Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-15 / 191. szám

4 HORIZONT HÍRLAP, 1990. november 15., csütörtök Gond — zenében feloldva Ha egy város ad magára Hellaszi ízek Az Egri Szimfonikus Zenekar hétfőn tartotta meg hangverse­nyét, amely a taxissztrájk miatt Mindenszentekre nem jöhetett létre. Sajnálatos, hogy egy ilyen, a politikától oly távol eső terüle­ten is milyen elemi erővel beját­szanak az események. Mert an­nak mindenképpen örülnünk kell, hogy a zenészek is elöljár- nak a közgondolkodás irányítá­sában, és most már olyan ünne­pek alkalmával hívják a publiku­mot a közös élményhez, amikor a lélek, és az emberi méltóság épp abban kap hangsúlyt, ami nem múlik el nyomtalanul a sok­mindent felőrlő időben. Brahms Tragikus nyitánya vezette be a műsort. Az 1881-ben keletkezett zenedarab szembenáll, szembe­szegül kora romantikus törekvé­seivel, mindazzal, amit Liszt, Wagner előteremtettek. A ha­gyományőrző Brahms felráz, ke­mény, súlyos hangtömbökkel tá­mad, igyekszik felfokozni ben­nünk a félelmet, a tragédiák elle­ni védekezésül szinte ránk kiált, hogy ne hagyjuk magunkat, a megpróbáltatásban, az emberi sorsban, a lélek és a test szenve­désében is meg kell találnunk azt a harmóniát, ami továbblendít­heti, előbbre juttathatja maradék erőinket. De mintha hangvételé­ben távol állna tőlünk. Nem így Liszt, A bölcsőtől a sírig feliratot viselő szimfónikus költményé- ben. Ó romantikus, velejéig lírai alkat. A gyerekkor ártatlan vagy A Művelődési és Közoktatási Minisztérium közli: „Az elmúlt napokban felbolydult a közvéle­mény attól a hűtől, hogy a jövő évtől nem támogatják a költség- vetésből az önkormányzati óvo­dákat, e feladatot az önkor­mányzatokra kívánják hárítani. A Művelődési és Közoktatási Életutak Az összevetést a Véletlen, ez a szeszélyes karmester produkál­ta. Az elmúlt napokban két sze­mélyiséggel foglalkoztak — vi­szonylag sűrűn — rádiós kollégá­ink. Különböző műfajú megköze­lítésben világították meg Kovács Ádám rákkutató egyéniségét, te­vékenységét. Beszámoltak arról, hogy jól halad készítményének törzskönyvezése, s arra is utal­tak, hogy az ebből a forrásból származó haszon túlszárnyalhat­ja a hazai gyógyszeripar teljes nyereségét. A Vasárnapi Újság­ban őt kérdezték terveiről, el­képzeléseiről, igen vonzó kör­nyezetvédelmi programjáról. Beszélt arról a küzdelmes út­ról, amely megedzette, azokról a csatározásokról, amelyekből vé­gül is győzedelmesen került ki. A teremtő, az alkotó elme el- sőbbrendűségét hirdette, hang­súlyozva azt, hogy a hozzá ha­sonló másként gondolkodó, a ki­zárólag a lényegre koncentráló emberek viszik előre a világot. Akkor is, ha — képletesen fogal­mazva — csatazajban kell lírai költeményeket szülniük. Színre lépett — a politika po­rondjáról — az a Pozsgay Imre, aki nemrégen szakított fellendü­lőben aligha lévő pártjával, az MSZP-vel, s tisztségeiről, funk­cióiról lemondva függetlenként óhajtja képviselni mások érdeke­it a Parlamentben. Valaha az egész ország lelke­sedett érte. Később aztán rendre ártatlannak tűnő világát szélesen vonuló, halk áradással hozza visz- sza emlékezetünkbe, mert az eu­rópai ember számára — ha viha­ros, néhol őrült is egy-egy kor­szaka ennek a kontinensnek — az élet első évei mégis a szeretet és a játékosság időszaka. A fel­nőtt ember küzdelmei múltba söpri k ugyan mindazt, amit az ébredező elme és lélek kiolvas a képzelet tartományából, de a gyerek- és a kamaszkor tartalmai valahogyan visszaköszönnek a végső kifejlet, az elodázhatatlan vég, a halál előtt, a dráma utolsó felvonásakor. Még akkor is így van ez, ha Liszt a dobok jelzetei­vel figyelmeztet az óra kemény járására azoknál, akik kénytele­nek befejezni valamit, amit any- nyira szerettek. A keresztény felfogás talán szelídebben fogadja a halottak napját, mint a tragikus nyitány, vagy ahogy Liszt szimfónikus költeményének befejező része fogalmazza. Hangulati feloldás­nak, az életbe vetett hitnek, az életörömnek, a fénynek, a belső bizakodásnak erősítésére meg­szólalt a műsor második felében Schubert VI. szimfóniája. Ez a nem egyszer a meghitt kamara- zenélési szintig leegyszerűsített érzelmi vonulat, a dallamoknak ez a csodálatosan természetes szövevénye elfeledteti a hallga­tósággal a köznapi világot, kész­teti az embert arra a belső ének­lésre, amelyhez nemcsak a fül Minisztérium az önkormányza­tok kötelező feladatait meghatá­rozó törvénytervezetében a köte­lezően ellátandó feladatok közé sorolja az óvodai nevelést is. En­nek megfelelően megállapodott a Pénzügyminisztériummal, hogy 1991-ben az óvodás gyer­mekek után is normativ támoga­„bakizott”, s hibáinak gyarapo­dásával párhuzamosan vesztette el népszerűségét. Most — hétfőn este — az Első kézből című prog­ramban vallott. A tőle telhető legnagyobb őszinteséggel. Té­velygéseiről, kényszerű megal­kuvásairól, kesernyés kompro­misszumairól, csalattatásairól. Izgalmas információkat tálalt, töprengésre késztetőeket. Aztán a jövőre utalt, arra, hogy a szuve­rén alkat nem tűr zabolát, arra, hogy társaival együtt szeretné megnyerni a csömörtől néma milliókat. Nem a szándékot vitatom, leg­feljebb azt jelzem, hogy az általa választott sajátos pódiumon mindenkinek csak egyszer ada­tik főszerep. Tisztelem az újabb nekifutásért. Akkor is, ha a mú­landóság műfajában akar jeles­kedni. A titkokat fürkésző feltaláló jobb, nyerőbb lapra tett. Mind­annyiunkért viaskodik. Talán célközeiben... írói tisztesség Galgóczy Erzsébet tudta, hogy veretes tisztesség nélkül nincs halhatatlanság. Számos megbízatást vállalt, de belső integritását, csorbítatlan hitét soha nem tagadta meg. Fej­jel ugyan nem ment a falnak — miért is tette volna? —, ám ifjú­korának eszméit nem köpdöste le, mint több társa. Azok, akik a Rákosi-, majd a Kádár-rezsim torz gerincű talpnyalóiként nem a jövőért égtek, hanem jellegte­len jelenükért hajbókoltak. képessége a hallásra, hanem a lé­lek egyszerű bátorsága is elegendő. Gémesi Géza elsősorban itt, a Schubert szimfóniában mutatta meg, mennyire együtt él és léleg­zik a zenekarral. Magunk is azon a véleményen vagyunk, hogy hosszú idő óta végre van egy lé­lekben és fegyelmezettségben energikus vezetője ennek az együttesnek. A vonósok mindig is megbízható alakzatot képez­tek a szimfonikusoknál, most a fúvósok is kitűnően, néhol csillo­góan oldották meg feladataikat. Ha egy város ad magára — só­hajtottam bele a csepergősre for­dult őszi estébe —, nem enged­heti meg magának azt a hibát, hogy ezt a zenélő társaságot szél­nek eressze. Jöhetnek megpró­báltatások, vad fordulatok is a gazdasági életben, fogyhat a pénz napról-napra az önkor­mányzati kasszából, de ha a vá­ros szellemi vérkeringését hagy­juk lecsapolni vészes mértékig, kezdjük leépíteni, elsorvasztani azokat a szervezeteinket, amik Egerben — az épületeken, a bel­városon túl és felül — a légkört, a polgárok szelíd méltóságát is megteremtik, joggal korholnak majd fiaink és unokáink, hogy nem ismertük fel a szükség és a mértéktartás sorrendjét. A közönség, a telt ház mindene­setre a szimfonikusok további léte- programja mellett voksolt. Biztatás nélkül. tást biztosít a költségvetés. Ennek összege gyermekenként 15.000 Ft, amit az önkormányzatok saját be­vételeikből egészítenek ki, hiszen az óvodáztatás tényleges költsége gyermekenként ennél több. A ter­vezett központi támogatás az ez évi támogatásnak — 4.180 Ft — több mint háromszorosa.” ő másként vélekedett. Nem feledte az 1956-os forradalom és szabadságharc eufórikus vará­zsát, emlékezett az ártatlanul ki­végzett Földes Gáborra, aki megkísérelte a mosonmagyar­óvári vérengzés elhárítását. írt róla, méghozzá a hatvanas évek­ben. A művet az íróasztalfiókban őrizte, s a nyolcvanas esztendők elején is hiába kísérelte meg film- revitelét. A főügyész feleségét Nemere László rendező álmodta képer­nyőre. A november 8-án vetített tévéjáték arról győzött meg min­ket, hogy csak azoknak nem kell szégyenkezniük a holnapok előtt, akik nem váltak korcsok­ká, akik missziónak tekintették munkálkodásukat, és bíztak ab­ban, hogy Justicia csak ideigle­nesen vezethető félre. Ezt a premiert nem nézhette meg, hiszen eltávozott közülünk. Velünk maradt viszont az a ha­gyaték, amely nem devalválódik, amely aktualitását évtizedek múltán sem veszíti el. Ráadásul — s ez mindennél fontosabb — arra int, nevel, hogy ne legyünk meghunyászkodóak, hogy ne öljük ki önmagunkból azokat az erkölcsi értékeket, amelyeket belénk plántáltak azok, akik túlláttak önös érdeke­iken. Példázatként, nyomatékolva, a csakazértis-tartás magasztos­ságát. Nem feleslegesen. Pécsi István A magyar turistát Görögor­szágban is a konzervjeiről lehet felismerni. Nincs még egy ilyen nép, amely külföldre utazván zsákjában viszi a hazai elemózsi­át. Ennek oka csak keveseknél az idegen ízektől való tartózkodás, valójában többségünknek kevés valuta cincog a zsebében ahhoz, hogy az utazás, a benzin, a szállás és a múzeumi belépők mellett még együnk is belőle. Mégis, ha néha sikerül egy-egy országba el­jutnunk, kóstoljunk meg néhány helybeli ételt-italt is. A megis­merésnek ez korántsem kelle­metlen módja, hiszen az embe­rek mindenütt szeretnek jókat enni. Minden turista vesz szuvlakit, hurkapálcikára tűzött fűszeres sertéshússzeleteket, faszénpará­zson megsütve. Úton-útfélen árulják, de sült krumplival, salá­tával is lehet kérni, ha leülünk egy kedves kisvendéglő teraszá­ra. Senki ne várjon a mi rablóhú­sunkhoz hasonló ízeket, mert a hagyma, szalonna, kolbász sem­mivel sem pótolható, de nagyon finom, omlós, natúr húsokat eszegethetünk a hurkapálciká­ról. Igyunk hozzá egy korsó fi­nom, jéghideg sört, az Amstel és a Heninger márkájút a legeldu­gottabb kis faluban is megtalál­hatjuk, csakúgy, mint a hűtött Coca-Colát. A greek-salad, a görög saláta idegen elnevezése annyira elter­jedt már, hogy maguk a görögök is átvették. Összetétele hagyo­mányos „balkáni,” uborka-, vagy zukkini- és paradicsomda­rabok, hagymakarikák, néhány paprikaszelet — leöntve ecetes olívaolajjal. Rajta pár szem oli- vabogyó és a tetején hófehér sós juhsajt — feta — darabok. Ennek a salátának több pikantériája is van. Az egyik az olívaolaj és az olivabogyó. A világ legjobb ét­olaja szülőhazájában is drága, el­sősorban betakarításának rend­kívül munkaigényes volta miatt. Az olajfák termését ugyanis ma is kézzel szedik, és csak az egé­szen éretteket rázzák le az olaj- ütők számára. A piacon az oliva- bogyót hordókból árulják, de kapható üvegben és nejlonfóliá­ba csomagolva is. Az érettség legkülönbözőbb állapotában lé­vőkből választhatnak a háziasz- szonyok, a világoszöld színű lisz­tesebbtől a fekete, ráncos olajo­sabbig. Leggyakrabban 8 félét kínálnak. A „greek-salad” ízeit csodála­tosan kiemeli, egyesíti és megko­ronázza az Origáno (szurokfű). Csak egy csipetnyi kell belőle, és máris „görög” lesz a salátánk. A görögök egyik legkedvel­tebb előétele a kalamári, az olaj­ban sült, rántott tintahal. A pu­hatestűek törzsébe tartozó tinta­hal húsa hófehér, izmos, íze a halhoz hasonlít, de nagy előnye, hogy szálkátlan. Igen gyakori a sekélyebb tengeröblökben. Fi­gyelmes búvárkodó személyesen is találkozhat vele, ha mellig érő Az alsó-ausztriai tartományi iskolatanács csaknem 6 ezer ál­talános és középiskolai tanköny­vet ajándékozott Zala megyé­nek. Az adományból 5 ezer, zö­vízben lassan sétálgatva, búvár- szemüvegen át szemléli a homo­kos tengeraljat. Ha egy komo­lyan néző kb. 10 cm-es állatkát lát, ami pillanatok alatt képes be­ásni magát a homokba — az a tin­tahal. Idővel megunja a bujká­lást, és fantasztikus sebességgel úszni kezd — ekkor a búvárkodó laikus magyar felhagy az érdek­lődéssel. A legfinomabban ké­szítik azokban a tavernákban, ahová főleg helybeliek járnak. Hasonlóan a rántott garnélához — amelynek bundájával együtt vékony páncélzatát is lefejtve, fehér, puha rákhúst ehetünk. El­fogyasztható „szőröstől-bőrös- től” is, akkor íze a ropogósra sült halra emlékeztet. A halpiacon sétálva láthatjuk, hogy a pici, kb. 8-10 cm-es apró halakat kilószámra vásárolják. Roston sütve borkorcsolyaként fogyasztják. Megkóstolhatjuk hozzá a retsinát, a híres gyantás fehérbort. A fenyőfahordóban tárolt bor sajátos, kellemes, picit kesernyés ízt kap a kioldódó gyantától. Meleg estéken a pin­cehideg retsinát iszogatva gon­doljunk arra, hogy ereje a tokaji borokéhoz hasonló. Kedvelt csemege a polip is, hagymásán, ecetesen, előétel­ként vagy rántva. A polip húsa kisportolt, zsírmentes, kiváló ízű fehérje. A belőle készült ételek igen drágák, a görög családoknál ünnepi ételnek számít. Az ügye­sebbek saját maguk fogják. Szik­lás tengerpartokon kisebb-na- gyobb üregekben élnek a 20-30 cm nagyságú polipok. Rejtekhe­lyük viszonylag könnyen megta­lálható, ha valaki kagylókat ke­res, észrevehet egész kagylóhéj- halmokat bizonyos „gyanús” sziklamélyedések előtt. Ha sze­rencséje van, megpillanthatja a „háziurat” is, nyolc kaijából ket­tőre jóllakottan könyökölve, ba­rátságos pillantásokkal nézeget a világba. Az ember megjelenését először kíváncsian, később hatá­rozott rémülettel figyeli, és visz- szavonul rejtekhelyére. Kifogása egészen rémes: háromágú ho­roggal és bármilyen húscsalival könnyedén zsákmány lesz belő­le, mert nagyon kíváncsi. Aki az egzotikumokhoz nem vonzódik ennyire, ebédre girost is választhat. Nyugat-Európá- ban is elterjedt ez a grillsütőben forgó, rétegezett húsoszlop, amelyről elektromos késsel 1-1 szeletet lehasítanak. Lángossze- rű kenyértésztába töltve az ut­cán, sült krumplival, salátával a taverna teraszán fogyasztható. mében német, kisebb arányban angol nyelvkönyvet tíz iskolák­hoz juttat el a megyei pedagógiai intézet, illetve megszervezi azok ingyenes kölcsönzését. A fenn­Nem kifejezetten fogyókúrás étel! Essék szó még néhány klasz- szikus európai ételről. Kiválóan főzik szomszédaik kedvencét, mindenütt ehetünk spagetti bo- logneset, vagy spagetti specialt, ez utóbbi kevésbé paradicsomos, több sajttal és sonkával készítik. Közkedvelt a grillcsirke és a hamburger, úton-útfélen, no nem mindegyik Mac Donald’s. Az esti órákban kellemes ital az uzo. Az átlátszó ánizspálinkát jégre öntve kínálják, ekkor tejfe­hérré válik. Jéghideg mentolos íze üdítően hat az egész napi for­róság után. A hagyományos rö­viditalok kedvelőinek a Metaxa konyakot ajánlom, méltán világ­hírű. Sós rágcsálnivaló hozzá a földimogyoró, a mandula és a pisztácia — emelkedő sorrend­ben. Könnyű előétel a műszaka, a rakott padlizsán darált hússal töltve, sajttal a tetején — felean­nyira sem ízletes, mint amilyen drága. A roston sült birkát pedig inkább ne kóstoljuk meg, sok­sok faggyút hagynak rajta. An­nál inkább a sült malacot, ame­lyet egészben árulnak délen, és ha kocsival megállunk, az út menti árus lekanyarintja a kívánt darabot. Friss kenyérrel kitűnő eledel. Együnk utána fügét — nem is jut eszünkbe a nálunk kapható szárított-préselt: finom, nedvdús, csodálatos gyümölcs. Nyáron ne vegyünk narancsot, mert száraz és íztelen, válasz- szunk inkább egy szép, csíkos hé­jú görögdinnyét, illatos sárgadi­nnyét, vagy egy fürt mézédes szőlőt. Reggelire kedvelt a pita, ez a mindenfélével — kolbásszal, húskrémmel, virslivel, vagy édes változatában túróval, lekvárral — tölthető tészta és egy doboz tej. Hagyományosan ehetünk vajas kenyeret is, az igazi jó vaj dán vagy holland, és itt is drága. Mindenképpen kóstoljuk meg hozzá a portokalit, vagyis a na­rancsdzsemet. Ez a hazája, a finy- nyás angolok is innen veszik, és sehol Európában hozzá mérhe- tőt nem tudnak készíteni. Napközben hideg üdítő, jeges kávé, egy fagylalt, némi gyü­mölcs kenyérrel, és este vacso­rázhatunk egy jót. Úgyis későn fekszünk, az üdü­lőhelyeken este 11 órakor még a játszóterek is zsúfoltak. A meleg estében sörözgetve tervezhetjük a másnapi programot, és azt, hogy holnap babfőzelék- vagy rakottkáposzta-konzervet eszünk-e. Bárdosáé Greskovits Zsuzsanna maradó több száz kötet — köztük szépirodalmi mű­vek — az intézet idegen nyelvű könyvtárának meg­alapozását szolgálja. Farkas András Nem lesznek súlyos gondok Költségvetési támogatás óvodásoknak iMiVG-KÉP Ajándék tankönyvek Ausztriából

Next

/
Thumbnails
Contents