amolyan presszófélét valósítottunk meg: itt kulturált környezetben ülhetnek le beszélgetni, szórakozni a látogatók. — A fiataloknak is van helyük? — Még mindig dívik a diszkó. E rendezvényeket úgy színesítjük, hogy előadóművészekét hívunk meg, s élő műsorral „fűszerezzük” az összejöveteleket. Nos, köztudott, ez nem olcsó mulatság, a belépődíjakból kell fedeznünk egy-egy nevesebb szereplő fellépését. Nemrégiben megalakult a házban egy tánczenekar, a Reflex együttes. Fiatal, alternatív zenét játszók is bontogatják szárnyaikat. Nemcsak helyiséget biztosítunk nekik, hanem kazettákat, hogy fölvehes- sék számaikat. No és a gyerekekről sem feledkezünk meg: kedTajti Zoltán: „A bányászok zenekara ma is híres..." veitek a különböző szakkörök, bábelőadások. Most indítottuk az ifjúsági klubot, a zenehallgatás mellett videovetítés a program. Megtudtuk azt is: a petőfibányai művelődési házban berendeztek egy kondicionálótermet, ahová a harmincas korosztály is szívesen jár. S bár nem olyan pezsgő az élet Táj ti Zoltán szerint, mint a hatvanas években volt, a nők klubjában ma is sokan összejönnek egy kis tereferére, kézimunkázásra. A vállalkozást pedig azzal is segítik a házban, hogy december másodikától saját mozit működtetnek, a megyei mn/iit/rmi vállalat se.vítsévével Bízom abban, a háború(cska) talán véget ér, s hogy a felszabaduló energiát ki-ki a jobb munkára fordítja... Juhász Ferenc
